Magyar Szó, 1972. július (29. évfolyam, 194-209. szám)

1972-07-23 / 201. szám

A költő neve korán beke­rült Klemens von Met­­ternich-Winneburg her­ceg titkos irattárába. Petőfi mindössze huszonegy éves volt, és a szörnyű, szenvedé­sekkel teli debreceni tél után hóna alá csapva verseit, Tokajból gyalog indult Pest­re, hogy felkeresse Vörös­marty Mihályt, akinek javas­latára a Nemzeti Kör anya­gilag támogatta első köteté­nek, a Verseknek a megjele­nését. Ekkor még csak 1844- et írtak, a jelentésekben még nem annyira Petőfi személye volt fontos, hanem a Szózat költője. Hiszen Petőfi még csak népies dalait írja, több hónap választja el A helység kalapácsának megjelenésétől. Petőfi bécsi dossziéja eper­jesi-késmárki útja után kezd vastagodni. A Felhők című kötetéről azt írják a császár­­városba, hogy „szertelen” költő műve. 1845-ben veti pa­pírra A hazáról, Isten csodá­ja, A nép című költeménye­it, és az utóbbiban már ezt olvassuk: „Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga...” A következő év termése A bilincs, a Vé­res napokról álmodom, majd az Egy gondolat bánt enge­­met... Ez az az esztendő, amely­ben „politikailag tudatlan”­­nak „műveletlen”-nek tart­ják. Ám a birodalom rendőr­minisztere már elég okot lát, hogy utasítsa a pesti rendőr­főnököt: figyelje Petőfit, mert „a volt közkatona szi­dalmakat terjeszt a mo­narchia ellen” és „a fennálló rend ellen törekszik”. A pes­ti postafőnök ezután felbont­ja leveleit. 1848 márciusának végén, a forradalom első mámoros he­teiben írja A királyhoz című költeményét, amelynek visz­­szatérő verssora ez: „Nin­csen többé szeretett király”. Bár megszületik az „ellen­vers” Honfi Szózat cím alatt (egy Mező Dániel politikai ügynök műve), a lemondása előtt álló király is megsokall­ja, és legfelsőbb elhatározás­sal felhívja a nádort és a pes­ti helytartót, hogy vonják fe­lelősségre a birodalom meg­döntésére esküvő Petőfit. Csakhogy a márciusi forra­dalom megvédte egyik veze­tőjét, a „veszedelmes költő” kicsúszott a rendőrminiszté­rium hatásköréből. Ebben az időszakban születik a Nem­zeti dal, az Akasszátok fel a királyokat, A király és a hó­hér, Mit nem beszél ez a né­met, a Respublika, a Forra­dalom, az Itt a nyilam, mibe lőjem?, a Föl a szent hábo­rúra. Amikor Windischgrätz her­ceg 1849. január 5-én bevo­nul Pestre, első intézkedései közé tartozik, hogy körözőle­velet ad ki a költő ellen, feb­ruárban pedig Mukits János „kir. ügyész” siet lefoglalni Petőfi Pesten fellelhető va­gyonát. Petőfi éppen e na­pon érkezik Kossuth futára­ként Bemhez Erdélybe, és ott nyomják kezébe a gótbetűs nyomtatványt, amely először bizonyítja kézzelfoghatóan, hogy a „dinasztia ellensége”, és „különösen nagyhatású lá­­zító”, akit mindenáron el kell fogni és példásan meg kell büntetni. A körözőlevél szó szerint fordításban így hangzik: „Petőfi Sándor személyle­írása. Kora 36 év. Születési helye Erdély. Családi állapo­ta nős. Vallása református. Beszél németül, magyarul, oláhul. Foglalkozása