Magyar Szó, 1969. november (26. évfolyam, 302-329. szám)

1969-11-21 / 322. szám

1 ' 10 ft f" Ara 50 FARA '«еааалааааааааваааааааааааааааааа aaaaaaaaaaasaaaaaaaa aa.aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa* „„a«....» .....................................aaaaaaa..................................a.aaaaaUUUlaiSaaSiaaSaajlUSSfl* «•»isse. XXVI. évf. 322, (8076.) szám essen««! Péntek, 1969. november 21. fjfílSJ «assess , ^вввнввв * «nsneeiMeeiMBiieteeieeieissfliceMeaeiHeeeBiefeBiieoeeiltOiaflRigiMhAMfiaiRniiflaMoal* •аааааввааааааааоааааааааа8ааааавааавааавааааааааеавааааааа«а«ваа0аПваааа!аааааааааа1*' Viszontlátásra, Hold! Sikeresen végződött az Apollo—12 vállalkozás - Olyan a talaj, mint odahaza a szántóföld - így szólt a helyszíni tudósítás a második holdsétáról - Zavartalanul emelkedtek föl a Holdról is Véget ért az Apollo—12 vállalkozás egyik legvál­ságosabb szakasza: Conrad és Bean komphajója csü­törtökön délután, jugoszláv időszámítás szerint 3 óra 26 perckor fölemelkedett a Holdról, majd megfelelő manőverezések után ráállt pályájára, és 6 óra 58 perc­kor csatlakozott az anya-űrhajóhoz. A három űrutas most ismét együtt van, együtt örül a nagy vállalko­zás sikerének. Űrhajójuk, kiszakítva magát a Hold öleléséből, a jó öreg Föld felé száguld, s ők végre megpihenhetnek. Megérdemlik, mint ahogyan meg­érdemlik a pihenőt a houstoni ellenőrző központban dolgozó tudósok és szakértők is, akik éjt nappallá téve dolgoztak, és minden pillanatban készen álltak, hogy segítsenek, ha szükség mutatkozik. Charles Conrad csütörtö­­­­kön reggel megtette második holdsétáját. — O.K. Houston! Ismét kint vagyok — mondta, ami­kor kilépett a komphajóból. Kilenc percre rá Alan Bean is követte. Conrad leírta, milyen a komphajó környéke. — A talaj barna, szán­tóföldhöz hasonlít. Most háttal állok a Napnak, és távolabbra minden szür­ke, egészen világos szürke! Mielőtt tovább mentek volna, egy zsákba tették a színes tévé­kamerát, amely már szerdán elromlott. A szeizmométer jelezte az űrhajósok lépteit A houstoni ellenőrző köz­pont közölte, hogy a komp­hajó közelében elhelyezett szeizmométer jelezte az űr­hajósok lépteit, amikor fe­léje közeledtek. Bean jelentette az ellen­őrző központnak, hogy a Holdon ugyanolyan jók a látási viszonyok, mint a Föl­dön. Az egyetlen különbség az, hogy az árnyékok színe változik attól függően, hogy a Nappal szemben állva vagy pedig ellenkező irány­ból nézik őket. Továbbmenve, Conrad le­hajolt, hogy egy kráterből fölvegyen egy kődarabot. — Meg sem tudom mozdí­tani, pedig a gravitáció itt csak egyhatoda a Földének ■— jelentette. Felvételeket készítettek a környékről, és röviden le­írták, amit láttak. Conrad egy kis kráterbe lépve észrevette, hogy bel­seje jóval világosabb színű, mint a környezet. — Na­gyon hasonlít a cementhez — mondta. Az űrhajósok azt is meg­figyelték, hogy a kráter nyugati részén jóval több kő van, mint másutt. — Dolgozhatnánk nyolc vagy kilenc órát, is, egyálta­lán nem vagyunk fáradtak — mondta Conrad Houston­nak. A holdutasok, akiket részletes térképek segí­tettek a tájékoztatásban, közölték az ellenőrző köz­ponttal, hogy a térképek segítségével pontosan meghatározhatják azokat a helyeket, ahonnan ta­lajmintákat vesznek. Az első holdutazás alkalmá­val Armstrong és Aldrin nem tudta megmondani, honnan vették a