Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 344-359. szám)

1981-12-22 / 350. szám

18 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ Rámutatni az okokra Beszélgetés Besim Sahatciu prištinai rendezővel Besim Sahatciu prištinai rendező számos sikeres és elismerésben részesített dokumentum- és tévéfilm alkotója 1979-ben Sinan Hasani regénye nyomán készítette A szél és a tölgyfa című, első játékfilmjét. Átkelés a hegyeken című második játékfilmjét tavaly forgatta, s mivel technikai okokból nem jutott el az idei pulai fesztiválra, jövő nyáron láthatja majd az Aréna közönsége. Noha állandó kötelezettségei vannak a televízióban és a prištinai színházban s a dramaturg teendőit is ő végzi, máris új játékfilm forgatására készül. Ezúttal is Sinan Hasani egyik regénye, A megduzzadt folyó az irodalmi alap, s akárcsak A szél és a tölgyfa esetében, a forgatókönyvet Petrit Imami írta. Valószínűleg márciusban kezdik el a forgatást. Még folynak ugyan a tárgyalások, de a Kosovo-film igazgatójától úgy értesültem, hogy tavaszra indulhatunk — jegyzi meg Bessim Sahatoiu a beszélgetés kezdetén. Mivel ugyanannak az írónak két művéről van szó, a tartalmi és mondanivalóbeli összefüggések iránt érdeklődünk, noha tudjuk, hogy a rendezők az előkészületek fázisában az ilyesmiről nem szívesen beszélnek. A szél és a tölgyfa a felszabadulás napjaitól 1966-ig terjedő, A megduzzadt folyó pedig az 1966 és 1978 közötti időszakot öleli fel, vagyis az előbbi film folytatása, noha nem lesznek ugyanazok a szereplői. A megduzzadt folyó mélyen beleszánt a mai Kosovo életébe. A forgatókönyv alapjául szolgáló regény bemutatja azokat az állapotokat, amelyek az idei nem kívánt eseményekhez vezettek Kosovóban. A film mélyebb művészi értelemben rámutat az összefüggésekre, megsejteti mik voltak az előzmények. Sinan Hasani nem az idő távlatából szemlélte a történéseket, együtt élt a mindennapok eseményeivel, de látnoki módon vagy ingeniózusan megérezte, mi történhet, hova vezethet mindez. Ugyanakkor a film erőteljesen érzékelteti majd az együvé tartozást, a testvériségi egység szellemét. Természetesen nem deklaratív formában, hanem a hősök magatartásával. Ezek a hősök részt vettek a forradalomban, az ország építésében és határozottan szólnak valóságunkról. Történetük Trepcában, Pristinában és Belgrádban játszódik. A részletekről, a cselekménybonyolításról egyelőre nem szeretnék beszélni. Ezt mondja majd el a film. Ha már a hősöknél tartunk, gondolkodott már a szereposztásról? — Mivel ezek a hősök szerbek, albánok, Crna Gora-iak, a szereposztás olyan lesz, hogy minden színész az anyanyelvén fog beszélni a filmben. Vagyis a forgatókönyv megkívánja, hogy az ország különböző vidékeiről szerződtessem a művészeket. A történetnek sok szereplője van, s örülök, hogy az ország legjobb színészeivel dolgozhatok majd együtt. Mondhatna-e néhány szót rendezési elképzeléseiről? Úgy érzem, Petrit Imami művészi szempontból ezúttal erőteljesebb forgatókönyvet írt, mint amilyen A szél és a tölgyfáé volt. Rendkívül gyors ritmusúnak képzelem el a filmet, olyannak, amely korunk pulzusát érzékelteti. Az események dinamikája lehetővé teszi, hogy kifejezzem magam. Ilyen az én temperamentumom is. Remélem, sikerül összehangolnom a forgatókönyv és a film dinamikáját és a saját természetem dinamikáját. Az a körülmény, hogy