Magyar Szó, 1966. december (23. évfolyam, 328-358. szám)

1966-12-21 / 348. szám

Szerda, 1966. december S. tegnap megválasztott elnökségének tagjai Leposava Kovač Sveta Kovačević I Jovan Krmpotic Antun Kusturin Minda Tibor Kiutalási vízum nélkül külföldre? Egy készülő javaslat szerint jövő márciustól kezdve szabadon lehet utazni a világ bármelyik országába Jól értesült körökből szár­mazó hír szerint valószínűleg jövő márciustól kezdve ál­lampolgáraink jugoszláv kilé­pési vízum­ nélkül utazhatnak külföldre. Érvényes útlevél­lel tehát a világ bármelyik országába szabadon utazhat­nak, legfeljebb az illető or­szág belépési vízumát kell it­teni diplomáciai képviseletén, konzulátusán beszerezniük, ha azzal az országgal nincs egyezményünk a vízumkény­szer kölcsönös eltörléséről. Az új útlevél 2—5 évig lesz ér­vényes, és további 2—5 év­re meghosszabbítható. Az út­levélkérvényhez nem kell csatolni a mostani bizonyla­tokat, igazolásokat, és az út­levélszolgálat köteles az út­levelet legfeljebb tíz nap alatt kiállítani. Külföldi diplomáciai-kon­­­zuláris képviseleteink az út­levél érvényét minden továb­bi nélkül meghosszabbíthat­ják. A jugoszláv­­kilépési vízum teljes eltörlése tartós érvé­nyű lesz, és nem függ össze a hazánkba érkező külföldiek vízumkényszerének jövő évi felfüggesztésével. A Szövetségi Végrehajtó Tanács különben javaslatot terjesztett a Szövetségi Szkupstina elé, hogy gyorsí­tott eljárás alapján módosít­sa a jugoszláv állampolgárok úti okmányairól szóló tör­vényt. A törvény értelmében a külföldön élő állampolgáraink útlevelét legkésőbb 1966. de­cember 31-éi­g kell me­ghosz­­szabbítani. A nagy munka­torlódás miatt azonban kül­földi diplomáciai képvisele­teink ezt a munkát nem ké­pesek a törvényben előírt ha­táridőn belül elvégezni. Ezért a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács javasolja, hogy külföl­dön tartózkodó állampolgá­raink útlevelét jövő év július elsejéig lehessen meghosszab­bítani. A javaslatot a Szövet­ségi Szkupstina december 26-i ülésén vitatja meg. MAGYAR SZÓ A háromnapos Novi Sad-i áramszünet kapcsán. A Petar Drapsin, a Beton és a hajógyár pereli az Eektrovojvidinát Most már biztosra vehető, hogy rövidesen alperesként jelenik meg az Elektrovojvo­dina újvidéki áramelosztó központja a bíróság előtt. A maga módján kisebbszerű szenzációnak számít ez, hi­szen az elmúlt két évtized alatt az a (rossz) gyakorlat alakult ki, hogy az árazás­­szünetekért az áramelosztó központok nem vonhatók fe­lelősségre. S ez annyira meg­honosodott, hogy előírások sem születtek e kérdés szabá­lyozására. Mégis megtörik a jég, még­pedig a Tartományi Iparügyi Titkárság közreműködésével, mert a december 5-i, 6-i és 7-i áramszünet kivizsgálása alapján az Elektrovojvodinát teszi felelőssé azért, hogy három napig áram nélkül ma­radtak a háztartások és az üzemek Novi Sad egy részé­ben. Az áramelosztó felelősségét arra alapozza az iparügyi tit­kárság, hogy az üzemek és az Elektrovojvodina viszo­nyát szabályozó szerződések alapján csak akkor igazolt az áramszolgáltatás megszaka­dása, ha elháríthatatlan kő­ч­ö­rülmények okozták. Mivel a hónap eleji áramszünet nem ilyen okból, hanem az áram­elosztó nemtörődömségéből következett be, s a vezeték­hiba kijavítása a szervezet­len munka következtében hú­zódott el három napig, az üzemek kártérítési követelés­sel léphetnek fel. A Petar Drapšinban Voja Rodictyal, a fejlesztési osz­tály igazgatójával beszéltünk a vállalat kártérítési követe­léséről. • Az áramszünetből szár­mazó kár felbecsülésében ar­ra törekedtünk, hogy csak a közvetlen veszteséget ve­gyük számba. Meglehetősen szerény, mindössze 5 millió régi fanáros kártérítési köve­teléssel lépünk fel. • Erről azonban nem vagyunk haj­landók lemondani, bíróságra visszük a dolgot. A hajógyárban Miloš To­micnak, az előkészítő osztály vezetőjének közlése szerint 11,5 millió dinár kárt vettek számba az