Magyar Szó, 1960. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1960-11-06 / 262. szám

12. oldal Ism­erőseim, barátaim gyakran kérdezték tőlem, hogy van-e Nepálnak sor­katonasága. A kíváncsisko­dók roppant meglepődtek, amikor azt válaszoltam, hogy a nepáli ármádia a világ legfegyelmezettebb és legbátrabb hadserege. Katmanduban sikerült le­fényképeznem az utcán me­netelő gurkákat, a nepáli hős katonákat, akikről ezt a fejezetet írtam. Amikor India még brit gyarmat volt, a gyarmati hatalom fizetett hadsereget tartott, az úgynevezett gur­ka regimentet. A zsoldos katonákat a nepáli hegyek­ben élő magar és gurung törzsekből toborozták. 1816 tól kezdve egészen 1947-ig az angolok gyakran igény­be vették a gurkák szolgá­latait. Valahányszor Nagy- Britannia kisebb-nagyobb háborúba keveredett, harc­ba küldték a gurka ezre­­deket. A gurkák voltak az angolok előőrsei, rohamosz­tagai. A gurka csapatokat vezénylő angol tisztek egy­től egyig megegyeztek a­­ Székely Tibor­­ ban, hogy a gurka kato­nák, altisztek és tisztek rendkívül bátrak, semmitől sem riadnak vissza, és még sohasem történt meg, hogy a gurkák cserbenhagyták volna parancsnokukat. A harctéri jelentések sok gur­ka haditettről számoltak be. De ez még nem minden. Ezek a nepáli fiatalembe­rek rémei lettek az ellen­ségnek, a harcban minden­ki félt és tartott tőlük, s ezen nem is kell csodál­kozni, hisz a gurkák kitű­nő céllövők, nagyszerűen értenek a közelharchoz, halált osztogatnak khukri nevű görbe kardjukkal. Mindezt megtetézve a gur­kák rendkívül kitartóak, szívósak, kevéssel megelé­gednek, a legnagyobb erő­feszítésre képesek. A har­cokban számtalanszor meg­történt, hogy a gurkák hu­­szonnégyórás megerőltető menetelés után minden pi­henés nélkül, étlen-szom­­jan harcbaszálltak, kihar­colták a győzelmet, majd pedig alig egy órai pihenés után tovább meneteltek, újabb küzdelmekbe bocsát­koztak. Nyilván, hogy ezek az erények csak az úgyneve­zett klasszikus fegyverek­kel vívott háborúban érté­kesek, és nem sokat jelen­tenek mondjuk egy esetle­ges atomháborúban. Gon­doltak erre az angolok is, mert, amikor kivonultak Indiából, leszerelték a leg­több gurka egységet. Az indiai hadsereg csak egy­néhány gurka ezredet fo­gadott be kötelékébe, a Burmában állomásozó gur­kák pedig beolvadtak a burmai rendfenntartó osz­tagokba. A leszerelt gurkák szét­széledtek egész Dél-Ázsiá­­ban, a bankok és szállodák portásai és ajtónállói let­tek, vagy pedig beálltak éj­jeliőrnek. Állítólag ezen a poszton is kitűnően megáll­ják helyüket, és nehéz ab­ba a bankba, gyárba, iro­dába betörni, ahol gurka az őr! Mindenképpen el kell mondani, hogy az angol gyarmattartók nem soroz­hattak katonákat Nepál­ban, azaz toborzó helyeik Indiában voltak. Sehogy­­sem tudtam tehát megér­teni, hogy az angolok ho­gyan fogadtak szolgála­tukba sok százezer nepáli fiatalt, illetve mi késztette arra a nepáliakat, hogy el­hagyják otthonukat, Indiá­ba menjenek és felajánlják szolgálataikat a briteknek. Barátaim, ismerőseim sem tudtak válaszolni erre a kérdésemre. Úgy gondol­tam, legjobb, ha egyenesen a talány alanyaihoz fordu­lok. Az egyik katmandui szállodában egy régi gurka katonára bukkantará, aki jelenleg a szálló portása. Ő