Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-27 / 115. szám

12 MŰVELŐDÉS Két évtized álmainak megvalósulása Épül a becsei Petőfi Sándor általános iskola új iskolarés­zeg. A becsei Petőfi Sándor Általános Iskola a község egyik leg­kiegyensúlyozottabb oktatási int­zménye. Az 1980/81. tanévet 95,22 százalékos tanulmányi eredmén­nyel zárta, ami a második legjobb eredmény a község területén. Ez mindenekelőtt a kollektív peda­gógusi munkát dicséri, mely köztudomásúan ebben az iskolában mindig magas szinten állt. Az elért eredményeik annál fi­gyelemre méltóbbak, mert az isko­la évek óta nagy gondokkal küsz­ködik. Becse területén talán eb­ben az iskolában a legégetőbb a tanteremhiány, ennek folytán min­den ezzel járó nehézség felgyü­lemlett. Most azonban, úgy lát­szik, részben megoldódik ez a problé­ma i­s, 1981 -ben megkezdték az új iskolarész építését, melyet a terveik szeri­nnt, az idén június 30- á­ig kell befejezni­. Az épülő új is­koláról Szűcs András igazgatóval beszélgetünk. A becsei középtávú fej­leszt­­ém­i terv értelmében épült az új isko­la rész*­­ * * * esünk. Az iskola első része még 1962-ben felépült, 20 évet kellett várni, hogy a már akikor­ tervrajziba is belefoglalt központi részt­­,s fölépüljön. Időközben fel­épült a becsei Emlélkiskola é­s a péterréveci iskola is, ezért a­z ér­dekközösség mind ez ideg képte­len vrl­t biztosítani az anyagiakat. 1978-tól azután évente fo­gorinto­­san kaptunk pénzt az érdekkö­zösségtől, így 1931-ben megkezdtük a­z építkezést. A legégetőbb prob­lémáink, a tornaterem kérdése saj­nos, ezzel sem oldódik meg. De is­­koláink így is hét helyiséggel bő­vül — köztük egy nagyteremmel és több, a szabad aktivitás meg­­szervezését biztosító teremm­el, s ezzel megoldhatóvá válik a szaktantermi oktatás. Itt kap he­lyet az iskola 8000­­kötetes könyvtára is. Továbbá, lehetőség nyílik ara is, hogy a felsős diákok egy váltásban, csupán délelőtt jár­janak iskoláiba. Ez óriá­sii jelentő­ségű, hisz pedagógi­a­ilag­ psziichol­ó­­giailag bizonyított tény, hogy a diákok délelőtt sokkal a­ktívabbaak mint délután. Az új, iskoolaré­zseig nem kevesebbet, mint az ciktatás korszerűsítését jelenti számunkra, ami — tudjuik — erősen­látó1® az előttünk álló iskolareformnak. Számunkra világos, hogy az el­következő tíz-tizenöt évben újabb rekonstrukcióra nem kerülhet sor, így továbbra i­s megmarad a tor­naterem-probléma. Ezt úgy pró­báljuk idan­g­ oneasn megoldani, hogy a régi iskol­aépület egy ré­szét adaptáljuk, létrehozunk egy testnevelési gyakorlótermet (itor­materemnek nem nevezhető), öltö­zőkkel és raktárhelyiséggé!­. A ré­gi épületiben kap helyet továbbá a konyha és az étterem is. — Nyilván van­­nak az iskoláinak egyéb gondjai is ... — Mondjuk Inkább kellemetlen­ségei, mert ha az új iskolarészillag felépül, a tanítás lényegében za­vartalanul fol­yhat, és a problé­mák nagy része ezzel megoldódik. Jó lenne például korszerűsíteni az iskolai napközit. Je­kinleg a nap­közi egyete­em­ tagozatból áll, aho­vá elsőtől hatódik osztályig, a szo­ciális problémát jelentő tanulók járnak. A helyzetet még a­z is bo­nyolítja, hogy