Magyar Szó, 1982. szeptember (39. évfolyam, 255-269. szám)

1982-09-29 / 268. szám

3 DUNATÁJ 1982. szeptember 29., szerda __­­________________________________________________________ ...... .......................___________—3^—,n—IKji Jm III— rf Dallal, lánccal Kórógyon át Megtartották a horvátországi nemzetiségek folklór­­szemléjét Vasárnap ragyogó időben meg­tartották a horvátországi nemze­tiségek hagyományos folklórszem­léjét. Ezúttal Kórógy, a szlavóniai kis magyar falu vállalta e jelen­tős rendezvény megszervezését a Horvátországi Magyarok Szövet­ségének segítségével. Az idei folklórszemlére hét né­­pitánc-együttes zenekarral, vala­mint öt kórus jelentkezett Bara­nya és Szlavónia területéről, köz­tük a horvátországi csehek és szlovákok, valamint a horvátor­szági ruszinok és ukránok szövet­ségének táncegyüttese. Vendég­ként a hosszúhetényi népi együt­tes is részt vett Magyarországról. Az ünnepséget­­ a csákováci Testvériség,Hegység Művelődési Egyesület fúvószenekara nyitotta meg ■ térzenével, majd pedig a szemle részvevői felvonultak a falu főutcáján dallal, tánccal, ze­nekarok kíséretében. A falu és a helyi közösség ne­vében DÖME Dániel és LEBÁR Lajos köszöntötte a vendégeket, köztük Ivica FEKETÉT, a Hor­­vát Szábor nemzetiségi bizottsá­gának elnökét és titkárát, Bozo VUKOBRATOVICOT, SZLOBO­­DA Jánost és TRÖSZT Sándort, a­­ HMSZ elnökét és titkárát, va­lamint a társadalmi-politikai ve­zetőket. Az ünnepség szervezéséből sze­repet­­vállaltak a faluban működő szervezetek, valamint az Ady Endre Művelődési Egyesület, amely élve a helyzeti lehetőségek­kel, gyűjtést szervezett a faluban, s GYURKOVICS Hunor festőmű­vész segítségével, szakvélemé­nyével megnyitották Kórógyon is a helytörténeti múzeumot. A gyűjteményt két helyiségben osz­tották el, s a művész szavai sze­rint még nem teljes ugyan, mégis az elrendezésnek köszönhetően szépen tükrözi a falu 800 éves életének alakulását. A folklórszemle délutáni prog­ramjában a művelődési egyesüle­tek tánc- és énekkarai 5—8 per­ces műsoraikkal mutatkoztak be a közönségnek a kórógyi művelődé­si házban. M. V. FŐHERCEGLAK Szerbiának dolgozik a szerszámgépgyár A főherceglaki szerszám- és föl­szerelésgyár újabb megrendelést kapott. A Gavrilovic húskombinát számára négy sertéstenyészállat­­telepet épít és szerelnek föl a leg­korszerűbb követelményeknek megfelelően. A munka értéke mintegy 60 millió dinár. Ezenkívül a bori gyáripari és mezőgazdasági kombináttól is kapott megrende­lést, hízómarha tenyésztelepet épít 10 millió dinár értékben. M. V. Közönségriasztás a zom­bori Kásásban Egy elmaradt előadás nyomasztó utóhatásai A doroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület újonnan ala­kult ifjúsági szakcsoportja 1982. szeptember 18-ára, szombat estére vendégszereplést kötött le a zom­bori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület amatőrszínpadán, a patinás Kaszinóban. A zombori egyesület is nemrég éledt újjá, így magától értetődőnek látszott egy baráti közeledés, ezúttal a dorosz­­lóiak vendégszereplésének formá­jában. Minden szépen indult: szokásos hírevezés a doroszlóiak szervezé­sében, plakátokon, sajtóban, rá­dióban. A Kaszinó tiszteletdíjas ügyvezető titkára vállalta a jegy­­árusítást és­­ a hatáskörébe tarto­zó egyéb szervezési teendőket. És maradt minden ennyiben. Illetve szombaton délelőtt