Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 285-300. szám)

1977-10-19 / 288. szám

Tarka labdák KEDVES BARÁTAIM! A kanizsai Ady Endre is­kola bíráló bizottsága meg­ejtette a képzőművészeti munkák értékelését is és a következő döntést hozta: I—II. osztályosok kategó­riája: 1. díj: TÓTH Szilárd, Szabadka, J. J. Zmaj iskola. 2. díj: SZILÁGYI Szabina, II. o., Újvidék, Petőfi Sándor Iskola. 3. díj: BERNÁT Zsu­zsa, II. o., Szabadka, J. J. Zmaj iskola. III.TV. osztályosok kate­góriája: 1. díj: SARNYAI József IV. b, Kanizsa, Ady Endre iskola. 2. díj: TATA­­LOVIC Nikola, V/3 Cserven­­ka, J. J. Zmaj iskola. 3. díj: CÉTÉNYI Róbert, IV. o., Kula, Isa Bajic iskola. A díjazott rajzokat, sajnos csak következő számunkban közölhetjük, ugyanis még nem érkeztek vissza hozzám Kanizsáról. A KLIK Gizella, magyartanár a bíráló bizott­ság nevében a következőket írja levelében: „Nekünk egy­hangúlag legjobban tetszett az újvidéki Mészáros Ibolya írása, a többit már jobban fontolgattuk. Mondom, na­gyon keresgéltünk jó fogal­mazásokat a vidéki iskolák borítékaiban, de úgy döntöt­tünk, hogy a minőség előbb­re való, mint a körültekin­tő figyelmesség. Gratulálunk a díjnyerteseknek. Arra biz­tatnánk őket, hogy írjanak minél többet, mert hát „gya­korlat teszi a mestert”. VIGH Erika Kuláról ilyen gondolatokat intézett hozzám a pályázattal kapcsolatban: „Izgalommal vártuk a szer­dai Napsugarat, és őszintén szólva igen csalódtunk, hogy egyetlen kulai fogalmazás sem nyerte meg a kanizsai bíráló bizottság tetszését, nem felelt meg kitűzött szempont­jainknak. No, de mi nem va­gyunk sértődős lelkek, is­merjük a szólást, veszíteni is tudni kell. Ezennel gratulá­lok a díjazottaknak önképző­körünk és a magam nevé­ben”. — Fel a fejjel bará­taim, lesz még újabb pályá­zat is! Azon is megmutat­hatjátok, mit értek. Köszönöm a leveleket, jó munkákat a következőknek. — Külön örültem, GÖNCZÖL Ve­ronika tanítónő levelének, amely a szabadkai J. J. Zmaj iskola di­ákjainak ügyes fogalmazásait tartalmazza (a város felszabadu­lásának napjára íródtak). A kö­vetkező számunkban majd meg­jelentetünk az iskola pályáza­tán díjat nyert munkákból. Az alábbi tanulók írásai jutottak el hozzám: KASZA Melinda, KOVÁCS Iván, TÓTH Tibor, VARGA Tünde és PAPP Árpád. AZ Újvidéki JÓZSEF ATTILA Általános Iskolából KIZOR Atti­la (III. b) a következőket je­lenti:­­ Iskolánkban az idén is ren­­­dezünk hulladékpapír-gyűjtést. Minden hónap első hete a gyűjtés ideje. Az összegyűj­tött papírt az Union vállalat veszi meg. A pénz pedig a pionírcsapat pénztárába kerül. Osztályom a múlt hónapban 111 kilogrammot gyűjtött ösz­­sze. Három zsák papírt kerék­páron toltunk, útközben meg­­megálltunk, viccelődtünk, ne­vetgéltünk. Az iskola melletti Partizán pályánál egy pillanat­ban az egész rakomány a föld­re esett. Lett is nagy kava­rodás! De sikerült átadni a papírt. Tanító nénink megdi­csért bennünket,­­ hogy ilyen szorgalmasan elvégeztük a fel­adatot. Szeretnénk, ha a leg­jobb gyűjtők közé tartozna osztályunk is.” HORVÁTH Rózsa, Muzslya. — Örültem levelednek, s főleg an­nak, hogy rendszeresen kívánod tudósítani a Napsugarat. Persze hogy írhatnak a nyolcadikosok is a Napsugárnak, hiszen kis újságunk valamennyi általános iskolás számára készül. Levelet kaptam még a következőktől: Svetozar Markovic Általános Is­kola, ■feácsíöldvár, PEKALITY Éva, HORVATH Valéria és WITTMANN Etelka. (Eredeti hangú írásokat küldtetek!), to­vábbá BONCSAK Noémi, Sza­badka, MISKEI Mária, Zenta, KISS János, Kanizsa, KÖSZO Alfréd, Szabadka, ILLÉS