a 32 tanulóból álló csoport kétnyelvű. A diákok étke­zési költségeit a gyerme­kvédő ér­­deki középrog fed­i ki. Jó lenne leg­alább még egy taigeneifcot nyitni, akkor csoportoisítihatnéifik a diáko­kat alsó és felső tagozatok szerint. Érre azonbra jelen­’ieg nincs pénz. — Az i.rr.járó di'it­kok kérdését hogyan oldotta meg az iskola? —■ Dreéiról és a környező temya­­világbéli összesem 48 diák járt be naponta, ötödiktől nyolcadik osz­tályosok. Számaikra v­a­gy külön diá­kbuszt, vagy ingyenes autóbusz­­jegyet b­iztosítottun­k, így semmivel sincsenek hátrányosabb helyzet­ben, miint a becsetek. Egyedüli gond, hogy ezek a diákok nem vehetnek részt a pótórákon és a sza­badiktiv 11 irhán. A Petőfi Sándor Általános I­sto­­lában —­ mely számos községi, tek­­­temányfi és köztársasá­gi elisme­­rős tulajdonosa — nem leplezett derűlátással néznek a jövő elé. Érthető, hisz a dolgozói közösség­­nnek két évtizedes álma valósult meg. MÁK Ferenc Szebb, modernebb, kényelmesebb. A régi iskola átadja helyét az újnak Jugoszláv és magyar filmek Pezaróban Az idei pezarói nemzetközi film­szemlét a jugoszláv és a magyar filmművészetnek szentelik. Az el­múlt évtized terméséből 15—15 al­kotást mutatnak be a hivatalos műsorban, amelynek alapján két tanácskozást tartanak. Ez a szem­le ugyanis nem verseny jellegű, tehát nincsenek díjak, de a töb­bi fesztivállal ellentétben a rész­vevők vitáznak a filmművészet különböző kérdéseiről. A hivatalos műsoron kívül egy­­egy válogatást mutatnak be a ju­goszláv animációs filmekből és a magyar tévéfilmekből. Ezen­kívül Jancsó Miklós műveinek retrospektív műsora, valamint a velencei fesztiválon és az Olasz­országban bemutatott jugoszláv és magyar produkciókból álló népszerű műsor várja majd a közönséget. Nem lebecsülendő a szemlét kiegészítő filmvásár sem, mert a forgalmazókat külön pré­miummal ösztönzik a vásárlás­ra. Az új film pezarói szemléjé­nek az a célja, hogy felhívja a figyelmet az a­lkotókra, egyes or­szágok filmművészetére, az új törekvésekre, hogy lehetővé tegye a filmek és a tendenciák tanul­mányozását, elemzését, és nép­szerűsítse a szemlén bemutatott alkotásokat. Ezzel összhangban az olasz televízió (RAI) harmadik műsora minden este szemlekróni­­kát fog sugározni és egy-egy ju­goszláv és magyar filmet is be­mutat. A szemle a velencei Mar­­sin­o Editore kiadóvállalat együtt­működésével kritikai antológiát jelentet meg a jugoszláv és a magyar filmművészetről, s a hi­­vatalos műsorban szereplő fil­mekről illusztrált különfüzetek­et ad ki. A jugoszláv filmművészetnek szentelt kerekasztal-értekezleten neves szakembereink a filmgyár­tás önigazgatási megszervezéséről, a filmpiacról és a közönségről, a filmkultúráról, a film és a való­ság viszonyáról, az új törekvések­ről, az alkotói önállóságról, és a filmelmélet kérdéseiről tartanak vitaindító előadást. Az új film XV.X II pezarói szem­léjét, amelynek a Jugoszláv Film­­munkások­­ Szövetsége a koordiná­tora, június 12-e és 20-a között rendezik meg. (I) Pályaválasztóik figyelmébe Az idén nyáron Vajdaságban 21 000 fiatal fejezi be az egy­séges középiskola