Magyar Szó, 1976. október (33. évfolyam, 271-285. szám)
1976-10-10 / 280. szám
Vasárnap, 1976. okt. 16. MAGYAR SZÓ Portré — Még mielőtt a hivatalos döntés megszületett volna, olyan véleményeket is hal lottam, hogy nem kellene annak októberi díjat adni, akii otthagyta azt a vállalatot, ahol kiérdemelte az elisme- rést. A legőszintébben mon- dom, nem bántott a dolog, és talán így még jobban is esett a kitüntetés — kezde a vallomást Benyik József mérnök, a Tartományi Építőipari Intézet munkatársa, a Chemos Műanyaggyár egyekori igazgatója. Valóban, miért is hagyta ott a palicsi Chemost, amely- nek dolgozói — munkájának utólagos elismeréséül — díjazásra indítványozták? — Harmincöt éves vagyok. Ebből tíz évet töltöttem a vállalatban, s ha az ösztöndíjas éveimet is beszámítom, akkor kapcsolatunk tizenöt éves múltra tekint vissza, s nem kevés ... Huszonkilenc évesen, talán a város legfiatalabb igazgatójaként vettem át a Chemos Műanyaggyár irányítását. Úgy érzem kényszerűségből, munkatársaim kérésére vállaltam ezt a megbízatást. Botcsinálta igazgatóként dolgoztam egészen ez év áprilisáig — tette hozzá mosolyogva. — A szakmámat, a vegyészetet mindig jobban szerettem. A kérdés megválaszolására még majd visszatérek, beszéljünk inkább a vállalatról, a Chemosról. Beszéljünk! — 1970-ben, amikor igazgatója lettem, 120 dolgozója, volt, amikor megváltam tőle, már 430-an dolgoztak. Ebből is látszik, hogy nagy és folyamatos fejlődésen ment keresztül, s ami talán még ennél is fontosabb, az üzleti, a pénzügyi eredményeink is állandóan javultak. Ez utóbbival már kevesebben dicsekedetnek. Mi volt a jó gazdálkodást nyitja? — Egyszerűsítve a dolgozjkát a következő. Beruházásainkat mindig a piac igényeinek megfelelően eszközöltük. Tudva, hogy a Chemos divatcikk-kellékeket, műanyagból készült női cipősarkokat, talpakat ésgöngyölenanyagot gyárt, rendkívüli fontosságú volt, hogy jól időzítsük a beruházásokat. Jó érzék kellett ahhoz, hogy kellő időpontban újítsunk. Ha elhamarkodjuk a dolgot , haszontalanul elfekszik a drága tőke, ha késünk az invesztálással, még ennél is rosszabb történik — megelőz aonkurrencia. Ottlétem alatt egyik sem fordult elő, nem történt elhibázott beruházás, és nagyrészt ennek köszönhető az állandó felfutás. Itt említem meg, hogy „útközben” még arra is volt erőnk, hogy talpra állítsuk az ugrancsak Solid Kombináthoz tartozó Solgent, amely hetvenkettőben még veszteséges volt, egy évvel később már rentábilisan gyártotta a műanyag tubusokat, palackokat. Ma már ebben a részlegben is európai szintű a termelés. Nagyságrendben hazánkban az első helyen állnak. — Lassan visszakanyarodhatunk az első kérdéshez. Miért hagyta ott a Chemost? — Az említett, és most fel nem sorolt eredményeket — amelyeknek elismeréséül Május elseje díjat és Októberi díjat is kapott már a Chemos — nem adták könnyen. Túlzásként hangzik talán, ha azt mondom, hogy éjjel-nappal dolgoztam. Az egészségem is megsínylette, hogy több szakember munkáját végeztem éveken keresztül egyidejűleg. Azonkívül legtöbbször csak kemény meggyőzés után tudtam keresztülvinni a kombinát szintjén a jó kilátásokkal kecsegtető elképzeléseimet. Az igazság az, hogy sok esetben nem tudtunk megegyezni a Solid általános fejlesztési politikáját