Magyar Szó, 1969. augusztus (26. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-24 / 233. szám

6. oldal t * Tea, hasis és zsi­leti csempészet Vámőreink a dimitrovgrá­đi határátjárón júliusban és augusztusban rendkívül nagy­­eredményeket értek el a csempészek leleplezésében. A csempészek között, sajnos a legtöbb jugoszláv állampol­gár. Rendszerint különféle utazási irodák szervezésében utaznak külföldre és főképp teát csempésznek Isztambul­ba, mert ott jóval drágább mint nálunk. Már néhány száz kiló teást elkoboztak tő­lük. A külföldi állampolgárok viszont nagyobb értékű árut csempésznek: hasist, zsilet­tet, fegyvert, lőszert stb. Vám­őreink júliusban és augusz­tusban több mint 5 millió di­nár értékű árut koboztak el tőlük, egyebek között 20 kiló hasist. Legutóbb két török állam­polgárt lepleztek le vámőre­ink, az egyiknek a személy­­gépkocsijában 20 000, a má­siknak a kombijában 80 000 zsilettet találtak több mint 100 000 dinár értékben. MAGYAR SZÓ Különös napirendi pont A kocsmák zenéj­éről Az összejövetelek napi­rendje átalában az unalo­mig egyhangú, mindenütt ugyanazok a kérdések, ugyan­azok a határozatok. Ezért hat frissítőleg a bajmoki mű­velődési egyesület vezetősé­gének legutóbbi ülésén fel­merült kérdés: a kocsmai ze­ne „nemzetiségi összetétele” a vegyes lakosságú települé­seken. Ha ezt kibővítjük egy további mozzanattal, akkor így tehetjük föl a kérdést: Miért szorulnak ki nálunk az idősebb korosztályok ab­ból a lehetőségből, hogy a nehéz munkában telt nap után este, s a nehéz ma­gán- és közgondokban eltelt hét után szombaton, vasár­nap nyilvános helyen szó­rakozhassanak, a higgadtabb kornak, esetleg a nemzeti hagyományoknak, szokásnak, ízlésnek is megfelelő zene mellett? Az ügynek tehát két olda­la van, mert mind a korosz­tályok, mind a néprajzi cso­portok szemszögéből lehet hozzászólni. S ha nem is vi­lágrengető kérdés, nem le­het csak úgy elmenni mel­lette. A korosztályok szóra­kozását a lelki-szellemi rek­reáció szempontjából, a nemzetiségiek szórakozását pedig társadalmi-politikai szempontból érdemes meg­vizsgálni. Tényálladék Sajnos, nincsen birtokunk­ban statisztikai kimutatás arról, hol milyen zene, zene­kar működik Vajdaságban. Olvasóink azonban megítél­hetik, hogy megfelel-e a va­lóságnak, hogy városainkban és községeinkben csakis az egészen fiatal nemzedék szó­rakozhat (úgy-ahogy) neki megfelelő zene mellett. Az idősebbeket nagyrészt kizár­ta a nyilvános zenés szóra­kozás lehetőségéből a zene műfaja, de az intenzitása is­­ a fülsiketítő zaj. Tulajdonképpen ugyanezt a helyzetet súlyosbítja még a zene „nemzeti megoszlása”. Ha tehát az idősebb kor­­­osztály általában kiszorult a szórakozás lehetőségéből, en­nél is kisebb mértékben elé­gítheti ki igényeit a nem­zetiségi, mert a vegyes la­kosságú településeken külö­nösen, ha a nemzetiségiek száma nem haladja meg leg­alább a 85—90 százalékot, a falvak, városok többségében nincs is magyar muzsika a vendéglőkben. (Minden erre vonatkozó cáfolatot — akár Topolyáról, Szabadkáról, Zen­táról, Zomborból, Újvidékről, Szenttamásról, s most már Bajmokról is — örömmel fo­gadunk.) Tünet is, ok is Ennek az állapotnak két­szeres jelentősége van. Egy­részt mutat