Magyar Szó, 1978. szeptember (35. évfolyam, 240-269. szám)
1978-09-18 / 257. szám
Hétfő, 1978. szept. 18. Tálclépésnen Straub János vezetésével A zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szakcsoportjának munkájáról Tizenhat, a serdülőkorból alig kinőtt kedves arc. A zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportjának tagjai. Egyetemisták, tanulók, munkások, a népi hagyományok, a múlt színeinek éltetői. Zrenjanin táncos főszereplői. Szentmihály, Hetin, Csóka, Debelyacsa, Pancsova, Vinikovci, Becse, a népi táncszemlék közönsége, bizonyára ismeri őket, írjuk le a nevüket: Csüllög Ilona, Gyurics György, Gyurics Anna, Popov Vasilije, Horváth Rózsa, Urbán János, Gulyás Ferenc, Túri István, Magda Rozália, Szekeres Lídia, Sötét József, Kőműves Valéria, Mata Mária, Ónodi István, Mészáros Gyula, Kócsó Ilona. A csoport vezetője Straub János. Munkájukról egy közös beszélgetés alapján írunk. A fiúk és lányok a lényeggel kezdik: csak az eredeti népi táncot érdemes művelni, nem szeretik a stilizált ruhákat... majd rögtön hozzáteszik, hogy idős Straub János, a táncvezetőjük, több ízben részt vett magyarországi tanfolyamokon Pesten és Békéscsabán, hogy le tudja írni és olvasni a koreográfiát, hogy szakavatott ember vezetéseivel tanulják meg a tánclépéseket. A Petőfi Sándor egyesületnek három korosztályú tánccsoportja van. Ők a legidősebbek. A felnőtt csoport tehát állandóan új, haladó táncosokkal töltődik fel. Hetente próbálnak az egyesületben. Évente harmincnál is több nyilvános fellépést tartanak. Germán Sándor számtanszakos tanár ügyszeretetét is megemlítik, aki kedvet, lendületet adott nekik a munkához. Az egyesület ellátottságáról nem beszélnek. A többi szakcsoport munkájáról sem. Csak annyit mondanak: szerteágazóbb lehetne az egyesület művelődési élete, s a feltételek is javulhatnának. Jó, hogy valamennyien fiatalos kedvűek, lendületűek, ez fonja harmóniába, érzelmi közösségbe őket. A közlési készség, a hagyományápolás, a szórakozási lehetőség az indítéka munkájuknak. A kérdésre, hogy miért csinálják, a tőrömén fogalmaznak: Szeretjük, nem tudjuk abbahagyni. Zrenjanimban nagyon hiányosak a szórakozási lehetőségek; kedvünk van folytatni a hagyományt, kötelességünknek tartjuk ápolni, s jó érzés a sikerélmény ... A népi hagyományok szeretete műsorukban is tükröződik. A becsei Gyöngyösbokrétán cigándi keménycsárdással mutatkoztak be. A népviseletük is megközelítőleg eredeti volt. A táncot eredeti leírásból magyarországi koreográfus dolgozta fel, és Straub János tanította be. A népviseleti ruhák beszerzése persze itt is probléma. Az is megtörtént, hogy a lányok hímezték a kötényt, a fityulát. Straub János a népi tánc megszállottja. Magánúton képzi magát, szerzi be a szakkönyveket, szabad idejében gyűjtőmunkát végez. Negyvenhattól ötvenhatig ő maga is táncolt, 22 éve mega „gyerekekkel” foglalkozik, Tordán, Ürményházán, Székelykevén kutatta fel és gyűjtötte egybe a csángó- i magyar népi hagyományokat,amelyeket most már csak I fel kell dolgoznia. Három táncát szentmihályi, tordai és ürményháza gyűjtése I alapján a csoport is bemuttatta. Egyet Békéscsabán is láttak. Ezt szeretné hamarrosan könyv alakban is köz- s rendini. Munkájuk, törekvésük jellemzéséül idézzük Arany Jánost: „Valóban vigasztaló, hogy az igazi, gyökeres, organikus költészet iránti ösztön nincs szorítva sehol, semmi időben, egy-két kiváló egyéniségre, hanem az öszszes nép tömegében van letéve örök alapul...” V. D. J. Az együttes tagjai A 43. Vuk-szábor Az oktatási reform eredményeiről Tršićen tegnap délelőtt megtartották a 43. Vuk-szábort. A szabadban lefolyt hagyományos ünnepségnek ezúttal is nagyszámú részvevője volt nemcsak a Dring mentéről, hanem hazánk több más vidékéről és külföldről. Miután elhallgattak az ünnepség kezdetét jelző harsonák, a šabaci, a valjevói és a loznicai énekkarok léptek fel: Stevan MOKRANJAC Himna Vuku című dalát adták elő. Ezután Vladimir JOKANOVIC szarajevói drámaművész előadásában Vladimir JOVICIC Vuk Karadžić emlékére írt költeménye következett, majd gyermekkórusok léptek fel. Ezután Sima SPREMIČ, a loznicai községi képviselőtestület elnöke üdvözölte a részvevőket, majd Milan DRAGOVIC, a Köztársasági Végehajtó Tanács alelnöke mondott beszédet az oktatás és a nevelés megreformálásában elért eredményeinkről. Az ünnepség végéin a belgrádi Abrašević Művelődési Egyesület lépett fel. MAGYAR SZÓ KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ ©KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ Széljegyzet a 181. TAKT-ról A temerini Pap