Magyar Szó, 1974. április (31. évfolyam, 104-118. szám)

1974-04-17 / 105. szám

28. oldal A léggömbtől a műholdig A légi kémkedés történéséből (3) L. A léghajók szerkesztésében és építésé­ben ismét a franciák jártak élen. Az új repülőeszköz hosszúkás volt, igen megfelelt repülésre. Elsőnek Henry Gi­­far francia konstruktor emelkedett a levegőbe 1852. szeptember 24-én. Há­rom lóerős gőzgéppel hajtott léghajója 1800 méter magasságra jutott. Ennek a léghajónak még „puha” volt a váza, így hát nagyobb vállalkozásokra nem felelt meg. A benzinmotor és a szilárd vázú léghajó építése nagy lépést jelen­tett előre ezen a téren. Ferdinand Zep­pelin tábornok, német gróf építette meg az első ilyen léghajót és 1900. jú­lius 2-án ki is próbálta a Bodeni-tó fölött, léghajója 28 kilométeres órán­kénti sebességgel repült. Hasonló szer­kezeten dolgoztak a francia, az orosz, az olasz, az osztrák és az amerikai szakértők is. A németek hamarosan belátták, hogy milyen előnyökkel járnak a léghajók, és így már 1909-ben légiforgalmi társasá­got alakítottak. Zeppelin típusú lég­hajók közlekedtek a német városok kö­zött és egyre növekedett a kíváncsi utasok száma is, akik akkor még elég­gé drágán fizették meg ezt a „szórako­zásukat”. A német légiforgalmi társa­ság 1913-ban 733 repülést valósított meg, több mint 1100 óra effektív re­püléssel Németország területén. A há­ború kezdetéig öt Zeppelin összesen 37 250 utast szállított. Léghajói azonban a hadseregnek is voltak. A német hadsereg már 1909- ben léghajókat is bevont a kölni had­gyakorlatokba. A németek a léghajó­kat rossz időben és éjjel is ki akarták próbálni, ez azonban túl korainak bi­zonyult, mert ezek a léghajók erre a célra még eléggé kezdetlegesek voltak. A franciák is bevonták léghajókat hadgyakorlataikba. Az oroszoknak és az olaszoknak úgy­szintén voltak léghajóik. Az olaszok az 1911/12-es olasz—török háborúban két léghajót felderítésre vetettek be. 1912. márciusában a Tripoli környéki török hadállásokra egy léghajóról 28 kis bom­bát dobtak — ez volt az első légi bom­bázás. Az angolok alkalmaztak először rá­diótávírót a léghajókon, mégpedig 1912- ben. A németek viszont más téren ve­zettek: 22 140 köbméter űrtartalmú léghajót építettek, amely 8 tonna hasz­nos terhet szállíthatott. Ezt a léghajót több, összesen 525 lóerős légcsavaros benzinmotor hajtotta. Ezek a Zeppeli­nek körülbelül 500 kilogramm bombát vihettek magukkal, így a léghajók stratégiai jelentősége mindinkább nö­vekedett. A felderítő léggömbök Az első világháború elején számos felderítő léggömb jelent meg a fron­tokon. A hadmozdulatok követésére megszervezték a kötött léggömbök ko­sarából való szüntelen megfigyelést. Hamarosan azonban kiderült ennek a fogyatékossága: a kerek léggömbök érzékenyek voltak az erős szélre, vi­szonylag csekély űrtartalmuk (körül­belül 600 köbméter) miatt nem tudtak egy kilométeresnél nagyobb magasság­ba emelkedni, s az erősebb szélroham elszakította köteleiket. A léggömbök szerepe tehát közvetle­nül az arcvonalak megfigyelésére kor­látozódott, a hátországi felderítést pe­dig az akkor még fegyvertelen felde­rítő gépek végezték. A léggömb kosa­rában levő felderítő azonban mégis hasznos volt: távcsövön át megfigyel­hette az ellenséges hadállásokat és ada­tokat szolgáltathatott tüzérségének. Né­hány próbalövés után a tüzérek elta­lálták azokat a célpontokat is, amelye­ket nem láthattak. Új veszélyt jelentett ez­ és ezért új, nagyobb hatósugarú fegyvereket igye­keztek kifejleszteni a felderítő léggöm­bök elleni harcra. A léggömböket ezért néhány kilométerre a talaj fölé emel­ték, s így ismét biztonságban voltak, az ellenséges tüzérség nem árthatott nekik. Az első világháború első két évében, mindaddig, amíg a repülőgépe­ket megfelelő fegyverekkel nem szerel­ték fel, a léggömbök fontos szerepet játszottak. 