és jelle­me azelőtt költő. Testalkat kicsi, sovány. Arca sovány. Arcszín barnás. Homlok ma­gas. Haj fekete. Orr széles. Száj arányos. Fogai jók. Áll kissé hegyes. Szakáll, bajusz. Különös ismertetőjel kihaj­tott vignyakkal jár, öltözék német divat szerint.” Aki kicsit is ismeri Petőfi életét, rögtön észreveszi, hogy Windischrätz irata tele van tévedéssel. Nem volt har­minchat éves, nem volt re­formátus, nem született Er­délyben, nem beszélt oláhul. Viszont elfelejtettek megem­lékezni angol és francia nyelvtudásáról. 1849-ben a történelem mai ma gyorsan őrölt Pesten és Budán. Windischgrätz her­ceg seregét május 21-én ki­verték Budáról, a helyébe kinevezett Haynau, a „bres­ciai hiéna”, hesseni választó­­fejedelem balkézről született fia újjászervezett hadseregé­vel megindult Pest felé. Jú­niusban a cári intervenció is megkezdődött, bekövetkezett a segesvári csatavesztés. Jú­lius 31-én egy kozák lovas leszúrta Petőfit. A temesvá­ri csatavesztés után teljes a tragédia. A merre járt Haynau serege, megteltek a börtönök. Ez a spic­lik, besúgók, rendőrkémek, körözőlevelek korszaka. Szep­temberben az Armee Com­mando für Ungarn und Sie­benbürgen Polizei Section Magyarországi és Erdé­lyi Hadseregparancsnokság, Rendőri Osztálya) személyle­írásokkal körözőlevelet adott ki azokról, akik „felségárulás­sal és fegyveres felkelésben való részvétellel” vádolhatók. A névsorban a költő neve ötvenegyedikként szerepel, és „Petőfy”-ként van feltüntet­ve. Az irat nagyjából megis­métli Windischgrätz köröző­levelének tévedéseit azzal az eltéréssel, hogy életkorát harmincévesnek tünteti fel. Az utolsó megjegyzés: „nyak­ravaló nélkül jár”. Még ebben a hónapban le­foglalja a pesti főállam­­ügyész a Petőfi házaspár va­gyonát. Érdemes megjegyez­ni, hogy előbb az özvegyét, aztán a költőét. A Petőfi utáni sírontúli nyomozás még öt esztendeig tartott. Ma már megállapít­ható, hogy a helytartó tanács magyarországi szervei egy­mástól függetlenül működve, másképp ítélték meg a hely­zetet. Pedig a Krizbay Mik­lós által szerkesztett kolozs­vári Szabadság című napilap — amely 1849. augusztus 1— 14-e, között, a szabadságharc utolsó, legválságosabb szaka­szában lelkesített, és mind­össze tizenkét száma jelent meg — egyik számában „Bem altábornagy keddi csa­tájáról” ad hírt ekképpen: „Hős vezérünk maga is szin­te áldozata lön túl merész vál­lalatának, míg koszorús nép­költőnk, P. S. — a hír szerint , — elveszett...” Ez tulajdon­képpen az első nyomtatott hír a költő haláláról. Petőfi kézre kerítése ügyé­ben azonban a nyomozás to­vább folyt. Az 1850-es esztendőben nem történik lényeges ese­mény. 1851. február 9-i ke­lettel a nagyváradi cs. kir. főispán ad ki körözvényt Pe­tőfi ellen. Eszerint „ ... egy idő óta Austria jövője felett gúny­iratok és versezetek jöt­tek forgalomba, s ezeknek egyikét gyanítólag Petőfi szerkesztő...” A főispán fel­kéri a megyét, hogy „ ... az érdekelt gúnyiratok szer­kesztőit és terjesztőit ható­sága