Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)

1970-02-28 / 57. szám

10. oldal ­ A VII. kerületben, a Ró­zsák tere 6/7. szám alatt, a hajdani óvónőképző épületé­ben működik Magyarország egyetlen szerbhorvá­t tanítási nyelvű gimnáziuma. Az 1946 márciusában létesült gimná­zium 1952-ben költözött . Délelőtt kilenckor érkez­tem a pesti Szerbhorvát Ta­nítási Nyelvű Gimnáziumba és Általános Iskolába, és mi­vel ez időben az újvidéki Tartományi Oktatásfejlesztő Intézet két tanácsosa is ép­pen az iskola élete, munkája iránt érdeklődött. Milenko MILOSEVIC, a gimnázium Szegény Donié! A zrenjanini Madách Színház bemutatója Szerdán az új körülmények között működő Madách Szín­ház Robert Thomas három­­felvonásos bűnügyi komé­diájával mutatkozott be a közönségnek. A darab iránt igen nagy volt az érdeklődés, a jegyeket jó előre elkap­kodták. A bűnügyi könyvek, fil­mek és drámák az utóbbi években nagyon népszerűek. Valamilyen formában min­den házban otthonra talál­nak, s a televízió jóvoltá­ból szinte naponta találko­zunk velük. A színházak sem akarnak lemaradni ebből a versenyből, s mind többnek a repertoárján szerepel bűn­ügyi dráma. Kivételes helyet foglal el ezek között Robert Thomas Szegény Dániel cí­mű ügyesen megírt, vérbeli bűnügyi komédiája. A darab­ró már sok szó esett (a töb­bi között e lap hasábjain is), így erre most nem térek ki. A kérdés ezúttal az volt, hogyan birkózik meg a Ma­dách együttes ezzel a bizarr művel, s hogyan mutatkozik be Vajda Tibor, az Újvidéki Rádió fiatal rendezője a zre­njanini közönségnek. Nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy mind a kettő sikeres volt. A darab aránylag rövid idő alatt készült el, s félő volt, hogy ez majd meglátszik a szövegtudáson és összjátékon A bemutató azonban elosz­latta ebbéli kételyeinket. A meglepően biztos szövegisme­ret, a rutinos játék éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Szegény Dánielt Véger Fe­renc alakította. Oly meggyő­zően játszotta az elhagyott, ártatlan férjet, hogy senki egy pillanatra sem tételezte fel bűnösségét. A rendőrbiztos Kovács Ist­ván tolmácsolásában új színt kapott, nem a filmen és kép­ernyőn megszokott, hanem egy jellegzetes rendőrfelügye­lőt formált meg. Kecskeméthy Bandi Maxi­min, Kálmán Irénke Floren­ce szerepében oly megté­vesztően és fegyelmezetten játszották szerepüket, hogy sikerült a közönséget félre­vezetniük. Az előadás sikeréhez még hozzájárult Búza Feri Her­ring, Ormay Mária Berton alakításával, továbbá a két rendőr, Kószó János és Kajá­rd István. Vajda Tibor rendező be­mutatkozása Zrenjaninban si­keresnek mondható. Kihasz­nálja a szöveg adta lehető­ségeket, sőt sikerült neki fo­koznia az amúgy is bonyo­lult cselekmény mozgalmas­ságát. A fényjátékkal szinte hitchcocki hatást ért el. A közönség meleg tapssal ju­talmazta a fiatal rendezőt. A díszlet egyszerű, de ha­tásos volt, plasztikusan il­leszkedett bele az előadásba. VíG István hajdani óvónőképző helyére, s 1954 óta a vele egy fedél alatt levő szerbhorvát tan­nyelvű általános iskolával együtt fáradozik a délszláv nemzetiségű diákok anyanyel­vű iskoláztatásának a meg­valósításán. Igazgatóhelyettese azt taná­csolta: beszélgetés előtt hall­gassunk meg egy-egy órát v­agy a köve­tező csengetés­kor Öreges Mária tanítónő­vel, illetve Peják Emilné Malešević Dragioa tanárnő­vel már mi is beléptünk az osztályokba. Öreges Mária tanítónő osztat­lan tagozaton, az általános isko­la II.