Magyar Szó, 1973. január (30. évfolyam, 14-29. szám)
1973-01-21 / 19. szám
Vasárnap, 1973. jan. 71. MAGYAR SZÓ Szabálytalan kérvénye elutasíttatott forratan tartalmú levelet bozott szerkesztőségünkbe nemrégen a posta. Egy horgasz fiatalember kérdi tőlünk, mitévő legyen, kinél találjon meghallgattatásra, mert vállalatában úgymond figyelemre sem méltatják. Íme néhány mondat a levélből: «... Régi vágyam, hogy a JKSZ tagja legyek... Hosszabb ideje nagy érdeklődéssel kísérem hazánk belpolitikai eseményeit Különösen nagy ha eső gondolatunk. Ugyan ki lehet ez az ember, aki nem átall segítségért esedezni, hogy bejusson a pártba? Környezete valóban ennyire közömbös volna iránta? Vagy egy számító-ábrázoló, lumpenproli? Azt hiszi ,talán, ha párttag lesz, megnyílnak előtte az élet nagy lehetőségei? Fél Horgost felkérdezem, ismerik-e Torma Antalt. Kocsmában tanyázók, önkiszolgálókban vásárlók, utcai járókelők, rendőrségi tisztviselők mind-mind a fejüket csóválják. Csáki Lajos utca? Azt ugyan hiába keresi, nálunk ilyen nevű utca nincs... — Ha csak nem valamelyik új utca lesz... a múltkoriban kereszteltek a paprikamalom mögötti lakótelepen — kínálja fel az utolsó lehetőséget egy előzékeny pincérlány. Ráhibázott. Ott volt a keresett utca, és ott volt Torma Antal is. Mással vannak rám Tito elnök legutóbbi beszédei, nyilatkozatai ... Hatodik éve a szabadkai Integrál Építőipari Vállalatban dolgozom. Ott próbálkoztam, ajánlkoztam. Azt a választ kaptam, írjak kérvényt, írtam, de semmilyen választ sem kaptam... Nem törődnek velem... Ezért fordulok most a Szerkesztőséghez. Úgy gondolom, maguk talán tanáccsal, útmutatással szolgálhatnak... Tisztelettel: Torma Antal”. Nagyon, de nagyon szerény, szoba-konyhás kis családi ház a horgosi Csáki Lajos utca 64. számú épülete. Kívülről vakolatlan, csupasz vályogfalak árulkodnak, hogy a gazda nem dúskálhat a javakban. A porta is árva, üres. Külteleki, frissen rakott családi fészek jellegzetessége ... Angol fűre nem futotta, vagy talán nem is igényli. Belül szép rend. Intelligens arcú, nyugodt beszédű, szemre nagyon rokonszenves, harmincon aluli fiatalember fogad. Megmondom, mi járatban vagyok, örömét nem titkolja, jólesik neki, hogy egy szerkesztőségi üzenetnél többre méltatjuk. Arra vagyok kíváncsi, miért akar belépni a pártba. Nem teszem fel persze az egyenes kérdést, nem akarok szokványos választ kapni, meg valamelyik elkoptatott szólamot hallani. Inkább eddigi életéről faggatom. Gondolom, abból meglátszik-kiderül gondolkodásmódja. — Egy Palicsi környéki tanyán születtem, és ott is nőttem fel hat testvéremmel együtt Amikor a gatyamadzagot meg tudtuk kötni, apánk úgy találta, hasznunkat láthatja „bérbe”, vagyis szolgálni adott bennünket a tehetősebb szomszédokhoz. Ez volt a sorsunk. Iskolába se engedett bennünket Minek az, mondta. Jómagam is csak négy elemit jártam. Szóval butácska tanyai gyerek maradtam. Ez most gátol is nagyon, szakmai előmenetelemről szó sem lehet, el is határoztam, hogyha lehet még ezen és a jövő télen befejezem a nyolc általánost Már tavaly készültem tanfolyamra, de olyan rossz anyagi kürölmények között éltünk, hogy feleségemmel együtt a szabad időnkben napszámba jártunk a közeli Bácska birtokra. — No, de amott folytatnám. Alig fordultam legénysorba, oda is hagytam a szülői házat Másfajta életre vágytam. A magam gazdája lettem Megnősültem. Két gyerekünk született Nehéz munkával, kevés kölcsönnel, ezt a kis