Magyar Szó, 1976. június (33. évfolyam, 164-178. szám)
1976-06-30 / 178. szám
6. oldal Papok iskolái Régi elképzelések szerint tanulni csak azért volt érdemes, hogy a földi halandó közelebb kerüljön Isten országához. A tizenötödik században megnyílt Zomborban a bencések iskolája, ahol a bibliai órákon és egyházi énekek gyakorlásán kívül, aligha folyt egyéb oktatás. Éppen csak írni és olvasni tanultak meg kicsit a tanulók míg „számvetésben — mint egy későbbi krónikás feljegyezte — nem mutattak nagyobb előmenetelt.” Később a ferencesek léptek a helyükbe, miután Szent Benedek rendjének „alázatos szolgái” eltűntek koldustarisznyáikkal a határból. Jött a török, apátságukat feldúlta, nem maradt más hátra, mint felhúzódni északabbra, a generális székhelye, Pannonhalma felé. Mintha valamennyien magyar barátok lettek volna, és népük sűrűbb közösségében kerestek volna biztonságot. A ferencrendiek inkább délről szivárogtak fel, bosnyák kolostorokból, gyakran egész falvak népét magukkal hozva a jó bácskai földeket feltörni. Iskolájuk a mai plébánia épületében volt, földszinten az óriási refektóriummal, amely tanterem is volt, meg ebédlő, boltíves mennyezetén a szentek életéből vett jeleneteket megörökítő domborművekkel, amelyek a turistairoda helyiségében ma is láthatók. Feltehetően ellátást is kaptak a tanulók, minthogy a tíz-egynéhány szerzetesnek kisebb ebédlő is elég lett volna. De az akkori iskola elkötelezettséget jelentett. Akit beadtak tanulni, miután a házaló barátok felfigyeltek valamely értelmesebbnek látszó gyerekre, az már nemigen került vissza az eke szarvához. Ottmaradt esztendőkön át a jámbor életmódot gyakorolva, hajnali miséken gregoriánokat énekelve, s miután abba a korba került, amikor a gyerek már férfinak tekinthető, s az „eleve rendeltetés sugallata" is megszólalt benne, csuhába bújtatták, a fráterek sorba megcsókolták és ezzel a testvéri csókkal maguk közé fogadták. A tanítási nyelv természetesen latin volt. Ez volt az egyetemes egyház hivatalos nyelve mindenütt a világon. S nemcsak Zomborban, hanem egész Kelet-Európában Rómának ez a nyelvi internacionalizmusa egyenlítette ki az ellentéteket a soknyelvű és soknemzetiségű, de egy hiten élő népek között. Isten színe előtt — oktatták őket — és ebben a közös nyelvben mindannyian egyformák vagyunk. A természettudományok titkait szintén a bibliai tanítások alapján fejtegették, ég és föld viszonyában a maguk misztikumát érvényesítve, amire a legjobb példa a máig fennmaradt napóra a plébánia déli oldalán, az egykori refektórium fölött. Régen egy angyal tartotta kezében a lándzsát, amelynek árnyéka a körbeírt római számokra esett, s a nap fordulása szerint mutatta az időt. Az alatta félkörben futó szalagon ezzel a felirattal: „Egy ezekből végórád!” Nem egyszerű időmutató volt tehát, amely szerényen és tárgyilagosan tesz eleget rendeltetésének, hanem intelem a gyarló embernek. Memento mori — emlékezzünk a halálra! — szólt ez a néma intelem a napóra számlapja alatt, mintha élni nem jelentene mást, mint szüntelenül a halálra gondolni. S az emberek, fiatalok és öregek, sőt gyerekek, iskolába menet az ijesztő napóra alatt egy pillanatra talán tényleg magukba szálltak és befordultak a templomba, hogy a tömjénfüst megkozmásodott levegőjében, s a rózsaillatos félhomályban lelki megnyugvásra leljenek, miközben valamelyik oltáron, a hosszú ablakok színes mozaikkockáin beömlő sejtelmes fényben halkan mormolta a pap az evangéliumot. Nyilván ennek a misztikus, valóban nem evilági állapotnak akart véget vetni II. József, amikor Zomborba érkezve első dolga az volt, hogy a barátokat kikergesse a kolostorból. Nem az egyház dolgai ellen volt