Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 285-300. szám)
1977-10-19 / 288. szám
Szerda, 1977. okt. 19. KÓRÓGY: A szép környezetért A környezetvédelem, környezetünk szebbé tétele állandóan napirenden levő kérdés. A kórógyi Petőfizászlóalj Általános Iskolaátadása után nagy erőfeszítéssel, a helyi társadalmipolitikai szervezetek összefogásával, a falu és a tantestület munkájával sikerült szép, rendezett parkot létesíteni, a falu egyik legszebb színfolta lett. Az iskola épülete mögötti térség azonban mindeddig kihasználatlan, jobban mondva rendezetlen volt. Csak az óvodások részére készült homokozó utalt némi kihasználtságra. Az idei tanévben az iskola pedagógusai szeretnék parkosítani a területet. A tervek szerint díszcserjékkel ültetik be, fűvel vetik be,s padokat helyeznek el, ezenkívül néhány sportpályát is építenek, hogy a gyerekek hasznosan tölthessék el szabad idejüket. Remélik, hogy a falu most is összefog, s a község illetékesei is segítik elképzelésük valóra váltását. Mosolygó Dunatáj Sára ángya koporsója Boldogult Sára ángyáról — nyugodjon békében szegény — a faluban hajdanán az a komisz anekdota járta, hogy amikor férje, ásvány apó haldoklott, bement a városba, s az egyik temetkezési vállalat egész raktárkészletét végigböngészte, hogy férjének megfelelő koporsót találjon. Hiábavaló volt azonban túlzott igyekezete, mert minden koporsónak sokallta az árát. A végén, megfeledkezvén magáról, idegesen megkérdezte az eladót: — Használt nincs!? — Nagyon zsugori volt szegény , özveggyé válván, háttal az időnek, mások társaságától kolostori magányban, egyedüllétbe vonult. Társtalanná, s fokozatosanöreggé, vénné, gyámoltalanná vált. Csendesen morzsolgatta az öregkor, az öreggé válás sivár, kietlen napjait. Az évek hosszú során, beteges, hajlott hátú, zsörtölődő öregasszony lett belőle. Nem volt senkije, aki megédesítse öregkorát, aki elhozta volna neki, romboló emlékezete homályából, az öregkor örömeit. Szomorú lett a magánya. Elhagyatottság, társtalanság, magányosság ... Elgondolkozván társtalanságán, szeméből öregesen kigördült egy könnycsepp, s csendesen, mintegy magának mondogatta a költő szavait: — Magányos fa vagyok, melyre villám szakad, Melyet vihar tördel. — Lassacskán, mikor már az életkor végéhez kezdett közeledni, csendben töltvén öregsége napjait, mind többet és többet gondolt a halálra, az elmúlásra. Ezért megkérte gondozóját, két hold földecskéjének felesét, hogy vegyék meg neki a koporsót, mert felkészült a halálra. Mikor megvették a koporsót, feltették roskadozó kicsi háza padlására. Sára ángya pedig, néha-néha felhúzta magára halóruháját és belefeküdt koporsójába. Ott nézegette magát a rtézi tükörben, hogy lássa, mint fog kinézni majd, ha meghal, ha majd búcsút vesz az árnyékvilágtól és a kapufélfától. Mivel ezután még sokáig — 15 évig élt — lassan a koporsóba fekvést is megunta, s később már nem is feküdt bele, hanem babot tartott benne. Mikor meghalt, koporsója akkor is tele volt babbal... Hát ilyen hihetetlennek tűnő eseteket is szül a magány, az öregség, a társtalanság, az öröm nélküli élet. BENCZE Sándor Gyűjtés a Vöröskereszt hete alkalmából Befejeződött a tbc elleni harc hete. A militicsi Testvériség-Egység Általános Iskola Előre pionírcsapata Milena Stojanovic vezetőpedagógus szervezésében értékesítette a jelvényeket, s így 800 dinárt gyűjtött