Magyar Szó, 1978. február (35. évfolyam, 30-43. szám)

1978-02-12 / 41. szám

Vasárnap, 1978. febr. ,12. MAGYAR SZÓ Nem mindennapi látvány P. H. Bácsszőlős. — A falu központjától egy kilométernyire látom. Az utam iskolába menet a gyümölcsöszkertek között vezet, és egy kisebb kaszáló mellett is elhaladok, ahol nem mindennapi látványban van részem, és az arra járó embereknek. Azt hiszem, elég ha csak annyit mondok, nálunk ezt a helyet szeméttelepnek hívják. Könnyen elénk képzelhetjük az áldatlan helyzetet. A sok piszoktól és szeméttől szinte nem látszik semmi: a fű, virág, bokor, a fák mind kiveszőben vannak. Nézzük csak meg közelebbről! Hogyan került ide a sok szemét, ami viszonylag már nagy területet elfoglal. Négy évvel ezelőtt még fű zöldést, virág pompázott itt, a gyerekek játszóhelynek tekintették. Ha elhaladt mellette az ember, csak gyönyörködni tudott a természet adta szép kilátásban, a kirándulóhelynek is beillőkörnyezetben. Aztán egyszerre hogy mitért, miért nem, a bácsszőlősi lakosok ide kezdték hordani a szemetet. A helyi közösség mindjárt rendelkezett, és ásatott egy nagy gödröt, hogy abba rakják a sok limlomot. Az emberek azonban félreértették a dolgot, mert szorgalmasan — nem a gödörbe — hanem a gödör mellé kezdték a szemetet rakosgatni. Rövid idő alatt úgy körült rafcták szeméttel, hogy aki még be is akarta tenni a gödörbe, még az sem tudta, s lassanként a kis szemétdomb szemétteleppé nőtt. Az ifjúság akcióba kezdett, ami abból állt, hogy szabad idejükben megpróbálták eltüntetni a nem kedvelt látványosságot. Ez ment is volna, ha az emberek ismét félre nem értik. Ugyanis, ha nagy erőfeszítésekkel az egyik szombaton sikerült egy kis területet szabaddá tenniük, akkor a következő hét végére már biztosan gondoskodott róla valaki, hogy ne maradjon üresen, és friss szeméttel telítődjön. Már semmi kilátás sem volt a szemét eltüntetésére, amikor ismét intézkedett a helyi közösség, és a szemetet betúratta egy hernyótalpassal a gödörbe. Ha nem is lett olyan a mező, mint azelőtt volt, a sok szemét a gödörbe került. Ez azonban nem tartott sokáig, mert a lakosság egy része ismét gondoskodott róla, hogy két -három hónap múlva, viszszanyerje régi alakját, viszszaváltozzon szemétteleppé. Láttam már tanulókat is, akik nagy buzgalommal turkáltak a szemét között. Elsősorban kisdiákok voltak, akik bizonyára még nem értik, milyen jó tanya az ilyen hely a különféle rágcsálók, bacilusok és mély betegségeket terjesztő paraziták számára. Itt szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy ha már szeméttelep, akkor is legyen rendezettebb. De a lakosság is többet tehetne környezetünk szépsége és tisztasága érdekében. Ami pedig a tanulókat illeti, biztosan tudnak hasznosabb dolgokat csinálni, mint a sok szemétben turkálni. Pér percre Dr. LACKÓ Vilmos, Kanizsa. — Vukovics Géza vasárnapi vezércikkét illő figyelemmel olvastam a Magyar Szó szerdai számának bővítéséről. Javaslatot teljesen elfogadhatónak tartom, sőt mint a szocialista önigazgatású valóságunk mindennapi szükségletét és gyakorlatát pártolom és ajánlom. A tervezett bővítés szerves összetevője az olvasók és a szerkesztőség társadalmi-politikai fejlődésének, így hát várva várjuk a terv és a javasolt bővítés minél előbbi megvalósítását. A névadás csak alapos átgondolás és