Magyar Szó, 1978. február (35. évfolyam, 30-43. szám)

1978-02-12 / 41. szám

14. odal Valami változik a falun is — Hogyan alakul a műve­lődés falum? — kérdem az öregembertől, ah­ol túl van már a hetvenen, mégis el­jött a művelődési­ otthonba, hogy megnézze­ a fiatal tán­cosok által megelevenített népi hagyományt, a kender törés meséjét. Annak idején másként volt . .. GULYÁS Pista bácsi gon­dol­kodás nélkül válaszol a kérdésre: — Másképpen ala­kul a művelődés falun mint az én időmben. Mert mi volt akkor és mi van most? Szentmihályon sosem volt ilyen szép művelődési ott­hon, nem is beszéltek, nem is tettek ennyit a kultúrá­ért ,sohasem. Pénzt sem kap tűnik rá. De azért mi is szó­rakoztunk valahogy. Más­képpen, mitnt a mai fiata­lok. A szomszédolás volt akkor divatban, sokszor ott is tanultuk be a színdara­bokat, aztán a tűzoltó ott­­honban adtuk őket elő. A tanítók segítettek bennün­ket a munkában. Minden té­len három-négy új színdara­bot mutattunk be. Egykettő­re megtanultuk a szerepe­ket, én hamar elő is adtuk. A tűzoltó otthonban szrkéig én voltam az elnök. A cso­portkép őrzi a kedves, fiatal­kori emlékemet. Most már csak díszelnök vagyok az otthonban, nem veszek már részt a művelődési életben sem úgy, mint egykor. Csak régi meséimmel segítem a fiatalokat, a kendermorzso­­lásról szóló táncnak én va­gyok a szerzője. Örülök, hogy bemutatták, hogy lát­hattam. A népi kultúra megőrzői KASZA Veca, HORVÁTH Viktor és MAKÁN Kati né­ni­ a népi kultúra szellemé­nek őrzői. Hozzájuk’ min­denkor ellátogathat a nép­művelő, és sohasem távozik tőlük üres kézzel. Kasza Ve­ra és Horváth Viktor néni Szentmihályi beszélgetések arról győzte meg a fiatalo­kat, hogy a népi tánc, a csárdás nemcsak kettőt er­re, kettőt arra szabályon ala­pul. Már nem mozognak olyan frissen, mint valaha, de még mindig vállalkoznak arra, hogy bemutassák a tánc­lépések hagyományos és íratlan szabályait. Ők­ azok, akik Szentmihályon a leg­­hivatottabb megmondhatói annak, hogy a fiatalok jól járják-e, jól mozognak-e, egyszóval akik kimondják, így kell. Így jártuk mi is. Makán Kati néni aktív rész­vevője Szentmihály műve­lődési életéne­k. Elbeszélése szerint három füzetre való, mintegy 150 dalt gyűjtött össze. Állandó tagja a mű­velődési egyesületnek, a ken­dertörásről szóló tematikus táncban énekel, táncol és kendert fésül. Kati néni a műkedvelés megszállottja. A tanítóházaspár NAGY IVÁN József és Etelk­a 28 éve dolgoznak két év kivételével Szentmihá­lyon. Tordaiak. Csak egy időre jöttünk ide — mondja Etelka —, és itt ragadtunk a szó szoros értelmében. Mert a sáron, a három tan­termen meg a 180 gyereken kívül itt akikor más nem­igen volt. Nagy-nagy lelke­sedéssel és teljes erőbevetés­sel fogtunk munkához. Azt hiszem, mi alapoztuk meg a művelődési egyesület munká­ját is, gyakran otthon, a ta­nítói lakásban tartottuk a próbákat. Mi­ — mondja Nagy Iván József — külön­féle tanfolyamokat szervez­tünk, ami­ olvasni tanítot­tuk az ittenieket, az asszo­nyok meg sütni, főzni taní­tottak engem — teszi hozzá Etelka. Majd így folytatja: — A férjem bekapcsolódott a társadalmi-politikai testü­letek munkájába, akármi­lyen megmozdulás volt a fa­luban, mentünk. Magától ér­tetődőnek tartottuk. Később meg is szoktuk. Most már másképp nem is tudjuk el­képzelni az­­életünket. 