területén kifürkészni igyekezzen.. Különös, hogy éppen ezen a napon adta ki Pesten a cs. kir. törvényszék jelentését, amelyben a kerületi főtör­vényszéknek szánt informá­ció szerint „Petőfi Sándor ügyében nincs semmiféle vád eljárás folyamatban ...” Az is különös, hogy az önkény­­uralom hatóságainak hivata­los lapja, a Pester Zeitung januári száma — amely hat­vannyolc szökésben levő szö­kevényt a haditörvényszék elé idézett — már nem tar­talmazta Petőfi nevét, pedig a két évvel ezelőtt kelt el­fogatóparancsban az ötvenn­egyedik név az övé. E­gy újabb esztendővel később, 1852. január 13-án a kassai kerület parancsnoka jelentette a ma­gyarországi kormányzóság­nak, hogy Petőfi Sándornak nem sikerült nyomára buk­kanni, de a kassai rendőr­igazgatóság szerint „a múlt nyáron valószínűleg ott járt...” Minthogy a kormányzat már szerette volna lezárni az ügyet (az ellenforradalom ve­zetőinek sok kellemetlensé­get okoztak a vérengzések nyugati országokban terjedő hírei), ekkorra már úgyis több ezer vádlottat állítottak a bíróság elé, új titkosrendőr­ségi és csendőrségi akció in­dult a költő kézre kerítésére. A magyarországi kormány­zóság 1853. július 29-én kör­rendeletet adott ki a rendőr­igazgatósághoz és csendőrez­­red-parancsnokságokhoz, amely szerint a költő még él, és „állítólag” Pest megyében tartózkodik. Október 6-án jelenti a 6. csendőrezred pa­rancsnoka, hogy a nyomozás eredménytelen volt. A pesti rendőrigazgató, aki Prot­­mann névre hallgatott, végre nagy halat fogott. Megtudta, hogy Petőfiné Szendrey Júlia Szántóffy Antal belvárosi plébános közreműködésével 1850. júliusában házasságot kötött Horváth Árpád egye­temi tanárral. A sarokba szo­rított pap arra hivatkozott, hogy August von Heydte őr­nagy látta az elhunyt férj holttestét. A vizsgálat Sci­­tovszky hercegprímásig is eljutott, aki megvédve papját arra az álláspontra helyez­kedett, hogy az új házasság „morálisan érvényes”. P­rotmann jelentése vég­re megoldáshoz segí­tette Alexander Bach rendőrminiszter kapeit. Heydte báró — akkor már Lugoson élő ezredes — 1854. január 12-én kelt négyolda­las jelentésében bizonygatta, hogy a fehéregyházi csataté­ren látott egy holttestet, amely minden bizonnyal a Bem adjutánsaként műkö­dött Petőfi Sándor holtteste volt. A síron túli üldözés tehát 1854-ben zárult le. Haydte ezredes vallomásá­val és a költő özvegyének há­zasságkötésével bezárult Pe­tőfi titkos rendőri dossziéja. SZÜTS István A Petőfi „krimi“ Mit tudott a bécsi rendőminiszter Petőfiről — költő mint „veszedelmes személy” — öt évig tartott a síron túli nyomozás gMunb'­rr ftr­k­yUd),!! |l er­­|ff| djmlmving. fc* Alexaméter §*toáK m*HtúWrif* Ktú* R*› MrifA «ftb ÜWa»«: UiVt * árttpntota finn W04« [ 9tor prut : i]Sonfc : itRVf ЧШ 548]И fcttt­­ &fkto5‡«»e 44*^***' ***♦' ■4‚ ‚***■*‡ ''7 c ‚ w-r *‚ ■**'■*•■ v-»' V ': * y. * **■'*■ ~- ~ ‚ .. ■ -* i* ' ♦ - л * • ' f' A Windischgratz-féle személyleírásos körözőlevél, amelyet a herceg 1849. január 5-i pesti