Magyar Szó, 1978. április (35. évfolyam, 89-103. szám)

1978-04-11 / 99. szám

A Szerb Kommunista Szövetség Központi Bizottsága 1978. március 30-án tar­tott ülésén elfogadta a Szerb KSZ Vik­. kongresszusa határozatának alap­tételeit. Úgy határozott, hogy erről az okmányról április folyamán széles kö­rű eszmecserét folytatnak a Szerb KSZ valamennyi szervezetében. A határozat alap­tételeinek a kongresszusi előkészületekben serketeniük és irányítaniuk kell a nyil­vános eszmecserét, és azt a Szerb Kommunista Szövetség alapvető irányvonalaira, akcióira és feladataira kell összpontosítaniuk. Ezzel szavatolniuk kell a legszélesebb alapot a KSZ álláspontjainak és irányvonalainak kilakításához a Szerb KSZ Vili. kongresszusa határozatainak elkészítéséhez. A Szerb KSZ Vili. kongresszusa hatá­rozatainak alapel­veiről folytatandó nyilvános eszmecsere során a Kommunista Szö­vetség tagjainak és szervezeteinek bírálóan és alkotó módon fel kell mérniük ered­ményeiket és helyzetüket és ezzel minél konkrétabban hozzá kell járulniuk nem­csak saját munkaprogramjuk kialakításához, hanem az egész Kommunista Szövetség álláspontjainak és feladatainak meghatározásához is. A Szerb KSZ Központi Bizottsága úgy döntött, hogy az alapelveket külön mel­lékletként jelenteti meg a Komunist szerbiai kiadásában és ily módon bocsátja nyilvános vitára. A Szerb KSZ Vik­. kongresszusa határozatainak alapjai külön mellékletként megjelennek albán (a Rilindjában) és magyar nyelven (a Magyar Szóban). Bevezetés A két kongresszus közötti időszakban — 1974-től 1978-ig — a Szerb Szocialista Köztársaság munkásosztálya, dolgozói, nemzetei és nemzetiségei a Kommunista Szövet­ség vezetésével, hatalmas eredményeket értek el társa­dalmunk további forradalmi átalakításában a társult munka és a szocialista önigazgatás alapján. 1. A Kommunista Szövetségnek a JKSZ X. kongresz­­szusán és a Szerb KSZ VII. kongresszusán meghatározott politikai irányvonala valósra váltásáért folytatott küzdelem stratégiai irányvonalai a következők voltak: — a munkásosztály helyzetének erősítése és döntő be­folyása a társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális fej­­lődés minden folyamatára; — a szocialista önigazgatási irányvétel, valamint tár­sadalmunk önigazgatása társadalmi-gazdasági viszonyaink fejlesztése és elmélyítése; — a politikai rendszer átalakítása és a küldöttrendszer alapján való felépítése; — harc a KSZ nemzetiségi politikájának érvényesülé­séért, a jugoszláv szocialista közösség és a Szerb SZK egységének kiépítése nemzeteink és nemzetiségeink egyen­jogúságának, testvériségének és egységének alapján, a tár­sadalmi megállapodások és az önigazgatási megegyezések révén; — a Kommunista Szövetség továbbépítése, ideológiai befolyásának fokozása és kiépítése arra, hogy kohéziós tényezőként tevékenykedjen a szerteágazó önigazgatási ér­dekek szabad érvényesülésének, összehangolásának és tár­sadalmi szintézisének folyamatában; — küzdelem a nagyobb fokú általános anyagi fejlődé­sért, a dolgozók jobb élet- és munkafeltételeiért, a jobb minőségért, a termelékenységért és a szabad munkacseré­ért, az anyagi termelés és a társadalmi felépítmény érde­keinek önigazgatási integrálásáért; — a honvédelem társadalmi önvédelem rendszeré­nek további építése, szilárdítása és erősítése, mert ez fon­tos tényezője a forradalom és szocialista önigazgatású tár­sadalom békés építőmunkájának vívmányai megőrzésének; a küzdelem minden szocializmus-ellenes és önigazga­tás-ellenes ideológiai elképzelés ellen, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy alternatívaként kényszerítsék magukat szocialista önigazgatású irányzatunkra. 2. Az elmúlt időszak fontos jellegzetessége, hogy fel­tárultak a lehetőségek társadalmunk további és még gyor­sabb szocialista­ önigazgatású fejlesztése előtt. Az alkot­mánnyal és a társult munkáról szóló törvénnyel a munkás­osztály megszilárdította pozícióit és mind erőteljesebben­­­­ úrrá lesz a társadalmi élet minden folyamatán, erősítve és bővítve a Kommunista Szövetség vezetése alatt álló szo­cialista és önigazgatási irányvételű erők frontját. A dol­gozók és minden polgár határozottan állást foglal a Kom­munista Szövetség politikája, a szocialista önigazgatás, a szocialista és önigazgatású Szerbia és Jugoszlávia mellett, független és el nem kötelezett politikája, az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek testvérisége és egysége mellett. Mindennek, valamint a társadalmi-gazdasági, és anyagi fejlődés eredményeinek köszönhető, hogy társadalmunk politikailag erős és szilárd lett, a Kommunista Szövetség pedig eszmeileg egységesebb, és akcióképesebb. A Szerb Kommunista Szövetség széles körű akciót folytatott, hogy a JKSZ politikája — amelynek ő is al­kotó­ és aktív része — minél következetesebben megvaló­suljon és egybeolvadjon a társadalmi gyakorlattal, erő­teljesen növelte befolyását és tekintélyét a tömegekben. A Szerb Kommunista Szövetség tisztában van azzal, hogy fejlődésünkben problémák és ellenállások is jelent­keznek, az önigazgatás-ellenes irányzatok visszakísértő maradványai, hogy az ellenséges erők tevékenységének jelenségeivel is találkozunk, hogy még mindig élnek és aktívak a dogmatikus, anarcho-liberalisztikus, nacionalista és szélsőbaloldali irányzatok maradványai, hogy fejlődé­sünket bizonyos ellentmondások, káros jelenségek és szub­jektív gyengeségek stb. kísérik. Ismeretes továbbá az is, hogy annál sikeresebb és könnyebb lesz a küzdelem vala­mennyi szocializmusellenes erő ellen, minél aktívabban és konkrétabban harcolnak a társadalom­­ szubjektív erői a Kommunista Szövetség vezetésével a szocialista önigaz­gatás kibontakozásáért, a forradalom vívmányainak meg­őrzéséért­­és fejlesztéséért, társadalmunk új értékeinek megteremtéséért és érvényesítéséért, a munka és az al­kotó tevékenység térhódításáért, azokért a feltételekért, amelyek között maga az ember, a többi emberrel társulva építi boldogságát, és minden nyűgtől és elidegenüléstől megszabadulva küzd a jövőjéért. 3. Eddigi fejlődésünk sok új társadalmi és anyagi té­nyezőt és feltételt teremtett arra, hogy kevesebb akadály­­lyal és nehézséggel gyorsabban haladjunk a boldogabb jövő felé. A munkásosztály — érdekeinek és céljainak tudatá­ban — ma már mind nagyobb mértékben határoz az ál­tala megteremtett jövedelem, a többletmunka elosztásá­ról, az anyagi és társadalmi újratermelés lényeges felté­teleire. A társadalmi gyakorlat már igazolta, megerősí­tette és új tapasztalatokkal, felismerésekkel és eredmé­nyekkel gazdagította az önigazgatási megegyezés és­ meg­állapodás elvét, az érdekek szabad megnyilatkozását, gaz- Jegyzet

Next