Magyar Szó, 1967. augusztus (24. évfolyam, 209-239. szám)
1967-08-31 / 239. szám
Tehetetlen szakemberek A mezeipockok elpusztítását a természettől várják Egyelőre nincs hatásos módszer a Bosznia-Heszcegavinában pusztító mezeipocok elleni hatásos védekezésre. Ez a kijelentés a köztársasági végrehajtó tanácsban megtartott tegnapi sajtóértekezleten hangzott el, amelyen részt vettek Bosznia- Hercegovina mezőgazdasági és erdészeti titkárságának, a köztársasági egészségvédelmi intézetnek és biológiai intézetnek a képviselői is. A köztársasági mezőgazdasági titkárság külön bizottsága a napokban kiszállt a veszélyeztetett területre és megállapította, hogy a kár tetemes. A köztársasági szervek az érdekelt községi szkulpstinákkal és más társadalmi szervezetekkel igyekeznek segítséget nyújtani a károsultaknak. A sajtóértekezleten bejelentették azt is, hogy a soron következő tanácskozáson igyekeznek majd felkutatni a védekezés legjobb és legcélravezetőbb módját. A legnagyobb reményt mégis a téli időszakhoz fűzik. A szigorú tél ugyanis elpusztíthatja a kártékony rágcsálók nagy részét A szakértők szerint a jövőben jóval nagyobb gondot kell fordítania a biológiai védelemre, meg kell akadályozni a mezeipocok természetes ellenségeinek, a rókának, nyestnek, nyuszinak és a többi ragadozónak tömeges pusztítását. (Hansug) Benő Zupančić a Fórumban Tegnap délután Beno Zupančić, a Szocialista Szövetég főtitkára a Fórumba látogatott. Látogatásának jellege személyes szerződést írt alá SZELLEMIDÉZÉS címen megjelenő regényének kiadására. Elmondta, hogy műve fiatalságának idézése némi önéletrajzi elemekkel ugyan, de nem kimondottan ilyen célú. A cselekmény a háború első évében játszódik Ljubljanában, érdekessége, hogy az író egykori gimnazista szemszögéből ítéli meg a kisvárosias légkört, a nyugdíjasok, postások, külvárosi munkások világát. 1957-ben írta, azért, hogy háborús irodalmunkat egy olyan hőssel gazdagítsa, aki nem csupán rendíthetetlen eszményi alak, hanem mindennapi problémákkal küzd. A Szellemidézésnek, amelyet Bodrits István fordított magyarra, eddig szerbhorvát, albán, cseh, két német, román és két szlovén kiadása jelent meg. A Fórumban úgy ígérik, hogy Beno Zupančić regénye még 1967-ben eljut az olvasóhoz, Beno Zupančić a szerződés aláírása közben. A kanizsai építőipari kombinát ösztöndíjazó és szakkáder-bizottsága I pályázatot í ír ki ösztöndíjasok felvételére. gi— A bizottság felvesz: gj ·— Két ösztöndíjast az építészeti egyetem- Ш re (szakosítás: épületszerkezetek tervezése) gj — Két ösztöndíjast a technológiai egye- Ш Ütemre (szakosítás: szervetlen vegytan). ■ ■ , ; / _ , \. N Feltételek: ■ ■ A bizottság csak azoknak a pályzáknak a § i kérvényeit veszi figyelembe, akik a fenti Ц gj egyetemek első és második évét befejezték . §i és a harmadik, illetve negyedik évre való tgg felvételüket hitelesített bizonylattal igazolni így tudják. Előnyben részesülnek a jó tanulók, valagmint azok, akik jól beszélik a magyar nyelv §§ §é vet. gj A kérvényekhez rövid életrajzot és az edj§ jjj digi vizsgákról szóló igazolást kell mellégig kelni. |j Pontos cím: Građjevinsko industrijski jj kombinat, Kanjiža, Kadrovska komisija, g Marsala Tita 2/IL 891/1. I |цШиШ1ЦШШ11Ш1!1и1ШиШ1111111и111111Ш11ШШиШ1Ш1ШШШШ11)1ШШ111ШШ1П1ШтПНПиНШШПШ1ШШ111Ш1^ Jafc MAGYAR SZÓ A termelő vállalatokban nehezebben megy Tapasztalatcsere a rövidített munkaidő bevezetéséről Az ország dolgozóinak 43 százaléka, több mint másfél millió jugoszláv polgár heti 42 órás, rövidített munkaidőben dolgozik. Ezt az adatot