Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 118-130. szám)

1977-05-11 / 127. szám

2. oldal ­DONATÁJ ■ ■ Ötvenéves a Kórógyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Május 15-én, vasárnap ün­nepli a Kórógyi Önkéntes Tűzoltóegyesület fennállá­sának 50. éves jubileumát, amelyet a falu népe, a tűzoltó­ság, méltóan hírnevéhez, színes programmal, ünnepi műsorral ünnepel meg. Az 50. éves múltra visszatekintő, humánus célokkal alakult tűzoltóegyesület alapító tag­jaiból ma már kevesen van­nak életben. A még élők, ha­bár a rohanó évek terhei alatt megöregedtek, szívük­ben azért fiatalon, fiatalos jókedvvel, sok-sok szép és fájdalmas emlék felvillaná­sával szívükben várják a nagy évfordulót. Az ünnep napján a trombita hangjai­ra, ott, a díszes sorakozón, talán könnyes szemmel, de mégis vidáman fogják verni a díszlépést. Akkor is, mint annyiszor a múltban, arra a napra, tűzoltóságuk első napjaira, s régen elszált if­júságuk számos szép napjá­ra fognak emlékezni. Az elmúlt fél évszázad alatt nagyon sok kórügyi volt ennek a haladó irány­zatú egyesületnek aktív és tiszteletbeli tagja, részvevő­je. Mondhatjuk: a két világ­háború között éveken át a tűzvész megelőzésén és más tűzrendészeti feladatainak ellátásán, a pusztító tüzek oltásán, mint alapvető fel­adatain kívül, ez az egyesü­let volt egyetlen szellemi központja, irányítója a falu életének. Rajta keresztül MISKOLCI Mihály, VAS­TAG József és még néhány más személy szakszerű veze­tése alatt tanulta és tartotta a falu akkori ifjúsága a kü­lönféle színdarabokat, több­nyire az akkoriban közked­velt népszínműveket: A falu rosszát, A betyár kendőjét, a Gyimesi vadvirágot stb., és szervezte azt a sok-sok szép, felejthetetlen majálist, ott, az akkori faluvégi füzesben és a tűzoltóotthon berkei­ben ... Ahogy múltak az évek, pe­regtek az évtizedek, a szak­szerűen kiképzett és az ak­kori időknek megfelelő tűz­oltófelszereléssel­­ ellátott tűzoltóveteránok helyébe új tagok, ifjú akaraterővel telí­tett emberek léptek, akik továbbvitték az önkéntes tűzoltóság eszméjét. S ma is büszkén viselik azt az egyen­ruhát, amely világszerte az emberi összetartást jelképe­zi,­amely bajbajutott ember­társaink megsegítésére, a pusztító elemek megfékezé­sére és a népek közötti ba­rátság továbbfejlesztésére utal. Talán nem leszek ünnep­rontó, ha megemlékezésemet a Kórógyi önkéntes Tűzol­tóegyesület alapító és a két világháború között munkál­kodó tagjainak névsorával zárom. Hiszem, hogy az e téren kifejtett munkájuk eredményei megérdemlik, hogy itt is megemlékezzünk róluk. Előre is bocsánatot kérek, ha véletlenül vala­melyik veterán nevét a név­sorból kifelejtettem. Íme az alapító tagok és veteránok névsora: néhai Dezső Kán­tor, néhai Dezső István, né­hai Dezső Dávid, néhai Mis­kolci Mihály, Dezső Lajos, Miskolci János, Palkó János, Szabó Ferenc, Pozsár Dani, Keresztes István, néhai Mó­ka Illés, Zákó Sándor, Mis­kolci József, Péter János, né­hai Péter Mihály, néhai Gyö­ke Áron, néhai Szőlöskei Já­nos, néhai Szőlőskei Sándor, Gyöke Mihály újvidéki baj­­nok Kuruc István, néhai Lu­kó Dávid, Marton József, né­hai