Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)

1982-05-27 / 143. szám

1942. május 27., csütörtök MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS -13 A gyermekrajz-kiállítás díjazottjai Színvonalas előadásokat hozott a Májusi Játékok első versenynapja . A Má­jusi Játékok nagy jelen­tőségűek a szépérzék felalakításá­­ban, az irodalmi, a zenei és a kép­zőművészeti alkotások megközelí­tésében, a gyermek kritikai érzé­kének fejlesztésében. A 25. évfor­duló alkalom arra, hogy értékel­jük a megtett utat, de ennek ered­ményétől függetlenül már most megállapíthatjuk: a továbbiakban is arra kell törekedni, hogy bizto­sítsuk legkisebbjeink gondtalan, örömteli gyermekkorát. Erre nagy­szerű lehetőséget kínál a májusi játékoknak a kis színjátszók tarto­mányi­­seregszemléjének tovább­­bővítése — mondta egyebek között május 25-én elhangzott, megnyitó beszédében Lárai Károly, a becsei községi képviselő-testület elnöke és a megnyitó ünnepség hangula­ta, valamint az első versenynap lényegében az ígéret beváltását is jelentette. A szervezők és a vendég­látó város valóban igyekszik min­dent elkövetni, hogy az ideérkező kis színjátszók és vezetők jól érezzék magukat, élményekkel gazdagodva térjenek vissza környezeteikbe, a kis színjátszók ped­ig ennek fejé­ben maradandó élményben része­sítik az előadásokat végignéző társaikat, bemutatva nekik több hónapos, szorgalmas munkájuk gyümölcsét. Jubileumi szemléről lévén szó, a megtett út elemzése mellett a szor­galmas, önfeláldozó, öntevékeny mun­k­a értékelése sem maradhatott el. A becsei községi képviselő-tes­tület házigazdaként 25 magánsze­mélynek és 4 munkaszervezetnek ítélte oda a községi emléklapot, a májusi játékok szervezéséhez való messzemenő hozzájárulá­sért. Ezen­kívül a májusi játékok tanácsa 43 személyt, 25­­intézményt és társul­t­­munka-alapszervezetet részesített elismerésben. Három személyt rangos kitüntetésre terjesztettek fel. A gyermekszínjátszók sereg­szemléje mellett az idén is meg­szervezték az óvodásszínjátszók szemléjét, amely igen tömeges volt. A tartomány 8 községéből 15 jutott el Becsére, és szerbhorvát, magyar és ruszin nyelven mutatta be az előadásokat. Ennél a kor­osztálynál eltekintettek a rangso­rolástól, a látott előadások szín­vonala viszont azt bizonyítja, hogy az ötlet kiváló volt, a szépre való nevelésit valóban a legkisebbeknél kell elkezdeni. Ehhez nagyszerű módon járul hozzá ez a rendez­vény. A májusi játékok egyik kísérő rendezvényénél a színház világot ábrázoló gyerm­ekrajz-kiiál­lítá­snál már megszületett az értékelés. A tartomány terület­éről 51 iskolásból 2201 alkotás futott be, és ebből 334-et talált kiállításra alkalmas­nak a neves tartományi szakembe­rekből összeállított bíráló bizott­ság. Az­­alkotásokat négy ágazatra osztották, és a legjobbakat esze­rint jutalmazták. A színpadi maszk kategóriában az első díjat Töredi Attila, a kulai Petőfi brigád Általános Iskola ha­todikos tanulója érdemelte ki. Második Siniša Vuleta, a becsei Sever Djurkic Általános Iskola ta­nulója. Harmadik Boján Gaitarié, a Sremska Mitrovica-i Slobodan Ba­jic — Paja Általános Iskola ta­nulója. A színpadi jelmez kategóriában Kolana Lovrié az újvidéki Vasa Stajn­é Általános Iskola tanulója lett az első. A második díjat Du­sán Subotički, a Djordje Natoše­­vic, a harmadik díjat pedig Buj­dosó Erika, az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója érdemelte ki. Színpadi képtervéért az első díjat Lola Djokic és Jasna Daric veter­­niki tanulók együttes alkotása ér­demelte ki. Második Dunja Babin, az