kifogása. Csak az iskolát akarta kivonni a hatása alól. Akkor ugyan már volt a katolikus egyháznak egy úgynevezett „népiskolája" is, ahol nem barátok tanítottak, s az oktatási nyelv se volt latin. Volt egy német és egy bunyevác tanító. Az előbbi 28 fiút tanított, akik közül 8 görögkeleti vallású volt. A bunyeváchoz 75 tanuló járt, de csak télen, mert tavasztól őszig még a gyerekeket sem engedte el a földi munka. Magyar iskola nem volt. Az a kevés magyar, aki a török hódoltság után megmaradt, részben németül taníttatta a fiúgyermekeit — miután a lányokat kétszáz év előtt nemigen íratták iskolába — részben pedig a papok latin nyelvű tanfolyamaira küldte. Rákóczi felkelése nem vitte előbbre a nemzeti öntudatosodás ügyét, ami a szlávoknál már fennen lobogott. Várni kellett a reformmozgalmakig, amikor felocsúdott az itteni magyarság és határozottabban lépett fel nyelve, művelődési intézményei és iskolái érdekében. HERCEG János DUNATÁJ Szerda, 1976. júúnius 39. Szlavóniai szójárások Második kötete jelent meg nemrég a Szlavóniai szótárnak, amely Penavin Olga életművének tekinthető. Ő folytatja nyelvészeti téren azt a nem mindig hálás kutatómunkát, amelyet a századelő éveiben egy zsánerfestő, Garay Ákos kezdett meg, s néhány évtizeddel később Bartha Katalin és Kiss Lajos folytatott. Ami azonban itt Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu vidékén korábban festői egzotikum volt, a népdal és a tárgyi néprajz ősforrása, az most Penavin Olga munkája folytán a magyar nyelvjárásnak egy olyan csodálatos, zenei effektusokkal és költői fordulatokkal teli változatát tárja a vonatkozó szaktudomány elé, amelyhez csak az erdélyi hasonlítható. Ez a kicsinyítő ragokkal átmeg átszőtt, édesen behízelgő, s oroszosan dallamos, eredeti szójárásokkal teletűzdelt nyelv a honfoglalás kora óta őrzi a maga sajátosságait. Pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy nem volt kitéve idegen hatásnak. Ennek fordítottja áll. A szláv tengernek ez a kis szigete századokon át egy állandó nyelvi beszüremlés ostromát állta ki. Nem úgy, hogy elhárította, ellenkezőleg: befogadta és magába olvasztotta a hatást. Talán nincs még egy tájnyelvünk, amelyben annyi jövevényszó volna, mint ebben. És az egész mégis a mi édes anyanyelvünk szellemében él, diftongusaival lágyan belesimulva a magyar nyelv egészébe. Hihetőleg még közvetlen környezetében is tiszteletet keltve a maga másféle törvényeivel, alig észrevehetően bezárkózva, mint Babits versében. Más nyelven és magának [énekelget, mint szél kezében ]elszakadt levél, s talán nem ő, hanem a [szél zenél. Nagyképűség lenne részünkről a szaktudomány szempontjai szerint bírálni Penavin Olga könyvét. De nem kell nyelvésznek lenni, hogy jelentőségétméltányolni tudjuk. Mert mintha filológiai átfogó képessége a szociográfiának és a mai időket érzékeltető törekvéseknek is tekintélyes helyet biztosított volna. Egészen új keletű jövevényszavak jelzik a nagy változást társadalmi téren, mint például az „omladina”, „odbor”, „prikolica” és más szavak is. A hivatali terminológia átvétele, ami másutt permanens nyelvromlást jelent, itt ugyancsak békésen bealakul a tájnyelv egészébe. Mintha az, ami más környezetben végzetes veszélyt rejtene magában, itt meg se kottyanna. Már csak azért sem, mert nem megy tovább régi gyakorlatához híven, itt megáll, s felemésztődik. Külön kellene szólni a színes és gazdag nyelvjárások szép példáiról. Itt mintha a szerző megint csak az itt és most követelményeinek is eleget akart volna tenni. Mintegy a szlavóniai magyarság életének nagy változásait is példázva, most már egy nagyobb közös fénykörébe vonva ezt a népet. Szlavóniai magyarokról beszélünk, holott