Magyar Szó, 1969. július (26. évfolyam, 178-209. szám)
1969-07-17 / 194. szám
S. oldal Nincs ülés a holdkompban A Hold eddig feltárt titkai pecések, az úgynevezett rianások feltehetőleg kéregmozgás következményei. A Hold felszínjén jelenlegi eszközeinkkel még megfigyelhető legkisebb kráter átmérője 70 méter. A Hold krátereinek keletkezését egyesek vulkáni tevékenységgel, mások menterbecsapódással magyarázzák. Valószínű, hogy e kettő együttes működése alakította ki a felszín mai képét. Kozirev szovjet csillagász 1958. november 3-án az Alphonisus kráterben gázkiáramlást észlelt, émi arra enged következtetni, hogy a haldfelszínt alakító erők még ma is működnek. Radtármérések tanúsága szerint a haldfelszínt vastag porréteg borítja. Ennek fényviszszaverő képessége nagyon kicsíny, a ráeső napfénynek esek 7 százalékait veri viszsza. A mintegy 14,5 napig tartó nappal idején a Hedderszíne 130 Celsiius-fokra felhevül, az éjszaka folyamán viszont160 Celsius-fokra hűl le. Különösen gyors a lehűlés napfogyatkozások idején, amikor néhány óra alatt több mint 200 Celsius-fokot változik a hőmérséklet. Ez annak a következménye, hogy a Holdnak nincs számottevő légköre. A Holdon a légkör és víz hiánya miatt a földi értelemben vett élet feltételei eddigi ismereteink szerint nem állnak fenn. A Hold hatása bolygónkra elsősorban az úgynevezett ár-apály jelenségben nyilvánul meg. A Hold látszólagos mozgásának és feltűnő fényváltozásának magyarázatára már az ókorban történtek kísérletek. Arisztarkhosz (i. e. 280) ismerte a fényváltozás okát, és megmérte a Hold távolságát, Hipparkhosz (i. e. 2. sz.) és Ptolemaiosz (. e. 2. sz.) pedig a Hold mozgását írták le meglehetősen nagy pontossággal. A pályahajtást és az ár-apály jelenség összefüggését a Holddal a kínaiak már több ezer évvel ezelőtt ismerték. Holdes napfogyatkozások előrejelzésével az Ókori Kínában és Egyiptomiban is sikerrel próbálkoztak. A Hold felszínét távcsövein keresztül elsőnek Galilei vizsgálta (1610), ő fedezte fel a napi és szélességi tolerációt is. Az első megbízható Holdtérképeket Heveliuis (1647) és Cassini (1677) készítették. Az általános tömegvonzás törvényét éppen a Hold-mozgás segítségével vezette le Newton (1687). A Hold távolságát nemrégiben több országban sikerült radarvisszhang-mérésekkel meghatározni. (1945): A Hold égitest, a Föld kísérője. Az első égitest, melynek felszínére emberkéz készítette eszköz eljutott (1959. szeptember 13-án a szovjet Lunyik II.) Méretei bolygónkhoz képest nagyobbak, mint bármelyik holdé a Naprendszerben. Átmérője 3476 km, tömege 1/81 földtömeg, sűrűsége 3,5 g/on. A Hold felszínén a nehézségi gyorsulás 162 cm/ssec*. A Hold a körtőd csak kissé eltérő ellipszispályánkering a Föd körül. Közepes távolsága 384 400 lm. Szihedikus keringési ideje (holdtöltétől holdtöltésig) 29 nap 12 óra 44,03 perc. A Hold átlagosan 1 kilométert tesz meg másodpercenként. Tengelyforgásának iránya és periódusa megegyeziik a Föld körüli keringésével, ezért mindig ugyanazt az oldalát fordítja felénk. A libráció jelensége miatt azonban a felszínnek csak 40 százaléka nem látható a Földről. Erről az oldalról a harmadik szovjet holdrakéta fényképfelvételei adtak hírt először (1959. okt. 7.) A felvételek a Holdtól 67 000 tan távolságban készültek. A Hold Föld körüli keringése miatt a Naptól megvilágított felének kisebb-nagyobb hányadát lát- túlfutó fiaik. A holdfázisok (újhold, első negyed, holdtölte, utolsó negyed) létrejöttét a Nap, a Föld és a Hold változó kölcsönös helyzete magyarázza. Újhold körül a sötét felületrész derengő fényét (hiamusszürke fény) a Földről visszaverődő napfény hozza létre. A Hold jellegzetes felszíniképződményei már kis távcsövön keresztül is jól láthatók. A sötét alakzatok hagyományos elnevezései: