Magyar Szó, 1980. november (37. évfolyam, 302-329. szám)

1980-11-23 / 324. szám

1980. november 23., vasárnap MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS Játszanának, de nincs szöveg Helyzetkép a versed Petőfi Sándor Művelődési Egyesületről Otthont kapott néhány hónappal ezelőtt a versed Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. A Tito mar­sall utcában alakítottak át és újí­tottak fel számukra egy régi épü­letet. Most már van színpaduk és termük. A terembe vették száz széket és függönyöket meg egyéb szükséges szerény fölszerelést —­ s ezzel ki is merítették a rendelke­zésükre álló pénzkeretet. De meg­érte, mert most újra megindulhat, újraszerveződhet a versed magyar nyelvű amatőr színjátszás. De nemcsak a színjátszást kell szinte elölről kezdeni, hanem például a könyvtár összeállítását is. Az egye­sület könyvei ugyanis elkallódtak, elfecsérelődtek a kedvezőtlen táro­lás miatt. Magyarán mondva: nem volt rendes helyük. A könyvek, a szakirodalom hiánya most aztán nagyon is érezhető. Többek között erről beszélgettünk Kiss Bélával, az egyesület elnökével:­­ összehívtunk mindenkit, aki érdeklődést mutat a színjátszás iránt. Veronika óvónő (a vezeték­neve nem jut eszembe) és Szávin Tibor kereskedő vállalják a dara­bok betanítását, és emellett sze­repelnek is. De egy baj van: nincs szöveg, a­mit eljátszhatnának. Egyáltalán nincsen szövegünk. Igaz ugyan, hogy megtaláltuk egy há­­romfelvonásos vígjáték régen ki­gépelt példányát, de abból nem derül ki se a szerző neve, se a da­rab címe. Barta Jozefina magyar­­tanárnő megígérte, hogy segít a szövegkeresésben, és nagyon szíve­sen látnánk a verseci nyelvműve­lő egyesület tagjait is körünkben, az ő segítségükre is nagy szükség lenne. — Valamikor régen, a felszaba­dulás utáni években, élénk volt a színházi élet Versecen. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek népszerű műkedvelő színészei vol­tak: Scheich Mária, Barna József, Nagy Laci, Kökény Juliska, Kele­men Annuska. Emlékszem, nagy sikerrel játszották például az Üveg­­hintó című vígjátékot. Később alábbhagyott a munka, majd tel­jesen megszűnt. De amikor vendég­szereplésre jött a szabadkai Nép­színház társulata, mindig zsúfolt volt a nézőtér. (Csak egyszer nem, amikor rosszul időzítették az elő­adást a szervezőik.) Az érdeklődés tehát mindvégig megvolt.­­ Jól működő énekkara is volt az egyesületnek, de miután Légra­­dics Erzsébet nyugdíjas zeneta­­nárnő megbetegedett, nincs a­ki ve­zesse. Március 15-én léptünk fel utoljára. Pedig azelőtt nagyon meg­szoktuk, hogy minden kedden és pénteken megyünk az egyesületbe énekelni, tőlünk is a kisebbik fiam kivételével, járt az egész család. — Az egyesület népitánc-cso­­portját Csuja Mária vezeti. Itt vi­szont az a baj, hogy kevés a táncos, különösen a fiú. Ennek részben az az oka, hogy egyre kisebb létszámú osztályokból verbuválódnak a tánc­kedvelőik. S végül: öt hónapja alakult egy citerazenekar, Túri Gergely vezetésével. Versecen jártunkkor a Sterija Népszínház igazgatója beszélt ar­ról, hogy a tízéves távlati tervben benne foglaltatik magyar nyelvű gyermekelőadások meghonosítása is, és úgy számítják, hogy a gyer­mekközönséggel együtt felnőne, gyökeret eresztene a magyar nyel­vű színjátszás is a városban. A Népszínházban hallottakhoz fűzzük hozzá: a gyermekelőadások mellett — hisszük — nagy szerepe lehetne ebben a Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület színjátszóinak is. Nyilvánvaló azonban, hogy most, kezdetben, az induláskor szakava­tott segítségre lenne szükségünk, ha