Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-27 / 115. szám

1982. április 27., kedd MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA-----------— Minden negyedik dolgozó társadalmi lakásra vár Ma kezdődik a Crna Gora-i KSZ Vili. kongresszusa A Crna Gora-i KSZ ma kezdő­dő. Vili. kongresszusán az eszmei­politikai és gazdasági kérdések mellett a küldöttek a lakosság életszínvonalának alakulásával is behatóan foglalkoznak. Nem le­het ugyanis közömbös a kommu­nisták számára a többi sok fon­tos dolog mellett az sem, hogyan élnek a dolgozók, milyenek az anyagi lehetőségeik, hogyan ala­kul személyi jövedelmük, mire futja a családi költségvetése­­t, hogyan sikerült megszervezni a köztársaság közellátását. A kongresszusra előkészített anyagnak egy egész fejezete tag­lalja ezeket a kérdéseket. Crna Gora számára, gazdaságilag ke­vésbé fejlett köztársaság lévén, mindez kinőz­ésképpen fontos. An­nál inkább, mert az országos át­laghoz képest a lakosság költség­­vetésében még mindig az alacso­nyabb életszínvonalra jellemző kiadások a nagyobb tétel, s en­nek folytán kevesebbet költhet­nek az általános jólétet szavatoló anyagi javakra. Ezt a megálla­pítást támasztja alá az az adat is, hogy a polgárok 1980-ban a bevétel 42,6 százalékát költötték élelmiszerre. Ez az arány azóta még inkább rosszabbodott, s ma­napság még ennél is többet for­dítanak rá. Az utóbbi időben az élelmiszer-ellátásban mutat­kozó nehézségek Crna Gorában sajnos még nagyobbak, mint az ország más részeiben, örvendetes azonban, hogy megváltozott a táplálkozási struktúra, kevesebbet költenek a családok kenyérre, lisztre, s növekedett a hús és hal fogyasztása. Az utóbbi években a lakosság személyi jövedelmének növekedé­sével (a családi költségvetésnek ez a 91,1 százaléka) lehetőség nyílt a tartós anyagi javak vásárlásá­ra is. Érdemes talán elmondani, hogy 1973-ban a háztartásoknak 61,9 százaléka rendelkezett vil­lanytűzhellyel, 53,1 hűtőszekrény­nyel, 23,5 mosógéppel, 21 porszí­vóval. Öt évvel később szinte ug­rásszerűen megnövekedett a szá­muk. Villanytűzhely a háztartá­soknak 79,1, hűtőszekrény 66,0, mosógép 36,8, porszívó 32,6 száza­lékában volt Ez idő alatt a sze­mélygépkocsiival rendelkezők szá­ma megkétszerezött. Két évvel ezelőtt pedig 46 000 személygép­kocsit tartottak nyilván a köztár­saságban. Úgy látszik, hogy egy­részt a javuló életszínvonal, az igények növekedése, másrészt vi­szont a reálkereset csökkenése fo­kozottabb pótmunkára ösztönözte a lakosságot. Ez abból is lát­szik, hogy a családi költségvetés­nek 1977-ben még 0,61, 1980-ban pedig már 2,2 százaléka volt az állandó m­unka­viszony­on kívül ke­resett pénz. A lakosság fizetőképessége azonban ennek ellenére tovább csökkent. Ezt csa­k úgy lehetett ellensúlyozni, hogy csökkentették a nem okvetlenül fontos kiadá­sokat. Kevesebbet költ manap­ság egy család cigarettára, ruhá­zatra, kölcsönökre. A jólét egyik feltétele a­ meg­felelő lakhatási körülmény. Crna Gorában 1971-ben 112 000, tíz év­vel később pedig 138 000 új lakás volt. A lakások száma több is le­hetne, ám az 1979. évi katasztrofá­lis földrengés során 13 179 (1424 társadalmi és 11 755 magántulaj­donban levő) lakás ment teljesen tönkre. Négy év lakásépítésének eredménye vált semmivé. A szá­mítások szerint Crna Gora a je­lenleginél 10 000-rel több lakással rendelkezhetne, örvendetes, hogy az utóbbi években növekedett a lakások alapterülete. Egyre több két- és háromszobás lakás épül, így azután