—IV. osztályában tartott órát. A náthalázjárvány miatt alaposan megcsappant osztály­ban 3—4 másodikos és 12 negye­dikes ült. A másodikosoknak csendes foglalkozást adott a ta­nitonő, a negyedikesekkel pedig a Prva zeljeznicka pruga című olvasmány tárgyalását kezdte meg. Nyelvtanilag és iroda­lmi­ tag egyaránt tiszta szerbhorvát nyelven megfogalmazott kérdé­seire hosszan ,g rövidebb monda­tokban, de mindig talpraesetten feleltek a gyerekek. Tíz-tizenöt perc múltán már látszott: jó munka folyik itt. Erről a Cepel —Csepel — szigetről szóló új olvasmány és ismeretanyag tár­gyaláskor is meggyőződtünk. Peják Em­ilné, Matešević Dra­­gica a gimnázium első osztályá­ban nyelvtanórát tartott. Éppen az a-ra végződő hímnemű főne­vek ragozása volt a téma. Nyolc fiú és hat lány ült a padokban, s bár a nyelvtan inkább réme, mint kedvence a diákoknak, két-három tanuló kivételével mindenki serényen jelentkezett. Miközben helyben felállva vagy a két részből álló mozgatható táblára írva feleltek a fiúk és a lányok, meglehetősen vaskos nyelvtankönyvükbe is belelapoz­tunk. A Gramataka sprsko­­sk­vatakog jezika za 1—4 r­aared gimnazije című könyvet dr. Póth István és Jakab József közremű­ködésével dr. HADROVICS László, a nálunk is jól ismert ny­el­vész és szótárkészítő állítot­ta össze. Szentendrétől Tüskevárig Az óralátogatás után a gimnázium és az általános iskola közös tanári szobájá­ban találkoztunk Milenko Milošević igazgatóhelyettes­sel. Nem kellett sokat kérde­zősködnünk, mivel Milošević kollégánk megsejtette, hogy mi érdekel bennünket, s ezért máris sorolta: — A szerbhorvát nyelvű általános iskolának 87, a gimnáziumnak pedig 120 ta­nulója van. Az általános is­kolások közül 73-an, a gim­nazisták közül viszont szá­zan kollégistáik. Ez azt je­lenti, hogy a Baranya, Zala, Somogy, Vas, Bács, Békés és Pest megyei diákok jó része teljes intézeti ellátásban ré­szesül, a többi diák Pest kör­nyékéről jár be, illetve Pest­ről. Az általános iskolába például Szentendrétől Tüske­várig mintegy húsz helység­ből kapunk tanulót és a gim­náziumba is csaknem ennyi­ből. Betűrendben Battonya, Budakalász, Csobánka, Ercsi, Gara, Hercegszántó, Katy­­már, Lőrér, Pest, Pomáz, Rác­keve, Szászhalombatta, Szent­endre, Szigetcsép, Tököl és más helységek azok, ahon­nan több-kevesebb rendsze­rességgel tanulóink verbuvá­lódnak. — És ez a tanulóverbuvá­lás hogyan történik? — A délszláv nemzetiségű szülők és diákok jól isme­rik iskolánkat. Részben azért, mert a Pesten megjelenő Narodne novine rendszere­sen foglalkozik iskolánk éle­tével, részben pedig azért, mert gimnazistáink tánc-, ének- és színiegyüttesből ál­ló csoportja minden évben vendégszerepel legalább öt­hat vegyes lakosságú falu­ban. És persze a felvételi tájékoztatónknak, prospektu­Az egyesület tavalyi ki­váló munkájáról ÁBRAHÁM Imre titkár adott átfogó, tö­mör és tartalmas beszámo­lót. Az egyesület igen fontos szerepet tölt be a város nem­zetiségi művelődési életének fejlesztésében, felkarolja az ifjúságot, és szoros kapcso­latot tart fenn a többi mű­velődési szervezettel, mind a városban, mind annak hatá­rain kívül is. Igaz — álla­pították meg a közgyűlésen —, az egyesület 140 tagja és az újonnan alakult Ifjúsági Klub 120 tagja még nem hű kifejezője a városban élő magyar lakosság érdeklődé­sének, de az a törekvés, hogy az egyesület minél szélesebb körű és változatos tevékeny­séget fejtsen ki, valószínűleg hamarosan megváltoztatja ezt a helyzetet is. A tavalyi eredmények már ezt igazol­ják. Telt házak előtt folytak le az ismeretterjesztő elő­adások, irodalmi estek, a szavaló- és más vetélkedők, a színjátszó és a tánccsoport rendezvényei stb. Az Ifjú­sági Klub szórakozási lehe­tőséget nyújt a fiataloknak, az önképzőkör viszont az iro­dalom népszerűsítésén fára­dozik. Minderre felfigyelt a köz­ség művelődési közössége is, és az egyesületet — fenn­állása óta először — nagyobb társadalmi juttatásban része­sítette. Ez több mint 3,5 mil­lió dinár, s így lehetővé vált az egyesület székházának gyümölcsöztetőbbé tenni az tatarozása, s ez valóban kel­lemes egyesületi élet kifej­lődésére ad módot.