Magyar Szó, 1972. november (29. évfolyam, 317-329. szám)
1972-11-28 / 329. szám
6. oldal MAGYAR SZÓ Következetesen a gazdaságszilárdítás útján Folytatás az 1. oldalróldasági szilárdság esetén nem lenne szükség ilyen intézkedésekre. Intézkedéseinkből látható tehát a legjobban, hogyan tekint a Szövetségi Végrehajtó Tanács a gazdasági helyzetre. Miért ütközik annyi nehézségbe az infláció megszüntetése? — Gyakran hajlamosak vagyunk lebecsülni az infláció társadalmi-gazdasági gyökereit, az infláció felé sodró, a fedezet nélküli fogyasztásra törekvő erőket. Arra persze kevesen mernek vállalkozni, hogy nyíltan kifejtsék elméletüket arról, hogy nem lehetünk meg deficit nélkül, és hogy hazánk kénytelen beletörődni az inflációba, ez az elmélet azonban igen-igen érezhető... Terjesztői úgy vélik, hogy infláció nélkül nálunk sem lehetséges a fejlődés, s az infláció fokának annál nagyobbnak kell lennie, minél alacsonyabb a fejlettség színvonala... Valójában arról van szó, hogy nem hisznek önigazgatási jellegű, tervszerű piaci gazdálkodási rendszerünkben és abban a képességében, hogy bővített méretekben újratermelődjön és gyorsabban fejlődjön, mint azok a gazdaságok, amelyekben fennáll a termelőerők és a termelési viszonyok közti klasszikus ellentmondás. Gazdasági bizonytalanságunk oka tehát nemcsak az, hogy kellő általános fejlettség híján lasabban nő a termelékenység, hanem az is, hogy gazdaságunkon belül sok az aránytalanság, részben a különféle illetékekkel való túlterhelés, részben pedig az általános eladósodás miatt Ehhez csatlakozik aztán a fedezet nélküli kereslet, amely hatással van az árak emelkedésére. Magától értetődik, hogy mindezt csak a fejletlen és aránylag zárt piac miatt lehetséges büntetlenül az árakra hárítani, végeredményben tehát másoknak a jövedelmére. Ennek megfelelően ha nincs hajlandóság arra, hogy módosítsák a gazdaság terheire vonatkozó politikát, és csökkentsék a gazdálkodás költségeire való nyomást, vagyis ha a gazdaságon kívüli fogyasztók nem hajlandók felülvizsgálni fogyasztásukat, és minél jobban összehangolni a gazdasági lehetőségeivel, nem maradt más hátra, mint beletörődni az inflációba, éspedig az olyan méretű inflációba, amelyről már régen kimondtuk, szó sem lehet róla. A beletörődés pedig tudjuk, mit jelentene az országra nézve. Véleményem szerint sohasem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a megszilárdításért folyó harc problémáinak kulcsa a társadalmi újratermelés költségeiben van. Ez egyaránt vonatkozik a vállalati és az úgynevezett társadalmi költségekre... — Milyen irányú intézkedésekre készül a Szövetségi Végrehajtó Tanács a gazdaságszilárdítási politika tekintetében? — A legnagyobb fontosságot tulajdonítja a fizetőképtelenség megszüntetésére irányuló intézkedések következetes végrehajtásának, s a maga részéről mindent elkövet, hogy az intézkedéseknek mindenütt érvényt szerezzenek. Már megtettük a kellő szervezési és egyéb lépéseket, hogy ezt az akciót összehangoljuk, s együttes erővel sikeresen véghezvigyük. Ennek árát semmi esetre sem volna szabad egymagának a gazdaságnak fizetnie. Nem engedhető meg tehát, hogy a társadalmi-politikai és az érdekközösségek tovább halogassák a gazdasági szervezetekkel szemben fennálló tartozásuk kifizetését, sem azt, hogy nem törődve nehézségeivel, tovább költsék a gazdaság