áttekintés után jöhetne számításba, hogy az idők folyamán is változtatni tudjuk a melléklet elnevezését. Kérném, ha lehetséges, hágjuk nyitva a kiskaput, ne siessük el a végleges névadást. Javasolom továbbá, hogy a honvédelem és az önvédelem népszerűsítése is maradjon a Magyar Szó sarkalatos feladata az új mellékletben is. Ezt külön most nem is indokolnám meg, mert erről 1977. március 6- án a közös íróasztalunkban már írtam elég részletesen. Azóta is rendszeresen jelennek meg írások a szóban forgó tárgykörből, amiért a Magyar Szó szerkesztőségét elismerés illeti. Javasolnám még a Katonaposta rovatának újbóli bevezetését is. Annak idején (1966) érdekes és értékes tartalommal jelent meg ifjú katonáink és hozzátartozóik üdvözlete, valamint jelentős írások a katonaéletről, amelyeket a katonaidejüket töltő fiataljaink küldtek szerkesztőségünknek. A mellékletet úgy gondolom katonáink is megérdemlik, azon kívül a MH népszerűsítését is nagyban elősegítené. x KÉSZÜLŐ SZERDAI MELLÉKLETÜNK ELÉ Névadó pályázat # A múlt vasárnap bejelentettük, hogy rövidesen megjelenik szerdai mellékletünk, éspedig 16 kis oldalon, gazdag tartalommal, közérdekű olvasmányos írásokkal. Megemlítettük még, hogy névadó pályázattal jelentkezünk. Az olvasóra bízzuk, hogy nevet adjon az új kisújságnak. Ezúttal csak az a teendője, hogy a felsorolt címek közül kiválassza és bekarikázza, vagy aláhúzza a neki legjobban tetszőt. A kivágott szelvényt beküldheti postán, vagy átadhatja a Forum lapárusának. Ezek közül a címek közül választhat egyet: • EGYÜTT • FÉNYSZÓRÓ FÓKUSZ • OTTHON Џ panoráma • radar # SZIVÁRVÁNY Ha egyik sem tetszik, örömmel vesszük az újabb javaslatokat. Azok között, akik részt vesznek a névadó pályázaton, értékes könyvjutalmat sorsolunk ki. 13. oldal Rend lesz a rendelőben HAUER Sándor, Szabadka. — Bátorkodom néhány sorral megemlíteni észrevételemet a szabadkai Zmaj Jovam Egészségügyi Otthon középkorba illő állapotára. Az orvosi rendelő 4x4 m területű, az egészségügyi szempontokat figyelembe véve, még 10 ember részére sincs elegendő várakozási hely. Sajnos, ezen nem tudunk változtatni, pedig ilyen fontos célokra, mint az egészségügyi otthon korszerűsítése, áldozatot is hozhatna, hogy megfelelő helyiséghez jussunk. Szerintem sürgősen változtatni kellene e tűrhetetlen helyzeten, hiszen itt már a kora reggeli órákban 40 ember várakozik. Elgondolásom a következő: nemcsak az enyém, hanem sok-sok betegé is, mert bizony nemigen törődnek velük. A betegkönyvet 7 órakor szedik be, mire ötven ember rohan az ablakhoz, nehogy lemaradjon, hiszen azért állnak már ott hajnal óta. A sorszámot egy idő óta nem használják, ami miatt sokszor veszekedés van a rendelőben, mivel nem tudnak megegyezni, hogy a fekete kalapos után jött-e az illető, vagy a szürke kabátos után. No, támad ebből is óriási zűrzavar, nem éppen papírra vethető szavak kíséretében, sok esetben az orvosnak kell rendet teremtenie, hogy dolgozni tudjon. A teendő tehát a következő, hogy megszüntessük az áldatlan helyzetet, legalábbis egyelőre: külön-külön kérjék el a két orvoshoz várakozók könyvecskéit és adjanak ismét sorszámot. Az nem volna baj, ha a János bácsi unokája megy az orvoshoz, de ha János bácsi betegszik meg. Ő már 75 éves, és nehezére esik a sok várakozás, neki ne kelljen órákig ott