Magyar Szó, 1978. február (35. évfolyam, 30-43. szám)
1978-02-12 / 41. szám
14. odal Valami változik a falun is — Hogyan alakul a művelődés falum? — kérdem az öregembertől, ahol túl van már a hetvenen, mégis eljött a művelődési otthonba, hogy megnézze a fiatal táncosok által megelevenített népi hagyományt, a kender törés meséjét. Annak idején másként volt . .. GULYÁS Pista bácsi gondolkodás nélkül válaszol a kérdésre: — Másképpen alakul a művelődés falun mint az én időmben. Mert mi volt akkor és mi van most? Szentmihályon sosem volt ilyen szép művelődési otthon, nem is beszéltek, nem is tettek ennyit a kultúráért ,sohasem. Pénzt sem kap tűnik rá. De azért mi is szórakoztunk valahogy. Másképpen, mitnt a mai fiatalok. A szomszédolás volt akkor divatban, sokszor ott is tanultuk be a színdarabokat, aztán a tűzoltó otthonban adtuk őket elő. A tanítók segítettek bennünket a munkában. Minden télen három-négy új színdarabot mutattunk be. Egykettőre megtanultuk a szerepeket, én hamar elő is adtuk. A tűzoltó otthonban szrkéig én voltam az elnök. A csoportkép őrzi a kedves, fiatalkori emlékemet. Most már csak díszelnök vagyok az otthonban, nem veszek már részt a művelődési életben sem úgy, mint egykor. Csak régi meséimmel segítem a fiatalokat, a kendermorzsolásról szóló táncnak én vagyok a szerzője. Örülök, hogy bemutatták, hogy láthattam. A népi kultúra megőrzői KASZA Veca, HORVÁTH Viktor és MAKÁN Kati néni a népi kultúra szellemének őrzői. Hozzájuk’ mindenkor ellátogathat a népművelő, és sohasem távozik tőlük üres kézzel. Kasza Vera és Horváth Viktor néni Szentmihályi beszélgetések arról győzte meg a fiatalokat, hogy a népi tánc, a csárdás nemcsak kettőt erre, kettőt arra szabályon alapul. Már nem mozognak olyan frissen, mint valaha, de még mindig vállalkoznak arra, hogy bemutassák a tánclépések hagyományos és íratlan szabályait. Ők azok, akik Szentmihályon a leghivatottabb megmondhatói annak, hogy a fiatalok jól járják-e, jól mozognak-e, egyszóval akik kimondják, így kell. Így jártuk mi is. Makán Kati néni aktív részvevője Szentmihály művelődési életének. Elbeszélése szerint három füzetre való, mintegy 150 dalt gyűjtött össze. Állandó tagja a művelődési egyesületnek, a kendertörásről szóló tematikus táncban énekel, táncol és kendert fésül. Kati néni a műkedvelés megszállottja. A tanítóházaspár NAGY IVÁN József és Etelka 28 éve dolgoznak két év kivételével Szentmihályon. Tordaiak. Csak egy időre jöttünk ide — mondja Etelka —, és itt ragadtunk a szó szoros értelmében. Mert a sáron, a három tantermen meg a 180 gyereken kívül itt akikor más nemigen volt. Nagy-nagy lelkesedéssel és teljes erőbevetéssel fogtunk munkához. Azt hiszem, mi alapoztuk meg a művelődési egyesület munkáját is, gyakran otthon, a tanítói lakásban tartottuk a próbákat. Mi — mondja Nagy Iván József — különféle tanfolyamokat szerveztünk, ami olvasni tanítottuk az ittenieket, az asszonyok meg sütni, főzni tanítottak engem — teszi hozzá Etelka. Majd így folytatja: — A férjem bekapcsolódott a társadalmi-politikai testületek munkájába, akármilyen megmozdulás volt a faluban, mentünk. Magától értetődőnek tartottuk. Később meg is szoktuk. Most már másképp nem is tudjuk elképzelni azéletünket. 1976- ban niind a ketten befejeztük a pedagógiai akadémiát. Nem volt könnyű. Három helyen kellett helyt állnunk. Az iskolában, a faluban és az iskolapadban. — Most nyolc tagozata és nyolc osztálya van az iskolának, 186 gyerekkel. Hogy a falusi tanító élete különbözik-e a városiétól? Nehéz rá válaszolni. Megesik, hogy a gyerek nem ismeri a színeket — mondja Nagy Iván József. — Az is gyakran előfordul, hogy az elsős kisdiák összetéveszti a jobb és a bal kezét. Alapvető fogalmak ezek, amelyek nélkül például a matematikaoktatás elképzelhetetlen. De a kisgyerekeknél gyakoriak az ilyen apróságok. Nemcsak itt, mindenütt. Csakhogy az effajta előkészítés időt igényel, a munka szerinti teljesítmény meg sürget bennünket. Lehet, hogy idegesebbek vagyunk, mint korábban. A Pedagógus életében a legnagyobb öröm, hia egykori tanítványa képzett emberként tér vissza a faluba. Tanítványainak életútjára később is odafigyelünk, és mintha ők sem felejtenének el bennünket. Egy tanítónak ez