Kismartin János, Izsák János, néhai Kiss Antal, Gyöke Lajos, Papp János néhai Barka János, Vastagh József, néhai Fábián István, néhai Dorkó Pál stb. BENCZE Sándor Mit dolgoznak az Apatex Kötöttárugyár fiataljai Közvetlenül újév után mi is elkezdtük az Ifjúmunkás az önigazgatásban elnevezé­sű versenyt. Igen tömeges volt, de a pontozásnál, osz­tályozásnál tapasztalt felü­letesség, esetleg a vélt vagy elkövetett igazságtalanság oda vezetett, hogy senki sem akart tovább verse­nyezni, abbamaradt az ak­ció. Még nem állapítottuk meg, kit terhel ezért a­­ fe­­lelősség, az osztályozó mun­kavezetőket vagy a verseny­ző fiatalokat — panaszko­dik csendes szóval Milica MEDIC, a gyári ifjúsági alapszervezet elnöke. — Csak azzal dicsekedhe­tek, hogy a helyi munka­­vállalások sikeresek voltak, mindenki eljött, amikor ren­deztük a gyár környékét. Munka lesz még bőven, mert sportpályákat, parkot szeretnénk létesíteni. Az amatőrizmus nálunk nagyon nagyon fejletlen, habár bő­ven jelentkeztek a drámai csoportba és a népi tánccso­portba, nem kezdődött el a munka, mert valahogy min­denki megfeledkezett a kez­deményezésről. — A sport terén vagyunk talán a legaktívabbak, tö­megesen veszünk részt a munkássportjátékokon, házi versenyeket tartunk. Sokan közülünk tagjai a különféle csapatoknak, igen népszerű a kézilabda. — A gyár 150 fiatalja kö­zül 70-nek van tagsági köny­vecskéje. Úgy érzem, ná­lunk nem a legjobban si­került a választás, azért akadozik a munka. A veze­tőségbe nem azok a fiatalok kerültek, akik akarnak és tudnak is dolgozni, hanem azok, akikről­ valamilyen ok­nál fogva feltételezték, hogy rátermettek. Az elnöknek mindenhol ott kell lennie, számtalan megbeszélésre, gyűlésre járok, itt van a már említett három váltás, sokan közülük tanulnak. Nem jut mindenre idő. Mun­kaidő után senki sem akar a gyárban maradni megbe­szélés végett. Sokan ölbe tett kézzel várnak a készre, mást sem tudnak, csak bírál­ni és válogatni. — Látja, ez van nálunk az Apatexben. Fiatal van elég, akció már jóval keve­sebb, érdeklődés még keve­sebb. Nem mondhatom, hogy semmit sem csináltunk, volt néhány sikeres akci­ónk, az állandó, jól szerve­zett munka azonban nagyon is­­ hiányzik. Két-három fia­tal nem dolgozhat, szalad­gálhat 150 helyett. K. Á. : Segítséget, támogatást, útmutatást bőven kapunk, de a fiatalok többsége nem fogja fel komolyan a mun­kát, nem érdeklődik az if­júsági alapszervezet tevé­kenysége iránt, mással van elfoglalva. Emiatt akadozik a munka, nem lehet meg­szervezni a különféle akció­kat. Pedig vagy 150 fiatal dolgozik itt a gyárban. Az is gondot okoz, hogy három váltásban dolgozunk, nehe­zen lehet összegyűjteni a fiúkat, lányokat. Mintha egy kicsit kiábrándultak volna. Hírek a hódsági község Móljainak életéből A hódsági község több mint 1500 tanulója vett részt a Tito, forradalom, béke el­nevezésű versenyen, a köz­ségi jellegű versenyre 45-en jutottak el. Köztük legjobb­nak Krstimir STANOJE­­VIC, Tatjana ŠGRAC és Jo­­vanka DRAGOJLOVIC hód­sági, továbbá Marija STANO­JEVIC és Radovan LJUBI­­SAVLJEVIC bocsordási ta­nulók bizonyultak, és képvi­selik majd a községet az