Magyar Szó, 1980. november (37. évfolyam, 302-329. szám)
1980-11-23 / 324. szám
1980. november 23., vasárnap MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS Játszanának, de nincs szöveg Helyzetkép a versed Petőfi Sándor Művelődési Egyesületről Otthont kapott néhány hónappal ezelőtt a versed Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. A Tito marsall utcában alakítottak át és újítottak fel számukra egy régi épületet. Most már van színpaduk és termük. A terembe vették száz széket és függönyöket meg egyéb szükséges szerény fölszerelést — s ezzel ki is merítették a rendelkezésükre álló pénzkeretet. De megérte, mert most újra megindulhat, újraszerveződhet a versed magyar nyelvű amatőr színjátszás. De nemcsak a színjátszást kell szinte elölről kezdeni, hanem például a könyvtár összeállítását is. Az egyesület könyvei ugyanis elkallódtak, elfecsérelődtek a kedvezőtlen tárolás miatt. Magyarán mondva: nem volt rendes helyük. A könyvek, a szakirodalom hiánya most aztán nagyon is érezhető. Többek között erről beszélgettünk Kiss Bélával, az egyesület elnökével: összehívtunk mindenkit, aki érdeklődést mutat a színjátszás iránt. Veronika óvónő (a vezetékneve nem jut eszembe) és Szávin Tibor kereskedő vállalják a darabok betanítását, és emellett szerepelnek is. De egy baj van: nincs szöveg, amit eljátszhatnának. Egyáltalán nincsen szövegünk. Igaz ugyan, hogy megtaláltuk egy háromfelvonásos vígjáték régen kigépelt példányát, de abból nem derül ki se a szerző neve, se a darab címe. Barta Jozefina magyartanárnő megígérte, hogy segít a szövegkeresésben, és nagyon szívesen látnánk a verseci nyelvművelő egyesület tagjait is körünkben, az ő segítségükre is nagy szükség lenne. — Valamikor régen, a felszabadulás utáni években, élénk volt a színházi élet Versecen. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek népszerű műkedvelő színészei voltak: Scheich Mária, Barna József, Nagy Laci, Kökény Juliska, Kelemen Annuska. Emlékszem, nagy sikerrel játszották például az Üveghintó című vígjátékot. Később alábbhagyott a munka, majd teljesen megszűnt. De amikor vendégszereplésre jött a szabadkai Népszínház társulata, mindig zsúfolt volt a nézőtér. (Csak egyszer nem, amikor rosszul időzítették az előadást a szervezőik.) Az érdeklődés tehát mindvégig megvolt. Jól működő énekkara is volt az egyesületnek, de miután Légradics Erzsébet nyugdíjas zenetanárnő megbetegedett, nincs aki vezesse. Március 15-én léptünk fel utoljára. Pedig azelőtt nagyon megszoktuk, hogy minden kedden és pénteken megyünk az egyesületbe énekelni, tőlünk is a kisebbik fiam kivételével, járt az egész család. — Az egyesület népitánc-csoportját Csuja Mária vezeti. Itt viszont az a baj, hogy kevés a táncos, különösen a fiú. Ennek részben az az oka, hogy egyre kisebb létszámú osztályokból verbuválódnak a tánckedvelőik. S végül: öt hónapja alakult egy citerazenekar, Túri Gergely vezetésével. Versecen jártunkkor a Sterija Népszínház igazgatója beszélt arról, hogy a tízéves távlati tervben benne foglaltatik magyar nyelvű gyermekelőadások meghonosítása is, és úgy számítják, hogy a gyermekközönséggel együtt felnőne, gyökeret eresztene a magyar nyelvű színjátszás is a városban. A Népszínházban hallottakhoz fűzzük hozzá: a gyermekelőadások mellett — hisszük — nagy szerepe lehetne ebben a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszóinak is. Nyilvánvaló azonban, hogy most, kezdetben, az induláskor szakavatott segítségre lenne szükségünk, ha másban