Magyar Szó, 1976. április (33. évfolyam, 104-118. szám)

1976-04-19 / 108. szám

Hétfő, 1976. április 19. ) Hol lesz a labdarúgó BEK-döntő? Az európai labdarúgó­bajnokcsapatok kupájának idei döntőjét, mint ismere­tes, május 12-én kellene hogy megtartsák Glasgow­­ban. Legújabb értesülése­ink szerint azonban a dön­tő egyik részvevője, a müncheni Bayern kéri az Európai Labdarúgó Uniót (az UEFA-t), hogy a szín­helyet helyezzék át valame­lyik másik városba. A müncheniek azért óhajtják a rendező város felcserélé­sét, mert szerintük a Hän­den parki stadion 80 000-es befogadóképessége nem biz­tosít százezer dollárnál na­gyobb jövedelmet. Ez pe­dig egyúttal egyik döntő­ben játszó csapat számára sem jelentene hasznot. ф Wilhelm Neudecker, a Bayern elnöke ezért már­ fel is vette a kapcsolatot a St. Etienne vezetőségével, és beleegyezését kéri javas­latának elfogadására. A szervezésre számításba jö­vő városok a következők: Párizs, Róma, Bern és Ber­lin. A franciák azonban még mindig nem adtak végleges választ a kérdés­sel kapcsolatban, habár mint azt a klub elnöke, Roger Rocher kihangsúlyoz­ta, számukra sem mindegy, hol kerül sor a mérkőzésre. Az igazi ok azonban va­lószínűleg egészen más. Ar­ról van szó ugyanis, hogy a skót fővárosban három nappal a BEK-döntő után, tehát május 15-én kerül sor az angol-skót mérkő­zésre. A rendezők feladata viszont, hogy a legrango­sabb európai klubverseny első helyét eldöntő össze­csapására legalább negy­venezer jegyet adjanak el, húsz-húszezret pedig a két részt vevő együttes kapna meg. A németek viszont nem hisznek abban, hogy Glasgowban képesek lesz­nek túladni mind a negy­venezer belépőn. Érdekességek a sport világából Két dél-amerikai labdarú­gó-játékvezető egy különle­ges síp­ párbajt vívott. A ver­seny győztese az lett, aki el­lenfelénél hosszabb ideig tud­ta fújni a sípot. A vesztes — bár jó tüdeje lehetett — két és fél órai fújás után felad­ta. A győztes sem úszta meg szárazon: hallási zavarokkal kórházba került... Az év kétségtelenül legke­­lemetlenebb megállapítását Carlsen, a kitűnő norvég ké­zilabdacsatár tette. Carlsen fia különös hobbinak hódolt: szenvedélyesen gyűjtötte az apja gyengébb működését bí­ráló újságki­vágásokat, amitől a sportoló apa nem volt túl­ságosan elragadtatva. — Ha fiamat rossz iskolai bizonyít­ványa miatt meg akarom fe­­nyíteni, egyszerűen ezeket a kritikákat rakja orrom elé. Mit tehetek ilyenkor? Behú­zom a nyakam és szégyen­kezve elsompolygok... A legostovább baklövést a lassúságáról közismert olasz posta követte el. Marco Be­­letti felvételét, aki levélki­­hordónak jelentkezett, azzal utasította el, hogy nem elég­gé fejlett izomzatú. Beletti, mint amatőr kerékpárver­senyző az olasz nemzeti vá­logatott jelöltje. A posta idő­közben rájött tévedésére, szí­vesen felvette volna signore Belettit, de ő is meggondolta magát és más „pályára” ka­­rikázott...