Magyar Szó, 1970. június (27. évfolyam, 148-177. szám)

1970-06-03 / 150. szám

2. oldal A Moszkvában tartózkodó Neil Armstrong Konsztantin Feoktisztov űrhajózási szak­értő és Georgij Beregovoj szovjet asztronauta társaságában a Vörös téren Román küldöttség utazott Koreába és Kínába A román nemzetgyűlés és a román államtanács kül­döttsége Emil Bodnaras, az államtanács elnökhelyettesé­nek vezetésével kedden ázsiai körútra indult. Először Koreába, majd Kínába láto­gatnak el­­, jelenti a Tan­­jug Bukarestből. Venezuela érdeklődik az el nem kötelezettség iránt Aristides Calvani vene­zuelai külügyminiszter ha­marosan afrikai körútra in­dul. Több független afrikai államot keres fel — jelenti a Tanjug Caracasból. A külügyminiszter való­­színűleg az el nem köte­lezett országok államfőinek lusakai értekezlete idején utazik Afrikába. Venezuela érdeklődést mutat az el nem kötelezett országok iránt, képviselői, mint megfigye­lők, részt vettek Dar es Salaamban az el nem köte­lezett országok harmadik konferenciáját előkészítő ér­tekezleten. Az ENSZ-csapatok fél évig még Cipruson maradnak Kedden ülést tart a Biz­tonsági Tanács, hogy hatá­rozzon a Cipruson állomásozó ENSZ-egységek további sor­sáról. U Thant, az ENSZ főtitkára, javasolja a Bizton­sági Tanácsnak, hogy a csa­patok további hat hónapig maradjanak a szigeten — je­lenti az UPI. A szovjet—török diplomáciai kapcsolatok fél évszázada­ ­ Moszkvából jelenti az AFP. Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin szovjet ál­lamférfiak táviratban kö­szöntötték Cevdet Sunay tö­rök köztársasági elnököt és Süleyman Demirel török mi­niszterelnököt a török—szov­jet diplomáciai kapcsolatok felvételének ötvenedik év­fordulóján. A két ország kö­zötti diplomáciai kapcsolato­kat még Lenin, illetve Ata­­türk alapozta meg. A szovjet—török diplomá­ciai kapcsolatok felvételének évfordulóján a moszkvai Pravda kiemeli, hogy a „Szovjetunió és Törökország között nincsen vitás kérdés, ami a két ország jó viszonyát veszélyeztetné” — mert az álláspontok külpolitikai kér­­désben ugyanazok vagy ha­sonlóak. A Pravda ezzel kapcsolat­ban megemlíti a közel-keleti válságot. Mindkét ország az agresszor távozását követeli a megszállt arab területek­ről. MAGYAR SZÓ FORRONGÓ LATIN-AMERI­KA Arámim sorsa ismeretlen Gugonia tábornok személyesen irányítja a nyomozást — Az emberrablók állítólag Peron visszatérését követelik — Pedro Eugenio Aram­­buru volt argenti államfő el­rablói polgárháborúba akar­ják taszítani az országot — állapítja meg az argentin kor­mány kedd reggeli közlemé­nye, amelyet a Nemzetbizton­sági Tanács értekezlete után tettek közzé. Aramburu sorsáról egyelő­re semmi közelebbit nem le­het tudni. A hírügynökségek kivétel nélkül arról adnak hírt, hogy Aramburut halál­ra ítélték. Az emberrablók közölték, hogy a „forradalmi bíróság” halálra ítélte Aram­burut, de az ítéletvégrehaj­tás helyéről és időpontjáról utólag dönt. Buenos Airesben azt állít­ják, hogy Argentínában pol­gárháború üthet ki, ha Aramburut meggyilkolják. Az úgynevezett antiperonista parancsnokság sietett is kö­zölni, hogy tagjai harcra ké­szen állnak. Ez a szervezet fontos szerepet játszott 1955- ben Juan Peron megbuktatá­sában. Az országban aggodalom uralkodik. Ongam­a elnök le­mondott minden diplomáciai fogadást és nyilvános szerep­lést. Személyesen irányítja