Magyar Szó, 1953. október (10. évfolyam, 270-300. szám)

1953-10-12 / 281. szám

♦ HAMU A FASIZMUSRA - SZ BAUSAG A NfiPNEKI * PoSt. Diai p eot • Ara 10.­ dint ISSSSsglS. x. évr. 2a. (2770.) sz. SZD­­gggggggi HÉTFŐ, 1953 október 12. ^jjgggggggj Beográd lakossága tovább­ra is elkeseredetten tiltako­zik és tüntet az angol és a­­merik­ai kormánynak határo­zata ellen, hogy Trieszt A- övezetét átadja Olaszország­nak. Ho az olasz hatónak beteszik a lábukat az „A“ övezetbe, abban a pillanatban mi is bevonulunk oda — jelentette ki Tito elnök Szkopjiéban Tovább tartanak a tiltakozó gyűlések országszerte •­ Tegnap Szkopljében rendkívül ünnepélyes külsőségek között emlé­keztek meg a 23. makedón brigád tizedik évfordulójáról. A makedón fővá­ros főterén mintegy 250.000 ember gyűlt össze a köztársaság minden vidéké­ről, hogy a brigádok jubileuma alkalmából példátlan lelkesedéssel köszöntse a körükben megjelent Tito marsall és kifejezze együttérzését állami vezető­ségünk szillárd álláspontjával Trieszt kérdésében és elítélje az USA és az an­gol kormány egyoldalú döntését. Néhány percig tartó kitörő lelkesedés jelezte, hogy 10 óra tájban meg­érkezett Tito marsal, Lazar Kolisevszki, a Makedón Népköztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke, Petar Sztambolics, a Szerb Népköztársa­ság Végrehajtó Tanácsának elnöke és mások kíséretében. Tito marsal, miután szemlét tartott a díszszázad és felsorakozott brigá­dok felett, átadta a kitüntetéseket az I. II. III. IV. és VII. makedón brigá­doknak. Ezután a köztársasági elnök megjelent a Néphadsereg Otthonának er­kélyén és Sztrahil G­i­g­o­r, a Kommunisták Szövetsége városi vezetősége titkárának megnyitó szavai után, szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés köze­pette a mikrofon elé lépett és a következő beszédet tartotta: Elvtársak és elvtársnők! En­gedjétek meg, hogy erről a helyről őszinte jókívánságai­mat intézzem mindannyiótok­hoz és az egész makedón nép­hez e nagy nap, a makedón felkelés napja alkalmából, a­­mik­or azt ünnepeljük, hogy a makedón nép Jugoszlávia többi népével vállvetve, fegy­vert ragadott kezébe és harc­ba indult szabadságáért és jogaiért. (Nagy éljenzés) A háború utáni időszak ta­pasztalata, amely a makedón nép által elért rendkívüli e­­redmények­ben jut kifejezés­re, megmutatta, hogy a make­dón nép nem csalódott, ami­kor­ Jugoszlávia többi népével együtt ontotta vérét ennek az országnak a szabadságá­ért, Jugoszlávia minden né­pének testvériségéért és egy­ségéért, (Viharos éljenzés). Itt, Makedóniában sajátos, igen súlyos feltételei voltak a partizánharc kibontakozá­sának. Mert kik voltak a meg­szállók? Elsősorban a bolgá­rok, a bolgár fasiszták vol­tak a megszállók (Le velük!) akik a testvériség képmutató álarcával jöttek ide arcátlan módon, hogy újból leigázzák a makedón népet, hogy a nagyszerb egyeduralom elnyo­mása után saját egyedural­mukat, *3 két elnyomásukat kényszerítsék rá. Természete­sen akadtak Makedóniáiban is emberek, akik rokonszenvez­tek velük és támogatták ezt az irányzatot, de a makedón nép roppant többsége, amely évszázadokon át vágyott a szabadságra és arra a lehete­tőségre, hogy maga intézze sorsát, ellenezte ezt és nem csalódott, amikor határozot­tan síkraszállt az ilyenfajta bolgár irányzatok ellen, mert saját bőrén tapasztalhatta, hogy milyenfajta szabad­ságot hoznak a bolgá­rok a makedón népnek. A fosz­togatás, az elnyomás szabad­sága volt ez, amit a megszál­lás