Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)

1970-02-05 / 34. szám

S. oldal A csernyei község lak­ossága az idén nem panaszkodhat a fűtőolaj-ellátásra. Az Istra Kereskedelmi Vállalat benzinkútjánál a nap bármely szakában lehet fűtőolajat kapni. Képünkön: a benzinkúton nincs tolongás. B. PUTNIK Hol 1,5 dinár, hol 2 dinár Szabadka és Csantavér között a Városi Közlekedési Vállalat autóbuszai bonyo­lítják le az utasszállítást. Ha valaki az említett út­ivonalon akar utazni, akkor majdnem kizárólag az autó­buszra szorul. Ebből pedig egész sor kellemetlensége adódik. Ugyanis megtörté­nik, hogy az autóbusz nem a pontos időben, hanem 6-7 perccel előbb vagy később indul. Gyakran előfordul, hogy még az utasok többsé­ge fel sem szállt a buszba, az ajtót már becsukták. A Zeedim­ilk­ől Csamitavérre uta­zók néha 1,50, néha 2 dinárt fizetnek. Nem ártana, ha a vállalat megtanítaná dolgozóit arra, mi illik, és mi nem. A csan­tavér a szabadkai vonalra pedig sűrűbb autóbuszjára­tot állítana be. D£R József Csantavér haro­ id. A bonton és a jegykezelők (?!) Bizonyára sok pancsovai irigykedve olvasta annak idején az újságban, hogy az újvidéki buszok jegykeze­lői bentontanfolyamra jár­tak. Csak üdvözölni lehetett ezt a lépést. A pancsovaiak szerint a pancsova a belgrá­di útszakaszon szolgálatot teljesítő jegykezelőkre is ráférne egy kis tanfolyam. Közvetlenül újév után, az esti órákban elindult út­jára Belgrád felé a pancso­vai buszállomásról a PA 134-37-es rendszámtáblás autóbusz. Már az első meg­állónál rengeteg utas szállt fel. A következő megálló­hoz közeledve látni lehetett, hogy a buszra még 10—15 utas vár. Hely már alig volt a kocsiban, a busz mégis megállt. A jegykezelő sa­ját kezűleg tömte az utaso­kat a kocsiba. — Talán elég lenne már! Nem látja, hogy tele van a kocsi, hogy még lélegezni sem lehet — mondja egy középkorú nő. — Kuss, menjen az orra után! — mondta a jegyke­zelő. — Ne avatkozzon az én dolgomba. Talán tudom, hogy mikor van tele a ko­csi. Az autóbusz falain azt a fémlemezecskét kerestem, amelyen a kocsi kapacitását szokás feltüntetni. Hiába. Nem találtam. Lehet, hogy szándékosan leszerelték?! — Fiatal úr, tisztessége­sebben is viselkedhetne az utasokkal szemben — mond­ta az előbbi nő. — Ha nem tetszik, miért nem utazik taxival? — volt a válasz. ÖTVÖS Imre Pancsova Sok a fiatal munkanélküli Szlovéniában Az Ifjúsági Szövetség több munkahely megnyitását javasolja Szlovéniában a mun­­an­él­­külieiknek több mint a fele fiatal. Ezért egyre többet vitatkoznak róla, mit kelle­ne tenni érdekükben. Tavaly némileg csökkent a munkanélküliek száma, mint több gyakornokot vet­tek fel. Az egyetemet vég­zett fiatalok azonban végzett­ségüknek nem megfelelő munkahelyre kerülnek. Szlovéniában jelenleg több mint 3500 középiskolát, fő­iskolát és egyetemet végzett fiatal vár munkám. A ljub­ljanai munkaközvetítő hiva­tal adataiból kiderül, hogy sok a szakképzetlen fiatal is. Rajtuk leginkább úgy segít­hetnének, ha valamilyen mó­don szakképesíte­nék őket. Főleg a gazdasági vállalatok megértésére volna szükség. Pár hónapos tanfolyamon szakképesítést nyújthatná­nak nekik. A Szlovén Ifjúsági Szövet­ség december végén meg­tartott ülésén tárgyalt a munkanélküliség megoldásá­ról. Javaslatukat 15 pontban foglalták össze, és megvita­tás céljából eljuttatták a po­litikai-társadalmi és gazda­sági