a legnagyobb elismerése. Nagy Iván József ezután említi csak a községi Októberi díjat, amelyet odaadó, lelkiismeretes, közéleti és közművelődési munkájáért érdemelt ki. V. DARÓCI Júlia Sok minden mást is vállalni kell a tanítás mellett — Nagy Iván József és Etelka Gulyás Pista bácsi Makán Kati néni Fiatal lányok jelentkezzenek Az olasz újságokban megjelent felhívásra megindult a szokásos áradat, százak álltak a filmgyár előtt, mindegyikük abban reménykedett, hogy ő lesz a szerencsés kiválasztott, az Una donna című tévéfilm főszereplője. Gianni Bongioanni rendező választása Giuliana De Sióra esett, benne látta meg a fiatal Sibilla Aleramót, akinek önéletrajzi regényéből készült a film. Jellegzetesen dél-olasz történet. Egy fiatal lányt erőszakkal férjhez adnak, de a lány nem törődik bele sorsába, megszökik a zsarnok férjtől, s a fojtó levegőjű kisvárosból. Évekig robotol, de eléri célját, ismert írónő lesz. Giuliana De Sio is elérte célját ezzel a szereppel. A tegnap még ismeretlen leány fényképeivel tele vannak a lapok, s a kitűnő kritikák eredményeként már próbálja Milánóban a Les Fausses Confidences című Marivaux-színdarabot. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1978. febr. 12. Remek elképzelések és érthetetlen merevség a zenei szemlék körül Fáklya gyullad ki minden év tavaszán Rumán — az idén tizenötödször: a Zeneegyesületek Fesztiváljának lángja, melynek lobogása évről évre mind több együttest, lelkes amatőrt szólít ide a Tisza szeszélyesen kanyargó partjairól és a Duna mentéről éppúgy, mint a kalászt ringató bácskai, bánáti, szerémségi rónáról vagy a Fruskagora zükkdtő lankáiról. Viseletük sokszínű, nyelvük is különböző, ám mindannyiukban egyformán él a zene szeretete és az együttes muzsikálásban, éneklésben, táncban meglelt őszinte öröm. A fesztiváltól még hóna- pok választanak el bennün-ket, mégis egyre többször kerül szóba az együttesek- ben, szakosztályokban, ki- váltképp a körzeti zónák há- szigazdájául ifijelölt egyesü- letekben. Jovica JERKOVOT, a Zeneegyesületek Tartományi Szövetsége titkárát arra kértük, tájékoztasson bennünket az idei fesztivál jellegéről, előkészületeiről. — A tizenötödik tartományi fesztivál vezérgondolata, a JKSZ XI. kongresszusának köszöntése. Ebben a szellemben képzeljük el a fesztivált, felvonultatva a községi találkozóktól kezdve a körzeti szemléken keresztül egész a római fináléig mindazt a kincset, melyet soknemzetiségű tartományunk néprajzi hagyományaiból, művészeti múltjából és jelenéből be tudunk mutatni. Érzékeltetni szeretnénk, hogy az amatőr tevékenység nem valami öncélú, alacsonyabb értékű dallikázás-cincogás, hanem művelődési rendszerünk szerves része, hogy a művelődési egyesület nem rejtett tehetségek bölcsője, hanem természetes környezet, melyben a dolgozó ember — ifjú és felnőtt — hajlamainak megfelelően, önmaga és mások személyiségét is gazdagítva eljuthat a művészi alkotásig. Törvényszerű, hogy a tevékenységi formák, az együttesek és az amatőrök nagy száma megfelelő minőséget is teremt — ez garantálja a zárórendezvény évről évre emelkedő minőségi szintjét. Természetesen nem várható el, hogy ez a minőségi javulás önmagától adódjék: a szövetség rendszeresen foglalkozik a műkedvelő együttesek vezetőinek továbbképzésével is. A múlt évben a harmonika-, citera-, tambura- és fúvós zenekarok, az énekkarok és a tánccsoportok vezetői számára szerveztek továbbképzést. Nagyon jelentős dolgoknak tartjuk, hogy kiváló szakembereink hívásra ,,házhoz mennek”, több alkalommal is ellátogatnak egy-egy csoporthoz, hogy segítségére legyenek a vezetőnek egy új zenekari vagy kórusmű megalapozásában vagy kidolgozásában, egy új koreográfia beállításában. Az idei fesztivál előkészületei egyébként már a múlt évben megkezdődtek: a fesztivál bizottsága meghatározta a körzeti szemlék időpontját, és ezekre Vajdaságszerte folynak az előkészületek. Az eddigi évektől eltérően az idén minden körzeti szemle csak egynapos lehet, így tudjuk csak elérni, hogy ugyanaz az értékelő bizottság kísérje figyelemmel mindegyiket, biztosítva ezáltal a zárórendezvény részvevői kijelölésének azonos mércéit. Ez a leszűkítés első hallásra kissé egyoldalúnak, merevnek tűnt, de mivel feladatomhoz