Magyar Szó, 1970. november (27. évfolyam, 301-328. szám)

1970-11-03 / 303. szám

4. oldal A gyűlölet logikus, sőt szükségszerű... Romain Gary regénye az amerikai négerkérdésről Romain Gary francia író egy ideig feleségével együtt Hollywoodban élt és ottani életéről „Fehér kutya” címen könyvet írt. A könyvet a Gallimard kiadó adta ki és röviddel ezelőtt jelent meg. Ame­rikai kiadása is nagy figyelmet keltett. A Chien blanc-nak, illet­ve a fehér kutyának semmi köze az állattanhoz, nem is kalandos állat­történet. A könyv témája és színhelye az Egyesült Államok és a négerkérdés. Maga a kutya tulajdonképpen szürkésbar­na. Mi hát a fehér kutya? A déliek keresztelték így a fe­keték ellen beidomított ku­tyáikat. Romain Gary maga is talált egy ilyen vérebet, egy nagy német juhászku­tyát. Kedvesnek és jóindu­latúnak látszott. Abban a pillanatban azonban, amikor a ház előtt egy néger ment el, a szelíd háziállatból vad­állat lett. Gary elvitte a kutyát egy kutyatelepre, ott azonban nem akarják befogadni, mert rátámad a fekete bőrű alkal­mazottakra. Az egyik néger felajánlotta, hogy majd gon­doskodik a kutyáról, és Ro­main Gary ráállt. A néger­nek sikerült „átnevelnie” az állatot és „fekete kutyává” idomítani, amely most már a fehéreket támadta meg és kis híján gazdáját, Garyt is megöli. A kutya a történet végén elpusztul — a két faj nézeteltérésének jelképes ál­dozatául esik. A könyv megmutatja, mi­lyen mértékben gyűlölik a szélsőséges négerek a fe­hér bőrűeket. Romain Gary rádöbben, hogy a gyűlölet logikus, sőt szükségszerű, de nem fél tőle, számára az Egyesült Államok pusztulá­sát jelenti. Tekinthető a történet pa­rabolának is: az Egyesült Államok Romain Gary sze­mében a kutyához hasonlít, amely elpusztul, mert nem tud menekülni az erőszak ellentmondásai elől. Romain Gary a liberálisok oldalán áll. Elítéli a fehér fajvédő­ket, mert annyira ostobák, hogy saját sírjukat ássák, ugyanakkor tehetetlenül vesz tudomást a fekete fajvéde­lem jelentőségéről. Megérti ugyan, de boldogtalanná te­szi. Arról ír, hogyan üldö­zik a CIA és az FBI nyo­mozói a forradalmárokat. A néger világot ábrázol­ja, amelyben mindig valaki­nek a Tamás bátya. Tamás bátya — gúnynév, amellyel a négerek bizonyos esetben egymást illetik. Ugyanolyan mértékben lett a gyűlölet kifejezője, mint a „kollabo­­ráns” szó Franciaországban a háború alatt és a felsza­badulás után. (Atlas) MAGYAR SZÓ Kedd, 1970. november 3. Alberto Moravia szín­házi dalsikere A szerző szerint a taps sértő volt, a közönség viszont azt tartja sértőnek, hogy zsákbamacskát adtak el neki a mellékkijáraton át távo­zott ... A darab tulajdonképpen tragikomédia, amelyben két életfelfogás kerül egymás­sal szembe. Az egyik oldalon ott a munka, az elfoglaltság, az időhiány, a pénz utáni, hajsza — azok a tényezők tehát, amelyek a ma emberét meghatározzák. A másik ol­dalon a játék áll, amely sza­badságot ad a képzelőerőnek, az alkotókedvnek, annak a lehetőségnek, hogy az ember teljesen és sokrétűbben fe­jezze ki magát. „A játékon alapuló civilizáció sajátos fajtájú, korszerű utópia, az a mennyország, amelyet szá­mos filozófus és szociológus ígérget mindannyiunknak” — írja a szerző szóban for­gó művében. A rendező sajátságos rit­must akart adni a darabnak, hogy hangsúlyossá tegye az allegorikus helyzeteket. A nézőknek azonban úgy tűnt, hogy a fölösleges gesztiku­láló önmaga áldozatává lett, valamiféle balettá változott, és ahelyett, hogy kímélje a szöveg értékeit , törölte azokat. Moravia úgy tartja, hogy aki dolgozik, az idő áldoza­tává lesz. Régi felfogás ez, még Marcuse és Norman Brown előttről ismert, és az a lényege, hogy a munka megvonja az embertől egyé­nisége kifejezésének teljes szabadságát, mert tevékeny­ségét a nyereség reménye ösztönzi. A munka lehetet­lenné teszi a közlést, elide­genít, és a halálba vezet, a játék viszont hozzásegíti, hogy mentse az életből, ami menthető, bár