Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-27 / 115. szám

.1982. április 27.,­­zec’d MAGYAR SZÓ HONVÉDELEM A Szarajevó melletti rastovaci Repülőgéptechirakasi Katonai Kö­zépiskola egyike hazánk azon ke­vés katonai iskoláinak, amelyek még a népfelszabadító háború so­rán alakultak meg. A Jugoszláv Hadsereg főparancsnokának, Tito marsallnak az utasítására alakult meg 1945. február 3-án Újvidéken, s első növendékei a népfelszabadí­­tó háború­­harcosai voltak. Nem sokka­l mega­l­akulása után Kra­­ljevóra, majd onnan 1948 őszén Rasilovacra költözött az lakolla, s a mai napig is ott működik. A há­ború óta napjainkig több mint 10 000 olyan szakember került­­ innen, akik mai légierőnk és lég­védelmi erőink szakkádáralapjá­t alkotják. A fiatalok, akik itteni is­koláztatásuk során technikussá válnak és szakaszvezetői rangot szereznek, légierőnk és légvédelmi erőnk műszaki berendezésének alap- és közvetlen kezelőivé vál­nak. Nélkülük egyetlen gép sem emelkedhetne a levegőbe, min­t ahogy egyetlen rakéta- vagy ra­darrendszer sem működhetne.­­ A X. nemzedékkel bezárólag két évig tartott az iskolá­ztatás, majd a XI-től a XXI-ig nemzedé­kig három évig, a XXII. nemze­dékitől kezdve, illetve attól az idő­szaktól, amikor légierőnk alkal­mazni kezdte a sugárhajtású re­pü­lőgépeket, már négyéves az okta­tás éppen úgy, mint bármely pol­gári műszaki középu­tóplébum — meséli Slobodan JELICIC őrnagy,­­ aki jómaga is itt, a XI. nemzedék növendékei között szerezte a repü­­l­­őgéppel és a repül­őgéritechniiká­­val kapcsolatos alaptudását. — Mi­vel hazánkban az egyetlen ilyen­­ iskola vagyunk, ahol il­yen szak­­képűsítésű kádert képezünk, az or­szág minden pontján ott vagyunk. Egyesek közülünk már nyugdíjba­­ vonultak, máso­k pedig időközben magas rangú katonai vezetőkké váltak. Mivel a nálunk tanuló főa­­j­tatokat nemcsak a repü­lőtechniku­­sok felelős fogosztkozé­saira tanítjuk meg, hanem ka­tonatisztivá is ne­veljük őket, szakkiképesítésük mel­lett egyik legfontosabb felada­tunknak a testvériségre és az egy­ségre való nevelésüket tartjuk. Is­kolánkban megtalá­lhatták hazánk minden tájáról a fiatalok, ilttt min­den nemzetünk és nemzetiségünk képviselve van, így, egymás éle­tét és szokásait megismerve, e négy év alatt segítve egymásnak a ta­nulásban és apró-cseprő gondjaik megoldásában, őszinte barátság alakul ki közöttük — s ez a leg­jobb biztosítéka annak, hogy nem kerül sor nemzeti türelmetlenség­re. Azt, hogy sikerü­ltt megvalósí­tanunk alapcéljainkat, azok a ran­gos kitüntetések is bizonyítják, amelyet iskolánk fönkraá­u­lásátó­l napjainkig kiérdemelt. Közülük csak a legjelentősebbeket említe­ném : A Testvériség és Egység Ar­any Koszorús Érdemrendjét, A Néphadsereg Arany Csillagos Ér­­e­mrendj­ét és A Légierő és A Légvédelmi Erő Arany Plakettjét. Mint már­­szó volt róla, Rajitova­­con 4 évig tart az iskálláztatás, s ezt követően a fiatalok a meghatá­rozott szakma technikusaivá vál­nak, ugyanakkor pedig előkészítik őket a légierő és a légvédelmi erő egységeiben való altiszti szolgálatra is. Az iskoláztatás teljesen ingye­nes, így például a növendékek az elhelyezésen és a­z ellátáson kívül díjmentesen jutnak hozzá a tan­könyvekhez, egyenruhákhoz, sport­felszereléshez. A négy lehetséges irányzat, gépészeti, elektrotechni­kai, elektronikai és távközlési irányzat közül saját kedvük sze­rint, szabadon választhatnak ma­­guknak szakmát, míg az irányzato­kon belüli számos szakosítás kö­zül azokra irányítják őket, ame­lyekre a Jugoszláv Néphadsereg­nek a legnagyobb szü­k­sége van, s­­ itt adottságaikról már tanáraik mondják el véleményüket. Az iskolában katonai fegyelem