­ A nagyszámú felszólaló sok figyelemre méltó előterjesz­tést tett: nemcsak a pénze­lésben kell keresni a to­vábbfejlődés lehetőségeit, hanem saját sorainkból „ki­termelni” az alkotóerőket, mivel csak így lehet még egyesület munkálkodását; meg kell becsülni a „kultúr­­dinárt”, tudatos emberi te­vékenységre van szükség, több lelkesedésre; meg kell ismerni a tudomány leg­újabb vívmányait az egyesü­let keretein belül is; nem­csak ápolni, hanem művelni is kell az anyanyelvet; fi­gyelmet kell fordítani a gyermekek nevelésére, szó­rakozására; támogatták a magyar nyelvű tájékoztatás arra irányuló tevékenységét, hogy meginduljon a Magyar Szó zrenjanini melléklete; szükségét érzik annak, hogy a tartományi művelődési kö­zösség keretében szolgáltatá­si csoport alakuljon, azzal a feladattal, hogy a magyar művelődési egyesületeket különféle anyaggal kisegítse; javasolták, hogy az egyesü­let előadássorozatait a mű­velődési közösség külön alap­jából fedezzék, s figyelembe kell venni azt is, hogy a nemzetiségi kultúra ápolását nem lehet kizárólag amatőr alapra helyezni, tehát itt is van lehetőség más művelő­dési alapok felhasználására. Ezek és más indítványok to­vábbi eredményes munkára serkentik az újonnan meg­választott 31 tagú tanácsot. (hi) Magyarországi közoktatási témák (2.) A pesti szerbhorvát gimnázium óralátogatáson sunknak és a végzett nö­vendékeknek is sokat kö­szönhetünk. — Hány pedagógust fog­lalkoztat a két iskola? — Tizenhét pedagógus ta­nít a két iskolában, közülük ketten tanítói, a többiek pe­dig általános és középiskolai tanári oklevéllel. Háromféle továbbképzés Ezután a pedagógusok tovább­képzéséről és a gimnáziumot vég­zett diákok továbbtanulási, il­letve elhelyezkedési lehetőségé­ről érdeklődtünk. Válaszként azt hallottuk, hogy a szerbhorvát tanítási nyelvű általános iskolá­ban és gimnáziumban tanító pedagógusok továbbképzése a budapesti Sza­kfelügyeletb­í és To­vábbképző Intézet keretében két­féleképp folyik, a harmadik to­vábbképzési formát pedig a ju­goszláviai tanulmányút jelenti. A jugoszláviai továbbképzést, fő­képp a beszélt és az irodalmi nyelv jobb elsajátítása végett, kéthetes időtartammal eddig Crikvenicán és Zadarban rendez­ték meg. A jövőben inkább V­i­­vic­éken szeretnék megszervezni, mivel itt több lehetőség adódik a nemzetiségi diákok iskoláztatá­sával kapcsolatos közös problé­máik és tap­asztal­atok megtárgya­lására is. És végül csak annyit, hogy a szerbhorvát tanítási nyel­vű gimnázium érettségizői közül (tavaly 23-an volta­k) a növendé­keknek átl­ag a fele tanul to­vább, azok pedig, akik ne­m foly­tatják tanulmányaikat, zömmel a jugoszláv—magyar vonatkozá­sú munkahelyeken, a közleke­désben, a határon vagy mint pénzbeváltók dolgoznak. SZŰCS Imre Az eddigi legeredményesebb év A trenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület közgyűlése A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő zrenja­nini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tisztújító közgyűlésén dr. VARABI József elnök üdvözölte a szép számban egybegyűlt tagságot, a vendégek közül dr. BODÓ Antalt, a községi képviselőház társadalom­­szolgáltatási tanácsának elnökét, BELOVAI Mihályt, a Szocialista Szövetség községi választmányának elnökét és KOROM Tibort, a Jugoszláviai Magyar Nyelvmű­velő Egyesület főtitkárát. MAGYAR SZÓ Szombat, 1970. febr. 28. Vajdasági amatőr képző­művészek szabadkai tárlata Tizenkét év múlt el az­óta, hogy Újvidéken megren­dezték a vajdasági amatőr festők tárlatát. A felszaba­dulás után az amatőr művé­szetet fölkarolták, azután az új technológiáért vívott harc a szakemberképzést sürgette, és a műkedvelés általában háttérbe szorult. Ma újra érezzük, hogy a társadalom általános kultu­rális