Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)

1977-04-20 / 108. szám

10. oldal Előnyben a valóságos szükséglet A Szocialista Szövetség tar­tományi választmánya elnök­ségének titkársága, valamint művészeti-művelődési bizott­sága JAN ŠIRKA elnökleté­vel megtartott tegnapi ülésén megvitatta a Szocialista Szö­vetség elnökségének a kultú­ra önigazgatási megszervezé­séről szóló határozatainak a megvalósítási lehetőségeit, az ezzel kapcsolatos munkaterv menetének a javaslatát, vala­mint a kultúra közkinccsé té­teléről szóló határozat meg­valósításának akcióprogram­ját. A kultúra közkinccsé té­teléről szóló határozat, ame­lyet januárban fogadott el a tartományi művelődési érdek­közösség közgyűlése, mint is­­meretes, konkrét feladatokat ró a művelődési intézmények­re és a társadalmi-politikai testületekre, a Szocialista Szövetségre, szakszervezetre, a közművelődési közösségre és a Gazdasági Kamarára. A Szocialista Szövetség községi választmányának például fe­lül kell vizsgálnia a község művelődési programját, vagy­is meg kell állapítania, hogy a lehetőségekhez mérten ido­multak-e a Szocialista Szövet­ség tartományi választmánya elnökségének a művelődési határozataihoz. A vita alapján megállapít­ható, hogy az akcióprogram­ban nagyobb helyet kell kap­nia az alkotó tevékenység­nek, a művelődési intézmé­nyek egységesítésének, a sza­kaszos tervezésnek, az idő­höz kötöttség nem mehet a minőség kárára. A munkakultúra beépítése a társultmunka-szervezetek programjába a Gazdasági Kamarára és a tartományi művelődési érdekközösségre tartozik. Ezt a munkát 1977 júliusáig kell elvégezni. Az ülés részvevői felhívták a fi­gyelmet az időpontra, vala­mint arra a tényre, hogy e téren nincsenek meg a kellő tapasztalatok, nincsenek meg a szükséges elemek a feladat megvalósításhoz. Feltehető te­hát, hogy az időpontot el kell halasztani. v. d. j. Virginia Woolf levelei Virginia Woolf leveleit — Nigel Nicholson és Joanne Trautmann gondozásában — a Hogarth Press adja ki. A nemrégiben megjelent máso­dik kötet az 1912—1922 kö­zötti tíz esztendő anyagát foglalja magában. Margaret Drabble szerint „Virginia Woolf leveleinek olvasása megrázó élmény”, Angus Wil­son pedig megállapítja, hogy „annak, aki Virginia Woolf műveit ismeri, a levelek va­lóságos kincsesbányát kínál­nak”. BECSE Ingyen tanszer minden tanulónak A szociálpolitikai törekvések megvalósulása A JKSZ X. Kongresszusá­nak a szociálpolitika végre­hajtására vonatkozó határo­zataiból kiindulva a községi végrehajtó tanács és a köz­ségi szakszervezeti tanács ja­vaslatai alapján a községi közoktatási érdekközösség 1980-ig terjedő középtávú fejlesztési tervében jelentős helyet kapott a szociálpoliti­ka is. Ezen a területen több fontos tényezőt határoztak meg Az egyik: azonos isko­láztatási körülményeket biz­tosítani minden tanuló szá­mlára. Vagyis minden iskola­kötelesnek lehetővé­­tenni az iskolába járást. Azon gyer­mekek szá­mára, akik több ki­lométer távolságra laknak az iskolától, fedezik az utazási költségeket, ha viszont erre nincs lehetősé­g, a városban való bentlakást. Bár még ko­rántsem kielégítő, de jelen­tős eredmények születtek a napközis tagozatok létreho­zásában is. Minden iskolá­ban é­s óvodában megszervez­ték a tanulók uzsonnnáztatá­­­sát Jelentős erőfeszítések történtek az ingyen tanszer és tankönyv biztosítása érde­kében is. Nézzük azonban, mát rmon­danak a számok. A községben az idén ösz­­szese­n 1049 óvodást tartanak nyilván, ami a korábbi évek­hez viszonyítva jelentős nö­vekedés. Az iskolára való fel­készítés