1976- ban n­iind a ketten befejez­tük a pedagógiai akadémiát. Nem volt könnyű. Három helyen kellett helyt állnunk. Az iskolában, a faluban és az iskolapadban. — Most nyolc tagozata és nyolc osztálya van az is­kolának, 186 gyerekkel. Hogy a falusi­ tanító élete különbözik-e a városiétól? Nehéz rá válaszolni. Meg­esik, hogy a gyerek nem ismeri a színeket — mondja Nagy Iván József. — Az is gyakran előfordul, hogy az elsős kisdiák összetéveszti a jobb és a bal kezét. Alap­vető fogalmak ezek, ame­lyek nélkül például a ma­tematikaoktatás elképzelhe­tetlen. De a kisgyerekeknél gyakoriak az ilyen aprósá­gok. Nemcsak itt, minde­nütt. Csakhogy az effajta előkészítés időt igényel, a munka szerinti teljesítmény meg sürget bennünket. Le­het, hogy idegesebbek va­gyunk, mint korábban. A Pe­dagógus életében a legna­gyobb öröm, hia egykori ta­nítványa képzett emberként tér vissza a faluba. Tanítvá­nyainak életútjára később is odafigyelünk, és mintha ők sem felejtenének el bennün­ket. Egy tanítónak ez a leg­nagyobb elismerése. Nagy Iván József ezután említi csak a községi Októ­beri díjat, amelyet odaadó, lelkiismeretes, közéleti és közművelődési munkájáért érdemelt ki. V. DARÓCI Júlia Sok minden mást is vállalni kell a tanítás mellett — Nagy Iván József és Etelka Gulyás Pista bácsi Makán Kati néni Fiatal lányok jelentkezzenek Az olasz újságokban megjelent felhívásra megin­dult a szokásos áradat, százak álltak a filmgyár előtt, mindegyikük abban reménykedett, hogy ő lesz a sze­rencsés kiválasztott, az Una donna című tévéfilm fő­szereplője. Gianni Bongioanni rendező választása Giuliana De Sióra esett, benne látta meg a fiatal Sibilla Alera­­mót, akinek önéletrajzi regényéből készült a film. Jellegzetesen dél-olasz történet. Egy fiatal lányt erő­szakkal férjhez adnak, de a lány nem törődik bele sorsába, megszökik a zsarnok férjtől, s a fojtó leve­gőjű kisvárosból. Évekig robotol, de eléri célját, ismert írónő lesz. Giuliana De Sio is elérte célját ezzel a szereppel. A tegnap még ismeretlen leány fényképeivel tele van­nak a lapok, s a kitűnő kritikák eredményeként már próbálja Milánóban a Les Fausses Confidences című Marivaux-színdarabot. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1978. febr. 12. Remek elképzelések és érthetetlen merevség a zenei szemlék körül Fáklya gyullad ki minden év tavaszán Rumán — az idén tizenötödször: a Zen­eegyesületek Fesztiváljá­nak lángja, melynek lobogása évről évre mind több együttest, lelkes amatőrt szólít ide a Tisza szeszélye­sen kanyargó partjairól és a Duna mentéről éppúgy, mint a kalászt ringató bácskai, bánáti, szerémségi ró­náról vagy a Fruskagora zükkd­tő lankáiról. Viseletük sokszínű, nyelvük is különböző, ám mindanny­iukban egyformán él a zene szeretete és az együttes muzsi­kálásban, éneklésben, táncban meglelt őszinte öröm. A fesztiváltól még hóna-­ pok választanak el bennün-­­­ket, mégis­ egyre többször kerül szóba az együttesek-­­ ben, szakosztályokban, ki-­­ váltképp a körzeti zónák há- s­zigazdájául ifijelölt egyesü-­­ letekben. Jovica JERKOVOT, a Ze­neegyesületek Tartományi Szövetsége titkárát arra kértük, tájékoztasson ben­nünket az idei fesztivál