bevonulása után adott ki 8. oldal Király Imre Nagy veszteség érte Sza­badka társadalmi és kultu­rális életét: pénteken Gyulán 47 éves korában váratlanul elhunyt Király Imre, a Sza­badkai Munkásegyetem igaz­gatója, közismert társadalmi és kultúrmunkás. Király Im­re 1946-ban kezdte társadal­mi tevékenységét a SKOJ- ban, 1949 óta tagja a jugo­szláv Kommunista Szövet­ségnek. Ifjú korától fárad­hatatlan sportmunkás volt. Jelentős funkciót töltött be a Szocialista Szövetségben 1962-től 1965-ig a szabadkai járási bizottságnak titkára volt. Kiemelkedő kulturális tevékenységet végzett, halá­lával elvesztette elnökét az oktatásügyi intézmények tartományi szövetsége, vala­mint a szabadkai művelődési közösség végrehajtó bizott­sága. Király Imre temetésére bi­zottság alakult a községi képviselő-testület, valamint a társadalmi szervezetek kép­viselőiből. Temetése kedden este 17 ór­akor lesz Szabad­kán a Bajai úti temetőben. Yalihora MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1972. július 23. Az e heti főnyeremény Szabadkára került A Magyar Szó nyári tárgysorsjátékának nyereménylistája Ezen a héten a szokott­nál még kevesebb levele­zőlap futott be a szer­kesztőségbe, alig 8­ 9 ezer. Borka Jelena palicsi ol­vasónk, a tizedik forduló szelvényeinek húzója meg is jegyezte, hogy ez az érdektelenség valószínűleg a nyári szabadságok kö­vetkezménye, és nem utol­sósorban közrejátszik az a körülmény is, hogy fa­luhelyen most kint van­nak az emberek a határ­ban. Az érdeklődés lany­hulását ő is tapasztalta, ő tartja ugyanis a trafi­­kosbódét Palics bejáratá­val szemben. Elmondta még, hogy eléggé siet, a kioszkban a testvére he­lyettesíti a húzás ideje alatt, csak azért utazott le Újvidékre 22 év után elő­ször, mert a Magyar Szó tárgysorsjátékain most nyert első ízben. Ezért gyorsan meg is kezdtük a sorsolást. Pénteken megérkeztek a várva várt varrógépek és a héten elküldjük őket a nyerteseknek. Ezen a héten a főnyere­mény­ egy ALFA gyárt­mányú olajkályha-kandal­­ló. A nyereménytárgy bármilyen lakásnak lehet az ékessége, reméljük nyertesünk — a héten, ha megkapja — elégedett lesz vele. A kandalló nyertese: LEPEDŐT Erzsébet, Sza­badka, Brace Radica 56. Ezután kisorsoltuk az aranyláncot, amit nyer­tesünknek Triesztben, a Darwin európai főképvise­lőén kell átvennie. Ezért ehhez a nyeremény-­­­tárgyhoz egy ingyenes trieszti út is jár. Az aranyláncot TOPALICS János, Bács, Tito marsall tér 23 nyerte meg. Kérjük, ha ráez a héten jöjjön le Új­vidékre, hogy megbeszél­hessük utazásának idő­pontját. Újvidéken a Ma­gyar Szó Hirdetőosztályát kell felkeresnie. A következő nyeremény tárgy szintén Darwin gyártmányú, szintén lánc, csak ezüstből van, rajta viselőjének csillagképe. Ezért nyerteseinket kér­jük, hogy egy levelezőla­pon írják meg születésük hónapját és napját, hogy a megfelelő láncot elküld­hessük címükre. Ezen a héten a következő olva­sóink nyertek ezüstlán­cot: 1. KLOSÄK Margit, Ada, Leninova 9 2. HORVÁTH Sándor, Becse, Moše