Magyar Szó, 1978. december (35. évfolyam, 344-359. szám)
1978-12-19 / 347. szám
Kedd, 1978. dec. 19. Szakítani a túlhaladott formákkal Szabadkai művelődési dolgozók önmagukról és intézményeikről A SZABADKAI MŰVELŐDÉSI MUNKASZERVEZETEK szakszervezeti alapszervezete múlt heti ülésén, amelyen a községi szakszervezeti tanács, a Közszolgálati Tevékenységeik Szakszervezetének községi bizottsága és a művelődési önigazgatási érdekközösség képviselői is részt vettek, a művelődési intézmények és dolgozóik anyagi helyzetét elemezte. A művelődési dolgozók személyi jövedelme még a pedagógusok — közmondásosan alacsony — személyi jövedelmét sem közelíti meg; még nagyobb a lemaradás a többi társadalmi tevékenységben dolgozók keresetéhez viszonyítva. — És — ellentétben az oktatásügy dolgozóival — a művelődési dolgozók személyi jövedelmének növelése érdekében még semmiféle (szélesebb társadalmi közbelépésnek tekinthető) kezdeményezés sem történt. A probléma gyökereit kutatva az intézmények anyagi alapjainak elszegényedéséhez jutunk: a művelődésben még alig-alig beszélhetünk a jövedelmi viszonyok érvényesüléséről — bárhogy nevezzük is, lényegében nem tudtuk meghaladni a költségvetés intézményét. Egy előre meghatározott keret létezése esetén viszont az anyagi költségek növekedéséből automatikusan a személyi jövedelem csökkenése, vagy — legjobb esetben stagnálása — következik. Nem véletlenül kapott kürtön hangsúlyt a felszólalásokban a programok finanszírozásának igénye, a szolgáltatások árának megállapítása után kidolgozott tevékenységi tervek (amelyeket a küldöttrendszer megfelelő , szintjén erősítenek meg) szolgálhatnak csak szilárd alapul egy olyan elosztási rendszerhez, melyben az elvégzett munka mennyisége és minősége érvényesül. A megbeszélés részvevőinek tárgyilagosságát bizonyítja, hogy nemcsak külső körülményekben keresték az intézmények anyagi problémáinak forrásait. Az anyagi eszközökkel való takarékosság és az alapeszközök észszerű használata érdekében szükségesnek tartják az eddiginél szorosabb műszaki együttműködést és a beruházási programok egybehangolását. Meghökkentő tényként szereztünk tudomást arról, hogy a szabadkai termelő társultmunka-szervezetek közül mindössze kettőnek (!) van saját művelődési programja. Anélkül, hogy az okok boncolgatásába bocsátkoztak volna (ezt nyilván máshol kell megtenni), megállapították saját kötelezettségeiket a társultmunka-szervezetek irányába. A MEGBESZÉLÉSENELHANGZOTT javaslatok a küldöttségek útján jutnak el a munkaközösségek elé, ahol megfelelő határozatokban konkrét formát és tartalmat kapnak. psy Tudatos szerkesztés, növekvő színvonal Ш közös Winkler-emlékkiállítás Szabadkán a Híd és a Múzeum szervezésében Tegnap délben az újvidéki Borum kiadóház klubjában Pap József elnökleté- vel értekezletet tartott Híd című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóiratunk szerkesztő tanácsa. Első napirendi pontként Bányai János főszerkesztő olvasott fel tömör áttekintést a Híd idei programjának megvalósulásáról, előrebon csátván, hogy a folyóirat megjelenése rendszeressé vált, és hogy 1400 példányszámából nemigen marad eladhatatlan. Rámutatott, hogy a Híd nagyszámú munkatársat vont maga köré. Az idei évfolyam számaiban 16 szerző 24 szépprózai alkotását, 33 költő verseit, 34 szerző 55 tanulmányát, 32 szerző könyv-, színház-, képzőművészeti és más jellegű kritikáját közölte. „Ha ehhez hozzáadjuk, hogy 12 