pénzét. Nem arra gondolok, hogy az egész társadalom fizesse a számlát valakinek a gazdasági baklövéseiért, de abban is bizonyos vagyok, hogy közös erőfeszítés nélkül siker nem lehet. A tervezet formájában nemrég elfogadott jövő évi gazdaságpolitikai határozat előirányozza, hogy a fogyasztás lassabban növekedjen a termelésnél, a jövedelem a termelékenységnél, a behozatal a kivitelnél. Máris világos, hogy sok program végrehajtását alkalmasabb időre kell halasztani. A fogyasztásra vonatkozó egyes — törvényben is kimondott — jogokat is vagy felül kell vizsgálni, vagy el kell halasztani érvényesítésüket. A rendelkezésre álló társadalmi eszközöket mindenekelőtt a gazdaság újratermelési képességének és a társadalmi tartalékoknak a növelésére, valamint a fizetőképtelenség és a gazdasági bizonytalanság elhárítására kell fordítani. Roppant fontos, hogy befejezzük a munkát a gazdasági rendszernek azonos területein, amelyeknek alapelveit már megállapítottuk, és az általános érvényű intézkedéseket törvényerőre emeltük. A megszilárdítási és szociálpolitika szempontjából kiváltképp nagy jelentőségű az adórendszer megreformálása. A kormány illetékes bizottsága már dolgozik ezen, s segíteni fog a köztársasági és tartományi szerveknek, hogy a legmegfelelőbb megoldást találják meg. A JKSZ Elnökségének szintén ezzel a feladattal megbízott, nemrég megalakított bizottsága minden bizonnyal segítségére lesz az illetékes szerveknek. Jövőre további nagy lépéseket teszünk a gazdasági viszonyoknak a gazdasági és társadalmi reform alapelvei szerinti liberalizálása felé. Ezek az elvek magukba foglalják a kereslet és kínálat törvényének érvényre jutását, a világpiaci árak és a világpiaci termelékenység hatásának egyre fokozottabb érvényesülését. Azoknak részéről, akiket ez a politika nyilvánvalóan veszélyeztet, máris érzünk ellenállást. Gazdasági kritériumok, a hazai és világpiac egyre nagyobb hatása nélkül azonban nem számíthatunk megszilárdulásra. A Szocialista Szövetség Elnökségének határozatai Tegnap közzétették a Szocialista Szövetség Országos Elnökségének november 24-i ülésén elfogadott gazdaságpolitikai határozatait. A határozatok értelmében az Elnökség elfogadta a jövő évi gazdaságpolitikai határozat vázlatában megfogalmazott elveket és célokat, konkrét kimunkálásukkal kapcsolatban pedig úgy véli, hogy a JKSZ állásfoglalásából kell kiindulni. A maga részéről a Szocialista Szövetség feladataira vonatkozóan úgy véli, hogy a szervezetnek mindenekelőtt a következő irányban kell erőteljes tevékenységet kifejtenie: az alkotmányfüggelékek haladéktalan alkalmazásáért, az általános fogyasztás korlátozását célzó megállapodás minden szinten való tiszteletben tartásáért, a szociális különbségek csökkentését szolgáló rezolidaritás fejlesztéséért és az általános takarékoskodásért. Lemondtak jutalmukról a kiskeresetűek javára Az eszéki cserép- és téglagyárnak a munkaszervezet korszerűsítése alkalmából megjutalmazott tagjai közül néhányan — köztük a vezérigazgató — lemondtak jutalmukról (összesen 16 000 dinárról), és az összeget a szakszervezeti csoportnak adták át, hogy ossza szét a vállalat legkisebb keresetű dolgozói között. Anyagi alapot az önigazgatásnak A biztosítottak tanácsa a jövedelemnek csak 0,5 százalékával rendelkezik Az érdekközösségek Vajdaság nemzeti jövedelmének tekintélyes részét