az emberrablók utáni nyo­mozást. A kutatásban, mint­egy 30 000 ember vesz részt. Montevideói hír szerint az uruguayi fegyveres forra­dalmi erők parancsnoksága közölte, hogy Pedro Aram­burut ők tartják fogva. A múlt pénteken, tehát aznap, amikor az emberrablás tör­tént, Aramburut állítólag re­pülőgépen La Platából Uru­­guayba vitték. Erről állítólag tájékoztatták is Argentína montevideói nagykövetségét, ám ez a hírt nem erősítette meg. Külföldi hírügynöksé­gek arról tudósítanak, hogy Aramburuért 25 elítélt pero­nista szabadon bocsátását vagy Juan Peronnak Argen­tínába való újbóli visszatéré­sét követelik, erre azonban nincs semmiféle bizonyíték. A peronizmus haladó kö­reiben ellenzik Aramburu kivégzését, mert — mint mondják — Peron mindig igyekezett elkerülni az ar­gentinok egymás közötti ösz­­szeütközését. Peron egyéb­ként, aki 15 teljes éve Spa­nyolországban él száműzetés­ben, egyáltalán nem nyilat­kozott Aramburu elrablásá­val kapcsolatban. Két diákot megöltek Kolumbiában Két egyetemistát megöltek, többet megsebesítettek a Buenaventura columbiai ki­kötővárosban történt zavargá­sokban. A diákok a fegyve­res vámtisztek ellen tüntet­tek, akik három nappal ez­előtt két egyetemistát meg­öltek. Az események nagy mértékben nyugtalanítják a columbiai kormányt, amely a múlt hónapi elnökválasztá­sok idején kirobbant zavar­gások után rendkívüli állapo­tot vezetett be. Házról házra kutatnak a katonák Monte­videóban Az uruguayi hadsereg még mindig nem bukkant nyomá­ra annak a csoportnak, amely a haditengerészet mon­tevideói fegyverraktárából elrabolt 800 különféle fegy­vert és 70 000 darab töltényt és más lőszert. A támadást egy uruguayi titkos szerve­zet hajtotta végre. Pacheco Areco elnök erélyes intézke­déseket tesz az ellenzék el­len. Montevideo környékén, 15 kilométeres körzetben a ka­tonák minden házat átkutat­nak. Egy magányos épület­ben rá is bukkantak nagy­­mennyiségű fegyverre. Venezuela megsértette Guayana határát Rio de Janeiroból jelenti a Tanjug. A guayanai kormány kép­viselője közölte, hogy kér­désessé vált hazája és a szom­szédos Venezuela jóviszonya. Venezuela ugyanis már több ízben követett el határsér­­tést Guayana ellen, mert te­rületi igényei vannak a nem­régen önállósult latin-ameri­kai országgal szemben. Az el­ső határincidens két hónap­pal ezelőtt történt Wilson és Heath ismertették választási programjukat Londonból jelenti a Tanjug. Az angol miniszterelnök-jelöltek megtartották el­ső sajtóértekezletüket, amelyen ismertették válasz­tási programjukat. Harold Wilson miniszter­­elnök elmondotta, hogy új taktikát alkalmaz. Igyekszik minél többször találkozni a választókkal. Elsősorban azo­kat a vidékeket keresi fel, ahol a laburisták az 1966. évi választások során csak szo­ros győzelmet arattak. A legújabb véleménykutatási adatok szerint a laburisták ezeken a vidékeken vala­melyest vesztettek népsze­rűségükből. Edward Heath, a konzer­vatív árnykormány elnöke, kifejezte meggyőződését, hogy pártja győzni fog a választásokon. Az újságírók több kérdést tettek fel Enoch Powell-lal, a párt volt vezetőjével kapcsolat­ban, aki az elmúlt napok­ban magára terelte a fi­gyelmet. Powell síkraszállt­­a színes bőrűek bevándor­lása ellen, azzal az indok­lással, hogy Nagy-Britanni­­át meg kell őrizni a faji zavargásoktól. Powell to­vábbá határozottan ellenzi Anglia közös Piaci tagságát. Mivel a két kérdésben sok angol vall Powellhez hasonló nézeteket, Heath a sajtóér­tekezleten tartózkodott a volt konzervatív pártvezér, bírálatától. Az angol politikai hírma­gyarázók úgy vélik, hogy ha a június 18-i választáso­kon a laburisták aratnak győzelmet, Powell ismét a konzervatív párt élére ke­rülhet. Tünde brilha o cruzeiro do sul.