újvidéki Djordje Natošević, harmadik Ljiljama Dejanov, a Va­sa Stajic Általános Iskola tanuló­ja. A bábkészítésért egyenrangú díjakat osztottak ki, ezeket Mirja­­na Prodanovic és Jasenka Sovilj stepannovicevói, Nikola Ninkov és Vesna Kuzmanovic újvidéki, vala­mint Rada Kopanja veternijei ta­nulók érdemelték ki. Az első versenynap igen szín­vonalas szini előadásokat hozott, az újvidéki Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület, a horgos: Októ­ber 10. Általános Iskola, az apatond Zarko Zrenjanin iskola, a becsei Petőfi Sándor iskola és a janika­­hídi színjátszók mutatkoztak be, este pedig neves vajdasági írók és költők közreműködésével volt iro­dalmi est. Ma további négy előadás van műsoron, a túrjai, szabadkai, hód­sági és novai gyermmekek közremű­ködésével, este pedig a zrenjanini Toša Jovanović népszínház ven­dégszerepel. LAJBER György Befejeződött a cannes-i nemzetközi filmfesztivál Tegnap este befejeződött a 35. cannes-i nemzetközi filmfesztivál. A bíráló bizottság az Aranypál­mával Costa Gavras Eltűnt és Yilmaz Güney Üt című alkotását egyenrangúan tüntette ke. (Tanjug) KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK Kádertervezés, egységes tan­terv — Nem gyakori eset, hogy egy mérnök elhagyja a gyárat, és pe­dagógusi munkát vállal. — Négy évig a kendergyárban dolgoztam, az pedig köztudomású, hogy a kenderipar hosszú időn át alig fejlődött valamit, így én is igyekeztem megfelelőbb mun­kahelyet találni, s 1976-ban el­hagytam a gyárat — mondja SÜ­TI Erzsébet, a zentai középiskola pedagógusa. — Bizonyos szem­pontból előnynek számít, hogy üzemből kerültem az iskolába, mert megismertem a termelést, majd az oktatást is. Persze, arra is emlékszem, milyen volt akkor a kádertervezés, ha kérték a gyár­tól az adatokat, hogy mennyi­re milyen képesítésű szakemberre lesz szükségünk, természetesen el­készítettük, anélkül, hogy ismer­tük volna a szükségletet. Igaz, ez a gyár bizonytalan helyzetben volt, azzal is számoltunk, hogy felszámolják... — A Szerb Kommunista Szö­vetség IX. kongresszusán is ha­sonló témával foglalkozik felszó­lalásában ... — Igen, remélem, felszólalhatok a megfelelő bizottság ülésén, amely az oktatási kérdésekkel is foglal­kozik. Néhány fontos kérdésre szeretnék rámutatni. Mivel a ká­dertervezéssel kezdtük, folytassuk is talán azzal. Zentai talpa­sztalat alapján mondhatom (bár úgy tu­dom, a tartomány többi községé­ben is hasonló a helyzet), még mindig nem alakult ki megfelelő kapcsolat az iskolák és a társult munka között. Néhány fémipari munkaszervezet, valamint a tex­­tilgyár és a mi iskolánk között jó az együttműködés, de ezek mind olyan munkaszervezetek, amelyek káderhiánnyal küszködnek. Álta­lában akkor kérik egy-egy szak megnyitását, amikor már szükség volna a szakemberekre. Mindez arra utal, hogy nincs hosszabb távra szóló kádertervezés. Remél­jük,­­ hogy a jövőben, amikor a községi érdekközösségek veszik át­ a szakirányú oktatás irányítá­sát, megnövekszik a társult mun­ka érdeklődése. Az egységes kö­zépiskolával kapcsolatban ugyanis számos kérdést rendkívül alapo­san megvitattak a küldöttek, amit csak azzal tudok magyarázni, hogy ez a középiskola a község hatáskörébe tartozott. — Felszólalása egyéb kérdése­ket is felölel. — Mindannyiunk számára is­mert, hogy a tanulók, akik Vaj­daságban fejezik be a középisko­lát, nem iratkozhatnak be ugyan­olyan feltételekkel mindegyik tartományon kívüli egyetemre, főiskolára, mint akik az ottani kö­zépiskolában diplomáltak. Ezt a kérdést úgy tudnánk megoldani, ha országos szinten egységes