a szövetségi munkaügyi tanács tette közzé. A szövetségi munkaügyi bizottság szeptember 8-án ülést tart és rövidesen a Szövetségi Végrehajtó Tanács és az illetékes szkupstinai testületek is megvitatják a rövidített munkaidő bevezetésével kapcsolatos problémákat. A szövetségi munkaügyi tanács szakértői megállapították, hogy az elmúlt négy év alatt 19 139 munkaközösség, illetve a vállalatok 62 százaléka tért át a rövid munkahétre. Az új rendszert elsősorban a nem gazdasági ágazatokban vezették be, ahol a dolgozók 94 százaléka ,már csak heti 42 órát tölt munkahelyén. A termelő vállalatoknak viszont csak egyharmada tért át az új rendszerre. A gyáripar és a bányaipar jár az élen, a mezőgazdaságban, az építőiparban és a közlekedésben a folyamat jóval lassúbb. Négy év tapasztalatai arra utalnak — mondják a szakértők —, hogy a negyvenkét órás munkahét gazdasági szempontból sikeres bevezetése igazolja a korszerű munkaszervezés tudományos módszereit. Négytagú betörőbanda az újvidéki bíróság előtt A Novi Sad-i kerületi bíróság hármas tanácsa Sofija Topalov bíró elnökletével immár harmadik napja tárgyalja egy aránylag fiatalkorú betörőbanda bűnperét. A vádirat mintegy 30 különféle bűntettel terheli őket. Mihajlo Sik-Miša 19 éves foglalkozás nélküli, Radomir Branković-Rale 23 éves újvidéki elektromechanikus, Miodrag Nestorov-Piža 18 éves újvidéki és Franja Komadina 20 éves beškai foglalkozás nélküli ül a vádlottak padján. Ez év április közepétől szinte minden éjszaka elkövettek egy-egy betörést vagy autólopást Újvidéken és Bácsföldváron, mégpedig ugyanazzal a módszerrel: feszítővassal, késsel vagy franciakulccsal. Április 18-án éjszaka a Novi Sad-i nylonpiacon betörtek a Morava büfébe s nagyobb mennyiségű szeszes italt, cigarettát, élelmiszert vittek magukkal. Következő éjszaka szintén Újvidéken, a Partizanska utcában, betörtek a Vanila nevű vegyeskereskedésbe, szalámit, italt, borotvapengét loptak. Néhány nap múlva ismét a Morava büfét látogatták meg. A Petőfi Sándor utcában levő kioszkot, a Fórum vállalat tulajdonát három ízben törték fel. A Dalmatinska utcában feltörték a Slavija vállalat utcai hűtőszekrényét. Betörtek továbbá Ljubica Lušić Djordje Rajkovic utcai lakásába is, de a házőrző kutya elűzte őket. Bácsföldváron a Sloboda vendéglőbe próbáltak betörni. Üres kézzel távoztak a Zivka féle büféből és Danilo Velicki cipészműhelyéből is. Több szerencséjük volt a becsei Duvan vállalat 6-os számú földvári kioszkjával. Visszatérve Újvidékre két ízben betörtek a Pionír napköziotthonba, s elvittek mindent, ami kezük ügyébe akadt. Letartóztatásuk után mind a négyen részletes beismerő vallomást tettek. A lopott holmit a péterváradi vár egyik föld alatti folyosójában rejtették el, a nyomozóközegek meg is találták nagy részét. Mind a négy vádlott büntetett előéletű, A4 Súlyos szerencsétlenség Verbászon Tegnap hajnalban 2 óra körül súlyos közúti baleset történt Verbászon. A Tito marsall utca végén óriási sebességgel egy fának hajtott Božidar Delibešić ottani tanár. A Peugeot 404-es kocsiban vele együtt volt még Stevan Glavic és Budimir Mirkovic verbászi lakosok, valamint Dusán Radulovic feketicsi vendéglős. A szerencsétlenség után életveszélyes állapotban a verbászi kórházba szállították őket. A késő délután kapott értesülések szerint Dusan Radulovic, a többszöri vérátömlesztés után is válságos állapotban van. A többiek élete nem forog veszélyben. B. Gy. Halálos közlekedési baleset Novi Sad közelében Tegnap délután három óra körül, Novi Sad közelében, Klisa településnél