Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)

1982-05-22 / 138. szám

—-----MŰVELŐDÉS_______________ MAGYAR SZÓ 1982. május 22., szombat Módosított tantervek ösztön kezdve az egységes középiskolákban is tanulhatnak szakmát a fiatalok . A Tartományi Oktatásügyi Tanács üléséről A vajdasági egységes középisko­lákban ez év őszétől, vagyis az 1982/83. tanéviben módosított tan­tervek szerint kezdődik meg az Új­onnan ísadra­tkozó korosztály képzése. A Tartományi Oktatás­ügyi Tanács mun­kalbizottságai tan­tárgyakra lebontva módosították az egységes középiskolák első és má­sodik osztályának tantervét, még­pedig oly módon, hogy a másodla­gos jelentőségű tantervi egysége­ket törölték, a tananyag egészét pedig fölfrissítették,­­vagyis a kor­szerű oktatás követelmé­nyeih­ez idomították. Az oktatásügyi tanács tegnapi újvidéki ülésén a küldöt­tek megegyeztek abban, hogy a módosított tanterveket a legrövi­debb időn belül — a nemzetiségek nyelvére is lefordítva — közzé kell tenni a Hivatalos Lapban, hogy a pedagógusok idejekorán fölkészülhessenek az új tanévre. A Tartományi Oktatásügyi Ta­nács küldöttei hangsúlyozták, hogy a tantervmódosítás nyomán lehe­tőség nyílik az egységes középisko­la keretein belüli alapfokú szak­­képesítésre és a kisebb-nagyobb könnyítések révén a korábbi évek­ben 26—30 százalékot is elért le­morzsolódásnak is elejét lehet majd venni. A módosított tantervek azonban az oktatásügyi tanács tagjai sze­rint a legcsekélyebb mértékben sem fogják rontani az oktató-nevelő munka minőségét, sőt egyes érté­kelések szerint, rugalmasságuknál és korszerűségüknél fogva alapul szolgálhatnak majd az országos szintű egységes törzsanyag össze­állításához is. A módosított tantervek a jelzé­sek szerint két-három évig lesznek érvényben, vagyis mindaddig, amíg meg nem szűnnek az­­egysé­ges középiskolák. A jelenlegi módosítás természe­tesen nem azt jelenti, hogy az ál­talános iskolák végzős tanulói ősztől valamiféle új típusú közép­iskolában kezdik meg tanulmánya­ikat. Pusztán csak arról van szó, hogy az egyébként lemorzsolódó 26 —30 százaléknyi fiatal is valami­féle végzettségre tehet szert, vagy­is szakmáho­z juthat, ami­re eddig sajnos nem volt lehetősége, mivel az egységes középiskolák csupán a szakirányú középiskolákban való továbbtanulásra készítették föl. (b) A­ KOHOLMÁNYOK ELLEN A Neoplanta­ alkotói elutasítják az alaptalan bírálatokat Az utóbbi időben egyre gyak­rabban jelennek meg a sajtóban az újvidéki Neoplantát és a vaj­dasági filmet elmarasztaló cikkek és nyilatkozatok. A Neoplanta al­kotói és munkatársai értekezleté­nek megítélése szerint ezek az írások célzatosak, eszmeileg káro­sak, elferdített képet nyújtanak a filmművészet jelenlegi és jövőbe­ni fellendítése érdekében történő általános társadalmi törekvések­ről. Rég túlhaladott koncepciókat ajánlanak fel, mesterségesen fel­melegítik azokat a helyzeteket és jelenségeket, amelyekről társadal­munk és a Neoplanta alkotói már kimondták kritikai ítéletüket. A filmművészet eszmei áramla­tairól és együvé tartozás valóra váltásáról folytatott eszmecserén rámutattak arra, hogy a vajdasági film elleni támadások egyáltalán nem újkeletűek, az utóbbi időben csupán fokozódtak, s mindig azt sugallják vagy állítják, hogy ezen a tájon valami nincs rendben a kultúrában, nem kedvező az alko­tói légkör. Koholt módon próbál­ják bizonyítani, hogy