növekszik a benne la­kókra jutó terület is: 1951-ben még 6,7, harminc évvel később pe­dig 11,5 négyzetméter volt. A la­káshiány azonban továbbra is nagy. Négy évvel ezelőtt 1000 dolgozóra 12,4 lakást osztottak ki, a kielégítetlen kérelmezők száma pedig 239,7 vett. Tulajdon­képpen minden negyedik dolgozó társa­dalmi lakásra vár. Cs. Zs. ELHANGZOTT­­ döntő ütközetet a társult munkában vívjuk Marko Djuričin felszólalása a szervezet­fejlesztési és statútumügyi bizottság ülésén Támogatom Krimic elvtárs be­számolóját, a bizottság előtt el­hangzott bevezető beszámolót, a munkáról szóló jelentést és a hatá­rozattervezetet. Abból a tényből indulok ki, hogy e dokumentumok világosan, bírálóan és önbírálóan értékelték a VKSZ munkáját, bennük szerveződésünk valameny­­nyi szintjén felismerhetjük az ak­ciók hiányait, kijelölhetjük, hogy a következő időszakban mit és ho­gyan kell végeznünk. Krimié elvtárs beszámolója egyebek között munkánkat a gaz­dasági stabilizációért, a stabilizá­ció feltételeiért, a munkásosztály társadalmi hatalma megerősítésére alapozódó tartalmáért vívott köz­vetlen és gyakorlati harc felé irá­nyítja. Abból a szükségszerűségből törődosvá, hogy a döntő harcot a társultmunka-ala­pszervezetekben, munkaszervezetekben, összetett társultimunka-szervezetekben és újratermelési egységekben, ön­­igazgatási érdekközösségeikben, kül­döttségekben és küldött-testületek­ben kell vívnunk és megnyernünk, igen fontos kérdés az, hogy meny­nyire fejlett a KSZ munkamód­szere, az, amit többször is bírál­tunk, mint amennyire a jó ered­ményeket érvényesítettük; erőtel­jesebb lépéseket tettünk a kom­munisták, a munkásosztály, a dol­gozók és a polgárok építő mozgó­sítása felé, számos fejlesztési kér­dés megoldása érdekében. A válságos helyzetek elkerülése A vita bebizonyította, hogy igen jól elfogadott gyakorlat fejlődik és alakul ki abból a szempontból, hogy a VKSZ szerveinek tagjait bevonjuk a pártalapszervez­etek munkájába a községektől egészen a Tartományi Bizottságig. Számos eszmei-politikai kérdéssel kapcso­latban munkacsoportok alakulnak, amelyek a pártalapszervezetekben keresik és találják meg a gyakor­lati megoldásokat, biztosítják, hogy a pártalapszervezetek véleményei és álláspontjai közvetlen hatást gyakoroljanak a pá­rtszervekben kialakult állpontokra. A VKSZ TB Elnöksége számos tematikus vitát szervezett, és a községi szervek, valamint számos munkaszervezet és összetett tár­­su­ltmm­unka­szervezet ugyancsak a pártalapszervezetek kommunistá­i­­­nak felkészítését szolgálta, hogy egységes eszmei-politikai álláspon­tok és tevékenységi alapok épülje­nek ki. Eme akciójellegű munka­formáival felkészülünk arra, hogy rendszerünk alapját, a tá­rsult­­munka-a­lapszervezetek helyzetét erősítsük, feltételeket teremtsünk ahhoz, hogy a kommunisták és a dolgozók közös érdekeikből és le­hetőségeikből ki­indulva megfelelő önigazgatási határozatokat készít­hessenek. Ezt a munkamódszert feltétlenül tovább kell fejleszteni, mert ez a feltétele annak, hogy megterem­tődjön a munkásosztály egysége és integrációja, különösképpen ak­kor, ha a fontos fejlesztési kérdé­sekről, az energia- és nyersanyag­­termelési lehetőségek aránytalan­ságainak kiküszöböléséről és a feldolgozó kapacitásokról­­tárgya­lunk egységes jugoszláv piacun­kon, továbbá, ha a termelés foly­tonosságát, a kivitelit, a jövedel­met, a termelékenységet, a dolgo­zók anyagi és szociális biztonságét tartjuk szem előtt. Rendszerünk e legfontosabb