Magyar Szó, 1962. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1962-07-29 / 207. szám

n. 4 M MAGYAR SZÓ Ha követőnk a Hold Mit lát majd a Holdra érkező utas? A­­ée rakéták segítségé­vel mindjobban meg­közelítjük a Holdat, minden nap jobban megismerjük. A Hold megismerése, különösen most, igen fontos feladat. Sok mindent kell tudni erről az égitestről, ha azt kívánjuk, hogy épségben érjen oda a holdra­kéta és a rajta utazót ne érje halálos meglepetés. Most már biztosnak mondha­tó, hogy nem kell sokáig vár­ni, hogy holdat érjen az első ember. * Mit is tudunk a Holdról? Mit fog a Holdon látni az ember? Hold a hozzánk legközeleb­bi égitest. Szabad szemmel is láthatók rajta egyes részle­tek; fényes korongja vidá­mabbá teszi a sötét éjeket, és így nem csoda, hogy egyik égitesthez sem fűződik annyi legenda, mítosz, mese, babona mint éppen a Holdhoz. Gyen­ge fénye elégséges a néphit szerint, hogy éjjeli titkos cso­dákat műveljen, összerombol­ja az ősi várakat, esőket hoz­zon, megérlelje a sajtot, növesz­sze a hajszálakat, sőt még hold­kórosokat is „gyárt”. A Hold kultusza a vallásokban is je­lent­kezik: a muzulmán vallás a holdsarlót vette jelvényül, a katolikusok pedig a hold­fázis alapján határozzák meg a húsvét napját. Valaha a Hold naptárul szolgált, és en­nek a maradványa a hónap időegység. A muzulmánok ka­lendáriuma továbbra is a Hold fázisai szerint alakul: egy évben 12 hold­hónap van, és így az év 354 vagy 355 na­pig tart. A Hold igen fontos tárgya a csillagászatnak. Gondol­junk csak e nap- és holdfo­gyatkozásokra, a tömegvon­zásra, a Föld alakjának és tömegének kutatására, az ár­apályra, hogy ne is említsük a laikus előtt ismeretlen fo­galmakat. A tengeri árapály jelenség a Nap és a Hold köl­csönös vonzóhatásának kö­szönhető,­ de a Hold 2/3 rész­ben járul ehhez a jelenség­hez. De nemcsak a Föld víz­­takaróján, hanem a Föld kér­gén és a légkörben is tapasz­talható az árapály jelensége. A tengeri dagály alkalmával fellépő súrlódás következté­ben, különösen a sekély ten­gerekben, a Föld tengelykö­rüli forgásának sebessége ál­landóan csökken: 100 000 é­­venként a nap 1 másodperc­cel hosszabbodik. A HOLD ÚTJA. — A Hold A Föld szatelítja, vagy ma­gyar kifejezést használva a holdja, ami annyit jelent, hogy a Hold a Föld bolygó körül kering és vele együtt száguld a Nap körül. A Hold egy majdnem kör­alakú pályán halad a Föld kö­rül 384 ezer km középtávol­ságban. Mivel elliptikus pá­lyán kerig, a Földet megköze­lítheti 363 ezer km-re és el­távolodhat tőle 406 ezer km­­re is. A Hold 1 km másodper­cekénti sebességgel kering kö­rülöttünk. A Föld társaságé­ban 30 km/sec sebességgel ro­han a Nap körül, de a Nap sem áll, hanem 20 km-t tesz meg másodpercenként. Kísérőnknek 27,3 nap kell, hogy megkerülje a Földet, de 29,5 nap múlik el két újhold között. A Hold alakjának változá­si (fázisainak változásai) on­nan származnak, hogy a Hold különböző helyzeteket fog­lal el a Földhöz és az öt meg­világító Naphoz képest. A Hold gömb­sapkú sötét test Amikor a Hold a Föld és a Nap között van, akkor a Nap nem világítja meg a felénk fordított oldalt. ilyenkor nem láthatjuk A Hold e fázist­­újholdnak nevezik. 