Magyar Szó, 1973. január (30. évfolyam, 14-29. szám)

1973-01-21 / 19. szám

Vasárnap, 1973. jan. 71. MAGYAR SZÓ Szabálytalan kérvénye elutasíttatott f­orratan tartalmú levelet bozott szerkesztőségünkbe nemrégen a posta. Egy hor­gasz fiatalember kérdi tő­lünk, mitévő legyen, kinél találjon meghallgattatásra, mert vállalatában úgymond figyelemre sem méltatják. Íme néhány mondat a le­vélből: «... Régi vágyam, hogy a JKSZ tagja le­gyek... Hosszabb ideje nagy érdeklődéssel kísérem ha­zánk belpolitikai esemé­nyeit Különösen nagy ha eső gondolatunk. Ugyan ki lehet ez az ember, aki nem átall segítségért esedez­ni, hogy bejusson a pártba? Környezete valóban ennyire közömbös volna iránta? Vagy egy számító-ábrázoló, lumpenproli? Azt hiszi ,talán, ha párttag lesz, megnyílnak előtte az élet nagy lehető­ségei? Fél Horgost felkérdezem, ismerik-e Torma Antalt. Kocsmában tanyázók, önki­­szolgálókban vásárlók, ut­cai járókelők, rendőrségi tisztviselők mind-mind a fe­jüket csóválják. Csáki Lajos utca? Azt ugyan hiába kere­si, nálunk ilyen nevű utca nincs... — Ha csak nem valame­lyik új utca lesz... a múlt­koriban kereszteltek a papri­kamalom mögötti lakótele­pen — kínálja fel az utolsó lehetőséget egy előzékeny pincérlány. Ráhibázott. Ott volt a ke­resett utca, és ott volt Tor­ma Antal is. Mással vannak rám Tito el­nök legutóbbi beszédei, nyi­latkozatai ... Hatodik éve a szabadkai Integrál Építőipa­ri Vállalatban dolgozom. Ott próbálkoztam, ajánlkoztam. Azt a választ kaptam, írjak kérvényt, írtam, de semmi­lyen választ sem kaptam... Nem törődnek velem... Ezért fordulok most a Szer­kesztőséghez. Úgy gondolom, maguk talán tanáccsal, út­mutatással szolgálhatnak... Tisztelettel: Torma Antal”. Nagyon, de nagyon sze­rény, szoba-konyhás kis csa­ládi ház a horgosi Csáki La­jos utca 64. számú épülete. Kívülről vakolatlan, csupasz vályogfalak árulkodnak, hogy a gazda nem dúskál­hat a javakban. A porta is árva, üres. Külteleki, frissen rakott családi fészek jelleg­zetessége ... Angol fűre nem futotta, vagy talán nem is igényli. Belül szép rend. Intelligens arcú, nyugodt beszédű, szem­re nagyon rokonszenves, harmincon aluli fiatalember fogad. Megmondom, mi já­ratban vagyok, örömét nem titkolja, jólesik neki, hogy egy szerkesztőségi üzenetnél többre méltatjuk. Arra vagyok kíváncsi, miért akar belépni a pártba. Nem teszem fel persze az egyenes kérdést, nem aka­rok szokványos választ kap­ni, meg valamelyik elkop­tatott szólamot hallani. In­kább eddigi életéről fagga­tom. Gondolom, abból meg­látszik-kiderül gondolkodás­módja. — Egy Palicsi környéki ta­nyán születtem, és ott is nőt­tem fel hat testvéremmel együtt Amikor a gatyamad­zagot meg tudtuk kötni, apánk úgy találta, hasznun­kat láthatja „bérbe”, vagyis szolgálni adott bennünket a tehetősebb szomszédokhoz. Ez volt a sorsunk. Iskolába se engedett bennünket Mi­nek az, mondta. Jómagam is csak négy elemit jártam. Szóval butácska tanyai gye­rek maradtam. Ez most gátol is nagyon, szakmai előme­netelemről szó sem lehet, el is határoztam, hogyha le­het még ezen és a jövő té­len befejezem a nyolc ál­talánost Már tavaly készül­tem tanfolyamra, de olyan rossz anyagi kürölmények között éltünk, hogy felesé­gemmel együtt a szabad időnkben napszámba jártunk a közeli Bácska birtokra.