Péter, Temerin, FENYVESI Erika, Sza­badka, KISS Éva, Csóka, DOBÓ Zsuzsanna, Kanizsa, FORGO Te­réz, Szabadka, GECZ Tibor, Ada, GAJDA István, Kanizsa, BAL­­ZAM László, Becse, HORVÁTH Borbála, Szabadka, HODIK Va­léria, Pádé, ÁRVAI Valéria, Tornyos, ZVEKANOV Vlado, Szabadka, LOSONCZI Mihály, Szabadka, KOVÁCS Zsuzsa, Ka­nizsa, BAKOS Borisz, Topolya, MÓROCZ Sándor, Pacsér, GYEL­­MIS Zoltán, Szabadka, VÁGÓ Éva, Szabadka, FISCHER Antal, Zombor és NAGYHEGYESI Ka­­tica, Szabadka. Várom leveleiteket, munkáito­kat, szeretettel üdvözöllek ben­neteket. ZSUZSA Szíves megfejtés Egy vágás, egy mozdulat, és a tojásdad ábrából már­is összerakhattok egy szívet. Hogyan? Rejtvényfejtők figyelmébe! Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése: ODA­VISSZA: tétel, letét; KÉ­PES KRIMI: az 1-es számú alak a tettes. A helyes megfejtésért könyvjutalmat kap BÁLINT Márta, Újvidék, Sestara Ninkovica 9. és MÓRA Ró­zsa, 24410 Horgos, Vojvo- Djanska 30. Október 25-éig a LÓUG­RÁS és a SZÍVES MEG­FEJTÉS megoldását küldjé­tek be levelezőlapon cí­münkre: Magyar Szó, Nap­sugár, 21000 Novi Sad, Voj­­voda Mišića 1. Lóugrás Induljatok el az ábra bal felső sarkában levő A be­tűtől, és lóugrásban haladva olvassátok össze a szótago­kat! Ha helyes útvonalon haladtok, akkor József At­tila Nyár című verséből kaptok idézetet. Tükröm, tükröm A lányok közül négynek van tükörképe, egynek nincs. Melyiküknek nincs? O­lyan estéken, amikor a könyv kényszerpihe­nőre vonult, nos, ak­kor a sarokba bújtam és gondolatban végigjártam azt a nagy távolságot a várostól a faluig, és újra átéltem azokat a felejthetetlenül iz­galmas kalandokat az erdő sűrűjében. A legtöbbet az erdőben kóboroltunk Imré­vel, Ilonkával és Karcsi­val, akik a szelíd tájon va­lahogy visszafogták életem sebes folyását. Ez talán a végakarat, mondtam magam­ban, amikor a virágos­­ ré­ten bukfencezve szembefor­dultam olykor a nappal. Hol távolabb, hol közelebb került a nagy élmény hoz­zám, de nem csupa öröm a vakáció, nem bizony,­­ mert megtörtént az is, amitől ret­tegtem. A falusi házak ke­rítésén sötét és világos virág­füzérek nyiladoztak, s az én betonhoz szokott szemem az első pillanatban fel sem fog­ta, a tudatom nem értette meg mindazt, ami körülöt­tem zsibongott, illatozott, bó­dított. Értékes ismeretek után kutattam: szeretnék megismerkedni az érvidék­kel, a halakkal, belekotorni a fák lombkoronájába. Csak fogja meg valaki a kezem, és vezessen át ezen a mesés­ birodalmon. Az első kérdést Ilonka tet­te fel: — Ez mi? — s ujjával rá­mutatott valamilyen növény­re, ami a földön tekergett a magas fűben. A fülem égett. Nem lehetne a felele­tet elhalasztani legalább egy évvel? Válaszolnom kellett tehát: — Talán ... igen ... ta­nultak az iskolában ... —• Igen? Hát akkor hall­juk a választ. — Málnás... vagy mál­nás. Az erdőben nő a mál­naszörp. Ha olyan kerek lesz, mint a dinnye, akkor jönnek a parasztok és le­kaszálják. — A málnást? — A málnást. Harsány kacagásuk a var­jak tollát borzolta, mert hi­szen — később megkaptam a felvilágosítást — nem volt az málnás, hanem egy cse­­nevész tök. Kölyök-tök, az bizony. Nem lehetett most a költeményeim témájáról be­szélni, mert néhány lépés után Imre egy bokorra mu­tatott. — Az mi? — Bokor. — Aztán miféle bokor az, te fiú? Tüskés..