Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)

1970-02-21 / 50. szám

2. oldal. MAGYAR SZÓ Az NBC nevű amerikai televízióállomás egyik adásában interjút sugárzott Nguyen Tan Thanh dél-vietnami asszonnyal. Elmondta az újságíróknak, hogy négy gyermekével együtt 1968 márciusában szemtanúja volt az amerikai csapatok szörnyű vérfürdőjének, amelyet My Kheben rendeztek, ugyanazon a napon, amikor a My Lai-i tömegmészárlás lezajlott. My Kheben ezen a napon mintegy 100 dél-vietnami civilt gyilkoltak le az amerikai katonák Pártkongresszus lesz az év végén Budapesten Gyenes András lett Magyarország új külügyminiszter-helyettese - ülést tartott az MSZMP KB Budapestről jelenti a Tanjug. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága plenáris ülést tartott, amelyen a nemzetközi helyzettel, valamint az ifjúság és a nők munkájával és problémáival foglalkoztak. A plénum Kádár János első titkár javaslatára úgy döntött, hogy az MSZMP X. kongresszusát az év végén tartják, időpontját azonban csak később határozzák meg. A részvevők a nemzetközi gyesm szovjet megbeszélésekhelyzet alakulását vitatva fel, s hangsúlyozta annak megállapították, hogy újabb szükségességét, hogy Bonn erőfeszítéseket kell tenni az elismerje a jelenlegi harbáro- Európa biztonságára vonatkoz. Megállapították, hogy a kozó értekezlet mielőbbi ősz bonni kormány „a jelekből szehívása érdekében. Ugyan ítélve hajlandó építőjellegűen akkor megvádolták az USA-t mérlegelni az európai való- és a többi NATO-tagállamot,ságot”, és hangsúlyozták, hogy föltételekhez kötik, is hogy a nyugatnémet korletre szüntelen halogatással monynak — jó szándékát bizo meg akarják akadályozni az nyitandó — elsősorban egyen értekezlet megtartását, rangú kapcsolatokat kell te-A plénum tetszéssel nyilat remtenie a Német Demokrakozott a nyugatnémet—len- I tikus Köztársasággal, és le kell mondania arról az elképzelésről, hogy egyedül képviseli a német népet. A plénum a magyar ifjúság helyzetével foglalkozva leszögezte: múlhatatlan, szükség van a lenini nevelési módszerekre, szem előtt kell tartani azonban, hogy ezeket a tanokat minden korszakban más és más úton-módon kell elsajátítani. A társadalom mai feladatai és az osztályharc jelenlegi formái lényegesen különböznek a húsz évvel ezelőttiektől. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az ifjúság a háború előtti kapitalistaviszonyokat és a háború utáni politikai harcot csak a történelemkönyvekből ismeri, maga nem élte át. Az MSZMP plénuma határozatot hozott, hogy Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettest a Központi Bizottság nemzetközi osztályfőnökévé nevezi ki, helyére pedig Gyenes Andrást, az osztály eddigi vezetőjét állítják. Példaképek a pekingi sajtóban Kína példaképei nem kímélik egészségüket. A pekingi újságokban rendszeresen jelennek meg riportok a mintaszerű helytállást tanúsító kínaiférfiakról és nőkről, akik a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyva betegségüket, korukat vagy rokkantságukat, a legnehezebb feladatok végrehajtására is vállalkoznak, hiába próbálják óvni őket munkatársaik és elvtársaik. „Vang Zsujszen, egy Csianghszu tartománybeli üveggyár forradalmi bizottságának elnöknője, gyenge egészségi állapota ellenére, példamutatóan kivette részét a testi munkából’’ — írja az egyik riport. A gyár forradami bizottságának tagjai elhatározták, hogy a burzsoá csökevények kiirtása céljából részt vesznek a fizikai munkában. Mivel a dolgozók tudták, hogy Vang egészségi állapota nem a legjobb, könnyű munkát adtak neki, ő azonban tiltakozott: „nem alakíthatom át világnézetemet könnyű munkával”. Nemhogy elfogadta volna a könnyebb feladatot, hanem egyenest a nehezét vállalta. Néhány nap múlva már fölegyenesedni sem tudott, olyan fáradt volt, és nem adta fel a harcot. Mao Cetung egyik mondását idézte, amely szerint nem szabad visszariadni az áldozatoktól, s továbbra is együtt dolgozott a munkásokkal. Hszüe Jaocsou a keleti flotta egyik parancsnoka volt, de 1964 nyarán súlyosan megbetegedett. Gyomrának négyötödét kioperálták, hogy megakadályozzák a rák továbbterjedését, s az orvosok hosszú pihenést írtak elő számára. Hszüe azonban addig