Magyar Szó, 1967. augusztus (24. évfolyam, 209-239. szám)
1967-08-07 / 215. szám
2. oldal Újabb idényjáratok a tengerpart és a főváros között Nincs meg a kellő összhang a vonatok, hajók és repülőgépek menetrendje között A belgrádi vasútigazgatóság közölte, hogy megfelelő számú rendkívüli vonatot állít be a Belgrád és Split közötti vonalon, hogy fennakadás nélkül lebonyolíthassák a két város között egyre növekvő idényforgalmat. A spliti állomásfőnökség ezzel kapcsolatban bejelentette, az állomás dolgozói mindent elkövetnek, hogy elejét vegyék a korábbi években gyakori tumultusoknak, és hogy az utasokat minden fennakadás nélkül szállítsák el. Jelenleg naponta négy-öt szerelvény közlekedik Split és Belgrád között, de a hónap derekán és végén további rendkívüli járatokat állítanak be. A hálókocsi társaság spliti irodájának vezetője közölte, hogy minden rendkívüli vonathoz kapcsolnak fekvőhelyes kocsikat. A tengerpartról hazatérő utasok tehát pihenten érkezhetnek haza. A hajók nem várják be a vonatokat Az utóbbi napokban a Jadrolinija hajói nem várták be a késve érkező vonatokat, hanem menetrend szerint indultak a kikötőből. Emiatt gyakran megtörtént, hogy a Hvar, Bol, Jelša és Vrbovsko felé menő hajók és vonatok beérkezése előtt néhány perccel indultak el. A legsúlyosabb helyzetben azok az utasok vannak, akik vasárnap érkeznek Splitbe, mert ilyenkor a hajók vasárnapi kirándulókat visznek a környék szigeteire és esek visszatérésük után, este szállítják el az utasokat. Vasárnap tehát néha 12 órát is kell várakozni az utasnak, hogy folytathassa útját a szigetek felé. A jelentések szerint azonban ez utóbbi napokban a hajók már bevárták a késve érkező vonatokat. Nem sokkal jobb a helyzet a repülőjáratok és a hajók csatlakozásánál sem. A spliti repülőtér Kaštel Stafiliéban van, és noha a gépek érkezése és a hajók indulása között több mint egy óra a különbség, a JAT autóbuszai néha megkésve, vagy legfeljebb két három perccel a hajók indulása előtt érkeznek a kikötőbe. A reggeli repülőjáratok utasai ezért néha kénytelenek bevárni a délutáni hajókat. ÚJ JUGOSZLÁV HAJÓ INDUL A TÁVOL-KELETRE A rijekai Treci máj hajógyárban átadták a Jugoslovenska plovidba hajózási vállalatnak a most elkészült 7500 tonnás August Cesarec nevű hajót. A Jugolinija négy ilyen hajót rendelt, és az August Cesarec a harmadik ebben a sorozatban. Az új hajó a jövő hét folyamán indul első útjára, amely a Távol-Keletre vezet. Az August Cesarec hoszsza 150 méter, gépeinek ereje 10 000 lóerő, és sebessége óránként 18,5 csomó. (Tanjug) MEGNYÍLT A RIJEKAI RIVIERA LEGNAGYOBB SZÁLLODÁJA Kraljevica közelében, a dubnói öbölben szombaton ünnepélyesen megnyílt az új, 350 férőhelyes szálloda. Építésére egymilliárd-hatszázmillió régi dinárt költöttek, ez a rijekai tengerpart legnagyobb szállodája. Az építéshez szükséges összeget részben külföldi kölcsönből, részben pedig az Adria Turist szállodai egyesülés közvetítésével teremtették elő. (Tanjug) MŰANYAGBÓL KÉSZÜLT CSOMAGOLÓANYAGOK KIÁLLÍTÁSA A gyümölcs- és főzelékkiállítás keretében szeptember elsejétől ötödikéig Újvidéken megrendezik a műanyagból készült csomagolóanyagok bemutatóját. A kiállítást a kereskedelem, fejlesztési