tan­tervet készítenénk, így minden középiskolát végzett tanuló ha­sonló tudást, ismereteket szerezne. Rendkívül jelentős ez a kérdés, sürgősen meg kell oldanunk. — Az elmondottak mellett az anyanyelvi oktatás kérdését emel­ném ki. Zentán ilyen probláma nincs, minden tanuló anyanyelvén fejezheti be a középiskolát. Más vajdasági községekben azonban előfordul, hogy a harmadik és a negyedik osztályban már nem ta­nulhatnak anyanyelvükön a ta­nulók. Persze, nemcsak a közép­iskolában kell nagyobb figyelmet fordítani erre a kérdésre, hanem az egyetemeken is bővíteni kelle­ne az anyanyelvű oktatást — mondta Sóti Erzsébet, SZKSZ IX. kongresszusának zentai kül­dötte. fj. Sóti Erzsébet Nemzetiségi iskolák szemléje Baranyában Szombaton és vasárnap tartják meg Baranyában a horvátországi nemzetiségi iskolák szemléjét, amelyen részt vesznek a horvát­országi szlovák, olasz, magyar, cseh, ruszin és ukrán nemzetiségű iskolák képviselői, valamint a bácskertesi, a lendvai és a buda­pesti vendégek. A találkozó rész­vevőinek szemléjét Laskán és Vö­rösmarton szervezik meg. A sportversenyeket a dárdai sport­­csarnokban bonyolítják le, a Ka­­tinai Győzelem emlékműnél pedig nagy történelemórán vesznek részt a tanulók. A mintegy 300— 400 személyes rendezvényt a köz­­társasági,­­ a községközi, illetve községi oktatásügyi intézmények szervezésében a köztársasági ok­tatásügyi érdekközösség és a pél­­monostor községi általános oktatá­si érdekközösség védnöksége alatt tartják. M. V. Fruska gora-i írótalálkozó Az eszmei és esztétikai mércék­ről, valamint az irodalmi mű ér­tékelésének módjáról szervezett tanácskozással tegnap délelőtt Cor­­tanovein megkezdődött a VIII. Fruska gora-i író­találkozó, a vaj­dasági írók hagyományos rendez­vénye. A részt vevő alkotók, akik kö­zött valamennyi nemzetünk és nemzetiségünk képviselői jelen voltak, hangsúlyozták annak fon­tosságát, hogy a műbíráló helyesen értelmezze és tolmácsolja az iro­dalmi alkotás, a szöveg eszmei tar­talma és formája, stílusa, egyéb esztétikai ismérve közötti eltép­­hetetlen szálakat. Megérteni ezt a kapcsolatot egyben azt is jelenti, hogy mérvadó, igazi ítéletet tu­dunk mondani az irodalmi műről, a szerző szándékáról, különöskép­pen pedig a mű úgynevezett üze­netéről. A tegnap délelőtti tanács­kozáson egyébként a Vajdasági íróegyesület több belgrádi, zágrá­bi és szarajevói vendége is felszó­lalt. Mai összejövetelükön a találko­zó részvevői Djura Jakšić irodal­mi és festőművészi munkásságáról emlékeznek meg, e sokoldalú al­kotónk születésének 150. évfordu­lója alkalmából. A háromnapos Fruska gora­d rendezvény kereté­ben egyébként több író-olvasó találkozót tartanak a környéken. (LAZUKICS Anna felv.) A színházi plakát nemcsak hívogató-csalogató szerepet tölt be, hanem emlékeket is raktároz, dokumentálja az előadások jelleg­zetes vonását, és magán viseli szerzője személyes affinitását — dr. Dojana Radojkovic, a belgrádi Iparművészeti Múzeum igazga­tója megnyitó beszédét mondja. Színház!« a!lií­ránk serkentője (Folytatás az 1- oldalról) a közönségtől az összes többi mű­vészeti ágnál jóval inkább függő ágban.” A Szerija Játékok a Jugoszláv Könyvkiadók és Könyvkereskedők Ügyviteli Szövetsége, valamint a Nemzetközi Színháztudományi In­tézet védnöksége alatt megnyílt triennálén Dorian Sokolić, a Já­tékok igazgatója a következő ki­­adóházaknak adta át a díjakat: a színházi szakirodalom folyamatos gazdagításáért a frankfurti Suhr­­kamp Verlag részesült aranypla­­kettben; a sokrétű színházi szak­­irodalom kiadásáért a torinói Giulio Ein,audit díjazta