Magyar Szó, 1969. június (26. évfolyam, 148-177. szám)
1969-06-12 / 159. szám
10. oldal Elvetették a zrenjaniniak javaslatát Nem vesz fel új hallgatókat a Tanárképző Főiskola A tartományi szkupstina közoktatási-művelődési tanácsának ülése Majd két óra hosszas heves vita és számos izgatott hangú felszólalás után a tartományi szkupstina közoktatási-művelődési tanácsának harminchat képviselője tegnap elvetette a zrenjanini és a Zrenjanin környéki képviselőknek azt a javaslatát, hogy a Tanárképző Főiskola szerbhorvát, orosz, angol, román és biológia tanszékére az új tanévben is vegyenek fel elsőéves hallgatókat. A zrenjaniniak adatokra, statisztikai kimutatásokra és a környék fiatalságának érdeklődésére, valamint szociális körülményekre hivatkozva még egy korosztály beiratkozásának jóváhagyását kérték a tanácstól, illetve a tartományi szkupstinától, amely tavaly július 11-én elhatározta az említett öt tanszék fokozatos megszüntetését. A tartományi művelődési titkárság és a felszólalók adatai és érvei alapján azonban a képviselők többsége a javaslat ellen szavazott. Döntő érvként két dolog esett latba. Az egyik: a zrenjanini főiskolán máris van annyi diák, amennyi a környékbeli iskolák tanárigényének kielégítésére elegendő, a másik pedig az, hogy a főiskola tanárainak pillanatnyi elhelyezkedési gondja miatt nem szabad fölöslegesen szórni a közoktatás amúgy is szűkös pénzét, s azt a mintegy 180 hallgatót sem szabad egy életre szóló zsákutcába juttatni, akik őszre beiratkoznának a főiskolára. — Zrenjaninnak és környékének ugyanis — mondta az egyik felszólaló — nemcsak Zrenjanin ad tanárokat, hanem Újvidék és Belgrád is. A tanácsülésen a felnőttek szakképzésének elemzésével, a mezőgazdasági szakközépiskolák helyzetével, a Tartományi Iskolafenntartó Közösség tavalyi munkájának felmérésével és a Tartományi Tankönyvkiadó Intézet négyéves tevékenységével is foglalkoztak. (sz) Mi történt Bajmakon? A szabadkai Népkör műkedvelő színészeinek kikindai előadása a X. tartományi szemle egyik legsikerültebb darabja volt. Ezt a megállapítást erősítette meg az előadás után szervezett vita is, amelynek keretében a bíráló bizottság tagjai és más jelenlevők értékelték a rendező munkáiét, a színészek játékát s általában az együttes teljesítményét. A gratulációhoz és az elismeréshez ezúton mi is csatlakozunk. Ez a színjátszó csoport minden elismerést megérdemel, már csak azért is, mert nem — az amatőr műsorokra sajnos nagyon jellemző — dohos népszínművet választottak, hanem neves mai író darabjával léptek a közönség elé. De dicséret érdemli azt a lelkiismeretességet is, amellyel ehhez a nehéz feladatot jelentő drámai szöveghez közeledtek. Nem tudjuk, mi lesz ennek a többnyire fiatalokból álló együttesnek a sorsa, a látottak alapján azonban reméljük, hogy nagy sikerek előtt áll. Sajnos ez a bemutató rámutatott egy nagyon káros jelenségre is. A Népkör a bajmoki szemle keretében is színre vitte MAX FRISCH ANDORRA című drámáját, ott azonban csupán a második helyre került. Az első helyet, a legjobb előadásnak kijáró minősítést a helybeli amatőrök nyerték el. A Népkör előadását viszont a kikindai szemle leggyengébbjei között emlegetik. A bajmoki és a szabadkai előadás utáni vitában is felmerült a kérdés, hogy történhetett ekkora félreértés (legjobb