Magyar Szó, 1975. augusztus (32. évfolyam, 224-239. szám)

1975-08-30 / 238. szám

r ■ 1112............. I­I ....... I. ............ ........................ I­I­I. . ............................................ II. ....................................................................................................................... ■" ■" 4­1­11­­ ", I I ii'4 ' ' ■■■ 11 1 * . ii'i——«TM M* ..­ , . ■-,*■■4­. A bútorgyár egyik üzemré­szlege Szombat, 1975. aug. 30. •kVAJDASAG * VAJDASAG * VA­JDASAG ★ VAJDASAG ★ VAJDASAG * VAJDASAG ★ Szeptember 12-én és 13-án A vágóhidak országos találkozója Szabadkán A szabadkai November 29. Húsárugyár ifjúsági szerveze­tének szervezésében szeptem­ber 12-én és 13-án tartják Szabadkán a vágóhidak or­szágos találkozót a gyár 80 éves fennállásának és önigaz­gatásának 25 éves évfordu­lójának tiszteletére rendezik. Az első nap a küldöttsé­gek megismerkednek a mun­kaszervezettel, a November 29. önigazgatás terén elért tapasztalataival. A második napon érdekesnek ígérkezik a szakmai verseny; a ver­senyzők a hentes szakmában elért tudásukról tesznek ta­núbizonyságot. A sportversenyek kereté­ben labdarúgásban, céllövé­szetben és sakkban lesz ve­télkedő. Legalább 4—5 vágó­híd részvételére számítanak a szervezők. I. J. Hetőn megszólal az iskolacsengő Kapunyitás előtt állunk.­­ Az elsősök szorongva várják az iskolacsengő hangját. Is­meretlen ajtón lépnek be, ami titkokat rejteget szá­mukra. A tanító néni kedves mosolya azonban feloldja a szorongásukat. Gyakorta gon­dol az ember ilyenkor az el­ső csengőszóra, ami a múló évtizedeken át a semmibe ve­szett. Elvezet nézni ezeket a csöpp emberpalántákat, ami­kor átlépik az iskola küszö­bét. Néhány hónap elmúl­tával már olvasni tudnak, mert a tanítási módszerek lehetőséget adnak a gyors ha­ladásra. Minél jobban visz­­szakanyarodunk a múltba, annál több időt vett igény­be az olvasás és az írás el­sajátítása. A középkorban évekig nyúzták a tanulókat a betűztető módszerrel, amíg megtanultak olvasni. Hason­ló volt a helyzet sok helyen a múlt században is: Vuk Karadžić szintén évekig ta­nulta az ábécét. Jól emlékszem, hogy né­hány évtizeddel ezelőtt sem volt tökéletes az olvasás ta­nításának a módszere. Ek­kor még javában dívott a mutogatás, a fonomimikai módszer. Lényege az volt, hogy a hangoknak a kísérője kézjelekből állott. Az i hang és betű kiejtésénél a mutató újjal az ég felé bökdöstünk, az m-nél húzó mozdulatokat tettünk, az n hangnál a fü­lünk körül döngicsélő mé­hecske útját utánoztuk. Ez a bonyolult folyamat bizony elég sok gondot oko­zott nekünk, de különösen a gyengébb tanulóknak. Az egyik ilyen nebuló az értel­metlen szótagokat alaposan kiforgatta, mivel elég hadilá­bon állt az átvett anyaggal. Az elolvasott dolog annyira érdekes volt mindenkinek, hogy még mindig sokan em­lékeznek rá, akik ak­kor vol­tak elsősök. A dolog így tör­tént: — Halljuk a leckét — szólt a tanító néni Jóská­nak. Mivel a szótagok értelmet­lenek voltak, Jóska a követ­kező kreációt alkotta meg kapásból: — Suá, puá, suttulumunu­­fulu pú! Röhögött az egész osztály, még a tanító néni is mo­solygott, hogy Jóska így ki­vágta a rezet. Számos szép emlék rakó­dott le az emberben ebből a korból. Minél távolabb esünk tőle, annál szebb lesz. Hasonló történik majd a most induló elsősökkel is.