uralkodik, de persze al­ka­lmazkod­­va a 15—19 éveseik korosztályához, azokhoz a fiatalokhoz, akik még gyermekként válnak el a szülői otthontól fütve a vágytól, hogy maguk is repülőtisztekké váljanak. Beszélgetőpartnerei­nk: BÁLINT Róbert adai, KOVÁCS Zoltán új­­bezdáni és SÁNDOR Péter római diákok egyöntetűek válaszukban, hogy a legnehezebb időszak ittt­­tartóz­kodásuk első 2—3 hónapja volt, amíg nem szoktak hozzá új életformájukhoz és nem tette­k szert új barátokra. Az elsőéves Pé­ter például nagyon jól emlékszik még arra, milyen nehezére esett téli vakációját követően visszatér­nie az iskolába, idősebb társai pe­dig, akik már harmadévesek, azt magyarázzák, hogy csupán az első szünidő után ilyen nehéz a vissza­térés. — Habár a tananyag rendkívül terjedelmes, a jól szervezett élet­nek köszönhetően — ahol az étke­zéstől kezdve a tanulásra szánt időig vagy a szórakozásig minden szigorúan meghatározott rendsza­bályok szerint történik — nem nehéz jó eredményt elérni — mondja Róbert, s hangsúlyozza, hogy itt valóban sokat meg lehet tanulni. Az egyszerű kisfiúból­­ szinte észrevétlenül igazi felnőtté válnak. Ebben az iskola, elsősor­ban pedig tanáraik vannak nagy segítségükre. Nyugodtan fordul­hatnak hozzájuk problémáikkal, akár a tanulással, akár az élet más területével kapcsolatban. Ha kell, tanáraik egészen estig velük maradnak, hogy letisztázhassák, megmagyarázhassák a vitás dolgo­kat. — Mert — kapcsolódik be a be­szélgetésbe HORVÁTH Béla őr­nagy, tanár, aki immár 17 éve dolgozik itt —, a növendékek sor­sa minden itt dolgozónak közös gondja. Mindennap tanítványa­ink rendelkezésére állunk, s meg­értjük, hogy milyen nehézséget jelent számukra az otthontól, a megszokott környezettől való el­szakadásuk. Tudjuk, hogy nagyon nehéz hozzászokni a szigorú rend­szabályokhoz, minden reggel há­romnegyed hatkor kelni (amire fiatal­­beszélgetőtársaink is ugyan­csak panaszkodnak), mert a reg­geli már 6 órakor elkezdődik, majd ezt követi a tanítás 13 órá­ig, az ebéd és a délutáni pihenő után pedig a kötelező tanulás. A tananyag valóban rendkívül ter­jedelmes, elsősorban azért, mert nem csak a rájuk váró munkafel­­adatokra készítjük föl őket, ha­nem a katonai akadémiákon vagy más egyetemeken való továbbta­nulásra is. Ezért is törődünk any­­nyiit velük. Munkánkat megkömy­­nyíti, hogy nálunk minden tanár egyedül készíti el tantervét, s így figyelve, hogy növendékeink mennyire tudják elsajátítani az anyagot, alkalmazkodunk hozzá­juk. Növendékeink ilyen jó ered­ménye azzal is magyarázható, hogy számunkra is egésznapos a munkaidő. Így, ha kell, minden pillanatban diákjaink rendelkezé­sére állunk. Mi például már akkor gondba esünk, ha a növendékek mindössze 85 százaléka fejezi be sikeresen a tanévet, míg ez a szá­zalék a szarajevói polgári közép­iskolákban kisebb. Az oktatás egyébként a legkor­szerűbb szaktantermekben folyik, ahol a szemléltető eszközként használatos maketteket maguk a tanárok és diákjaik készítették szabad idejükben. A diákoknak számos lehetőségük van arra, hogy továbbfejlesszék képességeiket, akár a sport vagy a technika, eset­leg az irodalom és a zene terén. A mozi- vagy színházi előadások is a szórakozási lehetőségek közé tar­toznak,­­az iskola ugyanis bizonyos számú előadásra ingyen biztosít belépő jegyzőt. A növendékek emellett tárcasejteken gyakran találkoznak a szarajevói fiatalok­kal­,é s új barátokra tehetnek szert. Mégis, mindannyiuk számára­ a szülői látogatás jelenti a legszebb pillanatot. E látogatások gyakori­sága a szülők lehetőségétől függ, az iskola pedig rendszeres szülői értekezleteket szervez, s minden tanév végén írásban értesíti a szü­lőkeit