házat is összehoztuk, úgyhogy berendezkedtünk és élünk. A vállalatban betanult vasbetonszerelő vagyok, a keresetem ezerkétszáz—ezerhatszáz dinár, attól függően, hogy vidéken vagy pedig itthon dolgozom-e. Most téli kényszerpihenőn vagyok ilyenkor az alapfizetés nyolcvan százalékát kapjuk, esetemben ez havi nyolcszáz dinár.zer nevét sem. Azt írta a kérvényben, hogy Kommunista Párt. Még fel is olvastam az alapszervezet ülésén, és mondtam a tagságnak, halljátok csak, egyesek hogyan akarják magukat befészkelni a Kommunista Szövetségbe. No, de tényleg nem ez volt a döntő ok, hanem az, hogy elveinkkel ellentétben áll a tagfelvétel ilyen módja. Másfajta életre vágytam Tetszik nekem ez a mi politikánk . Gondolkodni a katonaságnál kezdtem Hallgattam, hallgattam a sok különféle előadást, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy s máson el-eltöprengek. Ott kezdett nyiladozni a szemem. Rászoktam az újságra, a rádióra, később, mivelhogy szert tettünk rá, tévére is. Most már minden szabad percem olvasással, rádiózással, tévénézéssel töltöm. És nem hagynak nyugodni a dolgok. Rabja lettem a kíváncsiságomnak, hogy úgy mondjam, nagyon nekiadtam magam a politikai élet megfigyelésének. Azt hiszem, értem is már valamelyest, és tetszik is nekem ez a mi pomilitikánk. Különösen úgy, ahogyan Tito mondja. Amikor ő beszél és hallgathatom, biztonságban érzem magam Ezért is akarok párttag lenni: szeretnék a többiekkel együtt tanulni, küzdeni a szebb életért és mindig nagyon igazságosnak lenni. Két évvel ezelőtt kínálkoztam először. Amikor a kollégáktól érdeklődtem, Svetislavhoz küldtek, aki mérnökféle az irodában. Ő mondta, írjak kérvény. Megírtam a saját kezemmel, úgy, ahogyan tudtam. Életem első kérvénye volt ez. Választ nem kaptam rá. Később írtam még egyet, arról sem szóltak semvény második részében meg, ugye, azt, hogy ki volt az apja, az anyja és így tovább. De végső fokon nem azért utasítottuk el, mert nem tudta megírni a kérvényt... na, lám, lám, most már arra is emlékszem, hogy nem tudta az az ember még a szerve Nem éreztük a jelenlétét Szabadkán, az Intergal vállalatban Nikola Pavlukovic mérnökhöz, a KSZ alapszervezetének titkárához fordulok felvilágosításért. Arra kérem, mondja el, mit tud Torma Antal felvételi kérelméről. — Semmit — mondja, ő csak tavaly január óta titkár most hall először erről az ügyről. — Feljegyzem — folytatja —, és majd utánanézek. — Ha lehet, kérném most mindjárt... Erre kimegy az irodából, és nem sokára Svetislav Strbac mérnökkel jön vissza. Strbac mérnök volt ugyanis korábban a párttitkár. Magabiztos, szabatosan és keményen beszélő ember. — Igen, rémlik valami. Egy vasbeton-szerelőnknek volt kérvénye a pártszervezetnél. A neve? Arra, sajnos nem emlékszem. A káderbizottság foglalkozott ugyanis az üggyel. Egyébként ez a kérvény csak néhány soros volt, meg, hogy is mondjam, nem hasonlított az szabályos kérvényre. Szóval, szerintem, semmire se hasonlított, csak irka-firkára. Azonkívül mi azt az embert észre sem vettük a kollektívában, nem éreztük a jelenlétét. Távol volt mindenfajta társadalmipolitikai eseményünktől. A bizottság ezért utasította el kérvényét, és azzal a megindoklással, hogy előbb aktivizálja magát, és majd ha érezzük, hogy közöttünk van felvételét, és kérvénnyel, akkor kérje a felvételét, és ne egy ilyen kérvénnyel, amelyből hiányoznak az életrajzi adatok is. Megengedem persze, hogy az az ember talán nem is tudta, hogyan