Magyar Szó, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-02 / 242. szám
hm nkiicaár Terménytőzsde - 1978. augusztus 26—szeptember 1. Az újvidéki terménytőzsde utóbbi összejövetelein a ku- skorica kínálata mind jelentősebb az ára pedig csok- k. nő irányzatú. Az utóbbi tételek 2,25 dináros árszinten keltek el, de lehetséges további árcsökkenés. A takarmányárpáért utóbb 2,30 —2,32 dinárt, a zabért pedig már 2,30 dinárt fizettek. A búza kereslete továbbra is igen jelentős. A minőségi erőtarkarmányfélék kínálata elenyésző, részben a korlátolt behozatal, részben pedig a naiv kereslet következtében. A fehérjedús takarmánykeverékek ára nincsen arányban a jószágtartás kifizetődőségével. A hússertés kereslete változatlanul igen nagy szórványos felhozatal mellett. A terménytőzsdén utóbb 2,50 dinárt fizettek az élősúly kilogrammjáért a terepen ennél többet is. A jelek szerint a hússertés ára most már megnyugszik. Az újvidéki terménytőzsde utóbbi összejöveteleinek forgalma: GABONA: Általában jelentős kereslet, kukoricábóljavuló felhozatal. Eladásra kínáltak 7700 tonna acélos újbúzát 17—19 párás és 2250 t lágy újbúzát 10-12 párás túlfizetéssel. 500 t rozsot 3,25. 300 t takarmányárpát 2,30—2,32. 1150 t zabot 2,30,t zsákolva 2,40—2,50 9620 t idényszáraz kukoricát 2,20— 2,25, 13 900 t szárított árut 2,20 dináros áron. Kerestek nagy tétel acélos és lágyúsbúzát. napi, áron. 5000 t sörárpát és 500 t t gerslinek való árpát napi áron. 500 t takarmányárpát 2,25—2,32, 110 t zabot 2,30, 14 300 t idényszáraz kukoricát 2,15—2,20 dináros áron. Eladtak 2700 t acélos újbúzát 18 párás túlfizetéssel, 2020 t idényszáraz kukoricát 2,20—2,25 dináros áron. VETŐMAGVAK: Nagy választékban kínálnak jelentős tétel magbúzát, szórványos és tartózkodó érdeklődés és nagyjában áralakulás nélkül. Csupán I/I-es osztályzatú San Pastore kelt fel 4,45 dináros áron. Kínál-tak még nagyobb tétel rozs-, árpa- és zabvetőmagot is áru nélkül. TAKARMÁNYFÉLÉK: Nagy hiány fehérjedús erő-1 takarmányféléből. Kínáltak 4 464 680 bálázott búzaszalmát 0,70—0,80. 40 t árpaszalmát 0,75 dináros, 3000 t rétisze-inát napi áron 1750 t lucer- Inalisztet 2,40—2,50 300 t guarlisztet 5,15 100 t csont- lisztet 3,50 100 t húslisztet 3,60. 200 t másodosztályú búzát 2,20 260 t cirokmagot 2.05 dináros áron. Kerestek 200 t búzaszalmát 0.70 dináros, 1500 t rétiszénát napi áron 4300 t répaszeletet 1,55—1,65. 1720 t szójadarát 5.80 behozatalit 5,95. 3755 t napraforgódarát 2,75. 800 t takarmánybúzalisztet 1,75. 15 t lucernalisztet 2,40. 200 t húslisztet 3,60. 500 t takarmánybúzát 2,20, 60 t cirokmagés 2 dináros, valamint 500 t lucernaszénát, 115 t búzakorpát, 4120 t kukoricaglutént, 640 t hallisztet és 255 t takarmányélesztőt napi áron. Eladás nem volt. EGYÉB TERMÉNYEK: Kínáltak nagyszemű szárazbabot 12. fehér és sárga szárazbabot 7.50—10. 1000 t Desirée fajta burgonyát 3.50— 4. 2500 t vöröshagymát 5.20. 300 t répát 7. 3000 t dinynyét 1.80—3.20 dináros áron. Kerestek 2000 t napraforgómagot napi áron. 100 t szárazborsót 11. 1500 t burgonyát 3.60. 