szerző rí-sportját, naplóját, jegyzetét, cikkét, 5 szerző emlékezését közöltük, és hogy Műhely rovatunkban 18 szerző szó- Ialt meg, akkor viszonylag teljes képet kapunk a Híd 1978-ban megjelent munkatársainak számáról” — állapította meg Bányai János. „A Híd ezúttal sem kötődött egyetlen nemzedéki vagy írói csoportosuláshoz; lényegében azok jelentek meg gyakrabban, akik 1978- ban nemzedéki vagy esztétikai hovatartozásuktól függetlenül többet írtak”, hangsúlyozta a főszerkesztő, s hozzáfűzte: „A munkatársak nagy száma azt is jelenti, hogy emelkedett a Híd irodalmi, esztétikai és eszmei színvonala, mert minél nagyobb számban jelentkeznek a szerzők, annál szigorúbban lehet alkalmazni és követni a szerkesztés esztétikai és eszmei kritériumait.” Megállapította továbbá, hogy a folyóirat tartalmi felépítése egészében az erre az évre elfogadott munkaterv meghagyásai szerint alakult. „A hármas tagoltság — szépirodalom, értekező próza és kritika — érvényesült minden számban, azzal, hogy ez gyakran egészült ki időnként a megjelenő rovatokkal. Az I folyóirat szépirodalmi részeiben jobban érvényesült a tudatos szerkesztés elve, mint a korábbi évfolyamok-ban.” ] A főszerkesztő beszámolóiját követő vitában a bizottság tagjai támogatásukról biztosították a szerkesztési koncepciót, amelynek elsősorban a minőséget kell szem előtt tartania, s nem , szabad engednie egyéni vagy csoportérdekek nyomásának. Szó esett a folyóirat anyagi helyzetéről is, és megnyugtató válasz hangzott el arra vonatkozóan, hogy sikerült-e javítani a korábbi veszteséges gazdálkodáson. A Forum kiadó egyébként is minden tekintetben támogatja a nagyhagyományú publikációt. A Híd, jövőre lesz 45 éves, s bár ez nem kimondottan olyan évforduló, amely nagy ünneplésre adna okot, tervbe vettek néhány jelentősebb rendezvényt. Újból megszervezik például a Híddal annak idején egyidőben indult képzőművészek 1938- ban megtartott nevezetes tárlatát Szabadkán, kiegészítve az akkori műveket ugyanezen a haladó művészek azóta készült legjobb alkotásaival. A szerkesztő bizottság hamarosan meg fogja vitatni egy irodalmi jellegű rendezvény megtartásának módját is, amelynek tartalmát egy javaslat szerint az utóbbi 45 év verseiből állítják majd össze. Szó volt továbbá az Újvidéki Televízióval közösen tervezett falukutatási munka elvégzésének lehetőségeiről, azzal, hogy ebbe a megfelelő múzeumokat is jó lenne bevonni, mint ahogyan szerényebb megmozdulásokat már eddig is szerveztek közösen. Ilyen például a ma este Szabadkán megnyíló Winkler Imre-emlékkiállítás. A bizottság végül kinevezte az 1978. évi Híd Irodalmi Díj és Forum Képzőművészeti Díj bíráló bizottságának tagjait, miszerint a Híd-díjat ezúttal az Ács Károly, Bányai János, Beretka Ferenc, Gulyás József és Vajda Gábor összetételű, a Fórum-díjat pedig az Ács József, Deák Ferenc, Béla Duránd, Szombathy Bálint és Tolnai Ottó összetételű zsűri fogja odaítélni az erre érdemesülteknek. T. Cs. Ülésezik a Híd szerkesztő bizottsága Szórakoztak és szórakoztattak! Igénytjelző vélemények, kívánságok , népünnepély volt Temeriben Vasárnap este valóságos népünnepély volt Temerinben. Zsúfolásig megtelt a színházterem, 800 nézője volt a Mi, muzsikus lelkek című zenés szórakoztató rendezvénynek, amelyen Temerin zenekarai, színjátszói és a menyecskekórus lépett fel, több mint 70 műkedvelő. HAJDÚK János fiatal amatőr hangszeres ötlete volt a műsor, amelyet a közösségi