­­ Marokkóban nagyon furcsa ok miatt halasztottak el egy futballmérkőzést. Az érettsé­gi vizsgák napjaira kisorsolt bajnoki mérkőzéseket későb­bi időpontra halasztották, mi­vel a ligacsapatokban nagyon sok középiskolás diák szere­pel. A legmeglepőbb felfedezést a brit antropológusok tették: egy hosszú, de alapos tudo­mányos kísérletezés után megállapították a ,,mintafut­ballista” ideális lábméreteit. Ha valaki ezen méreteket összehasonlítja a focivilág­sztárokéval, arra a megálla­pításra jut, hogy a megadott ideális lábméret teljesen azo­nos az amerikai sexbomba Raquel Welshével. A legolcsóbb edzőpartnere Ringer Paolo Mazzának, a ne­ves olasz judobajnoknak akadt a nálánál egy fejes ma­gasabb felesége személyében. Mázzá, a férj, úgy véli, hogy neje szálfatermete kiegyen­líti az ő erőben, technikában, gyorsaságban és rugalmas­ságban rejlő előnyét. Kérdés, hogy a „legolcsóbb” edzőpart­ner meddig bírja a különbö­ző judofogásokat? ... De az is elképzelhető, hogy a sig­nora kényszeríti szőnyegre el­lenfelét. Minden idők legnagyobb kerékpárját Morgens Jensen dán tervező készítette. 21 mé­ter hosszú és 34 ülőhely van rajta. — Remélem, hogy az anyagilag roszul álló sport-, vagy énekegyletek, rendezvé­nyeik alkalm­ával szívesen ve­szik igénybe mammutkerék­­páromat — vélekedett a ter­vező. Épületes látvány lehet, ha ezen a velocipéd-monstru­­mon egy focicsapat útrakel, tartalékokkal, edzővel, gyúró­val, orvossal, elnökkel, s amelyen a felszerelésen kívül még jó néhány szurkoló is elfér. — A legtitokzatosabb — s mint utólag kiderült — a leg­eredményesebb tippeket a brazil FC Frutoso klub veze­tősége kapta. A csapat egyik lelkes szurkolója, az együttes gyenge teljesítménye miatti elkeseredésében, hétről-hétre névtelen levelet küldött a ve­zetőséghez, melyben kérte, hogy a soron következő mér­kőzésen az általa javasolt összeállításban szerepeltessék a csapatot. Megfogadták a tanácsát, és csodák csodája, a biztos kiesésre álló FC Fru­moso sikert sikerre halmozva már a táblázat „dobogóját” ostromolja. Az igazi mecénás A magyar sport bőkezű mecénásának ismerte az ország Brüll Alfrédot, az MTK elnökét. Brüll a jelzőre kiapadhatatlan ál­dozatkészségével a legteljesebb mértékben rászolgált, mégsem az egyetlen érdeme a sportban, hogy „mecénás”. A múltban anyagi helyzete megengedte, hogy áldoz­zon az ügyre, melyet szívből szeretett, s csak a rajongásig fokozódott sportszere­­tetét csillogtatja, hogy a támogatás mesz­­sze túlterjedt egyesületének keretén. Sovi­nizmust ebben a tekintetben Brüll Alfréd soha nem ismert és áldozatkészségének sorompóit nem bocsátotta le a sűrűn elő­bukkanó „idegen” előtt sem. Anyagi esz­közök terén tanúsított hajlíthatóságát nem tekintjük érdemnek, nem is ez a mértéke Brüll Alfréd egyéniségének és értékének. Iskolapéldája az az ideális angol sport­szellem volt, amelyet nekünk sportembe­reknek el kell ismernünk, akkor is, ami­kor az angol nemzettel háborúban vol­tunk, s amelyet mintaképül jelölt ki ma­gának a magyar sport is. Ha más érdemét nem ismeri el, azt el­vitatni tőle, hogy naggyá, kitűnően szer­vezetté tette az MTK-t, nem lehet. Jóin­dulat sem, csak tárgyilagosság kell ahhoz, hogy az MTK-n keresztül az egyetemes magyar sportot szerette meg és annak fej­lődéséhez hordott mázsás köveket. Nem akarjuk kimeríteni Brüll Alfréd érdemeinek felsorolását, csak erről az ol­dalról is bemutattuk, amely nem utolsó emberi erényei között. Ha van a sportban reprezentatív erő, akkor Brüll Alfrédről bátran elmondhatjuk, hogy ő a magyar sportélet reprezentatív szónoka volt. Gyű­léseken és ünnepi összejöveteleken el­hangzott beszédei gyönyörűséget szerez­tek