Magyar Szó, 1969. augusztus (26. évfolyam, 210-240. szám)
1969-08-24 / 233. szám
6. oldal t * Tea, hasis és zsileti csempészet Vámőreink a dimitrovgráđi határátjárón júliusban és augusztusban rendkívül nagyeredményeket értek el a csempészek leleplezésében. A csempészek között, sajnos a legtöbb jugoszláv állampolgár. Rendszerint különféle utazási irodák szervezésében utaznak külföldre és főképp teát csempésznek Isztambulba, mert ott jóval drágább mint nálunk. Már néhány száz kiló teást elkoboztak tőlük. A külföldi állampolgárok viszont nagyobb értékű árut csempésznek: hasist, zsilettet, fegyvert, lőszert stb. Vámőreink júliusban és augusztusban több mint 5 millió dinár értékű árut koboztak el tőlük, egyebek között 20 kiló hasist. Legutóbb két török állampolgárt lepleztek le vámőreink, az egyiknek a személygépkocsijában 20 000, a másiknak a kombijában 80 000 zsilettet találtak több mint 100 000 dinár értékben. MAGYAR SZÓ Különös napirendi pont A kocsmák zenéjéről Az összejövetelek napirendje átalában az unalomig egyhangú, mindenütt ugyanazok a kérdések, ugyanazok a határozatok. Ezért hat frissítőleg a bajmoki művelődési egyesület vezetőségének legutóbbi ülésén felmerült kérdés: a kocsmai zene „nemzetiségi összetétele” a vegyes lakosságú településeken. Ha ezt kibővítjük egy további mozzanattal, akkor így tehetjük föl a kérdést: Miért szorulnak ki nálunk az idősebb korosztályok abból a lehetőségből, hogy a nehéz munkában telt nap után este, s a nehéz magán- és közgondokban eltelt hét után szombaton, vasárnap nyilvános helyen szórakozhassanak, a higgadtabb kornak, esetleg a nemzeti hagyományoknak, szokásnak, ízlésnek is megfelelő zene mellett? Az ügynek tehát két oldala van, mert mind a korosztályok, mind a néprajzi csoportok szemszögéből lehet hozzászólni. S ha nem is világrengető kérdés, nem lehet csak úgy elmenni mellette. A korosztályok szórakozását a lelki-szellemi rekreáció szempontjából, a nemzetiségiek szórakozását pedig társadalmi-politikai szempontból érdemes megvizsgálni. Tényálladék Sajnos, nincsen birtokunkban statisztikai kimutatás arról, hol milyen zene, zenekar működik Vajdaságban. Olvasóink azonban megítélhetik, hogy megfelel-e a valóságnak, hogy városainkban és községeinkben csakis az egészen fiatal nemzedék szórakozhat (úgy-ahogy) neki megfelelő zene mellett. Az idősebbeket nagyrészt kizárta a nyilvános zenés szórakozás lehetőségéből a zene műfaja, de az intenzitása is a fülsiketítő zaj. Tulajdonképpen ugyanezt a helyzetet súlyosbítja még a zene „nemzeti megoszlása”. Ha tehát az idősebb korosztály általában kiszorult a szórakozás lehetőségéből, ennél is kisebb mértékben elégítheti ki igényeit a nemzetiségi, mert a vegyes lakosságú településeken különösen, ha a nemzetiségiek száma nem haladja meg legalább a 85—90 százalékot, a falvak, városok többségében nincs is magyar muzsika a vendéglőkben. (Minden erre vonatkozó cáfolatot — akár Topolyáról, Szabadkáról, Zentáról, Zomborból, Újvidékről, Szenttamásról, s most már Bajmokról is — örömmel fogadunk.) Tünet is, ok is Ennek az állapotnak kétszeres jelentősége van. Egyrészt mutat valamit. Esetleg a szociális