kell megírni egy kérvényt Van a felvételnek egy bejáratlan formája — Beszélgetett-e vele, megmagyarázta-e neki, hogyan kell egy embernek a pártba való felvételét kérnie? — Igen. Bizonyos értelemben igen. Tudja, az az ember többször is eljött hozzám. Csökönyös volt. Na, de hát nem is tudom, hogy mi egyazon emberről beszélünk-e? — Torma Antalról. — Nem tudom, így hívják-e. Mondtam már, a nevére nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy elég erőszakos volt. Úgyszólván felelősségre vont, hogy hát miért nem vesszük fel őt a pártba. Na, én akkor, kerek perec, megmondtam neki, hogy így nem lehet bejutni a pártba. Van annak egy megszokott, bejáródott formája, ugye. Az egyik legfontosabb előfeltétel az, hogy a számításba jöhető egyén mennyire angazsálta magát. Azt hiszem, én ezt elmondtam neki akkor. Mert mindez az ő kérvényéből hiányzott. Első részében ezt az ő angazsáltságát kellett volna megírnia, persze, ha lett volna miről, a kér Megtettek-e mindent? — Fölelevenítve ezt a kérdést és visszatekintve a történésekre, mit gondol, megtettek-e mindent, amit ilyen esetben a kommunistáknak meg kell tenniük? — Hát ezt nem mondhatnám. Nagyszerű is lenne, ha mindig mindent megtehetnénk. De most már nem rajtunk áll a vásár. A további kezdeményezésnek Tormától kell kiindulnia. Megkapta tőlem az utasítást. Megannyi lehetőség kínálkozik neki, hogy politikai aktivitást fejtsen ki. Na, nem mondom, talán mi is megkérdezhettük volna tőle később: aktivizáltad magad? Beismerem, ezt elmulasztottuk... — Strbac elvtárs, megismerkedett-e az okokkal, amelyek Torma Antalt arra késztették, hogy felvételét kérje a Kommunisták Szövetségébe? — Úgy rémlik, kérvényében valamit említett a szüleiről. .. — Ön azt mondta, hogy többször is beszélgetett Tormával. Tüzetesebben nem érdeklődött, milyen indítékai vannak? — Azt mondta, párttag szeretne lenni. Másmilyen indítékok? Azok nem voltak elfogadhatóak. — Mik voltak azok az indítékok? — Hát, nem tudnám pontosan megmondani. Nem volt aktív, és kész. — Személyes indítékairól nem kérdezte ki? — Mennyire fontos az, ha a káderbizottság úgy ítélte meg, hogy nincsenek meg a föltételei, hogy nem aktív... — Azt, hogy ki mennyire érdemelte ki a párt bizalmát, mennyire tűnt ki a társadalmi munkában, azt az önök dolga megítélni. Engedje meg, talán mégis érdemes lett volna közelebbről is megismerkedni Torma Antal indítékaival. — A személyes indítékaival? Szerintem azok egyáltalán nem fontosak. Biztosan jó munkás lehet — Ismertették-e Tormával a káderbizottság álláspontját, elutasíttatásának megindoklását? — Nem. Azt hiszem, nem... — Tudja-e, hogy milyen munkás Torma Antal? — Minthogy hosszabb ideje nálunk van, egészen biztosan jó munkás lehet. A betonszerelés nehéz munka, kegyetlenül kiszipolyozza az embert. Aki ott megmarad... — Mit gondol, Torma Antalnak megvoltak-e a feltételei, hogy társadalmi-politikai munkában kitűnjön, és magára vonja a figyelmet? — Hogyne. Mint mindanynyiunknak. Az önigazgatási testületekben, az értekezleteken vagy a szakszervezetben hallathatta volna a szavát. Ha jól emlékszem, javasoltam neki, hogy kapcsolódjon be az ifjúsági szervezetbe. Ott megmutathatta volna... — Körülményei lehetővé tették-e ezt neki? — Mint mindannyiunknak. — Úgy tudom, hogy Torma szinte megszakítás nélkül terepi munkán dolgozott. — Mint többségünk. Én is most jöttem haza Kuláról. Két hónapig odavoltam. Társadalmi aktivitásom addig