a kezükben tartják. Az Újvidéki Betegségi Biztosítási Közösség, amely 20 bácskai községet foglal magába, több mint hatszázmillió dinárral rendelkezik. A januárban életbe lépő gazdasági intézkedések az egészségügyi alapok bevételére is hatással lesznek. Ha a termelővállalatoknak kisebb jövedelmük lesz, arányosan kevesebb jut majd az egészségügynek is, mert a járulékot a kereset arányában fizetik. Milyen helyzetbe kerül az alap az új esztendőben, és mennyi beleszólása van a biztosítottaknak a pénz felosztásába jelenleg, és mennyi lesz a jövőben, erről tárgyalt tegnap a munkás- és a földművesbiztosítottak újvidéki közösségének közigazgatási és tervezési bizottsága. Az ülést a közösség akcióprogramjának kidolgozása végett hívták össze, és részt vettek rajta a biztosítottak községi tanácselnökei is. A háromnegyed évi adatok arról tanúskodnak, hogy az új nagy közösség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ellenkezőleg, a járulékot rendszertelenebbül fizetik, mint azelőtt, ugyanakkor a közös kasszából többet markolnak. A földművesbiztosítottak például a 9 hónapra eső járuléknak csak 48 százalékát fizették be, és 20 millióval tartoznak az alapoknak, ugyanakkor 22 százalékkal többen veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, mint tavaly ilyenkor. Egy ellenőrzés során megállapították: 2748 munkaszervezet 1 256 000 dinárral kevesebb járulékot fizetett be a megszabottnál. Az akcióprogram összeállítása során a közvetlen önigazgatásról esett a legtöbb szó. A biztosítottak 20 tanácsa, amely pillanatnyilag a legközelebb áll a dolgozókhoz, a jövedelemnek csak az egészségügyi beruházásokra szánt részével, 0,5 százalékával rendelkezik. Ez nagyon kevés. Természetes hát, hogy az alapok felhasználásának ellenőrzését követelik, továbbá, hogy ők dönthessenek arról is, mennyi jusson a szakszolgálatnak. Lapzártakor az ülés még tartott. SZABÓ Gizella Kitüntetett zentai polgárok A köztársasági napi ünnep keretében Gyetvai Lajos, a zentai községi képviselő-testület elnöke fogadást rendezett azon zentai polgárok tiszteletére, akiket Tito köztársasági elnök kitüntetett. A rangos elismerést a következők kapták: Djuro Miletin, Milan Sarović, Dragica Vučinić, Jelena Eglendžija és Lengyel Nándor. Bátorság érmet Velimir Babuskov, Branka Bordjoski Borsodi István, Periša Bulatović, Darvas Gábor, Danilo Lalic, Marija Stanimirov, Tóth Vince és Szorcsik István kaptak. Szerbia orvosegyesületének 100. éves jubileuma alkalmából a köztársasági elnök Ezüst Koszorús Munkaérdemrenddel tüntette ki dr. Beli Mártont és dr. Petar Saparenkot a zentai kórház orvosait. Ugyanezt a kitüntetést kapta dr. Kopasz István nyugalmazott ügyvéd is. * A két évvel ezelőtti katasztrofális tiszai árvíz alkalmával kifejtett önfeláldozó munkájáért Tito elnök Arany Koszorús Munkaérdemrenddel tüntette ki Gyetvai Lajost, a községi képviselő-testület elnökét. b-h 1972. fov. 28., 29., 30. A becsei Zidar jubileuma Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte hétfőn a becsei Zidar Építőipari Vállalat, a község egyik legerősebb gazdasági szervezete, amely egy évtizeddel ezelőtt több kis vállalatocskából és szövetkezetből alakult. Ma 620 munkásnak nyújt kereseti lehetőséget, az össztermelés értéke pedig meghaladja a 30 millió dinárt, az átlagkereset 1600 dinár. A Zidar volt a becsei község első