el­következő versenyeken. ☆ Nagyban folynak az elő­készületek az ifjúsági mun­kavállalásokra. A község fiat­­taljai részt vesznek a belg­­rád—niši és a Kozara elne­vezésű szövetségi munkavál­laláson is. A helyi jellegű akciók legjobbjai jutnak el ezekre a munkavállalásokra. Megtartotta alakuló köz­gyűlését a Népi Technika szervezete. Elnök Velimir PEJČIC, alelnök Dimitrije ZEKOVIĆ és Dušan ŠTR­­BAC. A Népi Technika köz­ségi választmánya 45, elnök­sége 15 küldöttet számlál. ☆ Hamarosan megalakul a községi földerítőszervezet is. Erre minden lehetőség meg­van, hiszen a Lola Ribar, a Bácska és a Pobeda üzemek­ben, valamint a középiskolai központban van már földe­rítőszervezet, így megalakul­hat a községi választmány is. A hódsági község fiataljai az idén is részt vesznek az 51. vajdasági hadosztály el­nevezésű hagyományos me­netelésen. Folynak az előké­születek a bácskai és bara­nyai fiatalok májusi találko­zóján való részvételre is. Befejeződött a politikai iskola Pélmonostoron befejezte munkáját a politikai iskola. Összesen hat hónapig tar­tott, hetente két alkalom­mal tartottak előadást, éspe­dig 4-4 órát. Az iskolának 31 hallgatója volt, az elő­adások után rendszeresen vitát tartottak. A megállapítások szerint azok az egyének, akik a po­litikai iskola hallgatói vol­tak, az előadások ideje alatt is aktívabb társadal­mi-politikai tevékenységet fejtettek ki, mint korábban. Nagy megtiszteltetés érte Ana TOMICOT, mert őt je­lölték ki, hogy részt vegyen a kumroveci szövetségi jel­­­legű politikai iskolán. Egyébként a pélmonostori politikai iskola vezetője Ana Stankovic volt, , az is­kolatanács elnöki tisztségét pedig Stepan Sovakov töltöt­te be. B. St. Nova Dumka - nemzetiségi szócső 13 szám jelent meg ruszin és ukrán nyelven Vukováron A Horvátországi Ruszinok és Ukránok Szövetségének székhelye Vukovár. Itt lát napvilágot e nemzetiség horvátországi szócsöve, a Nova Dumka című folyó­irat. Ez a kiadvány hat évvel ezelőtt jelent meg első íz­ben. Azóta meghatározott időközökben, jobbára fél­évenként kerül­ a ruszin és ukrán ajkú olvasótábor asz­talára. 1971 óta 13 számot nyomtattak ki. Egy-egy szám igen vaskos, mintegy 150 oldalas. 1600 példány­ban nyomják, ebből ,60 pél­dány külföldre kerül. Nem nehéz kiszámítani, hogy a hat esztendő alatt 20 000 példány jutott el az olvasó­hoz. A következő rovatok ta­lálhatók meg benne: jelen­tős társadalmi-politikai ese­mények összefoglalója, ru­szinok és ukránok a mun­kásmozgalomban és a nép­felszabadító háborúban, Is­merjük meg a múltat, hely­történet, kulturális, irodal­mi rovatok, tudományos, va­lamint szórakoztató oldal. Az eddigi számokban mint­egy száz szerző nevével ta­lálkozhattunk, újságírók, írók, történészek, tudósok mutatkoztak be írásaikkal, tanulmányaikkal, így töb­bek között a legutóbbi szám­ban jeles közéleti dolgozók mellett — köztük Teodor Fricki, a Szocialista Szövet­ség horvátországi választ­mányának titkára is — he­lyet kapott Gyura Likár A Nova Dumka fejléce írása a 100 éves mikluševci iskoláról, melynek jubileu­mi ünnepségét épp a napok­ban tartották meg, aztán Jankó Ol­ár, aki a keresz­túri