halálos közlekedési szerencsétlenség történt. Veselko Novakovie szabadkai gépkocsivezető egy magánvállalkozó tehergépkocsijával Novi Sad felé tartott, és eddig még ki nem derített okból Klisán áttért az úttest bal oldalára. Abban a pillanatban ért oda Mirko Spremo belgrádi tisztviselő Fiat 750-es gépkocsijával. Az összeütközés következtében a személygépkocsi vezetője a helyszínen szörnyethalt. Egyik útitársa, a 13 éves Miodrag Salaj súlyosan megsérült, míg Spremo felesége könnyebb sérüléseket kapott. A személygépkocsi teljesen tönkrement. A vizsgálat folyik. Csütörtök, 1967. mik. ) Kiállítás Mexikóról A belgrádi iparművészeti múzeumban szeptember 5-én megnyílik a Mexikó arca című kiállítás. Az érdekes rendezvény Mexikó fejlődésének három történelmi szakaszát öleli fel. Az első szakasz Amerika felfedezéséig tart, a második szakasz a gyarmati időket mutatja be (1521-től 1821-ig), a harmadik pedig Mexikó fejlődését, függetlenségének kikiáltásától (1821-től) napjainkig. A kiállítás szeptember 25-én zárul. Menekülés a lelkiismeret elől Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Velence, augusztus 30 Ha valakinek volna ráérő ideje és körkérdést rendezne, a fesztivál négy napján melyik volt a legjobb film, valószínűleg Fábri Zoltán Utószezonja lenne a győztes. Ebben az alkotásban is, akárcsak Fábri korábbi filmjeiben, az erőszak és a felelősség érzése foglalkoztatja a rendezőt. Gyerekes (a „főhös”) bűnös, ezt érzi, tudja, s lelkiismerete nem hagyja nyugton, pedig 1944- ben csak annyit mondott: hacsak Ezt azonban barátjának, a rendőrkapitánynak mondta, s e szó két ember halálát okozta. Jogilag ártatlan, de erkölcsileg felelős. Még akkor is, ha csupán a zűrzavaros körülmények vagy a félelem vitték rá, hogy azt mondja: hacsak. De hányan haltak meg ilyen ártatlannak tűnő megjegyzés miatt? Ki ítéli el azonban, vagy ki ad fölmentést az ilyen embereknek? Senki, pedig bűnösök... Fábri gyöngéden e bonyolult lelkiismereti és erkölcsi érzést vizsgálja. Gyerekes története mélységesen tragikus. Éppen ezért kissé meglepő, bár egyáltalán nem csökkenti a film értékét és nem tompítja tiltakozó hangját, hogy az Utószezon műfaja groteszk tragikomédia. Rendkívül keserű film, a komikus jelenetek láttán sincs kedvünk nevetni. Pedig a film első felében még nem is tudtuk, hova vezet a kávéházi asztaltársaság tréfája, csupán érezzük és sejtjük, hogy sokkal komolyabb dologról van szó. Izrael tiltakozott Fábri filmje ellen, és kifogásolta a főszerepet alakító Páger Antal múltját. A tiltakozás érthetetlen és ok nélküli, az Utószezon őszinte film. Rendezés szempontjából elég érdekes az első filmes Edgard Reitz örökös éhség (Die Mahlzeiten) című műve is. Sajnos maga a történet nem elég világos. Fiatalok kényszerházasságot kötnek, mert jön a gyerek. Az aszszony teli van életkedvvel, szeret enni, szereti a szerelmet, és sorba szüli a gyerekeket. Egymás után ötöt. Közben elhidegülnek, s végül a férj öngyilkos lesz. Az igazi ok kifejtésével azonban adós marad a rendező, de azzal is, hogy valójában mit akart mondani e történettel. Mert hogy nem a szórakoztatás volt a szándéka, az nyilvánvaló. Atja tiltakozó hangját, hogy azt LADI István LADI István Kanizsai műkedvelők a „híres városban“ Kecskeméten vendégszerepelt az amatőr színház együttese Nincs tudomásom róla, hogy a főidényben mennyire élénk Kecskemét és szoros környékének kulturális élete, de ha az augusztus végi napok forgatagából ítélünk, akkor állíthatjuk, az alföldi ,híres városban” mindig van olyan esemény, amelyre