másban nem, legalább a darab­választásban. B. G. Kiss Béla, a verseci Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke FILM Rendező: Monte Heilman. Sze­replők: Fabio Testi, Warren Oates, Jenny Agutter, Sam Peckinpah és még sokan mások. A nő mítosza a western-mitoló­­gia fontos része. A műfaj hőskorá­tól kezdve a nőre sohasem vonat­kozott a western sajátossága a jó és a rossz megkülönböztetése. Ők mindig nemeslelkűek, becsületesek, esendőségükben is ártatlanok és szépek. Még a prostituáltak is, vét­kességük ellenére, tiszteletre mél­tóak, jóravalók, akik készségesen és önzetlenül vállalják a bűnhő­­dést, s ezáltal megbecsülést válta­nak ki. A nők viszonylatában min­dig a férfiak rosszak, függetlenül attól, hogy filmbeli meghatározá­suk jó vagy rossz, s mindig be kell bizonyítaniuk, hogy méltók a nő kegyeire. André Bazin a társa­dalmi feltételekben a veszélyekkel teli életkörülményekben látta en­nek a magyarázatát, s abban, hogy kevés asszony volt a vadnyugat úttörői között. Mindenesetre a nő ábrázolásának a képlete a kisebb­­nagyobb módosulások ellenére sem változott lényegesen a western metamorfózisai során mindaddig, amíg el nem kezdett terjedni az európai western, amely az egész műfajban és vele együtt a nő be­mutatásában annyira megváltozta­tott egyes vasszabályokat, hogy visszahatása az amerikai filmben is megnyilvánult. Sergio Lenoe, a spagetti-western mestere volt a hatvanas években a legradikáli­sabb: szerinte a nő megzavarja a film dramaturgiai egységét. Néze­te ellenére, noha lecsökkentette szerepüket, nem zárta ki filmjei­ből a nőket, a westernnek a het­venes években bekövetkezett stag­nálása után (akkoriban egyesek már múlt időben beszéltek róla és a halálát emlegették) Monthe Heil­man Szerelem és golyó című leg- s újabb filmjében formálisan vissza-­­ kanyarodott az egykori képlethez,­ de ennek semmi köze sincs a ret­­ro-divathoz, sem a nosztalgiához, mert egészen más tartalommal töl­tötte meg, mint egykoron. Monte Heilman a nő alakja köré építette a történetet, s nem a jó és a rossz , összeütközéséről, hanem a nőért folytatott harcról szól. Ez a nő, azonban már nem illik bele a pat­­riárkális eszményképbe. Amikor meglátja a mosakodó főhős izom-­­ zatát, szerelmes lesz, elhagyja férjét, s ebből ered a bonyoda­lom, a leszámolás, mindaz, ami a westernben történni szokott, ön­magában véve az ilyen hirtelen támadt szerelem nagyon naiv me­se, de ez nem fontos, a lényeges az, hogy a klasszikus western idealizált nőalakjával ellentétben a nőnek nemcsak érzelmei hanem vágyai is vannak, az önfeláldozás eredményét nem maga választotta, hanem úgy szabták rá, s igényli, hogy úgy éljen, ahogy neki leg­jobban megfelel. Ennek a nőnek már semmi köze sincs a róla alko­tott eredeti sablonhoz. Mégis a legjobb szándékkal sem lehet egyes amerikai westernrendezők demitologizálási törekvéseihez ha­sonlítani. Prózaibb és üzleti szem­pontból jelent újat. Lehetőséget nyújtott a rendezőnek, az olyan jelenetekre, amelyeket a western­ben el sem lehetett volna koráb­ban képzelni. A meztelenség és a leplezetlen ágyjelenet teljesen ide­gen volt a vadnyugat mesevilágá­ban. Ez azonban nemcsak a köz­ismert tényt igazolja, hogy a wes­tern mennyire feltételes műfaj, hanem egy új típusú vadnyugati film lehetőségét is magában fog­lalja. A Szerelem és golyó wes­­tern-melodráma ártatlanul merész­­ jelenetekkel. De innen mindössze egy lépésre van egy másik, egy eddig ismeretlen műfaj: a western szexfilm. Csupán az arányokon és a merészség fokozatán múlik ,mindez. Ha Monte Heilman