­ (14) — Írd alá:" Paco, hiszen mi is aláírtuk az imént. Annyi dollárod lesz, hogy azt sem tudod majd, mit kezdj annyi pénz­zel... — szólalt meg váratlanul hízelked­ve Pepe Galdós. Guimaraes némán, de rábeszélően bólogatott feléje. Arriaga hirtelen leszegte a fejét, mint a támadásra készülő bika. Néhány pilla­nat múlva ismét felvetette. De akkor már magasra, gőgös-sebzett tartással, mint a nemes paripa, ha csípős ostorcsapás éri a bőrét. Az előbbi átfutó határozatlanság­nak már a nyoma sem látszott viselkedé­sén. Eldőlt benne a harc. Amikor meg­szólalt, mély hangja úgy sodort, mint az orkán: — A pokolba a dollárjukkal! Az ördög­be! !... Nem adom el a födémét! Ez az utolsó szavam, Mister! . . . NEM ADOM! Soha, senkinek nem fogom eladni! Szól­tam! A törhetetlen elszántságról tanúskodó szavak nyomában hosszú kínos csönd tá­madt. Guimaraes és Galdós behúzta a nyakát, mintha Arriaga szavainak a kor­bácsa egyenesen rajtuk vert volna végig. A kövér ügyvéd kimerülten és remény­­vesztetten tette vissza Mr. Watts hatal­mas íróasztalára a papírokat és a finom Parkert. Mr. Watts arca hirtelen vörö­sebb lett, mint a cékla, dühösen harapott az ajkába. Pontosan ott álltak, ahol el­kezdték volt, a kétórás izzasztó szócsata teljesen meddőnek bizonyult. — OK... — fújt végül is egy nagyot, valamelyest erőt véve magán, hogy ne sújtson kisportolt senki öklével az öreg paraszt konok ábrázatába. — Erre majd még visszatérünk, szenyor Arriaga ... Önöknek pedig, kedves barátaim, köszö­nöm szíves együttműködésüket, segítsé­güket és türelmüket. És holnap ide várom magukat. Reggelre iderendeltem egy mo­torvonatot, az viszi el mindkettejüket a kikötőbe, ott vehetik majd fel az eladási árat, az utolsó centig. Mi becsületes játsz­mát játszunk, kapunk, adunk. Mi az Önök barátai vagyunk, ma és mindenkor szá­míthatnak megértésünkre és messzemenő segítségünkre. A viszontlátásra, vi­szontlátásra holnap reggel! Adios, amigos! Elsőnek Paco Arriaga robbant ki a szo­bából. Léptei úgy csattogtak az irodaház lépcsőin, mint megannyi rúgás a Banán­­impérium arcába. Mögötte oldalogtak megvásárolt birtokostársai, leghátul állt Quiroga ügyvéd úr, a „barátja” és az amerikai. Egészen a kis belső udvar ka­pujáig kísérték ki a három völgyi embert. A United Fruit itteni központja, akár a többi hasonló telep Latin-Amerika­­szerte, számos irodaházból és bungalon­­ból állt. A kis épületek pompásan zöldellő babér- és pálmafák között bújtak meg. E fák kicsattanó, szinte éneklő zöldje mel­lett szinte bántó ellentétként hatott a fa­lak szürke és a műanyag tetők vörös szí­ne. A kis házak csinosak, elegánsak, töké­letesen, sőt rafináltan kényelmesek, ellá­tottak és higiénikusok voltak, csak úgy árasztották magukból a jólétet, a meg­elégedettséget, a fiatalságot és a szépsé­get. A lugasok, a lépcsők karfáján lefutó viruló virágok, a színes zsaluk gondtalan jómódról, játékos kényelemszeretetről, sőt rafinált luxusról tanúskodtak. Itt lükte­tett a