jel­legéről, előkészületeiről. — A tizenötödik tartomá­nyi fesztivál vezérgondola­ta, a JKSZ XI. kongresszu­sának köszöntése. Ebben a szellemben képzeljük el a fesztivált, felvonultatva a községi találkozóktól kezdve a körzeti szemléken keresz­tül egész a római fináléig mindazt a kincset, melyet soknemzetiségű tartomá­nyunk néprajzi hagyomá­nyaiból, művészeti múltjá­ból és jelenéből be tudunk mutatni. Érzékeltetni szeret­nénk, hogy az amatőr tevé­kenység nem valami öncélú, alacsonyabb értékű dalliká­­zás-cincogás, hanem műve­lődési rendszerünk szerves része, hogy a művelődési egyesület nem rejtett tehet­ségek bölcsője, hanem ter­mészetes környezet, mely­ben a dolgozó ember — ifjú és felnőtt — hajlamainak megfelelően, önmaga és má­sok személyiségét is gazda­gítva eljuthat a művészi al­kotásig. Törvényszerű, hogy a tevékenységi formák, az együttesek és az amatőrök nagy száma megfelelő minő­séget is teremt — ez garan­tálja a zárórendezvény év­ről évre emelkedő minőségi szintjét. Természetesen nem várható el, hogy ez a minőségi ja­vulás önmagától adódjék: a szövetség rendszeresen fog­lalkozik a műkedvelő együt­tesek vezetőinek továbbkép­zésével is. A múlt évben a harmonika-, citera-, tambu­­ra- és fúvós zenekarok, az énekkarok és a tánccsopor­tok vezetői számára szervez­tek továbbképzést. Nagyon jelentős dolgoknak tartjuk, h­ogy kiváló szakembereink hívásra ,,házhoz mennek”, több alkalommal is elláto­gatnak egy-egy csoporthoz, hogy segítségére legyenek a vezetőnek egy új zenekari vagy kórusmű megalapozá­sában vagy kidolgozásában, egy új koreográfia beállítá­sában. Az idei fesztivál előkészü­letei egyébként már a múlt évben megkezdődtek: a fesz­tivál bizottsága meghatároz­ta a körzeti szemlék idő­pontját, és ezekre Vajdaság­­szerte folynak az előkészüle­tek. Az eddigi évektől elté­rően az idén minden körzeti szemle csak egynapos lehet, így tudjuk csak elérni, hogy ugyanaz az értékelő bizott­ság kísérje figyelemmel mindegyiket, biztosítva ezál­tal a zárórendezvény rész­vevői kijelölésének azonos mércéit. Ez a leszűkítés első hallás­ra kissé egyoldalúnak, me­revnek tűnt, de mivel fel­adatomhoz tartozott felke­resni néhány körzeti szemle szervezőjét is, úgy véltem, a szervezőknek kell erről elsősorban véleményt mon­daniuk. . A Tisza mentén: kilencedszer Az adai Művelődési Közö I pont keretében működő Bar­­­­tók Amatőr Zeneegyesület a X­IX. Tisza menti zenei szem­le házigazdája. Ez a terület a hangszeres amatőr muzsik­i­ka fellegvára: évek óta öt­­­hat zenekar , vagy kamara­i együttes jut el innen a tar­­t­ományi fesztiválra, mely­nek zenekari hangversenyét eddig a Tisza mentiek urall­­ták. Noha a többi műfajt­ csak néhány együttes képvi­seli itt, ezek olyan hírnév­nek örvendenek, mint a kispiaci táncosok, akiket évekkel ezelőtt már szívébe zárt a fesztivál közönsége vagy a becsei Kamarakórus, amely hazánk legjobb ilyen jellegű együttesei közé tar­tozik­ . " A szervezők idén tíz-tizen­­két együttes részvételére számítanak. Kevesebbre, mint az eddigi években: kérdésessé vált néhány — eddig sikeresen szereplő — együttes részvétele, újak alakulásáról pedig nincs tu­domásuk. A hazaiak négy együttes­sel indulnak a szemlén: a vonós kamaraegyüttes eddi­gi műsorához