a hallgatóságnak olyannyira, hogy nagyszerű szónoklatai a parlamentben sem maradtak volna hatás nélkül... Két érdekes „sörmeccs”! Egy alkalommal, az orvosok csapata, amolyan „sörmeccset” játszott a játékve­zetők ellen. Mi tagadás, bizony a „doktor urak” alaposan kihasználták „testi erejü­ket”, amit futballnyelven úgy is lehet mondani, hogy „odatették a csülköt”!... Csak úgy szikráztak a bokák és bizony, a gyengébb fizikumú játékvezetők nemegy­szer a földre huppantak. Bátortalan játé­kukra felfigyeltek az orvosok csapatának játékosai és a félidőben úgy vigasztalták és egyben biztatták a játékvezetőket: — Ne féljenek, uraim! — Bátran játsza­nak csak, mert ha valami „baj” van, mi — orvosok — azonnal kéznél vagyunk és elsősegélyben részesítjük Önöket. Ehhez hasonló, de sokkal „csattanósabb” történet... Ezúttal a Rendőrök játszottak a Mentők csapata ellen. A szépszámú szurkolótábor „torkát” nem kímélve, a mérkőzésen ele­jétől végig lelkesen buzdította kedvenceit, no és egyben, minden ítélkezése után, szidta a játékvezetőt. A mérkőzés állása, egy perccel a befejezés előtt, még mindig 0:0 volt. De nem sokáig... A játékvezető ugyanis, a mérkőzés 89. percében 11-est ítélt a Rendőrök csapata ellen, amit a Mentők be is rúgtak. Ezzel az egy góllal azután győztesként hagyták el a pályát... Nem így a játékvezető, akit a rendőrség ide, rendőrség oda — olyan alaposan hely­benhagytak, hogy csak az éppen „kéznél levő" Mentők mostak fel... A football ellensége... Ember János p­écsi kft. tanfelügyelő cik­ke, amely abban az időben megjelenő Pé­csi Közlönyben látott napvilágot, már ak­kor is általános megbotránkozást váltott ki a labdarúgást kedvelő sportemberek körében. A cikk, amelyet szó szerint köz­lünk — arról győzi meg az olvasót, hogy a „kir. tanfelügyelő úr” nem tartozott a sport-„EMBER”-ek közé. „Nálunk a labdarúgásnak legnagyobb a közönsége. Ennek — a minden tekintetben — csúnya és ártalmas sportnak! Azt mondják egy sikeres rúgásra, hogy mily szép. A rúgás a lónál is csak azért szép, mert megfelel az ő anatómiájának, természetének. Az ember rúgása feltétle­nül csúnya. Hasonló a „fejes” is, amin ő szépet csak a kos tud produkálni. A szépség hiánya azonban csak szépség­hibája ennek a sportágnak. A veszedelme a játék természetében van. Az emberi küz­désnek nyersességét, gyakori brutalitását, a küzdők egymást bántani, de ebben a tű­­enyhíti. Ez az „enyhítő körülmény” a lab­darúgásban nem érvényesül. Itt a distan­ciát a küzdelem közvetlen tárgya, a cél­hoz érés kizárólagos eszköze, a labda ké­pezi. Ezt kell egymástól elragadni és to­vább vinni, minden poklon keresztül. Kö­rülbelül egyenlő erejű csapatok közt az úgynevezett „fair” játék csak addig folyik, amíg szépszerével tovább tudják adni vagy el tudják egymástól venni a labdát. Csakhogy ez nem mindig sikerül. Erőszak­kal kell tovább vinni, adni. Nos, ez a lát­szat — csalóka látszat. Avagy elvinni a labdát. Emberi fizikum küzd emberi fizi­kum ellen. Ha nem is állandóan, de ko­ronként, vad harag kél a küzdők szívé­ben, amellyel a zsákmányt (a labdát) meg­tartani, vagy elvenni törekszenek. A düh kiül az arcokra. Nem tudja ezt elpalástol­ni semmiféle „úri” állapot. Nem akarják a küzdők egymást bántani, de ebben a tü­lekedésben, ebben az egzaltált