7,4 nap múlva látjuk az első negye­det, amikor a Hold felét lát­juk megvilágítva. Amikor Föld van a Nap és a Hold között, a He­r­ak egész fe­lének fordított félgömbjét a Nap erősen megvilágítja. Ezt a fázist nevezik teliholdnak, ez a jelenség újhold után 14,8 napra következik be. 7,4 nap múlva újból csak a fele van megvilágítva a Holdnak, ez az utolsó negyed. A HOLD TENGELYKÖRÜ­LI FORGÁSA. — Az első pil­lanatra úgy tetszik, hogy a Hold mindig ugyanazt az ol­dalát fordítja a Föld felé, ak­kor nem forog tengelye kö­rül. Nem nehéz belátni e kö­vetkeztetés hibás voltát; ha körüljárunk valamilyen tár­gyat (pl. egy asztalt) és nem fordulunk el közben vagyis egész idő alatt arccal ugyan­abban az irányban fordu­lunk, a kérdéses tárgy felé testünknek mindig más és más oldalát fogjuk fordíta­ni. Megfordítva pedig, ha ál­landóan a székre nézünk, fe­léje fordítva arcunkat, akkor saját tengelyünk körül is meg kell fordulnunk. A Hold tengelykörüli forgásának pe­riódusa pontosan egyenlő a Föld körüli keringésének ide­jével. Ennek következtében a Hold mindig ugyanezt az oldalát fordítja a Föld felé, és mi mindig ugyanezt az ol­dalát látjuk. Tengelye körül forogva, a Hold mindig más oldalát fordítja a Nap felé. Következőleg a Holdon válta­koznak a nappalok az éjsza­kákkal. Azonban a Holdon egy napnak a tartama egy hónappal egyenlő, vagyis egy nappal majdnem olyan hosz­­szú, mint 15 földi nap (ponto­sabban 14,76 nap), és u­­gyanannyi ideig tart az éjsza­ka is. 1959. októberében a szovjet holdrakéta lefényképezte a Hold ismeretlen oldalát is, úgyhogy most teljességgel is­merjük követőnk minden ré­szét. Természetesen a túlol­dalt még nem ismerjük olyan tökéletesen, mint a felénk fordult részt. NAGYSÁG, SÚLY, LÉG­KÖR. — A Hold nem teljes, gömb, hanem a Földhöz ha­sonlóan kissé lapult a sar­kokon. Átmérője 3473 km, vagyis a Föld átmérőjének 27%-a. A Föld felülete 14 szerte nagyobb a Hold felületénél, a tömegeik aránya pedig 1­1. Érm­ek folytán a Hold vonzóereje 6,1-szer kisebb, mint a Földé. A 80 kg sú­lyú ember a Holdon mind­össze 13,3 kg nehéz. Egy test vonzóerejét sebes mozgással le tudjuk győzni. A Földön például 11,2 km/sec sebességre van szükség, hogy elszakadhassunk égitestünk­től és kijussunk a világűrbe. Ezt kritikus sebességnek ne­vezzük. A fentiekből érthe­tő, hogy a Hold kritikus se­bessége miért kisebb mint a Földé, ott mindössze 2,4 km/sec. A megfigyelések azt mu­tatják, hogy a Holdnak nincs légköre, vagy ha van is, milliószor kisebb sűrűségű, mint a Földé. Könnyen meg lehet magyarázni, hogy a Holdnak miért nincs légkö­re. A légkört gázok alkotják, ezeket pedig gyorsan mozgó molekulák. A molekulák gyorsasága igen különböző és változó. A legsűrűbben je­lentkező molekulasebességet nevezzük közepes sebesség­nek. Íme az egyes gázok kö­zepes sebessége 0° C hőmér­sékleten: hidrogén 1,8 km/sec, hélium 1,3 km/sec, vízgőz 0,6 km/sec, oxigén 0,5 km/sec. Érthető, hogy ha a gázok kö­zepes sebessége nagyobb a kritikus sebességnél, akkor az a test pillanatok alatt elveszti légkörét. Az elméleti számí­tások azt mutatják, hogy ha a közepes sebesség a kritikus se­besség fele, ez a test már ak­kor is néhány ór a­latt elvesz­­­ti gázburokját. Ha a moleku­­­lák sebessége kisebb a kri­tikus sebesség 1/5-nél, akkor a légkör igen sokáig megma­rad. Nézzük a Földet. A kri­tikus sebesség 11,2 km /sec, ennek az 1/5-e 2,2 km/sec.