700 t vöröshagymát 5.20 700 t csemegealmát 3.50—5 és 100 t görögdinnyét 1,80 dináros áron. VÁGÓÁLLAT: Korlátlan sertéskereslet. Kínáltak 399 társastermelésből eredő hússertést napi áron 200 hízómalacot 30. 600 hízóüszőt 25,50—26 300 hízóborjút 33 dináros áron. Kerestek korlátlan tétel hússertést, 100 fekete zsírsertést napi áron 100 hízott üszőt 20.50 dináros áron. Eladtak 390 társastermelésből eredő hússertést 21.40—21.50 dináros áron. Takarékosaknányfeldolgozás Több mint egy évszázada foglalkoztatja a kutatókat, miképpen lehetne a zöldtakarmányok fehérjetartalmát a leggazdaságosabban értékesíteni az állatokkal. Ismeretes tény ugyanis, hogy a zsenge pillangós — főleg lucerna és vöröshere — növendékek tisztán etetése többnyire fehérjepazarlással 1 nár, mert táparányuk a szükségesnél jóval szűkebb. Az sem közömbös, hogy az egyébként gazdag fehérjeforrást kínáló zöldtakarmányokat nyersrosttartalmuk miatt — egygyomrú állatok csak kivételesen, korlátozott mértékben hasznosíthatják. Figyelmet érdemelnek tehát azok az eljárások, amelyek a szóban forgó fehérjét igyekeznek elkülöníteni és nyersrost nélkül hozzáférhetővé tenni. A rothamstedi kísérlet A kísérlet kiváltképpen azért tarthat érdeklődésre számot, mert egyúttal az energiatakarékosság jegyében fogant. Kidolgozóinak az az elképzelése, hogy a takarmány zöldtömegéből kisajátolják a fehérje nagyobb hányadát. Az így kapott levetbesűrítve keverik — mint fehérje-koncentrátumot — asertéstápba. A visszamaradt zöldtakarmány-,törkölyt , (esetleg karbamiddal dúsítva) a szarvasmarhákkal etetik meg. A kísérlethez a kutatóintézet gazdaságából származó alapanyagot, réti füvet és lucernát használtak. A különleges présszerkezet óránként kb. 50 g felaprított zöldtömeget dolgozott fel, s abból mintegy 25 g levet sajtolt ki. A visszamaradt szecskatörkölyt a gép a szárítóba továbbította, amelyből ,,aprószéna” állapotban került ki. Minthogy víztartalma már előzőleg alaposan megcsappant, a szárításhoz felhasznált energia kereken 40 százalékkal volt kevesebb, mint amennyire egyébként szükség lett volna. S ez nem csekély megtakarítás! Egyúttal 30 százalékkal nőtt a szárítási teljesítmény. Ami az aprószéna beltartalmát illeti, a présszerkezettel körülbelül 18 százaléknyi szárazanyagot sajtoltak ki. A maradék szárazanyag még mindig csaknem 16 százalék nyersfehérjét tartalmazott, tehát a kérődzőknek kifogástalan takarmányt kínál. A takarmánylé felhasználása A kísérlet során a kisajtolt levet vegyes gabonadarához keverve, sertésekkel etették. Az erre beállított csoportok súlygyarapodását 20—65, illetve 65—95 ke között figyelték meg. Mindkét esetben kedvező eredményeket kaptak. Gondot okozott, hogy a takarmánylé néhány napnál tovább nem tárolható, mert benne a fehérje bomlásnak indul. Ezért a berendezést úgy egészítették ki, hogy a sajtolással egyidejűleg gőzt vezettek a folyadékba, s annak hőfokát 85 Celsius fokra emelték. Ezen a hőmérsékleten a fehérjék ki-s csapódtak, s ezzel a kon- centrátum tartóssága sokat javult. A módszer kilátásai A fehérje- és energiatakarékosság folyamán kedvező lehetőségek nyílnak az ilyen