Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 119-131. szám)
1982-05-15 / 131. szám
22 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1982. május 15., szombat A város mostohagyereke , vagy valami más Kerekasztal-beszélgetés a szabadkai Ifjúsági és Pionírotthon jövőbeni arculatáról Társadalmi-politikai tisztségviselőket, oktatási és művelődési dolgozókat hívott egybe szerda délutánra a SZISZ szabadkai Községi Választmánya. A fiatalok szabadidő-tevékenysége mind gyakrabban kerül az érdeklődés homlokterébe; ezt a beszélgetést az tette különösen időszerűvé, hogy az Ifjúsági és Bionírotthon körül tornyosuló problémák már-már az intézmény puszta létét veszélyeztetik. A beszélgetés során, melynek célja az volt, hogy irányt adjon az otthon programkoncepciója kidolgozásával megbízott egyeztető bizottság munkájának, meglehetősen szélsőséges nézetek csaptak össze, felvonultatva mindazokat az érveket és ellenérveket, melyeket a hasonló intézmények arculata és egyáltalán a fiatalok művelődési, szabad oktatási és szórakozási tevékenysége kapcsán itt is, másutt is már nemegyszer elmondtak. Mi kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, hogy szemelvényeket emeljünk ki a beszélgetésből; a háromórás vita teljes anyaga — bármennyire érdekes volna is — messze meghaladja közlési lehetőségeinket. Aleksandar JANČIKIN: Ez a beszélgetés célt tévesztett —nemigen tudunk mást mondani, mint az eddigi huszonkét hasonlóan. Az elmondottakból pedig vajmi kevés valósult meg, mert sokszor hiányzott az őszinte tenniakarás. És ki károsodott emiatt? — A fiatalok akikért az otthon létezik. Most már nem beszélgetésekre, hanem tettekre van szükség. Blažo PEROVIČ: Az Ifjúsági Otthon létezése első napjától kezdve problémákkal küszködik Annak idején (a nacionalizmus jelentkezése folytán rossz emlékű hetvenes évek elején) azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy egybegyűjtse a város fiataljait, foglalkozásra, nemzetiségre való tekintet nélkül. Egyes tevékenységeket mesterkélten agattunk rá; korábban ezeket a munkásegyetem, a művelődési otthon vagy valamelyik művelődési egyesület végezte — rendszerint jobban. És mivel ezek bármelyike jelenleg is képes volna kiterjeszteni tevékenységét a fiatalokkal való foglalkozás területére is, nem látom értelmét az erőlködésnek, minden áron fenntartani. Felszámolására már korábban is megérett a helyzet, csak nem volt erőnk véghezvinni. Aleksa TRIFUNOV: Még mindig nem tudunk szabadulni bizonyos előítéletektől, megfeledkezve arról, hogy közben Szabadka nagyvárossá fejlődött, hogy lakosságának (fiataljainak is) újabb és újabb kulturális igényei vannak. A fiatalok művelődési élete sokkal átfogóbb kérdés, mint az Ifjúsági és Pionírotthon problematikája, épp ezért az ifjúsági otthonnal mint a rendszer részével kellene foglalkoznunk, nem kiragadva a rendszerből, ahogy eddig tettük — és ahogy most is tesszük. Az ifjúsági otthon eddigi tevékenysége arról tanúskodik, hogy jelentős szerepet vállalhat a fiatalok társadalmi tevékenysége tekintetében. Az, hogy egyes akcióit más intézmények talán jobban meg tudnák valósítani, hogy esetenként hatásköri öszszeütközések vannak más szervezetekkel, nem bírálható el egyoldalúan. A mérlegeléskor a község egészét kell tekintetbe venni, a peremvárosi helyi közösségek érdekeit éppúgy, mint a településekét. Slobodan MARKOVIC: Teljesen mellékes, hogyan fogják nevezni az intézményt, egyedül az a lényeges, tudunk-e olyan tartalmat adni neki, ami vonzóvá teszi a fiatalok számára, akik művelődni, szórakozni, tanulni szeretnének. Épp ezért úgy vélem, hogy az Ifjúsági és Pionírotthon kérdése csak formai; a lényegi probléma a fiatalokkal való oktató, nevelő, kulturális munka. Ezzel kapcsolatban pedig nem hallgathatom el, menynyire mostohán kezelik, jóllehet programjainak java része oktatásiművelődési jellegű, 17 dolgozója közül egyetlenegynek a személyi jövedelmét sem vállalta egyik érdekközösség sem. Az intézmény felszámolásában pedig önmagunk