össze. A nyolcadikosok csoportokba osztva járták a falu utcáit, betértek minden házba, ily módon 1850 dinár került a közös kasszába. donátós Az AVNOJ újinin - zombori község gyógyszertárainak dolgozói kétnapos autóbuszkiránduláson vettek részt, amelyet a Severstrans turisztikai oszálya szervezett ötven nődolgozó számára. Megtekintették Jajcét, Bihacot, Bosanska Krupát, Banjalukát, a Kozarát és a volt, hírhedt jasenovaci haláltábort, amelyben több ezer hazafit és ártatlan gyereket, valamint nőt gyilkoltak meg a fasiszta hódítók és usztasa csatlósaik. A kirándulást Tito elvtárs kettős jubileuma tiszteletére szervezte a munkaszervezet szakszervezeti alapszervezete. P. M. új népviseleti ruhák Csonoplyán A csonoplyai Arany János Művelődési Egyesület tánccsoportja úgy tervezi, hogy új népviseleti ruhákat szerez be Eszéken. Az egyesület tagjai készülnek a fellépésre Bátori Katalin vezetésével. A táncokat az egyesület népi zenekara kíséri. A ruhák megvásárlásához a helyi művelődési közösség is hozzájárult. Pfaff Anna 1897—1977 Hétfőn hosszú gyengélkedés után 80 éves korában elhunyt Pfaff Anna, a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület egyik alapító tagja, aki a felszabadulás után közel 30 éven át irányította a bezdáni műkedvelő színjátszó csoportot. Amíg egészsége megengedte, évente 31 színdarabot rendezett, amelyek kimagasló sikert értek el a zombori községi, valamint a tartományi és köztársasági műkedvelő színjátszó szemléken is. Az általa vezetett bezdáni színjátszócsoport 1965-ben a műkedvelő szírt játszók szerbiai köztársasági versenyén a második díjat érdemelte ki. Pfaff Anna a színdarabok rendezése alkalmával mindig követte a kor szellemét. Olyan szzíndarabokat rendezett, amelyek nemcsak szórakoztattak, hanem neveltek is. Érdemeiért az egykori zombori járási közművelődési közösség rendezői Aranydíjjal jutalmazta. Pfaff Annát tegnap helyezték örök nyugalomra Bezdánban. S. A. fiz önigazgatás és a diákok Belényi Piroska tanítónő gazdag élettapasztalatából Iskolarendszerünk fő feladata a sokrétű nevelés. A pedagógus, különösen az osztályfőnök fontos feladata az önigazgatásra való nevelés. Minden tantárgy alkalmas az önigazgatás ismertetésére, gyakorlati alkalmazásának bemutatására, de mégis az osztályfőnöke az, aki közvetlenül is felelős osztályának harmonikus és egységes nevelési szintjéért. Hogyan nevelnek önigazgatásra ,egy második osztályban, erről győződhettünk meg a nemesmiliticsi Testvériség-Egység Általános Iskola magyar második osztályában. A tanítónő, BELÁNYI Piroska, már több mint két évtizede tudása legjavát adja a fiatal nemzedék nevelése érdekében. Elmondta, hogy tavaly a kis elsősök nem választottak több tagú vezetőséget, csak az osztályközösség elnökéthatározták meg titkos szavazással a Kis törekvők nevet viselő osztályban. Azonnal hozzáláttak az értekezletek megtartásának elsajátításához, a jegyzőkönyv készítésének és összeállításának gyakorlásához, elképzelésük alapján megrajzolták az osztályközösség zászlaját. A tanítónőnek sokat segítettek az ötödikesek, soraikból választották a pionírvezetőket. Feladatuk segíteni a kicsik önálló munkáját. Most, amikor a Kis törekvők csapata, osztályközössége már másodikos, a fő hangsúlyt az önigazgatás továbbfejlesztésére helyezik. Mivel a gyerekek már bizonyos tapasztalatokkal rendelkeznek, titkos, szavazással