jelentőségét szem előtt tartva az óvodákban arra törekedtek, hogy vala­mennyi hatéves gyermeket felöleljenek. Sajnos azonban a helyiségi hi­ány miatt a fia­talabb korosztály számára nem jutott hely. Így a 4-5 évesek csak 45 százalékban vannak felölelve a bölcső­­déseknél pediiig mindössze 4,3 százalékos az arány. A gyer­mekvédelmi érdekközösség tavaly jelentős összeget for­dított új óvoda építésére, ezzel jelentős mértékben eny­hítik majd a problémát és hamarosan lehetőség nyílik néhány napközis tagozat meg­nyitására is. Különösen az Újfaluban és a nemrég léte­sült Velisko Vlahovta lakó­telep közelében van erre ége­tő szükség. A község hat általános is­kolájában 4473 tanuuló van felölelve, a gyógypedagógiai iskolában pedig 163, vagyis minden iskolaköteles gyer­mek. Azokról a helyekről, ahol nincs megfelelő tagozat, az agráripari kombinát bir­­toknészlegen­, Pecesor, Milje­­ševo, Drelya és részben Ra­­dijcevic, megszervezték a ta­nulók utazását. Nyolc tanuló számára pedig biztosították a városban való bentlakást. 135 tanuló számára tették le­hetővé a napközis tartózko­dást. Nagyobbrészt utazó diá­kokról van szó, akik így a pe­dagógus felügyelete alatt ta­nulják meg a leckét, ingyen ebédet és uzsonnát kapnak. A községi gyermekvédelmi érdekközösség eszközeiből az idén 900 gyermek számára­­ biztosítanak ingyen uzson­nát. Az elmúlt időszakban is jelentős erőfeszítéseket fej­tettek ki az ingyenes tanszer és tankönyv biztosítása érde­kében, az 1978/79. tanévre vi­szon­t minden általános isko­lás diák számára biztosítani szeretnék a tanszert és a tan­könyvet. Az előszámítások szerint tanulónként 300 di­nárra van szükség, vagyis összesen 14 millió dinárra. Ezenkívül lehetővé teszik, hogy minden tanuló folytas­sa­­tanulmányait az általános­­középiskolákban. Az iskolák felszereltsége, újak építése ugyancsak alko­tó része a szociálpolitikának. A polgárok helyi járuléká­ból, továbbá társadalmi esz­közökből épül az új iskola Péterrévén.­­Bővítik a becsei Petőfi Sándor Általános Is­kolát. Ugyancsak bővül a gyógypedagógiai iskola is. Az iskola növendékei szak­mai továbbképzésére biztosí­tanak­ feltételeket. A felnőttképzés, az írástu­datlanság felszámolása is je­lentős tényező. Péterrévén és Becsén 9 tagozat nyílt, 1 250 000 dinárt biztosítottak erre a célra. Mindent összegezve Becse községben a szociálpolitika érvényesítésére, az óvodás és az iskolás gyermekek kö­rében az oktatásügyi érdek­­közösség, a gyermekvédelmi érdekközösség, a szociálvé­­del­mi érdekközösség és az egészségvédelmi érdekközös­ség 14 707 412 dinárt terve­zett. L.. Gy. MAGYAR SZÓ FILM Rendező: Martin Scorsese, szereplők: Robert de Niro, Cybill Shepherd, Peter Boy­le, Leonard Hamis, Jodie Foster és még sokan mások. Az egyik jelenetben a tu­laj eszeveszettül ütlegelni kezdi a megsebesített, ma­gatehetetlen néger fiatal­­embert, aki ki akarta rabol­ni az üzletet. A lényeget hangsúlyozza ezzel az epi­zóddal a rendező: Travis, az elfogadott normák sze­rint eszelősnek számító fő­hős semmivel sem zavaro­sabb agyú, mint a többi „békés” polgár. A másik lé­nyeges momentum, hogy a főhős először az elnökjelölt szenátort akarja meggyil­kolni, s csak amikor ez nem sikerül, akkor öli meg a ti­zenkét és fél éves lány té­rítőjét, a kupleráj személy­zetét és vendégeit. Travis már éjszakai taxisofőrködé­se elején feljegyzi naplójá­ba, hogy valakinek el kel­lene takarítania a város szeny­nyét. Egyre inkább szoron­gató magányában fokozato­san érlelődik meg benne a gondolat, hogy neki kell cse­lekednie. Miközben