munkaszervezete, amelyben gyakorlatilag is megvalósították az alkotmányfüggelékeket és a ma a társult munka négy önálló alapszervezete alkotja a vállalatot: a téglaégető, a terrakotta részleg, az építészeti, valamint a közös szolgálatok részlege. A munkástanácsnak a községi képviselő-testület dísztermében megtartott ünnepi ülésén Ivošević Zdravko műszaki igazgató ünnepi beszámolót olvasott fel az AVNOJ első ülésének 30. évfordulója tiszteletére, majd Szabó Sándor mérnök, a vállalat igazgatója ismertette az egy évtizedes út eredményeit. Ezután munkaemléklappal jutalmaztak meg 15 olyan dolgozót, akik külön érdemeket szereztek a vállalat továbbfejlesztésében. —Kér— Azokban a napokban egy rendkívül élénk város képét mutatta Bihac. Itt volt a partizánmozgalom főparancsnoksága minden segédszervével, ez volt a partizán Bihaci Köztársaság fővárosa. A londoni rádió ünnepi hangon kürtölte világgá, hogy Bihacot és környékét Draža Mihajlovic hősi csetnikjei, a Karadjordjevic dinasztia odaadó harcosai szabadították fel. A hír általános megrökönyödést váltott ki, de a Moszkvában székelő Szabad Jugoszlávia Rádió helyreütötte a dolgot, reális helyzetképet adott a lezajlott eseményekről. A Legfelső Parancsnokságnak természetesen azokban a napokban sok egyéb teendője is volt, mintsem hogy az álhíreket cáfolja. Az államigazgatási meghagyások, rendeletek, intézkedések valóságos áradata indult meg a felszabadított területek felé, szervezték a hátország, a mögöttes területek, egyszóval a bihari köztársaság rendes polgári életét. E dokumentumok között találjuk a hadosztályok megalakítására vonatkozó rendeleteket is. Tökéletesedett a partizánmozgalom szervezeti felépítése. 1942 novemberében megalakult a reguláris jugoszláv népi felszabadító hadsereg, amely két hadtestből, kilenc hadosztályból (38 brigádból), valamint 36 partizánegységből, összesen mintegy 150 000 harcosból állt. Párhuzamosan ezzel Bihac serényen készült az ország legjelentősebb belpolitikai eseményére, az AVNOJ megalakítására és első ülésszakára. A kezdeményező bizottság 71 meghívót küldött az ország minden részébe. A meghívók a népfelszabadító bizottságok kiemelkedő vezetőinek a partizánegységek kiváló parancsnokainak, az antifasiszta csoportosulások vezetőinek szóltak. Hogy milyen problémák előtt álltak a meghívottak, kiderül az alábbiakból. (4) Szlovéniában németek és olaszok voltak, a Bácskában és a Bánátban német és magyar megszállók, Szerbiában a Nedic-féle kormányzat volt hatalmon, Dél-Szerbiát és Macedóniát bolgárok szállták meg, Crna Gorát és a dalmát partvidéket az olaszok tartották, és mindezek a népfelszabadító mozgalom elfojtásán dolgoztak. Ezekről a területekről kellett megérkezniük az AVNOJ leendő tagjainak, a küldötteknek. íme, hogyan írja le az út viszontagságait dr. Pavle Gregorić, a JKP és a jugoszláv forradalom kiemelkedő egyénisége. — Október közepén a szlavóniai pártbizottság révén értesítést kaptam, hogy a horvát katonai főparancsnokságra kell mennem, s onnan tovább kell utaznom az AVNOJ első ülésére. Semmi egyebet nem tudtam, legfeljebb annyit, hogy legkésőbb november 20-áig Kordun szabad területére kell megérkeznem. Szlavóniából november első napjaiban távoztam, utam Moslavinán át vezetett. Faluról falura mentem, az egyik pártszervezet a másik kezébe adott, a népfelszabadító bizottságok