illetően. Belefáradtam. Végül — amint már említettem — egyéni ambícióim más irányba terelik érdeklődésemet. Tovább akarom képezni magamat a szakmában. — Erre nyújt jó lehetőséget az új munkahely? — Egyedül itt van alkalmam arra, hogy továbbtanuljak, s egyúttal a tőlem telhető legtöbbet adjam majd leendő beosztásomban. Ez már a „további tervek” kérdéscsoportjába tartozik. Az elképzelés az, hogy a majdani szabadkai Vegyipari Fejlesztési Intézetben a petrolkémia ágazatának előmozdításán dolgozzam. Pillanatnyilag is ennek az új intézetnek a felépítésén fáradozom többedmagammal. Ezzel párhuzamosan folytatom tanulmányaimat az újvidéki Természettudományi Kar kémiai tanszékén. És még valamit. Régi vállalatommal a továbbiakban sem szűnt meg a kapcsolatom. Aktívan részt veszek tovább fejlesztésében. GÁL ott« Botcsinálta igazgató voltam... " Összefogásban a (villany) erő Az Elektrovojvodina Újvidéken, Szabadkán, Zrenjaninban, Pancsován, Zombor- ban, Mitrovicán, Rumán, Kikindánés Zentán működő áramelosztó társultmunka-alapszervezetek kommunistáinak küldöttei pénteken Újvidéken megegyeztek, hogy támogatják az Elektrovojvodina dolgozóinak összetett társultmunka-alapszervezetbe való egyesülését. Ha a javaslatot az önigazgatási szervek és a dolgozók is elfogadják, az Elektrovojvodinának öt munkaszervezete, három közös szolgálata és egy saját bankja lesz. A munkaszervezetek és a közös, szolgálatok a következők: áramelosztó munkaszervezet a kötelékébe tartozó társultmunka-alapszervezetekkel, tervezési-építési munkaszervezet, úgyszintén megfelelő számú társultmunka-alapszervezettel, az épülőfélben levő újvidéki villanytelep munkaszervezet, továbbá az újvidéki és szabadkai hőtelepek munkaszervezetei, valamint az adminisztrációs munkát végző, a társadalmi életszínvonal-ügyi és az adatfeldolgozó elektronikus központból álló közös szolgálatok. Hogy milyen nagy lépés ez előre az Elektrovojvodina szervezettségét, működését és általában Vajdaság áramellátását illetően, azt az Elektrovojvodina dolgozói tudják legjobban. Csak egy adat ezzel kapcsolatban: jelenleg minden áramelosztó társultmunka-alapszervezetnek — amelyekből kilenc van — saját adminisztrációja, tervezési, beszerzési és ki tudja még, milyen saját, a kiadásokat terhelő szolgálata van. A közös ügyek, a közösségi érzés, együttműködés, közös távlatok meglehetősen idegenforgalom volt az Elektrovojvodinában, jóllehet a villanygazdaság, tartományunk áramellátása sennek fejlesztése a legszorosabb együttműködést és a legcélszerűbb gazdálkodást követeli meg.. A társult munka törvényén, vagyis a dolgozók alkotmányos érdekein alapuló, összetett rendszerű társultmunka-szervezet mindezeknek a követelményeknek eleget tehet, s az alapvető feladatokra összpontosíthatja erejét: a villanyenergiai létesítmények építésére, felújítására , karbantartására és az áramelosztó létesítmények, a villanyhálózat építésére, bővítésére és fejlesztésére. Aki az utóbbi években figyelemmel kísérte az Elektrovojvodina alkotmányos átalakulásának folyamatát, jól tudja, hogy a társult munkaalapszervezetek közötti helyes gazdasági viszonyok felállításával volt a legtöbb baj. Bár erre vonatkozóan nem egy alapos felmérésre és döntésre lesz szükség a jövőben is, az összetett társultmunka-szervezet