a ren­dező dokumentális hiteles­séggel tárja fel a nagyváro­si élet sötét oldalát, a pros­tituáltak, kért­­ők, kábítószer élvezők és kereskedők, a korrupció, a hazugság, a csalás világát, és mutatja be a taxi szélvédő üvegén és a visszapillantó tükörben a striclik, strichelők, része­gek és üzérek által benépesí­tett New York-i utcákat, amelyeknek szutykosságát a neonreklámok fénye csu­pán kiszínezi, de nem tud­ja eltüntetni, meggyőzően érzékelteti a nyüzsgő tarka­ságban jelenlevő magányt a főhős önmagának és kör­nyezetének megismerésére és megértésére irányuló tö­rekvését, egyre inkább el­mélyülő befelé fordulását, frusztációját is. ..Becsapták a hazug reklámok, a seké­­lyes filmek, a tévé adásai, a politikai agitációk és a mindennapok egyéb míto­szai”. Neki csak a magány jutott, meg nem értés veszi körül, s a világot ellenség­nek látja. Hogy kitörjön ma­gányából, megszűnjön csu­pán a taxi alkatrésze lenni, megfontolt módszerességgel veszi fel a harcot a „nagy­város szennyével” szemben, végül eszelős vérengzéssel tesz ,,igazságot”, s a legsö­tétebb irónia, hogy tömeg­gyilkos létére hősként ün­nepült. A rendező ezáltal rámutat arra, hogy a pol­gárság nemcsak jóváhagyja és helyesli az erőszak alkal­mazását minden olyasmi el­len, amelyben a meglevő rend elleni veszélyt lát, ha­nem az erőszak végrehajtó­jává is képes önhatalmúlag vállalkozni és szabadjára engedni a legsötétebb ösz­tönöket, ho­gy vélt igazát bi­zonyítsa. „Amennyire gyű­lölöm az erőszakot, ugyan­olyan jól tudom, hogy ez az erőszak bennem, önben és mindannyiunkban jelen van, s ezt kívánom feltárni”, mondta Scorsese egyik inter­jújában. A naturalizmusba torkolló film végén a ren­dező azonban némileg elbi­zonytalanodik, többször is befejezi a történetet, s vé­gül is mintha megriadna következtetésének kilátásta­­lanságától, nyilvánvaló szé­pítő szándékkal melodrámai módon zárja a filmet. A film befejezése vitatható, mert nem egészen motivált. Viszont az is igaz, hogy le­kerekíti a történetet, vissza­vezeti oda, ahonnan elin­dult, csakhogy most már hőse is a szemlélőből tulaj­donképpen a nagyváros fer­tőjének részévé vált. Eb­ben a szűkszavú filmben a szöveg valóban csak kiegé­szíti, Bernard Herman zené­je pedig teljessé teszi azt, amit a képek mondanak. A gyilkosok sokszor nem a felforgatók, és azon kétes egzisztenciák közül kerül­nek ki, akikkel „mindig baj van”, hanem az ártatlan ar­cú polgárok közül, akikről senki sem feltételezné, hogy ilyesmire képesek. Robert de Niro kifogástalanul ala­kítja a film főhősét, Travist, aki nyomorúságos, ütött-ko­pott albérleti lakásban él, de kifogástalanul jól ápolt, makulátlanul öltözködő lány­nak próbál udvarolni, aki tiltakozik a prostitúció el­len, de a pornófilmekben le­l örömét. Játéka nyomán egy naiv és hidegen számí­tó, rokonszenves és nagy­képű, elveszett és magabiz­tos, mulatságosan ügyetlen és szenvtelenül kegyetlen, középszerű és nem nagyigé­nyű ember, de összetett és kiegyensúlyozatlan egyéni­ség bontakozik ki. A köz­­veszélyessé válás fokozatos bekövetkezését nem hatá­sos színészi megoldásokkal, hanem egyszerű természe­tességgel juttatja kifejezés­re. Játékában teljes mér­tékben érvényesül a kevés­sel sokat elve. A többi sze­replő alakítását is ez jel­lemzi. Külön említést érde­mel Peter Boyle epizódfi­gurája. De úgyszintén elis­merést érdemel Michael Champan operatőr, aki a szélvédő üvegén át is érzé­keltette New York éjszakai életének légkörét. LÁDI István A taxisofőr Robert de Niro, a Taxisofőr főszereplője . Szerda, 1977. április 20.

Next