Pál Népegyetemen működő művelődési kör képzőművészeti alosztálya ez év augusztus 11- étől 15-ével bezárólag harmadszor szervezte meg az amatőr képzőművészek találkozóját. A Vajdaság területéről összesereglett húszegynéhány fiatal művész a jelen képzőművészetéről és a tágabb értelemben vett művészeti jelenségekről képzőművészeti, irodalmi és zenei életünk néhány ismert személyisége (Bányai János, Király Ernő), valamint az eddigi találkozó néhány állandó részvevője (Fujkin István, Sebők Zoltán) által tartott előadásokat hallgathatta. Mindez elárulja, hogy nem alkotói munka folyt itt, hanem elméleti jellegű találkozásokról volt szó amely az amatőrök legújabb alkotásanyagának közös tárlatmegnyitóját, az előadásokat, az előadott anyagból eredő vitákat és művészek közti tapasztalatcserét foglalja magába. A TAKT ezzel az értékes megoldással igyekezett mellőzni azt a megszokottá vált, elcsontosodott telepi munkát, amely burkot von maga köré, és képtelen a jelen képzőművészeti törekvéseinek, jelenségeinek megismerése révén keletkezett kiaknázatlan terekbe. Már rég bebizonyosodott, hogy a telepen alkotó művészek olykor csak kényszerből és nem ihletettségből alkotnak. A TAKT az egyre inkább ellaposodó képzőművészet fellendítése érdekében vallja magáénak azt, hogy a tapasztalatcsere és új információk révén sokkal előbbre juthatunk, mint néhány napig tartó közös alkotói munka által. Az új ötlet minden bizonnyal beválik. Új elgondolásokkal, megoldásokkal és felismerésekkel bővül a művész mondanivalója, ez pedig biztosítja nemcsak alkotókedvét, de értelmezési képességeit is elősegíti. Az első elméleti jellegű találkozó még csak a kezdeti lépéseket tette meg, de már több kedvező megállapítás született róla. Meglepően színvonalas széles tájékozódási körű és változatos előadásoknak lehettünk szem- és fültanúi. Előadásokat tartottak: Fujkin István — A képregényről; Sebők Zoltán — Matkovic Slavko képregénye; Bányai János — A játékról; Király Ernő és K. Radák Xénia: A grafikai partitúrákról. Megjegyezzük, hogy a találkozó az eddiginél jóval sikeresebben vizsgázott, s a bátorító eredmények nemcsak a szervezőket, az amatőr alkotókat is komolyabb, intenzívebb munkára serkentik, dennapi apró-cseprő gond-ját-terhet. Fiatalos alkotói: agresszivitás, „lendületes szokatlanság” minden képe. Művei a valóságot ábrázolják, s mégis álomszerűséget idéznek fel, a tisztaságon alapulnak, s mégis érzelmi gazdagság jut kifejezésre az Eljövetelben, a Gesztenyeárusban a Kerékpározókban. Mindennek ellenére világosan fogalmaz, s e gondolati tisztaság maga a színvonal. PÉTER László Pásztor Edit: Egy emlék Bíró Miklós tárlata a TAKT-on A találkozó első napján két tárlatmegnyitó volt. Bíró Miklós, a fiatalon elhunyt szabadkai képzőművész nagy méretű tus- és pasztellrajzairól megállapíthatjuk hogy művészete őszinte, minden mesterkéltségtől távol áll, és teljesen egyéni stílusban fogalmazódik meg. Bírónak fiatalon sikerült elérnie azt a szintet, amely alkotói módszerével, elemzéseivel és egyéni világával új kibontakozást jelent, sajátos helyet foglal el jelen vajdasági képzőművészetünkben is. A téma (kis emberek kis drámái) a mindennapiság komolyan vett filozófiája, mítosszá teremtése. Rajzait a művész karikírozza, mintegy kifejezésre juttatva „embereinek” töprengéseit, mint 7. oldal A színes fényképezés ábécéje (Könyvismertetések) A színes fényképezés ábécéje 1967-ben jelent meg, írója Kun Miklós. Az utóbbi évtizedekben általában a vetítésre alkalmas diapozitívok készítése válik mind kedveltebbé. A könyv célja, hogy gyakorlati útmutatót adjon a kezdő fotoamatőröknek. Bevezető részében a színes fényképezés történetét és a színtani alapfogalmakat ismerteti. A könyv 39. oldalán táblázatot találunk, amely a színes fordítás és negatív filmek fajtáit mutatja be. A könyv utolsó oldala szakirodalmat ajánl az olvasónak. KUN MIKLÓS: Tanuló fotoamatőrök Ez a Harmadik átdolgozott kiadás, a budapesti Műszaki Könyvkiadó 1975-ben adta ki. A könyv a gyorsan fejlődő fototechnikát és az elméleti kérdéseket ismerteti. Célja, hogy tanácsaival segítséget nyújtson a kezdő fotósoknak. A könyv nagyobb fejezetei a következő címeket viselik: 1. Minek fényképezzünk? 2. Mit kell tudni a fényképezőgépről? 3. Mit kell tudni a filmről? Mit kell tudni a felvételről? 5. Felvételi témák a napfényben. 6. Felvételek műfénynél. 7. Mit tegyünk exponált filmjeinkkel? 8. Szakirodalom. Mindezek a témák és fejezetek segítséget nyújtanak minden kezdő amatőrnek. GÁLFI Csaba Gazsó Sándor: R. I. P. Gálfi Csaba: Fermák Szabó János: Ketten