bombázta kérelmekkel feletteseit, míg kiengedték a kórházból, és a sanghaji kazánüzembe osztották be. A súlyos beteg emberi ágyát a műhelybe vitte, és éjjel-nappal a termelési csata frontján harcolt, megfeledkezve az evésről és az alvásról is”. „Az orvosok azt az utasítást adták, hogy gyakran egyen és keveset, ő azonban büszkén így felelt: „ A nehézségek legyőzése is egyike a forradalom céljainak.” Cseng Hszipin, egy hatvanas vak öregasszony Hunan tartomány egyik népi kommunájában él, és a közösség gondoskodik ellátásáról. Cseng Hszipin a kínai sajtóban megjelent beszámoló szerint teljes szívvel a forradalomért dolgozik, és semmiféle nehézség sem riasztja viszsza. Tavaly nyáron, amikor a brigádnak nem volt elég embere, Cseng anyó is jelentkezett munkára. Az emberek így szóltak hozzá: — Hogy dolgozhatnál, hiszen nem látsz? — így válaszolt: — Mao Cetung gondolata vezet, és ez látásomat és szememet tisztává teszi. Végül is részt vett a munkában. Svájc felvételét kéri az ENSZ-be? Az ENSZ jól értesült körei szerint a világszervezetben tetszéssel fogadnák, ha Svájc fölvételét kérné az ENSZ-be. Svájc tagja a világszervezet néhány ügynökségének, semlegességére hivatkozva azonban még nem kérte fölvételét. A felkelőket személyes bosszú fűti Az iraki csapatok a védtelen kurdokat gyilkolják A kurd harcosok és az iraki hadsereg között kilenc éve dúló harcokban hétszer annyi ember esett el, mint az arab—izraeli háborúban. Az iraki kormány 1961 óta évente egy vagy két offenzívát indít a kurdok ellen, abban a reményben, hogy egyszer és mindenkorra elfojtja a felkelést. A bagdadi politikusok hiába ígérgetik már, hogy tiszteletben tartják a kurdok nemzeti jogait, senki sem hisz nekik többé. A másfél milliós kurd nép elszántan védelmezi szabadságukat. Hazájuk Iránnal és Törökországgal határos. Jól működő közigazgatásuk és erős hadseregük van. A L’Express című francia újság munkatársa meglátogatta a szabadságáért küzdő kurd népet. Írását alább közöljük: Kala-Diza város tizennyolcezer lakosa nagy szűk, sziytóan él, éhezik, de büszke harcára. Feltűnő a különbség Irak más részei és akurdok lakta vidékeik között: itt a nő egyenjogú, katonai szolgálatot is teljesít, őrt áll, és igen ügyesen kezeli a légvédelmi ágyukat. A kurdok tavaly nagy mértékben növelték hadseregük tűzerejét. Kitűnő kémeik vannak, kiszimatolják az ellenség terveit és tüzérségük szeptemberben teljesen szétverte a támadó irakiakat. Erről a csatáról egy kurd harcos a következőket mondta: — A kurd öszvérek — mesélte — ugyanazt a szerepet játszották az ütközetben, mint a párizsi taxik a aiame-i csatában. Amint megtudtuk, hogy Taferita tábornok a bagdadi kormány véderőminisztere csapatöszszevonásokat rendelt el és mint tudomást szereztünk róla, honnan várhatjuk a támadást, öszvérháton oda szállítottuk minden ágyúnkat. A támadó iraki csapatokat kereszttűz alá vettük, és rövid idő alatt több száz iraki katonát megöltünk. A tormánycsapatok hanyatthomisok elmenekültek. Számos foglyot ejtettünk, és nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányoltunk. Nem csodálkozunk azon, hogy Miusztafa Barzani harcosai ilyen eredményesen vonák vissza ez iraki hadsereg támadásait: a felkelők mindegyikét személyes boszszú fűti. Az elmúlt években ugyanis a kormánycsapatok számos vérengzést követtek el, kíméletlenül lemészárolták a védtelen kurdokat, és ezzel méginkább elmélyítették a szakadékot az irakiak és a kurdok között. Tavaly augusztus 24-én az iraki katonák elevenen elégettek 70 kurdot — aszszonyt, gyermeket és öregeket — akik egy barlangban húzták meg magukat. Szeptember 16-án kivégezték Sorija kurd falu 91 lakosát, mert rokonszenveztek a felkelőkkel. A kurd csapatok élén Aziz Kvázi ezredes, tehetséges stratéga áll. Ő irányítja Kala-Diza város védelmét is. Megígérte embereinek, hogy hamarosan győzni fognak. A város lakói szinte mindenben hiányt szenvednek. Csak csempészéssel jutnak étolajhoz vagy teáihoz: a takaróikat és a fegyvert az ellenségtől zsákmányolják. A dohányt, a kurd vidékek fő termékét, Bagdadba csempészik és árán cigarettát vesznek. Nincsenek gyógyszereik, de erős a hitüik, hogy kivívják hazájuk függetlenségét. — Ha