tengerek, öblök, tavak, mocsarak. Ezek tulajdonképp mélyebben fekvő száraz síkságaik (Maré Imbrium, Maré Tranquilli kutatás stb.). Rendszerint lánchegységek (Pireneusok, Kárpátok) határolják, amelyek csúcsai a 9000 m-t is elérik. A holdfelszín legjellegzetesebb képződményei a kráterek (Euler, Kepler, Cio,kavszacij stb.), valójában gyűrűs hegységek. A legnagyobb átmérője meghaladja a 200 kilométert is. Néhány nagyobb kráterből (Tycho, Koperniikus stb.) sugáralakban világos színű, valószínűleg vulkáni hamuval borított vonalak futnak szét, emelyek minden más felszíniképződményen áthaladnak. A síkságokon kereszhosszú, keskeny re- Az Apollo—11 és a rakéta teljes súlya a start pillanatában 3100 tonna volt, hoszsza pedig 110 méter. A hatalmas kolosszusból csak a holdkomp jut el a Holdra, s ennek is egyik része a Hold felszínén, másik része pedig — minután Armstrong és Aldrin visszatért az űrhajóba — Hold körüli pályán marad. A holdkomp magassága az állványokkal együtt 7 méter, súlya az üzemanyaggal és a legénységgel együtt 14 700 kilogramm, önsúlya 4000 kilogramm, átmérője 9,4 méter, az űrhajósok rendelkezésére álló térség 4,5 köbméter. Miközben az Apollo—11 Colilinssal a fedélzetén a Hold körül kering, a holdkomp két űrhajóssal leereszkedik a Hold felszínére. A holdkompban — aránylag szűkös méretei ellenére — minden megvan, amire a két űrhajósnak szüksége lesz a Holdon: levegő, hőmérsékletszabályozó készülékek, élelmiszer, hulladéktároló és távközlési berendezések. Viszont nincsenek benne ülések. A két űrhajós a holdkomp leereszkedése és felemelkedése közben kénytelen állni, viszont alvás és pihenés közben a padlón kuporodnak össze. Tulajdonképpen ez az első igazi űrhajó, mert csak a világűrben, légüres térben működhet. A holdkomp antennái csápokra emlékeztetnek, háromsarkos ablakai szemekre, nyílásai szájra, závárzata pedig nyelvre. Állványzata olyan, mintha lábai lennének, az egész készülék pedig egy nagy, lomha rovarnak látszik — innen is kapta a pók elnevezést. Mint már mondottuk, a holdkomp alsó és felső részből áll. Alsó része a rakétamotorral a Hold felszínére való sima leereszkedésre, valamint az egész szerkezet tartására szolgál. Rekeszeiben a tudományos kísérletekhez szükséges felszereléseket és más kellékeket helyeztek el. Ezenkívül az alsó rész a holdkomp felső részének felemelkedésére, kilövésére szolgál. A két űrhajós a Holdra való leereszkedés közben, egy ideig a Holdon is és távozáskor a holdkomp felső részében tartózkodik. Ennek a résznek külön irányítható motorja van, amelynek segítségével a komp felemelkedik a Hold felszínéről, és Hold körüli pályán csatlakozik az Apollo—11 űrhajóhoz, majd miután Armstrong és Aldrin visszatér az űrkabinba, a holdkomp felső része ismét leválik. Hold körüli pályán marad, az Apollo—11 pedig elindul a Föld felé. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1969. júl. 17. ) Egy kínai szépség négyezer évvel ezelőtt a Holdra utazott Nincs kizárva, hogy Neil Armstrong a Holdon élőlényekre bukkan, méghozzá földlakókra, akik néhány ezer évvel ezelőtt érkeztek a Holdra — mondják a kínaiak. Egy ősrégi kínai legenda szerint ugyanis mintegy 4000 évvel ezelőtt egy gyönyörűszép kínai leány elutazott a Holdra. Életelixirt vitt magával, hogy napjainkig fiatal maradjon. Harangzúgás Venezuelában A venezuelai püspökök elrendelték, hogy abban a pillanatban, amikor Neil Armstrong a Holdra lép, a venezuelai katolikus templomokban szólaljanak meg az összes harangok. A cápák is várják az űrkabint Néhány nappal ezelőtt, amikor a békaemberek a Csendes-óceánban az Apollo űrkabinjának a kiemelését gyakorolták, cápák támadtak rájuk. A búvárok a gumicsónakokban kerestek menedéket, s csak akkor folytathatták munkájukat, amikor a cápák