esetben az), hogyan követhettek el (a bajmoki zsűri tagjai) ekkora igazságtalanságot a Népkör műkedvelőivel szemben. Az előadás utáni vita során a kérdésre senki sem tudott válaszolni. Pedig nyilvánvaló, hogy az esetért valaki felelős... (bn) A kikindai előadás a legjobb Befejeződött az amatőrszínházak jubiláris szemléje Kikindán kedden este be-s fejeződött a tartományi műkedvelő egyesületek és amatőrszínházak tizedik, jubiláris szemléje. Tizenegy együttes vetélkedésében, a bíráló bizottság véleménye szerint, a vendéglátó kikindai amatőrszínház előadása bizonyult a legjobbnak. A helyi műkedvelők Jovan Sterija Popovic Felfuvalkodott tökfej című vígjátékát vitték színre Dragán Jovic rendezésében. Ez az előadás képviseli tartományunkat a hvari országos fesztiválon. A Kulán tartandó köztársasági szemlén való részvételre a Ruski Krstur-i ruszin, a zsablyai szerbhorvát és a szabadkai Népkör magyar együttese szerzett részvételi jogot. ariii 16 RÁDIÓ A hatalom (torz) képe Kedden este, a szokásosdőben, DEÁK Ferenc SÁNTA QUADRILLE című hangjátékát sugározta az Újvidéki Rádió. Művét rádiógroteszknek nevezte a szerző, és joggal, mivel a darab főhősének, az érdemek emberének, a Tolókocsisnak meditálásai közepette groteszk módon mutatja be a hatalom egykori (és mindenkori) megtestesítőit, megszállottjait. A megérdemelten (?) nyugalomba vonult Tolókocsis az alagsori szomszédok, Caesar, Diszkodélosz és Übermensch társaságában végigpásztázza a történelem kisebb-nagyiab eseményeit, ütközeteit, háborúit, emberi viszonyulásait stb., és bár a „terepszemlén” az uralkodás, hódítás, a hatalom torzképe villan elébe — tolókocsiját, a mű zárójelenetében, maga is ural- I kodói széknek hiszi, amibe I érdemes belekapaszkodni, még akkor is, ha azt—szin- I te az életét veszélyeztetve — alaposan megpörgetik. Az érdemek embere csak akkor ocsúdik fel, amikor a „vendégei” magára hagyják, vagyis amikor csapongó képzelete végre földre huppantja, és tudatosítja vele a valóságot, hogy nem trónkövetelő, sem hatalombitorló, hanem egyszerű, nehezen mozduló tolókocsis nyomorék! A meghökkentő, feszült légkörű, stilizált hangjátékot VAJDA Tibor rendezte. Érdeme, hogy mind a szöveg, mind a rádiófónia lehetőségeit ügyesen felhasználta, s a darab játékosságát, többsíkúságát is kellőképp kiemelte. FECE Iván elektronikus hangeffektusai, stilizált zenei aláfestései a darab alaphangulatához és mondanivalójához is jól idomultak. A színészek — FEJES György (Tolókocsis), FERENCZ Jenő (Caesar), FARAGÓ Árpád (Diszkodélosz) és NAGY GELLÉRT János (Über mensch) — élő, eleven figurákat formáltak meg. Sz. I. Csütörtök, 1969. jún. 12. MAGYAR SZÓ A vajdasági zeneegyüttesek fesztiválja Rumán Június 14-én és 15-én Rumán megtartják a vajdasági zeneegyüttesek idei — sorrendiben hatodik — fesztiválját. A szervezőik több mint ezer részvevőt — kórust, zenekart, népitánc-csoportot — várnak Szabadkáról, Újvidékről, Becséről, Muzslyáról, Zomborból, Csantavérről és más vajdasági városból. A római fesztiválra 25 kórus, 27 zenekar, 55 népitánc-csoport, továbbá 46 népdalénekes, 10 hangszerszólista és egy énekcsoport jelentette be részvételét A rendezvény ünnepélyes megnyitását szombaton, 14- én reggel 7 órakor tartják a Munkásotthonban. R. R. Jubilál a rijekai ipari pedagógiai főiskola A