a Neoplan­ta mindent azoknak az embereknek köszönhet, akik 1968 és 1972 kö­zött alkottak. Mindezzel kapcso­latban Zenimir Zilnik egy interjú­ját hozták fel példaként, amely­ben a rendező azt mondta, hogy a jugoszláv film a tartományi és köztársasági államiság bizonyításá­nak a szolgálatában áll, s Vajda­ságot zugnak, felállásnak minősí­tette. Zilnik szerint a vajdasági film beteg, s az utóbbi tíz év alatt egyetlenegy átlagos mozisi­­kerű film sem készült. Ezeket a téziseket, amelyek ak­kor vetődtek fel, amikor fellen­dült a filmgyártás, az ülés részve­vői élesen elítélték, elfogadhatat­lannak és lekicsinylőnek minősí­tették. Vicsek Károly Kerubini naplemente, Predrag Golubović Üldözés, Veljko Bulajic Nagy transzport című filmje produceri és káderszempontból egyaránt tel­jesen nyitott légkörben készül. Minden köztársaságból és tarto­mányból vannak munkatársai. Az elmúlt évtizedben készült filmek Vajdaság minden nemzetének és nemzetiségének nyelvén megszó­laltak. A filmgyártás új káderek­kel gazdagodott, s a produkció nö­vekedését nem szabad „beruházási eufóriának” tekinteni, hanem ter­mészetes növekedésnek. Aggodalommal állapították meg, hogy különösen rosszindulatúan ír­nak a forradalmi témájú filmek­ről, kétségbe vonják igazoltságát, elmarasztalják az eredményt, holott a vajdasági népfelszabadító háborúról forgatott Neoplanta fil­mek azzal a szándékkal készültek, hogy a sajátos síkvidéki feltételek között folytatott harc bemutatá­sával teljesebbé váljon a forradal­munkról alkotott kép. Petar Latinovic Dús lombok alatt című filmjének és Vicsek Károly munkásmozgalmi tárgyú produkcióinak az éles bírálata után a Nagy transzportot támadják, mert valakinek nem felel meg, hogy a népfelszabadító háborúnak erről az egyedülálló eseményéről nagy film készüljön. Elítélték a részvevők a Tv Novostiban megje­lent karikatúrát, amelyen Veljko Bulajic és Draško Redjep teher­autón szállítja a pénzt a Nagy transzport forgatására. Rosszindu­latúnak minősítették a Vecernje novostiban megjelent Rablással villáig és jachtig című írásban azt a megjegyezést, hogy ennek a nagy rablásnak a rendezését Veljko Bu­lajic is megirigyelhetné, aki most forgatja Szerémségben a Nagy transzportot. A részvevők azonban hangsú­lyozták, hogy nem személyek, ha­nem a jelenség ellen tiltakoznak Az ülés végén elfogadott határozat a többi között kimondja, hogy: A Neoplanta alkotói és munkatár­sai elhatárolják magukat ezektől a rágalmaktól és koholmányoktól, s nem veszik fel a kesztyűt, hogy ellenlábasként politikailag szembe­helyezkedjenek a munkásosztály él­csapatával, a Kommunista Szövet­séggel. Nem fog visszatérni az az idő, amikor a filmben minden megle­vőnek a semmibevevése jutott ki­fejezésre. A vajdasági film sorsa feletti fokozott „aggodalmat” nem lehet elválasztani a kultúra egyéb területén történő hasonló kísér­letektől. A társadalmi érdek követ­kezetes érvényesítése a filmművé­szetben a környezet film iránti tel­jes bizalmát eredményezte. (­ Krleža г zágrábi színpadon A Horvát Nemzeti Színház és a zágrábi Irodalom- és Színháztudo­mányi Intézet a küszöbönálló 27 Sterija Játékok keretében Krleža a zágrábi színpadon címmel külön kiállítást rendez Újvidéken. A Szerb Nemzeti Színházban tegnap megtartott sajtóértekezleten közöl­ték, hogy ez a kiállítás, amely hétfőn, 24-én nyílik meg, a zágrá­bi Horvát Nemzeti