szüneteltettem, aztán folytattam. Elvégre még a terepen is lehet aktív az ember. Talán fel kellett volna karolni? — Értsünk szót, nem a fenntartás nélküli felvétele miatt, hanem azért, hogy megtudják, milyen emberrel állnak szemben, hogy meggyőződjenek róla, érdemes-e felkarolni, foglalkozni vele, úgy gondolom, a szervezetnek feladata és kötelessége is ez. — Ebben van valami, de én azt hiszem, hogy az „én így szeretem, meg úgy szeretem a pártot” okok, ha nincs mögöttük politikai munka, egyáltalán nem lehetnek döntő jelentőségűek. — Azon kívül, hogy így meg úgy szereti a pártot, volt-e Torma Antalnak más érve is? — Nem tudom. — De hisz ön beszélgetett vele... — Nem tudom, nem emlékszem Nem emlékezhet mindenre az ember... BÓKA Ferenc 7. oldal Kevés vagy sok a négyszázezres hektár? Elsőbbséget élvezzen a mezőgazdasági termelés társadalmasítása A szövetségi zöldterv-javaslat kiemeli, hogy a mezőgazdaság műszaki-technológiai fejlődése, a termelékenység növelése, a termelés belterjesítése és megszilárdítása, különösképpen a szocialista társadalmi viszonyok további erősítése terén a mezőgazdaság társadalmi szektorának a jövőben is sorsdöntő szerepe lesz. Fűződik ehhez az a megállapítás, hogy az elmúlt időszaknak az előrehaladás kétségtelen jelein kívül árnyoldalai is voltak, méghozzá azért, mert egyes nagy horderejű fejlesztési kérdésekre nem sikerült feleletet adni. A tervezők véleménye szerint a felaprózott, kisparcellás parasztgazdaságok nem képesek termelésüket a kívánt ütemben növelni. Következésképp a szocialista szektor erősítésével, földterületeinek bővítésével, termelésének belterjesítésével kell elsősorban megteremteni a feltételeket a hazai élelmiszerkereslet és az exportigények kielégítésére. A földvásárlás azért is szükséges, hogy a kombinátok és birtokok munkaerő-fölöslegüknek foglalkozást teremtsenek, továbbá azért, hogy a birtoktestek növelésével a termelékenység javítása is lehetővé váljon. Mindezekből kifolyólag a terv készítői úgy vélik, hogy 1985-ig 400 000 hektárral bővül a mezőgazdaság társadalmi szektora. Az úgynevezett beruházási póteszközökből, tehát a köztársaságok és tartományok anyagi hozzájárulásából elsődlegesen földvásárlásra és öntözési rendszerek építésére adnak majd hitelt a mezőgazdasági szervezeteknek. A földet vásárolni szándékozók tehát bizonyos anyagi eszközökre és kedvezményekre számíthatnak. Sokan kevésnek tartják A társadalmi szektor előirányzott gyarapodását igen sokan elégtelennek tartják, így ítélte meg Vasa Prodanovic, a mezőgazdasági élelmiszer- és dohányipari dolgozók szakszervezetének elnöke is. Még 600 000 hektárt is kevésnek mondva, a talajjavítást és a tagosítást említve hangsúlyozta, hogy sokkal többet kellene felvásárolni, mivel a falu, a parasztok kiöregednek, a fiatalok pedig elvándorolnak. A fokozódó élelmiszerkereslettel és a termelés lassú fejlődésével indokolják a nagygazdaságok földterületeinek gyorsabb bővítését a a politikusok és ismert közgazdászok is. Ismeretes például, hogy annak idején a szövetségi mezőgazdasági titkár egymillió hektár fölvásárlására vonatkozó elképzelését a nyilvánosság elé tárta. Nagyobb méretű földvásárlást és ehhez a közösség támogatását sürgeti Milun Ivanovic, az agrokombinátok közösségének igazgatója is. Az „ellentábor” érvei Idézőjelbe tettük a fenti elképzelésekkel sok tekintetben egyet nem értők táborát. Nem azért, mintha ők elleneznék a társadalmi tulajdonban levő