összefogás, szervezés és népszerűsítő munka kovácsolt egész esttet betöltő előadássá. A majd három és fél órás rendezvény arról győzött meg bennünket, hogy ott mennek előre a dolgok, ahol rátermett, lelkes, egy kicsit megszállott emberek munkálkodnak, példát mutatva, magukkal ragadva. A temeriniek közismerten szeretik a muzsikát és szeretik egymást. Újvidéken dolgozó, hivatásos színészek segítették ügyszeretetből a szülőfalunak e rendezvényét, amelynek legnagyobberénye a tömegmozgósítás volt és annak bizonyossága, hogy esemény kell az embereknek és akkor nincs az a televízió vagy rádióműsorvágy ..., amely az otthon kényelmes foteljeihez kötné az embereket. A népi kultúra legszebb gyöngyszemeiből a citerazenekar és a menyecskekórus adott villanásokat, a fiatalabb közönségnek a becses és a helyi szórakoztató zenekar, az idősebbeknek, a nótakedvelőknek, a temerini tízesbanda, a színjátszók és a fúvószenekar nyújtott kikapcsolódást. És mennyire kell ez a kikapcsolódás az embereknek! Hogy tudtak szórakozni és szórakoztatni a temeriniek! Ezek azok a benyomások, amelyek összegezésül megfogalmazhatók az előadásról. És mit mondanak ők, a temerini közönség? CELLER Szilveszter kovácsmester: — Nagyon tetszett. Úgy emlékszem, hogy ilyen tizenöt évvel ezelőtt volt legutóbb. CELLER Mária háziaszszony: — Nem, nem volt zsúfolt a program. Akár reggelig is elhallgattam, elnéztem volna őket. ZAVARKÓ János hivatalnok: — Máskor is szervezni kellene hasonló műsorokat. KÁLMÁN Erzsébet háziasszony: — Nagyon szép volt. Nagyon jól szórakoztam. Máskor is eljövök az ilyen előadásokra. HOFFMANN Attila tanuló: — Tetszett. Egy kicsit hosszú volt. BOZSOKI Imre jogász: — Különösen a tűzoltózenekar tetszett. Sokan közülük idős emberek, és több évtizede műkedvelők. Öröm volt együtt látni őket. BOZSOKI Ilona tanárnő: — Egészében tetszett az előadás. A menyecskekórus nagyon. Kár, hogy nem csinálják rendszeresebben. JAKOB Erzsébet háziaszszony: — Nagyon szép volt. Máskor is eljövök. BODÓ Mária háziasszony: — Kivétel nélkül mindannyian nagyon jók voltak. Jól szórakoztam. POGÁNY Sándor, SZABÓ Katalin: — Régen volt már ilyen Temerinben. Megérte, hogy eljöttünk. Dr. FEHÉR Mihály: — Nagyon tetszett. KÁLMÁN Mária munkásnő: — Gyakrabban kellene hasonló megmozdulás Temerinben. Talán a tűzoltózenekar ragadott meg a legjobban igényt jelző véleménYEK, kívánságok, amelyek a hasonló rendezvények gyakorib megszervezésére biztatnak. Álljon itt a mi véleményünk is, amely Temerin gazdag népi hagyományaihoz kapcsolódik. A következő rendezvényen ebből legyen több, s jólenne, ha élesebb füllel tennének különbséget a népi és a népieskedő művek között. V. DARÓCZI Júlia A BÁDOGDOB A lengyelországi Gdanskban (az egykori Danzingban, ahol Günter Grass született, és ahol A bádogdob című világsikerű regénye játszódik) forgatják a regény filmváltozatét. NSZK-film készül belőle, de a lengyel filmgyártás sok technikai segítséget nyújt a produkciónak, és színészeket is a rendező rendel ékezésére bocsát. Volker Schlöndorff, az NSZK-beli új hullám egyik legnevesebbképviselője rendezi Grassfilmjét. Schlöndorff legnehezebb feladata volt a főszereplő, Oskar Matzerath megtalálása. Oskar, ha emlékszik rá az olvasó, tizenkét éves kora körül megáll fizikai fejlődésében, dacból nem hajlandó tovább nőni. Egy Heinz Bennent nevű színész tizenkét éves fia, David Bennent bizonyult a legalkalmassabbnak a nehéz szerep