Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-28 / 116. szám

8 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1982. április 28., szerda A nagy parádé­­ harmincötödször Május 14-én kezdődik a cannes-i nemzetközi filmfesztivál A hölgyek — különösképpen a franciák — szívesen letagadnak egy-két évet a korukból. A cannes-i fesztivál is voltaképpen negyvenhárom éves, mégis csak a harmincötödiket ünnepli az idén. Harminckilenc szeptember else­jén — épp azon a napon, amikor a hitlerista páncél­kocsik behatol­tak Lengyelországba — a francia Riviéra legdivatosabb fürdőhelyén, Cannes-ban megkezdődött az első nemzetközi filmszemle. Mint sok hasonló esetben, derék hölgyünk nem szívesen emlékezik erre a dá­tumra, s szeretné kitörölni em­lékezetéből, mert akkori hódolói között ott volt a náci Németor­szág képviselője is, akiről a nyá­jas dáma akkor még nem sejthet­te, hogy alig kilenc hónappal ké­sőbb, az ő életére tör. A fegyverek között hallgatnak a múzsák. A szép elképzelésit, hogy évente egyszer e csodaszép kör­nyezetben összejöjjenek a világ filmalkotói, és hogy egy nemes versengés közepette megbarátkoz­zanak egymással, eltiporta a há­ború. Csak hét évvel később, 1946 szeptemberében, De Gaulle tábor­nok kezdeményezésére, újították fel a cannes-i fesztivált, noha az ország még nem gyógyította be volt a háborús rombolások összes sebeit. Az ambiciózus generális azonban már akkor bizonyítani akarta Franciaország nagyságát és nemzetközi jelentőségét. És amíg ő volt hatalmon, e nemzetközi szem­le élén kizárólag franciák — neves írók, akadémikusok, politikusok — álltak. És jóllehet a 46-os és 47-es fesztivál még „a nagy szövetség” légkörében zajlott le, és a zsűri bőségszarujából mindenkinek ju­tott elismerés — a főbb díjakat mégis franciák kapták. Ezekre a napokra emlékezve, említett höl­gyünk fintorogva mosolyog és vál­lát vonva csak ennyit mond: — „Ilyen volt De Gaulle!”... Egy azonban bizonyos: abban az első, háború utáni évben, olyan filmeket mutattak be Cannes-ban, amelyek azóta is a hetedik mű­vészet klasszikus alkotásai közé tartoznak, és ezek az évek ala­pozták meg az azúr-park­i film­szemle nagy nemzetközi tekinté­lyét. Csak példaként említjük meg Rossellini RÓMA NYÍLT VÁROS, továbbá Billy Wilder UTOLSÓ WEEKEND, a szovjet Ermler DÖNTŐ FORDULAT, majd Walt Disney DUMBO és Edward Dmyt­­ryk KERESZTTŰZ című alkotását, valamint David Lean KÉSŐI TA­LÁLKOZÁS c. filmjét. Negyvenkilencben, amikor az úgynevezett „hideg­háború” már javában folyt az egykori szövet­ségesek között, a cannes-­i nagy­­díjat Carol Reed A HARMADIK EMBER című remekműve kapta. Egy évvel később, a legnagyobb elismerésben részesült egy új irányzat, a neorealizmus, ugyan­csak ma már klasszikus alkotása, Vittorio De Sica CSODA MILÁ­NÓBAN című filmje. Mint minden nemzetközi ren­dezvény, a cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál is az időszerű poli­tikai helyzetet tükrözte és a ki­­sebb-nagyobb politikai játékok színhelye volt, noha mindenkor és elsősorban a művészi igényessé­get helyezte homlokterébe, eszmei hizvallásának pedig a haladószel­­leműséget vallotta. Ez utóbbinak valóban beszédes példái voltak az évek során megdíj­ázott filmek, mint, mondjuk, az amerikai MAR­TY, a francia MINDANNYIAN GYILKOSOK VAGYUNK, a len­gyel CSATORNA és az ugyancsak francia A FÉLELEM BÉRE. A szovjetek csak 1958-ban kap­tak ismét nagydíjat, tehát 12 esz­tendővel