rijekai ipari pedagógiai főiskola e hét folyamán ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját. A főiskolát a Horvát NK alapította 1953 októberében azzal a céllal, hogy szakelőadókat képezzen ki az akkor egyre rohamosabb fejlődésnek induló ipariskolák és egyéb szakiskolák számára. Tudvalevő, hogy iparunk már 1945 óta egyre több szakembert foglalkoztatott, akiknek a képzése az ipariskolákban történt. A szakkáderképzés gyengeségei a többi között abban mutatkoztak meg, hogy nem volt elegendő szakelőadó, következésképp a tanulmányi szint, a végzett növendékek szaktudása igen alacsony volt. Égetően sürgető lett tehát egy olyan nevelő-oktató intézet felállítása, amely a szakelőadók képzésével foglalkozik. A főiskola az 1953/54. tanévben, szerény keretek között, 41 hallgatóval mint szaktanárképző pedagógiai főiskola kezdte meg működését. A tanulmányi idő eleinte négy szemeszter volt. Ezt a megoldást a fokozott szakkáder-szükséglet tette szükségessé. Az első tanévben az oktatás csak a fémipari tagozatonfolyt, de már az elkövetkező években az iskola több más tagozatot is nyitott, így például tagozat nyílt a műhelyoktatók kiképzése céljából is. A további fejlődés során megnyílt a technológiai, elektrotechnikai, a matematikaii és fizikai, valamint a technikai nevelés tagozata is. Ez utóbbinak az volt a feladata, hogy általános iskolai előadókat képezzen ki a technikai nevelés tanítására. Jellemző, hogy az iskola iránt országszerte egyre fokozottabb mértékben növekedett az érdeklődés. Például már az 1961/62. tanévvel bezárólag 2308 rendes és rendkívüli hallgató képzését látta el az iskola. Ezzel a tanévvel az intézet történetének első szakasza le is zárult. Az iskola ekkor már igen jelentős eredményekkel dicsekedhetett, például a kilenc év leforgása során az iskolában összesen 811 hallgató szerzett szakelőadói oklevelet. A növekvő gyáripar, a fejlődő ipariskolák, technikai középiskolák, munkásegyetemek, mesteriskolák egyre inkább igényelték a jól képzett műszaki előadókat. Az idők szavát követve az iskola 1962 tavaszán elasporátumot készített, melyben részletesen elemezte a szakiskolák káderszükségletét. Megállapította, hogy a kétéves (négyszemeszteres) tanárképzés idejét múlta, és javasolta a tanulmányi idő négy évre való felemelését, valamint az ipari-pedagógiai tagozat megnyitását, melynek célja az, hogy a gyáripar és a szakiskolák számára megfelelő ipari pedagógusokat képezzen. A Horvát NK Végrehajtó Tanácsa elfogadta az iskola javaslatát, és engedélyezte a tanulmányi idő négy évre való kibővítését. Ez a megoldás azt jelentette, hogy az iskola kétfokozatú lett. Az első fokon, kétévi tanulmányi idő során, ipariskolák számára előadókat képezett ki, a második fokon pedig középiskolai tanárokat készített elő. Mindez azonban ideiglenes megoldás volt, hiszen az összes szakiskolák magas szakképzettségű szaktanárokat kívántak foglalkoztatni és alkalmazni, s ma már az a helyzet, hogy például az ipariskolák és középfokú intézetekben az előadók, a törvény szerint, csak ideiglenesen taníthatnak. Ezért az iskola fokozatosan áttért az egységes, négyéves oktatásra, kivéve a technikás nevelés tagozatát, amelyen továbbra is megmaradt az első fokú kiképzés, az ipari pedagógiai tagozaton pedig tovább folyik a kétfokú oktatás. Az