arról, hogy fiuk milyen eredményt ért el. Osztályt ugyan­is csak egyszer lehet ismételni, csupán egyet az egész iskoláztatás időtartama alatt. A kitűnő előme­netel­ű növendékek számára zárva nyitva az akadémia kapuja, míg a jeles előmenetelő diákok csak ak­kor jelentkezhetnek oda, ha előző­leg két évet már leszo­lgálta­k va­lamely egységben, s ott bizonyí­tottak is. — Rajlovacon nem könnyű az élet — állítják egyöntetűen a nö­vendékek és tanáraik —„ ám ha valaki valóban akar, ha tanul, ha tudjuk, hogy miért tesszük mind­ezt, s ha a katonai szakma irán­ti vonzalom hozott ide bennünket, akkor mindez nem esik nehezünk­re. Ezért nem tanácsolom egyik barátomnak sem, hogy kövesse példámat, de le sem beszélem er­ről. Ezt egyedül kell eldönteniük — mondja Zoltán, majd hozzáfű­zi, jómagam sohasem bántam meg. CSEHÁK Gyöngyi Izivik a Maiak, akik nélkül egyetlen repülő sem szállhatna Egy nap a Repülőgéptechnikai Katonai Középiskolában A légierőben és a légvédelem­ben mindenkitől nagyfokú mű­szaki képzettséget és kifogástalan pontosságot követelnek a felada­tok végrehajtásában. Az iskolában tanulmányozzák a rakétarendszer valamennyi fajtá­ját: a föld—levegő, a levegő—föld, a levegő—víz, a levegő—levegő és másfajta rakétákat- A VIII. a Fruska gora nevű csapata az elsősegély végzése közben. Maja SAVIG és Vladimir MARJ­ANSKI nagy szakértelemmel kö­tözi be Tanja VALIPOVIC sebesült karját. A VIII. a osztály Nera csapata csak nehezen tudta megzaboláz­ni a szél által lebegtetett védőköpenyeket. EGYKÉNT A HONVÉDELEMBEN Gyakorlaton az általános iskolások Az újvidéki vásártéri sportközpont­ban csütörtökön nagy volt a sürgés­forgás. Az újvidéki Petőfi Sándor Ál­talános Iskola nyolcadikos diákjai itt tartották meg az oskola honvédelmi bajnokságát. Nem volt szerencséjük a tanulóknak, mert aznap hideg, borús időre ébredtek, de azért jó kedvvel, ügyesen és fürgén végezték a n­apipa­­rancsban megadott feladatokat, a 12 feladat között a térképolvasás, az el­sősegély-nyújtás, a felderítés, a céllö­vészet, a sátorverés stb. is szerepelt.­­ Az Egyként a honvédelemben el­­­­nevezésű iskolabaj­noks­á­got az idén Tito elvtárs születésének 90. évfordu­lója jegyében rendezzük — mondja VRAČARIC Ildikó, az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója. A versenyen iskolánk 76 diákja, a három nyolcadik osztály vesz részt. A ta­nulók előre elkészítették a tábort, fel­verték a sátrakat és kidíszítették őket. Tízes csoportokban végzik a felada­tokat, minden csapatnak neve is van, Héja, Sólyom, Fruska gora, Néh­a,­­Új­vidék, Sutjeska stb. a győztes csa­pat májusban részt vesz a városi ver­senyen is. — Immár ötödször rendezzük meg a versenyt — vette át a szót ÖTÖS András, a verseny szervezője, az is­kola tan­ára. — A nehezebb feladatok végzésében az újvidéki helyőrség négy katonája, Jovan MICANOVIC, Mito MENCIN, Marjan MIKSIC és Nenan NESTOROVIC segédkezik. A tervek szerint jövőre az új tantervben lesz majd egy honvédelmi nap is. Az ered­ményhirdetés holnap lesz. Másnap megérdeklődtük az eredmé­nyeket. Száznyolcvannyolc ponttal a VIII. b osztály Jastreb nevű csapata az első, tehát a városi versenyen ő fogja képviselni az iskolát, a második 185 ponttal a VIII c Újvidék nevű csapata, a harmadik pedig 179 ponttal a VIII. a Nera nevű csapata, összesí­tettben a VIII. b osztály volt a leg­jobb. Képünkön a visokói Nenad Nestorovic a VIII. b osztály Sólyom nevű csapata, tagjainak Tatjana RA­IOSINNAK Martina JUHASNAK, Danka MARUSICNAK, Živan CENEJACNAK, Mijamko CIKICNEK, Miroslav VALENCIKNAK és Zoran IVANOVIČNAK az utolsó uta­sításokat adja. A VIII.a Sutjeska nevű csapata sátorverés közben 15

Next