a jelképes című Döntő fordulat után, Kalatozov SZÁLL­NAK A DARVAK c. filmjéért. Hazánkat 1967-ben érte a megtisz­teltetés, hogy Aleksandar Petrovic TOLLSZEDŐK c. filmjének oda­ítélték a zsűri speciális nagydíját. Ugyanakkor, a cannes-i fesztivál figyelt fel rájuk elsőnek és bocsá­totta a világhírnév szárnyaira az eladdig szinte teljesen ismeretlen magyar, cseh, lengyel, mexikói, in­diai és japán filmalkotókat. — A nagyvilág — főleg a kon­­kurrens filmszemlék szer­vezői — mindenféle lekicsinylő jelzővel il­leti ezt a szemlét: azt mondják rá, hogy „mondén”, hogy „a szno­bok parádéja”, hogy csak „biznisz” és „üres szappanbuborék”. Ez, persze, nem igaz. Tény az, hogy minden valamire való film — még a világtermés aszálya idején is — épp a Cannes-ban éli meg világ­bemutatóját és minden valamire való filmalkotó arról álmodik, hogy művét épp Cannes-ban mu­tassák be. És hogy épp Cannes-ban kapjon díjat, mert az Aranypálma tagadhatatlanul, mindenkor a mi­nőség fémjele volt és annak birto­kosa örökre helyet kap a nagy filmalkotók sorában. Az idei harmincötödik cannes-i filmszemle is ennek a nagy izga­lomnak és szurkolásnak a jegyé­ben kezdődik majd május 14-én. Utoljára a régi épületben, mert az egykori játékkaszinó helyén óriási és látványos új fesztiváli palota épül, mintegy bizonyítékaként an­nak, hogy minden rosszmájú int­rika ellenére, a cannes-i film­fesztivál mégis a legjelentősebb és legreprezentatívabb randevúja a világ filmalkotóinak. S noha ha­zánk filmesei nemigen kapnak ott díjat, olyan rendezvény ez, amely­re méltán alkalmazható Coubertin olimpiai bölcsessége: „A legfonto­sabb — részt venni!” LÁNYI István I AZ AIR YUGOSLAVIA LÉGIFORGALMI MUNKASZERVEZET MENETRENDJE 1 KANADÁBA (1982 nyarán) 1 INDULÁS I TORONTÓBA MONTREALBA I BELGRÁDBÓL szerdán, szombaton (kedden) 9 _____________________(vasárnap, pénteken) 1 ZÁGRÁBBÓL 1 szerdán, szombaton (kedden) 1 (vasárnap, pénteken) 1 LJUBLJANÁBÓL (vasárnap)­­1 DUBROVNIKBÓL (pénteken)___________­| OHRIDBOL I (csütörtökön) 1 — N­ 1 A zárójelbe írt napok idényjellegűek. 1 Használja ki a közvetlen járatok előnyeit. CSALÁDI ENGEDMÉNY 1 Tudakozódás, jegyelőjegyzés a JAT utazási irodáiban és­­ kirendeltségeiben, vagy közvetlenül, a következő címen: H­AIR YUGOSLAVIA, Beograd, Bulevar Revolucije 17. !Stelefon:011/343/925 M FELVÉTELI VIZS­GA NÉLKÜL? A Köztársasági Végrehajtó Tanács üléséről A Szerb SZK Képv­iselőházának Vég­rehajtó Tanácsa tegnap tájékozódott a Köztársasági Művelődési­ Titkárság je­lentéséről, amely beszámol az egyete­mi hallgatók beiratkozása egybehango­lásával kapcsolatos problémákról. Már maga a jelentés címe is azt tükrözi, hogy problémák továbbra is adódnak, mindenekelőtt a vajdasági leendő egye­temi hallgatók beiratkozásával kapcso­latban. A tartományi szervek azt ké­rik, hogy a szűkebb ,szakosítási­ jelöl­teiknek tegyék lehetővé a felvételi vizs­ga nélküli beiratkozást, a Köztársasági Művelődési Titkárság viszont úgy érté­keli, hogy ezáltal kérdésessé válna a szerbiai jelöltek beiratkozási feltételei­nek egyenrangúsága. A szakarán­y­ú oktatás terveinek és programjainak különbségéből eredő következményeket nyilvánvalóan ez alkalommal is a jelöltek fogják visel­ni, ezek a különbségek a legjobban az általános és a szaktantárgyak számának arányában jutnak kifejezésre. A következő tanévi beiratkozáskor csakis azokat a megoldásokat lehet al­kalmazni, amelyeket a beiratkozásra