tanárképző főiskola megnyitásának kérdésével foglalkozik, dr. Magdaléna László-Kucjuk pedig ötön Župančić és az ukrán iro­dalom kapcsolatáról érteke­zik és mások. A műszakilag is kiválóan megszerkesztett folyóiratot kisszámú szerkesztőség ké­­szíti, a főszerkesztő Vlado Kosztelnik író és újságíró. A nyomdai munkálatokat Keresztúron, a Ruszke Szlo­­vo nyomdájában végzik. LOBODA Gábor Köszönjük nektek, hogy mi boldogan és békében élünk! Vasárnap, május 8-án a zombori, a bezdáni és koluti nőszervezet 100 tagja és né­hány volt harcos Bolmánba és Kiskőszegre látogatott, hogy megkoszorúzzák az em­lékművet és az elesett harco­sok síremlékét. Nagy izgalommal indultak el a történelmet visszaidéz­ve. Kiskőszegen Stevan Catali­­nac történész tartott elő­adást, megemlékezett az ost­romról, majd a felszabadulás boldog napjairól, s­ arról az időszakról, amely a felszaba­dulás után a lerombolt falu népére várt az újjáépítés ne­héz, de dicső napjaiban. Bolmánban Cservenák Im­re egykori politikai biztos idézte fel a véres bolmáni harcok emlékét. Azokat a na­pokat, amikor a vajdasági brigádok, köztük a XV. Pe­­tőfi-brigád harcosai már bri­gádokkal együtt, közös erő­vel halálmegvető erőfeszítés­sel ifjú életük árán megfé­kezték a fasizmus dühöngé­sét, s biztosították számukra a békét, a jövőt, az egyen­jogúságot. Visszaidézve a véres napo­kat újra látom kortársaimat fiatalon, reményekkel, biza­kodással telve. Hogy szeret­tek ők is élni, terveket szőt­tek ők is. Fiatalon remé­nyekkel, tervekkel néztek a jövő felé. Mennyi remény, beteljesületlen vágy, hány if­jú tehetség hanyatlott sírba, hogy mi boldogan élhessünk tovább. Nézem az emlékművet. Ol­vasom a neveket. Milyen is­merősek. Mintha most is lát­nám őket. A nevek mögött felmerülnek az ifjú arcok, bátor tekintetek, vágyak, re­mények. Mindannyian fiata­lok, akik még nagyon sokat reméltek az élettől, sok min­dent akartak valóra váltani, de a kegyetlen halál áldoza­tául estek. Szívük megszűnt dobogni, mert kioltotta éle­tük lángját egy fasiszta go­lyó. Ó, ha most látnák, mivé lett az akkor oly kopár, kiet­len balmáni táj, amelyet bombatölcsérek, hullák ezrei, fegyverroncsok, állati tete­mek fedtek, most virágzó, boldog élet sarjad a múlt szörnyűségeinek helyén, az egykori ifjú harcosok már megfontolt békés építő pol­gárokká lettek, építik a jövőt a gyermekeik számára, s ar­ra nevelik őket, hogy legye­nek mindig igaz emberek, hogy soha többé meg ne is­métlődjön a világon a pusz­títás. Köszönjük nektek, kedves ifjú társaink az áldozatot, amit értünk hoztatok, azo­kért, akik túléltük a harco­kat, s akik azután születtek, s ma boldogan, berkében, egyetértésben, szabadságban élünk. MAGYAR János Fejlődik a Bellye Baranya egyik leggyorsab­ban fejlődő települése a Bellye. Háromszáz évvel ez­előtt Szavolyai Jenő épített itt kastélyt, ami mai napig is turisztikai látványosság, emellett azonban rohamo­san épülnek az újabbnál újabb házak, lakások. Bellye lakosainak a száma az utób­bi 15 év alatt megkétszere­ződött, így 1961-ben 2040-en, jelenleg viszont már több mint 4000-ren élnek itt. Tavaly például elkészült az új