előrevetített gazdasági viszonyait a tervezés és a piaci viszonyok szabják meg, vagyis a társultmunka-alapszervezetek működése szigorúan a tervezés szerint történik, s a közöttük kialakuló gazdasági viszonyokat az egységes árak szabályozzák. Az Elektrovojvodinában végbemenő változásokra elég sokat kellett ugyan várni, mégis a legjobbkor történnek. Vajdaság népkölcsönt hirdet a villanyenergiai létesítmények építésére, hogy saját energiaforrásai legyenek, illetve kielégítse a rohamosan fejlődő ipar és a lakosság nap nap után növekvő áramszükségletét. Az Elektrovojvodinának is fel kell készülnie, elsősorban saját belső viszonyainak rendezésével, hogy helytálljon az egész tartományt érintő és az általános gazdasági és társadalmi fejlődést szolgáló, hatalmas vállalkozás sikerrevitelében. Az összetett rendszerű társultmunka-szervezet létesítésével az egyik legfontosabb követelménynek már eleget is fog tenni, de vannak még nem kevésbé fontos feladatai, amelyekről a pénteki tanácskozáson részt vett kommunisták kellő eréllyel beszéltek. A népkölcsönnek fel kell villanyoznia az Elektrovojvodina dolgozóit is, hogy harcoljanak a célszerű gazdálkodásért, a termelés növeléséért, takarékosabbak legyenek és a személyi jövedelmet szigorúan a termelékenység fokozásához szabják. Végül, de talán elsősorban, az Elektrovojvodinának változtatnia kell a fogyasztók iránti magatartásán, az érdekközösségek megalakításával a fogyasztókat is be kell vonnia az üzleti ,politika kialakításába, az eszközhasználatra vonatkozó döntéshozatalba, mert az áramelosztó vállalat nem önmagáért létezik, hanem a legáltalánosabb népi, nemzetgazdasági érdekek végett. ( POLYVÁS József Előtérben a munka A társult munkáról szóló törvénytervezet nyilvános véleményezése idején a nem termelő körökből számtalan módosítási javaslat érkezett a képesítés és a szolgálati idő méltányolására. A megjegyzés az, hogy ha a jövedelemelosztásban „csupán” a munkaeredményt vesszük figyelembe, a szolgálati éveik és a képesítés pedig másodlagos szerepet játszik, akkor megcsappan a továbbképzés iránti érdeklődés. A szolgálati évek és a szakképzettség favorizálása érthetően a gazdaságon kívülről ered, hiszen például Vajdaságban a szakképzett munkás havonta átlag 500 dinárral kevesebbet keres a középiskolai végzettségű hivataloknál, a magas szakképzettségű munkás pedig 900 dinárral kevesebbet a főiskolai végzettségűnél. Az új törvény hivatott helyrebillenteni ezt az aránytalanságot. 17. oldal őszi termésbetakarítás Vajdaság-szerte törik a kukoricát Eltérő, mégis biztató vélemények a hozamról ! A vajdasági emzőgazdasági szakemberek három értékelése is helytállónak bizonyult — legalábbis edddiig — az idei kukoricaterméssel kapcsolatban. Az augusztusi esőzések után azt állították, hogy a beérés ideje körülbelül 20 nappal késik, majd a múlt hónap vége felé nagyobb terepszemle után úgy vélték, hogy a hozamok tíz, százalékkal alacsonyabbak lesznek a tavalyinál. Ami a minőséget illeti: véleményük szerint az idén is igen jó a kukorica. Ha már a hozamoknál tartunk, akkor említsük meg, hogy eddig két értékelésről hatottak. Az egyik szerint országos viszonylatban körülbelül 3 százalékkal terem kevesebb kukorica, mint tavaly, vagyis körülbelül 9 112 