viszonyokat, kereseti megoszlást, habár ez nem biztos, hanem inkább azt, kinek szól a zene, kinek muzsikáltat a vendéglős. De azt is jelezheti a tünet, hogy valami hiányzik a város, a falu politikai légköréből, olyannyira, hogy még a pénzéhes vendéglősnek (vállalatnak) sem egyformán kell mindenkinek a pénze... Másrészt, a megfelelő zene hiánya oda hat, hogy a helybeli társadalomnak az a része, amely csak a hagyományos, népi zene vagy cigánymuzsika mellett tud szórakozni, kimarad a nyilvános szórakozásból, nem él eléggé külvilági életet, begubózik, ami pedig társadalmi szempontból mindenképpen káros. Meg lehet lenni szórakozás nélkül is, csak nem egészen biztos, hogy az ily módon kiszikkasztott élet éppen olyan, amilyet megálmodtunk. Ha tehát a bajmoki közművelődési közösség napirendre tűzi ezt a kérdést, amire van kilátás, akkor egy érdekes ügyhöz nyúl hozzá, és nemcsak példát mutat más közművelődési közösségeknek, hanem bizonyos, eddig ismeretlen szempontokat is megvilágíthat a számukra. Dr. SZTANCSICS András KÖZLEKEDÉS! [szabályok Etírja: Wanderer Pál 8. kérdés Mikor van elsőbbsége a sínen mozgó járműveknek? Válasz: A sínen mozgó járműveknek a többi járműhöz viszonyítva elsőbbsége van. Ez a szabály egyaránt vonatkozik az azonos rangsorolását utak kereszteződésére, arra az esetre is, amikor a villamos nagy ívben balra kanyarodik, sőt, s azokra a járművekre is, amelyek szembehaladnak vele és megtartják irányukat, vagy jobbra fordulnak. A villamosvezető azonban köteles elsőbbséget adni az elhaladó járműveknek, ha arra külön közlekedési jelzés utasítja: „Elsőbbségadás kötelező!” „Állj! Elsőbbségadás kötelező!”, „Főútvonal” jelzés, vagy a vasúti kereszteződést jelző úgynevezett András kereszt. A villamosvezető ugyancsak köteles megadni az elsőbbséget a villogó kék fénnyel haladó járműveknek (mentők, tűzoltók, rendőrség, katonai rendőrség, belügyi hatóság), valamint a kíséretben haladó járműveknek. Ez az új szabály is 159. május 8-án lépett életbe. Addig a villamos nem élvezett elsőbbséget, hanem azonos jogai voltak a többi járművel. Büntetés: 50 d lináros helyszíni bírságot fizet az a járművezető, aki nem adja meg az elsőbbséget a villamosnak. A kihágási bíró 50—500 dinárig terjedő pénzbüntetésre, kéthavi elzárásra ítélheti, és ezenkívül egy évig terjedő időre bevonhatja vezetői jogosítványát. Megjegyzés: A zosnfj©ri és derciszkői fémecsoportok sikere Magyarországon Véget ért a Duna nsúsi folklórfesztivál Augusztus 19-én és 20-án tartották meg Baján, Kalocsán és a Szelidi-tónál a második Duna menti folklórfesztivált 33 hazai, továbbá csehszlovákiai, romániai, NDK-beli, bulgáriai és jugoszláviai népi tánccsoportok és népművész részvételével. A döntőn, amelyet a bajai vízi színpadon tartottak meg, 4 5 ezer néző volt. Különösen a kiválóan szereplő zombori Vladimir Nazor, a doroszlói Móricz Zsigmond és Petőfi Sándor, valamint a horgosi népi tánccsoportokat részesítették nagy elismerésben. A selejtezőn simán átjutott jugoszláviai együttesek a bajai döntőn is átütő sikert arattak. Az iskolások gyermektánccsoportjainak vetélkedőjében a doroszlói Petőfi Sándor iskola tánccsoportja a