Magyar Szó, 1978. szeptember (35. évfolyam, 240-269. szám)

1978-09-18 / 257. szám

Hétfő, 1978. szept. 18. Tálclépésn­en­ Straub János vezetésével A zrenjanin­i Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szakcsoportjának munkájáról Tizenhat, a serdülőkorból alig kinőtt kedves arc. A zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánc­­csoport­jána­k tagjai. Egyete­misták, tanulók, munkások, a népi hagyományok, a múlt színeinek éltetői. Zrenjanin táncos főszereplői. Szentmi­­hály, Hetin, Csóka, Debe­­lyacsa, Pancsova, Vinikovci, Becse, a népi táncszemlék közönsége, bizonyára ismeri őket, írjuk le a nevüket: Csüllög Ilona, Gyurics György, Gyurics Anna, Po­pov Vasilije, Horváth Rózsa, Urbán János, Gulyás Ferenc, Túri István, Magda Rozália, Szekeres Lídia, Sötét József, Kőműves Valéria, Mata Má­ria, Ónodi István, Mészáros Gyula, Kócsó Ilona. A cso­port vezetője Straub János. Munkájukról egy közös be­szélgetés alapján írunk. A fiúk és lányok a lényeg­gel kezdik: csak az eredeti népi táncot érdemes művel­ni, nem szeretik a stilizált ruhákat... majd rögtön hoz­záteszik, hogy idős Straub János, a táncvezetőjük, több ízben részt vett magyaror­szági tanfolyamokon Pesten és Békéscsabán, hogy le tud­ja írni és olvasni a koreo­gráfiát, hogy szakavatott ember vezetéseivel tanulják meg a tánclépéseket. A Petőfi Sándor egyesü­letnek három korosztályú tánccsoportja van. Ők a legidősebbek. A felnőtt cso­port tehát állandóan új, ha­ladó táncosokkal töltődik fel. Hetente próbálnak az egyesületben. Évente har­mincnál is több nyilvános fellépést tartanak. Germán Sándor számtanszakos tanár ügyszeretetét is megemlítik, aki kedvet, lendületet adott nekik a munkához. Az egye­sület ellátottságáról nem beszélnek. A többi szakcso­port munkájáról sem. Csak annyit mondanak: szerte­ágazóbb lehetne az egyesü­let művelődési élete, s a fel­tételek is javulhatnának. Jó, hogy valamennyien fia­talos kedvűek, lendületűek, ez fonja harmóniába, érzelmi közösségbe őket. A közlési készség, a hagyományápolás, a szórakozási lehetőség az indítéka munkájuknak. A kérdésre, hogy­ miért csinál­ják, a tőrömén fogalmaz­nak: Szeretjük, nem tudjuk abbahagyni. Zren­janimban nagyon hiányosak a szóra­kozási lehetőségek; kedvünk van folytatni a hagyományt, kötelességünknek tartjuk ápolni, s jó érzés a sikerél­mény ... A népi hagyományok sze­­retete műsorukban is tükrö­ződik. A becsei Gyöngyös­bokrétán cigándi kemény­­csárdással mutatkoztak be. A népviseletük is megköze­lítőleg eredeti volt. A tán­cot eredeti leírásból magyar­­országi koreográfus dolgozta fel, és Straub János tanítot­ta be. A népviseleti ruhák beszerzése persze itt is prob­léma. Az is megtörtént, hogy a lányok hímezték a kö­tényt, a fi­tyulát. Straub János a népi tánc megszállottja. Magánúton­­ képzi magát, szerzi be a­­ szakkönyveket, szabad ide­­j­­ében gyűjtőmunkát végez.­­ Negyvenhattól ötvenhatig ő­­ maga is táncolt, 22 éve meg­­a „gyerekekkel” foglalkozik,­­ Tordán, Ürményházán,­­ Székelykevén kutatta fel és gyűjtötte egybe a csángó- i magyar népi hagyományokat,­­amelyeket most már csak I fel kell dolgoznia. Három táncát szentmihályi, tordai­­­­ és ürményháza gyűjtése­­ I alapján a csoport is bemu­­t­­­tatta. Egyet Békéscsabán is­­ láttak. Ezt szeretné hama­­r­rosan könyv alakban is köz- s rendini.