és ehhez hasonló eljárások előtt. Egyre-másra fölvetődik az a gondolat, hogy miképpen lehetne a nyersrosttól mentes növényi fehérjéket emberi táplálkozásra alkalmas formába hozni. Kétségtelen ugyanis, hogy tarthatatlan ellentmondást szül a fehérjepazarló takar-lmányozás a világ egyik, és jó súlyos fehérjeínség a világ másik felén. Az is nyilvánvaló, hogy az állati szervezeten keresztül a szántóföldön termett tápanyag csak tetemes veszteségek árán alakul át élelmiszerré. Ugyanez vonatkozik az energia-felhasználásra. Így például számos adat birtokában megállapították, hogy az 1000 kcal-t tartalmazó zabpehely- vagy kukoricapehely-mennyiség előállításához 400—600 kcale ipari energia szükséges. Ha viszont a zab és a kukorica feltakarmányozásával állítanak elő húst, majd húskészítményt, az 1000 kcal tápértékű konzervtöltelék előállításáig körülbelül 25—30 000 ipari kcal fogy el. Ezek az elgondolkoztató számok is arra figyelmeztetnek, hogy a gazdálkodás minden területén — tehát a takarmányozásban is — sürget a hatékonyság javítása, a korszerű módszerek beiktatása e termelési rendszerekbe. 10 m nme 1 A MAGYAR SZÓ MEZŐGAZDASÁGI MELLÉKLETE Szerkeszti: SOMOGYI Zoltán jugoszláv búzák Magyarországon Magyarországon, Baján változatlanul nagy hangsúlyt helyeznek a biológiai tényezőre. Ebből adódóan évről évre számos magyarországi és külföldi búzafajtát próbálnak ki. Adaptációs kísérleteikről is évről évre beszámolnak. A sikerek azt igazolják, hogy nem alaptalan ez a kezdeményezés, amit nagy hozzáértéssel végeznek az ottani szakemberek. A búzafajták közül a már köztermesztésben ismert fajtákat is évről évre vizsgáztatják a különböző provokációs kísérletben: feleletet kívánnak kapni, milyen a betegségekkel szembeni ellenállóságuk. A műtrágyázási kísérletek a terméshozam növelését szolgálják. A köztermesztésből már ismert búzafajtákon kívül több előzetesen elismert, minősítésre bejelentett fajtajelöltet is kísérletbe állítottak. Ezek között szerepelnek a martonvásári, a szegedi kutatóintézet új intenzív búzafajtái is. Az elmúlt évtől kezdődően — a 4 éves kapcsolat eredményeként — kipróbálták az Újvidéki Mezőgazdasági Kutató Intézet új fajtáit is. Ezek közül a legígéretesebbnek a Partizanka mutatkozott, mely egy-két nappal korábban érik a Bezosz■ taja 1-nél, annál 8—10 cmrel alacsonyabb, télállósága 1 jó, lisztharmattal, levélrozsdával, szárrozsdával szemben ellenálló. Ezerszemsúlya viszont 82—86 kg, lisztminősége kiváló. Al A2. Malom- és sütőipari tulajdonsága valamivel jobb a Bezosztaja 1-nél. Nagy termőképességű fajta, 65 q-nál többet ad hektáronként. Baján 31 hektár átlagában 70 g termést takarítottak be. Termesztése intenzív viszonyokat követel, vetésidejének optimuma október második dekádja. Vetőmag szükséglete 240 kg ha, ami 600 tövet jelent négyzetméterenként. A szakemberek véleménye szerint a legígéretesebb fajtának bizonyul, hiszen az információs kísérletekben 13,6 g-val termett többet, mint a Bezosztaja 1, így a termelési rendszerben terveik szerint 10—15 százalékos területaránnyal kívánják köztermesztésbe