áramszünet miatt, és ennyi kártérítést követel­nek. Ez is inkább csak szim­bolikus összeg, a kár ugyanis ennél jóval nagyobb. A ki­esést valamelyik vasárnap kell pótolniuk, mert az em­berek nem akarnak emiatt kevesebbet keresni, s az el­vállalt munkát is határidőre be kell fejelniük. Hétmillió dináros követe­sével jelenik meg a bíróság­­ előtt a Beton építővállalat,­­ Limani nagy építőtelepén szünetelt a munka az áram­szolgáltatási zavar következ­tében. A lemaradást sajnos nem tudják pótolni, mert nincs szabadnapjuk, a rossz idő beálltáig ünnepnapokon, sőt sok helyen éjjel-nappal is dolgoznak.­­ Nem is annyira a hét­millió megtérítése vezérel bennünket, amikor bíróság útján akarunk eljárni az Elektrovojvodina ellen, in­kább az a tét, hogy egyszer­­ már véget kell vetni az Elekt­­rovojvodina önkényességének — mondta Teodor Nićiforo­­vic, a vállalat helyettes igaz­gatója. Végső ideje! (ts­a) Újabb követelés Húsz százalékkal növelték a Kilenc Novi Sad-i iskola nyílt Tegnap délelőtt tanügyi munkások küldöttsége járt Vojislav Kolarovnál, a Novi Sad-i községi szkupstina alel­nökénél. Újabb megbeszélést folytattak a közoktatási dolgozók nehéz anyagi helyzetéről és személyi jövedelmük növeléséről. Kilenc Novi Sad-i iskola: a Moša Pijade, a Svetozar Markovic és a Jo­van Jovanovic Zmaj gimnázium, a közgazdasági, épí­tészeti és gépészeti középiskola, az óvónőképző, vala­mint a Vasa Stajié és a Petőfi Sándor Elemi Iskola nevében nyílt levelet adtak át a szkupstina vezető­inek és kérték, hogy a levelet olvassák fel a községi szkupstina két tanácsának mai együttes ülésén, ame­lyen egyébként határoznak az idei községi költség­vetés módosításáról is. A tanügyi munkások egy csoportja tegnap elláto­gatott szerkesztőségünkbe is azzal a kéréssel, közöl­jük lapunkban a szkupstinához intézett levelet. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük tartalmát: tanügyi munkások keresetét levele a községi szkupstinához A jövedelemrendszer be­vezetése arra készteti a köz­oktatási dolgozókat, hogy mindinkább összehasonlítsák anyagi helyzetüket a többi társadalmi tevékenységével. Közvéleményünk és a magas fórumok elvben elismerik, hogy a közoktatás nincs­­irigyl­ésreméltó helyzetben, és hogy a tanügyi munká­sok személyi, jövedelme le­marad a többi tevékenysége mögött. Úgy tűnik azonban, hogy jelenleg nehéz módot találni a közoktatási dolgo­zók anyagi helyzetének ja­vítására. A Jugoszláv Szak­­szervezeti Szövetség V. kongresszusa rámutatott a közoktatás kedvezőtlen hely­zetére, és a JKSZ VIII. kongresszusának határozata is arra kötelezte a kommu­nistákat, főleg a vezetőket, kövessenek el minden lehe­tőt, a tudomány és a közok­tatás anyagi és társadalmi helyzetének javítására. A helyzet azonban nemigen változott. Véleményük szerint, ha a tanügyi munkások 1967. évi személyi jövedelmét az ed­digi alacsony rajtalapból ki­indulva állapítják meg, ak­kor a növelés megalázóan csekély lesz, és még nagyobb aránytalanságot idéz elő a közoktatási dolgozók és a többi társadalmi tevékeny­ség dolgozói személyi jöve­delme között. A tanügyi munkások fel­teszik a kérdést,­milyen mér­cék alapján történik a költ­ségvetés elosztása, amikor például a községi bíróság bí­ráinak 1965.­ évi 102 000 di­náros személyi jövedelmét 1966-ban 137 000-re növelték (34 százalékkal), a tanügyi­pedagógiai intézet 77 900-as átlagát 121 000-re, (53 száza­lék), a városrendező intézet 94 000-res átlagát 123 000-re (31 százalék), a közművesítő intézet 103 000-res átlagát 133 000-re (29 százalék), a középiskolai tanárok 79 800 d­ináros személyi jövedelmét pedig csak 94 000 dinárra, azaz 17,8 százalékkal. A köz­ségi szkupstina arra is ta­lált módot, hogy növelje al­kalmazottainak személyi jö­vedelmét. A tanügyi dolgozóik já­randóságai nem tudnak lé­pést tartani a létfenntartási költségek növekedésével, az árdrágulást pedig részben éppen a nagykeresetűek sze­mélyi