Színház és­­ újvidéki Szerb Nemzeti Színház közvetlen együttműködésének az eredménye. A Sterija Játékok részvevői ezen a kiállításon 160 fo­tót, plakátot, díszletről készült fel­vételt láthatnak. Ez az anyag a zágrábi színházak és Krleža 60 éves, ö megszakítás nélküli kapcso­latát szemlélteti. Bemutatják a többi között Krleža 1920-ban be­tiltott Galícia című drámjának plakátját, más érdekes dokumen­tumokat és fotókat, s mindezt Krleža színházról, színészekről és színművészetről írt gondolataiból vett részletek egészítik fel. 1. Cs. I. Kis szavalók versenye A Vajdasági Forradalmi Múze­um szervezésében megtartották az általános iskolások Tito mi va­gyunk című szavalóversenyé­t, amelyen 24 iskola diák­jai szerepel­tek tartományunk minden nyelvén. Az első díjat SZIK­A Marika újvi­déki tanuló kapta Németh István Világszó című verséért. A második díjat Natasa MILENKOVICNAK, az újvidéki Sonja Marin­ković is­kola tanulójának Aleksandar Se­­kulic To majska vise ne rod'i, a harmadik díjat pedig Jerema NIN­­KOVNAK, az újvidéki Branko Ra­­dičević iskola diákjának Gál Lász­ló Tito című verse elmondásáért ítélte oda a bíráló bizottság. A könyvjutalmak és az oklevelek át­vétele után a gyerekek megnézték A mi Titank című dokumentum­­filmet. (Tanjug) láváit az előadások színvonala Jelentés a Májusi Játékok körzeti versenyeiről testvériségét és egységét, testvéri közösségét. Az általános iskolások által bemutatott színművek közül 33 szerbhorvát, 20 magyar, 3 ro­mán, 2 szlovák, egy pedig ruszin nyelvű volt. A válogató bizottság jelentése szerint az előadások színvonala ki­elégítő. A Becsére eljutott előadá­sok mellett a látottaknak mintegy a kétharmada az átlagos színvo­nal feletti. A bizottság meglátása szerint örvendetes, hogy az idén növe­kedett a mesejátékok száma. A feldolgozás viszont igen korszerű. Ezzel szemben csökkent a zenés színművek, musicalek száma. Új szövegek híján nagyon sok rende­ző nyúlt a már jól kipróbált szö­vegekhez. A körzeti szemléken megjelent színjátszó csoportoknak több mint a fele kis falvakból érkezett, ahol bizony elég korlátozott feltételek között fejlődhet a színjátszás. Egy­­egy előadás lényegében az egész közösség összefogását jelenti. Ez mindenképpen dicséretes. Annál inkább aggasztó viszont, hogy van­nak környezetek, ahol a gyermek­színjátszás továbbra is egy-két pe­dagógus ügye, bizonyos értelemben vonatkozik ez néhány körzeti szem­lére is. Szembetűnő például, hogy olyan nagy központok, mint Pa­­lánka, Versec, Zrenjanin stb. az idén sem jelentkeztek egyetlen előadással sem. A válogató bizottság jelentése szerint elgondolkodtató, hogy a gyermekszínjátszásban is mindin­kább háttérbe szorul a kosztüm, a díszlet. A játékra, a szövegmon­dásra összpontosítanak minden erőt. Lehet, hogy rosszul értelme­zett takarékossági célok által ve­zérelve teszik. Köztudomású vi­szont, hogy hulladékokból is lehet megfelelő jelmezt, díszletet készí­teni. Ez a jelenség mindenképpen megérdemli, hogy külön szeminá­rium keretében foglalkozzanak ve­le. Ugyancsak szemináriumokat kellene szervezni a rendezőknek szín­játszócsoport-vezetőknek, mert időközben nagyon sok pedagógus igyekezett belekóstolni a rendezés­be, és bizony tapasztalathiány mi­att van némi botladozás. Az erőfeszítések és a jubileumi jelleg ellenére sem sikerült elérni, hogy a körzeti szemlék egyönte­tűen ünneppé váljanak. Volt