tehetetlenségének bizonyítékát látnám. Boško KOVAČEVIČ: Az ifjúsági otthon problémái egy szélesebb problémára világítanak rá , milyen hatást tud gyakorolni a SZISZ a fiatalokra és a fiatalokat tömörítő szervezetekre. A kérdést különösen az teszi időszerűvé hogy nem az ifjúsági otthon аг egyetlen intézmény, amely krízisben van — előttünk áll az Ifjúsági Szövetkezet és az Egyetemista Központ példája is ... Az ifjúsági otthon problémáinak egy része magából az otthonból ered (17 dolgozója közül csak három és felen dolgoznak a programok közvetlen megvalósításán, és amennyire helytelenítem a politikai intervenciót, annyira szükségesnek tartom a problémák önigazgatási úton való rendezését. Nem tartom indokoltnak az ifjúsági otthon felszámolásáról beszélni: megvan a létjogosultsága, sajátos tevékenységi területe, amihez megfelelő stratégiát kell kidolgozni. Hajlamosak vagyunk a problémákkal rögtönzésszerűen foglalkozni. Ideje szakítani ezzel a gyakorlattal és elmélyülten, megfontoltan nyúlni a fiatalok művelődési és társadalmi tevékenysége rendszerének átfogó rendezéséhez. Antun KOVAČIC: Az ifjúsági otthon helyette a fiatalok iránti, elég ködösen megfogalmazott, problémákkal terhes viszonyulásunkat tükrözi. Szükség van-e ifjúsági otthonra? — Igen. Szabadka ifjúságának van rá szüksége. Ahhoz azonban, hogy kilábalhasson a nehézségekből, három kérdésre kell választ találni: káder- és munkafeltételek, programok. Ezekkel a kérdésekkel eddig csak külön-külön foglalkoztunk, sohasem integrálisan. Talán ez is oka, hogy a dolgok eddig fajultak ... Mika SMILJANIČ: Alkotóképes, jól képzett káderre van elsősorban szükség, mert ebben a munkában az ember a döntő tényező. A gyenge kivitelező a jó programot is tönkreteheti, a jó kivitelező még a nagyon átlagos programból, mostoha körülmények ellenére is maximumot tud kihozni. Drágán MILJKOVIC: Nem érthetek egyet azzal a véleménnyel, hogy a beszélgetés célját tévesztette, ellenkezőleg: rendkívül hasznosnak tartom, mert olyan összefüggéseket világított meg, melyekből az egyeztető bizottság megfelelő következtetéseket tud majd levonni. Az egyik lényegi kérdés, melyre választ kaptunk, hogy az ifjúsági otthon létezésében van-e a hiba, vagy az idejétmúlta, nem kellő alapossággal kidolgozott programkoncepcióban. A másik: illuzórikus volna azt várni, hogy az ifjúsági otthon legyen 30 000 szabadkai fiatal találkozóhelye, az viszont realitás, hogy az otthonnak ki kell terjesztenie hatását az iskolákra, munkaszervezetekre, helyi közösségekre — mindenhová, ahol fiatalok élnek és dolgoznak. A beszélgetésről szóló jelentésünk végére Rajkó KOVÁČ szavai kívánkoznak: Az ilyen beszélgetések egyidejűleg hasznosak és haszontalanok is. Hasznosak, mert a véleménycsere mindig új felismerésekre vezet, és haszontalanok, mert nem hoznak záradékokat. Záradékok valóban nem születtek, az elhangzott vélemények azonban — és ebben látjuk a beszélgetés célját és értelmét — eljutnak arra a szintre, ahol már záradékok formáját öltik. SZÖLLÖSY VÁGÓ László Semmittevés helyett tartalmat adni a szabad időnek: társadalm igény és érdek. (KISS Ágnes felvétele) MA KIKINDÁN Folytatódik a vajdasági amatőr színházak szemléje A vajdasági színjátszó egyesületek szemléjét minden évben május folyamán rendezik meg Stara Pazován és Kikindán. Az idei, XXIII. hagyományos szemle első része szerdán befejeződött Stara Pazován, a második rész pedig tegnap kellett volna hogy hezdődjon Kikindán. Tegnap azonban az egész ország a zenicai bányaszerencsétlenség áldozatait gyászolta, emiatt a szemle második részét mára halasztották. Ma 19.30 órakor elsőnek a helybeli Népszínház amatőrjei lépnek színpadra. Feydeau Megyek vadászni című művét mutatják be Vasimir Mitrovic rendezésében. Fellép még a kulai, a bajmoki, a törökkanizsai, a becsei és az újvidéki amatőr színjátszó egyesület. A díjak és az elismerések átadása május 21-én lesz. Kihirdetik a legjobb amatőr alkotást is. A záróesten az Újvidéki Színház bemutatja Slavomir Mrožek