vonni. Ugyancsak figyelemre méltó fajta a Novosadska Raina—2. Jellemző adatai közülcsak néhányat emelünk ki: 12—21 kalászkájában, kalászkánként 3—4 szem helyezkedik el, a Bezosztaja 1-nél 6 nappal korábban érik. Télápósága, szárszilárdsága jó, kedvezőbb, mint a Bezosztaja 1-é. Szármagassága 4—5 cm-rel alacsonyabb, mint a standard fajta, levélrozsda-, szárrozsda-, lisztharmat-ellenállósága jó. A pergésnek ellenáll, ezermagsúlya 44 g, hektoliter súlya 80—83 kg. Malom- és sütőipari tulajdonsága azonos a Bezosztaja 1- gyel. A ■ termesztési tapasztalatokról keveset tudtak mondani a szakemberek, csak jugoszláviai megfigyelések vannak, ahol 10,4 g-val termett többet a Bezosztaja 1- nél. Vetőmagszükséglete 240 kg/ha, ami 600 tövet jelent négyzetméterenként. A bajai kísérletekben figyelemre méltó habitust mutatott és kiváló terméseredménnyel szerepelt A korai fajták közül a Száva emelkedett ki, kiváló tulajdonságaival. A kifejlett növény a 75—80 cm magas, malom- és sütőipari minősége a Libelluláéhoz hasonló. Ezermagsúlya 34 gramm, hektoliter súlya 76—82 kg. Nagy termőképességű, 80 mázsát is terem hektáronként. A gombabetegségekkel szemben ellenálló. Állóképessége szintén jó, a takarmánybúzák közül ez a legperspektivikusabb fajta. Természetesen számos, figyelemre méltó jugoszláv, olasz és Szovjet búzafajta is szerepelt még a kísérletekben, amelyek közül csak az előbb ismertetett 4 fajtát emeltük ki. (Magyar Mezőgazdaság) (Lazukics Anna felv.) A mogyoró gyökereztetése A gyümölcsfaalanyok és -fajták gyökereztetésére régóta alkalmazzák a bujtás különféle változatait. Valamennyi bujtási mód esetében a gyökereztetésre szánt szárrész összefügg az anyanövénnyel mindaddig, amíg meg nem gyökeresedik. A gyümölcsfajok egy része — így a mogyorós — bujtással egy év alatt nehezen gyökeresedik meg, és kevés gyökeret hoz. A bujtványok gyökeresedése különböző beavatkozásokkal, például ettolálással, gyűrűzéssel, hosszanti bevágással fokozható. Az ettolálás és gyűrűzés előnyeit egyesíti a dróthálós gyűrűzéssel kombinált hajtás. A módszer lényege az, hogy az anyanövényeket kora tavasszal gyökérnyakig visszavágjuk. A bevágott anyanövényekre 4—7 milliméter lyukbőségű horganyzott dróthálót helyezünk és kb 5 centiméter vastagon földdel betakarjuk. A hajtások a dróhálón keresztül ettoláltan törnek elő. Az előtört 20—30 cm-es hajtásokat fokozatosan feltöltjük. Az őszi letermelésig a hajtások megvastagodnak és így a drótháló meggyűrűzi a hajtások alsó részét. Ennek következtében tápanyagtorlódás áll elő és a drótháló fölött az ettolálódott hajtások túlnyomó része dús gyökérzetet hoz, össze a feltöltést lebontjuk és a jól meggyökeresedett hajtásokat kézzel könynyen letördelhetjük, mert a drótháló mély bevágást okoz. Az őszi letermelés után a dróthálót az anyanövényen hagyjuk, és a téli fagyok ellen 10 cm földréteggel védjük. Tavasszal csak 5 cm földet hagyjunk a drótháló fölött és így a hajtások ismét eltoláltan, a dróthálón keresztül törnek elő. A dróthálós gyökereztetést háziskertben saját célra történő mogyorószaporításhoz is alkalmazhatjuk. 44$1