olyan helység (Újvidék), ahol már évek óta közönség nélkül szervezik meg a szemléket. Egyébként egészében véve csökkent a közönség száma ami igen lesújtó, hisz a gyermek­­színjátszók semmiképpen sem játszhatnak csak a bíráló bizott­ságnak, hanem elsősorban társaik­hoz kell szólniuk. A bábszínjátszás hanyatlása is szembetűnő. Tavaly hat csoport az idén pedig csak három jelent­kezett. A négy előadásból kettő elégíti ki a minimális minőségi igényt, úgyhogy bemutatható lesz Becsén is. A gyermekopera, a pan­­csovaiak jóvoltából az idén is je­len lesz a Májusi Játékokon. Mindent összevetve a XXV. Má­jusi Játékok becsei döntőjére a legszínvonalasabb előadások jutot­tak el, és mivel a válogatáshoz megvolt a kellő alap, a közönség és a bíráló bizottság remélhetőleg egyaránt meg lesz elégedve. A felnőtt bíráló bizottságon kívül az idén is lesz gyermekekből össze­állított bíráló bizottság. Ezek egy része a községközi szemléken is eredményesen működött. LAJBER György A Májusi Játékok hét körzeti szemléjén összesen 59, az óvodás színjátszók községi szemléin pedig 19 előadást látott a játékok válo­gató bizottsága, és a legjobb elő­adásokból igyekezett összeállítani a néhány nap múlva megkezdődő, 25. jubileumi Májusi Játékok prog­ramját. Örvendetes tényként lehet meg­állapítani, hogy a tartomány min­den nemzete és nemzetisége nyel­vén volt gyermekelőadás, így a becse­ szemlén is minden nemzet és nemzetiség képviselve lesz, amely közvetlenül kifejezi a játé­kok egyik alapgondolatát: a szín­játszáson keresztül ápolni, fejlesz­teni a nemzetek és nemzetiségek A testvériség-egység a mi ihletünk Közzétették ? pályázat eredményei! — Tőke mint negyvenezren vettek részt rajta A napokban zárult a Testvéri­ség—egység a mi ihletőnk elneve­zésű pályázat, amelyet a Fiatalok a forradalomban nevű akció ke­retében szervezett meg a VSZISZ tartományi választmánya, a Har­cos Szövetség tartományi választ­mánya, a Vajdasági Forradalmi Múzeum és az újvidéki Rádió-Te­levízió. A mintegy negyvenezer részvevő képzőművészeti, irodalmi, film- és zeneművészeti alkotások­kal pályázott. Az irodalmi versenyre beérke­zett pályaműveket a Fehér Fe­renc, Jan Markovican, Vidoje Ko­­njik, Kis Juhász Jakab, Marija Hriešik, Szimin Magda és Nedelj­­ko Terzic összetételű zsűri bírál­ta el. Az idősebb korosztály ver­senyében első helyezést Svetlana Prica, a mitrovicai Jovanka Gabo­­šac középiskola tanulója ért el. Második helyezett Erdélyi Ildikó, a kanizsai Radnóti Miklós iskola tanulója, a harmadik pedig Mari­­ja Vukovic, az indjijai Ivó Lo­la Ribar iskola tanulója lett. A fiatalabb korosztály ver­senyében az első díjat Simo­­nyi T. Cs. Lilla, a szabadkai Kizur István iskola tanulója, a másodikat Violeta Ivušić, a moholi Novak Radonic iskola tanulója, a harmadik díjat pedig Nebojša Bra­­kulic, az újvidéki Ivo Lola Bibrr iskola diákja kapta. Tizenhat ta­nuló kapott elismerő oklevelet pá­­lyaműveiért. A képzőművészeti pályázaton részt vevő alkotásokat Branislav I Vulekovic, Milan Mijačević, Ratko pikic, Szilágyi László és Vesna Vojnic-Hajduk bírálta el. Az idő­sebb korosztály versenyében az első díjat Žarko Hirtenhausnak, a mitrovic­i Jovanka Gabošac isko­la tanulójának ítélték oda. A má­sodik díjat Csernicsek Hilda és Csonti Angéla, az újvidéki Peda­gógiai Akadémia hallgatói kapták a harmadik díjat pedig Zorica Lu­­gonja, az