a doroszlóiak kaptak még egy szűkszavú tele­foninformációt: „Érdeklődés hiá­nyában az előadás elmarad.” . Némi utánjárással azonban meg­tudható, mi is rejlik a letaglózó visszautasítás mögött. Már az is felettébb érdekes, hogy szombat délelőtt biztosan állítható, nincs érdeklődés az estére kitűzött elő­adás­ iránt. Megértésre vagy köz­vélemény-kutatásra alapozódott a biztos információ? A másik: nem várható el egy jegyárusítótól, hogy erőnek erejé­vel berángassa az érdektelen kö­zönséget az utcáról, hogy min­denáron közönségtoborzóként lép­jen fel, de, hogy lemondó legyin­téssel fogadja a jegyet váltani kí­vánókat és eltanácsolja őket azzal a megindoklással, hogy „eddig még alig adtam el pár széket”, ez felfoghatatlan. Pedig ez történt, állítják a hoppon maradt nézők közül jó néhányan. A szombat esti előadásra igyek­vő közönséget pedig dizskózsival fogadta. Ez ugyanis valamivel töb­bet hoz a házhoz. Ami ismét meg­magyaráz valamit. Környékünk messze földön köz­ismert „Fogata”, amelyben a zom­­boriak is olyan nagyokat húztak a műkedvelés szekerén, erősen összefűzte tel a Vidék művelődési egyesületeit. A barátság és kultu­rális összetartozás láncán ezúttal egy láncszem megpattant. Szétsza­kadással talán még nem fenyeget. De tűrhetetlen, hogy személyes szempontok, egy ember pillanatnyi jó , vagy rossz akaratán múljon egy dicséretes ifjúsági szárnypró­bálgatás. Mert gondoljunk csak bele. A doroszlói fiatalok első ön­álló kezdeményezése volt ez a műsor. Nagy­­lelkesedéssel, ambí­cióval csinálták. A doroszlói be­mutató is sikeresnek mondható. A diákokból álló együttes tagjai más-más városokból­­ jártak haza próbákra, hogy továbbcsiszolgat­­va minél jobban megfeleljenek egy rengteg rangot adó zombori fellépésnek. Ők akár öt nézőnek is bemutatták volna produkcióju­kat. A tisztelt zombori közönségtől a szíves elnézéskérés nem a mi fel­adatunk, és ha ez egyáltalán vi­gasz , nem a doroszlóiakon mú­lott. PUSZTAI Lajos Maris néni küzdelmes élete Maris néni ül a gangon, körü­lötte bíborszínű füzérek, orvosi szemmel C-vitamin-halmaz, az ínyencnek a halászléhoz nélkülöz­hetetlen csípős íz, az asszonynak, aki egyedül van, munkát, mérhe­tetlen energiabefektetést jelent a több száz füzér paprika. Maris néni megnyugodott. Csak erő és egészség legyen, a megélhe­tés is meglesz. — Sokat küszködtem a gyere­kekkel. A férjem elment a front­ra, aztán fogságba került, sokáig nem jött haza. A lányommal jár­tuk a vidéket, ott dolgoztunk, ahol munkát kaptunk: gazdaságban, a gépnél, a szövetkezetben. Nehéz idők voltak. A lányom dolgozni ment, én meg a gépen voltam. Másnak hozták az ebédet, nekem nem volt ki, és nem volt mit. Azért csak kínlódtunk valahogy. A háború évei nekünk szörnyűsé­gesebbek voltak, mint másnak. Hol itt dolgoztunk, hol ott éhbérért. A cukorfejadagot egyikünk se kap­ta. A lányomért nem kaptam, mert az majd megkeresi, a fiamért nem kaptam, mert ő is dolgozik. Mit is szólhattunk volna, semmit. Amikor megjött az uram­, már lakodalomra készülődtünk, elha­lasztottuk. Aztán tavasszal roep­­tartottuk a lányom esküvőjét. Ő elment, de én az urammal sehogy sem jöttem ki. Végül úgy döntöt­tünk, hogy elválunk. Eladtuk a házunkat, elosztottuk az árát, ab­ból vettem ezt a kis házat. A föl­­decském is gyarapodott. Hol el­adtam, hol vettem nagyobbat, így gyűlt össze két hold. Azon