­­ Munkájuk, törekvésük jel­lemzéséül idézzük Arany Jánost: „Valóban vigasztaló, hogy az igazi, gyökeres, or­ganikus költészet iránti ösz­tön nincs szorítva sehol, sem­mi időben, egy-két kiváló egyéniségre, hanem az ösz­­szes nép tömegében van le­téve örök alapul...” V. D. J. Az együttes tagjai A 43. Vuk-szábor Az oktatási reform eredményeiről Tršićen tegnap délelőtt megtartották a 43. Vuk-szá­bort. A szabadban lefolyt hagyományos ünnepségnek ezúttal is­­ nagyszámú rész­vevője volt nemcsak a Dri­ng mentéről, hanem hazánk több más vidékéről és kül­földről. Miután elhallgattak az ünnepség kezdetét jelző harsonák, a šabaci, a valje­­vói és a loznicai énekkarok léptek fel: Stevan MOKRA­­NJAC Himna Vuku című dalát adták elő. Ezután Vla­dimir JOKANOVIC szaraje­vói drámaművész előadásá­ban Vladimir JOVICIC Vuk Karadžić emlékére írt köl­teménye következett, majd gyermekkórusok léptek fel. Ezután Sima SPREMIČ, a loznicai községi képviselő­­testület elnöke üdvözölte a részvevőket, majd Milan DRAGOVIC, a Köztársasági Vég­­ehajtó Tanács alelnöke mondott beszédet az oktatás és a nevelés megreformálá­sában elért eredményeink­ről. Az ünnepség végéin a belgrádi Abrašević Művelő­dési Egyesület lépett fel. MAGYAR SZÓ KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ ©KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ Széljegyzet a 181. TAKT-ról A temerini Pap Pál Nép­egyetemen működő művelő­dési kör képzőművészeti al­osztálya ez év augusztus 11- étől 15-ével bezárólag har­madszor szervezte meg az amatőr képzőművészek ta­lálkozóját. A Vajdaság te­rületéről összesereglett húsz­egynéhány fiatal művész a jelen képzőművészetéről és a tágabb értelemben vett művészeti jelenségekről kép­zőművészeti, irodalmi és ze­nei életünk néhány ismert személyisége (Bányai János, Király Ernő), valamint az eddigi találkozó néhány ál­landó részvevője (Fujkin István, Sebők Zoltán) által tartott előadásokat hallgat­hatta. Mindez elárulja, hogy nem alkotói munka folyt itt, ha­nem elméleti jellegű talál­kozásokról volt szó amely az amatőrök legújabb alko­tásanyagának közös tárlat­megnyitóját, az előadásokat, az előadott anyagból eredő vitákat és művészek­ közti tapasztalatcserét foglalja ma­gába. A TAKT ezzel az értékes megoldással igyekezett mel­lőzni azt a megszokottá vált, elcsontosodott telepi mun­kát, amely burkot von maga köré, és képtelen a jelen képzőművészeti törekvései­nek, jelenségeinek megisme­rése révén keletkezett kiak­názatlan terekbe. Már rég bebizonyosodott, hogy a te­lepen alkotó művészek oly­kor csak kényszerből és nem ihletettségből alkotnak. A TAKT az egyre inkább ella­posodó képzőművészet fel­lendítése érdekében vallja magáénak azt, hogy a tapasz­talatcsere és új információk révén sokkal előbbre jut­hatunk, mint néhány napig tartó közös alkotói munka által. Az új ötlet minden bizonnyal beválik. Új el­gondolásokkal, megoldások­kal és felismerésekkel bővül a