várakoznia, amikor még le sem ülhet. Sorszámmal a tolongás is megszűnne, mert kialakulna egy sorrend, hogy ki ki után következik, és nem kellene tolongani. Ugyanígy a másik orvoshoz igyekvők könyveit egy másik sorszám keretében szedjék be, és így a tolóablaknál ülő is felszabadulna egy felesleges munkától, mármint hogy különkülön válogassa a könyveket. Én ezt a sok beteg kérelmére írtam meg, már a régi vezetőségnek is beadtunk egy kérelmet, de nem tettek semmit a helyzet megváltoztatása érdekében. Reméljük, hogy, most így az újságon át az illetékesek is megismerik kérelmünket. Meddig várlak a gépkocsira? KÖRÖSI Rudolf, Hajdújárás. — Nem vádaskodni akarok, nincs szándékomban előítéletet alkotni, de sajnos, az az érzésem, hogy szinte nem tudok magamnak egy érthető és elfogadható feleletet kapni, amivel megnyugtatnám magamat. Panaszom a szabadkai Autooprema személyautó eladási oiszályára vonatkozik. 1977. május 19-én előjegyeztettem , egy Fiat 750- es Lux gépkocsira, és azóta várom, hogy megkapjam. Idestova már 9 hónap telt el, és az én kocsim, sajnos még mindig nincs sehol. Számomra szinte hihetetlen, hogy hazai gyártmányú személyautóra 8—9 hónapot kelljen várni. Megértem, hogy a gazdasági körülmények és más tényezők hatására Rettentettem a nagyarányú keresletre hosszadalmas, azaz elhúzódik a határidő, de számomra ez mégsem elfogadható magyarázat. Mégpedig azért, mert Zomborban, Zenitén, Kanizsán a leghosszabb leszállítási határidő 4 hónap. Sokan azt teszik, hogy átviszik a lefizetést az említett városok egyikébe, és még így is rövid idő alatt megkapják a gépkocsit. Én ezt nem tettem, egyrészt elfoglaltságom miatt, másrészt pedig bíztam abban, hogy szavahihető emberekkel állok szemben, és így maradtam az eredeti befizetési helyen, az eszembe sem jutott, hogy még 9 hónap múltán sem lesz gépkocsim. Nem gondoltam, hogy ennyire nem tartják be a szavukat, azt nem is említve, hogy így a drágulás is érintett, és tudomásom szerint a küszöbön áll a másik is. Éppen ezért úgy érzem, hogy indokolt a panaszom. Sajnos, olyan esetekről is lehet hallani, hogy ha egy kicsit „megkenik” őket, akkor mindjárt van autó. Persze erre bizonyítékok nincsenek a kezemben, és így ezt nem is folytatom. Én nem vagyok olyan helyzetben, hogy állandóan a kocsi után szaladgáljak, és talán ez is baj. Utálom az erőszakot, a kellemetlenséget, a vádaskodásokat, de félő, hogy nem tudok sokáig türelemmel lenni, és panaszt fogok tenni az illetékes szerveknél. Azt hiszem, ha az ellenőrző szervek megnézik a nyilvántartást mindjárt tisztázódik, hogy miért is késik ennyit az én kocsim. Tudom, amikor a számot megkaptam, akkor a 158. voltam, és hihetetlen számomra, hogy majd 10 hónap leforgása alatt csupán ilyen kevés kocsik kaptak volna az említett típusból. Most állítólag a 4. vagyok már, de bármikor bementem érdeklődni, kevés jómodorral adják tudomásomra, hogy luxot még nem kaptak. Sajnos, kézzelfogható bizonyítékaim nincsenek, így nem marad más hátra, mint hogy várakozom. Azért is írtam a Magyar Szónak hátha valaki jelentkezik ezzel a problémával. Rossz tréfa KOVÁCS Hana, Újvidék. — E hó 29-én, a televízió vasárnapi tarka délutáni műsorában egy bácsi jelent meg a képernyőn, és szuggesztív módon, erőnek erejével ki akarta kényszeríteni egy tucatnyi kisóvodás gyerekből, mi a