eljátszására. Jelentős szerepet kapott a filmben Angela Winkler és Mario Adorf, továbbá a lengyel Daniel Olbrychsz._____ ____ MAGYAR SZÓ 13. oldal A Bosko Baha ősbemutatója a Panovcija birtokon Pénteken, 22-én este 6 órakor tartják meg az AVNOJ II. ülésének 35. évfordulója és a hadsereg napja alkalmából a Panonija birtok művelődési otthonában Branko Bauer rendező Boško Baha című filmjének jugoszláv ősbemutatóját. Ezt megelőzőjén délután 4 órakor Topolyán a művelődési otthon mozitermében a gyerekeknek, afiataloknak és a katonáknak rendeznek előadást. A Boško Buha néphősről és a népfelszabadító háborúban részt vett gyerekekről szóló film forgatókönyvét Boško Maiié és Dusán Fcrkovié írta. Operatőr Branko Blažina. A főszerepeket Mar ko Nikolić, Ljubiša Samardžić, Žarko Kadić, Miroljub Lešo, Milena Dapčević, Dusán Janičijević, Ivan Kujund žić és Drágán Bjelogrlić ala kítja. A díszbemutatót a belgrádi Centar-film, a topolyai művelődési otthon, a topolyai agroipari kombinát, a Panonia birtok és a film szervező bizottsága rendezi. (!) A aátsl étiekel lepnie sikert Harmincéves a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület A napokban ünnepelte a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 30. évfordulóját. Sövényházi Ferenc, az egyesület elnöke olvasott fel beszámolót munkájáról, majd Balázs János vetített egy két órás filmet. A muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 1948- ban alakult meg. Itt tevékenykedett a Népegyetem is, majd a tánccsoport és néhány év múltán a fúvószenekar is. Időnként ténykedett a képzőművészeti alosztály és rövid ideig a filmklub is. 1964-ben megépült az új otthon. A község 150 000 dinárral járult hozzá építéséhez. Az egyesület keretében a legjobban a színjátszók dolgoztak. Mintegy 340-szer léptek színpadra, és kb. százezer ember nézte meg elődadásaikat. Az együttes színjátszói már többször résztvettek az amatőr együttesek községi szemléjén. Mindig eljutottak az észak-bánáti amatőr együttesek törökbecsei szemléjére, több ízben Kikindára is a tartományi szemlére, egy alkalommal pedig a tartomány képviselőiként a prizreni szemlére a Válogatós lány című színművel. Ezzel a színművel Békéscsabán is vendégszerepeltek. A tánccsoport 1967-ben a vajdasági fesztiválról ezüstérmesként tért haza. Az idén újból megkezdte munkáját. A zenei szakosztálynak hagyományai vannak. Működik a tamburazenekar, citerazenekar és most megalakult a vonószenekar. A közelmúltig a művelődési egyesület keretében működött a fúvószenekar is. A zenekarok vajdasági szemléken kimagasló eredményeket értek el. A citerazenekar megalakulásának és Szilasi Mihály Újvidéki Rádióban való fellépésének köszönhető, hogy az a régi hangszer Vajdaság minden részén újból előkerült. Az egyesület társszervezője volt a Durindó TV-nak, a citerások szemléjének. Az egyesület a polgároknak minél színvonalasabb és tartalmasabb művelődési műsort igyekszik biztosítani. Szoros kapcsolatot tart fenn más művelődési egyesületekkel, vendégül látott sok hazai és külföldiálművészt, írót, köttőt. Egy alkalommal Illyés Gyula is ellátogatott a művelődési egyesületbe. Az egyesület megkapta Zrenjanin község felszabadulási díját. A SZISZ községi választmánya ifjúsági plakettel tüntette ki, a munkásosztály kulturális igényeinek kielégítéséért, a Tartományi Szakszervezeti Tanács pedig a dolgozók amatőr tevékenységéért a Művelődés Szikrája díjjal tüntetne ki az egyesületet.