Magyar Szó, 1982. június (39. évfolyam, 163-177. szám)
1982-06-23 / 170. szám
NAGY SZÍNÉSZEK Szilágyi Pál törő színész — Kántoráénak, I . Dérynének és Megyerinek országjáró pályatársa. 1793. szeptember 9-én született Pesten. Édesapja gombkötőmester volt. Hat gimnáziumot végzett, de az első egyetemi év után megelégelte a polgári jólétet, és a nemzet napszámosai, az úttörő színészek közé állt. Ezután nyomorúságos hónapok következtek. Játszik csűrben, pajtában ha nincs szállása, kulisszák között hál, ponyvával takarózik, ha a tető résein át rácsorog az esőre. De tetszik neki ez a nyomorúságos élet. Hiszi, hogy valamire viszi ezen a nehéz pályán. Haladni akar. Később, hosszú évek után megjelent írásában olvashatjuk: „Vágytam megismerni a külföldi színházakat, rendszereket tanulmányozni” ... De saját költségén erre nem volt módja. Később, amikor bevonult katonának, szolgált német, francia, lengyel földön és Olaszországban, ahol mindenütt kapcsolatot keresett a színészekkel, színházakkal. Részt vett a Napóleon elleni háborúban is. Hazatérése után külföldi tapasztalatait igyekezett felhasználni és sokban segítette a magyar színészetet fejlődésében. Mint színész sokoldalú, játszik drámában, vígjátékban, az operákban tenorszerepeket énekel. Ha szükség volt rá, gitározott is. Művelt, intelligens ember, aki sokat segít a darabhiányon, fordít idegenből és ezzel is segítségére van a kezdő, úttörő magyar színészet fejlődésében. Később rendezői munkát is vállalt. Operákat is fordított, sőt maga írta le a partitúrákat és a magánénekesek kottáját, ő tanította be a művet. Ha komikus szerepben kellett fellépnie, mindig mértéktartó volt, nem bohóckodott, egyszerű természetességgel alakított feszes pedáns figurákat, jószívű szolgákat, vagy hidegvérű angolokat, de kiváló volt a népszínművek epizód szerepeiben is. Ízes beszédével hódította meg a nézőket. Az 1820-as évek végén elhagyja a Pesti Magyar társulatot és a Kassai Dal és Színjátszó Társasághoz szerződik. Itt kovácsolódik össze egy kitűnő színészi együttes Dérynével, Szentpéteryvel, Barthával, Udvarhelyivel, Megyerivel, Telepivel és a többi neves úttörővel. Az ő múlhatatlan érdemük, hogy4 magyar nyelven először került• * színre Shakespeare Lear király című műve, valamint ők mutatják be Katona József fiatal magyar író Bánk bán című tragédiáját, amelyben Szilágyi Pál a legelső Tiborc az országban. Ebben az időben már elismert vezető színész, vagy ahogy abban az időben nevezték, „vezértag". A rendezésen kívül vállalta a titkári teendőket is. Rátermettsége, pályaszeretete sokban segítette a színészet fejlődését. A Kassai Dal- és Színjátszó Társaság nyaranta lerándult Erdély fővárosába, Kolozsvárra néhány heti vendégjátékra. Itt Szilágyi beleszeretett egy ragyogó szépségű székely lányba, a torboszlói Bereczky Juliannába és feleségül vette. A budai német színház 1835-ben megbukik és megtörténik az a csoda, hogy a helyiség bérletét, a Karmeliták nagytermét ezúttal először magyar színészek, a Kassai Dal- és Színjátszó Társaság kapja. Szerződésük 1837 tavaszáig szól és remény van arra, hogy addig elkészül a Pesti Magyar Színház, amelyet csak három évvel később keresztelnek át Nemzeti Színházzá. Szilágyiék Budára költöztek, de ekkor már a család négy tagú volt, mert közben lányuk Lilla, után megszületett fiuk Béla is. Szűkös körülmények között tengették napjaikat, mivel az új színház építése elhúzódott. Végre elkövetkezett a megnyitó előadás 1837- ben. A megnyitó darabban egy főkamarást játszott, Vörösmarty allegorikus előjátékában pedig ő volt