hasonlóan most is barokk zenével ké­szül, a zenekar pedig Haydn és Mozart egy-egy műve mellett Kókai romantikus ihletésű Verbunkosát gya­korolja. Mindkét együttes több fesztiválon tett már bi­zonyságot arról, hogy Vaj­daság amatőrzenei élvona­lában van a helye. A vonósok mellett két har­monikaegyüttes képviseli még a hazaiakat, mindkettő műsorán modern harmoni­kaművek szerepelnek. JAKOBOVICS Andor, a ze­nekar vezetője, akivel az előkészületekről beszélget­tünk, nem hallgatta el ne­hézségeiket sem: négy együt­tes gyakorol a zeneiskolá­nak egy szűk helyiségében — szinte egymást nézik ki a szoba nagyságú (inkább ki­­csinységű) próbateremből. A zenekarban néhány hang­szer hiánya okoz különösen gondot. Ennek ellenére úgy véli, hogy nem lesz problé­ma sem a saját együttesek­­ sikeres szereplésével, sem a szemle zavartalan előké­szítésével. A műsort egy délelőtti vagy délutáni és egy esti hangverseny keretében ter­vezik lebonyolítani, noha közönségsikerre csak az esti hangversenyen lehet számí­tani. Minden út Csantavérre vezet A szabadkai körzeti szem­le színhelye ugyanis Csan­­tavér. És ha a Tisza mentét a hangszeres zene fellegvá­rának neveztük, a csantavé­­ri szemle alaptónusa a nép­dal és a népi tánc. Ez a mű­faja a házigazda Bartók Bé­la Művelődési Egyesületnek is: vegyeskara régi mesterek könnyebb hangvételű kórus­művei mellett igényes nép­dal-feldolgozásokat és zenei anyanyelvünkhöz közelálló alkotásokat énekel legszíve­sebben. Magyar népi táncot mutat be a tánccsoport, a zenekarral kísért kórus mű­során ballada- és népdal­­feldolgozások szerepelnek, népdalok és csárdások csen­dülnek fel a citerákon, tam­­burákon is. A szemle szervezői a Mű­velődési Egyesület és a Nép­egyetem. GOGOLYÁK An­tal mindkét szervezet nevé­ben beszélt, amikor felrótta a Tartományi Szövetségnek, hogy egy napra zsúfolta ösz­­sze a programot. Csantavé­­ren ugyanis eddig két-há­­rom napos volt a szemle, a falu életében az év egyik leg­jelentősebb eseményévé vált, melynek minden rendezvé­nyére elővételben keltek el a jegyek — igényelték az emberek. Az idei — tizedik — szem­lén mintegy huszonöt rész­vevőre számítanak. A legszi­gorúbban is számolva, ez leg­alább öt-hat óra szakadat­lan ének, tánc, zene. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen terjedelmű műsornak legyen közönsége, ehelyett a szem­le elveszti kulturális ese­mény jellegét és öncélú, nem a falu polgárainak, dolgozói­nak, hanem az értékelő bi­zottságnak szóló maratonná válik. (Mellesleg: kérdés, hogy a bizottság a műsor negyedik-ötödik órájában is feladata magaslatán tudjon maradni). A csantavériek — tekin­tettel a tízéves jubileumra — szerették volna valamivel gazdagítani a találkozó programját, így félő, hogy erőiket kimeríti a feladatok torlódása — az ezernyi ven­dég elhelyezése, kalauzolása, mozgatása. —­­ — Legyen a zene mindenkié! — dereng fel bennem Ko­dály híressé vált mondása. Itt, Csanatvéren valóban kezdett — ha nem is éppen mindenki, de sokak ügyévé válni a zene ügye. Jóvátehe­tetlen bűn lenne bármeny­nyire igazolt érvekre hivat­kozva is útját állni, ugyan­akkor, amikor (más fóru­mon) a kultúra hozzáférhe­tőségéről vitatkozunk... SZÖLLÖSY VÁGÓ László Az­­ adai Bartók Amatőr Zenekar.

Next