különbség a kisfiú és a kislány között. Hát mondogatták is a csöppségek szépen, hogy a bugyi, a nadrág, szoknya, masni, hajfomat stb, de a bácsi erőnek erejével mást akart halffini. Nagy, csodálkozó szemük, ártatlan tekintetük gyanított valamit, és ösztönösen érezték, hogy arról nem illik beszélni, mert bennük még van természetes erkölcsi érzék. De a bácsi még mindig nem nyugodott meg és bizonyos szuggesztív erővel kipréselte egy kisfiútól, hogy mi is a különbség. De ez még mindig nem volt elég a bácsinak, hanem erőltette, mondja ki a kislány nemi szervét is. És azon tanakodtak, hogyan kellene a gyerekeknek kifejezni magukat. Például, hogy rodnica ezt nem értik, pimpek az semmi vagina az túl latinos, úgy gondolták, hogy nem kellene-e az anyanyelvükön — szép magyarul, szerbül, vagy olaszul megnevezni a nevezendőt. (A legközelebbi adásig bizonyára határoznak majd). Szerintem ez sem nem tudományos, sem nem tanulmányozási téma, ez egy sületlen vicc, egy rossz tréfa, ártatlan kisgyermekek kárára. Ha jól hallottuk, legközelebb pucéran jelentetik meg a kisgyerekeket a tévében. Nem volna-e jó abbahagyni ezt a veszélyes és ízléstelen kísérletet? Nagyon picinyek még, hogy megbirkózzanak udov, rodnica meg ehhez (ahogy a bácsi mondta) hasonló, részükre szörnyű kifejezéssel. Azonkívül több lesz a mániákus is, akik tönkreteszik kislányainkat Esetleg a bácsinak is van kislánya! Hogy nézik egymás nemi szervét, hát nézzék, de azért nem kell ezt rájuk erőszakolni. Ha a kisgyermek kíváncsi , anyu vagy apu majd idejében, és főleg „finoman” megmagyarázza. Tiltakozom minden szülő nevében és követelem, hogy a fent említett adást ne folytassák. Jobb megoldást várunk KANIZSAI szülők. — Mi szülők, akiknek gyermekei a Zmaj Jovan Jovanovic Általános Iskola felsős tanulói, kérjük, hogy az általános iskolai és nevelési önigazgatási érdekközösség munkásellenőrző bizottsága, vizsgálja felül az iskola munkástanácsának döntését, hogy a második félévben a felsős osztályok is beoszthatók délutáni tanításra. Az összehívott szülői értekezleten értesítettek bennünket, hogy helyszűke miatt gyermekeink a második félévben délután járnak iskolába. Szerintünk az iskola önigazgatási szerveinek és dolgozóinak döntése nem megfelelő, mert úgy látjuk, hogy ez negatív hatással lesz gyermekeink tanulási eredményeire, éspedig: A A felső osztályba járó gyerekek tanrendje igen sűrített — sok óraszámban, s így naponta 5, 6, sőt 7 iskolai óra lehallgatása után, a gyermek amikor 7—8 órakor este hatér az iskolából, már képtelen tanulni. A különféle csoportok (biológia, német, karének, technika, zene stb.) megtartása délelőtt történne. Reggel a gyereket fölkelteni, hogy tandíjon nem lehet, az időt a csoportmunkában elveszíti, s így esetleg sűrűbben megesik, hogy készületlenül megy iskolába, annál inkább, mivel a szülők nagy többsége délelőtt dolgozik. A A vidékről beutazó gyerekek át kellene ,hogy iratkozzanak másik iskolába, ez kihatna tanulmányi előmenetelükre. A A délelőtt dolgozó szülők gyermekeinek ebédje megoldatlan maradna. Még számos okot lehetne felsorolni, de úgy érezzük, ennyi is elegendő lesz ahhoz, hogy objektívem felmérhessék az adott helyzetet, és a problémákat felvetve olyan megoldást találjanak, amely a dolgozó szülők, és gyermekeik érdekeit messzemenőleg kielégíti.