intézet, a Szövetségi Gazdasági Kamara és a Novi Sad-i árumintavásár együttesen rendezi. A kiállítás idején előadásokat tartanak a korszerű csomagolóanyagok felhasználási lehetőségeiről, különösen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A kiállításon különben néhány olaszországi, nyugat-németországi és belgiumi vállalat is részt vesz. (Tanjug) MAGYAR SZÓ Fogyatékos a tudakozószolgálat Az Adria többi fürdőhelyeihez viszonyítva a spliti tudakozó iroda sem áll feladata magaslatán. Figyelemre méltó, hogy a vasút, az autóbuszvállalatok, a JAT és a Jadrolinija nem ismeri egymás menetrendjét, csak a saját utasait látja el többékevésbé pontos felvilágosításokkal, s az utasoknak emiatt sok kellemetlenségben van részük. Nincs olyan egységes szolgálat, amely megbízható felvilágosításokat adna az érdeklődőknek, és gondoskodna kényelmes utazásukról, felvilágosítaná őket a csatlakozás és átszállás idejéről. NEGYVENÖTMILLIÓT KÜLD KOSOVO-METOHIJA AZ ARAB ORSZÁGOKNAK A legújabb adatok szerint több mint 45 millió régi dinárt gyűjtöttek össze Kosovo-Metohija autonóm tartomány területén az arab országok megsegítésére. A gyűjtőakció Prizren, Priština, Vučim és Gnjilane városokban volt a legsikeresebb. (Tanjug) A BÁNYÁSZOK NAPJÁNAK MEGÜNNEPLÉSE A bori és majdanpeki bányamedence dolgozói nagy ünnepélyességgel emlékeztek meg augusztus 6-áról, a szerbiai bányászok napjáról. Délelőtt ünnepélyesen elbúcsúztak a bányák nyugdíjba vonuló száz dolgozójától. Az ünnepségen Jovan Kostic mérnök, a bányamedence műszaki igazgatója méltatta a megérdemelt nyugalomba vonuló dolgozók érdemeit, majd a munkaközösség és a szakszervezetek képviselői megajándékozták az ünnepelteket. Bensőséges ünnepségeken emlékeztek meg a bányászok napjáról Majdanpeken és Prahovóban is. (Tanjug) Hétfő, 1967. augusztus 7. I múzeum-város Szentendrei jegyzetek A Magyarországon járó külföldi, hacsak teheti, nem mulasztja el, hogy fel ne keresse Szentendrét, ezt a szép fekvésű, műemlékekben gazdag, mintegy 11 000 lakosú várost. Különösen sok jugoszláv fordul meg itt, hiszen az embernek Szentendrén lépten-nyomon az az érzése, hogy valamely szerbiai kisvárosban jár. Mindössze 20 kilométerre esik Budapesttől, s nemcsak vasúton és autóbuszon, hanem a Dunán, hajóval is rövid idő alatt elérhető. Kedvenc kirándulóhelye a magyar főváros és környéke lakóinak is, szívesen töltik itt hétvégi pihenőjüket. Az Idegenforgalmi Hivatal helyi kirendeltsége, valamint a város vendéglátóipara, nem utolsósorban a nemzetközi camping gondoskodik a vendégek elhelyezéséről és ellátásáról. Sok az üdülővilla is Szentendrén, s az építkezés szinte szakadatlanul folyik, hiszen évről évre több külföldi keresi fel a várost, és hosszabb-rövidebb ideig itt is marad. A Duna-kanyar legrégibb és legszebb települései közé tartozik. Az ásatások során napvilágra került leletekből ítélve, Szentendre és környéke már az őskorban is lakott vidék volt. A közeli Pilis hegység barlangjaiban 15— 25 000 évvel ezelőtti, kőkorszakbeli leletekre bukkantak, ezeket jórészt a helyi múzeumban őrzik. Réz-, bronz- és vaskorszakbeli leletek is kerültek elő. Időszámításunk előtt a II. század elején a rómaiak Ulcisia Castra néven