­ Mivel a molekulák közepes­­ sebessége kisebb ennél, a Föld légköre eléggé tartós. De a 2,4 km/sec kritikus se­bességével, melynek 1/5-e 0,48 km/sec, a Hold nem tud­ja megőrizni a körülötte lé­vő gázréteget, és ezért ért­hető, hogy a Holdon nem ta­lálunk légkört. A HOLD ARCULATA. — A Hold tányérján már pusz­ta szemmel is meg lehet kü­lönböztetni sötét foltokat Ezeket a XVII. században tengereknek nevezték el. Ezt -- ‘ • * » _ — - - • ■X рнжтрлИл iff ni hi a nun napig megtartották, habár már régen megállapították, hogy a Holdon nincs víz. A Hold „tengerei” nem egye­bek sík vidékeknél, amelyek kevesebb fényt vernek visz­­sza, mint azok a vidékek, melyeken nagy számú egye­netlenség található, és ezért sötétebbnek látszanak. Távcsővel nézve a Holdat, feltűnik, hogy felülete na­gyon egyenetlen: keresztül­­kasul van szaggatva hegyek­kel és hegyláncolatokkal, mintegy himlőhelyesnek lát­szik a rajta lévő különféle méretű tölcsérek következté­ben. Ezek a tölcsérek kör ala­kúak, krátereknek nevezik­­ őket, mert bizonyos hason­latosságot mutatnak a földi­­ tűzhányók krátereivel. Egyes kráterek átmérői meghalad­ják a 200 km-t. A kráterek feneke eléggé egyenletes, az oldalfalai több km magasak. A déli sarok környékén lé­vő Leibnitz hegyekben egyes csúcsok elérik a 9 km ma­gasságot is, ez a legnagyobb magasság a Holdon, össze­hasonlításképp megemlítjük,­­ hogy a földi Mount Everest 8,9 km magas. A Holdat homok és vulká­ni hamu fedi. Ezek nem jó hővezetők, és ezért feltéte­lezhető, hogy 1 m mélység­ben a hőmérséklet állandó, független az erősen változó felszíni hőmérséklettől. MIT LÁTUNK A HOL­DON? — Képzeljük el, hogy űrhajónk épségben megérke­zett a Holdra. Mielőtt el­hagyjuk rakétánkat, jól és biztonságosan kell felöltöz­nünk. Ez a követelmény tel­jességgel érthető, mert az eddigiekből is láthatók, hogy a Hold nem nyújt va­lami kényelmes életfeltéte­leket. A különleges öltözet a­­ következő kellemetlenségek- t­­ől kell, hogy megóvja a­­ holdlátogatót: a halálos vi­­­­lágűri sugaraktól (a Földet körülvevő atmoszféra nem­­ engedi hozzánk e sugarak­­ igen nagy részét); az ala­csony légköri nyomástól (leg­feljebb 0,4 mm a nyomás, míg a Földön 760 mm); az oxigén-hiánytól (ha van is egy kicsiny levegő, akkor i млж a lenül szükséges oxigénből); a hőmérséklet-különbségtől (a Nap felé fordított testré­szünk megsérülhet, a másik oldal pedig megfagyhat) és még sok mástól. Ha egymással beszélgetni kívánunk, akkor egy kis rádióleadó és felve­vő készülékre is szükségünk van, mert szánkat nem nyit­hatjuk ki, de különben sem terjed semmilyen hang sem (nincs hangvivő közeg). A Holdon örökös csönd van. Kiléptünk a rakétából. Az öl­tözék jól véd, de mégsem érez­zük jól magunkat. Súlyunk jó­val kisebb, mint a Földön. Meg kell tanulni járni. Hirte­­­n és erős mozdulatokat nem végez­hetünk, mert földre esünk. Vi­gyázva kell lépnünk és dolgoz­nunk. Meglepve látjuk, hogy milyen szaggatott a Hold felszíne. Ha­talmas hegyek merednek az ég felé, hirtelen bemélyedések sza­­­kítják meg a síkságot, mintha sziklaromok között volnánk. Egészen más a táj, mint a Föl­dön. Éjjel van. Az eget végtelen sok csillag fedi, de fényük nem remeg úgy, mint ahogyan a Földön láttuk (nincs légkör). A hideg fényű csillagok között egy fényes kék korongot látunk. Ez a Föld­ 14-szer nagyobb terüle­tet fed be az égen, mint a Hold a Földről nézve. A Föld több mint 2/3 részét víz fedi, és ez erősen visszaveri a Nap fénysu­garait, úgyhogy a Holdról a Föld hétszer fényesebb, mint a­­hogyan