vonatkozó dokumentumok és pályáza­tok határoznak meg — olvasható a je­lentésben. Javasolni fogják a főiskoláknak és az egyetemi karoknak, hogy a megoldás alkalmazásakor konkrét esetekben ve­gyék figyelembe a programok hasonló­ságát, amelyek tapasztalhatók az egyes rokonszakmák között, javasolják, hogy az ilyen tanulmányokra jelentkező je­lölteknek ne kelljen felvételi vizsgát tenniük. (Xanjug) A Zmaj Játékok 25. évfordulója — A Zmaj Játékok alapító tag­jai­­között voltaim 1958-bam. Az ak­kor még csak vajdasági jellegű rendezvény azonban csakhamar túlnőtt a tartomány határain, és ma már joggal mondhatjuk, hogy a Zmaj Játékok Jugoszlávia legna­gyobb ilyen jellegű rendezvénye — mondta Zivan Mircavac, a Zmaj Játékok szervező bizottságának el­nöke a tegnap megtartott sajtóér­tekezleten. A Játékokkal Zmajnnak minnt a gyermekek írójának szere­pét akartuk hangsúlyozni, de ösz­tönözni szerettük volna a mai gyermekirodalom képviselőit is. Ez, miint eddigi eredményeink mu­tatják, sikerült is: több m­iot 1000 hazai és külföldi író, kritikus, szí­nész és több százezer gyermek vett részt rendezvényeinken. Az idei, sorrendben 25. Zmai Já­tékokat Újvidéken és Keonendeán rendezik meg június 7-e és 12-e között. A jubileumi ünnepségeken kívül ez alkalommal is megszerve­zik a már hagyományos író-olva­só találkozókat, a gyermekkönyvek kiálfu­tását, és sor kerül számos gyerekrendezvény megtartására is. N. E. Az el nem kötelezett országok oktatásügyi szakértőinek értekezlete Negyvenhárom el nem kötelezett ország oktatási és művelődési szakértője, valamint funkcionáriu­sa vesz részt a tegnapelőtt, Ha­vannában elkezdődött első okta­tás- és művelődésügyi értekezle­ten, amelynek témája az el nem kötelezett országok hetedik csúcs­­értekezletére készülő akció­terrv. Ezenkívül összehangolják az el nem kötelezett országoknak az UNESCO által szervezett, júliusban Mexikó­ban megtartandó művelődéspoli­tikai értekezleten való részvételé­re vonatkozó akciótervet is. A ju­goszláv küldöttség vezetőjét, Mi­­ljenko Zrelecet, a Nemzetközi Mű­velődési Oktatási-Tudományos és Műszaki Együttműködés Szövetségi Intézetének igazgatóját az indiai, a mozambiki és a líbiai küldött mellett megválasztották az érte­kezlet egyik alelnökjévé. Az elnöki tisztséget a vendéglátó ország kül­döttére bízták. (Tanjug) TÖBB, MINT DIÁKCSÍNY Vélemények, rálátások kérdőjelekkel A topolyai egészségházban, a belügyi titkárságon és a szülőktől hallottuk Tegnapi számunkban dr. Stein­­feld József, a topolyai középisko­lások igazoláshamisítási ügyében legtöbbet emlegetett orvos nyilat­kozatával, véleménynyilvánításá­val foglalkoztunk. Valljuk be, he­lyenként egészen „megható”, aho­gyan a szívén viseli a fiatal nem­zedék problémáit... No de ennek értékelése az egészségház, valamint a község szubjektív erőinek a ha­táskörébe tartozik. Ehelyett arról szeretnénk szólni, mit hallottunk az egészség­házban, a belügyi titkárságon, valamint néhány szülőitől. Drágán ZIVLAK, a topolyai dr. Hadzsi János Egészségház közös szolgálatának vezetője tájékozta­tott bennünket a bélyegző eltűné­sének körülmény­eiről. — Másfél éve, amikor az egész­séghez új helyiségeibe költözött, észrevettük, hogy­­eltűnt a mun­kaegé­szségügyi rendelő körpecsét­je, valamint néhány orvos névbé­lyegzője. Az esetet jelentettük a belügynek, ezzel mi a magunk ré­széről elintézettnek tekintettük a dolgot. A Nem veszélytelen, ha egy hi­vatalos