lelkiálla­potban mégis a fajta szelídebb bikaviadalt produkálnak, nemritkán súlyos, sőt, vég­zetes sérülésekkel. Hát egyszóval ez a sportág nem a test­edzés eszköze. Egyesekre nézve, akik koc­kázatát vállalják, az lehet bizonyos tekin­tetben, de az értelmiség többsége még ak­kor sem lenne az, ha minden intelligens férfi labdarúgó volna,, mert az értelmiség szebbik, s jobbik fele (a nők) akkor is ki lenne belőle zárva. ч A játék vége nem tanulság nélkül való a figyelőnek. A győzők mámorosak a dia­dalérzettől. A legyőzöttek, rosszul palás­tokt megalázottságát, lelki­ fájdalmát min­denki érezheti.­ A közönség sem jár jól. Neki semmi sem jut a játék fizikumot erősítő hatásá­ból. Megkapja, amit keres, idegeinek fel­zaklatását, s az utána beálló testi és lelki depressziót. Ezek után azt várná az olvasó, hogy a sportág ellen prédikáljunk? Nem tesz­­szük!... Minek hánynánk a falra borsót? Amíg a közönségnek kell az ilyen izga­lom, amelyet ez a fezelídítettebb bikavia­dal kivált, addig ez a szükséglet dicsőség­nek minősíti a­­gólt, addig kárbaveszett minden intő és figyelmeztető szó!”... Az első magyar női futballbíró Kevesen tudják, hogy az első magyar női labdarúgó-játékvezető, Németh Vil­­mosné „civilben” rendőr volt és 1947-ben, az­ Ajtay—Fenyves—Vámos szabálytartá­sok ..agytrösztje” előtt tett sikeres játék­vezetői vizsgát. Némethnének elsőként a derék vizsga­biztosok gratuláltak kitűnő vizsgaeredmé­nyéhez, és a következő szavak kíséretében bocsátották a játékvezetők „rögös” útjára: — Meg vagyunk győződve arról, hogy önt — mint a „gyengébb nem” képviselő­jét — nem fogják a pályán megverni! Legfeljebb ilyenfélét kiabálnak majd be: — Bíró néni, a mérkőzés után megvár­juk majd a kiskapuban!... a magyar labdarúgás archívumából SPORTVILÁG I. oldal Primo mestert gondok gyötrik Edinburghban az olaszok vissza akarnak vágni kosarazóinknak Nagy gondban van az utób­bi időben Giancarlo Primo, az olasz nemzeti kosárlabda­­válogatott kapitánya, egyet­len kérdés gyötri: hogyan, mi módon kényszeríteni térd­re az Európa-bajnok Jugo­szlávia együttesét az edin­burghi selejtezőn, hogy az­által az azúrok eljussanak a montreali olimpiai játékok­ra?! Szomszédainknak ugyan­is az utóbbi években kelle­metlen találkozóik voltak legjobbjainkkal. Tavaly, a Jugoszláviában rendezett EB elődöntőjén az olaszok 83:69 arányú vereséget szenvedtek a jugoszláv válogatottól. Ez Splitben történt. Közvetlenül utána a belgrádi döntőn a jugoszlávoknak az arany­érem jutott, az olaszoknak pedig csak a bronzra futotta szerencséjükből. Két évvel az említett nagy vetélkedő előtt Barcelonában, a spanyolföldön rendezett EB-k­ Jugoszlávia csapata 73:71 arányban léptette le Olaszország nemzeti váloga­tottját. Kosarazóink akkor szerezték meg első ízben az Európa-bajnoki címet, az azúrok pedig kénytelenek vol­tak megelégedni az ötödik lépcsővel. Hamarosan az edinburghi selejtező kerül műsorra, ahol az egyik csoportban Jugo­szlávia válogatottja Izrael, Franciaország és Anglia leg­jobbjaival méri össze tudá­sát, Olaszország pedig egy másik csoportban vetélkedik Lengyelország, Belgium és Írország kiválasztottjaival. A csoportküzdelmek befejezése után a két első helyezett ke­rül szembe egymással, s a győztes jogot szerez a mont­reali