magával hozott és mind­ezt a makedón népnek kellett elviselnie. A bolgár fasiszták, a bolgár megszállók természetesen itt kissé másfajta politikát foly­tattak, mint például Dél-Szer­biában, Topliceban, Prokup­­ljescan, stb., ahol vadállati módon gyújtogattak és pusz­títottak mindent, ami útjuk­ban állt. Ezt azonban számí­tásból és célzatosan tették, mint már említettem. A ma­kedón nép sorsa, ha ők győz­tek volna a háborúiban, u­­gyanolyan lett volna, mint hazánk többi részének sorsa, ahová ők befészke­­lődtek. A makedón nép a har­cok során megmutatta, mit kíván. A makedón nép elsősor­ban megmutatta, hogy többé nem kívánja senkinek a fenn­hatóságát, senkinek az el­nyomását, senkinek az erő­szakát, hanem saját erejéből és akaratából akarja intézni sorsát. (Helyeslés) Ez volt az, ami ezt a népet előrevitte Jugoszlávia népeinek testvéri közösségébe, ahol a Kommu­nista Párt vezetésével helye­sen megoldódott a nemzeti kérdés, úgyhogy minden nép­nek joga van intézni saját sorsát, joga van az önrendel­kezésre és senkinek sem áll jogában rákényszeríteni aka­ratát és hatalmát. A Kommu­nista Párt vezetéseiben a ma­kedón nép saját érdekeinek és jogainak védelmét látta és ebben a hitében nem csaló­dott. A makedón népnek a szocializmus építésében elért nagy eredménye hatalmas lendülete, nagy alkotásai bi­zonyítják ma ezt a legjob­ban, (Hosszantartó helyeslés, taps és éljenzés), adták lelküket és nem törőd­tek azzal, hogy az ellenség darabonként megkaparintot­ta nemcsak a nem jugoszláv területeket, nemcsak a Jugo­szláviát megillető­­ területe­ket, hanem a jugoszláv terü­leteket is. Olaszország, mi­után Albániát leigázta, le akarta igázni Koszovót és Makedónia egy részét is, mert úgy vélte, hogy mind­azoknak, a­zok albánul be­szélnek, Olaszország alá kell tartozniok. Az olaszok ma ismét to­lakodnak lassan előre és a­­karják Triesztet, akarják Iszt­riát, akarják Dalmáciát. Az olasz imperializmus ma pon­tosan úgy beszél Albániáról, mint annak idején Mussolini. Nincsen azonban elegendő erejük ehhez, rövid a kar­juk ... Itt most másmilyen Jugoszlávia van, itt most szocialista ország van, amely rendelkezik kellő erővel és eltökéltséggel, hogy szembe­szálljon az olasz imperializ­mus minden további terjesz­kedő céljaival a Balkánon. Az olaszoknak nincs mit keresniük a Balkánon. (He­lyeslés). Az utóbbi időben pedig ismét zavarják a vi­zet Albánia körül. Mégpedig oly módon, hogy külföldön TEGNAP Mladenlovácon ün­nepélyes külsőségek között emlékeztek meg az első eu­­madiai brigádok tizedik év­fordulójáról. Az ez alkalom­mal rendezett nagygyűlést, amelyen mintegy 120.000 pol­gár vett részt Sumadia e­­gész területéről. Dusán Pet­(Folytatása ny. Kg a 3. oldalon' '(691]^ Alekszandar Movies beszéde Minden évécen Jo­vics­ Sane, a köztársasági Végrehajtó Tanács alelnöke nyitotta meg és köszöntötte a jubiláló brigádokat. Ezután Alekszandar Kankovics, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács al­elnöke Tito elnöknek üdvöz­letét tolmácsolta, majd hosz­­szabb beszédet tartott. Képünk tegnap délben N­oviszád főterén készült. Mint országszerte, negyedik nap folynak itt is a tüntetések. Mit keresett itt az olasz megszálló A makedón partizánok, a makedón brigádok, majd ké­sőbb a hadtestek helyzete különösen súlyos volt a­­miatt is, hogy Makedónián át vezettek a németek főútvo­nalai Görögország és Közel­­kelet felé, ahol ők háborút folytattak. A legérzékenyebb helyek voltak, ezek és