mi látjuk a Holdat. A földfénynél nyugodtan olvasni lehet. A csillagos ég látható képe nap nap után változik, jóval gyorsabban, mint a Földön. E változások alapján megállapít­hatjuk, hogy a Holdnak 27,3'föl­di nap kell a Föld megkerülé­séhez. Az égi megfigyelésekből könnyen következtethetünk­, hogy hol az északi és déli sa­rok. A Holdon lévő ember távcső nélkül is jól látja majd hogy a Föld forog tengelye körül. A fehér felhők mozgását szépen látjuk majd a tarka színű föld felületen. Hasonlóan mint a Hold a Föld­ről nézve, a Föld is fázisokat mutat. Teljesen ugyanez a je­lenség. A két­ újföld közötti idő egyezik a két újhold közötti idővel: 2­,5 földi nap. A látóhatáron megjelenik a Nap. De mivel nincs légkör, nincs sem hajnaluk­, sem szür­kület. Az ég továbbra is fekete marad, és rajta egyidőben lehet látni a Napot, a Földet és a csillagokat. (­A mi egünk kék színe, a szürkület, a hajnalok­ és a hozzá hasonló jelenségek olyaan származnak, hogy a le­vegő részecskéi szétszórják a Vauról érkező fényt) A hegyek árnyékai feketék és élesek. A megvilágított részek fényesek, vakítóak, a többiek olyan söté­tek, mint éjjel. Az égen soha­sem látható felhő, eső nincs, köd nincs. Szivárványt sem lá­tunk. De a Nap igen lassan halad az égen. Attól a pillanattól kezd­ve, hogy a Nap elérte a látóha­tárt 7,4 földi nap kell, hogy „dél” legyen. A hőmérő, higa­nya állandóan emelkedésre. Reg­gel még 160 ° C mutatott fagy­pont alatt, délre már +120 °­C-ra fut fel a higany. De az átmenet nem lassú, hanem pillanatnyi. A nem megvilágított részen szer felett hideg van, és mihelyt a Nap sugarai odaérnek, pillana­tok alatt kibírhatatlan a forró­ság. Nincs egy hűvös szellő sem. Vizet sehol sem találunk. Ha volt is, kipárolgott ily nagy hő­ségben és elhagyta a Holdat. Ezért valószínű, hogy a Holdon szerves életre nem akadunk. Nincs fa és virág. Kopár és é­­lettelen a táj. Olyan, mint a földi sivatagban. A Holdon napfogyatkozásról akkor beszélünk, amikor a Föld­ről holdfogyatkozást látunk. Ilyenkor a Föld a Hold és a Nap közé kerül, tehát a Hold­ról nézve a Nap korongja lát­hatatlanná válik. A fogyatkozás kezdetén és végén kékes-zöld fény festi be a Hold felszínét, majd ezt sötétvörös szín váltja fel. Ezt a Föld légkörének kö­szönhetjük. A Földről figyelve a Napot. Igen nehéz a koronáját látni. Most már vannak megfelelő műt­szereink megfigyelésére, de azért a Nap egyes peremi ré­szeit csak napfogyatkozáskor láthatjuk. Ilyen gond nincs a Holdon. Egy koronggal elfödhet­jü­k szemünk előtt a Napot, és máris irthattuk a koronát, kro­­moszférát és a protuberanciá­kat. Földtfogyatkozás akkor van, ha a Hold árnyéka a Földre esik, ezt a jelenséget a Földön mi napfogyatkozásként észleljük A Hold árnyéka csak kb. 300 km átmérőjű foltot vet a Földre, így érthető, hogy ez a jelenség nem olyan fontos a holdlakó szempontjából. Azt látja csak, hogy a Föld egyes részei egy ideig sötétebbek. Egy ilyen rövid írásban nehéz összesűríteni mindazt, amit az ember látni és érezni fog a Hol­don. Tudományos szempontból korszakalkotó lesz az ember je­lenléte a Föld kísérőjén, de az ember maga sokat fog szenved­ni és dolgozni, míg megszokja az ottani körülményeket Egy új életet kell kezdeni. De hinni kell abban, hogy az ember ezt is legyőzi majd. TELEKI György Ember a Holdon, egy művészeti fantázia Tanárnak Ш2. Norm .

Next