nem, legalább a darabválasztásban. B. G. Kiss Béla, a verseci Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke FILM Rendező: Monte Heilman. Szereplők: Fabio Testi, Warren Oates, Jenny Agutter, Sam Peckinpah és még sokan mások. A nő mítosza a western-mitológia fontos része. A műfaj hőskorától kezdve a nőre sohasem vonatkozott a western sajátossága a jó és a rossz megkülönböztetése. Ők mindig nemeslelkűek, becsületesek, esendőségükben is ártatlanok és szépek. Még a prostituáltak is, vétkességük ellenére, tiszteletre méltóak, jóravalók, akik készségesen és önzetlenül vállalják a bűnhődést, s ezáltal megbecsülést váltanak ki. A nők viszonylatában mindig a férfiak rosszak, függetlenül attól, hogy filmbeli meghatározásuk jó vagy rossz, s mindig be kell bizonyítaniuk, hogy méltók a nő kegyeire. André Bazin a társadalmi feltételekben a veszélyekkel teli életkörülményekben látta ennek a magyarázatát, s abban, hogy kevés asszony volt a vadnyugat úttörői között. Mindenesetre a nő ábrázolásának a képlete a kisebbnagyobb módosulások ellenére sem változott lényegesen a western metamorfózisai során mindaddig, amíg el nem kezdett terjedni az európai western, amely az egész műfajban és vele együtt a nő bemutatásában annyira megváltoztatott egyes vasszabályokat, hogy visszahatása az amerikai filmben is megnyilvánult. Sergio Lenoe, a spagetti-western mestere volt a hatvanas években a legradikálisabb: szerinte a nő megzavarja a film dramaturgiai egységét. Nézete ellenére, noha lecsökkentette szerepüket, nem zárta ki filmjeiből a nőket, a westernnek a hetvenes években bekövetkezett stagnálása után (akkoriban egyesek már múlt időben beszéltek róla és a halálát emlegették) Monthe Heilman Szerelem és golyó című leg- s újabb filmjében formálisan vissza- kanyarodott az egykori képlethez, de ennek semmi köze sincs a retro-divathoz, sem a nosztalgiához, mert egészen más tartalommal töltötte meg, mint egykoron. Monte Heilman a nő alakja köré építette a történetet, s nem a jó és a rossz , összeütközéséről, hanem a nőért folytatott harcról szól. Ez a nő, azonban már nem illik bele a patriárkális eszményképbe. Amikor meglátja a mosakodó főhős izom- zatát, szerelmes lesz, elhagyja férjét, s ebből ered a bonyodalom, a leszámolás, mindaz, ami a westernben történni szokott, önmagában véve az ilyen hirtelen támadt szerelem nagyon naiv mese, de ez nem fontos, a lényeges az, hogy a klasszikus western idealizált nőalakjával ellentétben a nőnek nemcsak érzelmei hanem vágyai is vannak, az önfeláldozás eredményét nem maga választotta, hanem úgy szabták rá, s igényli, hogy úgy éljen, ahogy neki legjobban megfelel. Ennek a nőnek már semmi köze sincs a róla alkotott eredeti sablonhoz. Mégis a legjobb szándékkal sem lehet egyes amerikai westernrendezők demitologizálási törekvéseihez hasonlítani. Prózaibb és üzleti szempontból jelent újat. Lehetőséget nyújtott a rendezőnek, az olyan jelenetekre, amelyeket a westernben el sem lehetett volna korábban képzelni. A meztelenség és a leplezetlen ágyjelenet teljesen idegen volt a vadnyugat mesevilágában. Ez azonban nemcsak a közismert tényt igazolja, hogy a western mennyire feltételes műfaj, hanem egy új típusú vadnyugati film lehetőségét is magában foglalja. A Szerelem és golyó western-melodráma ártatlanul merész jelenetekkel. De innen mindössze egy lépésre van egy másik, egy eddig ismeretlen műfaj: a western szexfilm. Csupán az arányokon és a merészség fokozatán múlik ,mindez. Ha Monte Heilman produkciója nem