nem kell sokat várnia a következő produkcióra, azt jelenti, hogy Kosovóban a filmviszonyok nem annyira bonyolultak, mint máshol? — Ha úgy adódik, hogy tavaszra nem kezdhetem el a forgatást, akkor ez kizárólag az anyagi okokon fog múlni. Mindenesetre Kossovóban a film helyzete most sokkal jobb, mint azelőtt volt. Évente két játékfilm készül. Ha valamikor is így lett volna, akkor már szép filmgyűjteményünk lehetne. Szerencsére sohasem késő. Ha továbbra is sikerül megtartani ezt az ütemet, akkor elégedettek lehetünk. Nem számítva a rövidfilmeket, jelenleg évi két játékfilmhez vannak kádereink. Hogyan tudja úgy összehangolni a munkáját, hogy jusson idő színházra, televízióra és a filmre is? — A jövő évi színházi repertoár már készen van, úgyhogy legfeljebb csak egyes próbákra kell elmennem. A televízió együttműködik a Kosova-filmmel. Egy-egy produkció forgatásakor nemcsak engem, hanem egy egész stábot felment minden más munka alól. Az együttműködés tehát kifogástalan. Mindez azt jelenti, hogy a színház és a tévé részéről is teljesen szabad kezet kaptam, úgyhogy minden figyelmemet új filmemnek szentelhetem. A forgatókönyv végleges változata már elkészült, még csak legfeljebb néhány simításra van szükség. Ha márciusban sikerül elkezdenie a forgatást, akkor az ősbemutatóra mikor számíthatunk? — Ha minden simán megy, akkor a jövő évi pulai fesztiválra már kész lesz a film. De nehéz biztosat mondani. Nagyon komoly témáról van szó, lelkiismeretesen kell dolgozni, nem lehet csak a fesztivált szem előtt tartani. Ugyanakkor Pula mégiscsak az a hely, ahol összejövünk, találkozunk ... Mindenesetre gyorsan fogunk dolgozni. Mint mondtam, ilyen a temperamentumom. LADI István Besim Sahatou Hálás közönség Kiállítás és könyvbemutató Moravicán Mozgalmassá (és tartalmassá) i tem utat találni az olvasóhoz, és tette a moravicaiak számára a hét- s remélni, hogy sikerül arra öszvégét a könyvtár két péntek esti ! tönöznöm valakit, hogy ennél jobrendezvénye: Kaupert Pál pasz- hat, teljesebbet írjon. És ha ez teliképeinek kiállítása és Szekeres bekövetkezik, ez lesz könyvem leg- László Amit az idő eltemetett cí- nagyobb értéke, men a Forum kiskönyvtára soron a beszélgetést és Csubela Ferat harmadik köteteként megjelent zene kisfilmjét a topolyai Avar síkönyvének bemutatója. Sok titkairól, érdeklődéssel kíséri Kaupert Pált karikaturistaként te az olvasótermet zsúfolásig megismeri ország-világ, aki görbetű- töltő közönség — fiatalok, időközbe vetítve mutatja be napjasok, munkások, háziasszonyok, peink, eseményeink, önmagunk pedagógusok, diákok —, és hogy pét — és egy kicsit mindig saját harmincan-negyvenen (vagy tamagát is. A pasztellképekkel Kati- ján még többen is útravalóként pert Pál művészi palettájának egy magukkal vitték a könyvet, arról olyan színét mutatta be Moravi tanúskodik, hogy Szekeres László cán, amelyiket eddig nyilvánosan megtalálta az utat az olvasóhoz, nem fedett fel. Szekeres László könyve, a maga nemében páratlan. Ilyen összefoglaló munka Vajdaság őstörténetéről magyar nyelven még nem jelent meg, ezelőtt csak tisztelet- aKlCVGl GS 6Г8Ш re méltó próbálkozások voltak. Csuka Zoltánnak Maga a szerző így vallott könyvéről: A Matica srpska igazgató bizott-Keletkezéséhez hozzátartozik az sága oklevelet és érmet adomáeddigi ásatások minden tapasztalanyozott Csuka Zoltánnak, az ista, de beleszőttem a vajdasági rémert költő és műfordító 80. szülészet utóbbi évszázadának eseletésnapja alkalmából. Csuka Zdlményeit is. Ha háromszor ilyen tán nagyban hozzájárult a két úrterjedelmű volna is könyvem, úgy szág kultúrájának az egymáshoz sem tudtam volna mindent bemuvaló közeledéséhez, kölcsönös tatui. A lényeg, amire töreked megismeréséhez. 