jövedelmének növeke­dése okozta. Azok, akiknek harcolniuk kellene a közok­tatás helyzetének javításáért, gyakran nem értenek egyet álláspontjaikkal. Az elégedetlenség, ami Szerbia számos helységében megnyilvánult a tanügyi munkások körében, kihatás­sal volt a Novi Sad-i tan­ügyi dolgozókra is. Remél­ték, hogy a községi sakups­­tina jobban felméri helyze­tüket, azon a két értekezle­tein azonban, amelyen a tár­sadalmi tevékenységek, il­letve az iskolák képviselői vettek részt, nem kaptak ki­elégítő választ és elfogad­ható magyarázatot ezekre a kérdésekre. Mivel a gazd­asági reform után a közoktatás — a tan­ügyi munkások hibáján kí­vül — az utolsó helyre ke­rült a személyi jövedelmek ranglistáján, az alábbi k­ö­­veteléssel fordulnak a Novi Sad-i községi szkups­­tinához: -fr 1966. szeptember 1-étől visszamenőleg növeljék 20 százalékkal a tanügyi dolgo­zók személyi jövedelmét, hogy lépést tarthassanak a létfenntartási költségek növe­kedésével! (Az idén a létfenn­tartási költségek Novi Sa­­don 25 százalékkal emelked­tek, a tanárok személyi jö­vedelme pedig csak 17,8 szá­zalékkal.) Bár Az 1967. évi személyi jövedelmek megállapításá­ban az eddigiek 20 százalékos növelését vegyék alapul, hogy a közoktatás is köze­lebb jusson a többi társadal­mi tevékenység juttatásai­nak szintjéhez. Ha a fenti követeléseink­nek nem tesznek eleget, élni fogunk minden eszközzel, amelyet az önigazgatás leh­e­tővé tesz számukra — írják nyílt levelükben a tanügyi munkások. Áramszünet szent Miklós miatt Több mint egy napig­­ nem volt áram tíz Duna­ utcai házban Hétfőn délelőtt az Elektro­­vojvodina a Duna utca tíz házában (a 11-es számtól a 29-es számig) kikapcsolta az áramot azzal, hogy a ház­beli áramfogyasztókat azon­nal az új vezetékre kell át­kapcsolni.­­ Amikor már esteledett, és még mindig nem jött meg az áram — mesélte Dejan Vujić, a Duna utca 17. szám alatti lakos — felhívtam az Elektrovojvodina diszpécse­rét, s képzelje mit hallot­tam!? Az a vállalkozó, aki­nek ezt a munkát el kell vé­geznie, házi védszentjét­­ün­nepli, s ezért aznap nem dol­gozik. Az Elektrovojvodina, állítólag, bizonyos előírások szerint, nem foglalkozhat ez­zel a munkával csak rend­kívüli esetekben. De miért kapcsolták ki az áramot, ha nincs aki rákapcsolja a fo­gyasztókat az új vezetékre? — Nem értem, miért zak­latnak minket ilyesmivel az áramfogyasztók — mondta tegnap az Elektrovojvodina diszpécsere. Az áram átkap­csolása az új vezetékre nem a mi kötelességünk, hanem a vállalkozóé, akivel a házita­­nács megegyezik. Dejan Vujic azonban azt mondja, hogy az érintett tíz ház lakóinak nem volt tudo­másuk az átkapcsolásról, és azt sem tudják, ki bízta meg a vállalkozót ezzel a munká­val. Az Elektrovojvodina szere­lői tegnap délután 2 óra kö­rül végre mégis rákapcsolták a szóban forgó tíz házat az új vezetékre. A vállalkozó ugyanis tegnap sem került elő. Valószínűleg kissé el­húzódott az ünnep. (cs) 3. oldal Szabó Ida Jón Tapalaga Ivan Senk Vita a nemzetiségi irodalom problémáiról A Jugoszláv írószövetség koordinációs bizottsága Sza­rajevóban megtartott hétfői ülése után sajtónyilatkozat­ban bejelentette, hogy ma­gáévá tette a javaslatot, hogy a köztársasági egyesületek és a tartományi szakcsoportok szervezzenek nyilvános vitát az ország nemzetiségeinek irodalmi problémáiról, azzal a céllal, hogy valóban egyen­­jogúan bekapcsolódhassanak az ország kulturális életének fejlesztésébe. A koordinációs bizottság nyilatkozata szerint, az Olaszországban kiadott jugo­szláv költészeti antológiával kapcsolatban tett megállapí­tásainak legfőbb célja az volt, hogy felhívja a figyelmet er­re a problémára, amelyet voltaképpen sohasem tisztáz­tak. Véleménye szerint a köl­tészeti antológia megjelenése alkalmat nyújt az elvi állás­pontok tisztázására és a nem­zetiségi irodalom teljes egyen­jogúsítására. (Tanjug) APATINSKA TEXTILNA INDUSTRIJ­A­­, APATEX vm KÉZIMUNKA FONÁL

Next