játszaná az esetleges előfutár szerepét, igazán nem érdemelne figyelmet. Vagy legfeljebb csak azért, mert már régóta nem szerepelt mozijaink műsorán western. A Szerelem és golyó legfőbb érdekessége ugyanis az, hogy Sam Peckinpah, a jeles amerikai rendező is fellép benne: írót alakít, aki legendát vásárol. LADI István Szerelem és golyó Megjelentek a munkafüzetek is Beszélgetés Szejadin Ljubenkovictyal, a Tartományi Tankönyvkiadó Intézet főszerkesztőjével A Tartományi Tankönyvkiadó Intézet a napokban ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Írásunkban azonban nem a másfél évtized alatt kiadott 360 vagonnyi tankönyvvel kívánunk foglalkozni; minket annak a mintegy 200 új, illetve 140 utánnyomott címszónak a sorsa érdekel, amelyet ebben az évben, jobban mondva, szeptember elejére kellett az általános iskolák és az egységes középiskolák tanulóihoz eljuttatni. Igaz, ez a pár száz címszó kevés a 15 év alatt mintegy 9 millió példányban kiadott 2550 címszó mellett, jelentőségével azonban pillanatnyilag magasan fölébe nő ennek a valóban impozáns könyvmennyiségnek; a diákokat, pedagógusokat és szülőket ugyanis tankönyvkiadásunk másfél évtizednyi történeténél messzemenően élénkebben foglalkoztatja a jelen, vagyis az, hogy mi a helyzet az 1980/81. tanévre beígért tankönyvek, munkafüzetek és házi olvasmányok körül. A szeptember elsejei 15. évforduló kapcsán készített interjúban dr. Dávid András, a Tartományi Tankönyvkiadó Intézet igazgatója azt ígérte, hogy a tanévnyitóra az utánnyomott tankönyvek és — néhány kivételével — a most első ízben kiadandó munkafüzeteik is megjelennek. Az alábbiakban Stojadin LJUBENKOVIC igazgatóhelyettes, a Tankönyvkiadó főszerkesztője számol be róla, hogy mennyiben sikerült tiszteletben tartani a fent jelzett határidőkért. Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy az utánnyomott tankönyvek kivétel nélkül mind idejében megjelentek, ami azt jelenti, hogy szeptember első napjaiban már a könyvesboltokban is be lehetett őket szerezni. Problémák csupán az általunk első ízben gondozott 13 munkafüzet körül voltak, öt nyelven 65 címszó meghatásáról és megjelentetéséről volt itt szó, amelyek némelyike valóban elkésett, november első felében azonban már valamennyi elhagyta a nyomdát. Anélkül, hogy a késés miatti felelősségünket kisebbíteném, el kell mondanom, hogy egy-egy kézikönyv megíratása, jóváhagyása, fordítása és kinyomtatása az objektív és az előre nem látható nehézségek miatt ma már olyannyira hosszadalmas, hogy sok esetben minden igyekezetünk ellenére sem vagyunk képesek megtartani a határidőt. A magunk felelősségét e késések esetében talán az erőnket meghaladó kiadói tervben lehetne megjelölni. Az 1980. évre előirányzott 200 címszó ugyanis egy káderekkel jobban álló kiadóháznak is becsületére válna. A kiadói terv realizálása érdekében felvett új kádereknek minden jártasság nélkül kellett olyan projektumok gondozásába kezdeniük, amelyekre vonatkozóan magának az intézetnek sem voltak tapasztalatai. A 65 címszót kitevő 13 munkafüzet mellett a felnőttoktatás 3. és 4. osztályainak szükségleteit fedező 28 tankönyvet is most adjuk ki először. Ilyen tankönyveink eddig még nem voltak, s előzmények híján szerzőket sem volt könnyű találni, mert tankönyvíróink sem rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal a felnőttek részére íródó kézikönyvek összeállításához. Végül is befutott minden, de még így is csak 17 címszó jelenhet meg január elsejéig, a fennmaradó 11 pedig majd