kezd­tem gazdálkodni. Már nem men­tem napszámba, a magamét csi­náltam. Elkezdtem piacolni, azért csak jött valami mindig. Hol ezt, hol azt javítottam a házon. Apró­jószágot tartok, régebben , disznót is hizlaltam, de most, hogy egye­dül vagyok, minek? Van barom­­fim, ami nekem kell, megterme­lem, amit megkívánok, megszer­­zem. Nem vonok meg magamtól semmit, de tudom tartani a mér­téket. Nem flancolok, egyszerűen járok, ahogy illik. Maholnap hetvenéves leszek, de azért csak dolgozok, mert élnem kell valamiből. Nem akarok a gyerekek nyakára menni, amíg csak bírom magam. Bizony, azért minden nap meg kell harcolnom az élettel. Estig már elfáradok. M. V. A Gyöngyösbokrétával álmodom GELLÉR Zoltán 52 éves dorosz­lói tanító munkája mellett immár 30. éve tevékenykedik a helyi Mó­ricz Zsigmond Művelődési Egye­sületben. Feleségével, Veronkával, aki szintén tanító a helyi iskolá­ban, időt és fáradságot nem kí­mélve dolgoznak a Gyöngyösbok­rétával. A folklórtevékenység ve­zetéséért és a sok-sok siker el­éréséért Veronka pár évvel ezelőtt A művelődés szikrái elnevezésű díjat kapott, Gellér Zoltán pedig az idén kiérdemelte a Júliusi dí­jat. — Mely fellépésekre emlékszik a legszívesebben? — Nehéz határokat vonni a fel­lépések között, egyformán örülök akkor is, ha Doroszlón, vagy a környező falvakban, s ha netán külföldön lép fel az együttes. A 30 év alatt felléptünk Belgrád­­ban, Zágrábban, Dubrovnikban és sok más helyen. A legszebb élmé­nyünk az volt, amikor a Titovo Uzicei fellépés alkalmával a do­roszlói tánccsoport adta át Tito elvtársnak a vajdasági lisztből sült kenyeret. Legnagyobb sike­rünket az 1979-ben Rumán meg­rendezett folklórtalálkozón értük el, aranyérmet kaptunk. Szorosan együttműködünk a zombori Vla­dimir Nazor Művelődési Egyesü­lettel. Több közös fellépésünk volt, például a nyugatnémetor­­szági Gagenauban, az ott dolgozó honfitársainknak adtunk elő tán­cainkból és dalainkból.­­ Bizonyára értesült róla, hogy a doroszlói művelődési egyesületet a zombori község októberi díjára javasolták. — Igen, hallottam róla, s fele­ségemmel együtt, csakúgy, mint a többi doroszlói polgár, nagyon megörültünk. Ez az elismerés —­ ha megkapjuk — mindazoknak az érdeme, akik az egyesület csak­nem 45 évi fennállása óta hozzá­­járultak a kultúra fejlesztéséhez, hagyományaink ápolásához, illetve megőrzéséhez. A nyilvános elisme­rés újabb lendületet ad munkánk­hoz. E­l sem tudjuk képzelni az életünket a Gyöngyösbokréta nél­kül. Kórógyi arcélek A két világháború közötti és a felszabadulás utáni évekbeni fej­lett volt Kórógyon a műkedvelés, a műkedvelési élet. Sajnos, erről már csak múlt időben lehet be­szélni, így mondja a 70 éves Sze­keres Pál is, a kórógyi színjátszás köztiszteletben álló veteránja. Pali bácsi szereplőként sok éven át állt a műkedvelő színjátszás szolgálatában. Az első színdarabot Kórógyon a szentlászlóiak mutat­ták be a húszas évek derekán. De­zső Dávid kocsmárosnál, a cséplő­gépek elhelyezésére szolgáló tágas fészer alatt, telt ház előtt adták elő a A falu rossza című népszín­művet. A későbbi években, mikor 1927-ben Kórógyon is megalakult az önkéntes tűzoltótestület, hama­rosan színielőadást szervezett. Az első előadásra a kórógyi iskolában került sor. A színdarab címére már nem emlékszik, de tudja, hogy Miskolci Mihály, Miskolci József, ifj. Péter Mihály, Gajnok