pecsét eltűnik, főleg, ha tetejében még az egyészségházé is ... Miért nem értesítették kör­levélben a község munkaszerveze­teit is? — Úgy véljük, ez nem a mi dolgunk. Mi annak rendje-módja szerint hivatalosan érvénytelení­tettük a pecsétet és a névbélyegző­ket. Más kérdés, hogyan őrizték az orvosok a pecséteket Ezzel nyilván bővebben kell foglalkozni, a társadalmi önvédelem­­szemszö­géből. Jóllehet azóta minden pe­csét lakat alatt van, az esetből le kell vonnunk a tanulságot. A topolyai és kishegyesi köz­ségközi belügyi titkárságon HA­LÁSZ József titkárnak tettük fel a kérdést: amikor az egészsé­gház­­tól­­megkapták a bejelentést, in­téztek-e felhívást a munkaszerve­zetekhez, amiben figyelmeztettek volna egy „szabadon csellengő” pecsét veszélyeire? — Nem tartottuk fontosnak, hi­szen mi azonnal elkezdtük a nyo­mozást, mert nyilvánvaló lopásiról volt szó. Első pillanatban attól tartottunk,, hogy kábítószerélvezők vagy csempészek kezébe került a bélyegző. Szerencsére ilyesmi — legalábbis eddig — nem fordult elő. Később lelepleztük a tettese­ket is, három kiskorú diák szemé­lyében. Ők lopták el, s intézték az „igazolási” ügyeket. Feljelentettük őket, s bűnvádi eljárás indult el­lenük. Nem egyszerű esetről van szó. Ilyesmi nem fordult még elő ebben a községben. Mindeneset­re az egészségházban elgondol­kodhatnak, hogyan is állnak az éberséggel, milyen fokon is áll a belső önvédelem ebben az intéz­ményben — mondta Halász József. Az iskolának többet kell törődnie a diákokkal Három szülőt is megkérdeztünk, hogyan vélekednek erről a topo­lyai viszonylatban nem mindenna­pi esetről. Az egyik lány anyja: — Minek annyira felfújni ezt a dolgot. Mi is voltunk diákok, mi is lógtunk az óráról. A mai gyerekek találé­konyabbak. Mindenesetre világos mindenki előtt, hogy nem úszhat­ják meg az ügyet büntetés nél­kül. De nem lenne szabad túl szi­gorúnak lenni, főleg kádollani őket az iskoláiból. Végtére is fiatalok­ról van szó. Meg hát a tanárok sem ártatlanok. Miért nem néz­ték meg jobban, hogy hiteles vagy hamis igazolásról van-e szó. Egy fiú anyja: — Nyilvánvaló, hogy bűnösek a diákok, de azért ne felejtsük el, hogy eze­k mégis­­c­sak gyerekek. Én főleg a tanáro­kat okolom, amiért eddig fajult a dolog. Miért nem nyitották ki job­ban a szemüket? Többet törődhet­nének a diák­okkal. Mondja meg, melyik tanár tudja, hogyan szó­rakoznak a topolyai fiatalok, mit csinálnak szabad idejükben. Tud­ja m­it? Ha én most lennék diák, én is segítettem volna társai­mon ... Egy fiú apj­a: — Nézze, én mun­kás­ember vagyok, sokat kell­ dol­goznom, hogy biztosítsam a család­nál­ a megélhetést. Sokszor napo­kig nem is látom a gyereket, f­igy­­gye el, ha előbb tudok a dologról, azonnal közbelépek. Szégyellem ezt a dolgot, s azt is, hogy olyan keveset vehetek részt a gyerekne­velésben. De elhiheti, nagyon sok családban van ilyen probléma, hogy a gyerek magára marad. A fent elmondottak úja­bb ösz­tönzést adhatnak a gondolkodásra. Legyen szó akár éberségről, társa­dalmi önvédelemről, orvosi etiká­ról vagy szülői magatartásról. Kü­lönösen az utóbbi meglepő. Kivéve az utóbbi szülőt (neveket a kisko­rú gyerekek miatt nem írtunk), aki érzi a nevelésben reá háruló fele­lősséget. Az első kettő viszont szin­te nem is tesz említést arról, mi­ként is ellenőrzi gyereke útjait, cselekedeteit. Minden felelősséget a pedagógusokra hárítanának ... Az egységes középiskola diákjai