talaj­mintákat, s ez megnehe­zítette a tudósok munká­ját. Az Apollo—12 utasait ezért részletes terepraj­zokkal és térképekkel szerelték fel. — Minden kráterben üveg­szerű szemcséik vannak — jegyezte meg Bean. Az űrhajósok ezután egy kis gödröt ástak és talaj­mintákat vettek, majd rövid időre megpihentek. Minden lépés porfelhőt vert fel Nem egészen másfél órá­val a komphajó elhagyása után még mindig alig 360 méterre voltak tőle. — Úgy érzem magam, miint egy zsiráf­­a lassított filmen — tréfálkozott Con­rad Houstonnal. Bean hozzátette, hogy Conrad minden lépése kis porfelhőket ver föl. — Most nem kívánunk semmi mást csa­k egy korty hideg vizet — mondta Bean. — Egy kráter van mögöt­ted, nehogy hátralépj! — figyelmeztette társát Con­rad. Az űrhajósok közölték Houstoninál, hogy az alumí­nium-szerszámok nagyon melegek lettek. — Nem gondoltam, hogy ennyire fel­melegszenek — jegyezte meg Bean. Hozzátette, hogy fárasztó tartani a szerszámo­kat, noha egyébként a séta nem kimerítő.I .­ss. „V­. Conrad ezután közölte, hogy a­z éppen fölszedett ta­lajminta olyan, mintha a Földről származna. Az ellenőrző központ je­lentette az űrhajósoknak, hogy fél órával tovább ma­radhatnak a komphajón kí­vül, így Conrad és Bean holdsétája a tervezett há­rom és fél óra helyett majd négy óráig tartott. A Surveyor—3 néhány helyen egészen megfeketedett A komphajótól a Surve­yor—3 felé sétálva, az űrha­jósok sok olyan krátert lát­tak, amelynek közepén „mintha olvadt anyag len­ne”. Néhány szikla, szerin­tük, gránithoz hasonló. Két és fél órával a komp­hajó elhagyása után a köz­pont jelentette nekik, hogy pihenjenek, azután pedig induljanak a Surveyor—3 felé. — Jó ötlet — hallatszott a válasz az űrből. A két űrhajós a meg­érdemelt pihenő után el­indult a Surveyor—3 jel­zésű amerikai űrlaborató­rium irányában — amely, mint ismeretes —, 1967 áprilisában ereszkedett le a Holdra. Amikor mint­egy öt méterre megköze­lítették, megkérdezték Houstont, milyen színű volt amikor útjára bocsá­tották. Azt a választ kap­ták, hogy az űrlaborató­rium felületének nagy része fehérre volt festve. — Hát.... most másmi­lyen ... néhány helyen egészen megfeketedett — hallatszott a válasz. A Surveyor—3, amely 6315 tévéfelvételt sugárzott kör­(Folytatása a 3. oldalon) A NASA rajzolói így képzelték el azt a pillanatot, amikor az elrugaszkodott a Holdról az Apollo—12 komphajója Kedvezően fe­dik a jugoszláv-magyar árucsere A kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésével foglalkozó jugoszláv bizottság ülése Belgrádból jelenti a Tan­­jug. A jugoszláv gazdasági szakemberek szerint igen kedvezően alakul Jugoszlá­via és Magyarország áru­csere-forgalma, és a két or­szág között folyó idei ke­reskedelem értéke eléri a 80 millió dollárt, 30 száza­lékkal lesz­ több a tavalyi­nál. A két ország kereskedel­mi kapcsolatainak elmélyí­tésével foglalkozó jugoszláv bizottság csütörtöki ülésén azt is megállapították, hogy az idén, kilenc hónap alatt, a két ország 15 millió dol­lár értékű árucsere-forgal­mat bonyolított le, tehát jó­val nagyobbat, mint tavaly az egész évben. A kedvező eredményhez minden bizony­nyal hozzájárult ez is, hogy a két ország között folyó­­ kereskedelmet sokkal sza­badabbá tették. Nehézségek csak az ipari és műszaki együttműködés terén merültek fel. A ter­vek szerint ugyanis az ilyen fajta kooperáció útján 