tartozott felkeresni néhány körzeti szemle szervezőjét is, úgy véltem, a szervezőknek kell erről elsősorban véleményt mondaniuk. . A Tisza mentén: kilencedszer Az adai Művelődési Közö I pont keretében működő Bartók Amatőr Zeneegyesület a XIX. Tisza menti zenei szemle házigazdája. Ez a terület a hangszeres amatőr muzsikika fellegvára: évek óta öthat zenekar , vagy kamarai együttes jut el innen a tartományi fesztiválra, melynek zenekari hangversenyét eddig a Tisza mentiek urallták. Noha a többi műfajt csak néhány együttes képviseli itt, ezek olyan hírnévnek örvendenek, mint a kispiaci táncosok, akiket évekkel ezelőtt már szívébe zárt a fesztivál közönsége vagy a becsei Kamarakórus, amely hazánk legjobb ilyen jellegű együttesei közé tartozik . " A szervezők idén tíz-tizenkét együttes részvételére számítanak. Kevesebbre, mint az eddigi években: kérdésessé vált néhány — eddig sikeresen szereplő — együttes részvétele, újak alakulásáról pedig nincs tudomásuk. A hazaiak négy együttessel indulnak a szemlén: a vonós kamaraegyüttes eddigi műsorához hasonlóan most is barokk zenével készül, a zenekar pedig Haydn és Mozart egy-egy műve mellett Kókai romantikus ihletésű Verbunkosát gyakorolja. Mindkét együttes több fesztiválon tett már bizonyságot arról, hogy Vajdaság amatőrzenei élvonalában van a helye. A vonósok mellett két harmonikaegyüttes képviseli még a hazaiakat, mindkettő műsorán modern harmonikaművek szerepelnek. JAKOBOVICS Andor, a zenekar vezetője, akivel az előkészületekről beszélgettünk, nem hallgatta el nehézségeiket sem: négy együttes gyakorol a zeneiskolának egy szűk helyiségében — szinte egymást nézik ki a szoba nagyságú (inkább kicsinységű) próbateremből. A zenekarban néhány hangszer hiánya okoz különösen gondot. Ennek ellenére úgy véli, hogy nem lesz probléma sem a saját együttesek sikeres szereplésével, sem a szemle zavartalan előkészítésével. A műsort egy délelőtti vagy délutáni és egy esti hangverseny keretében tervezik lebonyolítani, noha közönségsikerre csak az esti hangversenyen lehet számítani. Minden út Csantavérre vezet A szabadkai körzeti szemle színhelye ugyanis Csantavér. És ha a Tisza mentét a hangszeres zene fellegvárának neveztük, a csantavéri szemle alaptónusa a népdal és a népi tánc. Ez a műfaja a házigazda Bartók Béla Művelődési Egyesületnek is: vegyeskara régi mesterek könnyebb hangvételű kórusművei mellett igényes népdal-feldolgozásokat és zenei anyanyelvünkhöz közelálló alkotásokat énekel legszívesebben. Magyar népi táncot mutat be a tánccsoport, a zenekarral kísért kórus műsorán ballada- és népdalfeldolgozások szerepelnek, népdalok és csárdások csendülnek fel a citerákon, tamburákon is. A szemle szervezői a Művelődési Egyesület és a Népegyetem. GOGOLYÁK Antal mindkét szervezet nevében beszélt, amikor felrótta a Tartományi Szövetségnek, hogy egy napra zsúfolta öszsze a programot. Csantavéren ugyanis eddig két-három napos volt a szemle, a falu életében az év egyik legjelentősebb eseményévé vált, melynek minden rendezvényére elővételben keltek el a jegyek — igényelték az emberek. Az idei — tizedik — szemlén mintegy huszonöt részvevőre számítanak. A legszigorúbban is számolva, ez legalább öt-hat óra szakadatlan ének, tánc, zene. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen terjedelmű műsornak legyen közönsége, ehelyett a szemle elveszti kulturális esemény jellegét és öncélú, nem a falu polgárainak, dolgozóinak, hanem az értékelő bizottságnak szóló maratonná válik. (Mellesleg: kérdés, hogy a bizottság a műsor negyedik-ötödik órájában is feladata magaslatán tudjon maradni). A csantavériek — tekintettel a tízéves jubileumra — szerették volna valamivel gazdagítani a találkozó programját, így félő, hogy erőiket kimeríti a feladatok torlódása — az ezernyi vendég elhelyezése, kalauzolása, mozgatása. — — Legyen a zene mindenkié! — dereng fel bennem Kodály híressé vált mondása. Itt, Csanatvéren valóban kezdett — ha nem is éppen mindenki, de sokak ügyévé válni a zene ügye. Jóvátehetetlen bűn lenne bármenynyire igazolt érvekre hivatkozva is útját állni, ugyanakkor, amikor (más fórumon) a kultúra hozzáférhetőségéről vitatkozunk... SZÖLLÖSY VÁGÓ László Az adai Bartók Amatőr Zenekar.