Tangó című művét Ljubomir Draskovic rendezésében. Ez nagy élmény lesz a kikindai színházkedvelőknek, hiszen az újvidékiek említett előadása a legjobb volt a vajdasági színházak idei szemléjén. R. I. A BARÁTKOZÁS 18 ÉVE Magyarországi vendégek Moravicán Immár 18 éves múltra tekint vissza a moravicai Ady Endre Művelődési Egyesület és a magyarországi Bács-Kiskun megye tánccsoportjainak együttműködése. Az említett megyében évenként megrendezik a tánccsoportok szemléjét, a legjobbak pedig évről évre fellépnek Morraivicán, illetve még néhány vajdasági helységben. A moravicaiak viszonozzák a látogatást, mindig más-más magyarországi helységben lépnek fel, és így megannyi barátra, ismerősre tettek szert. Ma, szombaton délelőtt Moravicára érkezik a kalocsai tánccsoport. Este fél 8 órai kezdettel a helyi művelődési otthonban mutatják be műsorukat, majd megbeszélést folytatnak a moravicai és a topolyai község művelődési vezetőivel az együttműködés további formáiról. Holnap, vasárnap délelőtt ellátogatnak a helyi mezőgazdasági-ipari kombinátba, délután pedig Péterrévére utaznakbemutatni műsorukat. Hétfőn Újvidéket keresik fel, ellátogatnak a Venacra is. Az együttműködéssel kapcsolatban Lovas Mihály, az egyesület elnöke a következőket mondja: — Bács-Kiskun megyében igazán sok barátunk van. Jók a kapcsolatok a tánccsoportokkal, egyegy vendégszereplés alkalmával újabb és újabb barátokat szerzünk, ezzel pedig nagyban hozzájárulunk Magyarország és Jugoszlávia jó kapcsolatainak további bővítéséhez. Az elmúlt 18 év azt bizonyítja, hogy a művelődési egyesületek tagjainak, vezetőinek találkozói mindig hasznosak, a tapasztalatcserét, az egymással való ismerkedést szolgálják’ — mondja Lovas Mihály. T. L. MA A FÓRUM-KLUBBAN A Híd- és a Forum-díj átadása Ma délelőtt 11 órakor az újvidéki Forum klubban átadják kiadóházunk 1981. évi irodalmi és képzőművészeti díját, a Híd-, illetve a Fórum-díjat. Az elmúlt év legjobb könyvéért járó Híd Irodalmi Díját Szeli István akadémikus érdemelte ki Történő történelem című, tanulmányokat, kritikákat és cikkeket tartalmazó gyűjteményes kötetével, a Forum Képzőművészeti Díját pedig ezúttal a TAKT néven ismert Temerini Amatőr Képzőművészeti Találkozó tagjainak ítélte oda a zsűri, a fiatal amatőr képzőművészek munkájának elismeréséül. KANIZSÁN Közép-avarkori temetőre bukkantak Meglehetősen nagy érdeklődést váltott ki Kanizsa polgárai körében a szabadkai Városi Múzeum régészeti csoportjának legújabb feltárása. A szakemberek a munkásegyetem udvarában a napokban közép-avar időszakból származó temetőre bukkantak. A fűvel borított löszös talaj két méter mélységben a nyolcadik században kialakult sírhelyeket rejtett. Eddig 13 sírt tártak fel, s nők és gyermekek csontvázára bukkantak. A sírok Észak és Dél irányban vannak tájolva, ez is bizonyítja, hogy az avar korban keletkeztek. Rita Pétertől, az ásatások vezetőjétől megtudtuk, hogy a kainizsai leletek — az ékszerek és a használati tárgyak egyaránt — megegyeznek az elmúlt évben Horgoson a Budzsák-major birtok homokbányájában feltártakkal. Épp ezért a kanizsai lelőhely, a határ menti településhez hasonlóan, Európa egyik ritkasága. A Városi Múzeum régészeti csoportja valójában már végzett is a közép-avarkori temető feltárásával, mivel a községi művelődési érdekközösségnek pillanatnyilag nincs több pénze az ásatásokra. Egyébként a szakemberek szerint a munkásegyetem udvarában levő kézilabdapálya betonalapzata még számos sírt fed. Valószínűnek tartják, hogy a városnak ez a része nagy kiterjedésű avar kori temetőt rejt magában. A feltárt sírokban talált nő- és gyermekcsontvázakból arra következtetnek a régészek, hogy a temető abban az időszakban keletkezett, amikor a férfiak nem tartózkodtak ezen a vidéken. A másik feltevés szerint a férfiakat a temető másik részérben temették el. A kanizsai lelőhelyet a szakemberek az úgynevezett Nagy Családok temetői közé sorolják, amelyekben a halottakat rangjukhoz méltó helyre helyezték el. Egyébként az avarok