8 millió dollárt kellett volna megvalósítani az idén, a két ország azonban máig csak 3,2 millió dollár értékű árut szállított egymásnak. A gazdasági szervezetek ugyan­is lassan­­látnak hozzá az együttműködéshez, ezenkívül a vámrendelkezések terén is sok megoldatlan kérdés van. A­­gazdasági szakemberek véleménye szerint Jugoszlá­via és Magyarország árucse­re-forgalma jövőre minden bizonnyal eléri a 105,5 mil­lió dollárt, ami az idei áru­csere-forgalom összértékéhez viszonyítva 28 százalékos növekedést jelent. Két amerikai támaszpontot támad a dél-vietnam­i felszaba­dító hadsereg Salgoni hírek szerint a B-52-es amerikai óriásbom­bázók Bu Prang és Duck Lap amerikai támaszpontok közelében csütörtökön több ízben is bombázták a DNFF csapatait és hadállásait. Bombákat dobtak le a kam­bodzsai határ közelében is. Mintegy 5000 partizán már három napja hevesen tá­madja a két amerikai tá­maszpontot. Nehéz á­gyúkkal és aknavetőkkel lövik az amerikai csapatokat, roha­mot azonban még nem intéz­tek ellenük. Az amerikaiak megsegítésére salgoni kor­mánycsapatokat hívtak, ame­lyek máris súlyos harcokat vívnak a DNFF egységei­vel. Az amerikaiak Saigon kö­zelében több ízben megüt­köztek a szabadságharcosok­kal. Több amerikkai elesett, sokan megsebesültek, de a DNFF-nek is jelentős vesz­teségei voltak. Az amerikai katonai szó­vivő közölte, hogy a múlt heti harcokban 600 amerikai és saigoni katona elesett, 643 amerikai és 1310 saigoni katona megsebesült. Két hó­nap óta ezek volta­k a szö­vetséges csapatok legna­gyobb veszteségei. • Rendkívüli állapot Ch­ile legnépesebb tartományában • Sztálin védelme (2. oldal) • Barikádok Milánóban • Apróságok a nagy vállalkozásról (3. oldal) • Színészek a mikrofon előtt • Magyar nyelvműve­­lés Szlovákiában (4. oldal) • Előbb a malmok társulnak • Külföldre utaznak a legjobb kiskoricatermelők (5. oldal) • Mi az oka az áramkorlátozásnak • Mit mondanak a földművesek a nyugdíjról (6. oldal) Rendezik a jugoszláv— kínai kapcsolatukat Sajtóértekezlet a Külügyi Államtitkárságon Belgrádból jelenti a Tanjug: Külügyi Államtitkárságunkon csütörtökön sajtóérte­kezletet tartottak. Dragoljub Vujica, a Külügyi Állam­­titkárság képviselője, válaszolt a hazai és a külföldi újságírók kérdéseire. Vujica elmondotta, hogy a Külügyi Államtitkárság kül­döttsége megbeszéléseket foly­tatott Bécsben az osztrák kül­ügy­minisztérium delegációjá­val a két ország közötti kap­csolatokról és az európai biz­tonsági értekezlet előkészü­leteiről. Közölte, hogy Jugo­szlávia ma is országokkal is folytatott hasonló eszmecse­rét. A közeljövőben megbe­szélések kezdődnek Norvégiá­val, Franciaországgal, Len­gyelországgal, Magyarország­gal és más európai országok­kal. A Külügyi Államtitkárság képviselőjét megkérdezték, hogyan fejlődik Jugoszlávia és Albánia viszonya. Drago­ljub Vujica elmondotta, hogy a két ország kapcsolatai fo­kozatosa­n fejlődnek, s hogy a vegyes bizottságok rendsze­resen foglalkoznak a felme­rülő kérdések megoldásával. Kijelentette, hogy nincs róla tudomása, hogy intézkedése­ket tettek a két ország dip­lomáciai képviseleteinek nagykövetségi rangra való emelésére. Megerősítette vi­szont, hogy elvi megegyezés jött létre Jugoszlávia és a Kínai Népköztársaság között a kapcsolatok normalizálásá­ról és a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatokról.

Next