­­ — No, de amott folytatnám. Alig fordultam legénysorba, oda is hagytam a szülői há­zat Másfajta életre vágytam. A magam gazdája lettem Megnősültem. Két gyerekünk született Nehéz munkával, kevés kölcsönnel, ezt a kis házat is összehoztuk, úgy­hogy berendezkedtünk és­­ élünk. A vállalatban betanult vasbetonszerelő vagyok, a ke­resetem ezerkétszáz—ezerhat­száz dinár, attól függően, hogy vidéken vagy pedig itt­hon dolgozom-e. Most téli kényszerpihenőn vagyok ilyenkor az alapfizetés nyolc­van százalékát kapjuk, ese­temben ez havi nyolcszáz di­nár.­zer nevét sem. Azt írta a kérvényben, hogy Kommu­nista Párt. Még fel is olvas­tam az alapszervezet ülésén, és mondtam a tagságnak, halljátok csak, egyesek ho­gyan akarják magukat be­fészkelni a Kommunista Szö­vetségbe. No, de tényleg nem ez volt a döntő ok, hanem az, hogy elveinkkel ellentét­ben áll a tagfelvétel ilyen módja. Másfajta életre vágytam Tetszik nekem ez a mi politikánk . Gondolkodni a katona­ságnál kezdtem Hallgattam, hallgattam a sok különféle előadást, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy s máson el-eltöprengek. Ott kezdett nyiladozni a sze­mem. Rászoktam az újságra, a rádióra, később, mivelhogy szert tettünk rá, tévére is. Most már minden szabad percem olvasással, rádiózás­sal, tévénézéssel töltöm. És nem hagynak nyugodni a dolgok. Rabja lettem a kí­váncsiságomnak, hogy úgy mondjam, nagyon nekiadtam magam a politikai élet meg­figyelésének. Azt hiszem, ér­tem is már valamelyest, és tetszik is nekem ez a mi po­­mi­­­litikánk. Különösen úgy, aho­gyan Tito mondja. Amikor ő beszél és hallgathatom, biz­tonságban érzem magam Ezért is akarok párttag len­ni: szeretnék a többiekkel együtt tanulni, küzdeni a szebb életért és mindig na­gyon igazságosnak lenni. Két évvel ezelőtt kínálkoztam először. Amikor a kollégák­tól érdeklődtem, Svetislav­­hoz küldtek, aki mérnökféle az irodában. Ő mondta, ír­jak kérvény. Megírtam a sa­ját kezemmel, úgy, ahogyan tudtam. Életem első kérvé­nye volt ez. Választ nem kap­tam rá. Később írtam még egyet, arról sem szóltak sem­vény második részében meg, ugye, azt, hogy ki volt az apja, az anyja és így tovább. De végső fokon nem azért utasítottuk el, mert nem tud­ta megírni a kérvényt... na, lám, lám, most már arra is emlékszem, hogy nem tudta az az ember még a szerve­ Nem éreztük a jelenlétét Szabadkán, az Intergal vál­lalatban Nikola Pavlukovic mérnökhöz, a KSZ alapszer­vezetének titkárához fordu­lok felvilágosításért. Arra ké­rem, mondja el, mit tud Tor­ma­ Antal felvételi kérelmé­ről. — Semmit — mondja, ő csak tavaly január óta titkár most hall először erről az ügyről. — Feljegyzem — folytatja —, és majd utána­nézek. — Ha lehet, kérném most mindjárt... Erre kimegy az irodából, és nem sokára Svetislav Strbac mérnökkel jön vissza. Strbac mérnök volt ugyanis koráb­ban a párttitkár. Magabiztos, szabatosan és keményen be­szélő ember. — Igen, rémlik valami. Egy vasbeton-szerelőnknek volt kérvénye a pártszerve­zetnél. A neve? Arra, sajnos nem emlékszem. A káderbi­zottság foglalkozott ugyanis az üggyel. Egyébként ez a kér­vény csak néhány soros volt, meg, hogy is mondjam, nem hasonlított az szabályos kér­vényre. Szóval, szerintem, semmire se hasonlított, csak irka-firkára. Azonkívül mi azt az embert észre sem vet­tük a kollektívában, nem éreztük a jelenlétét. Távol volt mindenfajta társadalmi­politikai eseményünktől. A bizottság ezért utasította el kérvényét, és azzal a meg­­indoklással, hogy előbb akti­vizálja magát, és majd ha érezzük, hogy közöttünk van felvételét, és kérvénnyel, akkor kérje a felvételét, és ne egy ilyen kérvénnyel, amelyből hiányoznak az élet­rajzi adatok is. Megengedem persze, hogy az az ember ta­lán nem is tudta, hogyan kell