megválasztották a hattagú vezetőséget. Aki a legtöbb szavazatot kapta, az lett az elnök, követi a titkár, pénztáros, egészségügyi, könyvtár- és sportfelelős. — A gyerekeknek kiváló a meglátásuk, jól felmérik a helyzetet, igazságosak, mindig, az kapja a legtöbb szavazatot, aki valóban megérdemli. Ezek a legjobb és legszorgalmasabb diákok, nem élnek vissza szerepükkel — mondta Belányi Piroska. Közösen készülnek az osztályközösség munkaprogramjai és tervei, s a diákok együttesen valósítják meg őket. Belelapoztunk az 1977 —1978. tanévre szóló tervekbe. Pontosan kidolgozták a havi programokat, meghatározták a felelős vezetőket. Csak néhányat említünk meg a tervekből: kirándulnak, megünneplik november 29-ét, a hadsereg napját, szilveszterezést rendeznek. Mégis a leglátványosabb a nőnapi köszöntő. Május 1. és az évzáró ünnepség, amelyre teljesen önállóan készülnek, természetesen a tanítónő és felelős pionírvezetők támogatásával. Minden megmozdulásról jegyzőkönyvet írnak, fényképekkel és újságkivágásokkal dokumentálják őket. Az értekezleteken mindenki hozzászólhat a napirendi ponthoz, javasolhat. Így fokozatosan kialakul a közösségi szellem. Ahhoz, hogy a felnőtt jó önigazgató legyen, kiváló dolgozó módjára tevékenykedjen, ezeket az erényeket már kis korában fejleszteni kell. Ennek egyik lehetősége éppen az osztályközösségben folyó munka. Kiváló önigazgató senki sem lett születésénél fogva. PRIBILLA Mátyás Szombaton a zombori pionírotthon szervezésében megrendezték a 11. Diákolimpia községi akadály versenyét, amelyen hat iskola alsós fiú- és lánycsapata vett részt. A telecskai Kiss Ferenc Általános Iskola mind a csapat-, mind az egyéni vetélkedőben a legjobbak között volt. DROBINA Eszter első, ’ MAKÓ ‘Ibolya pedig második helyet szerzett. A fiúk versenyében is telecskai diadal született, CELE Róbert nyerte a versenyt. A képen KATONA Sándor és BARANYI István pedagógusok a telecskai gyerekek egy csoportjával. I (2) E szép régies szerelmének egyik szövegváltozását Erdélyi János „Népdalok és mondák” című gyűjteményes kötetében találjuk meg (mindjárt a 3—4. oldalon, 2. sz. alatt), ez azonban csak három szakasz és 2—2 soruk is eltér egymástól. Erdélyi nem közli, hogy e dalt honnan vette. Ez az Erdélyi-féle három, versszak szerencséinkre megvan Thaly Kálmán hírneves gyűjteményében is, az 1864-ben megjelent Vitézi énekek II. kötetében (103—105. old.), sőt tartalmazza a kopácsi változat 4. versszakát és még további 9 versszakot is. Itt egyelőre elegendő a bennünket érdeklő négy első szakasz is: (1) Szomorú már nékem járásom, kerésem, Talán ez világban nem lészen örömem, Mert az én édesem eltávozott tőlem, Kiért elbágyadott s szomorodott szívem. (7) Látom, a tavasznak mindenek örülnek: Gyenge violákból koszorúkat kötnek, De az én bánatim mind csak [öregbülnek, Mert nehéz gyötrelmek szívemen nem [szűnnek. (3) Zengedez az erdő sok szép énekszókkal, Tündöklik a mező sok szép virágokkal, De én szegény fejem csak búval, / [bánattal, Világául kimúlok iszonyú kínokkal. (4) Látd, mely csudálatos a szerelem Nincsen ez világon énekre mássa; Nincs oly erős bástya, aki etet A két vers eltérése igazán minimális: a Thaly-féle ének 1. versszakának 3.