iskola távlati terve szerint a technikai nevelés tagozatát egységes négyéves tagozattá kell fejleszteni. Feladata az lesz, hogy a gimnáziumi technikai nevelés számára középiskolai tanárokat készítsen elő. Azoknak a szaktanároknak a képzésével ugyanis, akik a gimnáziumokban folyó technikai nevelés oktatását látják el, Jugoszláviában nem foglalkozik egyetlen intézmény sem. Az iskola keretében működik az Ipari Pedagógiai Intézet, melynek feladata a végzett hallgatók továbbképzése és az ipari pedagógia fejlesztése és tökéletesítése. Enneka feladatnak a végrehajtását elősegítik a laboratóriumok, szertárak, a könyvtár, a műhelyek stb. Дг iskola a rendkívüli hallgatók (távhallgatók) kiképzésével is foglalkozik. A rendkívüli és rendes hallgatók aránya kb. 1:2-höz, tehát minden két rendes hallgatóra egy rendkívüli jut. Az iskolába a tizenhat generáció keretében összesen 7247 hallgató iratkozott be. A második fokon, illetve a négyéves tanulmányi idő letelte után eddig összesen 314 növendék diplomáit. Ez a szám mutatja, hogy az iskola valóban eredményes munkát végez, és kiérdemelte a társadalmunk bizalmát. Néhány szót a felvételről. Azok a fiatalok, akik kitűnő vagy jeles eredménnyel fejezték be a gimnázium, tanítóképző, technikai középiskola vagy egyéb középiskola legfelsőbb osztályát, és záróvizsgájuk ugyancsak jeles vagy kitűnő eredményű, nem tesznek felvételi vizsgát. De minden más jelentkező, így az ipariskolák végzett tanulói is, kötelesek felvételi vizsgát tenni. Jegyzetekkel, tankönyvekkel és a tanuláshoz szüksé- l ges egyéb anyaggal az iskola jól ellátja a hallgatókat, annál is inkább, mert egy jól szervezett sokszorosító és jegyzetkiadó osztálya van,amely más főiskolák számára is dolgozik. SZŰCS Vilmos Nagybecskereki festők kiállítása A zrenjanini múzeum szervezésében megnyílt kiállítás a város művelődésének és művészetének 200 éves fejlődését mutatja be. A kiállítás és a katalógus a vajdasági művelődés és a művészetünk fejlődésének központi kérdéseire mutat rá, és jelentősége sokkal nagyobb, mint amennyire a sajtó, rádió és televízió róla szóló híradásából kiderült. A Nagybecskerek 200 éves művészetét kísérő katalógus a sajtóhibák és fogyatékosságok ellenére is hozzájárul ismereteink bővítéséhez. Különösen a századforduló utáni művészetre vonatkozik a legtöbb és új adat. Az első képek a XVIII. század negyvenes éveiből maradtak fenn, egyházi vándorfestők (zoográfok) alkotásai. Közéjük tartozik Dimitrije Popovic is, aki a XVIII. század közepén Becskereken letelepedett, és barokk stílusban egyházi tárgyú képeket festett. Teodor Popovic új felfedezés a művészettörténelem számára, a XVIII. század második felében működött, fiaival, Georgijével és Jeftiijével még céhrendszerben dolgozott. Konstantin Danii Nagybecskerek legnagyobb művészei közé tartozik. Bemutatott tizenegy képe közül hat a zrenjanini múzeum tulajdona. Danii tanítványának, Djura Jakšićnak tizenegy képe van kiállításon. Danii halála után pár évtizedig nincsen „igazi művész”, mondja Vukica Popovic a katalógus bevezetőjében. Ez az időpont bizonyos fordulópontot is jelentett, de a festőműhelyek működtek. Így például a Torontál 1837. évi 68. számának tanúsága szerint Goigner festő műterme különböző képek, címerek, cégtáblák, díszítések, kalligrafikus szövegek