Pijade 67. Hazánk most három le­velezőlapot húzott ki egy­másután. Ezeknek a fel­adói a zentai Bačvanka Tésztagyár termékeiből kapna­k egy szép csomag­­ra , csomagban a különféle leves- és egyéb tésztafélék mellett liszt is van. A nyertesek: 1. CSÄNYI Etelka, Ki­­kmda, 7. Juli 118, 2. SIPOS István, Guna­­ras, Dózsa György 12, 3. BARÁTI Aranka, Sza­badka, Karadjordjev put 28. A húzó mellett két ol­vasónk is kap minden hé­ten két szövetcsomagot. Az anyagokból főleg téli holmikat lehet varratni. Szeretnénk ha az alábbi olvasóink is megörülné­nek a csomagoknak, mint ahogy eddigi nyerteseink is megörültek (levelezőla­pon megírták): 1. CSUZDI Antal, Tor­nyos, Marsala Tita 13, 2. VELOVIC Slobodan, Újvidék, Vojvode Knica­­nina 6. Nyári tárgysorsjátékunk számára a temerini Jávor Bútorgyár elemmeghajtású faliórákat küldött. Ezen a héten hármat sorsoltunk ki: 1. KANALAS Júlia, Ka­­la, Sredina 3, 2. BOHUCKI Mária, Sza­badka, Partizanski Kaza 12, 3. TUTYI SZABÓ Er­zsébet, Szabadka, VI. Go­­renjska 27. A trieszti Darwil cégtől női karórákat kaptunk, közülük a héten ismét ki­sorsoltunk egyet, a követ­kező olvasónknak: MADARÁSZ Matildka, Majdán, Petőfi Sándor 2. A héten azonban egy férfiórát is kisorsoltunk. A nyertes: TÖRTELI György. Sza­badka, Brace Majera 12. A m­ai Egyesült Dohány­gyár válogatott termékei­ből fél kilóra valót, illet­ve 20 dobozzal a követke­ző két címre küldünk: 1. SZEKRÉNYI Erzsé­bet, Újvidék, Trg Sv. Markovica 1, 2. NÉMETH Mária, Fe­­ketics, I. L. Ribara 14. A szabadkai Pionír Cso­koládégyár termékeiből egy kis kóstolót állíttat­tunk össze, amelyet a gyár fog következő nyertesünk címére eljuttatni, valószí­nűleg a hét vége felé, vagy az utána következő hét elején: SZABÓ Mária, Becse, Tionicska 48. Az ezután következő nyereménytárgyak nyerte­sei bizonyára meg fognak örülni, mert olyan fo­gyasztási cikkhez juttat­juk őket, ami már hóna­pok óta az üzletekben hiánycikk. A cukorról van szó. Ezen a héten tíz-tíz kilós cukorcsomagot sor­soltunk ki, a következő olvasóknak: 1. PÉNZES Katalin. Sza badka, Prvomajska 83. 2. TÚRI Pityuka, Ada, Nova ulica 4, 3. NÉMETH Piroska, Kula, Petőfi Sándor 86, 4. SIMBEK Aurél, To­polya, Tito marsall 55. A belgrádi Dahlia pipe­recsomagját a héten a kö­vetkező szelvénybeküldő kapja: DARÁZS Zsófia, Mora­­vica, Szabó Dániel 22. Végül kisorsoltunk két kekszcsomagot, amit a po­­žarevaci BAMBI keksz­gyár küldött.­­ Mi azonnal továbbítjuk őket, a követ­kező címekre: 1. PACAL Mihály, Fe­­ketics, I. L. Ribara 18, 2. PASCSIK Illés, Föld­vár, József Attila 9. Miután a nyeremény­tárgyak kisorsolása befe­jeződött, kihúztuk annak az olvasónak a nevét, aki majd a jövő héten ejti meg a sorsolást. Ez: BERAK Térike, Szabad­ka, Majsai út 60. Kérjük jelentse egy le­velezőlapon, hogy el tud-e jönni. A húzást a jövő szombaton tartjuk fél 10- kor a Magyar Szó klub­­helyiségében. Ha eljön, ajándékba egy szövetcso­magot kap, ezenkívül úti­költségét megtérítjük. Borka Jelena

Next