funkcióinak és a pártalapszerve­zetek sikeres fejlesztésének alap­ján az alapszervezetek beépültek a társul­tmunka-alapszervezetekbe azzal a céllal, hogy vezető eszmei­­politikai és kohéziós erőként hassa­nak arra, hogy a dolgozók önigaz­gatási jogai és kötelezettségei tel­jes egészében megnyilvánnuljana­k. E helyzetünk és felelősségünk egyetlen akció során, bármilyen tartalmú, eszmei-polin­ztikai tevé­kenység alatt és egyetlen KSZ- szervezetben sem felejthető el, nem állhat az eseményeken kívül. Erről egyetlen kommunista sem feledkezhet meg. M­indez újabb tudást, kreativitást, képességet, tartalmi, eszmei és munkamód­szerbeli fejlődést követel, továbbá azt, hogy gyorsabban számoljuk fel az ellenállást, az opportuniz­must, ami sorainkban tapasztalha­tó, valamint a csoporttulajdonosi magatartást, a bezárkózást, amire a következő időszakban ugyancsak rendkívül nagy figyelmet kell for­dítani. Mindenütt fel kell tennünk magunknak a kérdést, vajon úgy irányítjuk-e a munkát, hogy elke­rülhetjük a szinte válságos hely­zetieket, s ne kelljen az ilyenkor szükséges megoldásokat keresnünk. A forradalmi akció politikai szükséglet Az érdekek, a szükségletek és a lehetőségek egybehangolására van szükség ;az újratermelés folyama­tában. Ezért az egybehangolást tel­jes mérvű felelősséggel közelítjük meg. Ez eszménk és társadalmi kö­telezettségünk, felelősségünk a rendszer működése iránt. Ha min­t cvrtííl+ lO'Z O.crC.C ’r wr C.f O CíiVvOin oVvVvníl felelősségből és kötelezettségből indulunk ki, érezhetőek lesznek az eredmények, ami a munkásosztály tudatos hosszú távú i­rárnyel­veiinek tulajdonítható a társadalom érde­keivel kapcsolatban, és ami ,a leg­fontosabb feltétele a társadalmi és gazdasági stabilitizác­ióna­k is. A társadalmi életben számos hiányosság és probléma, objektív és szubjektív természetű fogyaté­kosság tapasztalható, nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy egyre erősebb a tudat és az az irányelv, hogy csakis a kommunisták átfogó és építő jel­legű mozgósításával és a dolgozók­kal vállvetve vállalhatja a KSZ a felelősséget az önigazgatási szer­vekben, társadalmi-politiiiszaii szer­vezetekben és küldöttségeikben a helyzetért és rétegének­­ viszo­nyaiért, a határozatokért, amelyek­nek elkészítés­ében küldöttjei vagy tagjai útján közvetlenül részt vesz. E körülmények között a KSZ- alapszervezetek­nek szükségük van a további eszmei-politikai, szer­vezési és aróhióje­llegű fejlődésre, aminek során a kommunisták jó szerveződése és egyséig®, átfogó eszmei-politikai kapcsolata és ak­ció jellegű irányított ittsága a forra­dalmi akció közvetlen politikai szükségletévé válik. Sok olyan KSZ-szervezet van, amely mindezt magáévá tette és­­sikeres akciókat folytat, amelyekben a dolgozók mindannyian bekapcsolódnak a stabilizációs erőfeszítésekbe. A küszöbönálló időszakban a kommunisták munkájának és fe­lelősségének súlypontja feltétlenül a szocialista önigazgatási társa­dalmi-gazdasági viszonyok és a politikai rendszer fejlesztéséért vívott igazi ütközet, továbbá a dolgozók és a polgárok építő jel­legű megnyilvánulásának erősíté­se, az össztársadalmi fejlődésért vállalt kötelezettségek és felelős­ség fokozásáért vívott harc. Nekünk, kommunistáknak tevé­kenyen kell bekapcsolódnunk eb­be az éle­tbe, belső erőként ál­landóan az önigazgatási szervek, a társadalmi-politikai szervezetek, küldöttségek és küldöttrendszerű testületek felé kell­­irányítanunk a munkát. Biztosítanunk kell