érdemes odafigyelni. A tarnowai lengyel népi együttes és a Drágszél nevű bolgár népi tánccsoport után jugoszláviai magyar műkedvelő együttesek vendégjátéka következett. A sort a kanizsai emetőrszínház kezdte meg Matija Poljakovic Dilivár című művével, majd a Stare Moravica-i Ady Endre és a temerini Testvériség Művelődési Egyesület népi tánccsoportjai látogattak Kecskemétre. A jelentősebb hazai események közé pedig feltétlenül a népzenészek és énekesek óriási érdeklődést kiváltó első országos találkozója meg a reprospektív Fényes Adolf-kiállítás tartozik. De nemcsak hogy gazdag az augusztus végi műsor, hanem műfaji szempontból is igen változatos: színművészet, festészet, népi tánc és népzene. És ebben a változatosságban jelképesen benne érezzük a kecskemétiek törekvését, hogy méltó módon ápolják városuk hagyományát, nagy fiainak emlékét. Kecskeméten született Katona József, ott írta a Bánk bánt, ott volt főügyész, és a régi tenácsház kapujában „hasadt meg a város legnagyobb fiának szíve”. Kecskeméti származású Kelemen László is, e magyar színjátszás úttörője, akinek nevét jelenleg egyik Irodalmi Színpad őrzi. A város szülötte Fényes Adolf festőművész és Kodály Zoltán. Itt tanult Petőfi Sándor és Jókai Mór. Századunk második évtizedében pedig Iványi Grünwald Béla vezette a helyi művésztelepet. Büszkék is múltukra a kecskemétiek, ami abból is látszik, hogy nagy kedvvel és szeretettel kalauzolják a vendégeket. Az idegenvezetés hagyományosan e szecessziós stílusban épült tanácsházán — Székely Bertalan festményei díszítik — kezdődik, a levéltárban, a könyvtárban, a XIII. századból származó ferences meg a későbbi barokk stílusú piarista templomban, a pazar díszítésű Katona József Színházban, a modern vonalú Aranyhomok szállóban, a Helvécia birtokon, a bugaci pusztában folytatódik, és ha az időből futná, sohasem érne véget. Ezt különben a kanizsai műkedvelők a „saját bőrükön is tapasztalták”. De megérte a városnézéssel járó fáradság és az izgalom is, amelyet a Dilivár előadása váltott ki. A tömérdek élmény és az új ismeretek feledtették a fiatal színjátszókkal a fellépések lámpalázát, és az egész napi talpalás után vendégjátékuk sikeresnek mondható, ahogy erről a helyi lap — Petőfi Népe — recenzensének tárgyilagos méltatása tanúskodik. „Koncz István modern, stilizált eszközökkel vitte színpadra a darabot, különösen a kellékekben nyilvánul meg ötletgazdagsága. Anakronisztikus történelmi kosztümök és mai divatal ruhák keverékével jelzi a burjánzó bürokrácia avultságát, merev, rokokócirádás trónokon ülnek a könyökvédős hivatalnokok, lúdtollal körmölik a mai tárgyú aktákat. Maga a játék — Koncz Istvánét, Zárits Eszterét, Bicskei Istvánét kivéve — elmaradt kissé a rendezés színvonala mögött. Nagy szerepet játszott ebben a szokatlan környezet, falusi művelődési házak kis színpada”. S ezzel a véleménnyel valószínűleg a kanizsaiak is egyetértenek. Mert a közönség és a vendéglátók fogadtatásából érezték, hogy az apróbb megingások ellenére is játékuk, igyekezetük megértésre talált Ágasegyházán, Kecskeméten, Jászszentlászlón és Kerekegyházán egyaránt. A négynapos kellemes kecskeméti vendégjáték most már kötelezi a Tisza mentieket, hogy október elején, amikor ők fogadják városukban a kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad együttesét, mindent megtegyenek a nagyszerű élmény viszonzása érdekében. Amilyen lelkesen és kitartóan állták a sarat az alföldi „híres városban”, tudjuk, ugyanúgy veszik majd ki részüket a vendéglátás fáradalmaiból is. GEROLD László