játékokon való rész­vételre. Ismerve az erőviszo­nyokat, biztosra vehető, hogy az egyik csoport győztese Jugoszlávia, a másiké pedig Olaszország lesz. Nos, Primo mester ezt az alkalmat kí­vánja kihasználni, hogy visz­szavágjon a jugoszlávoknak az eddigi keservekért, és aka­dály nélkül jusson el Kana­dába. A montreali vízum te­hát szerinte csupán a jugo­­szlávok elleni mérkőzéstől függ. Kiegészítés gyanánt azonban hozzáfűzhetjük, hogy azoknak a csapatoknak, ame­lyeknek nem lesz szerencsé­jük Edinburghban, Hamilton­­ban alkalom kínálkozik ké­sőbb „pótvizsgára”, ahonnan viszont három együttes utaz­hat a játékokra. A veteránokat sem feledték el A kitűzött cél elérésének érdekében az olasz szövetségi kapitány továbbra is számít olyan veteránok szolgálatára, mint amilyen Dino Meneghin (26 éves, 204 cm magas), Renco Bariviera (27, 200), Pierino Mazzoratti (24, 187) és Marino Zanatta (29, 198). Ebben az esetben azonban zászló alá szólított néhány olyan fiatal játékost is, akik felhívták magukra a figyel­met Olaszország idei­­bajnok­ságán. Ezek pedig a követke­zők: Lorenzo Carraro (23,188, a velencei Canonból), Lucia­­no Vendemini (24, 212, a r­eti Brinaból) és Giani Ber­­tolotti (26, 200, a bolognai Sinudyneből). Mivel azonban Primo ki­­választottainak nagy része an­nak a Mobdigiigi együttesnek a tagja, amely nemrég ötödik alkalommal szerezte meg az Európa-bajnoki címet, to­vábbá az országos bajnoki címre pályázó Sinadyne, az eddigi olasz bajnok Cantu-i Birra Forst és a milánói Innocent­­sorokban szerepel, a mester kénytelen lesz ki­várni a szuperliga bajnoksá­gának befejezését és csak utána gyűjteni egybe Rómá­ban a válogatottat. Mielőtt útrakelnének Edin­burghba, az olaszok még egy utolsó tudáspróbát rendeznek április 23-a és 25-e között Rómában, amelyen részt vesz Puerto Rico és Románia válogatottja, továbbá az is­mert amerikai főiskolai együt­tes, a Rutgers csapata. Bátor játékvezető Felix Corval brazil játék­vezető messze földön híres arról, hogy a legnagyobb hi­degvérrel és határozottsággal ítél tizenegyeseket a hazai csapat ellen. Arra a kérdés­re, honnan veszi a bátorságot az ilyen döntések meghozata­lához, így válaszolt: — Ott­hon van egy feleségem, négy rossz gyermekem, két ku­tyám és az anyósom. Ha ve­lük szemben tekintélyt tudok szerezni, hozzájuk képest né­hány forróvérű játékos meg se kottyan. Külföldi IcMarűgő bajnokságok ANGLIA NSZK A 28. forduló eredményei: Hamburger—Bayem 0:1, Bo­russia—Karlsruhe 4:0, Ki­ckers—Werder 2:0, Köln— Fortuna 4:0, Hannover—Ein­tracht (B) 2:0, MSW Duis­burg—Eintracht (F) 1:1, Rot weiss—Bochum 1:0, Kaisers lautern 35, 3. a Hamburger 04—Bayern Uerdingen 5:1. A táblázaton a Borussia vezet 38. ponttal, 2. a Kaisers slautern 35, 3. a Hamburger 34, 4. az Eintracht (B) 33, 5. a Bayern és a Köln 32—32 ponttal stb. A 40. forduló eredményei: Arsenal—Ipswich 1:2, Bir­mingham—Tottenham 3:1, Coventry—Wolverhampton 3:1, Derby—Lester 2:2, Leeds —Manchester City 2:1, Li­verpool—Stoke City 5:3, Man ehester United—Everton 2:1, Middlesborough—Sheffield 3:0, Newcastle—Burnley 0:1, Norwich—Queens Park 3:2, Westham—Astonville 2:2. A táblázat: 1. Liverpool 56 (40 mérkőzésből), 2. Queens Park 55, (40), 3. Manchester United 52 (38) 4. Leeds 51 (40), ponttal stb.

Next