valamit. Esetleg a szociális viszonyokat, ke­reseti megoszlást, habár ez nem biztos, hanem inkább azt, kinek szól a zene, kinek muzsikáltat a vendéglős. De azt is jelezheti a tünet, hogy valami hiányzik a város, a falu politikai légköréből, oly­annyira, hogy még a pénz­éhes vendéglősnek (vállalat­nak) sem egyformán kell mindenkinek a pénze... Másrészt, a megfelelő zene hiánya oda hat, hogy a hely­­beli társadalomnak az a ré­sze, amely csak a hagyomá­nyos, népi zene vagy cigány­muzsika mellett tud szóra­kozni, kimarad a nyilvános szórakozásból, nem él eléggé külvilági életet, begubózik, ami pedig társadalmi szem­pontból mindenképpen káros. Meg lehet lenni szórakozás nélkül is, csak nem egészen biztos, hogy az ily módon ki­szikkasztott élet éppen olyan, amilyet megálmodtunk. Ha tehát a bajmoki köz­­művelődési közösség napi­rendre tűzi ezt a kérdést, amire van kilátás, akkor egy érdekes ügyhöz nyúl hoz­zá, és nemcsak példát mutat más közművelődési közössé­geknek, hanem bizonyos, ed­dig ismeretlen szempontokat is megvilágíthat a számukra. Dr. SZTANCSICS András KÖZLEKEDÉS! [szabá­lyok Et­­­írja: Wanderer Pál 8. kérdés Mikor van elsőbbsége a sínen mozgó jármű­veknek? Válasz: A sínen mozgó járműveknek a többi járműhöz viszonyítva elsőbbsége van. Ez a szabály egyaránt vonatkozik az azonos rang­sorolását utak kereszteződésére, arra az esetre is, ami­kor a villamos nagy ívben balra kanyarodik, sőt, s azokra a járművekre is, amelyek szembehaladnak vele és megtartják irányukat, vagy jobbra fordul­nak. A villamosvezető azonban köteles elsőbbséget adni az elhaladó járműveknek, ha arra külön köz­lekedési jelzés utasítja: „Elsőbbségadás kötelező!” „Állj! Elsőbbségadás kötelező!”, „Főútvonal” jelzés, vagy a vasúti kereszteződést jelző úgynevezett And­rás kereszt. A villamosvezető ugyancsak köteles megadni az elsőbbséget a villogó kék fénnyel haladó járművek­nek (mentők, tűzoltók, rendőrség, katonai rendőrség, belügyi hatóság), valamint a kíséretben haladó jár­műveknek. Ez az új szabály is 1­­59. május 8-án lépett életbe. Addig a villamos nem élvezett elsőbbséget, hanem azonos jogai voltak a többi járművel. Büntetés: 50 d lináros helyszíni bírságot fizet az a járművezető, aki nem adja meg az elsőbbséget a villamosnak. A kihá­­gási bíró 50—500 dinárig terjedő pénzbüntetésre, kéthavi el­zárásra ítélheti, és ezenkívül egy évig terjedő időre be­vonhatja vezetői jogosítványát. Megjegyzés: A zosnfj©ri és derciszkői fémecsoportok sikere Magyarország­on Véget ért a Duna nsúsi folklórfesztivál Augusztus 19-én és 20-án tartották meg Baján, Kalo­csán és a Szelidi-tónál a má­sodik Duna menti folklór­­fesztivált 33 hazai, továbbá csehszlovákiai, romániai, NDK-beli, bulgáriai és ju­goszláviai népi tánccsoportok és népművész részvételével. A döntőn, amelyet a bajai vízi színpadon tartottak meg, 4­ 5 ezer néző volt. Külö­nösen a kiválóan szereplő zombori Vladimir Nazor, a doroszlói Móricz Zsigmond és Petőfi Sándor, valamint a horgosi népi tánccsoportokat részesítették nagy elismerés­ben. A selejtezőn simán átju­tott jugoszláviai együttesek a bajai döntőn is átütő si­kert arattak. Az iskolások gyermektánccsoportj­ai­­nak vetélkedőjében a dorosz­lói