második osz­tályát és 17 900 pedig a szak­irányú középiskolát. A Gondolat című lap április 21-én megjelent rendkívüli szá­mában a szakirányú oktatási nevelési középiskolák, főiskoláig valamint egyetemi karok közzé­tették az 1932. és 1983. tanév­ben való beiratkozásra vonat­kozó pályázatot méghozzá öt nyelven. A lapnak ezt a szá­­mát a varjaié­k megkapják ok­tatási intézményükben, de hét­­di­éres áron beszerezhetik a Pnevnik és a Magyar Szó na­pilapok újságc­silódéiban is. A pályásait tartalmazó Gon­dolat rendkívüli száma 40 000 példányban jelent meg; kéthar­madát az egységes középiskolák­ba és a szakirányú iskolaköz­pontokba juttatták el, egyhar­­madát pedig az újságosbódék­­ban forgalmaz­zák. I. Cs. I. MAGYAR SZÓ 1982. április 27., kedd A bajmoki amatőr színészeké a babér Véget értek a Tiszai ünnepi Játékok Az elmúlt hét végén véget ér­tek Kanizsán a Tiszai Ünnepi Já­tékok. Az észak-vajdasági amatőr színjátszók 20. találkozója több szempontból is rendhagyó volt. A legjellemzőbb újdonság minden­képpen a tömegesség, a társulatok és az amatőrök számának sorako­­zása. A szemlén 10 együttes mint­egy 150 szőlésze mutatkozott be a közönségnek. Dr. Kládi Katalintól, a játékok szelektorától kértünk értékelést a társulatok teljesítményéről.’ — A tartományi amatőr színját­szók szövetségének megbízásából második alkalommal vettem részt a Tiszai Ünnepi­­Játékokon. Érté­kelésem szerint az idei szövegki­­választás rendezői megoldások és színészi­ teljesítmény szempontjá­ból felülmúlja az eddigi szemlé­ket. A tíz előadásból hatnak a szövege megállta a helyét, két elő­adást, a törökbecseiek Férjek pa­pucsban és a zentai magyar tár­sulat a Mintaférj című vígjátékát semmiképpen sem kellett volna műsorba iktatni. Hasonlóan elma­rasztalható a zentaiak szerbhorvát társulatának előadása Rad naidju deca és a bácsföldváriak darabja. A hölgy hozzánk tartozik. E két vígjátékot nemcsak a gyenge szö­­vegkiválasztás szempontjából, ha­nem a színészi­ teljesítmény, a díszlet- és ko­sztümválasztás mi­att sem kellett volna műsorra tűz­ni. A két utóbbi társulat telje­sítménye a játékok leggyengébb előadása volt. Továbbra is fő probléma az amatőr színjátszásban, hogy az együttesek nem fordítanak kellő gondot a kosztümre és a díszlet­re, holott ez is épp olyan fontos, mint a helyes színpadi beszéd és a mozgás. Két előadás volt, amelyet ebből a szempontból kifogást­alan­nak találtam. Hiszem, hogy a ka­nizsaiak és a kishegyen­ek díszle­tét és jelmezét a hivatásos szín­házak is szívesen fogadnák. A színjátszás másik alapvető követel­ménye — még ha amatőrökről van is szó — a helyes színpadi beszéd, s ez úgyszólván minden egyesületnél csiszolásra szorul. Öröm számomra az is, hogy a játékokon nagyon sok fiatal tehet­séggel ismerkedtem meg. Ez arra enged következtetni, hogy a fiata­lok érdeklődnek a színjátszás iránt, és ami igen fontos, előadásaikat mindig telt ház előtt játszották — hallottuk a Játékok szelektorá­tól. Mindent összegezve, a 20. Tiszai Ünnepi Játékokon négy társulat teljesítménye emekedett ki. A sza­badkai középiskolások Jovan Ste­ril­ja Popovic műveiből