—4. sora (— Mert az én édesem ...) nincs meg Kopácson, és viszont is: a Csöbrös Isvány-féle változat 2. versszakának 3—4. sora hiányzik emitt. Egyéb eltérések jelentéktelenek, talán az utolsó sor Kopácson szebb, mint Thalynál. (Kopács: — Mert a kővárat is ő általugorja...); és lehetne vitatkozni, melyik sor tagjai helyesebbek (Kopácson: — Mert szörnyű gyötrelmek szívembül nem szün[n]ek...; ugyanez Thalynál: — Mert nehéz gyötrelmek szívemen nem szűnnek...). Thaly eléggé szűkszavú a forrás megjelölésével, az eredetit 17. századinak tartja ugyan, de felismeri, hogy az említett 18. századi kiadványban már módosítottak rajta. Thaly óta kutatóink (pl. Stoll Béla, Szabó T. Attila és mások le) szövegünket egyértelműen 18. századinak tartják, tehát a Kopácsi-énekeskönyvnél mindenképp régibbek. Bizonyos szempontból azonban Thalynak van igaza: e négy versszak ebben a formában, valóban 18. századi, de néhány sorával és költői képével már a 17. században is lehet találkozni, így pl. a 17. század első feléből valók a következő sorok: : Szomorú lesz mind járásom-kötésem, Semmi vígság nem kell immár , [énnékem**. Mert a kővárat is mieg meri hágnia (Az ún. Kádár-énekeskönyvből közli Stoll Béla: Virágénekek és mulatónóták. Bp. 1956., 28. old.). Ezzel majdnemszóról , szóra azonos, s talán kissé „romlott” is egy másik, ugyancsak a 17. századból való szöveg: Szárjon leszen mind járásom-kelésem, Sepimi nyájas muletság nem kell , [nekem... ) (Ferenczi Zoltán: Vásárhelyi daloskönyv, Bp. 1899., 18. old.). Még ennél is népszerűbb és gyakoribb a vigadozó természet és a búsongó szerelmes ellentétes képe; ezek között, is akad még korábbi, tehát 17. századi. Lássunk két olyas párhuzamot, mely a kopácsihoz, illetve a Thaly-féléhez a legközelebb esik! a) Zengenek az erdők sok szép, [madárszókkal, Megújulnak az fák gyönyörű ágakkal, Ékesek az mezők sok szép virágokkal, Csak én szívem teljes sok búbánat‘ [gonddal... (Ferenczi Zoltán: Vásárhelyi daloskönyv, Bp. 1899., 114. old.). Ki Zengenek az erdők sok szép [madárszókkal, Újulnak a mezők szagos virágokkal, De én, elhagyottan, Egyedül maradtam, Mint árva gerlice, mint árva gerlice... (Thaly Kálmán: Vitézi énekek, II. köt., 371. old.). Kissé távolibb a rokonság néhány olyan költői közhellyel, melyekkel a 17-től a 19. századig eléggé gyakran találkozunk, sőt egyik-másik a magyar nyelvterület régiesebb vidékein (pl. Moldvában, Romániában) a legutóbbi időkig fennmaradt. Ilyen sorokkal kezdődnek: a) — Minden állat örül az tavasznak... b) — A tavaszi szép időnek, Lám, mindenek mint örülnek ... c) — Tavaszi szél utat száraszt... stb. Ezek bizonyára reneszánsz és Balassi verseire emlékeztető sorok. Könnyű lenne további példákat idézni. Annál nehezebb viszont a szerelem mindenhatóságára vonatkozó, közelebbi párhuzamot találni; egyelőre csak egy ilyen távolit ismerek: — Csuda változandó a szerelem dolga... (Ferenczy Zoltán: Vásárhelyi daloskönyv, 20. old.). Szorgosabb kutatással bizonyára találok majd még több hasonló szöveget is, de akkor sem lehet véletlen, hogy ez az utolsó szakasz pl. Erdélyinél más hiányzik. Úgy látszik, eléggé egyéni megfogalmazás és „harcias” korhoz volt kötve (a törökkel vívott végvári vagy a kuruc-labanc küzdelmekhez), és a békésebb idők beköszöntével e szakaszt lassan el is feledték. Kopácsi változatunk tehát ismét új szellemi kinccsel örvendeztetett meg bennünket. (VÉGE) [dolga: [megtartsa: Katona Imre: - s • „Lásd, mely tsudálatos a szerelem dolga...” Egy 18. századi szerelemének a Kopács-énekeskönyvben 7. oldal