000 tonna, a másik pedig a vajdasági szakemberek említett véleménye. Ismert kukorica -szakértőink azonban mindjárt emlékeztetnek:tavaly rekordtermésünk volt, az idei hozamot tehát az átlagosan jó esztendőkéhez lehet sorolni. Ezúttal azonban maradjunkkizárólag a vajdasági eredményeknél, nemcsak azért, mert itt terem az ország kukoricahozamának mintegy 70 százaléka, hanem azért is, mert az itteni előkészületekről, problémákról és hozamokról hallottunk legtöbbet. Nos, a Tartományi Gazdasági Kamarában szerzett értesülések szerint hétfőn Vajdaság legtöbb, köztségében kezdetét vette a kukoricatörés. Az idén, úgy látszik, azok járnak jól, akik korai és úgynevezett középkorai 120 —130 napos hibrideket vetettek. Ilyen kukorica aránylag nagy területeken van Bánságban és Bácskában is. Ezáltal tehát — hacsak nem romlik meg tartósan az időjárás — meggyorsul a termőföld felszabadítása és előkészítése búza alá. Akárcsak más terményekben, a kukorica terméshozamában is lényeges eltérések vannak vidékenként. A zombori, a topolyai, és a zimja,nini községben az első átlagok 60—70 bázisa körül mozognak hektáronként, de sok helyütt még mindig elég magas, 35 százaléknál is nagyobb a nedvességtartalom. A kukoricatörés általában azokon a parcellákon a legajánlatosabb, ahol a nedvességtartalom már 32 százalékra csökkent. A kombájnnal betakarított termést, ahol csak lehet, szárítókba szállítják. Csak itt ügyelni kell a szakembereknek arra a tanácsára, hogy ne szárítsák túl a szemet, mert ezáltal lényegesen veszít táp- és ipari felhasználási értékéből. Inkább valamivel több nedvességet hagyjanak benne, és ezáltal gyorsabban száríthatják is a beérkezett kukoricát. A kikindai község egyes falvainak határában penészedni kezdett a kukoricacső, és a szakemberek úgy vélik, hogyha ilyen meleg marad az idő, akkor nem lesz aggodalomra ok a termésbetakarítás ütemében, tehát nem kell mindené."« sürgetni a túl nedves kukorica törését. A termésbetakarítás elhúzódásának van egy előnye is, éspedig az, hogy a gyárak végre teljesíteni tudják a megrendeléseket, és a munkaszervezetek idejében megkapják a jó előre megrendelt mezőgépeket. Ezáltal pedig az egyes termelők földjéről is gyorsabban betakaríthatják a termést. TÖRKÖLY István Amikor a többség téved Még két nap sem telt le igazgatói mandátumából, máris meglepetés érte. Egy gépkocsivezető, akivel az előző nap a munkaidő vége felé megbeszélést tartott —, mert fontos önigazgatási tisztsége is van, neki —, szemrebbenés nélkül nyújtotta át aláírásra az útiszámlát, melyben az állt, hogy a kérdéses napon délelőtt kilenc órától este huszonkét óra harminc percig épületanyagot fuvarozott a vállalat számára. Amikor figyelmeztette a tévedésre, az csak összeráncolta a homlokát, s szó nélkül kisietett. Néhány napig várt, s akkor utánanézett az útiszámlának. Nem volt nehéz kiderítenie, hogy a számlát még aznap kifizették. Terméseztesen nem volt kijavítva. A jóváhagyó aláírást a részleg főnöke adta meg, akinek szerinte indokolatlanul volt meg ez a joga. A tmaszon belül viszonylag gyorsan elmérgesedett a helyzet. Az igazgató észrevette ugyanis, hogy a tehergépkocsik vezetői saját szakállukra is fuvarozgatnak, s az erőgépek kezelői sem vetik meg a túlórázást, különösen akkor, ha a