szervezeteknek. Többek között javasolják a gazdasági szervezeteknek, hogy új munkahelyeket nyissanak, vegyenek fel mi­nél több gyakornokot. Minél előbb határozzák meg, mely munkahelyek követelnek ál­talános iskolai végzettséget. A nem teljes általános isko­lai végzettségűek számára pedig tegyék lehetővé a to­vábbképzést. TANKA VELENCEI Mária Ljubljana Nagy kiárusítások Ljubljanában Ljubljanában január ele­jén a Metalka üzleteiben 40— 60 százalékkal olcsóbban árusítják a hűtőszekrénye­ket, mosógépeket, olajkály­hákat és egyebeket. A divat­áruházak és textilüzletei is 40—50 százalékkal árusítják a télikabátokat, kosztümö­ket és méterárut. Valószínűleg a napok­ban a cipőüzletekben is megkezdő­dik a télvégi kiárusítás. TVM T­öbb olyan cikk jelent már meg a sajtóban, amely ismerteti az olva­sóval a törvény szabályait válások esetében. A házasságtörésben legtöbbnyire a férf­ia hibás, s ezért a törvény kötelezi a tartásdíj fizetésére. Ez így is van rend­jén. De mi történik akkor, ha a nő hagyja faképnél a családját? Példaként szolgál­jon az alábbi eset: Házasságuk hét évig tartott, ez idő alatt egy fiúgyermekük született. A szomszédok szorgalmas családapának ismerték a fér­jet. Olyannak, aki minden erejével igyek­szik, hogy családjának mindene megle­gyen. Mégse volt jó. Az asszonynak meg­tetszett egy másik férfi, és egy napon ott is hagyta férjét, kisfiát. Az apa maradt az ötéves gyerekkel. Továbbra is szorgal­masan dolgozik, de néha elkeseríti az a gondolat, hogy kisfia őrizetlenül marad a házban. Igaz, az érzékenyebb szomszéd­­asszonyok néha át-átnéznek hozzá, s oly­kor visznek is a gyereknek meleg ételt. Gondolta már azt is, hogy fogad egy öreg­asszonyt a gyerek mellé, de szerény kere­setéből erre nem telik. Kitartóan küzd továbbra is, és néha új játékkal ajándé­kozza meg a kisfiút. És az asszony? Má­sodik szerelme se tartott sokáig. A fiatal­ember rájött, hogy az asszony ahány fér­fit lát, annyit szeret. Ezért elhagyta. Az asszony szabadnak érezte magát, nem vol­tak gondjai. Külföldre került. Most ott él. S nem érez lelkifurdalást azért, hogy ma­gára hagyta egyetlen kisfiát. Hogyan nő fel ez a gyerek, anyai szere­tet, gondoskodás nélkül? A következmé­nyeket tudjuk. A törvénynek módot kel­lene találnia arra, hogy az ilyen esetek­ben méltó büntetést kapjanak az ilyen szülők. Nem volna szabad megengedni, hogy külföldre menjenek. Kötelezni kel­lene őket, hogy legalább anyagilag támo­gassák gyermeküket. VÉGH,­Bajos, F­eke­tics Anyai szeretet nélkül MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1970. febr. 5. Gyere Bodri kutyám — az orvoshoz Topolyán most végzik a kutyaoltást. A város apraja nagyja kutyát vezet, egyet kettőt, van aki egész fal­kát. Nem sajnálják az oltá­sért a 10 dinárt. Van itt egészen kicsi, de van ha­talmas, félelmetes példány is. Mint olyan sok más köz­ügyét, a kutyaoltás ügyét is magunkévá tettük, nem panaszkodhatnak ránk. Jó lenne azonban, ha végre valahára az illetékesek ten­nének valamit az utakon el­taposott kutyák tetemének eltakarítása érdekében, hogy emiatt se legyen ránk panasz. Az oltásért fizetett 10 dinárokból ta­lán erre is lehetne vala­mennyit félretenni. KORREHEL Pál, Bácstopolya TÉLI TUDÓSÍTÓ-VERSENYÜNK : siker egyben kötelez A muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűléséről A muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület január 25-én tartotta évi közgyűlé­sét. HORVÁTH János elnö­ki beszámolójából kitűnt, hogy a művelődési egyesület keretében igen eredményes munkát fejtett ki a színját­szó csoport, a zenei- és sakk­szakosztály. A színjátszó cso­port bemutatta A hölgy hoz­zám tartozik című háromfel­vonásos zenés vígjátékéit, a Karikagyűrű háromfelvoná­­sos zenés népszínművét és az Isten veled édes Piroskám című háromfelvonáso­s ze­nés minioperettet. Az együttes huszonnégy elő­­­ adásit tarto­ttt a bácskai és a­­bánáti magyarlakta helysé­gekben, Becsén, Bácsföldvá­­ron, Péterrrévén Moholon, Te­menyiben, Szenttamáson, Verbászon, Faketicsen, Mora­­vicán, Törökbecsén, Szemit­­mihályon, Debelyacsán, Iizta­­bérn, Tordán és Zrenjiami­nban. Az országhatáron kívül Bé­késcsa­bán szerepelt a szín­játszó együttes nagy siker­rel. A kitartó és a fáradtsá­gos munkáért a zrenjanini művelődési közösség vezető­sége erkölcsi és anyagi tá­mogatásban részesítette a lel­kes színjátszó csoportot. Az amatőrszínházaknak szánt pénz egyharmadát a muzs­lyai­­színjátszóknak juttatta. A zenei szakosztály kere­tében három zenekar műkö­dik sikeresen. A fúvózenekar két éve működik, mintegy 30 taggal. A kultúrház zenei életének igen fontos alkotó­ja még a tamburazenekar és az ifjúsági tánczenekar. Dr. Váradi József, a zre­­njaninii Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület elnöke mél­tatta a muzslyai egyesület eddigi munkáját és egyben óhaját fejezte ki a két egye­sület szoros együttműködése érdekében. A művelődési egyesület el­nöke továbbra is Horváth Já­nos igazgató. SZIVEM Géza, Szenttamás, Kosma­cska Hetekig tart egy fog megjavítása A zrenjanini Him­a pompe fogorvosi rendelőben mindig sok a várakozó. Reggel 7 órá­tól délután fél egyik rendel­nek. Ez idő alatt 3—4 orvos dolgozik „szorgalmasan”, de talán egy kissé sokat beszél­nek. És mi az eredmény? Az, hogy a kint várakozóknak alig fele kerül sorra. S így történik meg többek között az is, hogy egy fog megjavítása hetekig is eltart. Hát még, akinek több rossz foga van! Akár egy évig is eljárhat a fogorvoshoz. KÖKÉNY Júlia Zrenjanin Farsangi mulatságok Ljubljanában Ljubljanában és környé­kén napról napra jobban érez­ni a farsangi mulatságok kö­zeledtét. Az üzletekben a vá­sárlók az álarcok között válo­gatnak. Ljubljanában min­den nagyobb szállodában lesz farsangi mulatság. De nem­csak a városban, hanem a környéken is. Litiján febru­ár 8-án rendezik meg a farsangi karnevált, a Mi lako­dalmunk 1970-at. A lakodal­mi felvonulást késő éjsza­kába nyúló vidám tánc kö­veti. T. V. M. Nagyanyám mesél Benn vagyunk a télben, a tél derekán. A legtöbb híró már karácsony előtt el­röffentette az utolsót. Most csak majd „félévkor”, a szünidőben lesz hangos reggelenként a falu. Szünidőben, amikor a falu hűt­­lenei, a diákok hazatérnek, hogy megpihenjenek. Addig azonban az idősek né­ha-néha összeülnek beszélgetni. Azért néha, mert ez is múló­félben van. Elsöpri a civilizá­ció ezt is, mint a meséket, a boszorkányok világát. Nagyanyám is mesél, s én hall­gatom. Néma tanúja vagyok egy elmúlt világnak. Mesél. Felelevenedik a nagy­bácsi 14-es bakasága, majd a Zi­ta királyné árulása, az orosz fogság, a szibériai jégmezők, majd Görgei. Elmélázok, és a mese felénél figyelek jobban oda, a ráncos arcú mesélőre: — ... Igen, és akkor Görgei megmondta a 48-as rokkant, kol­duló