Moravicán folytatják tanulmányai­kat. A topolyai Testvériség—egység egységes köz­épiskola hamisításba keveredett diákj­ainak többsége, pontosan tízen, még mielőtt az is­kola döntött volna sorsukról, kül­ső „sugallatra” átiratkozott a mo­­ra­vicai Id. Kovács Gyula Egységes Középiskolába. Néhányan a kishe­gyesi iskolába szerettek volna irat­kozni, de nem sikerült. Ezzel kap­csolatban Radmila Markovic, a kis­­hegyesi iskola igazgatója a követ­kezőket mondta: — Néhány topolyai diák jelent­­k­szett, hogy itt szeretné tovább­­tanulmányait. Elutasítottuk őket, mert az iskola szabályzata értelmé­ben az év végén csak akkor enge­délyezzük az ide való átíratkozást, ha annak életbevágóan fontos okai vannak. Egyébként is, a hátra levő egy-két hónap alatt nem tudtuk volna objektíven felmérni a diákok tudását. Egyébként nem tudtuk, miért akarnak a diákok ide irat­kozni, er­ről utólag szereztünk tu­domást. A moravicai iskolába, amely szintén Topolya községhez tarto­zik, felvették a diákokat. Gáspár Tibor igazgató a következőket mondta. — Először csak egy di­ák jelent­kezett, hogy itt szeretne tovább­tanulni. Nem kutattuk átíratkozá­­sána­k okát, ilyesmire ugyanis már előbb is vol­t példa. Mikor már tö­megesen jel­entkeztek, akkor érdek­lődtünk a topolyai iskola igazgató­jától, és a községi oktatási felügye­lőtől, hogy miről van szó. Kerepes József oktatási felügyelő ajánlotta, hogy vegyük fel a gyerekeiket. Ezt meg is tettük, persze, az osztályta­nács beleegyezésével. Igaz, a fel­vételük még nincs véglegesítve, a diákok ugyanis még nincsenek törzskönyvezve. Megvárjuk a köz­ségi álláspontot, s akkor hozunk végleges döntést. — Mi­ engedélyezzük iskolába já­rásukat, feltételezem, hogy a végle­ges döntésünk is ilyen irányú lesz. Fiatalokról, gyerekekről van szó, nem lenne humánus, ha kettévág­nánk életük útját. Nem engedhet­­jük meg, hogy ennyi gyerek az ut­cára kerüljön, s rossz társaságba keveredjen. Úgy érzem, hogy szá­mukra elég büntetés az, hogy ki lettek emelve baráti környezetük­ből, hogy utazniuk kell, hogy kör­nyezetü­k tudomást szerzett tettük­ről. VO­TNITS Tivadar DANKO László Testvériség—egység pionírtalálkozó Szenttamáson A szenttamás! Pionír itthon fel­készült a Testvériség—egység el­nevezésű, hagyományos nyolcadik pioní­rtalál­kozóra, amelyet május 8-án, 9-é­n és 10-én szakítatnak meg. Az országos találkozón 120 pionír vesz részt hazánk valamennyi köz­társaságából és­­tartományából. Té­mája: Egyként a honvédelemben. A program szerint május 8-án, délben kezdődik a vendégek foga­dása és elhelyezése, délután 4 óra­kor a vendégek soraiból megalakul a Testvériség—egysé­g nevű pionír­­egység. Ugyanekkor nyílik meg a Nagyra növünk Tito zászlója alatt című képzőművészeti kiállítás, az ünnepi műsor keretében Virágot helyeznek el a Szabadság elmé­k­művön. Másnap, május 9-én, Tar­jára látogatnak a pionírok, fél 9-skor megkoszorúzzák Petar Drapštin néphős emlékművét, utá­na légpuskás sportlövő versenyt tartana­k. Délután 4 órakor Túrja és Nádasj határában felkeresik a partizámnbázisokat, majd versenyt rendeznek, Mutasd meg, mit tudsz! címmel. Este fél 7-kor meglátogat­ják a helyi Emlék,iskolát. A talál­kozó harmadik napján, május 10- én, délelőtt fél 9-kor, Szenttamá­son folytatódik a műsor. A községi képviselő-testület elnöke és a tár­sadalmi-politikai fltisztségv­iselők délelőtt 10 órakor fogadják a pio­­nírtialállírozó részvevőit. S. O.

Next