Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)
1982-04-30 / 118. szám
te MŰVELŐDÉS 1982. április 30., május 1,2. MAGYAR SZÓ Tartalmat adni a kibontakozó képzeletnek A pályaválasztástól a pályakezdésig — Elmondják a Partizán kerékpárgyár szerszámlakatosai Harmadmagammal ülök a szabadkai Partizán Kerékpárgyár szerszámlakatosműhelyének ,,főnöki” üvegkalitkájában, melyet az interjú kedvéért bocsátottak rendelkezésünkre. Az üvegfalak inkább csak jelképesen választanak el bennünket a műhelytől: a mi beszélgetésünk igaz, nem hallatszik ki, de hozzánk beszűrődik a műhely munkazaja, a jellegzetesen nehéz olajszag. Méricskélő, kíváncsi pillantások kereszttüzében érezzük magunkat — a gyárnak ebben a részében szemmel láthatóan nem túl gyakori vendég az újságíró. Beszélgetőtársaim, BOROS Zoltán és ÖKRÖS László 2—3 éve dolgoznak itt a gyárban, fenntartás nélkül alkalmazható hát rájuk a jelző: pályakezdők, annál inkább, mert a szerszámlakatos-szakmában hosszú évek múltán is gyakran fordul elő olyan munkafeladat, amilyennel korábban még nem találkozott az ember. Hogy miért éppen pályakezdőket kerestünk? Azért, mert arra kerestük a választ, milyen utat kell végigjárni a pályaválasztástól a pályakép beteljesüléséig. Ökrös László 22 éves, a reform előtti utolsó generációhoz tartozik . Akikor még több volt a gyakorlat, igaz, hogy ez az elméleti oktatás terén ütött vissza, mert — őszintén megvallva — az elméleti tudásunk elég hézagos maradt. De az is igaz, hogy az elméleti tudást aránylag könnyebb megszerezni: aki szükségét vagy hiányát érzi, a könyvekben minden kérdésre megtalálhatja a választ. A gyakorlati tudás azonban így, „magánúton” nem szerezhető meg: ahhoz műhely kell — nem iskolai, hanem gyári műhely, ahol nem a tanár, hanem a termelés adja fel a leckét mindennap. A gyakorlati tudásra azért is szükség van, miivel az elmélet ötleteket ad, de ahhoz, hogy az megvalósuljon, gyakorlati tartalmat kell kapnia, mert anélkül a legjobb ötlet is értelmetlen erőlködéssé válik. Boros Zoltán 21 éves, a reform utáni első generációval végezte el a szakirányú középiskolát. Apám foglalkozása kovács: otthonról hoztam a szakma iránti vonzódást. A foglalkozás megválasztásában is apám hatása volt a döntő: a legigényesebb vasas szakma a szerszámlakatos — mondogatta —, pontosságot, figyelmet követel. Amit géppel nem lehet megcsinálni, azt a szerszámlakatos kézzel megcsinálja. Meg aztán hol van még az, hogy láthatod, amint az anyag kezed munkája nyomán átalakul? Ez már alkotás... Hittem neki, ezért választottam ezt a szakmát, hiszen az az egy nap, amit kilencedikes vagy azadukes koromban a Bratstvo Vagon gyárban töltöttem, nem sokat nyomott a latban. A tanulás idején ide jártam termelési gyakorlatra is — hetenként egyszer. Ez nagyon kevés. Munkába állás után fél év alatt jóval többet tanultam, mint az iskolai két év alatt. Ökrös: Nemcsak az a baj, hogy kevés a gyakorlaton töltött idő, hanem az is, hogy soha nem lehet a végét is látni a munkának: ma elkezd valamit a tanuló, de nem fejezheti be, mire legközelebb (egy hét múlva) megint gyakorlatra jön, addigra a műhelyben valami tizediket csinálnak, amibe megint csak „belekóstolni” van ideje. Így csak részleteket lát vagy csinál de semmit vagy nagyon keveset csinál végig. Boros: Változtatni kellene a gyakorlatokon, méghozzá úgy, mintha az iskola a gyárban lenne. Az elméletet viszont nem volna szabad kisebbre fogni: enélkül nemigen tudna az ember helytállni. Arra azonban gondolni kellene, hogy az elméleti oktatás ne szakadjon el a gyakorlattól, mert sajnos, ez is előfordul gyakran. A szakmai felkészülésnek nagyon fontos része a gyakornoki munka. Itt a gyárban erre különösen nagy gondot fordítanak: jó a viszony, kiváló mesterek vannak, akik minden problémát meg tudnak magyarázni. Hasonlóan viszonyulnak azokhoz a középiskolásokhoz is, akik szakmai gyakorlatra járnak ide. Ezt az iskolában is tudják, hiszen 8—10 tanuló