Petőfi Sándor iskola tánc­csoportja a második helyet osztotta egy hazai tánccso­porttal, és ezer forint pénz­jutalomban, valamint elis­merő oklevélben részesült Az első díjat nem osztották ki. A menettánc-versenyben ugyancsak a doroszlóiak dia­dalmaskodtak. A Móricz Zsig­mond művelődési egyesület elnyerte az ezerforintos első díjat, és elismerő oklevelet kapott. A zombori Vladimir Nazor művelődési egyesület az esti díszbemutatón hatal­mas sikert aratott bunyevác táncaival: az első helyet oszt­ja a kalocsai népi tánc cso­porttal és 2,5 ezer forintot kapott jutalmul. Ez a két tánc csoport nyerte el különben a koreográfiáért kijáró kü­­löndíjaikat is. A hazatért zomboriak el­mondták, hogy a döntőben kétszer is kitapsolták őket, és a közönség ráadást köve­telt. Nagyon meg voltak elé­gedve a szervezéssel, és roppant örülnek annak, hogy ismét meghívták őket Ma­gyarországra. P-s A szabadkai Trió Szobafestő és Mázolóvál­lalat PÁLYÁZATOT hirdet MUNKAVEZETŐ felvételére. FELTÉTELEK: — Jelentkezhetnek magas szakképzettségű szo­bafestő és mázoló szakvizsgával rendelkező mesterek, legalább 5 évi gyakorlattal. — A jelentkezőknek meg kell felelniük a mun­kaviszonyokról szóló alaptörvényben megha­tározott feltételeknek.­­ Előnyben részesülnek azok a jelentkezők, akik egyaránt beszélik a szerbhorvát és a magyar nyelvet A kérvényhez mellékelni kell rövid életrajzot és a szakképzettségről szóló bizonyítvány másolatát Jövedelem a vállalat szabályzata szerint. Kérvényeket az alábbi címre kérünk: Trio vál­lalat, Szabadka, Tolsztoj utca 17. — Igazgató bi­zottság: 933-L Vasárnap, 1969. aug. 24. Böngésző Gál László rovata TANÁROKRÓL Hogy a suszter foltozott cipőben, a szabó rongyos ruhában jár, régi, talán tréfás igazság. Azt sem éppen Gerold László kitűnő (és elszomorító) írásából tudjuk, hogy a magyar irodalomnak nem éppen mindegyik ta­nára ismeri, szereti, olvassa a magyar irodalmat. Most már jóformán mindenki elmondta a véleményét, hát én is mondanék valamit, amiről eddig kevés szó esett. Kicsinyke családom egyik fele pedagógus. Amikor első felszabadulás utáni állását elfoglalta, így köszöntötte lelkes igazgatónője: — A tanár, a tanító nem lesz többé „a nemzet nap­számosa”. Tudásához, munkájához és nem utolsósorban, diplomájához méltó helyet kap társadalmunkban. Vajon megkapta-e? Az egyik hozzászóló Bernard Shaw szellemes mondá­sát idézte: „Aki tud, az alkot, aki nem tud, az tanít.” Ha megengedik, időszerűbbé tenném az aforizmát. Aki tud, az elhelyezkedik más, jobban fizetett pályán, aki nem tud, az csak tanít... Tessék csak körülnézni. Elsősorban a fizikusok, ve­gyészek, matematikusok, az idegen nyelveket ismerők emigráltak a pályáról, ha tehették. És a többiek közül is, akiknek sikerült. Elmentek a termelésbe, elmentek új­ságírónak, esetleg hivatásos politikusnak. Vajon miért? Egyébként a probléma nem csupán a miénk. Éppen most olvastam a bölcs­észjelöltek „felkészületlenségéről” a budapesti irodalmi hetilapban. A jelöltek egyike például Ady Endrét választotta. — Ady életében sok volt az ellentmondás. — Mondjon egyet. —■ Hát például az, hogy szereti a pénzt és még sincs neki.” A másik jelölt Kosztolányit választotta. „... ,Mostan színes