készült kol­lázsa nagy közönségsikert aratott. A fiatalok egy klasszikus iskolai színjátszást követtek, nem töre­kedtek Sterija mondanivalójának újraértékelésére. A megszokott áb­rázolási mód mellett maradtak és éppen ez kifogásolható előadásuk­ban. A topolyai fiatalok özvegy Karnyónéja sok új formai meg­oldást hozott, kár, hogy elveszett a szöveg tartalmi megelevenítése. A becsei­, amatőrök Farmernadrá­gok című bemutatójáról csak any­­nyit, hogy témájánál fogva el­avult, s fontos rendezői feladat lett volna a gyerekek és a felnőt­tek közötti ellentét időszerűsítésére. Ezt a szempontot azonban elmu­lasztotta a rendező és emiatt nem tudott kibontakozni a színészek teljesítménye. S miután valójában négy tehetséges színjátszóról van szó, a szelektor utólagos elbírálás­ra javasolja a becsesek előadását, lehetőséget adva, a tartományi szemlén való részvételre. Szövegértelmezés a rendezői hozzáállás, és a színpadi mozg­­­s követelményeit a bajmokiak elégítették ki, csaknem teljes egé­szében. Barádsus Zoltán rendezé­sében Az esőcsináló idegen című színmű minden nehézség nélkül eljutott a vajdasági amatőr szín­játszók fesztiváljára. A záróműsorban 12 amatőr szí­nész és egy rendező részesült el­ismerő oklevélben, színészdíjat pe­dig nyolcan kaptak. A díszlet- és jelmeztervezők közül Koncz Ist­ván, a rendezők közül Barácsus Zoltán részesült elismerésben. A jubiláló játékokon az amatőr szín­játszók tartományi szövetsége 23 művelődési dolgozó több évtizedes amatőr tevékenységét díszoklevél­lel méltányolta. V. K. M. ÉLŐSZÓVAL. Dr. Matijevics Lajos: Bácskak­erek és patakok Ma délután, 6 órai kezdettel a Magyar Nyelv, Irodalom és Hun­garológiai Kutatások Intézete Élő­szóval című felolvasóülésén dr. Matijevics Lajos a bácskai vízfo­lyások névtani kérdéseiről tart előadást a Bölcsészettudományi Kar földszinti termében (Stevan Music utca sz. n.). A szervezők minden érdeklődőt szívesen látnak. RIPORTPÁLYÁZATOK!­ MEGVÁSÁROLT ÍRÁSA Füvek és nádasok alatt... MAVRÁK Júlia a szentmihályi Május 7-e Általános Iskolában és a jankahídi általános iskolában 1977 október eleje óta tanítja nem anyanyelvként a szerbhorvátot. Előtte tíz évig vegyésztechnikus­ként dolgozott üzemi laboratóriu­mokban, öt évig titkári, két évig pedig könyvelői teendőket végzett. Azt mondhatnánk tehát, hogy új hivatásába még éppen hogy csak belekóstolt. De Mavrák Júlia, az alig ötéves tanítóskodás ellenére sem kezdő pedagógus, hanem inkább olyan nevelő, akinek a legkülönbek kö­zött van a helye. Eddigi tanítói munkája, műkedvelői tevékenysé­ge, s a környezetével, Szentmi­­hállyal való szoros egybeforrott­­sága is ezt igazolja. Akárcsak az a személyes vallomás, amelyet készséggel jegyeztünk fel. — A diákokat, a kétkezi mun­kásokat és a műkedvelést — a népi táncokat — is egyformán sze­retem. A műkedvelést még álta­lános iskolás koromban, Bajmokon szerettem meg. Lukács Simon bá­csi elnökösködése idején, a kétke­zi munkásokat a gyárban tanultam meg becsülni, amikor láttam, hogy egyik-másik rátarti technikusnál és mérnöknél százszor többet ér­nek, mert egyenesebbek, igazsá­gosabbak; a diákokat