Kuruc Ágnes és mások voltak a szerep­lői. Ők voltak Kórógyon az első színjátszók. Később, pelyhes álló legényként ő is bekapcsolódott a munkába. A bolondokháza című színdarabban debütált, a későb­biekben, a színre kerülő darabok­ban mind fontosabb szerepvállalá­sa volt. Íme, mit mond Pali bácsi az akkori m­űkedvelésről. Nekem úgy tűnik, hogy ab­ban az időben valahogy összetar­­tóbb, egyakaratúbb volt a falu fiatalsága, s ezért könnyen tanul­hattuk a szebbnél szebb színdara­bokat. Az elég rozoga nagykocs­mában adtuk elő a különféle mű­fajú darabokat. Mindig telt ház előtt léptünk fel, nagy volt a zsú­foltság, gyakran meg kellett is­mételni egy-egy darabot. Mozgalmasak, hangulatosak vol­tak azok a téli esték, a próbák, a lelkesedés, lángolás izgalmai... Szinte együtt készülődött, együtt lélegzet­­tt: egész fain. Hálás is volt érte a közönség, mert hát ak­koriban nem is volt nagyon más szórakozási lehetőség. Mikor a „színházzá” varázsolt nagykocsma alkalmi színpadán, a közönség ízlésvilága által­­megha­tározott népi színjátékokban, szín­darabokban felcsendült a dal, per­dült a tánc, a fel-felzúgó tapsvi­har jelezte a sikert, az volt mun­­kánk, jutalma. Mi szívügyünknek tartottuk a hagyományőrzést, a­ műkedvelést és így a szűkös kö­rülmények ellenére is szép sike­reket értünk el. Szép számú mű­kedvelő gárdánk volt, tagjainak több mint a fele, sajnos már nem él. Műkedvelő éveimben kellemes élményekben is volt részem. Pél­dául a szentlászlói, a haraszti és más falusi műkedvelőkkel nagyon szoros baráti kapcsolataink vol­tak. Sok környező falu volt sike­res szerepléseink színhelye. Más falvakba fogatos kocsikkal men­tünk szerepelni. Kocsin vittük a színpadi kellékeket, s magunk is kocsira telepedtünk. A lányszerep­lőket többnyire ölünkbe vettük, úgy utaztunk. Néha órákon át ko­­csikáztunk egy-egy szereplésünk színhelyére. Sajnos, ma már nem nagyon van érdeklődés a műked­velő előadások iránt, s ezért nem lehet ütőképes színjátszó gárdát összehozni. Talán ez, no meg a televízió varázsa, s a televízió ese­ményszámba menő színházi elő­adásai az okai, hogy már több éve szünetel a műkedvelő színjátszás- BENCZE Sándor Megkezdődik a munka aj zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületen Szeptember 20-án megtartotta a nyári szünet utáni első ülését zombori Petőfi Sándor Művelőd­é­si Egyesület vezetősége. Az üg ®,, POVAZSÁN LÁSZLÓ, az egyesü­­let, elnöke vezette. ,,, Megállapították, hogy az elmő évad eredményes volt, örvende­tesnek ítélték meg, hogy a szia­játszás fellendült, hogy megva­­kult a t­ánccsoport. A Hatos#®* hoz való csatlakozás is hozzáá­rult az elmúlt évad eredmény®.' hez. Tavaly sok fiatal kapcsoló­dott be az amatőrtevékenysel?D­e a vezetőség az idei évadban na­gyobb súlyt helyez a színvonal®. A javaslatokban elhangzott, hogy az egyesület műkedvelőinek­­ idén is részt kell venniük a H­­osfogat munkájában, és az­­?. évad szemléjén is. Javasolta , hogy a színjátszók idei repertorai­ján egyfelvonásosok, valamint z néi vígjáték is szerepeljen, tánccsoportra újabb feladatt várnak. a Elhatározták, hogy még e­bben hónapban felújítják a villanyi*31., zatot az épületben, továbbá kályhák és székek vásárlását­­­vasolták. Az elmúlt évad amatőr szerep­lői október 9-én közös meglesü­lésén vesznek részt, majd kiosz­ják az új szerepeket. BALÁZS László

Next