mindenütt, hogy a dolgozó vilá­gosan lássa és érezze, javaslatai befolyásolják az őt érintő kérdé­sek megoldását. Ha ez nem tör­ténik meg, csökken a bizalom, a rendszer elveszíti, életerejét,­­ funkcióját. Marko Đuričin Eszmei képzés a feladatok megoldása érdekében Állandóan fejlesszük és gazda­gítsuk a kommunisták tevékeny­ségi és akcióformáit az alap­szervezetekben, munkaszerveze­tekben, összetett­­társult munka­­szervezeteikben és újratermelési egészekben. Ez az út vezet odáig, hogy kiépüljön az egység egész hazánkban, hogy létrejöjjön a demokratikus megállapodások rendszere és hogy egybehangol­hassuk a közös érdekeket. Ezáltal gyorsítjuk álláspontjaink gyakor­lati valóra váltását, azokat az irányelveket, hogy magában a társadalmi-gazdasági és a poli­tikai élet bázisában tevékenyked­jünk azzal a céllal, hogy a dol­gozókkal együtt küzdjün­k a fel­adatok teljesítéséért, olyan meg­oldásokért, amelyek megszilárdít­ják a társult munka érdekeit és a munkásosztály egységét. Kommu­nistaként kötelességünk, hogy ezen az alapon eszmei-politikai tevékenységünkkel és egyéni pél­dánkkal állandóan hozzájáruljunk a szubjektív erők felelősségének fokozásáért, amit az előttünk ál­ló problémák következetesebb és döntőbb leküzdéséért vállalnak. Ha ilyen munkát végzünk, csökken annak szükségessége, hogy általános álláspontok készül­jenek a KSZ-ben, több konkrét választ adhatunk arra a kérdésre, hogy a kommunisták hogyan be­folyásolják a gyakorlati kérdések megoldását, a dolgozók és a pol­gárok határozatai is demokrati­­kusabbak lesznek, akárcsak azok, amelyek az önigazgatási szervek döntéseire alapulva a küldöttrend­­szerű testületekben és társadalmi­­politikai szervezetekben készül­nek, s melyeknek elkészítésében a KSZ is részt vesz. Ez hozzájá­rul a rendszer önigazgatási alapú továbbfej­lesztéséhez. Nem engedhetjük meg senki­nek, hogy kétségbe vonja a mun­kásosztály érettségét és képességét abból a szempontból, dönthet-e saját életének kérdéseiről, a pil­lanatnyi és a hosszú távú tár­sadalmi-gazdasági és politikai fej­lesztés kérdéseiről Eszmei-politikai szempontból ál­landóan képezzük magunkat, hogy leleplezhessük a kedvezőt­len hatásokat, hogy leküzdhes­­sük őket, felkészítsük magunkat felmerülésük okainak hatékony ki­küszöbölésére. A kommunisták­nak pótolhatatlan szerepük és fe­lelősségük van abban a döntő, nyílt és szervezett harcban, amellyel jövőnket, a testvéri és egyenjogú szocialista önigazgatá­si közösség valamennyi nemzeté­nek és nemzetiségének jövőjét építjük, hogy sikerrel leküzdhes­­sük a bürökrati­kus-etatisztikus, burzsoá-polgári liberalisztikus, fr­akcionista, nacionalista, tech­­­nokratikus és a KSZ számára más idegen tendenciákat. Felelősségteljes feladatok áll­nak előttünk a XVII. választási értekezlet határozatainak, a Szerb KSZ IX. kongresszusa és a JKSZ XII. kongresszusa dokumen­tumainak érvényesítésében. Mun­kánk összetett feltételei ál­landóan emlékeztetnek és utalnak bennünket a JKSZ XI. kongresszusán Tito elvtárs út­mutatásaira, amikor is hangsú­lyozta, hogy szocialista önigazga­tási gyakorlatunk továbbfejleszté­se bonyolult feladatokat támaszt elénk az eszmei-politikai képzés­ben is. Dolgozóimik olyan hely­zetben vannak, hogy a munka­helyükről vesznek részt társult­­mun­ka-a­lapszervezetük valameny­­nyi fejlesztési kérdésének eldön­tésében, a községük és egész kö­zösségük fejlesztési kérdéseiről való döntéshozatalban. A KSZ tagjaitól még többet kérünk. Olyan tudással kell