aranypla­kettel a zsűri, az alapvető fontos­ságú szakirodalom megjelenteté­sért a madridi Catedra kapott aranyplakettet, a műszakilag leg­szebb kivitelű könyvet pedig a pá­rizsi Bordás S. A. állította ki, ezért aranyplakettben részesült. A IV. hazai színházplakát-kiállí­­tást dr. Bo­jana Radojkovic, a belg­rádi Iparművészeti Múzeum igaz­gatója nyitotta meg. A kiállításra 45 alkotó 129 műve érkezett be. A színházplakát kategóriában a zsű­ri a ljubljanai Matijaž Vipotnik­­nak ítélte , oda az aranyplakettet a Karamazovokat hirdető és doku­mentáló munkájáért. Ezüstplaket­tet a zágrábi Boris Bućam kapott az Azt mondják, a bagoly valami­kor a pék lánya volt című elő­adáshoz készített plakátjáért. Bronzplakettben az újvidéki Ba­­­ráth Ferenc részesült a Bayer-asz­­pirin című monodráma plakátjá­ért. A színlap kategóriájába nem osztott ki díjat a zsűri. Este a Játékok versenyműsorá­ban elsőként Krieža Golgotáját adta elő a spliti Horvát Nemzeti Színház. Az alkotói nyugtalanság öröme A XXVIII. Szerija Játékok megnyitóján és hazánk összes más színházában tegnap este felolvasták Petre PALICSKO érdemes művésznek a Jugoszláv dráma napja alkalmából írt üzenetét. Eb­ből közlünk szemelvényeket: „Mindig örömmel töltött el az alkotói nyugtalanság a szín­házban, a megállás, a megülepedettség, a sablonok, s a manír el­leni küzdelem, ezeknek az öröklött, gátló erőknek az el nem fo­gadása abból a korból, amely a színház igaz lényétől idegen ele­mekkel kívánt színjátszást űzni; valóban, egész lényemmel izga­tottan lestem a művészetünk még ismeretlen területeinek, az új­nak a meghódítását (a modern színpadi kifejezés megszületését), éppen ezért mindig is elítéltem, ha valaki a korszerűsítést a sérte­getés palástjaként használja fel a színházban, s elítéltem a dilet­tantizmus tartósítására tett próbálkozásokat, a blöfföt és a szán­dékos ködösítést — azt a gyakorlatot, amely cérnán rángatott báb­bá degradálja a színészt, a színház tartópillérét; mindig is elle­neztem a színháznak igaz alkotói és felszabadító lényétől való el­­idegnítését. El nem idegenített színházra van szükségünk ma job­ban, mint bármikor. Úgy kell nekünk az el nem idegenített szín­ház, mint a mindennapi kenyér. A színház a kultúra gyújtópontja, s mint ilyen, Tito korsza­kának önérzetes tolmácsaként és kortárs­ alkotóként nemegyszer tett tanúbizonyságot magas fokú politikai és nemzeti öntudatról. Csak ilyen­­tevékenységgel teszünk eleget kötelességünknek és tesszük indokolttá alkotólétünket. Petre Pilicsko üzenetében hangsúlyozza: a Sterija Játékok megalakításától kezdve szélesre tárta kapuit nemzeteink és nem­zetiségeink összes ■színháza előtt, széles alapot nyújtva ezzel a kulturális vetélkedésre. A Sterija Játékok színpadán felvonulnak hazánk minden tájáról a színházak, a népek közti szeretetet mű­vészi alkotásokkal anyanyelvükön manifesztálva. Még egy bizo­nyítéka ez a népi forradalomban közös erővel kovácsolt testvé­riségünk—egységünk megbonthatatlanságának. És ezért egyszerű, őszinte indíttatású szavaim — üzeni Pilicsko — szolgáljanak a gaz­dag, viharos, gyönyörű misszióról és egyáltalán a színház, külö­nösképpen a mi színházunk történetéről való gondolkodás indí­tékául; szolgáljanak indítékul a színház jövője megvédésére szü­letett eszme körüli gyülekezéshez, segítsünk, hogy továbbra is hű tudjon maradni önmagához: az igazságot támogassa, amely gazda­gít, nemesít, szórakoztat, tanít, izgalomba hoz, mozgósít, gondol­kodásra késztet. Baráth Ferenc, átveszi a díjat a Sterija Játékok igazgatójától, Dorian Sokoliétól.

Next