a szótár pontosan körülhatárolt terület: Kórógy. De hát, ami Kórógyra jellemző nyelvi és más szempontból, ugyanaz érvényes a többi településre és szórványra is. Leszámítva egy-két kivételt, Rétfaluét például, amelynek határai lassan elmosódnak. Penavin Olga „egy adai tisztviselőnek, Bence Sándornak” mond köszönetet, amiért nyelvjárási szempontból felülvizsgálta munkáját. Mi ezt a nevet épp e lap hasábjain tanultuk meg tisztelni az utóbbi hónapokban. Bence Sándor szülőföldjének szélesebb határán tallózva irt nagyon érdekes történelmi krónikát. Még élvezetesebb volt azonban az a néhány ízesen reprodukált anekdota, amely mintha — most látjuk! — szervesen beletartozna a kórógyi nyelvjárás kincsestárába. S hogy ezt most mondjuk el, a kórógyi szótárt ismertetve, azzal egy másik adósságunk lerovására találtunk alkalmat. Nagy érdeklődéssel várjuk a további munkát, mindenekelőtt a szótár harmadik kötetét. H. J. Zombor: Kitüntették a kiváló műkedvelőket A zombori községi közművelődési közösség idén első ízben díjazta azokat a műkedvelőket, akik tevékenységükkel különösképpen hozzájárultak a község művelődési életének fellendítéséhez, az amatőr tevékenység színvonalának emeléséhez. Idén első ízben külön elismerésben is részesítették a kiváló eredményt elért amatőr egyesületeket és a műkedvelő tevékenységet szorgalmazó iskolákat is. Az idén alapított díjakat a múlt héten Zomborban szerény ünnepség keretében nyújtották át az arra érdemes személyeknek és intézményeknek. A zombori községi közművelődési közösség díjainak átadását a Szerb Köztársasági Közművelődési Közösség által kitüntetett kultúrmunkásoknak odaítélt aranyjelvényeik átadása előzte meg. Ebben a magas rangú elismerésben — amelyet Deák Ferenc, a Vajdasági Közművelődési Közösség elnöke nyújtott át —, a következő személyek részesültek: SZÉLIG Ilona (Bezdán), SZALAI Piroska (Doroszló), valamint Sofija VIDOVIC Stanko NEVJESTIC, Leposava MAŠIREVIC, Ivan JAKOBCIC és Ivan KOVAC (Zombor). A zombori községi közművelődési közösség elnöksége pénzjutalomban és elismerő oklevélben részesítette a következő intézményeket: a szaniáléi közművelődési közösséget, a Zefir kötöttárugyárat, a zombori Vladimir Nazor Művelődési Egyesületet, a zombori Népszínházat, a zombori Avram Mrazovic Általános Iskolát, a doroszlói helyi közművelődési közösséget, a zombori Képzőművészeti Ősz intézményét és a zombori szimfonikus zenekart. A kiváló kultúrmunkások közül díjat és pénzjutalmat kapott Mae CaCIC (Regőce), Ivan KCIVAC (a zombori könyvtár dolgozója), Zivodarka KRSTIĆ (a zombori Pedagógiai Akadémia tanára), Leposava MAŠIREVIĆ (a zombori gimnázium tanára), Ljubomir MASIREVIC (a városi énekkar titkára), SZÁLAI Piroska (Doroszló), Borivoje STOJANOVIC és Milostko TOPALOVIC (zombori színészek), Sofija VIDOVIC (Zombor), és FRANYÓ József (Stanišić). A népitánc-csoport tevékenységéért külön oklevélben részesült a monostorszegi helyi közművelődési közösség, a zenei kultúra fejlesztése terén elért eredményekért pedig a zombori Október 21-e Általános Iskola. Külön oklevéllel tüntették ki Milan KRZNARICOT is. Oklevelet kapott még BARANYI István Cecilija FIRANJ, Rade JANCIC, Stanoje LAJOSEVIC Djordje LUKOVIC, MOLNÁR Elemér, Ivan PROBOJCEVIC, Karlo PERISKIC és Zivojin VLAISAVLJEVIČ. A zombori községi közművelődési közösség elismerő oklevelét még a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 9 műkedvelőjének is odaítélték, amelyet az egyesület fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen adnak át. F. A. Diákok munkaköpenyben Bizony sokba kerül a nyaralás. A képeslapokról csábít a kéklő tenger, a prospektusokról tündöklő, mesés könyvbe ülő luxushotel, de ha