rendelkezniük, amelyre támaszkodva képesek lesznek elemezni viszonyaikat és helyzetüket, és a számos érdek közepette megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek megszi­lárdítják a szocialista önigazga­tást. Csakis e kötelezettségek állan­dó telje­sítésével igazolhatják a kommunisták azt, hogy a m­un­­­­kásosztály élcsapatához tartoznak. A SZENTTAMÁS­ KÖZSÉGBEN Mintegy 14000 hektárt kell még bevetni Továbbra is elég sok a felszántatlan földterület . Hétszereséi a tavalyinak A községi mezőgazdasági fel­ügyelőség legfrissebb adatai sze­rint több mint 2000 hektár nincs még felszántva izavi­szi vetés alá. Zömmel a magánszektorban. Gátló körülmény a hét elejei csapadékos időjárás is, miatta többször fél­­beszallo­ üt a munka. A­­tavaszi vetésterv a két szektorban együtt­véve 16 ezer hektár, s eddig mind­össze 2 ezer hektáron került föld­be a cukorrépa, tavaszi árpa, zöld­borsó és­­kisebb földterületen a magkuskorica. Cukorrépával e két szektor együttvéve összesen 1208 hektárt vetett be, míg tavaszi ár­pával 281 hektárt stb. A konyha­kerti vetemények közül említés­re méltó a zöldborsó, melyet lépcső­zetesen vetnek. Eddig 180 hektá­ron került földbe a vetőmag. A vetéstervből még látható, hogy az idén lényegesen n­agyobb földte­rületen termesztenek szóját. Az Elan Agráripari Munkaszervezet terve szerint, amelynek teljesítése most indul meg, 700 hektárt vet­nek be ezzel az értékes ipari nö­vénnyel, azaz a tavalyinak a hét­szeresét. A község magánszektorát érintő problémák között első helyet fog­lal el az egyes műtrágyafajták (az NPK, az Urea és a Kan) hiánya, összesen 1000 tonnára lenne szük­ség. Baj van a növényvédő sze­rekkel is. A társastermelési alap­­szervezetektől kapott adatok ösz­­szegezéséből kitűnik, hogy eddig 6178 hektár kukorica termesztésé­re készült szerződés, mind kéthar­mada a tervezettnek. Számítani le­het arra, hogy sikerült megköze­líteni a tervet. Az ipari növényeik­kel viszont elégtelen a helyzet, alig van érdeklődés a termelők ré­széről. S. O. KULA A napokban megkezdték a kula­i Josip Kramer utca bal oldalán a Petar Draipám utcától a Kramer Bútorgyár felé a gyalogjárda épí­tését. Már igen nagy szükség mu­tatkozott rá, hisz ezen az útszaka­szon sok tanuló köz­e­lítii meg az is­kolát. A szükséges 250 ezer dinért a helyi járulékból biztosították. A munkálatokat a kulai Progres Munkaszervezet végzi. A járda építésével kapcsolatban említsük meg, hogy a járdát a Kramer Bú­torgyártól a Petőfi Sándor utcáig a bútorgyár építteti ki saját költ­ségén ezzel i­s támogatva a helyi közösséget. Mihelyt ezt befejezték, a Progres dolgozói hozzáfognak a Radnóti Miklós utca járdájának kiépítésé­hez. Erre a kétszáz méternyi jár­daszakaszra is igen nagy szükség van, miivel a Radnóti utcában egyáltalán mimes szilárd út. Ezért előnyben részesítették. Az előzetes számítások szerint 200 ezer dinár­ba kerül. Amint a Josip Kramer helyi kö­zösség titkárától, FRANC Lajostól megtudtuk, hamarosan hozzáfog­nak a megrongálódott utak javítá­sához, ugyanis a nagyhíd javítása­kor a teredőforgal­om következté­ben igen megrongálódtak az utak a Petar Drapš­n, a Kossuth Lajos, Novák Pet­eré és Petőfi Sándor Ut­cáiban. Említsük meg, hogy a javí­tási munkálatok hetven százalékét ,a Tartományi Útügyi Érdekközös­ség pénzeli. A 260 ezer dánért élő munká­latokat a Duna—Tis­za—Duna Víz­gazdálkodási Munkaszervezet ver­­bászi Backa Tárisulk­munica-alap­­szervezete végzi. Sz­i­ ntépítési munkálatok

Next