gondoskodtak továbbjutásomról. Nagyobbára éjnek idején gyalogoltam. Polgári ruha volt rajtam, hogy ne keltsek feltűnést. Az ellenséges járőrök ugyanis keresztül-kasul járták az utamba eső vidékeket, tehát óvatosnak kellett lennem. Mivel sürgetett az idő, arra kényszerültem, hogy nappal is gyalogoljak. Preseka községnél elértem a Száva folyót. Itt négy napig vártam arra, hogy átsegítsenek a túlsó partra. A továbbjuttatásommal megbízott pártcsoport tagjai tudták, hogy a Központi Vezetőség tagja vagyok, nagyon szívükön viselték a biztonságomat. Erre egyébként kihatott egy azokban a napokban történt esemény is. Közvetlenül a falu határában az usztasák néhány egyetemi hallgatót és leányt elfogatak, akik arra készültek, hogy a szabad területre menjenek a legközelebbi partizánegységbe. Mindannyiukat ott a helyszínen azon nyomban kivégezték. Emiatt végtelenül óvatosan kezelték átjuttatásom ügyét Múltak a napok az idegtépő várakozásban. Egy szénakazalban vártam az indulást Megfáztam, lázam volt. Nem várhattam tovább, azt mondtam az elvtársaimnak, hogy a Központi Vezetőségben teszek panaszt, ha azonnal át nem juttatnak. Még azon az éjszakán egy kis ladikban átkeltünk a Száván. Az utamba eső legközelebbi faluban arra kértem az elvtársakat, hogy minél hamarabb juttassanak el a szabad területre. Utóbb kitűnt, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Amikor átléptem a Zágráb—sisaki vasútvonalat, azt hittem, már közel vagyok a szabad területhez, de hátra volt még egy veszélyes átkelés a Kupa folyón. Amikor aztán mégiscsak eljutottam a szabad területre, bámulatos fordulatot vett sorsom: Vlado Bakaric autóba ültetett, és azzal folytattam utamat Bihac felé. Egyre-másra érkeztek a küldöttek, az AVNOJ leendő tagjai. Jórészüket a Bosnaszállóban helyezték el. Ismét együtt voltak azok, akik a háború előtt Belgrádban közösen tüntettek, akik együtt harcoltak a spanyol frontokon. Időközben ismét Mujezinovic képzőművész irányításával az ifjúsági szervezet serényen tevékenykedett a zárda nagytermének díszítésén. A terem bal oldali falára Sztálin, Churchill, Roosevelt felnagyított képmása került, Titóét a jobb oldali falra helyezték. A színpadot faliszőnyeggel, az elnöki asztalt háziszőttessel díszítették. Az 1943. évi harcok során az épület megsérült, de az egykori fényképek alapján a termet korhűen restaurálták, és ma — Emlékmúzeumként — pontosan úgy fest, mint 30 esztendővel ezelőtt az emlékezetes november 26-i napon. — Még azt a két fotelt is sikerült felkutatnunk Zágrábban, amelyben Tito és Ribar ült — mondja a múzeumőr, egy fiatal szőke történelemtanárnő. Térjünk azonban vissza 1942 novemberéhez. Az AVNOJ összehívásának kezdeményező bizottsága, miután megállapította, hogy Szlovénia és Macedónia küldötteinek nincs módjukban eljönni, kitűzte az ülés kezdetének napját: november 26-a. Azon a napon több ezer ember sereglett a városba, még távolabbi vidékről is érkeztek, hogy Bihacon legyenek abban a történelmi pillanatban, amikor összeül az első partizánparlament. öt óra tájt az ifjúság nagyszabású fáklyás menetet rendezett, a tömeg a Bosnaszálló előtt gyülekezett. A küldöttek, az AVNOJ leendő tagjai a menet élére álltak, és elindultak a zárda felé. Pontosan 18 órakor dr. Ivan Ribar szólásra emelkedett. — Megnyitom az AVNOJL üléseit (VEGE) Szdvics György: A Bikádi Köztársaság