az ember az árakra gondol, inkább megelégszik a fül dekáddal vagy a zsúfolt városi medencével — ha ugyan van ... A diákoknak a zsebpénzből persze nem futja a nyaralásra, ezért munkát próbálnak vállalni a nyár folyamán és ily módon zsebpénzhez jutni . HOFFMANN Hedvig a zombori gimnázium harmadikos tanulója meséli: — Rengeteget szaladgáltam munkáért. Vagy ötvenszer telefonálgattam ide-oda, de sajnos kevés eredménynyel. Sok helyen kinevetik a rektert, a munkaközvetítő vállaltat elutasított. Most aztán végre sikerült két hétre munkát biztosítanom, egy kisgyermekre fogok vigyázni. Csak 500 dinárt kereshetek így, és ezért a kukoricaföldekre is ki kell mennem dolgozni, de egy pár napra csak, mert ez nagyon megerőltető munka számomra, igaz jól fizetnek. Alija ATANASZOVSZKI másodéves egyetemista. — A tengerre szeretnék menni egy-két hétre. Mivel minden drága, ezért hálózsákot viszek magammal, úgy talán elegendő lesz a zsebpénzem. Már lassan két hete dolgozom. A községi képviselőtestületben alkalmaztak. Mérnökökkel járjuk Zombort, az utcákat mérjük. Már egész dagadtak a lábaim a sok járásból, de azért ki kell bírnem. Délutánonként pedig a vizsgákra készülök. NAGY Borbála, a zombori kereskedelmi iskola tanulója. Ottlon, falujában tölti a nyári- szünidőt. — Sajnos, kútba estek a terveim, az idén nem mehetek a tengerpartra. Legalább nyolc tengerparti szállóba írtam abban a reményben, hogy valahova fölvesznek, akár konyhai kisegítőnek, de sehonnan sem érkezett válasz. ANDREKOVICS Ádám, a mezőgazdasági iskola tanulója. — Magyarországon szeretnék nyaralni egy hétig. Ott aránylag olcsón lehet üdülni. Zentán kaptam munkát, ott fogok dolgozni egy hónapig egy mezőgazdasági kombináltan. Nehéz, hosszú lesz ez az egy hónap, de ki kell bírni, kell a pénz. RADICS Viktória Zombor testvérvárosának életéből: Kamarazenekarok bajai találkozója A Bajára sereglett muzsikusok szombaton és vasárnap élvezhették a város, a Vízügyi Igazgatóság, a Fegyveres Erők Klubjának vendégszeretetét. Köztudomású, hogy a kamarazenélés a muzsika legmagasabb rendű formája és hogy ennek a társas zenélésnek Baján nagy hagyományai vannak. Nem véletlen tehát, hogy a Bajai Nyár rendezvénysorozata egyben a kamarazenekarok találkozójává szélesedik: zenei ünneppé nemesül. A fellépések sorát a vendéglátó Bajai Zenekar nyitotta meg Bolberitz Tamás vezényletével. Műsoruk magas színvonala egyszerre meghatározta a találkozó művészi színvonalát. Torelli e-moll versenyművét cimbalmon játszotta Szakály Ágnes virtuózán, Bach d-moll kettős hegedűversenyét a muzikális Dobos Márta és Radványi Géza. Kocsár Miklós a zenekarnak ajánlott öt tétel klarinétra c. művét játszotta. A szólót Kovács Bélától — a klarinét avatott mesterétől — hallottuk. Hagyományos zenei barátság alakult ki a bajai és a zombori zenekar között. Szép művészi példája volt ennek a zomboriak mostani szereplése Dragoslav Mitrovic irányításával. Műsoruk: Despais: Előjáték, Lotka Kalinski: Scherzo, Haydn: Fuvolaverseny (szóló Sonja Antonié) és Oboaversenye (Miloš Vasilievic szép hangú szólójával). A nagyszerűen sikerült zenebaráti találkozót gálaest zárta, amelyen a jelenlevő zenekarok egy-egy számmal szerepeltek. A hangulatos estre Pergolesi Stabat Materének előadása tette rá a koronát. Ez volt Baja együtteseinek — a zenekarnak és a Liszt Ferenc kórusnak (karigazgató Vígh László) — zenei ajándéka a fesztivál részvevői számára. Közreműködött nagy zenei élményt nyújtva, László Margit és Szirmai Márta. A remekművet Bolberitz Tamás vezényelte hatalmas drámai érzékkel. Köszönet a rendezőknek, a részvevőknek. Várjuk a következő bajai zenei találkozót. ZÁMBÓ István A zombori Kamarazenekar fellépése