általános iskola épülete, transzformátorállomást épí­tettek, emellett felépítették a tűzoltóotthont is. Az idén előirányozták, hogy egészségügyi rendelőt, óvodát, önműködő telefon­­központot építenek. B. Sz. Épülnek az új, korszerű házak Bellyén. Szerda, 1977. május 11. ZOMBOR: Megalakult a Centrozanat pártválasztmánya A zombori Centrozanat tár­sult kisipari vállalat tmasz­­ainak kommunistái, szakszer­vezeti vezetői, munkásgyűlé­­sek elnökei, valamint Sve­­tislav Kolarić, a VKSZ köz­ségi választmánya titkárá­nak, Josip Kolar párttitkár­­helyettes jelenlétében került sor a Centrozanat pártvá­lasztmányának megalakulá­sára. A községi párttitkár üdvö­zölte a jelenlevőket, s mél­tatta Tito elnök kettős jubi­leumának jelentőségét. Ezt követően szó volt arról, hogy a társult vállalatnak mint­egy 350 munkása, 60 párttag dolgozója van. Szó volt a munkaszervezet ez évi tevé­kenységéről, a beruházások­ról. A választmány titkárának Stipan KUFNERT, (Bója) vá­lasztották helyettesének Bog­ko TOPALOVOT (Akumula­­tor). A titkárság tagjai: Mi­lan BRKIC (Bója), Martin KOLOVIČ (Akumulator), Gojko MILIČ (Akumulator), Pavle BERETIC (Venae) Ra­dinka KOLAR (Venae), Dra­gan JURKOV (Metalac), Ma­rija ALADIC (Kvaliter). Ugyanezen az ülésen Aga­­ta BI­KINT és Mladen STR­­BACOT a Venae, Anka DEA­KOT, Eva JOSICOT, Franja BOSNJAKOT és Stevan PLETLIT a Bója tmasz­ok­­ból vették fel a pártba.szf Megszokjuk a rendet A zombori községi képvi­selő-testület egészségügyi, közművesítési és kereskedel­mi felügyelői az ünnepek alatt, április 30-ától május 4-éig, ügyeletet tartottak. A korábbi években számos pol­gár, akik építkezni szándé­koztak, az ünnepeket enge­dély nélküli építkezésre hasz­nálták ki. Megtörtént, hogy kalákában 4 nap alatt enge­dély nélkül tető alá hozták az épületet. A közművesítési felügyelők az utóbbi időben lankadatlanul figyelték az építkezéseket a község terü­letén és megelőzték a sza­bálysértést. Feltételezve, hogy a felügyelőség az ünne­pek alatt is éber marad, sen­ki sem vállalkozott ilyesmire. Legalábbis a felügyelőség nem akadt ilyen esetre. Mind­össze 2 személy akart az ud­varban fészert építeni enge­dély nélkül. A közművesítési felügyelők a vasút- és busz­állomás környékén ellen­őrizték a tisztaságot, és min­dent rendben találtak. Min­den, házat lobogó díszített. A kereskedelmi és az egész­ségügyi felügyelők az önki­­szolgálók, kereskedelmi üzle­te és vendéglők munkáját ellenőrizték. Ellátogattak a kirándulóhelyekre. Minden­hol rend volt, a felügyelők­nek nem kellett közbelépni­ük. A vendéglőkben nem akadtak a fogyasztásra nem alkalmas italra. Az ital ki­mérésével sem volt baj. Csu­pán két zombori vendéglő­ben nem volt kellően kimér­ve a csevapcsicsaadag. A ke­reskedelmi felügyelők az ön­­kiszolgálókban sem találtak rossz minőségű élelmiszert. Az élelmiszerüzletek a szükségletnek megfelelően el voltak látva friss hússal, ke­nyérrel és tejjel. Május 3-án, kedden az önkiszolgálók 6-tól 10 óráig nyitva voltak. Né­hol nem lehetett friss ke­nyeret kapni, mert a zombo­ri pékség csak egy ügyeletes váltásban dolgozva nem süt­hetett elegendő kenyeret. I V. )

Next