megmagyarázta, hogy voltaképpen miről is van szó. A­ szabadságra menő katonák pénzt vittek csa­ládjuknak, továbbá olyan tárgyakat, amilyeneket a hegyi lakók sohasem lát­tak. A leszerelt katonák meg magukkal hozták fé­nyes kitüntetéseiket, és naphosszat meséltek ka­landjaikról és hőstetteik­ről. Ez a fiatalok számára rendkívül vonzóvá tette a katonaéletet. A kiskorúak alig várták, hogy felcsep­e­­redjenek és a gurka osz­tagokba lépjenek. Mikor­ elbúcsúztam a p­­r­tástól, vigyázz-állásba me­revedett, összecsapta boká­ját és katonásan tisztelgett. Mellén pedig megcsörren­tek a kitüntetések. Nem a portástól búcsúztam, ha­nem gurkától, a hős ka­tonától Katmandu utcáin menetelnek a gurkák 12. GURKA, A HŐS KATONA “ Ügyfelem, jóllehet a vádlottak padján ül, nem követett el bűnt, hogy úgy mondjam, az igazságszol­gáltatás ritka esete. Ártatlannak vallja magát. «‹› Ártatlannak ? —■ ámult el az ügyész. Forradá­­sos arca elvörösödött, monoklija csaknem a tányérba hullt, ide-oda himbálózott a fekete zsinóron. A törpe termetű bíró, aki épp kenyeret aprított a levesbe, ab­bahagyta a munkálkodást, szemrehányóan a textil­utazóra tekintett, megcsóválta a fejét, a kopasz, szót­­lan, fehér szegfűs aggastyán pedig meglepetten rá­bámult." A kanál- és villacsattogás elcsitult, nem hal­latszott se kortyolás, se szörcsögés. Csak Simone kun­cogott halkan a háttérben. — El kell rendelnünk a vizsgálatot — jutott szó­hoz végül az ügyész. — Ami nem lehetséges, az nincs is. — Rajta — nevetett Traps. — Állok rendelkezé­sükre. A halhoz könnyű, pezsgő neucháteli bort szolgál­tak fel. — Nos — mondta az ügyész és szétnyiszált egy pisztrángot —, nézzük csak. Nős? — Tizenegy esztendeje. — Családos? — Négy gyerekem van. — Foglalkozása? — Textiles. — Tehát utazó, kedves Trapes úr. — Vezérképviselő.. — Pompás. Defektet kapott? — Véletlenül. Egy év óta először. —. A! És egy évvel ezelőtt? Akkor még a régi kocsimmal jártam — magya­rázta Traps —, 39-es Citroennel, de most egy piros, újtipusú Studebakerem van. — Studebaker? Ejha, érdekes. És csak nem rég­óta, ugye? Vagy ezelőtt is vezérképviselő volt? *— Egyszerű, szürke textilügynök. — Konjunktúra — biccentett az ügyész. Trapp mellett az ügyvéd ült — Vigyázat — súgta a fülébe. A textilügynök, most már méltán vezérképviselő­nek nevezhetjük, elmerül­ten a tartáros bélszínnel foglalatoskodott, saját receptje szerint citromot meg egy kevés konyakot csöpölgtetett rá, majd megsózta ♦ és megpaprikázta. Sose evett még ilyen pompás ételt, jelentette ki ragyogó arccal, mindeddig azt hitte, hogy a vele egyívású férfiak esténként legjobban az Eldorádóban szórakozhatnak, de ez a lakoma még murisabbnak ígérkezik. ■— Aha — állapította meg az ügyész. —• ön az Eldorádó-klub tagja. Mi ott a neve? *— Casanova márki. — Nagyszerű —• rikoltott fel jókedvűen az ügyész, mintha nagy jelentőségű hírt tudott volna meg, és visszaillesztette monokliját. — Ezt örömmel halljuk. De lehet-e a gúnynévből valamilyen következtetést levonni a magánéletére, kedves barátom? — Vigyázat — sziszegte a védő. ■— Csak feltételesen, kedves uram — felelte Traps.