pedig ártat­lanságukkal, formálhatóságukkal, igyekezetükkel együtt napról nap­ra közelebb érzem magamhoz. — Munkámban — akár tanítok, akár műkedvelő egyesületünk né­­pitánc-csoportjával gyakorlunk — mindig azt vallom, hogy csak alaposan és jól érdemes dolgozni Faluhelyen különösképp, mivel itt mostohábbak a körülmények, s ha az ember elkezd valamit, azt nem szabad kishitűen abbahagynia. Ilyen értelemben tartom magam ahhoz is, hogy a nyelvet az anya­nyelvet, vagy a környezet nyelvét, csakis korszerűen, színesen, eleve­nen és természetesen, szeretettel érdemes tanítani. Meg vonzóan nagy-nagy odaadással. Úgy, hogy a nyelvtanítás sok-sok játékossága módszertani lehetősége révén a gyerekek akár homogén környe­zetben is megérezzék, meghallják a másik nyelvet, annak hanglejtését, dallamát, törvényeit, s attól kezd­ve, hogy ezt megérzik, kedvet is kapjanak hozzá, és természetesen becsüljék is azt! Ez alapkövetel­mény, mint ahogy az is, hogy a fát addig kell hajlítani, amíg fia­tal. A görbe és göcsörtös fával már nehezen boldogul az ember, így van ez a nyelvtanítással is Mindent fiatal korban kell kezde­ni, és nem is akárhogyan, hanem jól, mivel az egyszer már beideg­­ződött rosszat nehéz kijavítani. — Nem tudom, nem vagyok-e túl igényes, de én a műkedvelő tevékenységet is csak így tudom elképzelni. És úgy, hogy a folk­lórnak, a népi táncnak, a tárgyi és szellemi néprajznak is az eredetét forrásvidékét kutatom. Hogy mi­ért? Mert nem szeretem a művi­rágot, a színpadra állított „népi­es” hamisítványokat. Nekem töb­bet jelent a vadvirág, az egyszerű réti pitypang, mint a cicomából művirágból és a sokak szemében egyedül magyarnak vallott népi táncból, a csárdásból, egy egész csokor. Ezért is 1974 óta, amióta a szentmihályi népitánc-csoport megalakult, és egy sereg­díjjal ki­tüntetve igen szép eredményeket ért el, nem győzöm eléggé hang­súlyozni, hogy nálunk is kincs van a felszín alatt. De ezt a kin­cset — ahogy Papp Dániel is mondta — idegen patkó nem ka­parhatja ki. Mert a jelképesen ér­telmezett Pegazusnak, és a patkó­nak is „oda valónak kell lenni, hogy a füvek és a nádasok­ alatt megtalálja a tündérkastélyt.” — És az arany — ahogy azt a Kendermorzsolás Szentmihályon című műsorunk is bizonyította — megvan nálunk is. Én, ameddig futja az erőmből, tudásomból, eze­ket az eredeti népdalokat, szoká­sokat és népi táncokat szeretném összegyűjteni feldolgozni. Minden segítségnek örülni fogok, a diáko­kénak éppúgy, mint a felnőtteké­nek vagy a szakemberekének, mi­vel a kincs, a kétkezi emberek révén ránk hagyományozott arany, mindenkit megillet! Annál inkább mert a folklór, a tánc, a dal a nép lelkéből fakad, s így — az embert nemesítve — oda is kell hogy visz­­szaszálljon. Ehhez a tervhez, ehhez a törek­véshez kívánunk Mavrák Júliának és a szentmihályiaknak is kitar­tást, sok sikert és megértő mun­katársakat. Olyan embereket, akik tudják, hogy múltunk mélységes mély kútjából is lehet erőt adó friss vizet meríteni. Sőt, talán ha nagyon mélyre hajolnak, a népi hiedelem szerint, még a nappal fénylő csillagokat is megtekinthe­tik. SZŰCS Imre

Next