erődöt és tábort építettek Szentendre mai helyén. A város jelenlegi neve egy 1146-ból származó latin nyelvű oklevélben bukkant fel először. Később a fejlődő, és főként gyümölcs- és , szőlőtermelő települést a tatárjárás elpusztította. Szent-endre kedvező fekvése folyatán azonban csakhamar újjáépült. Történetében új fejezet kezdődött az 1389. évi rigó- mezei csata után, amikor a szerbek a törökök elől mene-külve, tömegesen vonultak északra, és Szentendrén telepedtek le. 1428 után újabb menekültek érkeztek, s a város lendületes fejlődésnek is indult. Rövid idő múlva azonban bekövetkezett a török hódoltság, és Szentendre csaknem teljesen elnéptele- nedett. Amikor 1690-ben Belgrád ismét a törökök ke 11zére került, a hontalanná vált szerbek közül sokan itt telepedtek le. Bármerre járunk a belvárros területén, mindenütt a szerb-görög települések lesvegőjét érezzük magunk körül. Egymást érik a látni- s valók. Különösen sok az egyházi jellegű műemlék. A Požarevačka templom egy régebbi fatemplom helyén 1759—1763-ban barokk stílusban épült, copf modorú tornya pedig valamivel későbben, a XVIII. század végéről való. Udvarában XVIII. és XIX. századi görögkeleti szerb sírkőgyűjtemények vannak. Rendkívül gazdag és díszes a Preobraženska templom, amelynek udvarán minden év augusztus 19-én ünnepséget tartanak. A környékbeli szerb származású fiatalok szerb táncokat mutatnak be tamburazene kíséretében. A szentendreiek már nagyban készülnek az ünnepre, sok vendégre számítanak Jugoszláviából is. Azt mondják, az idén látványosabb és gazdagabb lesz a műsor, mint bármikor. Érdemes megtekinteni a sok más között —, a Duizsa Jenő utcában Jakov Ignjatovic szülőházát, akit a város lakói a szerb Jókai néven büszkén emlegetnek. A Görög utca sarkán a Blagovestenska templomot találjuk, amely 1752-ben épült és Szentendre barokk-kori emlékei közül a legszebb. A templomhoz kapcsolódó épületben a helybeli múzeum kapott helyet, amelyet Ferenczy Károlyról, a XX. századbeli magyar festészetnek egyik legjelentősebb alakjáról, a nagybányai festők társaságának elnökéről neveztek el. Egyidőben Szentendrén élt és alkotott, elsőnek örökítette meg vásznon a várost. A múzeum helyén eredetileg szerb iskola, majd szerb nyelvű tanítóképző volt. 1951 óta itt őrzik Szentendrén és környékén lelt régészeti, helytörténeti, néprajzi, képzőművészeti és természettudományos leleteket. A néprajzi gyűjteményben például a Pest megyei délszláv népviselet legjellemzőbb darabjait láthatjuk. A sok látnivaló közül a városba érkezőik nem mulasztják el megnézni a Parkmúzeumot sem. Május 1. és szeptember 30. között tekinthető meg. Itt, Szentendre legszebb fekvésű parkjában az elmúlt húsz év folyamán Magyarország különböző helyein felállított szobrok gipszmásolatainak egy részét mutatják be. Jelenleg több mint száz szobormásolatban gyönyörködhetnek az érdeklődők, a múzeum anyaga azonban ennél jóval nagyobb. A parkot most bővítik, hogy újabb szobrokat is elhelyezhessenek benne. A legjelentősebb magyar szobrászok nevével találkozhatunk, idősebb és fiatalabb szobrásznemzedékek alkotásai együtt kerülnek a közönség elé. Ily módon a szentendrei táj természetes szépségében több évszázad kultúrája