1915-ben, amikor a világháború tető­fokára jutott és a frontok is kiszéle­sedtek, olyan felderítő léggömbök ké­szültek, amelyek a másodpercenként 20 méteres sebességgel fújó szélnek is el­lenálltak. Ezeknek a kosarában két-két felderítő foglalt helyet — az egyik közülük állandóan figyelte a harcteret, a­­ másik pedig kezében gépfegyverrel védte a léggömböt az ellenséges vadász­gépektől, amelyek egyre gyakrabban támadták őket.Az 1916. évi somme-i ütközetben számos felderítő léggömböt alkalmaz­tak, amelyeket vadászgépek védtek. Az ellenséges vadászgépnek néhány hosszú sorozatot kellett leadnia gépfegyveré­ből, hogy felgyújthassa a léggömböt, de eközben a léggömböt védő vadász­gépek tüzének volt kitéve és gyakran a lőszere is elfogyott. Csak a gyújtó­lövedékek és rakéták bevetésével tud­tak a pilóták eredményesebben harcol­ni a léggömbök ellen. Felderítő léggömböket a haditengeré­szet is használt. Az angolok az északi­tengeri csatákban vetették be őket. Egy egész hajóraj minden egységének orrá­hoz léggömb volt rögzítve, amelynek kosarából a felderítő az ellenséges ha­jókat és tengeralattjárókat figyelte. (Folytatjuk) Döbbenetes találkozások snapszokkal Huszár Sándor elbeszélése (2) És ebben a puha, hóhullásos, gázlán­­gos, megkésett békében, amely, ha nem is mozdította ki megszokott életvitelé­ből a várost, kezdetét­­ jelentette egy ember hányatott életének. Ezzel, azt hiszen, a poént is ellőttem, amin én nem csodálkozom s kérem önöket, szin­tén ne csodálkozzanak, mert régi poén­gyilkos családból származom. Hányatott életem során számos gyönyörű és emel­kedett poénnal volt dolgom, amelyeket azonban mind rövid úton elintéztem, s most itt ülök önök között, hogy el­mondjam mi is történt huszonkettedi­kéről huszonharmadikára virradó éj­jel az István-szálló második emeletén, ahol már pár nap óta egy meglehetősen titokzatos, ezzel szemben úri és előkelő hölgy bérelte­­ az egész emeletet. A fő lótusz­kaktusz egy Simonffi ne­vű orvos, akinek osztálytársa volt a szállodás, aki viszont ismert egy kiváló kereskedőt. Egyszóval a terv tökéletes. A személyzetnek tudomására lesz hoz­va, hogy egy távoli városból jött igen előkelő hölgy szállt meg a keleti szárny második emeletén, aki, mint kiderült, valószínűleg ragályos beteg. Tehát, amennyiben az eseménynek híre megy a városban, az intézményt­­fertőtlení­tés és egy füst alatt végrehajtandó ta­tarozás miatt egy időre bezárják, ezzel szemben a megnyitásra nem csak a ta­péták, a személyzet is vadonatúj lesz. És amint majd látni fogjuk, a szervezés olyan tökéletes volt, hogy a szolganép már azt sem merte megkérdezni egy­mástól, hogy mit keres a ragályos fo­lyosón a város köztiszteletben álló ke­reskedőjének felesége, amikor pedig igen sokan tudták, hogy Smilovitsné nagyságos asszony kövér és szívbajos, akinek nem csak a ragály, de a két emelet is igen igen nagy ártalmára lehet. Ám a munkaalkalom, mondják, az időben lényegesen kevesebb volt, minek következtében a kérdésfeltevé­sek is elmaradtak, és úgy éjfél utáni egy óra tájban, egy élesebb asszony­sikolyt követő másfél óra múlva Smilo­­vitsné nagysám is hazaindulhatott, a saroktól férje segítségével és karján azzal az, újszülött csecsemővel, akinek a papírjait még a születést követő na­pokban elkészítették jókedélyű városi tisztviselők, Smilovitsékat jelölvén meg az egészséges gyermek szüleinek. És ha Pici úr szíveskedik nekem még egy snapszot