­­•— A házasságon kívül csak futó viszonyaim van­nak, e téren nincs becsvágyam. Elmesélné-e, Trap­s úr, dióhéjban élete történetét az asztaltársaságnak, kérdezte a bíró, miközben újra­­töltötte a poharakat neucháteli borral, hisz ha már úgy határoztak, hogy kedves vendégüket, illetve a tisztelt bűnöst bíróság elé állítják és minél több évre ítélik el, meg kell ismerniök néhány közelebbi, sze­mélyesebb, intimebb adatát is, ha lehetséges néhány csiklandós, borsos kalandját —Meséljen, meséljen — kérlelték kuncogva a ve­­zérképviselőt az öregurak. Egyszer egy szépfiút lát­tak vendégül, az csuda érdekes és pikáns dolgokat mesélt a szakmájáról, és mindamellett négyévi bör­tönnel megúszta. , — De hát — kacagott a társasággal együtt Trapp , mit mondhatnék én magamról? Hétköznapi életet élek, uraim, őszintén szólva egészen szürke életet Proszit! Proszit! A vezérképviselő felemelte poharát, merőn a négy öreg kitágult madárszemébe nézett: úgy tapadtak rá, mint egy különleges inyencfalatra. Aztán koccintot­tak. Kint lenyugodott végre a nap, a madarak csivi­­telése is elnémult, de a táj még nappali fényben tündökölt, a fák között kertek és piros cserepes házak, erdőborította dombok, a távolban előhegyek és né­hány gleccser, nyugodalmas hangulat, vidéki csend, boldogság, istenáldás és kozmikus harmónia. Küzdelmes gyerekkora volt, mesélte Trapé, mi­alatt Simone kicserélte a tányérokat és egy hatal­mas tálat rakott az asztalra. Champignons á la Créme. Apja gyári munkás volt, proletár, aki túlsá­gosan mellre szivta Marx és Engels tanait, savanyú, mogorva ember, vajmi keveset törődött vele, egyet­len gyermekével, anyja elhervadt mosónő. Csak elemi iskolába járhattam, csak elemi is­kolába­n erősítgette könnybe lábadt szemmel, kese­rűen s egyszersmind meghatottan a viszontagságos múlt felidézésétől, és koccintásra emelte Reserve des Maréchaux-val teli poharát. (Folytatjuk) (5) MAGYAR SZÓ Vasárnap, MTV. XI. 6. filmhíradó ZVEZDA: Az élet fája, amerikai szé­les szirtes film (3, 6, 9). Délelőtt 10 órakor matiné: Kocsi nyugat felé HADSEREGOTTHON: A szürkeruhás ember, amerikai film (4, 7) HÉTFŐN: Elnök elvtárs, a közép­­csatár, jugoszláv film NÉPMOZI: Hárem Anna, jugoszláv film (4, 6, 8). Délelőtt 10 órakor matiné: Az örök szomjúság, indiai film HÉTFŐN: Délelőtt 10 órakor mati­né: A mai lányok,­­olasz széles szí­nes film JADRAN: Nyomorultak M. rész. (fél 4, fél 6, fél 8) HÉTFŐN: Négyszáz csapás, francia film. BÁCSKA: Kocsi nyugat felé (3, 5, 7) SZUTJESZKA: Vikingek, amerikai szé­les színes film (5, 7) DUNA (Pétervárad): Az örök szomjú­ság (5, 7)­ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR SZABADSÁG TÉR, Szabadság tér 1.­­ HÉTFŐN: LENIN TÉR, Lénai tér 7. SZÍNHÁZI ÉLET NÉPSZÍNHÁZ: Virtuóz balettek (elő­adás délután 3 órakor) Mihajlovics: Vojvodina, színházi körkép két részben. Előadás este fél 8 órakor. A horgosi földművesszövetkezet bizottsága munkaviszonyügyi pályázat ÚTJÁN FELVESZ 1. Három géplakatost. Jelentkezhetnek: mezőgazdasági gépek és traktorok javításában gyakorlott magas szakképzettségű vagy szak­képzett munkások. Fizetés az illetményszabályzat szerint. Belépés azonnal. Az érdekeltek kérvényeiket a horgos­ földművesszövet­kezetben adják át. A pályázat a munkahelyek betöltéséig érvényes. A munkaviszonyügyi­­ bizottság 725/1

Next