csak a jövő évben hagyja el a sajtót. Az érdekeltek tájékoztatása érdekében hadd mondjam el, hogy tulajdonképpen 14 tankönyvről van szó, amelyek szerbhorvát és magyar nyelven jelennek meg. Elkésett 10 házii olvasmány is, a napokban azonban már ezekből is rendelhetnek a könyvkereskedések és az iskolák. Ezek olyan címszavak, amelyeket a tantervek nem az év elejére, hanem későbbre irányoznak elő. A tartományi szakirányú oktatási érdekközösség kezdeményezésére 15 szakma terminológiai szótárának kiadását is vállaltuk. A szakkifejezések összeállításának és öt nyelvre való lefordításának nehézségei azonban sokban hátráltatták a munkát, és olyan nyomdát is nehezen találtunk, amely az egymás mellett szereplő öt nyelv írástechnikájával képes megbirkózni — ezért ezek megjelenése is elhúzódott. Végül is: a 15-ből 5 még ebben a hónapban, 9 az év végéig, egy pedig majd csak jövő év januárjában jelenik meg. Mivel valószínűleg sokakat érdekel, hogy mely szakmák szakszókincsét tartalmazzák ezek a terminológiai szótárak, elmondom, hogy az egészségügyről, a vegyészetről és technológiáról, a mezőgazdaságról, a fémiparról, az élelmiszeriparról, a fafeldolgozásról, az építőiparról, az informatikáról, a pedagógiáról, a villamosiparról, a jogról, a közgazdaságról, a kulturológiáról és a vendéglátóiparról van szó. Az idén fogtunk hozzá a gyógypedagógiai iskolák szükségleteit fedező tankönyvek egy részének a kiadásához is. Ezek a tankönyvek magyar nyelven fognak megjelenni, külföldről ugyanis a szükséges kézikönyveknek csak egy részét hozzuk be. Az ötödik, hatodik és a hetedik osztályos olvasókönyvek már megjelentek, a nyolcadikosok olvasókönyvének megírására azonban nem vállalkozott senki, ezért több szerzőt voltunk kénytelenek megkérni, hogy együttesen állítsák össze. Magyar nyelven már jövőre fedezni tudjuk az alapszükségleteket. A szerbhorvát tankönyveket a belgrádiakkal közösen adjuk ki. Végezetül hadd mondjam el még egyszer, hogy az általános iskolák és az egységes középiskolák tevékenységéhez szükséges alapvető tankönyvek mindegyikét idejében biztosítottuk. Ami késik, illetve késett, az csupán az oktatónevelő munka kiegészítésére szolgál. Véleményem szerint azonban ezek a késések nem befolyásolták különösebben a pedagógusok munkáját, hisz ezekből a kézikönyvekből eddig még egy sem állt korábban a rendelkezésükre. Az intézet alapjában véve azért vállalta a több mint 200 új címszó kiadását, hogy egy már hosszabb ideje meglevő igényt minél előbb kielégíthessünk. Summa summárum: a mintegy 200 címszó közül csupán 30 vagy 40 vár most már megjelenésre. A késések a kéziratok megírásának, gondozásának és kinyomtatásának, illetve a Tankönyvkiadó munkájának nehézségeivel magyarázhatók. BÁLINT Sándor w A vajdasági kultúra napjai elnevezésű egyhetes szlovéniai rendezvénysorozat keretében pénteken megnyílt Milan Stanojev rajzkiállítása Az újvidéki Svetozar Markovic Művelődési Egyesület népi táncegyüttese (képünkön) pénteken a Tivoliban mutatkozott be a szlovén közönségnek. Tegnap este Kranjban a Neoplanta-film rövidfilmjeinek válogatása szerepelt műsoron. A rendezvények holnap folytatódnak: délelőtt 10 órakor a Vajdasági íróegyesület küldöttségének tagjai — Slavco Almaján, Bosnyák István, Fehér Ferenc, Vitazoslav Hranec, Gojko Janjušević, Miron Konjuh, Boško Petrovic és Dragomir Popnovakov találkozik a ljubljanai Bölcsészettudományi Kar hallgatóival. Bosnyák István és Fehér Ferenc kedden irodalmi esten vesz részt Lendván (Bora VOJNOVIC felvi