és a mai ember alkotó munkája találkozik. A nyári idegenforgalom idején a Parkmúzeumot több ezren tekintik meg. SZABÓ József A KOMPASSZAL NÉGY ORSZÁGON ÁT Zürich ♦ Megvan már a nyertes: az újvidéki KOMPAS utazási iroda négy országon át vezető társasutazására, amely szeptember 15-én kezdődik, a szabadkai Fehér Erzsébet utazik. Megemlítettük már, hogy a körútnak, amely Ausztrián, Svájcon, Franciaországon és Olaszországon át vezet, a francia Azúrpart gyöngye, Nizza a végcélja. ♦ A kirándulók Ausztriába érkezve, megtekintik Grácot, Radstadtot, St. Johannt és Zell am See-t és Tirol fővárosát Innsbruckot. ♦ Ausztriából Svájcba vezet az út. Itt a legtöbb időt Zürichben töltik a kirándulók, azúttal tehát erről a városról mondunk néhány szót. ♦ Zürich csaknem félmillió lakosával Svájc legnagyobb városa, a Zürichi-tó mellett fekszik. Időszámításunk I. századában ezen a helyen a rómaiak építették fel Turicum nevű városukat. ♦ Zürich ma az ország kulturális gócpontjai közé tartozik. A szűk utcák, a rokokó-, reneszánsz- és barokk stílusú épületek sajátos hangulatot kölcsönöznek az egész városnak. A pályaudvar közelében van a Svájci Nemzeti Múzeum, amelyben az ország legnagyobb művészeti és kultúrtörténeti gyűjteményét találhatjuk meg. ♦ Érdemes megtekinteni a Művészet Házát is, az úgynevezett Kunsthaust, amelyben svájci festők művein kívül német és francia művészek, többek között Feuerbach, Tischbein, Cézanne, Corot és Manet vásznait is kiállították. ♦ Akit nem érdekelnek a múzeumok, jól sétálhat a Banhofstrassen. Ez a sugárút, amely a vasútállomástól a Zürichi-tóig vezet, gazdag, elegáns üzleteiről nevezetes. Éjféli találkozó m ár nyílott a kis faluban a nemzetközi út mentén. Nem tudom, a vendéglátóipar akart-e leleményes lenni, hogy a nagy autóforgalmat kihasználja, és a vaksötét bácskai éjszakában végigbotorkáló autósnak pihenőt, szórakozást nyújtson, vagy a helyi életet ítélték már eléggé városiasnak ahhoz, hogy éjszakai mulatóhelyet létesítettek a későn fekvők számára. Én még olyan maradi vagyok, hogy azt hiszem, van a városban elég egyéb intézmény, amit a falu átvehetne. De hát ők a bárral kezdték, és ezzel nem kis zavart okoztak a helyi lelkekben, különösen a puritán asszonyi lelkekben. A bár úgy élt fogalmaikban, mint a bűnök fészke, a dorbézolások, erkölcstelenségek, tobzódások, romlottság bűnbarlangja. Minél többet képzeltek bele, annál kíváncsiabbakká lettek, hogy ugyan milyen lehet az belül, mi megy ott végbe, és persze kik azok, akik odajárnak. Nappal, ha arra jártak, nem eshettek kísértésbe, hogy beleselkedjenek, mert zárva volt minden, és a leeresztett redőnyök mögött nem volt élet. Csak este tízkor nyitották ki a bárt, olyankor pedig már a legpuritánabb botránkozó és a legkíváncsibb lélek is alszik, ha a televízió mellett is, de alszik. A környéken alvók néha felriadtak, ha túl hangos volt a zene, duhaj az ének, és dudáltak az autók. Mást azonban nem tudtak a báréletről. Akik ott munkálkodtak, azok nappal aludtak, és minél gyanúsabb szerepük volt a mulatóban, annál kevésbé meséltek róla, ha valaki kérdezősködött. Régies kifejezéssel élve, a kíváncsiság ördöge volt az, ami örzse nénit heteken át nem hagyta aludni. Fúrta