eltávolodtak. Verne pontosan megjósolta... Belgrádiból jelenti a Tanjug: 1969 júliusa minden bizonnyal bekerül az emberiség történelmébe: ezekben a napokban jut el ember a Holdra. Az űrutazók megteszik az első lépéseket a Hold felszínén, valóra váltva a tudósok és az írók álmait. Pontosan 104 évvel ezelőtt, 1865-ben Jules Verne kiadta Utazás a Holdra című könyvét, amelyről kortársai azt állították, hogy a legképtelenebb fantázia szülöttje. Az elmúlt század azonban bebizonyította, , hogy Vernének nagyon is igaza volt. Regényhősének az volt a feladata, hogy hódítsa meg a Holdat és térjen vissza a Földre. Ezt a feladatot teljesíti ezekben a napokban Armstrong, Aldrin és Collins. Verne könyvében a tudósok arról vitatkoztak, hogy a Holdra csak akkor lehet eljutni, ha az űrhajó másodpercenként 11 000 méteres sebességgel hagyja el a Földet. Vernének ebben is igaza volt. Ha a Hold felé haladó hajó meg tudná tartani a kezdő sebességét — vélekedett Verne —, akkor mindössze 9 óra alatt érné el legközelebbi szomszédunkat. A sebesség azonban minden bizonnyal csökken addig a pontig, ahol megszűnik a Föld vonzóereje és a hajó a Hold vonzáskörébe kerül, tehát az utazáshoz 97 órára 13 percre és 20 másodpercre van szükség. Megdöbbentő, milyen pontosan számította ki Verne a Hold-utazás időtartamát. A regényhős gazdag bankároktól gyűjtötte össze a pénzt a vállalkozáshoz, összesen ötmillió dollárt, mai értékben mintegy 310 millió dollárt, szinte pontosan ugyanannyit, amennyit a NASA költött az Apollo—9 űrhajóra 1968-ban. Egy dologban azonban hibázott a zseniális francia író. Űrhajóját nem rakéta röpítette a magasba, hanem egy óriási ágyú. Azért tévedett, mert abban az időben még nem találtak fel olyan üzemanyagot, amilyenre az óriásrakéták kilövéséhez szükség van. Az Apollo űrkabinjában három pilóta számára van hely. Kúp alakú, 3,2 méter magas, 3,9 méter átmérőjű, és 5 tonna súlyú. Verne űrhajója 4,6 méter magas volt, átmérője 2,7 méter és 9 tonna volt a súlya. Alakja sokban emlékeztet az Apollóra. A Verne-regény hőse, megpillantva a Holdat, megállapította, hogy közelről sokkal kevésbé költői látvány, mint a Földről. Kiábrándultságában az égitestet zöld sajtnak nevezte el. Anders, Lowell és Borman hasonlóan vélekednek a Holdról. Szerintük gipszlabdára hasonlít, egy végeláthatatlan, tenger nélküli homokos partra, amelynek egyáltalán nincs színe. Sokkal érdekesebb lesz azonban, amit Armstrong és társai mondanak majd a Holdról visszatértük után. Tévedés volna azt hinni, hogy Verne varázsló volt. Nem szabad, elfeledni, hogy már akkor is több tudós volt Európában, akik pontosan ki tudták számítani a Holdra küldendő űrhajó pályáját. Regényének megírása előtt Verne Párizsba utazott egy Garcet nevű matematika tanárhoz. Neki mesélte el elképzeléseit, és a tanár ennek alapján pontos számításokat végzett. Később egy másik professzor szolgálatait is igénybe vette. Modern gladiátorok A Stadt-Anzeiger című nyugatnémet lap egyik számában ezt írja: az emberek nagy része úgy vélekedik, hogy az űrpilóták a XX. század gladiátorai. Minden pillanatban az életükkel játszanak. Föld—Hold repülőgépjárat Már száz-egynéhány német rendelt magának helyet és jegyet a PAN American légi forgalmi vállalatnál az első Holdra repülő gépre. A legtöbb utas Münchenből és Frankfurtból jelentkezett. Persze majd csak akkor repülhetnek a Holdba, amikor már rendszeres Föld—Hold járat működik. Fenyegetőznek a Hold-lakók Amikor az első ember a Holdra lép, a Föld-lakókat földrengések, robbanások és tűzvész sújtja — állítja Timothy Green, az ismeretlen repülő tárgyak (UEO) eredetét tanulmányozó szervezet elnöke. Azt állítja, hogy már felvette a kapcsolatot több idegen bolygó lakóival, s ők üzenték mindezt a Föld-lakóknak. AUTÓSTOPPAL A HOLDRA