­ Boracius Zoltán lett hársfavirá. — Tüskebokor. Vagy ... bogáncsbokor? — Sohasem hallottál a kö­kényről? — Kő ... kő... kökény? Vagyis — galagonya. Vagy áfonya. Zöld ribizli. Hát ez az Ilonka nem sze­ret bele a tudományomba, erre mérget vehettem. A ná­dasban aztán kiderült, hogy a réti virágokhoz sem értek. Láttam én ott tulipánt, vio­lát, leandert, pedig ezek a virágok nem a mocsárban él­nek, hanem amolyan „városi díszek” — magyarázta Ilon­ka —, s ezeket a fülem mö­gé kell dugni. Hiába igyekeztem és je­gyeztem meg, hogy a kalács­ból lesz a mák, s nem a mákból a kalács, hiába les­tem a madarak röptét — a fogolyra mégis rámondtam, hogy „közönséges tyúk ug­rik a mezőn”, a hörcsög ko­ma az én szememben pat­kánnyá változott, és a ha­lak mindegyikére azt tud­tam mondani, hogy ez egy hal és pont. Imre aztán megmagyarázta: — Van dévér, cigányhal, ponty, harcsa, süllő, keszeg... — Meg békáig — mondám bátortalanul. — Tehenősbékák? — me­gint Ilonka tolakodott­ mel­lém. — Igen — szóltam bátran. — Ha egy béka megfürdik a teknőben, akkor teknősbéká­nak hívják. Új barátaim összenéztek. Szerettem volna elmerülni a vízben. — És ez mi? Ott a lom­bok között? — kérdezte Ilon­ka és egy fára mutatott. — Hársfavirágos fa. — Fekete hársfavirág? Eper az, fiú! — Most pedig mehetek sót árulni a piacra gondoltam. Levizsgáztam, de alaposan. Fáradtan, sután slattyogtam a gyerekek mö­gött ez az én butaságom, és magamban bosszút forral­tam. Egészen természetes do­log nem tudom megkülönböz­tetni a kakast a tyúktól, rend­ben van, de majd megpró­bálok én is az okosok bő­rébe bújni. Otthon, a pad­láson belebújtam a poros könyvek lapjai közé — bo­tanika, zoológia. Az egyik könyvnek ez volt a címe: Milyen az élet falun? Meg­tanultam a nagymama ré­vén, hogy a ricinust nem üveggel együtt szedik le a fáról, a dohány nem füstöl a határban, a pacsirta pedig — meghazudtolva a nótát — sohasem „szól a fán”. Nap­estig tanulmányoztam a ké­peket, ismerkedtem a libá­val, a kacsával, a pulykával és a fácánnal. Az udvarban futkosó szárnyasokat eszik, a vadonban élőket előbb „el­ejtik”, s aztán kerülnek a tányérba. Még akkor és jó sokáig abban az életkorban voltam, amikor a szégyent nehezen viseljük el. Majd legközelebb lepipálom falu­si játszótársaimat. Az újabb meghívás nem késett sokáig. Izgatottan vár­tam a találkozást az erdő­vel, a réttel, az ismert vi­dékkel. Milyen bátran kivá­gom majd: „Milyen szépen piroslik a paradicsom, Ilon­ka!” Vagy: „Kék a búzavi­rág, Imre!” Vagy: „Mász­­szunk fel az eperfára, Kar­csi! Eprezzünk!” Tiszta barnában várt rám Ilonka, és azonnal a nya­kamba borult. Mondtam izga­tottan, hogy menjünk a rét­re, hemperegjünk meg a bú­zában, kövessük szemünkkel a bárányfelhők útját, hiszen fel akartam mondani nekik a leckét. A gyerekek hallgattak, és valahogy furcsán néztek rám. — Mi az? Nem vagyok én egy mutatvány, gyerekek. Mit néztek rajtam? Szed­jünk a fáról akácvirágot, Ilonka. A hajadba tűzöm a fürtöket. Imre, leszüreteljük azt a tökcsemetét a paraj­ban? Karcsi... Nyílik már a szarkaláb? Halljátok.. Egy tudós szól hozzátok. Megyünk? Csak most vettem észre, hogy mindhárman mosolyog­nak. — Ez nem szép tőletek — csattantam fel. — És igen­is készültem az anyagból! Készültem! Ilonka megsimogatta pír­tól égő arcomat. — Butuskám ... Hiszel, ősz van. Érted? A rét régen elvirágzott. Az esztendőnek négy évszaka van. Falun is... Krábesz Gréta illusztrációja Gazdag Erzsi Üveggolyó Üveggolyó, üvegház belsejében mit találsz? Bent lakik a szivárvány, rajta ül egy királylány. Ül a hídon magában, üveggyöngy a nyakában, gyémántfésű kezében, igazgyöngy a szemében. Üvegfalon ki-kinéz: — Jön-e érte a vitéz világhíres királyfi? Vagy helyette akárki. I­t 'szerkeszti ' farkas , zsuzsa, 1977. október 19. A MAGYAR SZÓ MELLÉKLETE 286. szám

Next