­­ MARONKA János Készülődés a m­­etikai őszi vásárra Kibontakozóban a hazai és az olasz társasterme­lés • Már hónapok óta tart az idei szabad­kai őszi kis­ipari vásár szervezése, to­vábbá a hagyományos ren­dezvény népszerűsítése, azért, hogy az október 1é­étől 12-éig tartó kiállításon minél nagyobb számban biztosítsuk a kisiparosok részvételét — mondta Mane DIKLIC, a Szabadkai Vásár igazgatója. — A nyár fo­lyamán a vajdasági iparos­egyesületek képviselőivel már tartottunk néhány meg­beszélést, a napokban pe­dig a belgrádi iparosok megbízott­a­ival tárgyaltunk ilyen értelemben. Egyszóval a szabadikai vásár munka­közössége arra törekszik, hogy az illetékes társadalmi és politikai szervezetekkel együttműködve kedvező fel­tételeket teremtsen arra, hogy az iparosok ismét tö­megesen állítsák ki készít­ményeiket az októberi ki­állításon.­­ Egyébként a rendez­vényre az idén is meghív­tuk a bútoripari, textil­ipari, díszműipari és egyéb termékeket készítő vállala­tokat. A kiállítás iránti ér­deklődés kielégítő, hiszen másfél hónappal a megnyi­tó előtt az említett munka­szervezetek a kiállításra fenntartott területnek a het­ven százalékát kibérelték. A szabadkaiak mellett új­vidéki, belgrádi szlovéniai és más­ köztársaságok vál­lalati állítják ki termékü­ket.­­ A hazaiak mellett kül­földi cégekkel is folyamat­ban vannak a megbeszélé­sek. A németek közül az AEG művek valószínűleg az idén is bemutatják leg­újabb készítményeiket a szabadkai vásáron. Az olasz vállalatokkal kedvezőbb ütemű a tárgyalások mene­te, s így eddig tizenvala­­hány, különféle közszükség­leti cikket, díszműárut, mezőgazdasági gépet és egyéb keresett cikket gyár­tó olasz cég írta alá a rész­vételről szóló szerződést. A vásári rendezvény szer­vezésével párhuzamban né­hány ízben is sor került már a hazai, illetve szabad­kai és olasz vállalatok ko­operációs jellegű megbeszé­lésére. A társastermelés lehetőségeiről és feltételei­ről tegnapelőtt is tárgyalt a két fél. A. A kulai SkMa Posztóg­yárban: Ötszáz ösztöndíj Új­abban a munkaszerveze­tek mind nagyobb gondot for­­dítanak a dolgozók továbbkép­zésére. Ezt a munkát sehol sem végzik önzetlenül, hi­szen a dolgozók képzettsége közvetve vagy közvetlenül hat a gyárra, a termelékeny­ségre és az eredményekre. Bármilyen munka csak ak­kor jó, ha hozzáértéssel vég­zik. A dolgozók továbbképzésé­nek és művelődésének a megszervezése egy gyár éle­tében a legnagyobb és a leg­jobb befektetés. A kulai Slo­­boda Posztógyár is ebből in­dult ki, amikor hozzálátott dolgozói továbbképzésének a megszervezéséhez. Év elején átfogó tervet állítottak ösz­­sze, amely tartalmazza a kü­lönféle oktatási formákat, tanfolyamokat. A terv konk­rét. A gyár káderszükségle­teinek megfelelő szakembere­ket képez ki és ösztöndíjaz. Tavaly például 21 dolgozó képezte magát át a gyár költ­ségén, 129 fiatalnak adtak ösztöndíjat, vagyis 289 920 di­nárt fordítottak erre a célra. A Slobodában a dolgozók általános iskolai képzésével is törődnek. Az önigazgatási megegyezés szerint a 40 év­nél fiatalabb dolgozók 6 év alatt kötelesek befejezni az általános iskolát. Azok, akik továbbtanulnak, különféle kedvezményben részesülnek, megtérítik nekik a tandíjat, és tanulmányi szabadságot kapnak. A dolgozók gyermekeinek az ösztöndíjazására az idén tervet dolgoztak ki. Ha a munkaszervezet elfogadja a munkástanács javaslatát, ősz­től 500 fiatal kap ösztöndíjat. Figyelemre méltó kezdemé­nyezés. A Sloboda példáját érdemes más üzemnek is kö­vetnie. Mert aki többet tud, műveltebb,, másként áll a munkához. V. D. J. MAGYAR SZÓ Együtt nőttek a gyárral A legkifizetődőbb beruházás a jó szakemberek nevelése - hallottuk az apatini Duna Bútorgyárban Ebben az inflációs világ­ban, amikor mindenfelé te­le vannak a raktárak, mert nehezen lehet eladni az árut, az apatini Duna Bú­torgyár raktárai üresen áll­nak, az üzem legnagyobb gondja, hogy eleget tegyen a keresletnek. —* Minek kö­szönhetik az eredményeket? — tettük fel a kérdést