tintákról álmodom’ (talán a népszerű táncdal hatására?) ,Színes ceruzák­’-ká változik, s ezzel ki is merül a Kosztolányi verscímek ismertetése.” A jelöltek — írja az újság —­, felkészületlensége, hi­vatásérzet- és hivatásérdeklődés-hiánya aggasztó. Nincs itt segítség? — kérdezi az újság és felel: „kell, hogy legyen. Az egész általános- és középiskolás hu­mánképzés, benne pedig a humán szakmákra való fel­készítés, a legszigorúbb felülvizsgálatra szorul.” Én még, mert materialista vagyok, hozzátenném: ne legyen többé a nemzet napszámosa az oktató. A könyvek, a folyóiratok sokba kerülnek. EGY TÜNDÉRMESÉRŐL Még egy munkaszolgálatos században sem egészen egyformák a­­ bajtársak. Az ember mindenhová magá­val viszi a múltját és még azt is, amit jövőjének gondol. A múltunk sem volt egyforma, és jövőjét is ki-ki más­képp melengette a szívében. Mindez már 1944 tavaszán és nyarán történt; a há­ború sorsa eldöntöttnek látszott, de azt a véget, azt a békét, egyik ilyennek, a másik olyannak álmodta. Voltak közöttünk gazdagok, sőt nagyon gazdagok is. Voltak szegények és nagyon szegények. Voltak valláso­sak, nagyon vallásosak, és ateisták. Voltak polgári de­mokraták, szociáldemokraták; merném állítani, pedig rá furcsa: még fasiszták is. Voltak (mégis) nemzeti színűek, voltak cionisták, voltak kommunisták is. Csodavárók voltunk mindannyian, de más-más csodát vártunk. Nagy viták folytak az utolsó hetekben. A háború után —­ néhányan így gondoltuk —, eljön a mi csodánk Közép-Európába, Európába. Megjelenik a tündérasszony, aki a mi három kívánságunkat teljesíti, és akkor tündérvilág lesz itt, tündér-mennyország. Már álmodtuk a költővel, hogy a szellem napvilága fog bera­gyogni minden ház ablakán és azt is, a másik költővel, hogy elintézzük végre közös dolgainkat. Kirakat lesz ez a mi csodavilágunk, úgy gondoltuk, kirakat, amelybe kirakjuk legszebb portékáinkat, hadd lássák a távolabbi világok, hogy mit tudunk, hadd irigiyeljenek, hadd köves­senek. Mindenféle lesz abban a kirakatban. Kirakjuk leg­jobb minőségű iskoláinkat, kórházainkat, gyárainkat, földeinket; kirakjuk az embert olyannak, amilyen lehet­ne és amilyen lesz is. Abban a csodálatos kirakatban megelégedettség is lesz, jólét, és egy ragyogó jövő min­den ígérete. A felszabaduló, a szabad ember lesz abban a kirakat­ban, úgy gondoltuk. És még a béke is, az igazi. Tegnap, csütörtök este, a televízió képhíradóját néze­gettem. Az is csoda, a televízió és az is, hogy ezúttal milyen megdöbbentően friss volt a képszolgálata. A kirakat egy részét mutatta, valami keveset abból, amit álmodtunk 1944 tavaszán és nyarán. Lám —­ mondtam volna bajtársaimnak, ha itt lettek volna —, itt rohannak az utcákon a felszabadult, a szabad emberek. És a béke is. Hej, te tündérasszony!... A székelykevei (skoremovaei) Általános Iskola I MEGISMÉTELT PÁLYÁZAT útján felvesz: 1. Magyar nyelv szakos előadót vagy­ tanárt. 2. Német nyelv szakos előadót vagy ta-­ nárt. I FELTÉTELEK:­­ Főiskolai végzettség megfelelő szakfoo-­ sí­tással. A pályázati kérvényekhez a törvényben előírt­­ okmányokat kell mellékelni. ] A kérvényeket a pályázat megjelenésétől, számított 8 napon belül kell beküldeni a fenti­­ címre. 934-1. |

Next