körülbelül 300 évig éltek ezen a vidéken. A IX. században feltételezhetően beolvadtak a honfoglaló törzsekbe. A Kanizsán feltárt közép-avar időszakból származó temetőt a napokban megtekintették a Jugoszláv Régészeti Szövetség középkorral foglalkozó szakosztályának tagjai is. V. K. M. Zenei és népitánc-csoportok körzeti szemléje Bácska 9 községének képviselői vesznek részt A kulai Közművelődési Közösség, a művelődési érdekközösség és a sziváci művelődési otthon szervezésében vasárnap, május 16-án Szivácon megrendezik a népzenei együttesek és népitánccsoportok körzeti szemléjét. A szemlén Bácska 9 községének képviselői vesznek részt. Harmincöt helység hetven legjobb népdalénekese, kórusa, zenekara és tánccsoportja lép fel. A műsor 16 órakor, az ünnepi megnyitóval kezdődik, s három csoportban bonyolítják le. Az első csoportban a kórusok és népdalénekesek, a másodikban a zenekarok és hangszerszólisták, a harmadikban pedig a tánccsoportok lépnek fel. A szemlén részt vevő produkciókat a Vladimir Zubanov, Dušan Mihalek és Alekssandar Jančukin összetételű zsűri bírálja el, a legjobbak részt vesznek majd a vajdasági zenei együttesek fesztiválján, amelyet Ruméin tartanak meg, illetve a vajdasági folklórfesztiválon, amelynek megrendezésére Versecen kerül sor. N. E. IN MEMÓRIÁM Dr. Végh József Mihály „A nyelvjárási gyűjtőnek nincs nehéz dolga, általában kedvesen, barátságosan fogadják, és a kezdeti tartózkodás miatt inkább köznyelvies beszéd a született »tápaiak« ajkán hamarosan »tápaiasra« fordul.” Még most is hallom e bátorító szavait Végh tanár úrnak, amikor Szegeden a villamosra várva dr. Penavin Olgával s negyedéves egyetemistáinkkal azon tanakodtunk, hogyan fogadnak bennünket Tápén.. Ugyanezt az idézett gondolatot később, 1971- ben megírta a hatalmas kilencszáz oldalas Tápé monográfiában is. Részletesen és hosszan foglalkozik a Szeged melletti településnek a nyelvjárásával, s a tudós, a kutató fülével hallgatja, hogyan is beszélnek az emberek. Professzora, kartársai nevelték ilyenné, mert Nyíri Antal tanítványa, majd pedig Velcsov Mártonná, Szabó József, Mikola Tibor, Ferenci Imre, Ilia Mihály társaságában dolgozik a szegedi József Attila Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén. Miközben Szeged környékének a nyelvjárással tanulmányozza, sokat foglalkozik a Jugoszláviában élő népek táj nyelvével is, különösképpen érdeklik a szegedi kirajzások településeinek hangtani, alaktani és mondattani sajátságai. Oszlopos tagja a Nyíri Antal irányította nyelvészcsoportnak, amelyik évekig fáradozik e tizenötödik századi München- kódex aprólékos feldolgozásán, olvasatának pontos feltárásán a Huszita Biblia nyelvállapotának hiteles bemutatásán, népszerűsítésén. Tanulmányozza a magyar népmesék szövegeit, s elemzéseket végez ezek prózaritmusáról. Végh József Mihályt azonban nemcsak tanulmányaiból ismerjük. Két ízben az újvidéki Bölcsészettudományi Karon tartott nyelvtörténeti előadást, a szokásos dialektológiai kiránduláson pedig kísérőként, tanárként és barátként gyűjtött a vajdasági magyar szakos hallgatókkal Dorozsmán, Tápén és Szegeden. S mint amilyen halk szavú ember, meggondolt tanulmányíró, a nyelvtudományban sem tartozik a kétkedő tudósok közé. Pontosan, szépen, emberségesen dolgozott, gyűjtött, írt és tanított. A Magyar Nyelvészei Tanszékről a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára került, s több évig itt folytatja munkáját főiskolai docensként. Ismerőseit, barátait, a nyelvészeket, a nyelvtörténészeket mindig felkeresi soraival, kérdéseivel, üzeneteivel. Szakmai és emberi kapcsolatoknak a lelkes hordozója, sok kezdő egyetemistának, gyakornoknak, nyelvésznek a megértője, segítőtársa és jó barátja. Végh József Mihály 1982. május 3-án halt meg, életének 43. évében. A szomorú értesítést a Juhász Gyula Taná képző Főiskola Tanácsa küldte. Nem róhatjuk le kegyeletünket ravatalán,á’ dp emaitférfink családjéval, barátaival Variánsaival, egyetemi- és főiskolai hallgatóival. MATIJEVICS Lajos