művész mondanivalója, ez pedig biztosítja nemcsak al­kotókedvét, de értelmezési képességeit is elősegíti. Az első elméleti jellegű találkozó még csak a kezdeti lépéseket tette meg, de már több kedvező megállapítás született róla. Meglepően színvonalas széles tájékozó­dási körű és változatos elő­adásoknak lehettünk szem- és fültanúi. Előadásokat tar­tottak: Fujkin István — A kép­regényről; Sebők Zoltán — Matkovic Slavko képregénye; Bányai János — A játék­ról; Király Ernő és K. Radák Xénia: A grafikai parti­túrákról. Megjegyezzük, hogy a ta­lálkozó az eddiginél jóval sikeresebben vizsgázott, s a bátorító eredmények nem­csak a szervezőket, az ama­tőr alkotókat is komolyabb, intenzívebb munkára ser­kentik, dennapi apró-cseprő gond-­­ját-terhet. Fiatalos alkotói: agresszivitás, „lendületes­ szokatlanság” minden képe. Művei a valóságot ábrázol­ják, s mégis álomszerűsé­get idéznek fel, a tisztaságon alapulnak, s mégis érzelmi­ gazdagság jut kifejezésre az Eljövetelben, a Gesztenye­­árusban a Kerékpározókban. Mindennek ellenére világo­san fogalmaz, s e gondolati tisztaság maga a színvonal. PÉTER László Pásztor Edit: Egy emlék Bíró Miklós tárlata­ a TAKT-on A találkozó első napján két tárlatmegnyitó volt. Bíró­­ Miklós, a fiatalon elhunyt szabadkai képzőművész nagy méretű tus- és pasztellraj­­zairól megállapíthatjuk hogy művészete őszinte, minden mesterkéltségtől távol áll, és teljesen egyéni stílusban fo­galmazódik meg. Bírónak fiatalon sikerült elérnie azt a szintet, amely alkotói mód­szerével, elemzéseivel és egyéni világával új kibon­takozást jelent, sajátos he­lyet foglal el jelen vajdasági képzőművészetünkben is. A téma (kis emberek kis drámái) a mindennapiság komolyan vett filozófiája, mítosszá teremtése. Rajzait a művész karikírozza, mint­egy kifejezésre juttatva „em­bereinek” töprengéseit, mint 7. oldal A színes fényképezés ábécéje (Könyvismertetések) A színes fényképezés ábécéje 1967-ben jelent meg, írója Kun Miklós. Az utób­bi évtizedekben általában a vetítésre alkalmas diapozití­vok készítése válik mind kedveltebbé. A könyv célja, hogy gyakorlati útmutatót adjon a kezdő fotoamatőrök­nek. Bevezető részében a színes fényképezés történe­tét és a színtani alapfogal­makat ismerteti. A könyv 39. oldalán táblázatot talá­lunk, amely a színes fordí­tás és negatív filmek fajtáit mutatja be. A könyv utolsó oldala szakirodalmat ajánl az olvasónak. KUN MIKLÓS: Tanuló fotoamatőrök Ez a Harmadik átdolgozott kiadás, a budapesti Műszaki Könyvkiadó 1975-ben adta ki. A könyv a gyorsan fej­lődő fototechnikát és az elméleti kérdéseket is­merteti. Célja, hogy ta­nácsaival segítséget nyújt­son a kezdő fotósoknak. A könyv nagyobb fejezetei a következő címeket viselik: 1. Minek fényképezzünk? 2. Mit kell tudni a fényképező­gépről? 3. Mit kell tudni a filmről? Mit kell tudni a felvételről? 5. Felvételi té­mák a napfényben. 6. Felvéte­lek műfénynél. 7. Mit te­gyünk exponált filmjeink­kel? 8. Szakirodalom. Mindezek a témák és feje­zetek segítséget nyújtanak minden kezdő amatőrnek. GÁLFI Csaba Gazsó Sándor: R. I. P. Gálfi Csaba: Fermák Szabó János: Ketten

Next