azzal, hogy felszabadítja az ösztönös erő­ket is, a játék szintén ha­lállal végződhet. De éppen a rá jellemző kockázat teszi a játékot magasztossá. A tra­gikomédia szerint a játék és az egyéniség felszabadulása valójában szinonimák. Jólle­het, az efféle szabadságot olykor drágán fizetjük meg, a játék mégis az egyetlen dolog, amelynek értelme van. A rendező azon fáradozott, hogy a gesztikulációt és a szavak értékét egyaránt nö­velje azáltal, hogy a taglej­tést szándékosan nem hoz­za összefüggésbe az elhang­zó szavakkal. Ezzel a mód­szerrel akart rámutatni az egyéniség kettősségére, vagy­is arra, hogy minden em­berre eleve kettős sors vár. Lehetséges, hogy igaza van, a közönség azonban nem becsülte sokra a témát, mert szerinte elavult és el­fogadhatatlan, mi több: ká­ros is. A publikum úgy tar­totta, hogy ez a téma és da­rab exkluzív kamaraszín­házba való, kissé félkegyel­mű nézőknek, akik nem tud­nak ésszerűen gondolkodni. A közönségnek tehát nem tetszett, hogy Alberto Mo­ravia ilyen különc módon szórakozik közönsége tény­leges lehetőségeinek rovásá­ra. Ezért volt hát a taps olyan langyos, sőt sértő is, mint ahogyan Moravia felrótta. A közönség szerint viszont a sértő éppen az, hogy zsák­bamacskát adtak el neki. Ilyesmi még nem fordult elő Olaszországban: a szerző és a rendező a bemutató után nem lépett a függöny elé, hogy üdvözölje a közönséget. A szerző Alberto Moravia volt, a rendező pedig Dacia Maraini. A mű címe: La vita é giuoco (Az élet játék). Mo­ravia még 1968-ban írta ezt a darabot. Jóllehet, a nézőtéren a szerzőnek is, a rendezőnek is számos barátja foglalt he­lyet, a taps oly gyér és vér­szegény volt, az elégedetlen­ség pedig oly általános, hogy Moravia és Maraini elhatá­rozta: a „kölcsönkenyér visz­­szajár” elv alapján jár el, ami semmiképpen sem mond­ható a legjobb megoldásnak. A rendező a bemutató után A párizsi ócskapiacról kitiltották a náci emléktárgyakat A francia hatóságok meg­tiltották a náci kitünteté­sek, egyenruhák és a hit­leri birodalomra emlékez­tető összes többi tárgyak árusítását a párizsi ócska­piacon. Hivatalosan közölték, hogy a tilalmat azért ve­zették be, mert a náci em­léktárgyak árusítása mél­tatlankodást vált ki, és könnyen zavargásokat idéz­het elő. Négymilliárd éves por Mit hozott a Holdról a Luna-16? A Szovjet Tudományos Akadémia egyik labo­ratóriumában bemutat­ták a „szakmabelieknek” a Luna—16 űrszonda értékes rakományát, a holdkőzetet. Az érdeklődés akkora volt, hogy számos tudós már órák­kal a köveket szállító repü­lőgép érkezése előtt kint to­­porgott a Moszkva környéki repülőtéren. Az akadémiai laboratórium­ban levő „kiállítási helyiség” tulajdonképpen egy rozsda­­mentes acélból készült, hor­dó alakú tartály, amelyen ke­rek kémlelőnyílások vannak. Minden ablakocska alatt ott lóg egy pár gumikesztyű: a tudósok ebbe dugják a kezü­ket, amikor a „kamerán” be­lül végeznek manipulációkat a barnásszürke holdkőzettel, amely fényhatásra zöldes, sőt enyhén pirosas árnyalatot kap. A földszínű, fakó hold­porban szabad szemmel is felismerhetők a milliméteres nagyságú kristályok. Ezt a talajmintát a hold felszínébe behatolt fúró emelte ki. Itt van a fúró is egy vákuum­­tartályban. — A Hold egész felületét ilyen fakószürke por borít­ja, helyenként háromméteres vastagságban is — kezdi a magyarázatot a különleges la­boratórium vezetője. — Nem hasonlít a földi porra, mert a holdbéli viszonyok között a szemcsék szorosabban össze­tapadnak, mintegy szilárd ta­lajt képeznek, amely alig süpped be az űrhajós lába alatt.