Mi­­co SAKICNAK, a Szakszer­vezeti Szövetség vállalati alapszervezete elnökének. — Nagyon ügyelünk a bútor minőségére. Már több mint egy évtizeddel ezelőtt kiadtuk a jelszót a vállalatunkban, hogy a biz­tos jövőt csak a jó bútor tudja szavatolni. Nálunk 1® előfordul a selejtáru, de na­gyon kis mennyiségben. Már a nyersanyag, a külön­féle táblák, lemezek, desz­kák előkészítésekor meg­kezdjük­ a szigorú ellenőr­zést, s a csomagolásnál fe­jezzük be. Nekem is az a feladatom, hogy figyeljem a munkafolyamatokat, a fel­dolgozásra kerülő anyagot. Csak szigorú ellenőrzéssel lehet megakadályozni a se­lejtáru termelését, csoma­golását. — A vállalati szakszerve­zeti alapszervezet mit tesz a termelés érdekében? — A bútorgyár dolgozói már régóta tudják, hogy csak becsületes munkával lehet haladni, különösebb probléma nincs is a munka­­fegyelemmel, a termelé­kenységgel, a dolgozók nagy része lelkiismeretesen vég­zi munkáját. Néhányan vannak csak, akik két hétig dolgoznak, egy hétig beteg­­szabadságon vannak. Fő fel­adatunknak tartjuk, hogy minden dolgozó rendes mun­kakörülmények között ter­meljen, védjük a munkások érdekét, ha arra szükség van. Figyelemmel kísérjük a lakásépítést, szervezzük a dolgozók, nyár altatását, segítünk a nehéz­ szociális helyzetben levőkön. Nemré­gen elhatároztuk, hogy egyik elhunyt dolgozónk két gyer­me­két az egyetem befejezé­séig ösztöndíj­azzuk. Rend­szeresen meglátogatjuk kór­házban levő munkatársain­kat, nem feledkezünk meg a nyugdíjasokról sem. Ez­­ mind a termeléshez tarto­zik, mert hozzásegít egy egészséges munkalégkör megteremtéséhez. Az embe­reket biztonságérzet tölti el, hogy a kollektíva törő­dik velük.­­ Úgy értesültem, hogy két évvel ezelőtt 29 közvet­len termelő befejezte a tech­nikai középiskolát, hol van­nak most ők? — Mindannyian itt va­gyunk, mert én is azok közé tartozom. A munkave­zetőktől kezdve az igazga­tóig itt kezdtük tanulni az asztalosmesterséget kitűnő mesterek keze alatt. A gyár költségén Újvidéken meg­szereztük a magas szak­­képzettséget, mert néhány évvel ezelőtt nagy hiány volt technikusokban, mér­nökökben. Húszan a közép­iskolában, néhányan az egyetemen tanultak. Tanul-­­m­árnyaik befejezése után megfelelő munkahelyet kap­tunk, én a termékek ellen­őrzését végzem, a többiek is a termelésben­ dolgoz­nak. Korábban szerzett ta­pasztalatunkat kamatoztat­juk most, együtt nőttünk, erősödtünk a gyárral. Ta­lán ez az egyik titka jó eredményeinknek, hogy sa­ját dolgozóinkat képeztük, rájuk építettük a gyár jö­vőjét. A Duna Bútorgyár félévi mérlege kitűnő, tiszta jöve­delmük 3,5 millió dinár, a dolgozók átlagos személyi jövedelme 3324 dinár, a gyárban a legkisebb átlag 2379 dinár, a legnagyobb pedig 8802 dinár volt az első félévben. KOVAR! Árpid Szeptember 6-án és 7-én Melencén Megrendezik a tartományi tűzoltó olimpiászt Szeptember 6-án és 7-én Melencén, a Ruanda lab­darúgó-klub pályáján meg­tartják a hagyományos tűz­­oltó olimpiászt. Mátin Lajos­tól, a Tartományi Tűzoltó Szövetség titkárától meg­tudtuk, hogy a községi se­lejtezők után a legjobb csa­patok mérik össze tudásu­kat ezen a versenyen, ösz­­szesen hét csoportban verse­nyezne­k a községi férfi ön­kéntes tűzoltók, az üzemi önkéntesek, a községi és üzemi hivatásosak, a Ju­goszláv Néphadsereg tűz­oltó egységei, a női önkén­tes csapatok, az ifjúsági ön­kéntesek és a pionírok két csoportja (7—14 évig és 14—18 évig). Eddig 117 csapat neve­zett be, és várható, hogy mintegy 2000—2500 önkén­tes és hivatásos tűzoltó vesz részt ezen a nagysza­bású rendezvényen. A csa­patok tanúbizonyságot tesz­nek felkészültségükről, szak­tudásukról gyorsaságukról, valamint alkalmuk