kell, nemzedékeken át harcolunk — jelentette ki a 65 éves Barzani, a felkelők legendás hírű vezére —, de sohasem engedjük meg, hogy iraki katona tegye a lábát földünkre. Mi nem vagyunk és nem is akarunk arabok lenni. A törökök három évszázadon át igyekeztek eltörökösíteni bennünket, de nem sikerült nekik. Nem hiszem, hogy a bagdadi kormánynak sikerül a kurdok elarabosítása. Naplementekor elcsendesedik Kala-Diza. Az emberek csoportokba verődnek, tranzisztoros rádiókat hallgatnak. A Kurdiisztán hangja nevű rádióállomás esténként kétórás műsort sugároz. A vételt néha gépfegyverkattogás zavarja meg. Az emberek lassan haza,szállingóznak és nyugovóra térnek. Remélik, hogy egy nappal ismét közelebb kerültek a győzelemhez. ROGERS LAGOSBAN El akarja oszlatni az USA-val szembeni bizalmatlanságot Jacobu Gowon tábornok, nigériai elnök, pénteken megbeszéléseket folytatott William Rogers amerikai külügyminiszterrel, aki — mint ismeretes — csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra Nigéria fővárosába érkezett. A Reuter értesülései szerint Nigériában nagy az elégedetlenség és a bizalmatlanság Amerika iránt, a lakosság ugyanis meg van győződve róla, hogy az USA a kulisszák mögül beavatkozott a polgárháborúba. Rogers kijelentette, bízik benne, hogy sikerül elhárítania a bizalmatlanság szülte akadályokat. A nigériai újságok mindmáig helytelenítették Rogers látogatását, a kormány azonban elhatárolta magát a cikkektől. Gowon elnök kijelentette: Lagos tetszéssel fogadja az USA közeledését és kívánja, hogy részt vegyen Nigéria fejlesztésében. Rogers egyébként nigériai látogatását megelőzőleg Yaoundéban, Kamerun fővárosában járt és tárgyal Ahmadou Ahidjo köztársasági elnökkel. Ahidjo reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok a jövőben az eddiginél nagyobb mértékben vesz részt az afrikai országok támogatásában és fejlesztésében. A kameruni elnök szerint a fejlődés előfeltétele, hogy Afrika felszabaduljon a gyarmatosítás és a fajüldözés járma alól, csak úgy oldhatja meg gazdasági, szociális és társadalmi problémáit. Szombat, 1970. febr. 21. Ш mit tatinniTimmimuniiii AZ IRAKI KURD KÉRDÉS A kurd kérdés gyökerei az első világháború utáni Törökországgal kötött lausanne-i szerződésig, 1923-ig nyúlnak vissza. Az ottomán birodalom felbomlása után a kurdlakta vidékeket felosztották, s ma Törökországban három, Iránban két és fél, Irakban két-, Szíriában félmilliós kisebbséget alkotnak. A nemzeti elnyomás ellen Irakban már a húszas és harmincas években is többször robbant ki fegyveres felkelés. A reakciós monarchia megtorló hadjáratokkal és a kurd törzsek megosztásával próbálta fölszámolni a szabadságharcot — siker nélkül. A monarchiát megdöntő iraki köztársasági mozgalomban nagy szerepük volt a kurdoknak. Kasszem ígéretet tett, hogy a lakosság 20—25 százalékát kitevő népesség régi törekvésének megfelelően autonómiát kap. Mégis, 1961 szeptemberében hadat indított az ország északkeleti kurdlakta vidékei ellen. (Ezen a területen van a gazdag olajmezők nagy része.) Még súlyosabb irtóhadjárrat kezdődött az 1963-as februári reakciós fordulat után. A reakciós klikk bukikását követően viszont 1964 . február 11-én fegyverszünet jött létre. A békeállapot azonban alig egy évig tartott. Az iraki kormány 1966 júniusában újabb fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett a kurdok vezetőivel. A megállapodás szerint az iraki kurdok autonómiát kapnak, nyelvüket hivatalos nyelvként elismerik, a védelmi harcok résztvevői közkegyelemben részesülnek, a tisztviselők és munkások visszakerülnek állásukba, a katonák és rendőrök visszakapják tisztségüket, az olajból származó jövedelem 20—25 százalékát pedig az északkeleti országrész fejlesztésére fordítják. A másfél hónap múlva megalakult új kormányban három kurd nemzetiségű politikus kapott miniszteri tárcát. A fegyverszünet 1969 elején ismét bizonytalanná vált, újabb összecsapásokra került sor. iraki repülőgépek bombázták a kurd városokat és falvakat. A testvérháború több mint egy évtizedig gátolta Irak gazdasági és szociális kérdéseinek megoldását, és gyengítette a köztársaságot az imperializmus és a gyarmatosítás ellen vívott harcában.