az Éhhalál. Szigligeti emlékiratában így ír róla: „Választékos külsejével nagyon törődött, naponta borotválkozott, kiadhatta volna magát akár angol lordnak is, mert alakja, magaviselete megfelelt ennek”. És azt is írta róla: „Nem játszott hősöket, de hőse volt a darabnak”. Att kiváló alakításokat nyújtott. Kora társainál szerencsésebb volt, •* ^ mert nem kényszerült agg napjait nyomorban, koldus módra eltölteni, mint azok legtöbbje, mivel népes családjának körében — mint a Nemzeti Színház első nyugdíjasa — még évekig élvezte unokái, gyermekei szeretetét. Meghalt Pesten, 1874. június 19-én. GARAY Béla FOSZLÁNYOK Helyi járulékból kellene megjavítani az egymás szívéhez vezető utakat. A termelőmunka előnyeiről ne az tartson előadást, aki aktákat termel. Ha drágul is a piac, az író mindig talál olcsó témát. A ravatalon derül ki, hogy mégis jó ember voltál. A bányamunkát főleg a kályhatulajdonosok értékelik nagyra. BOGDÁNFI Sándor 2. oldal KIVÁNCSIAK KLUBJA CI Mikor jelentkezett először az újvidéki egyetemmel kapcsolatos óhaj? (1774-ben. Elődeink jogtudományi, bölcsészeti és teológiai főiskolát szerettek volna nyitni.) Ci Az Aranka Adával szemben, Pádénál ömlik a Tiszába. Ez a meder egykor más folyónak adott helyet. Melyiknek? (A Marosnak.) ф Hány zombori küzdött a zentai csatában 1697-ben a török ellen? (ötszáz. Talán ezért is van Zomborban a zentai csatát megörökítő festmény.) C Hány kilométeres a péterváradi erőd föld alatti folyosóinak hálózata? (16 kimes, de csak egy szakasza járható be.) ф Kínában már 2500 évvel ezelőtt rendszerbe foglalták a nevelés tartalmát. Ki volt az a filozófus és pedagógus, aki ezt a munkát elvégezte? (Kung Fu-cse, azaz Konfuciusz, aki az ősök és a szüleik tiszteletét, az alattvalói hűséget és engedelmességet tartotta a legfontosabb követelménynek.) # Hány írásjelet kellett tudnia az óegyiptomi írnoknak? (Legalább ötszázat az egyszerű szövegekhez, a bonyolultabbakhoz pedig négyezret.) Kb. négyezer évvel ezelőtt hogyan biztatták fiaikat tanulásra az uralkodó osztályt kiszolgáló és kiváltságos egyiptomi írnokok? („És lásd: nincs foglalkozás, ahol ne lenne felügyelő. Csak az írnok foglalkozása jó, hiszen ő maga felügyel másokra.”) Ф „Sem úszni sem írni nem tud.” Mit jelentett ez a véleményezés az ókori Athénben? (Az ilyen embert teljesen műveletlennek tartották.) ф Kiknek a kezébe akarta adni az állam kormányzását Platón, az ókori görög bölcs? (A rendkívüli képességű, húszéves koruktól harmincöt éves korukig különleges szellemi nevelésben részesülő filozófusokéba.) ф Nagy Sándor, a világhódító macedón uralkodó nevelője Arisztotelész volt. Minek tekintette ez a tudós a rabszolgákat? (Beszélő szerszámoknak.) # „Jól művelt nemzeteknél naplopó embereket és erős egészséges koldusokat nem tűrnek meg, s ilyenek, nincsenek is; minden állam rendben tartja polgárait, és gondoskodik szűkölködőiről.” Ki szerette volna ilyennek kiépíteni a társadalmat 1650-ben? (Jan Amos Komensky, a jeles cseh pedagógus.) SCHUMACHER József ШШ * jGl. Љ $ 1 E HETI MONDOLATUNK: Ш јЛ Ш I Í7 n Nem irtják a szúnyogokat. Taff Ja ЉГШНаАШ M A’ K (1 Ián abban reménykednek, hogy öngyilkosok lesznek. A világ 5 sarkából TISZTÁBB SZALONOKÉRT TEL AVIV Izrael jobbat nyújt, aztán még rosszabbat. GENF A leszerelési bizottságban a tárgyaló felek teljesen egyetértenek abban, hogy a másik fél szereljen le. ADDIS ABEBA Tarthatatlan az, hogy a gazdag országot, a gazdagságukat őrzik, a szegények a szegénységüket. WASHINGTON A fegyvergyárosok szerint amióta a leszerelési tárgyalások folynak, sokkal