ezért nem kell csodálkozni, hogy a legfőbb megszállók, azaz a németek, csatlósaikkal, a bol­gárokkal együtt, oly drákói módon léptek itt fel a parti­zánbrigádok és alakulatok harcosaival szemben, akik szembeszálltak velük. Jugo­szlávia népei rendkívüli lel­kesedéssel látták, hogy a ma­kedón népben őszinte test­vérükre, harcostársukra, hűséges elvtársukra találtak, amely kész velük megoszta­ni minden szenvedést és minden örömöt azért, hogy elérje mai valóságát, az új szocialista Jugoszláviát. (He­lyeslés és a testvériség-egy­ség éltetése). Elvtársak és elvtársnők, ér­dekes megállapítani, hogy volt itt még egy megszálló, mégpedig az olasz megszálló, aki szintén fennhatósága alá akarta helyezni és birodalmá­hoz csatolni Makedónia egy részét. Mit kerestek az olasz megszállók itt Makedóniában, mit kerestek Koszovón, mi­ért jöttek ide? Azért, mert a Mussolini­ vezette olasz fa­sizmus politikája pontosan olyan volt, mint a mai olasz uralkodó körök politikája: mi­nél tovább terjeszkedni, mi­nél több idegen területet be­kebelezni, minél több népet leigázni. Ennek a politikának egy igen kedvező pillanatban sikerült leigázni és gyarma­ti sorsba dönteni egész Al­bániát. Ebben nem talált el­lenállásra, mert Beográdban tehetetlen vezetők ültek, mert Jugoszláviában belső viszályok diultak, mert Ju­goszlávia minden tekintet­ben gyenge volt, vezetői el- Hirouan Byifasz, maja Pilaie a hernádi s votes CM színnonai Már kora reggel­ a polgá­rok, felnőttek, ifjak zászlók­kal és jelmásulatos táblákkal tömegesen vonultak a város központjának tereire. Fővár­­­sunk lakossága már negyedik napja tüntet a hazánkkal szembeni igazságtalan hatá­rozat ellen és felvonulva a város utcáin, élteti vezetősé­günket, helyesli álláspontját Beográdban tegnap délelőtt több tiltakozó nagygyűlést tartottak. Sztari Gyerm és a Zvezda­­ra polgárainak Veljko Vla­­hovics beszélt. Az autójavító műhelynél tartott népgy­űlésen Velga Sztojnics tartott beszédet. A népgyűlés után a jelenlé­vők a Dimitrije Tucovics-tér­re mentek, ahol Milovan G­y­i­l­a­s­z elvtárs, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács elnö­ke beszélt. Gyilasz elvtárs beszédeinek elején hangsúlyozta, hogy a jogaiért harcoló népünk ere­je kifejezésre int a nagy­gyűléseken és tüntetéseken, melyeket ebben a pillanat­ban hazánkszerte tartanak s népünk követelései igazságo­sak. Mindannyiunkat érdekel az, hogyan oldják meg ezt a kérdést. Elítélve az angol és amerikai kormány lépését, Gyilasz elvtárs hangsúlyozta, hogy mi sohasem és semilyen feltételek mellett sem egye­zünk bele Olaszország impe­rialista törekvéseibe. Mindent megteszünk, hogy megaka­dályozzuk a véreinkkel való aljas kereskedelmet. Gyilasz elvtárs a továb­biakban azt mondotta, hogy ebben a pillanatban, éppen a Triesztért folytatott harc­ban mindenkinek meg kell mutatnunk, hogy csak az új Jugoszlávia képes küzdeni függetlenségéért. A nép elke­seredését meg kell értenünk, mégis legfontosabb az egy­ség, mert nálunk valami újat alkotunk, amit a világon so­kan nem akarnak megérteni Ú újat hozunk létre, amit a há­ború alatti és háború utáni harcunkban a szocializmu­sért folytatott küzdelmünkben vívtunk ki. És ebben a még folyó harcban látható, hogy ma szilárdabbak és erősebbek vagyunk mint ahogy azt ma­gunk is gondoljuk. A Köztársaság terén tar­tott nagygyűlésen mintegy 80.000 ember vett részt. Itt Mosa Pl­­a­de, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke beszélt.

Next