lesz el­lenőrizni a tűzoltó gépek és eszközök üzemképes­ségét , is. A megnyitó ünnepség 6- án délután 1 órakor lesz, a versenyek pedig 7-én reg­gel kezdődnek. A szervezők arany-, ezüst- és bronzérmeket osz­tana­k ki a legjobban helye­zett csapatoknak és az egyé­ni versenyzőknek is. A tar­tomány legjobbjai egyéb­ként részt vesznek az or­szágos bajnokságon is. K. F. Korszerűsítik a feketicsi kézilabdapályát A kishegyesi testnevelési ér­dekközösség, a feketicsi Antilop lábbeli üzem és a Feketics Me­zőgazdasági Birtok hozzájárulá­sával korszerűsítik a feketicsi Jadrán kézilabdapályáját. Meg­javítják a lelátókat és világí­tást szerelnek a pályára. A mun­kák egy részét a Jadran spor­tolói vállalták magukra — ön­kéntes alapon. Egyébként, a Jadran kézilab­,­da-csapat a minőségi vajdasági ligában küzd, ahol ma kezdődik a bajnokság. Az első forduló­ban a feketicsi csapat hazai pá­lyán lép közönség elé. Ellenfele a mokrini Crvena Zvezda csa­pat lesz. A mérkőzés délelőtt 14 órakor kezdődik. F. G. if. oldal Nyilvánosház száguld felénk . N­EM ÍTÉLEM EL az i_ő­úton, útfélen csóka­lódzó, ölelkező fia­talokat. Nem is irigylem őket. Annak idején — az idősebbeket megbotránkoz­tatva — mi is megtalál­tuk a módját az örömnek, a boldog együttlétnek. Van azonban a nyilvá­nos enyelgésnek egy faj­tája, amely mélységesen felháborít; hiába persze, mert ellene semmit sem tehetek, legfeljebb annyit, hogy szóvá teszem a lap­ban, azzal a reménnyel, hátha a mindenre­­ gya­korta szőrszálhasogatóan körülményesen odafigyelő közlekedési rendőrségünk is felfigyel a nagyon ve­szélyes, önmagában halált hordozó jelenségre, és a ráruházott jogaival élve véget vet neki. E sorok írója szolgálati beosztásánál fogva szinte naponta kénytelen vásár­ra vinni a bőrét, értsd: autóba ülni és hajtani. Minthogy úrvezetőink köz­lekedési kultúrájának szín­vonalacskája (a kicsinyítő képző nem stílusgyakorlat) közismert, nem kell kü­lön magyarázni, milyen tortú­rát jelent a volán mögött ülni. A veszélyt persze meg lehet szokni, s vezetés közben nem gondol az em­ber arra, hogy egy szá­guldó őrült akármelyik pillanatban felöklelheti, és gyászba boríthatja család­ját, barátait. Nem. ilyen gondolatokkal nem­­lehet haladni. Megbénulna az ész, a láb, a kéz.­.. Az okos inkább alkalmazko­dik, meghalni a m­zá.Idék. öntörvénye et"*t ér .ré­sen ülve" fogyasztja a ki­lométereket. Ha minden jól megy, szerencsésen meg is érkezik úti céljához. Soha közutasnkon sok a szeren­csétlenség, sajnos a leg­súlyosabb következmények­kel járó is, az utasok nagy többsége rendszerint mégis ép bőrrel megússza baljós vállalkozását. Azért, mert az őrült száguldókban is él a félelem, nekik is kedves az életük, s ha „cenisz­­‘‘nerc” is előzéskor, ha olló­ba futnak is, az utolsó pil­lanatban, amikor már kór­ságossá rémítettek máso­kat, mentik az irhájukat, és kihúzzák magukat a ki­látástalan helyzetből. Nem így a szerelmes au­tóvezetők. Azok se látnak, se hallanak. Isten őrizzen meg tőlük Újvidéktől Belgrádig a minap is hat ölelkező-csókolózó várt szá­moltam meg. Nem az út menti veszteglőhelyen, ha­nem a vadul vágtató au­tóban. Az egyik Hűtőt Casanova azért nem küldött a más­világra, mert megelőztem, s a közeli kukoricásban tö­rökdúlásra emlékeztető ala­possággal nagy irtás* vé­ri art­em a kocsimmal Az ölalberészet máknnyo* -fe­ni fiú. mintha mi sem tör­tén* volna. továbh**aonl­­d.ott boon szavaim! nar­rréfői herror,,btUata*tan át lavothan glakh t-narrt 1/rr­­rnrsaon la az ötnél Vaay killéia a Unté lka v*ss*í­f, btarri. lat, ntns* — — -*ne4 nT arranar-r** amUnnmkét. merj tanítani arra Unart a rn­t arité . <—ч .11.. £ nr 1,é~a

Next