jár ide gyakorlatra. De hiába minden, ha kevés az idő, az is szétcsipkedve... A továbbtanulás is olyan kérdés, mely gyakran foglalkoztatja beszélgetőpartnereimet. — Jól tudjuk, hogy szükség van felsőfokú képzettségű szakemberekre — mondja Boros Zoltán. — Érdekel is a szakma, mánál jobban meg szeretném ismerni. A technikusi végzettséget már megszereztem, most a katonai behívót várom, de a katonaság után továbblépek egyet. Nem lehet begubózni, mert a technika halad, és aki nem tart lépést vele, észre sem veszi, és elszalad felette az idő. SZÖLLÓSY VÁGÓ László Munkahely várja a varrónőket Gyakorlati órán az adai Bekóban Az iskolareform előtt az adai szakmunkásképző iskolában eredményes oktatás folyt a textilágazaton. Azután három-négy évkiesés következett, majd két évvel ezelőtt a belgrádi Beko adai társultmunka-alapszervezetének igénylése és kérelme alapján nyílt meg immár az egységes és hivatásirányú középfokú iskolaközpontban a textil szak ruhaipari tagozata. A huszonhárom induló tanulóból húsz (két diáklány az első év befejezése után munkába állt a munkaszervezetnél) az idei tanév végén szerzi meg a diplomát. Sok diák Zenitérről, Becséről, Péterrévéről érkezett az iskolába, s többen közülük valószínűleg ezekben a városokban keresnek majd maguknak munkát. Mi minden tanulót fairvennénk, hiszen az előzetes igénylés stopján kértük a tagozat megindításéit is. A közvetlen termelésben jelenleg 280-an dolgoznak társultmunka -alapszervezetünkben, közülük mintegy 90— 95-nek (kb. 35 százalék) van meg e szakképzettsége. Néhány magas szakképzettségű (kb. 4 százalék) dolgozón kívül a többi betanított munkás, tehát ilyen értelemben is igencsak szükséges aszakkáder — mondja HORVÁTH Jenő textilmérnök, a ruhaipari tagozat szakelőadója, aki munkahelyén a, Bakóban, a gyakorlati órákat is vezeti. — A tanulók hetente 9 órát töltenek a munkacsarnokban, megismerkednek a ruhaipari gyártástechnológiáival. Tízes csoportokban dolgoznak, az egyik csoporttal magas szakképzettségű kollégáink foglalkozik, a másik pedig a közvetlen termelésben dolgozik. A csoportok havonta cserélődnek. Ilyenformáin gyakorlatilag is megismerkedhetnek műmid a varrási alapműveletekkel, mind a ruhadarabok elkészítésével. A gyakorlati óráikon mutatott érdeklődés és az elvégzett munkaserűadatok alapján megfelelő munkaerőre számíthatunk. Ezt annál inkább mondhatjuk, mert a két diáklány, akik az első osztály elvégzése után munkára jelentkeztek, a háromhavi gyakornokság után nagyon szépen beépült a közösségbe és a termelésbe. Az új tanévre ismét kérjük a ruhaipari tagozat megnyitását, és reméljük, hogy a tartományi érdekközösségtől mégis kapjuk rá az engedélyt. Az újabb tagozat végzett növendékeit is munkahelylyel várjuk természetesen. Az utóbbi időben lényegesen javultak a munkakörülmények, sikerült elérnünk a munkaidő teljesebb kihasználását, úgyhogy egyre kisebb szükséglet mutatkozik a túlóra iránt, úgyszintén biztosítani tudjuk e szabad szombatokat. A kereset is lényegesen javult. Tavaly 8500 dinár körül alakult az átlagos személyi jövedelem, az idei év első három hónapjaiban már nagyobb ennél. A termelésben dolgozóknak több mint a fele betanított munkás, nincs meg a szakképesítése, tehát ehhez viszonyítva nem rossz a keresetük .A továbbiakban három végzős diáklánnyal és Avnaimovic Olga munkásnővel beszélgettünk el, ez utóbbi az első osztály elvégzése után jött a munkaszervezetbe. További terveikről, a gyakorlati órákról, a munkafolyamat ismeretéről érdeklődtünk. — Nem szeretnék azonnal munkába állni — kezdi SZERDA Éva. — Tovább tanulnék a belgrádi textilipari főiskolán. Kitűnő tanuló vagyok, talán nem lesz probléma a felvételivel, de ha mégis, akkor dolgozok egy évet itt a munkaszervezetben és egy év után újra megpróbálom. — Én augusztusban munkára jelentkezek, ha nem lesz gond a diplomázással. Folytatni akarom tanulmányaimat, de a munka mellett. Távhalgatóként szeretnék beiratkozni a