pro­dukciója nem játszaná az esetle­ges előfutár szerepét, igazán nem érdemelne figyelmet. Vagy legfel­jebb csak azért, mert már régóta nem szerepelt mozijaink műsorán western. A Szerelem és golyó leg­főbb érdekessége ugyanis az, hogy Sam Peckinpah, a jeles amerikai rendező is fellép benne: írót ala­kít, aki legendát vásárol. LADI István Szerelem és golyó Megjelentek a munkafüzetek is Beszélgetés Szejadin Ljubenkovictyal, a Tartományi Tankönyvkiadó Intézet főszerkesztőjével A Tartományi Tankönyvkiadó Intézet a napokban ünnepli meg­alakulásának 15. évfordulóját. Írá­sunkban azonban nem a másfél évtized alatt kiadott 360 vagon­­nyi tankönyvvel kívánunk foglal­kozni; minket annak a mintegy 200 új, illetve 140 utánnyomott címszónak a sorsa érdekel, ame­lyet ebben az évben, jobban mond­va, szeptember elejére kellett az általános iskolák és az egységes középiskolák tanulóihoz eljuttatni. Igaz, ez a pár száz címszó kevés a 15 év alatt mintegy 9 millió pél­dányban kiadott 2550 címszó mel­lett, jelentőségével azonban pilla­natnyilag magasan fölébe nő ennek a valóban impozáns könyvmennyi­ségnek; a diákokat, pedagógusokat és szülőket ugyanis tankönyvkia­dásunk másfél évtizednyi történe­ténél messzemenően élénkebben foglalkoztatja a jelen, vagyis az, hogy mi a helyzet az 1980/81. tan­évre beígért tankönyvek, munka­füzetek és házi olvasmányok kö­rül. A szeptember elsejei 15. évfor­duló kapcsán készített interjúban dr. Dávid András, a Tartományi Tankönyvkiadó Intézet igazgatója azt ígérte, hogy a tanévnyitóra az utánnyomott tankönyvek és — né­hány kivételével — a most első ízben kiadandó munkafüzeteik is megjelennek. Az alábbiakban Sto­­jadin LJUBENKOVIC igazgatóhe­lyettes, a Tankönyvkiadó főszer­kesztője számol be róla, hogy mennyiben sikerült tiszteletben tartani a fent jelzett határidőkért.­­ Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy az utánnyomott tankönyvek kivétel nélkül mind idejében meg­jelentek, ami azt jelenti, hogy szeptember első napjaiban már a könyvesboltokban is be lehetett őket szerezni. Problémák csupán az általunk első ízben gondozott 13 munkafüzet körül voltak, öt nyel­ven 65 címszó megh­atásáról és megjelentetéséről volt itt szó, ame­lyek némelyike valóban elkésett, november első felében azonban már valamennyi elhagyta a nyom­dát. Anélkül, hogy a késés miatti felelősségünket kisebbíteném, el kell mondanom, hogy egy-egy ké­zikönyv megíratása, jóváhagyása, fordítása és kinyomtatása az ob­jektív és az előre nem látható ne­hézségek miatt ma már olyannyi­ra hosszadalmas, hogy sok eset­ben minden igyekezetünk ellenére sem vagyunk képesek megtartani a határidőt. A magunk felelősségét e késé­sek esetében talán az erőnket meghaladó kiadói tervben lehetne megjelölni. Az 1980. évre előirány­zott 200 címszó ugyanis egy káde­rekkel jobban álló kiadóháznak is becsületére válna. A kiadói terv realizálása érdekében felvett új kádereknek minden jártasság nél­kül kellett olyan projektumok gondozásába kezdeniük, amelyekre vonatkozóan magának az intézet­nek sem voltak tapasztalatai. A 65 címszót kitevő 13 munkafüzet mellett a felnőttoktatás 3. és 4. osztályainak szükségleteit fedező 28 tankönyvet is most adjuk ki először. Ilyen tankönyveink eddig még nem voltak, s előzmények hí­ján szerzőket sem volt könnyű ta­lálni, mert tankönyvíróink sem rendelkeznek megfelelő tapasztala­tokkal a felnőttek részére íródó ké­zikönyvek összeállításához. Végül is befutott minden, de még így is csak 17 címszó jelenhet meg ja­nuár elsejéig, a fennmaradó 11 pedig majd csak a jövő