megírni egy kérvényt Van a felvételnek egy bejáratlan formája — Beszélgetett-e vele, meg­magyarázta-e neki, hogyan kell egy embernek a pártba való felvételét kérnie? — Igen. Bizonyos értelem­ben igen. Tudja, az az em­ber többször is eljött hozzám. Csökönyös volt. Na, de hát nem is tudom, hogy mi egy­azon emberről beszélünk-e? — Torma Antalról. — Nem tudom, így hív­ják-e. Mondtam már, a ne­vére nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy elég erősza­kos volt. Úgyszólván felelős­ségre vont, hogy hát miért nem vesszük fel őt a pártba. Na, én akkor, kerek perec, megmondtam neki, hogy így nem lehet bejutni a pártba. Van annak egy megszokott, bejáródott formája, ugye. Az egyik legfontosabb előfelté­tel az, hogy a számításba jö­hető egyén mennyire anga­­zsálta magát. Azt hiszem, én ezt elmondtam neki akkor. Mert mindez az ő kérvényé­ből hiányzott. Első részében ezt az ő angazsáltságát kel­lett volna megírnia, persze, ha lett volna miről, a kér­ Megtettek-e mindent? — Fölelevenítve ezt a kér­dést és visszatekintve a tör­ténésekre, mit gondol, meg­tettek-e mindent, amit ilyen esetben a kommunistáknak meg kell tenniük? — Hát ezt nem mondhat­nám. Nagyszerű is lenne, ha mindig mindent megtehet­nénk. De most már nem raj­tunk áll a vásár. A további kezdeményezésnek Tormától kell kiindulnia. Megkapta tő­lem az utasítást. Megannyi lehetőség kínálkozik neki, hogy politikai aktivitást fejt­sen ki. Na, nem mondom, ta­lán mi is megkérdezhettük volna tőle később: aktivizál­tad magad? Beismerem, ezt elmulasztottuk... — Strbac elvtárs, megis­merkedett-e az okokkal, ame­lyek Torma Antalt arra kész­tették, hogy felvételét kérje a Kommunisták Szövetségé­be? — Úgy rémlik, kérvényé­ben valamit említett a szü­leiről. .. — Ön azt mondta, hogy többször is beszélgetett Tor­mával. Tüzetesebben nem ér­deklődött, milyen indítékai vannak? — Azt mondta, párttag sze­retne lenni. Másmilyen in­dítékok? Azok nem voltak elfogadhatóa­k. — Mik voltak azok az in­dítékok? — Hát, nem tudnám pon­tosan megmondani. Nem volt aktív, és kész. — Személyes indítékairól nem kérdezte ki? — Mennyire fontos az, ha a káderbizottság úgy ítélte meg, hogy nincsenek meg a föltételei, hogy nem aktív... — Azt, hogy ki mennyire érdemelte ki a párt bizal­mát, mennyire tűnt ki a tár­sadalmi munkában, azt az önök dolga megítélni. Enged­je meg, talán mégis érdemes lett volna közelebbről is meg­ismerkedni Torma Antal in­dítékaival. — A személyes indítékai­val? Szerintem azok egyál­talán nem fontosak. Biztosan jó munkás lehet — Ismertették-e Tormával a káderbizottság álláspont­ját, elutasíttatásának megin­­doklását? — Nem. Azt hiszem, nem... — Tudja-e, hogy milyen munkás Torma Antal? — Minthogy hosszabb ide­je nálunk van, egészen biz­tosan jó munkás lehet. A be­tonszerelés nehéz munka, kegyetlenül kiszipolyozza az embert. Aki ott megmarad... — Mit gondol, Torma An­talnak megvoltak-e a felté­telei, hogy társadalmi-politi­kai munkában kitűnjön, és magára vonja a figyelmet? — Hogyne. Mint mindany­nyiunknak. Az önigazgatási testületekben, az értekezle­teken vagy a szakszervezet­ben hallathatta volna a sza­vát. Ha jól emlékszem, ja­vasoltam neki, hogy kapcso­lódjon be az ifjúsági szer­vezetbe. Ott megmutathatta volna... — Körülményei lehetővé tették-e ezt neki? — Mint mindannyiunknak. — Úgy tudom, hogy Tor­ma szinte megszakítás nél­kül terepi munkán dolgo­zott. — Mint többségünk. Én is most jöttem haza Kuláról. Két hónapig odavoltam. Tár­sadalmi aktivitásom addig szüneteltettem, aztán