­­ A holdpor kora hozzáve­tőlegesen négy—négy és fél milliárd esztendő — kapcso­lódik be a beszélgetésbe egy másik szakember. — Ez nagy­jából Földünk életkorának felel meg. A kőzetképződmé­nyek azonban jóval fiatalab­bak, 2—3,5 milliárd évesek. Ez különböző magyarázatok­ra ad okot. Az azonban bi­zonyos, hogy a Holdról mint geológiailag egynemű testről alkotott elképzelések helyte­lenek. Kétmilliárd évvel ez­előtt jelentős geológiai folya­­matok zajlottak le a Holdon. Ezeket a folyamatokat lénye­gileg nemigen ismerjük. Most az a fontos, hogy minél több területről, ne csak a „ten­gerek”, hanem a „szárazföl­dek” területéről is szerezzünk talajmintákat. Az első talaj­minták sok fejtörésre''adtak okot. Az Apollo—11 leszállá­si helyén például nagy meny­­nyiségű titánt találtak a kő­zetben. Volt, aki azt mondta, hogy ez rendjén is van, ám az Apollo—12 repülése után kiderült, hogy a korábbi űr­hajósok véletlenül éppen egy „titánlelőhelyről” vették a mintát. A Luna—16-hoz ha­sonló, viszonylag olcsó és kockázatmentes készülékek­kel a Hold számos térségé­ből nyerhetünk talajmintá­kat. Még a sekélyebb fúrások is rendkívül nagy eredmény­nyel járhatnak. A „kiállítás” gazdái el­mondták, hogy már akkor megmérték a talaj radioak­tivitását, amikor az még a hermetikusan zárt tartályban volt. A továbbiakban a kü­lönböző vizsgálatok, mérések és­ elemzések egész sorát vég­zik el. Valaki közbevetette, hogy ha a Holdon vannak „hold­kórosok”, akkor azok bizo­nyára csak mikroorganizmu­sok lehetnek. — Ez még nem derült ki. De ki tudja? — értette el a tréfát az egyik tudós, majd folytatta. — Mielőtt a kőzetet tar­talmazó kristály ebbe a kam­rába került, mindent gondo­san sterilizáltunk, nehogy a földi mikroorganizmusoknak kedvük szottyanjon ide láto­gatni. Azzal kapcsolatban is minden óvintézkedést meg­tettünk, hogy a holdbéli bak­tériumok, ha vannak, ne fer­tőzzék meg a tudósokat. Most a kamra héliummal van töltve, amely rendes kö­rülmények között nem vált ki vegyi reakciókat. Ha a kamrában levegő volna, ak­kor az oxigén például elsava­­sítaná a kőzetet, és megbon­taná a holdanyag eredeti ve­gyi összetételét. A kamrát te­hát először milliós nagyság­­rendű atmoszféra nyomásá­nak tettük ki, majd megtöl­töttük héliummal. (Izvesztyija) A verbászi POLET Téglagyár munkástanácsának pályázati bizottsága (Petar Drapšin utca 1.) pályázatot ф ír ki az IGAZGATÓi állás betöltésére. FÖLTÉTELEK: — Technológiai, építészeti vagy közgazdasági egye­tem kétévi gyakorlattal vezető beosztásban. — Technológiai, építészeti vagy közgazdasági fő­iskola ötévi gyakorlattal vezető beosztásban. — Építészeti középiskola nyolcévi gyakorlattal, eb­ből öt év vezető beosztásban. ^ Fizetés illetményszabályzat szerint. ^ Lakás nem jár. A kérvényekhez a pályázati feltételeket igazoló okiratokat kell csatolni. A hiányosan fölszerelt kérvényeket figyel­men kívül hagyjuk. A pályázat a megjelenéstől számított 15 napig érvényes. ♦ A gyár igazgató bizottságának pályázati bizottsága pályázat útján még fölvesz (újraválaszt): • SZÁMVEVŐSÉGI FŐNÖKÖT FÖLTÉTELEK: •— Főiskolai képesítés ötévi gyakorlattal megfelelő beosztásban. ф Fizetés illetményszabályzat szerint: ^ Lakás nem jár. A kérvényekhez a feltételeket bizonyító okiratokat kell csatolni. A hiányosan felszerelt kérvényeket figyelmen kí­vül hagyjuk. A pályázat a megjelenéstől számított 15 na­pig érvényes. 1133-1. A becsei BRATSTVO-JEDINSTVO Motoros Szövetség október 29-én hozott határozata alapján Hirdetmény útján FÖLVESZ * ф 1. GÉPKOCSIBADOGOST. — Jelentkezhetnek magas szakképzettségű vagy szakképzett munkások ötévi szakgyakorlattal. Kí­vánatos a személygépkocsik javításához szükséges gyakorlat. ф 2. GÉPKOCSISAKKOZÓT. — Jelentkezhetnek magas szakképzettségű vagy szakképzett, ötévi szakgyakorlattal rendelkező munkások. Kívánatos a személygépkocsik festé­sében való jártasság. A Za komisiju za prijem radnika megjelöléssel el­látott és a szükséges okiratokkal fölszerelt kérvé­nyeket a fenti címre kell beküldeni. A gépkocsibádogos számára lakás esedékes. A hirdetmény a munkahelyek betöltéséig ér­vényes. 1131-1. LÁTOGASSA MEG október 31-e és november 8-a között az újvidéki vásárt! Vásároljon leszállított áron közszükségleti cikkeket! Vásárlás közben szórakozhat is.

Next