Banánimpérium helyi szíve. Az amerikai öklével hevesen az asztal lapjára csapott, hogy az iratok szertelib­bentek és csúnyán káromkodott. Quiroga ügyvéd úr csitítóan emelte fel a jobbját. — ... ne idegesítse magát, Mr. Watts. Meglátja, néhány nap elteltével önként fog visszajönni ide ez a vadbika, és tál­cán hozza nekünk gyönyörű birtokát... Mert az La Bonita, de az ám... A nya­kamat rá... Mind ilyenek ezek: először ostobák és sötétek, mint a csizmatalp, aztán otthon elgondolkodnak, számot vet­nek és lassan kivilágosodik az agyuk. A pénznek nincs szaga, a pénzt mindenki szereti... Hja, emberek vagyunk. Mr. Watts metsző hangja csattant fel. Most teljesen önmagát adta a lenszőke hajú, hideg-kék szemű idegen. — A United Fruit-nak szüksége van ezekre a földekre. Az egész völgyre, ha törik, ha szakad! Érti, szenyor Quiroga?! Itt minden talpalatnyi terület életszükség­let számunkra! Nos, közölje azzal a ma­kacs tuskóval, hogy hajlandók vagyunk ... kell, ha szükséges, felmegyünk ... 300 000 dollárig is ... Elképzelheti, mennyit érhet ez a föld nekünk, ha ennyit vagyunk ké­pesek kifizetni érte. Quiroga ügyvéd úr vizenyős szeme ke­rekre tágult. — Háromszázezer! Ne kövessenek el őrültséget az urak. Ezt a birtokot bagóért fogjuk zsebre vágni. Bizza csak rám ... (Folytatjuk.) A franciák többsége elégedett a kormánnyal A legújabb közvéle­ménykutatás eredménye szerint a franciák többsé­ge elégedett Jacques Cha­­ban-Delmas kormányával, nem helyesli azonban a kormány gazdaságpolitiká­ját. A megkérdezettek 60 százaléka nem emelt ki­fogást a Chaban-Delmas­­kormány ellen, elégedett európai politikájával és a sajtószabadsággal. A kor­mány gazdaságpolitikáját illetően azonban aggodal­mukat fejezték ki, mert egyre magasabbak a lét­­fenntartási költségek. A megkérdezettek 34 százalékának véleménye szerint Chaban-Delmas mandátuma lejártáig meg­tartja miniszterelnöki tisztségét, 23 százalék pedig úgy vélekedik, hogy a következő időszakban is ő áll majd a kormány élén. Szerda, 1970. június 3. Az ellenzék hevesen támadja Brandtot A bonni kormány csütörtökön tárgyal a nyugat­német-szovjet egyezmé­nytervezetről Bonnból jelenti a Tan­jug. A bonni kormány csü­törtökön tárgyal Egon Bahr államtitkár moszkvai külde­tésének eredményeiről és a nyugatnémet-szovjet egyez­mény aláírásáról, amelyben a két ország kölcsönösen le­mond az erőszak alkalma­zásáról. Az egyezmény-ter­vezetet szerdán ismertetik a szociáldemokraták és a li­berálisok parlamenti cso­portjának tagjaival. A kereszténydemokrata el­lenzék továbbra is erélye­sen támadja a Brandt-kor­­mányt, noha az egyezmény­­tervezet szövegét még nem hozták nyilvánosságra. Kü­lönösen éles kirohanást in­téztek a kormány ellen a menekült szervezetek múlt heti bonni gyűlésén, ame­lyen Franz Joseph Strauss, a Keresztény-Szocialista Unió vezetője is felszólalt. Strauss szerint Brandt ke­leti politikája a német érde­kek elárulását jelenti. A támadások nem ingatták meg a kormánykoalíciót, vi­szont megosztották az ellen­zék sorait: a menekültek egy része is elzárkózott a Brandt-kormány bírálatától. Ha tükre lesz a Brandt­­kormány pillanatnyi helyze­tének a június 14-én Észak- Rajna Vesztfáliában, Alsó- Szászországban és a Saar­­vidéken tartandó tartományi választás. A választásokon a szavazati joggal rendel­kező nyugatnémetek fele vesz részt

Next