foly­tattam. Elvégre még a tere­pen is lehet aktív az ember. Talán fel kellett volna karolni? — Értsünk szót, nem a fenntartás nélküli felvétele miatt, hanem azért, hogy megtudják, milyen ember­rel állnak szemben, hogy meggyőződjenek róla, érde­mes-e felkarolni, foglalkoz­ni vele, úgy gondolom, a szervezetnek feladata és kö­telessége is ez. — Ebben van valami, de én azt hiszem, hogy az „én így szeretem, meg úgy sze­retem a pártot” okok, ha nincs mögöttük politikai munka, egyáltalán nem lehet­nek döntő jelentőségűek. — Azon kívül, hogy így meg úgy szereti a pártot, volt-e Torma Antalnak más érve is? — Nem tudom. — De hisz ön beszélgetett vele... — Nem tudom, nem emlék­szem Nem emlékezhet min­denre az ember... BÓKA Ferenc 7. oldal Kevés vagy sok a négyszázezres hektár? Elsőbbséget élvezzen a mezőgazdasági termelés társadalmasítása A szövetségi zöldterv-ja­­vaslat kiemeli, hogy a mező­­gazdaság műszaki-technoló­giai fejlődése, a termelé­kenység növelése, a terme­lés belterjesítése és megszi­lárdítása, különösképpen a szocialista társadalmi viszo­nyok további erősítése terén a mezőgazdaság társadalmi szektorának a jövőben is sorsdöntő szerepe lesz. Fűző­dik ehhez az a megállapí­tás, hogy az elmúlt időszak­nak az előrehaladás kétség­telen jelein kívül árnyolda­lai is voltak, méghozzá azért, mert egyes nagy horderejű fejlesztési kérdésekre nem sikerült feleletet adni. A tervezők véleménye sze­rint a felaprózott, kisparcel­­lás parasztgazdaságok nem képesek termelésüket a kí­vánt ütemben növelni. Kö­vetkezésképp a szocialista szektor erősítésével, földte­rületeinek bővítésével, ter­melésének belterjesítésével kell elsősorban megteremte­ni a feltételeket a hazai élel­miszerkereslet és az export­igények kielégítésére. A földvásárlás azért is szük­séges, hogy a kombinátok és birtokok munkaerő-fölösle­güknek foglalkozást teremt­senek, továbbá azért, hogy a birtoktestek növelésével a termelékenység javítása is lehetővé váljon. Mindezek­ből kifolyólag a terv készí­tői úgy vélik, hogy 1985-ig 400 000 hektárral bővül a mezőgazdaság társadalmi szektora. Az úgynevezett beruházási póteszközökből, tehát a köz­társaságok és tartományok anyagi hozzájárulásából el­sődlegesen földvásárlásra és öntözési rendszerek építésé­re adnak majd hitelt a me­zőgazdasági szervezeteknek. A földet vásárolni szándé­kozók tehát bizonyos anya­gi eszközökre és kedvezmé­nyekre számíthatnak. Sokan kevésnek tartják A társadalmi szektor elő­irányzott gyarapodását igen sokan elégtelennek tartják, így ítélte meg Vasa Proda­­novic, a mezőgazdasági élel­miszer- és dohányipari dol­gozók szakszervezetének el­nöke is. Még 600 000 hektárt is kevésnek mondva, a talaj­ja­vítást és a tagosítást em­lítve hangsúlyozta, hogy sok­kal többet kellene felvásá­rolni, mivel a falu, a parasz­tok kiöregednek, a fiatalok pedig elvándorolnak. A fokozódó élelmiszerke­reslettel és a termelés lassú fejlődésével indokolják a nagygazdaságok földterüle­teinek gyorsabb bővítését a a politikusok és ismert köz­gazdászok is. Ismeretes pél­dául, hogy annak idején a szövetségi mezőgazdasági tit­kár egymillió hektár fölvá­sárlására vonatkozó elképze­lését a nyilvánosság elé tár­ta. Nagyobb méretű földvá­sárlást és ehhez a közösség támogatását sürgeti Milun Ivanovic, az agrokombinátok közösségének igazgatója is. Az „ellentábor” érvei Idézőjelbe tettük a fenti elképzelésekkel sok tekintet­ben egyet nem értők tábo­rát. Nem azért, mintha ők elleneznék a társadalmi tu­lajdonban levő földterületek