szintjét emelnünk kell, és a művelődésben a mű­­kedvelésnek nagy szerepe lehet, ha azt szakirányítás­sal fejlesztjük. Időközben új generáció nőtt föl, és az amatőrök tá­borában rétegeződés állt be. A szabadkai tárlat, melyet a Tartományi Közművelődé­si Közösség és a Szabadkai Munkásegyetem szervezett meg, ha nem is nyújtja tel­­jes képét a képzőművészeti amatőrizmus mai helyzeté­nek, de tájékoztat a fejlődés­ről. Az idősebb és a leg­újabb generáció találkozik a tárlaton. Az idősebbek nagy utat tettek meg, s egyesek, mint például Kabát József, Andruskó Károly, Nick Er­nő, Vasilije Melyikov, ki­fejezőkészségüket és stílu­sukat a realista vagy más festői felfogás irányában fej­lesztették. A fiatalabbak jó része még a természetábrá­zolás vonalán halad, és ered­ményei jelentősek. Bálint Pál akvarelljei, Balázs Fe­renc Udvara, ifj. Illés Imre Ősz című tája, Szabó István freskóhatású tájképe, Miod­­rag Milovanovic ügyes, de kissé felületes képe. Csőke Éva pasztelljei figyelemre méltó alkotások. Hanák Ilo­na biztos kezű rajzoló (Nő), Futó Imre téli tájad­­ó ta­nulmányok, Németh Mátyás derűs realista, Pruha Erzsé­bet tájképei a természet­­megfigyelés és a szabad fes­­tőiség körébe tartoznak. Vreckó Valéria portréja kitűnő fauvista stílusú kép, Van Dongenra emlékeztető ízléssel készült. Behrens László dekoratív, Karacsov Lajos jó realista, pontos megfigyelésű természetraj­zoló. Sajátosabb stílustörekvé­­sekről tanúskodnak Pósa Ede alkotásial: rendezett fe­lületekbe két kiterjedésű tájképkompozíciókat fest Olga Zegarac, Cubrilo Iván Radovicra emlékeztető stí­lusban dolgozik. Dimitrije Grujic szecesszion­is­ta, ro­mantikus képzeletű rajzaik­kal szerepel, Mira Marest idézi a stílusa. Pap Ferenc a legkorszerűbb amatőr mű­vész, kompozíciói messze ki­emelkednek a tárlatból. Üze­netek a világűrből című hat sorozatos fényképgrafikája új műfaj. Érdekes Ivan Dod­­gorskinak az Anyag bom­lása című strukturális rajza. Andruskó Adorján és And­ruskó Szilveszter kitűnő grafikákkal szerpelnek, ex libriseik magas színvonalom állnak. Nagy reményeket fűzünk hozzájuk. Tari Ist­ván finom és érzékeny táj­­képfestő. Egyéni stílusú fantasztikus rajzaival Bogdan Škrbić ver­ses tisztviselő tűnik ki (Éj­féli visszatérés). Marija Mar­­ganić alkotásait lágy kife­jezés és festői vízió jellem­zi. A két kenami­kus, Nemes Katalin és Gojko Novakovic alkotásai ízlésesek, techno­lógiai kivitelük meghalad­ja az amatőr színvonalat. Az egyetlen amatőr szobrász ezen a tárlaton Fatócs An­tal csantavéri kirakatterve­ző, két szobra ígéretes te­hetségről tanúskodó alkotás. A kiállításon a naiv vagy népművészetnek külön ter­met adtak. A naiv művészet nem tartozik az amatőr mű­vészetbe, hiszen a naiv mű­vész nem tanul, nem válto­zik, hanem kezdettől fogva befejezett. Bármely tanulás a naiv művészi készség meg­szűnését jelentené. Az uzdi­­ni asszonyok: Arnica Maram, Anuca Dolama, Marija Bá­lán, Staluta Tarán, Florika Paja már ismertek, mert eléggé népszerűsítették mű­vészetüket. Továbbá az új­vidéki H­oroomai Pál festő és a temerini Faragó József mázoló egy képpel szerepel. Eredeti tehetségével a sza­badkai Cinka Dulde vonja magára a figyelmet, továbbá Marga Stipić. A györgyéni és a nagyfényi szalmafonó asszonyok alkotásai rendkí­vüli kézügyességről tanús­kodnak. Teza Milodianovic és Anna Milodanovic alko­tásaiban a kézügyesség, a házi iparművészet és a naiv művészet együtt jelentkezik. A kiállítás az amatőr és a naiv művészet témájú ta­nácskozással zárul, előrelát­hatólag március 8-án. ÁCS József 21 rémes történet Nagyszerű angol és ame­rikai írók hátborzongató tör­ténetei keigyeffien gyilkossá­gokról, kísértetekről, titok­zatos bűnügyekről. Egész vászon kötésiben 26,20 dinár. Markulin József: Háromdimenziós tér

Next