bakának: „Én vagyok a Görgei, akit maga már fél órá­ja átkoz és árulónak mond.” Ekkor a rokkant honvéd fel­tekint, arcáról eltűnik minden keserűség és büszkén (mint egy­kor a csatában) az arcába vágja a tőle kapott aranyat, majd így szól : Júdás arany, egy koldus honvédnak erre nincs szüksége. Utolsó erejét összeszedve üti a mankóval Görgeit... így halad a mese-történelem fonala, poli­tizál a nagyanyám. Ezek azon­ban megtörténtek, esetleg a nép fantáziája toldotta meg őket. Egy bizonyos, sok igazság van ezekben a mesékben. Lényegük, az, a rosszak megbűnhődnek, a jók elnyerik jutalmukat. A nép ha megalázott volt is, de büszke volt erkölcsi tisztaságára és leg­alább a mesékben hős volt. HORVÁTH János egyetemista Ürményháza, Tito marsall utca 33. önkényeskedés vagy valami más (?!) Néhány évvel ezelőtt, amikor a kisvonat megszün­tetése körüli vita folyt a pi­­tiátei és a csernyei kommu­nában, a zrenjanini utas­­szállító vállalat zavartalan utasszállításról biztosított bennünket. Most viszont az utazó diákok és a többi utas is fél napot is kénytelen várni, hogy egy busz felve­gye őket. Január 28-án délután so­kan várakoztunk Zitistén az autóbuszra. A dolgozók igye­keztek volna haza Udvar­­nokra, Karadjordjevóra, Csernyére, Livadére. 4 óra tájban megérkezett a busz­­ rendszámtáblája ZR-166- -42. Habár sok szabad ülő­hely volt, a jegykezelő csak azokat az utasokat vette fel, akik Radojevóra mentek. Fél óra múlva megérkezett a következő busz, amelyik Livadeig közlekedik. Kérdés, hogy a Livade és Radojevo közötti települések lakói, mikor és hogyan érhetnek haza. Egyéb kifogásolni valók is vannak, amelyek nem vál­nak az utasszállító vállalat dicséretére. Az önkényeske­dő jegykezelőket a vállalat­nak felelősségre kellene vonnia. Jó lenne, ha a zre­njanin—tredojevói szakaszon más utasszállító vállalatok autóbuszai is közlekednének. NEHRER Lajos Udvarok Szívemhez nőtt a lapterjesztés A csípős hidegben haza­felé igyekeztem a népte­­len utcán. A távolból egy kerékpá­ros alakja bontakozik ki, majd éles kürtszó hangzott el, s máris melegség öntöt­te el a szíveket. Jön a Magyar Szó, jobban mond­va Kiss Lajos törökkani­zsai lapterjesztő, dacolva a hideggel, a széllel. A Ma­gyar Szó legfrissebb szá­mával ezúttal is eljut min­denhova, ahol a lapot vár­ják. Nehezen tudom rábeszél­ni, hogy térjünk be egy jó forró feketére,­ mert azt mondja, sietős a dolga. — Tizenkét éves korom­ban kifutóként kezdtem Csókán. Míg a többi gye­rek játszott, én újságot árultam az utcasarkon. De boldog voltam, mert pénzt kereshettem. Már akkor a szívemhez nőtt a lapterjesz­tés — mondja Kiss Lajos. — Sokáig Csókán dol­goztam, tavaly kerültem Törökkanizsára, csak itt döbbentem rá a felmerülő nehézségekre. Elődöm el­sikkasztotta a bevételt, és az előfizetők pénzét, majd külföldre szökött. Nehéz volt megnyerni az emberek megingott bizalmát. Napo­kat kilincseltem, sokszor becsapták előttem az ajtót, végül mégis megszerettek. Lajos bácsi minden reg­gel ötkor kel, autóbuszra ül és elmegy Zentára az újságért. — Kicsit fáradságos mun­ka, nem kis büszkeséggel elmondhatom, hogy már ko­rán reggel ott várja az ol­vasót a Magyar Szó és a többi újság a bódémban. 320—330 Magyar Szót ka­pok, és bizony megtörtént már nemegyszer, hogy ne­héz szívvel kellett tudtára adni a megkésett vevőnek: elfogyott a lap! MÁRI János, Törökkanizsa

Next