gyarapítását, inkább azért, mert úgy találják, hogy az anyagi lehetőségek egyelőre nem engedik meg az egyéb­ként elég lassan gyümölcsö­ző beruházásokat. Egyelőre a pénzt gyorsabban vissza­térülő vállalkozásokba lehet és kell fektetni. Gazdasági vonatkozásában a földvásárlás ma egyike a legkevésbé indokolt beruhá­zásoknak. Elsősorban azért, mert a nagygazdaságokban, tehát a meglevő földterüle­teken is még óriási tartalé­kok rejlenek. Feltárásukkal számottevően növelhető a mezőgazdasági termelés. A földvásárlás üteme az elmúlt években azoknak ad igazat, akik a nagyarányú vételt későbbi időpontra ha­­lasztanák. Az 1966—1970. kö­zötti időszakban a mezőgaz­dasági szervezetek évente átlag több mint 20 000 hek­tár földet vásároltak, és to­vábbi 4500 hektárt nyertek új területek termesztésbe­vételével. A folyó ötéves terv­ben is évente mintegy 27 000 hektár vásárlására számíta­nak a termelők. Csak látszólag fizetődik ki Ha a nagygazdaság, mond­juk, 5000 dinárért vásárol egy hold földet, akkor a szá­mítások szerint egy-két év termésből megtérül a vétel­ár. A látszat azonban csak szétszórt, egy-két holdas parcellákon a nagyüzemnek nem fizetődik ki a termelés, ötven-százholdas parcellá­kat pedig nem vásárolhat, és nincs is rá pénze. Az állan­dó tagosítás sem fizetődik ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a közösség támogatása nél­kül nem képes ilyen nagy vállalkozásra. Kérdés vi­szont, hogy a közösség se­gít-e hitelekkel és kedvez­ményes kamattal? Egyálta­lán, érdemes-e a társadalom­nak az ilyesmi, amikor min­den erőforrást — valószínű­leg évekre előre — teljes mértékben igénybe vesz a gazdaság megszilárdítása. Célszerűbbnek tűnik akkor a mezőgazdaságnak szánt be­ruházási eszközöket a nagy­mértékű földvásárlás helyett a termelés korszerűsítésére fordítani (Sava Filipovic, a VKSZ TB agrárpolitikai bi­zottsága elnökének vélemé­nye). Ivan Kukovec mérnök szlovén szakszervezeti veze­tő szerint érdemesebb a meglevő tartalékok feltárá­sába, tehát a hozamok növe­lésébe, a kapacitások telje­sebb kihasználásába fektetni a pénzt. A termelés serkentése A mezőgazdaság társadal­mi szektorának gyarapítása szükséges, de a túlzott igé­nyekkel fellépők a gazdasá­gi szempontokon kívül fi­gyelmen kívül hagyták még a parasztgazdaságokat, a földművesek sorsát is. A gyors földvásárlásnak ugyan­is szociális vonatkozásai is vannak. Erre Milan Janjeto­­vic, tartományi mezőgazda­­sági titkár többször is fel­hívta a figyelmet. Vajdaság­ban például lehetetlen lenne a következő 13 évben nagy földterületeket fölvásárolni, mert mi lesz akkor a pa­rasztokkal? Képes lesz-e a közösség tisztességes nyug­díjat adni az öregeknek, munkalehetőséget nyújtani a városba áramló fiataloknak? Gondoskodik-e majd teljes egészségvédelmükről? Indokoltabb tehát elsősorban a mezőgazdasági termelés és csak utána a földterületek tár­sadalmasítása. A JKSZ Elnök­sége áprilisi határozataiban megállapította, hogy a mező­­gazdasági lakosság szerkezeté­ben végbemenő gyors átalaku­lások folyamán sok megoldásra váró szociális és egyéb problé­ma keletkezett. Nem célraveze­tő tehát a nehézségeket megsok­szorozni. Az Elnökség szerint az árutermelő földművesek joggal tartanak igényt nagyobb társa­dalmi támogatásra, a társaster­melés lendületesebb fejlődését elősegítő feltételek megteremté­sére, hitelekre stb. Nem tagad­va tehát a földvásárlás hasznos­ságát, a jelen helyzetben előbb­re való a társadalmi és magán­­szektor termelésének serkenté­se. SOMOGYI Zoltán

Next