főiskolára. Talán nehezebb tesz így, de a munkaszervezetben lehetőség nyílik a továbbtanulás ilyen formájára is, a kereset pedig bizony nem mellékes tényező, nem beszélve aSzolgálati évekről — mondja KOÓS Valéria. LÉVAI Piroska, akii Mohóból utazik naponta, úgy döntött, hogy egy évet odahaza tölt, de május végéig, mint mondta, még meggondolhatja magát és lehet, hogy munkába áll. AVRAMOVIC Olga egy éve dolgozok a Bakóban: — Férjhez mentem, mert önállóvá akartam válni, bár meglett volna a feltételi, hogy elvégezzem az utolsó évet is. Nem érzem azonban hátrányos helyzetben magam. Munkahelyemen befogadtak, nagyon sok segítséget kaptam a munkatársaktól, és már az első évi gyakorlatok után nem volt idegen számomra a varrás. Hamar belejöttem a munkába, így rövid idő után már magam is teljesíteni tudtam a normát, sőt túl is teljesítettem. A kollektívában is bizalmast .Szavaztak, küldöttnek választottak, tagja vagyok az ifjúsági szervezet elnökségének is. Természetesen én sem mondtam le a továbbtanulásról. Távhallgatóként valószínűleg hamarosan beiratkozom a középiskola negyedik ossztályába, majd talán a főiskolával is megpróbálkozom. Egyelőre az a lényeg, hogy önálló emberré válhattam. SZÜGYI Zoltán Az anyag formálása több, mint munkaalkotás — Boros Zoltán és Ökrös László. (KISS Ágnes felvétele) Amit az író vállal... „Olvasható aláírást kérek..rebegte az író-olvasó találkozó kibontott hajú nyolcadikosa, miközben elém helyezte immár harmincvalahány esztendei utamról árulkodó könyvemet, s én először éreztem úgy, hogy a dedikálással valójában vállalnom kell mindazt, amit eddig leírtam. Életre szóló időszak az, amit az író aláírásával vállal. Épp elég oka volna hát arra, hogy — amint a nép mondja — afféle ,,miniszteri” aláírást kanyarintson oda verse, regénye, sőt cikke alá. , kéziratokból, lexikonokból, fakszimilékből csupa olvasható írói aláírásra tudok visszaemlékezni. Petőfié, Arany Jánosé, József Attiláé, Ady Endréé mindenképpen az volt. Gyönyörűen olvasható. Változott volna az írói aláírások természetrajza? Talán olyan vendégek jártak előttem abban az iskolában, akik már lazábban, sőt nyeglébben fogják fel az írói aláírással vállalt világot? Felötlött bennem, hogy régi-régi gimnáziumi órák eltévedező pillanataiban, amikor a ceruzával csupán játszadozik, s nem dolgozik a kéz — magam is kacérkodtam még a tetszetős aláírások gondolatával; változatok eshetőségeit tartottam számon, s aztán rátaláltam arra, amelyik épp a maga egyszerűségében utánozhatatlan, vagy legalábbis összetéveszthetetlen. Az író pedig az összetéveszthetetlen világot, a maga világát akarja vállalni. Csupa olvasható aláírás van ott azokon az égetett cseréplapokon is, szülő Topolyári iskolájának falán. Az aláírásoknak a nyolcszáz fokos tűz sem ártott. Szülői aláírások. Kilencezerhatszáz olyan aláírás, amelyik a hajdani paraszti tunyaság helyében a felvilágosultság gyönyörű példáit kínálja. Még akkor, tizenvalahány éve feljegyeztem: amikor már-már úgy látszott, hogy a topolyai kicsinyek oktatását könnyen vevő bürokrata erők meghiúsítják a korszerű, új iskolaépület megálmodóinak tervét , akkor a népszavazás döntött ebben a helységben, ahol a Néphadsereg kaszárnyája is Petőfi Sándor nevét viseli, s ahol minden harmadik, negyedik házból oda volt valaki a Petőfi brigádban... A nádtetős házak közül fölmagasló iskola első látogatói közt voltam annak idején a Szűcs Budai József igazgató asztalán ott láttam egypár cseréplapot azok közül, amelyekre később följegyezték s az iskola falába építették örök időkre a topolyai referendum kilencezer-hatszáz aláírójának nevét... Háromszázhúsz égetett cseréplapocskán majd tízezer topolyainak a neve! Aki ide látogat, ma is elmerülhet ebben a csodálatos olvasmányban, ebben a hihetetlen történetben, amelynek nincs is me-séje, csak írója, csupa olvasható aláírással vállalt szerzője... Egyetlen gyerek sem felejtheti, ha már az aláírók nem lesznek: a