1981. december 22. kedd Lesz-e Ma Bogarason? — Viszonylag új a bogarasi iskola, ahol négyosztályos korukig részesülnek oktatásban a helybeli gyerekek, összesen 28 tanuló. Utána Tornyosra és Zentára járnak autóbusszal a felsőbb osztályokba. Jobb megoldás híján jól van ez így is, mert a tizenéves gyerekek tudnak már vigyázni magukra, és az utazás sem tart túl sokáig — mondta FLEISZ István, a helyi közösség titkára. — Ekörül nincs is vita a faluban, ellenben az óvoda hiányába nem tud belenyugodni a lakosság, illetve az érintett szülők. Arról van szó, hogy az ősszel már nem nyílt meg Bogarason az óvoda, mert mint általában vidékünk többi kisebb településén (körülbelül 1000 lakosa van Bogarasnak), itt is kevés a gyerek. Mindössze tízen jártak volna óvodába, tehát csak a korhatár leszállításával lett volna kellő számú gyerek, de ettől eltekintettek az üledékesek, és így óvoda nélkül maradt a falu. A gyerekek többsége a nagyszülők gondjára maradt, illetve egy részüket a szüleik a környező óvodákban helyezték el. Az otthnnmaradtak lépéshátrányban lesznek, felkészületlenül kezdik meg az iskolát, s emiatt méltatlankodnak a szülők. Egyebek között azzal érvelnek, hogy az óvodások létszámára vonatkozó törvényes rendelkezés nemcsak az alsó, hanem a felső határt (létszámot) is előírja, de ettől eltekintve helyenként létszám feletti óvodai tagozat is működik. Márpedig ha ez így lehet, akkor Bogarason miért ne nyílhatott volna meg kevesebb gyerekkel az óvoda. Szerintük rugalmasabban kellene viszonyulni ehhez a kédéshez. Van alkalmas helyiség és óvónő is lenne ... Oktatási rendszerünknek fontos láncszeme az óvoda, megoldást kell hát találni Bogarason is a működésére. De hogy megnyitja-e újra kapuit az óvoda, vagy sem, az nyílt kérdés marad. A gyerekek létszáma és az óvoda működésének kérdése szorosan összefügg. Több gyerek születik-e a jövőben az 1000 főnyi településen, erre a kérdésre nem lehet egyértelműen felelni, hiszen a mai anyáknak sokkal összetettebb a szerepük, mint dédanyáinknak volt, akik természetesnek vették, ha négy, öt, sőt annál is több gyerek sündörgött körülöttük. A helyi közösség titkára a jövőt körvonalazva megemlítette, hogy 25 telket kihasítottak a kombinát földjéből házhelyeknek. Az érdeklődők száma növekszik, a leendő építkezők zöme fiatal házas. Várható tehát, hogy nőni fog a gyerekek száma, de hogy mennyivel, arra most mág lehetetlen pontos választ adni. Nem tudni, hányan lesznek, akik az építkezés mellett még a gyereknevelést is vállalni tudják. Szorosan összefüggő kérdések ezek. Egy biztos: óvoda nélkül manapság már gyengülnek az esélyei az érintett települőnek, Bogarasnak is. SÍ MŰVELŐDÉS! EGYESÜLETEK ÉLETÉBŐL A kupuszinai lakodalom színpadon Kupuszinán mindig voltak olyan lelkes emberek, akik erejüket, idejüket nem kímélve húzták a nem ritkán sárba leragadó szekeret. Mindig is nehéz volt annak, akinek mozgatni, szervezni kellett az embereket, akinek be kellett tanítani a