földterületek gyarapítását, inkább azért, mert úgy találják, hogy az anyagi lehetőségek egyelőre nem engedik meg az egyébként elég lassan gyümölcsöző beruházásokat. Egyelőre a pénzt gyorsabban visszatérülő vállalkozásokba lehet és kell fektetni. Gazdasági vonatkozásában a földvásárlás ma egyike a legkevésbé indokolt beruházásoknak. Elsősorban azért, mert a nagygazdaságokban, tehát a meglevő földterületeken is még óriási tartalékok rejlenek. Feltárásukkal számottevően növelhető a mezőgazdasági termelés. A földvásárlás üteme az elmúlt években azoknak ad igazat, akik a nagyarányú vételt későbbi időpontra halasztanák. Az 1966—1970. közötti időszakban a mezőgazdasági szervezetek évente átlag több mint 20 000 hektár földet vásároltak, és további 4500 hektárt nyertek új területek termesztésbevételével. A folyó ötéves tervben is évente mintegy 27 000 hektár vásárlására számítanak a termelők. Csak látszólag fizetődik ki Ha a nagygazdaság, mondjuk, 5000 dinárért vásárol egy hold földet, akkor a számítások szerint egy-két év termésből megtérül a vételár. A látszat azonban csak szétszórt, egy-két holdas parcellákon a nagyüzemnek nem fizetődik ki a termelés, ötven-százholdas parcellákat pedig nem vásárolhat, és nincs is rá pénze. Az állandó tagosítás sem fizetődik ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a közösség támogatása nélkül nem képes ilyen nagy vállalkozásra. Kérdés viszont, hogy a közösség segít-e hitelekkel és kedvezményes kamattal? Egyáltalán, érdemes-e a társadalomnak az ilyesmi, amikor minden erőforrást — valószínűleg évekre előre — teljes mértékben igénybe vesz a gazdaság megszilárdítása. Célszerűbbnek tűnik akkor a mezőgazdaságnak szánt beruházási eszközöket a nagymértékű földvásárlás helyett a termelés korszerűsítésére fordítani (Sava Filipovic, a VKSZ TB agrárpolitikai bizottsága elnökének véleménye). Ivan Kukovec mérnök szlovén szakszervezeti vezető szerint érdemesebb a meglevő tartalékok feltárásába, tehát a hozamok növelésébe, a kapacitások teljesebb kihasználásába fektetni a pénzt. A termelés serkentése A mezőgazdaság társadalmi szektorának gyarapítása szükséges, de a túlzott igényekkel fellépők a gazdasági szempontokon kívül figyelmen kívül hagyták még a parasztgazdaságokat, a földművesek sorsát is. A gyors földvásárlásnak ugyanis szociális vonatkozásai is vannak. Erre Milan Janjetovic, tartományi mezőgazdasági titkár többször is felhívta a figyelmet. Vajdaságban például lehetetlen lenne a következő 13 évben nagy földterületeket fölvásárolni, mert mi lesz akkor a parasztokkal? Képes lesz-e a közösség tisztességes nyugdíjat adni az öregeknek, munkalehetőséget nyújtani a városba áramló fiataloknak? Gondoskodik-e majd teljes egészségvédelmükről? Indokoltabb tehát elsősorban a mezőgazdasági termelés és csak utána a földterületek társadalmasítása. A JKSZ Elnöksége áprilisi határozataiban megállapította, hogy a mezőgazdasági lakosság szerkezetében végbemenő gyors átalakulások folyamán sok megoldásra váró szociális és egyéb probléma keletkezett. Nem célravezető tehát a nehézségeket megsokszorozni. Az Elnökség szerint az árutermelő földművesek joggal tartanak igényt nagyobb társadalmi támogatásra, a társastermelés lendületesebb fejlődését elősegítő feltételek megteremtésére, hitelekre stb. Nem tagadva tehát a földvásárlás hasznosságát, a jelen helyzetben előbbre való a társadalmi és magánszektor termelésének serkentése. SOMOGYI Zoltán