megegyezéses alapon történő szolgáltatások ára teljes egészében az ő zsebükbe vándorol. Minden esetben megtette a feljelentést, de a fegyelmi bizottságból figyelmeztetésnél többet nem tudott kicsikarni. Az is csak azért sikerült, mert a tettes — nem először kapták már rajta, hogy saját céljaira is használja a triasz tehergépkocsiját — egy ízben beismerő vallomást tette, de ezzel védekezett, hogy házat épít, s valóban gyors fuvarra volt szüksége. Ahogy múltak a hónapok, úgy szaporodtak a feljelentések, s a gyanús aláírásra váró számlák. Közben nemegyszer megtörtént, hogy az érdekeltek, csakhogy megmutassák hatalmukat, egyszerűen leszavazták az igazgató valamelyik javaslatát. Ugyanakkor pedig megszületett a döntés, mondjuk, egy olyan erőgép megvásárlására, ami méretei folytán, a triász szükségleteit figyelembe véve, túl kicsi s „legfeljebb” arra jó, hogy a magánépítkezéseknél hasznát vegyék. A nyílt háború az igazgató s a többiek között akkor tört ki, amikor egy Zágrábból visszatérő küldöttség az üzletkötést követő vacsora és ivászat költségeit is a tmasszal akarta megtérítetni. Méghozzá úgy, hogy tagjai a mintegy kétezer dinárra rúgó kiadás fedezésére hamis útiszámlákat nyújtottak be aláírásra. Megindult a rágalomhadjárat, mindennaposak lettek a parázs összetűzések, s az igazgatónak minden dokumentumot tüzetes vizsgálatnak kellett alávetnie, ha nem akart valami olyat is aláírni, amiből később igen nagy kára származna. Hogy ez mit jelent, nem kell magyarázni, különösen, ha tudjuk, hogy a konkrét esetben naponta mintegy száz számla és más fontos dokumentum aláírásáról van szó. S azután egyszer megszűnt az aláírási kötelezettsége. Nem váltotta le senki, sőt nem is mondta ki a dolgozói közösség alkalmatlan funkciójának betöltésére. Egyszerűen megszületett a tmasz-gyűlés döntése, melynek értelmében az ügyeket az új igazgató megválasztásáig egy megbízott igazgató, végzi. Ez a döntés arról nem szól, mi lesz a régi igazgatóval, akinek a mandátuma még nem járt le. Mondani sem kell, hogy a tmasz-gyűlésnek ez a határozata minden jogi alapot nélkülöz. Igaz ugyan, a tmasz-ban elfogadták az új statútumot, amely kimondja, hogy hatálybalépése után hatvan napon belül meg kell választani az új önigazgtási szerveket, s az új igazgatót is, de mi sem természetesebb, mint hogy annak hivatalba lépéséig a régi tölti be ezt a tisztséget. Nem mellékes ugyan, de nem is döntő fontosságú tényező, hogy a gyenge kezű trasz-igazgató nem élvezi a nagyvállalat vezetőségének bizalmát. Az a lényeges, hogy a vállalati vezetés semleges magatartása mellett, az igazgató belebukott a rendcsinálásba. Győzött tehát a kicsinek, sajnos nem mondható csoport, amely a vállalatot s a társadalmi tulajdonban levő termelőeszközöket kisajátítja s a társult munka alapszervezetét magánvállalatként kezeli. Végül is bizonyára meg kell semmisíteniük döntésüket, de ezzel a probléma korántsincs megoldva. Az érdekszövetségen alapuló belső ellenállást valakinek meg kell törnie. Ez a valaki természetesen csak az új igazgató lehet. De sikert csak a vállalati vezetőség támogatásával érhet el. Ha ezt nem kapja meg, vagy megbukik, vagy — s társadalmi szempontból ez lenne csak igazán baj —, maga is hasonlóvá válik a munkatársaihoz. ÁGOSTON Andrit