szüleik, az őseik akarták nekik ezt a csupa világosság iskolát, a tornatermet, a laboratóriumokat, a széles folyosókat, az egész égboltot befogadó tantermeket. Az ilyen kézvonásokhoz mérje aláírását az író! FEHÉR Ferenc A közvetlen termelők háza Látogatóban a szkopjei Tito Fémipari Művek művelődési egyesületében Nemcsak vajdasági, de országos viszonylatban is kevés az olyan munkaszervezet, amelynek saját amatőr művelődési egyesülete van. E kevesek egyike a szkopjei Tito Fémipari Művek. Magáról a több mint 6000 munkást foglalkoztató gyárról csak annyit, hogy itt elsősorban különféle szerszámokat, szerszámgépeket, a műszaki védelem tartozékait gyártják, össztermelésük 5,2 milliárd dinár értékű, felét külföldön értékesítik. Az egyesület munkájáról Branko MOMIROVSZKIVAL beszélgettünk el. 1959-ben mint szakképzetlen munkás kezdett itt dolgozni. Időközben a Szkopjei Egyetem Bölcsészeti Karán diplomáit, most ő szervezi a művelődési életet. Egyesületünk 1977-ben alakult, s ma már öt szakosztályban tevékenykedik. A 75 tagú népitánc-együttes a legnépesebb, eddig 77 fellépése volt. A különféle szemléken és versenyeken számos díjat érdemelt ki. Nemcsak hazánk kisebb-nagyobb városaiba látogatott el, de néhányszor külföldön is vendégszerepelt. Az idén például részt vesz a Nagy-Britanniában megrendezendő nemzetközi népitánc-fesztiválon és Romániában is vendégszerepel. Előadásait eddig hozzávetőlegesen százezren ■tekintették meg. Az együttes kétórás műsorában hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek táncait mutatja be. Tagjai zömmel közvetlen termelők. Művelődési egyesületünk nem zárt körű, hazánk minden polgára tagja lehet. A táncosokait öttagú népi zenekar kíséri. Képzőművészeink is igen tevékenyek. Eddig 27 különféle tárlaton vettek részt. Elsősorban a táj- és a portréfestést kedvelik. Ma már számos olajfestményük díszíti helyiségeinket. Drámai együttesünk két évvel ezelőtt alakult, eddig tíz előadást tartott. Hazai írók műveit tűzik műsorára, verseket, egyfelvonásos jeleneteket és bohózatokat ad elő. Tollforgatóink is közismertek, írásaikkal ma már egyre gyakrabban jelentkeznek a napi- és a hetilapok hasábjain is. Munkaközösségünk a közelmúltban négyezer példányban megjelentette válogatott költeményeiket. Amikor tavaly a női kar megalakítását kezdeményeztük, nem is gondoltuk, hogy olyan nagy visszhangra talál. Ötvenhatan jelentkeztek, azóta is rendszeresen eljárnak a próbákra. Egy-egy szakosztálynak a tagjai más-más műszakban dolgoznak. Hogyan lehet ilyen körülmények között, például a táncegyüttes esetében, összehangolni a munkát? — Hétközben úgynevezett részleges próbákat tartunk, szombaton és vasárnap gyakorolunk legtöbbet. A fent említett munkaformák mellett dolgozóink részére rendszeresen szervezünk mozi- és színházlátogatást is. Ilyenkor egy-egy előadásra kibéreljük a termet a dolgozóink pénzéből, s így természetesen nem fizetnek még egyszer a belépőjegyért. — Mennyibe került ez az impozáns, igen jól berendezett művelődési ház? — Közösségünknek semennyibe se. Egyébként még 1977-ben 2 millió dináros költséggel épült. Munkásaink kétnapi keresetüket — két szabad szombaton dolgozik — ajánlották fel erre a célra. Mi több, a berendezést és a 200 személyes terem bútorzatátis ebből vásároltuk. Hasonlóképpen épültek ki a sportpályák, s létesítünk az idén Tito elvtárs emlékére szökőkúttal, sétányokkal és szobrokkal díszített emlékparkot is. Ebben az épületben kapott helyet a 7000 kötetet számláló üzemi könyvtár is. • Az ilyen sokoldalú munka, a művelődési ház fenntartása nem kis pénzbe kerül... — Dolgozói közösségünk az idén 2 560 000 dinárt juttatott az egyesületnek. Lehet, hogy ez soknak tűnt, de ha a 6000 dolgozót számláló munkaszervezet művelődési igényeihez viszonyítjuk, akkor már kevésbé. Ha nem így lenne, jóvá se hagyták volna. Elvégre ezért a pénzért az utolsó páráig ők dolgoznak meg — mondta Branko Momirovszki. KERESZTÉNYI József