az oldalát a kíváncsiság, igyekezett rábeszélni korán fekvő férjét, hogy menjenek el egyszer megnézni, milyen egy bár. A férj azonban jobban szerette az ágyat, mint az éjszakai mulatozást, és mivel a nagy munka, a nagy hőség napközben még jobban kifárasztotta, egyre korábban tért aludni. Mélyen, felébreszthetetlen mélyen aludt, hiába akarta örzse néni beszélgetésbe vonni, esetleg kifaggatni régi, legénykori emlékeiről. Férje a második mondatnál már aludt, vagy ha még nem is aludt, akkor is úgy tett, hiszen két évtizedes gyakorlatból tudta, hogy felesége nem áll meg a második mondatnál. Ilyenkor azután örzse néni is lefeküdt. Aludni nem tudott. Pedig tíz óránál tovább nézte a televíziót, és kellően elálmosodott. Csakhogy amint a párnára hajtotta fejét, megjelent a kíváncsiság imént említett ördöge. Olyan erőszakos volt, hogy mikor a falióra a tizenegyet is elütötte, örzse néni nagyot gondolt, kimászott az ágyból, felöltözött és elindult. Félelmektől eltelten lopakodott végig a hosszú falun, a koromsötétben egyre várta, hogy valahol előugrik egy rablóvezér és leüti. Benne remegett mindaz a rémség, amit a távmozi képernyőjén az este látott, de azért csak ment a távoli fény felé, és mivel aznap éppen szünetelt a rablójárat, el is jutott szerencsésen a bárig. Messzire hallatszott a zene. Meg-megborzongott a gondolattól, hogy mit lát majd a kivilágított ablakból, amelyhez odalopakodott. Csalódottan látta, hogy nincs odabent más, mint színes lámpák, színes asztalsor, különös világítás, zenekar, néhány pincér és két lenge lány, akikről gondolhatott, amit akart, noha csak ültek egy üres asztalnál a zenekar közelében, és nagyokat ásítoztak. Vendéget nem látott egy szálat sem. Hiába nézte, merre lehetnek a dorbézolók, az erkölcstelen bűnözők. Erről az oldalról senkit sem látott. Nyilván a másik oldalon ülnek,gondolta, és éppen éjfélt ütött a közeli toronyóra, amikor átsettenkedett a túlsó oldalra, hogy talán ott majd meglátja a mulatozókat. Vaksin, a benti fényektől elvakultan botorkált át a másik oldalra, a túlsó ablakhoz. Amint befordult a mellékutcába, valakibe ütközött. Elő testbe, ezt érezte. Éjfél, bár, bűnbarlang, idegen test, ennyi csak elég a rémülethez. Nagyot sikoltott, és még nagyobbat az, akibe ütközött, sőt egy harmadik sikoly is hallatszott. A sikoltozásra kinyílt a bár sarki ajtaja, fénysugár vágódott ki rajta, és a kinéző pincér látta, hogy három asszony áll odakint. Helyi ember volt, felismerte őket és odaszólt: — Jöjjenek be, nénémék, legalább lesz majd vendég idebent. Mulassanak egy nagyot. Erre nem vállalkoztak az egyszerű, hirtelen magukra kapott falusi ruhába öltözött, és falun már korosnak számító aszszonyok._ Elszégyellték magukat az éjféli találkozó miatt, hirtelen megfordultak, és elfutottak, hárman négyfelé. Azt sem tudták, hogyan jutottak haza a vaksötétben, félelmektől eltelten. És csalódottan. Felébredtek-e a férjek otthon, volt-e vita, mi volt a folytatás, azt nem lehet tudni, ők maguk hallgatnának az éjféli találkozóról, ha a pincér nem mesélné faluszerte. Persze úgy mondja: — Az örzse néni, a Teri néni, meg a Julis néni fel akartak csapni bárhölgyeknek. Alig tudtam lebeszélni őket. SULHOF József