hozni, annyit elárul­hatok, hogy mindennek a tudója egy Maca nevezetű színházi ruhatáros, aki annak idején kenyereslány volt az Ist­ván vendéglőjében, s akit, ahogy én kiveszem, azon az éjjelen épp valame­lyik szobába meg­ esetleg felrendel­tek. Előfordulhat, hogy épp az illető megrendelő úriember mondotta el be­melegítő pletykaként. Sok minden elő­fordul, és lehetséges, uraim, ebbe bele kell törődnünk. Én csak azért is mond­tam el Önöknek ezt a történetet, hogy lássák, hogy az efféle gyönyörű és számomra mindenképpen emlékezetes éjszakákon mik meg nem esnek embe­rekkel. Ekkor azonban a Diri kért szót, meg két deci vöröset és Pici negyvennyolcas síbakancsainak diszkrét robaja mellett a burzsoázia erkölcseire szórt szörnyű átkokat. Kifejtette, hogy ő pont egy ilyen esetről tud, ám nem egészen biz­tos a dolgában, mert az is megeshetik, hogy moziban látta. Egy Kokó neveze­tű nyugdíjas bohóc egyetértett az előtte szólóval, pusztán azzal egészítette ki a gondolatmenetét, hogy az egész ahhoz az esethez hasonlít, amikor elvágta a trapéz alatti védőháló egyetlen zsinór­ját, aminek következtében az artistá­nak nevezte és több keresztkérdés sz­­éppen szabálytalanul érkezik a földre, mint az a szegény kisgyerek. Einstein viszont opponált, az esetet antipatikus­­nak nevezték és több keresztkérdés se­gítségével azt szerette volna tisztázni, hogy Macának, aki, mint társadalmi kategória, és mint kenyereslány ugye­bár meglehetősen kiszolgáltatott, nos, hogy ennek a Macának vannak-e gye­rekei, mert ha igen, könnyen meges­­hetik, hogy úgy szerezte. Ezzel szem­ben egy előkelő dáma, mint amilyen­ről itt a kolléga úr előadást tartott, abszolúte nincs rászorulva abban az időben, hogy az ilyen gyereket meg­szülje, lévén annak igen elegáns elin­tézési módja. Illetve, ahogy ő a detek­­tívregények szabályait ismeri, egy esetben szül az ilyen nő, ha a gyere­ket megtarthatja és ezzel önmagának örömet, titkolt szerelmesének viszont bosszúságot okozhat. Itt viszont nem ez a helyzet. És épp át akart térni a háromévesek galopp-versenyének esé­lyeseire, amikor Balzsák, aki eddig háttal ült és erre az alkalomra megfor­dult, a rá különben nem jellemző ko­nok realizmussal azt mondotta, hogy itt mindenki félrebeszél, és a helyzet abszolút világos, mert szemmel látha­tó, hogy az a vidéki gótikában született gázvilágításos bébi nem lehet más, mint maga a Pityuka úr, muffos mamáka­t és biedermeier gyerekeket is beleil­lesztve a körképbe. Továbbá az a hely­zet, ha valakinek a figyelmét ilyen ap­róságok elkerülték, hogy Pityuka úr­nak, aki szerinte igen kiváló elbeszélő, ezen túlmenően pillanatnyilag elkenő­­dött magányos ember, nos, hogy az úr­nak nagyon hiányzott a baráti pálinka, és szüksége volt arra, hogy élete nagy és sosem hallott titkát itt végre vala­kinek elmondja. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szerda, 1974. április 17. I A helikopter Tehát egyelőre nem szoríthatja ki sem a repülőgépet, sem az autót. A köz­­szolgálatok ab­ban mind gyakrabban veszik igénybe. Az USA-ban, Angliában és Belgiumban helikopterrel szállítják a postát. Az USA-ban és Mexikóban he­likopteres tűzoltószolgálat létesült, az erdőtüzek felderítésére. Különösen nagy segítséget nyújt a közúti forgalom irányításában. A hétvé­gi nagy autókirándulások ma már szin­te elképzelhetetlenek helikopter nélkül. Közben a hadseregek mind tökélete­sebb harci eszközként használják a he­likoptert. Most már repülőgépek, hadi­hajók és tengeralattjárók ellen egyfor­mán alkalmmazzák. Már arra is volt példa, hogy a rend­őrség helikopter segítségével vett üldö­zőbe és fogott el egy rablóbandát.

Next