második helyet osztotta egy hazai tánccsoporttal, és ezer forint pénzjutalomban, valamint elismerő oklevélben részesült Az első díjat nem osztották ki. A menettánc-versenyben ugyancsak a doroszlóiak diadalmaskodtak. A Móricz Zsigmond művelődési egyesület elnyerte az ezerforintos első díjat, és elismerő oklevelet kapott. A zombori Vladimir Nazor művelődési egyesület az esti díszbemutatón hatalmas sikert aratott bunyevác táncaival: az első helyet osztja a kalocsai népi tánc csoporttal és 2,5 ezer forintot kapott jutalmul. Ez a két tánc csoport nyerte el különben a koreográfiáért kijáró különdíjaikat is. A hazatért zomboriak elmondták, hogy a döntőben kétszer is kitapsolták őket, és a közönség ráadást követelt. Nagyon meg voltak elégedve a szervezéssel, és roppant örülnek annak, hogy ismét meghívták őket Magyarországra. P-s A szabadkai Trió Szobafestő és Mázolóvállalat PÁLYÁZATOT hirdet MUNKAVEZETŐ felvételére. FELTÉTELEK: — Jelentkezhetnek magas szakképzettségű szobafestő és mázoló szakvizsgával rendelkező mesterek, legalább 5 évi gyakorlattal. — A jelentkezőknek meg kell felelniük a munkaviszonyokról szóló alaptörvényben meghatározott feltételeknek. Előnyben részesülnek azok a jelentkezők, akik egyaránt beszélik a szerbhorvát és a magyar nyelvet A kérvényhez mellékelni kell rövid életrajzot és a szakképzettségről szóló bizonyítvány másolatát Jövedelem a vállalat szabályzata szerint. Kérvényeket az alábbi címre kérünk: Trio vállalat, Szabadka, Tolsztoj utca 17. — Igazgató bizottság: 933-L Vasárnap, 1969. aug. 24. Böngésző Gál László rovata TANÁROKRÓL Hogy a suszter foltozott cipőben, a szabó rongyos ruhában jár, régi, talán tréfás igazság. Azt sem éppen Gerold László kitűnő (és elszomorító) írásából tudjuk, hogy a magyar irodalomnak nem éppen mindegyik tanára ismeri, szereti, olvassa a magyar irodalmat. Most már jóformán mindenki elmondta a véleményét, hát én is mondanék valamit, amiről eddig kevés szó esett. Kicsinyke családom egyik fele pedagógus. Amikor első felszabadulás utáni állását elfoglalta, így köszöntötte lelkes igazgatónője: — A tanár, a tanító nem lesz többé „a nemzet napszámosa”. Tudásához, munkájához és nem utolsósorban, diplomájához méltó helyet kap társadalmunkban. Vajon megkapta-e? Az egyik hozzászóló Bernard Shaw szellemes mondását idézte: „Aki tud, az alkot, aki nem tud, az tanít.” Ha megengedik, időszerűbbé tenném az aforizmát. Aki tud, az elhelyezkedik más, jobban fizetett pályán, aki nem tud, az csak tanít... Tessék csak körülnézni. Elsősorban a fizikusok, vegyészek, matematikusok, az idegen nyelveket ismerők emigráltak a pályáról, ha tehették. És a többiek közül is, akiknek sikerült. Elmentek a termelésbe, elmentek újságírónak, esetleg hivatásos politikusnak. Vajon miért? Egyébként a probléma nem csupán a miénk. Éppen most olvastam a bölcsészjelöltek „felkészületlenségéről” a budapesti irodalmi hetilapban. A jelöltek egyike például Ady Endrét választotta. — Ady életében sok volt az ellentmondás. — Mondjon egyet. —■ Hát például az, hogy szereti a pénzt és még sincs neki.” A másik jelölt Kosztolányit választotta. „... ,Mostan színes tintákról álmodom’ (talán a népszerű táncdal hatására?) ,Színes ceruzák’-ká változik, s ezzel ki is merül a Kosztolányi verscímek ismertetése.” A jelöltek — írja az újság —, felkészületlensége, hivatásérzet- és hivatásérdeklődés-hiánya aggasztó. Nincs itt segítség? — kérdezi az újság és felel: „kell, hogy legyen. Az egész általános- és középiskolás humánképzés, benne pedig a humán szakmákra való felkészítés, a legszigorúbb felülvizsgálatra szorul.” Én még, mert materialista vagyok, hozzátenném: ne legyen többé a nemzet napszámosa az oktató. A könyvek, a folyóiratok sokba kerülnek. EGY TÜNDÉRMESÉRŐL Még egy munkaszolgálatos században sem egészen egyformák a bajtársak. Az ember mindenhová magával viszi a múltját és még azt is, amit jövőjének gondol. A múltunk sem volt egyforma, és jövőjét is ki-ki másképp melengette a szívében. Mindez már 1944 tavaszán és nyarán történt; a háború sorsa eldöntöttnek látszott, de azt a véget, azt a békét, egyik ilyennek, a másik olyannak álmodta. Voltak közöttünk gazdagok, sőt nagyon gazdagok is. Voltak szegények és nagyon szegények. Voltak vallásosak, nagyon vallásosak, és ateisták. Voltak polgári demokraták, szociáldemokraták; merném állítani, pedig rá furcsa: még fasiszták is. Voltak (mégis) nemzeti színűek, voltak cionisták, voltak kommunisták is. Csodavárók voltunk mindannyian, de más-más csodát vártunk. Nagy viták folytak az utolsó hetekben. A háború után — néhányan így gondoltuk —, eljön a mi csodánk Közép-Európába, Európába. Megjelenik a tündérasszony, aki a mi három kívánságunkat teljesíti, és akkor tündérvilág lesz itt, tündér-mennyország. Már álmodtuk a költővel, hogy a szellem napvilága fog beragyogni minden ház ablakán és azt is, a másik költővel, hogy elintézzük végre közös dolgainkat. Kirakat lesz ez a mi csodavilágunk, úgy gondoltuk, kirakat, amelybe kirakjuk legszebb portékáinkat, hadd lássák a távolabbi világok, hogy mit tudunk, hadd irigiyeljenek, hadd kövessenek. Mindenféle lesz abban a kirakatban. Kirakjuk legjobb minőségű iskoláinkat, kórházainkat, gyárainkat, földeinket; kirakjuk az embert olyannak, amilyen lehetne és amilyen lesz is. Abban a csodálatos kirakatban megelégedettség is lesz, jólét, és egy ragyogó jövő minden ígérete. A felszabaduló, a szabad ember lesz abban a kirakatban, úgy gondoltuk. És még a béke is, az igazi. Tegnap, csütörtök este, a televízió képhíradóját nézegettem. Az is csoda, a televízió és az is, hogy ezúttal milyen megdöbbentően friss volt a képszolgálata. A kirakat egy részét mutatta, valami keveset abból, amit álmodtunk 1944 tavaszán és nyarán. Lám — mondtam volna bajtársaimnak, ha itt lettek volna —, itt rohannak az utcákon a felszabadult, a szabad emberek. És a béke is. Hej, te tündérasszony!... A székelykevei (skoremovaei) Általános Iskola I MEGISMÉTELT PÁLYÁZAT útján felvesz: 1. Magyar nyelv szakos előadót vagy tanárt. 2. Német nyelv szakos előadót vagy ta- nárt. I FELTÉTELEK: Főiskolai végzettség megfelelő szakfoo- sítással. A pályázati kérvényekhez a törvényben előírt okmányokat kell mellékelni. ] A kérvényeket a pályázat megjelenésétől, számított 8 napon belül kell beküldeni a fenti címre. 934-1. |