elkészítését vállalja. A hirdetésben a mester megköszöni a közönségnek iránta való bizalmát, és kéri a további támogatását, s kötelezi magát arra, hogy a megrendeléseket a legújabb és legfinomabb ízlés szerint kivitelezi dekorációkban, szobafestésben egyaránt. A bánáti művészeti életre a századforduló előtt mind nagyobb befolyást gyakorolt a Münchenből Nagybányára áttelepített plein air festészet és az impresszionista fölfogások. Nagybánya 1896-tól hatást gyakorolt a becskereki művészekre, mivel ott előbb kezdődött az impreszszionizmus, mint például Szerbiában és Szlovéniában. Streitman Antal gimnáziumi tanár és festő 1890-ben szervezte meg az első kiállítást Becskereken, mely egyben bevezetője volt a nagy képzőművészeti tevékenységnek. Ugyanabban az évben Kézdi Kovács László kiállítása nyílt meg, majd ehhez Vágó Pál és Edvi Illés Aladár csatlakozott. Döntő jelentőségű az 1910-ben alakult Nagybecskereki Impresszionisták csoportja, melynek működését a köréje csatlakozó fiatalabb festőkkel egészen 1936-ig követhetjük. Ennek a csoportnak a tagjai Streitman Antal, Várkonyi József, Zsenár Emil, Wälder János, később hozzájuk csatlakozott Eich János, Ivan Cvetanov, Schneider Péter, Fejfer Károly és Wanyek Tivadar. 1912-ben a Nagybecskereki Impresszionisták kiállításáról a Torontál ezt írta: „A közönség nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül kitöltötte a kiállítási termet”. „A siker nemcsak a látogatók számában, hanem a vásárlásban is megmutatkozik. A nagybecskereki takarékpénztár a szegényebb műbarátoknak lehetővé teszi a vásárlást, a kép árát a bank kifizeti a művésznek, és a vásárló tizenkét havi egyenlő részletekben a banknak törleszti a kép árát”. Ezt az eljárást még ma is megirigyelhetnénk. Az első világháború utáni években is változatlan élénk képzőművészeti élet volt. A tárlatok egymást érték. Vukica Popovic egyévi előkészülettel, levéltári kutatásokkal, képek földerítésével és kölcsönzésekkel hozta létre a mostani kiállítást. Több új név került elő, az előbb említetteken kívül például Novák Rezső, a fiatalon elhunyt nagyon tehetséges festő, Gedeon Sándor, Lažečnikov stb. A kiállításról hiányoznak Szentgyörgyi István akár fényképen bemutatott alkotásai, továbbá B. Szabó György alkotásai és azoké, akik időnként dolgoztak Becskereken mint például Jéger István, Zádor István stb. — Ezzel a kiállítással — mondta Vukica Popovic — sok új probléma vetődik föl. A többi között az volt a nézet, hogy München és Bécs hatására fejlődött a vajdasági művészet, holott most látjuk, hogy a legtöbb esetben Nagybánya és Pest révén jutott el hozzánk ez a hatás. Voltak ugyan kivételek is, mint például Aleksandar Sekulié, aki 1904-ben tért haza Párizsból Nagybecskerekre, de nem csatlakozott a Nagybecskereki Impresszionisták csoportjához. A kiállítás iránt nagy az érdeklődés, és a tervek szerint más városokban is bemutatják. ÁCS József Napirenden: a romantika Az újvidéki Matica sapdka • irodalmi részlegének keretében — a napokban tartott széles körű tanácskozás értelmében — megalakult a szerb romantika tanulmányozásával foglalkozó osztály. Az osztály állandó jellegű, működésének anyagi feltételeit már biztosították. Az osztály munkatársainak szakdolgozatait évi egy, esetleg két alkalommel megjelenő folyóiratban teszik közzé.