újvidéki Május 9-e Ok­tatási Központ tanulója érdemelte ki. A­z általános iskolák versenyében elsők a szabadkai Jovan Mikic, másodikuk a cservenkai Vuk Ka­­radžić, harmadikak pedig az apa­­tini Zarko Zrenjanin iskola diák­jai lettek. Elismerő oklevelet 10 tanuló, illetve iskola kapott. A zenei pályaműveket elbíráló zsűri, melynek tagjai Eugen Gvoz­­danovic, Bogomir Mijatovic és Hornyik Magdaléna voltak, az idő­sebb korosztály versenyében Bar­kó Kuzmannak ítélte oda a leg­jobbnak kijáró első díjat. Második díjat egy apatini egyetemi hallga­tó, Mile Jove Korác kapott, a har­madik díjat pedig Molnár Csilla és Képes Géza, a zentai Október 8-a Iskolaközpont tanulói érdemelték ki. Az általános iskolások verse­nyében a legjobb pályaműnek So­nia Lukjačenko és Vesna Stojice­­vic, a mitrovicai P. Kraničević Alsófokú Zeneiskola tanulóinak al­kotása bizonyult. Második díjat az újvidéki Svetozar Markovic-Toza iskola diákjai, Aleksandar Vreba­­lov kapott, harmadik díjat pedig Ljiljam Lončarević és a „Beška” klub tagjai kaptak, valamennyien a mitrovicai zeneiskola tanulói. Nyolc tanulót pályaműveiért el­ismerő oklevéllel jutalmaztak. A film- és fotópályázatra be­érkezett alkotásokat Petar Ljubo­­jev, Gavrilo Grujic és Nikola Gru­­jic bírálta el. A bíráló bizottság az első díjat Jánosi Sandrának és Ljiljana Obradovicnak, a futaki Heroj Pinki iskola tanárinak ítél­te oda. Másodi­k díjat Vesna Go­pin, az újvidéki Petőfi Sándor is­kola tanulója, harmadikat pedig Katarina Hašimoto, a mitrovicai Boš­ko Pa­vkovljević-Pi­nkii iskola diáklánya kapott. A legjobb fény­képészeti alkotásokért kijáró díja­kat az idén nem ítélték oda. A záróünnepségre és az ünne­pélyes díjátadásra május 25-én, dél­­előtt fél tízkor kerül sor a sza­­badikai Népszínházban. Ugyanak­kor a régi Városháza érzületében kiállítás nyílik a legjobb képző­­művészeti alkotásokból,­ bemutat­ják a legjobb filmeket és előadják a legjobb irodalmi és zenei alko­tásokat. N. É. Az újvidéki Népkönyvtárban csütörtökön este bemutatták a ju­goszláviai szlovák költek Mélyföld című antológiáját, amely az idén jelent meg a Forum kiadásában, s amelyet a budapesti könyvvásá­ron is bemutatnak. A Mélyföld című kötet anyagát Vit­azoslav Hro­­nec vajdasági szlovák költő válogatta, magyar nyelvre fordította Koncsol László csehszlovákiai költő és műfordító. A könyvünnepsé­gen, amelyen jelen volt a versek fordítója is, anyanyelvén Palo Bo­­hus, Viera Benková, Miroslav Budo­k, Vitrazoslav Hronec, Jan La­­báth és Miroslav Demák olvasott el verseiből. Magyar nyelvű t'''■•til­tásban Soltis Lajos, az Újvidéki Színház színésze mondta el őket A könyvbemutatót az újvidéki Népkönyvtár és a Forum Könyvba­rátok Köre szervezte. (LAZURICS Anna felv.) KUPUSZÍNA Július 4-éig adják át rendelítésének az­ új iskolát és a?, óvodát? Ha nem jön közibe valamilyen előre nem látott akadály, az apa­tini Marko Orešković Építővál­la­­lat dolgozói tartják magukat ígé­retükhöz, befejezik az utakat, a még megmaradt apró-cseprő mun­kákat, akkor július 4-én adják át rendeltetésének az új kupuszinai óvodát és az iskolát. Ennek érdekében meg kell gyor­sítani a munkálatokat, különösen az iskola környékének rendezését. Kupuszinán már készülődnek a falu eddigi történetének egyik legnagyobb eredményére. Nem is csoda, hiszen egy-egy faluban leginkább 80—100 évenként szo­kott iskolaavatás lenni.

Next