táncokat, rendezni a színdarabot. Manapság sem könnyű, határtalan lelkesedés kell hozzá, de az mégis sokat jelent, hogy manapság a faluban nem sárban, hanem kikövezett és aszfaltozott utakon járhatnak az emberek Kupuszinán. Társadalmi lakások épültek, benzinkutat, korszerű üzletet, még egy bekötőutat kapott a falu. Hamarosan teljesül a lakosság évtizedes álma is, a befejező munkálatokat végzik az új óvoda és az új iskola épületén. A jövő év júniusában lesz a falu nagy ünnepe... Esténként próbáktól hangos a művelődési otthon. Próbálnak a táncosok, a műkedvelők. MARASEK Gáspár, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület titkára elmondta, hogy a népi tánccsoport tagjai a szemlékre, különféle fellépésekre készülődnek. — Már korábban elkezdtük a kupuszinai népszokások, néprajzi tárgyak gyűjtését. Eddig számos kiállításon mutattuk be a kupuszinai népviseletet, s fel is újítottuk. Silling István magyartanár vezetésével összegyűjtöttük a népi szőtteseket, edényeket, szerszámokat, vesszőből font tárgyakat. Ha új épületbe költözik az iskola, a régi épület egyik tantermében állandó néprajzi kiállítás megnyitását tervezzük. Úgy érzem, erre már most megvannak a legalapvetőbb feltételek. Több száz értékes néprajzi tárggyal rendelkezik az egyesület Hónapokon át jártuk a fahrt, magnetofonnal, filmkamerával. Magnó- és filmszalagon örökítettük meg a kupuszinai táncokat, szokásokat, a kupuszinai lakodalmat. Az egy éve tartó gyűjtőmunkát még nem fejeztük be, de máris rengeteg filmünk van, a tánccsoport tagjai pedig megkezdték a próbákat. Elhatároztuk ugyanis, hogy színpadra visszük a kupuszinai lakodalmat. Az eddig összegyűjtött népdalok, táncok, lakodalmi szokások kerülnek majd színpadra, természetesen megfelelő beállításban. Mivel az egykori és a mai lakodalom között elég nagy a különbség, az időközben végbement változásokat is szeretnénk bemutatni. Nagyon sok érdekes, időközben feledésbe merült részletet jegyeztünk fel, vettünk magnó- és filmszalagra. Nagyon érdekes például a menyasszony kútnál való mosdatása. Úgy tervezzük, hogy márciusban lesz a kupuszinai lakodalom bemutatója. A műsor egy részével szerepelünk majd a népitánc-csoportok községi szemléjén — újságolta. A néprajzi- és tánccsoport mellett a drámai csoport tagjai is igen tevékenyek. Szmolenicki József rendezésében színre viszik a Dankó Pista című zenés darabot. Nagyon sok szereplő lép majd színpadra. Már hónapok óta folynak a próbák. Január 15-e körül lesz a bemutató. Kupuszinán arról is értesültünk, hogy megalakult a művelődési egyesület zenei szakosztálya. Tagjai lelkesen gyakorolnak, néhány hangszer, többek között egy cimbalom vásárlását is tervezik. Ily módon szeretnének utánpótlást nevelni. Figyelemre és elismerésre méltó adat, hogy a 3200 lakost számláló falu művelődési egyesületének 150 aktív tagja van. Enynyien táncolnak, énekelnek, gyűjtenek, szerepelnek, segédkeznek. Ehhez a számhoz hozzá kell még adni néhány száz olyan személyt, akinek valóban szívügye a művelődési élet. Ha kell, megveszik a ruhákat, táncosokat fuvaroznak, rendszeresen eljárnak az előadásokra. Mivel nagyon sokan segédkeznek, az eredmények sem maradnak el. KŐVÁRI Árpád Kupuszinán eddig több száz néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze Ahol nincs baj az utánpótlással, fiatalok lépnek az idősek helyébe !