évben hagyja el a sajtót. Az érdekeltek tájékoztatása érdekében hadd mondjam el, hogy tulajdonképpen 14 tankönyvről van szó, amelyek szerbhorvát és magyar nyelven jelennek meg. Elkésett 10 házii olvasmány is, a napokban azonban már ezekből is rendelhetnek a könyvkereskedések és az iskolák. Ezek olyan címsza­vak, amelyeket a tantervek nem az év elejére, hanem későbbre irá­nyoznak elő. A tartományi szakirányú oktatá­si érdekközösség kezdeményezésé­re 15 szakma terminológiai szótá­rának kiadását is vállaltuk. A szak­­kifejezések összeállításának és öt nyelvre való lefordításának nehéz­ségei azonban sokban hátráltatták a munkát, és olyan nyomdát is nehezen találtunk, amely az egy­más mellett szereplő öt nyelv írás­technikájával képes megbirkózni — ezért ezek megjelenése is elhúzó­dott. Végül is: a 15-ből 5 még eb­ben a hónapban, 9 az év végéig, egy pedig majd csak jövő év ja­nuárjában jelenik meg. Mivel való­színűleg sokakat érdekel, hogy mely szakmák szakszókincsét tar­talmazzák ezek a terminológiai szótárak, elmondom, hogy az egészségügyről, a vegyészetről és technológiáról, a mezőgazdaságról, a fémiparról, az élelmiszeriparról, a fafeldolgozásról, az építőiparról,­­ az informatikáról, a pedagógiáról,­­ a villamosiparról, a jogról, a köz­gazdaságról, a kulturológiáról és a vendéglátóiparról van szó. Az idén fogtunk hozzá a gyógy­­­­pedagógiai iskolák szükségleteit­­ fedező tankönyvek egy részének a kiadásához is. Ezek a tankönyvek magyar nyelven fognak megjelen­­­­ni, külföldről ugyanis a szükséges kézikönyveknek csak egy részét­­ hozzuk be. Az ötödik, hatodik és a hetedik osztályos olvasókönyvek­­ már megjelentek, a nyolcadikosok­­ olvasókönyvének megírására azon­ban nem vállalkozott senki, ezért több szerzőt voltunk kénytelenek megkérni, hogy együttesen állítsák össze. Magyar nyelven már jövő­re fedezni tudjuk az alapszükség­leteket. A szerbhorvát tankönyve­ket a belgrádiakkal közösen adjuk ki. Végezetül hadd mondjam el még egyszer, hogy az általános isko­lák és az egységes középiskolák tevékenységéhez szükséges alapve­tő tankönyvek mindegyikét idejé­ben biztosítottuk. Ami késik, il­letve késett, az csupán az oktató­nevelő munka kiegészítésére szol­gál. Véleményem szerint azonban ezek a késések nem befolyásolták különösebben a pedagógusok mun­káját, hisz ezekből a kézikönyvek­ből eddig még egy sem állt koráb­ban a rendelkezésükre. Az intézet alapjában véve azért vállalta a több mint 200 új címszó kiadását, hogy egy már hosszabb ideje meglevő igényt minél előbb kielégíthes­sünk. Summa summárum: a mintegy 200 címszó közül csupán 30 vagy 40 vár most már megjelenésre. A késések a kéziratok megírásának, gondozásának és kinyomtatásának, illetve a Tankönyvkiadó munkájá­nak nehézségeivel magyarázhatók. BÁLINT Sándor w A vajdasági kultúra napjai elnevezésű egyhetes szlovéniai rendez­vénysorozat keretében pénteken megnyílt Milan Stanojev rajzkiállí­tása Az újvidéki Svetozar Markovic Művelődési Egyesület népi táncegyüttese (képünkön) pénteken a Tivoli­ban mutatkozott be a szlovén közönségnek. Tegnap este Kranjban a Neoplanta-film rövidfilmjeinek válogatása szerepelt műsoron. A rendezvények holnap folytatódnak: délelőtt 10 órakor a Vajdasági író­­egyesület küldöttségének tagjai — Slavco Almaján, Bosnyák István, Fehér Ferenc, Vit­azoslav Hranec, Gojko Janjušević, Miron Konjuh, Boško Petrovic és Dragomir Popnovakov találkozik a ljubljanai Bölcsészettudományi Kar hallgatóival. Bosnyák István és Fehér Ferenc kedden irodalmi esten vesz részt Lendván (Bora VOJNOVIC felvi

Next