jobban megy az üzlet. LONDON A brit kormány továbbra is az erős kéz és gyenge fej politikáját folytatja. B. SCRIPTOR A dohányzás ellen mindenki úgy küzd, ahogy tud. Vasúton, buszon például nincs hamutartó (Vagy nem ürítik.) Ezen segít most egy élelmes báznixmen. Zsebhamutálcákat gyárt tetszetős formában, luxus és meteszett műanyag kivitelben. Ez a mini hamuraktár a feledékeny házigazdák esetében is beválik, akik már csak akkor kapnak észbe, ha ötcentis hamuval végez akrobata mutatványt a boldogtalan vendég, s a perzsaszőnyeg visítozni kezd. Olykor ott is eleve, de olyan kerámiai csoda, kristályüveg, porceláncsipke, hogy blaszfémia összemocskítani. Látszik, hogy még nem volt egymás fejéhez vágva, csak arra szolgál, hogy az örökhagyókat evokálni lehessen. Ilyenkor a zseb-pepelló pakfont ér (de mondhattam volna aranyat is). A szenvedély leküzdése meghatározatlan időre elhalasztva, vidám pöfékelés és nincsen „csikk előttem csikk utánam”. Leleményesek e találmány előtti időkben gyufaskatulyát használtak erre a célra. Sajnos, ennek a tetszetős stílnek az öngyújtó vetett véget. (Az öngyújtónak meg majd a benzinhiány, de addigra már lézerrel gyújtunk rá a szalonra... helyesbítek: szalonban.) Úriember tehát saját zsebébe szemetel. Azon mélázom a nagy bagósok utcai viselkedéséből ítélve hogy fel kéne találnom a zsebköpőcsészét. De mikor fog nekem ilyesmi eszembe jutni?! KÖPÉ TŰNŐDÉS (CCCVII.) ... amíg az ésszerűtlen beruházásokat előidéző felelős-felelőtlen személyek ma másokat leckéztetnek e jelenségek káros voltáról; ...amíg a zrenjanini község polgáraival az illetékesek utólag közlik, hogy tulajdonképpen milyen munkák elvégzésére szavaztatták meg velük a helyi járulékot; ...amíg a pénzeszközökkel és hatalommal rendelkező érdekközösségekbe belépő 46 000 gazdasági szakember visszamegy a gazdaságba; s ...amíg Djordje Balašević megkomponálja a jugoszláv labdarúgó-válogatott indulóját, amelynek pattogó ütemére eminens játékosaink időnap előtt könnyedén lépkednek le a repülőgép lépcsőfokain. ...addig eltűnődöm azon, hogy Miljan Miljanic szövetségi kapitány a spanyol—jugoszláv mérkőzés előtt az újságíróknak magabiztosan kijelentette: „Ez a város (Valencia) nekem mindig szerencsét hozott, sohasem kaptam ki, sem a Zvezdával, sem a Real Madriddal.” (Ja kérem, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik!) PAPP Gábor BÖKVERSEK RÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ Elmaradt a találkozó, Úgy esett a csorba, Az olvasó nem jelent meg, Kávéért állt sorba. EGY ÉRTEKEZLET ZÁRADÉKA A hibákat megtaláltuk, Tudjuk, ki követte el. Legközelebb arról döntünk, Hogy ki miért nem felel. A ROSSZBAN IS VAN JÓ Véget ért az értekezlet. Oly üres volt, oly csodás. Még az a jó, hogy a szóvirág nem igényel locsolást. NOTHOF Károly THALIA ▲ A színház hű bérletese kéréssel fordult a színház szervezőjéhez. A következőket mondta: — Én is igényt tartok valamilyen díjra. A szervező felvonta a szemöldökét. ■— Milyen díjról van szó? — Én voltam a város legbátrabb polgára. — Hogyhogy? — Minden előadást végignéztem .. . Љ. Több művészünk mostanában monodrámával próbálkozik. JÓNÁS GABRIELLÁTÓL megkérdeztük: — Miért vállalkozott monodráma bemutatására? A válasz: — Szeretek biztosra menni. — Nem értjük. — Ha monodrámát adok elő, akkor nem kell félnem, hogy a partner nem ad végszót. ▲ Megtisztult egyik jó hírű színházunk. Megkérdeztük a takarítóasszonyoktól: — Jól fog a seprű, nem igaz? A válasz: — Dehogy. Az előcsarnokot a színházba érkező hölgyek felsöprik az estélyi ruhájukkal. POPRISCSW 15. oldal