Magyar Szó, 1982. szeptember (39. évfolyam, 255-269. szám)
1982-09-29 / 268. szám
3 DUNATÁJ 1982. szeptember 29., szerda __________________________________________________________ ...... .......................___________—3^—,n—IKji Jm III— rf Dallal, lánccal Kórógyon át Megtartották a horvátországi nemzetiségek folklórszemléjét Vasárnap ragyogó időben megtartották a horvátországi nemzetiségek hagyományos folklórszemléjét. Ezúttal Kórógy, a szlavóniai kis magyar falu vállalta e jelentős rendezvény megszervezését a Horvátországi Magyarok Szövetségének segítségével. Az idei folklórszemlére hét népitánc-együttes zenekarral, valamint öt kórus jelentkezett Baranya és Szlavónia területéről, köztük a horvátországi csehek és szlovákok, valamint a horvátországi ruszinok és ukránok szövetségének táncegyüttese. Vendégként a hosszúhetényi népi együttes is részt vett Magyarországról. Az ünnepséget a csákováci Testvériség,Hegység Művelődési Egyesület fúvószenekara nyitotta meg ■ térzenével, majd pedig a szemle részvevői felvonultak a falu főutcáján dallal, tánccal, zenekarok kíséretében. A falu és a helyi közösség nevében DÖME Dániel és LEBÁR Lajos köszöntötte a vendégeket, köztük Ivica FEKETÉT, a Horvát Szábor nemzetiségi bizottságának elnökét és titkárát, Bozo VUKOBRATOVICOT, SZLOBODA Jánost és TRÖSZT Sándort, a HMSZ elnökét és titkárát, valamint a társadalmi-politikai vezetőket. Az ünnepség szervezéséből szerepetvállaltak a faluban működő szervezetek, valamint az Ady Endre Művelődési Egyesület, amely élve a helyzeti lehetőségekkel, gyűjtést szervezett a faluban, s GYURKOVICS Hunor festőművész segítségével, szakvéleményével megnyitották Kórógyon is a helytörténeti múzeumot. A gyűjteményt két helyiségben osztották el, s a művész szavai szerint még nem teljes ugyan, mégis az elrendezésnek köszönhetően szépen tükrözi a falu 800 éves életének alakulását. A folklórszemle délutáni programjában a művelődési egyesületek tánc- és énekkarai 5—8 perces műsoraikkal mutatkoztak be a közönségnek a kórógyi művelődési házban. M. V. FŐHERCEGLAK Szerbiának dolgozik a szerszámgépgyár A főherceglaki szerszám- és fölszerelésgyár újabb megrendelést kapott. A Gavrilovic húskombinát számára négy sertéstenyészállattelepet épít és szerelnek föl a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően. A munka értéke mintegy 60 millió dinár. Ezenkívül a bori gyáripari és mezőgazdasági kombináttól is kapott megrendelést, hízómarha tenyésztelepet épít 10 millió dinár értékben. M. V. Közönségriasztás a zombori Kásásban Egy elmaradt előadás nyomasztó utóhatásai A doroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület újonnan alakult ifjúsági szakcsoportja 1982. szeptember 18-ára, szombat estére vendégszereplést kötött le a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület amatőrszínpadán, a patinás Kaszinóban. A zombori egyesület is nemrég éledt újjá, így magától értetődőnek látszott egy baráti közeledés, ezúttal a doroszlóiak vendégszereplésének formájában. Minden szépen indult: szokásos hírevezés a doroszlóiak szervezésében, plakátokon, sajtóban, rádióban. A Kaszinó tiszteletdíjas ügyvezető titkára vállalta a jegyárusítást és a hatáskörébe tartozó egyéb szervezési teendőket. És maradt minden ennyiben. Illetve szombaton délelőtt a doroszlóiak kaptak még egy szűkszavú telefoninformációt: „Érdeklődés hiányában az előadás elmarad.” . Némi utánjárással azonban megtudható, mi is rejlik a letaglózó visszautasítás mögött. Már az is felettébb érdekes, hogy szombat délelőtt biztosan állítható, nincs érdeklődés az estére kitűzött előadás iránt. Megértésre vagy közvélemény-kutatásra alapozódott a biztos információ? A másik: nem várható el egy jegyárusítótól, hogy erőnek erejével berángassa az érdektelen közönséget az utcáról, hogy mindenáron közönségtoborzóként lépjen fel, de, hogy lemondó legyintéssel fogadja a jegyet váltani kívánókat és eltanácsolja őket azzal a megindoklással, hogy „eddig még alig adtam el pár széket”, ez felfoghatatlan. Pedig ez történt, állítják a hoppon maradt nézők közül jó néhányan. A szombat esti előadásra igyekvő közönséget pedig dizskózsival fogadta. Ez ugyanis valamivel többet hoz a házhoz. Ami ismét megmagyaráz valamit. Környékünk messze földön közismert „Fogata”, amelyben a zomboriak is olyan nagyokat húztak a műkedvelés szekerén, erősen összefűzte tel a Vidék művelődési egyesületeit. A barátság és kulturális összetartozás láncán ezúttal egy láncszem megpattant. Szétszakadással talán még nem fenyeget. De tűrhetetlen, hogy személyes szempontok, egy ember pillanatnyi jó , vagy rossz akaratán múljon egy dicséretes ifjúsági szárnypróbálgatás. Mert gondoljunk csak bele. A doroszlói fiatalok első önálló kezdeményezése volt ez a műsor. Nagylelkesedéssel, ambícióval csinálták. A doroszlói bemutató is sikeresnek mondható. A diákokból álló együttes tagjai más-más városokból jártak haza próbákra, hogy továbbcsiszolgatva minél jobban megfeleljenek egy rengteg rangot adó zombori fellépésnek. Ők akár öt nézőnek is bemutatták volna produkciójukat. A tisztelt zombori közönségtől a szíves elnézéskérés nem a mi feladatunk, és ha ez egyáltalán vigasz , nem a doroszlóiakon múlott. PUSZTAI Lajos Maris néni küzdelmes élete Maris néni ül a gangon, körülötte bíborszínű füzérek, orvosi szemmel C-vitamin-halmaz, az ínyencnek a halászléhoz nélkülözhetetlen csípős íz, az asszonynak, aki egyedül van, munkát, mérhetetlen energiabefektetést jelent a több száz füzér paprika. Maris néni megnyugodott. Csak erő és egészség legyen, a megélhetés is meglesz. — Sokat küszködtem a gyerekekkel. A férjem elment a frontra, aztán fogságba került, sokáig nem jött haza. A lányommal jártuk a vidéket, ott dolgoztunk, ahol munkát kaptunk: gazdaságban, a gépnél, a szövetkezetben. Nehéz idők voltak. A lányom dolgozni ment, én meg a gépen voltam. Másnak hozták az ebédet, nekem nem volt ki, és nem volt mit. Azért csak kínlódtunk valahogy. A háború évei nekünk szörnyűségesebbek voltak, mint másnak. Hol itt dolgoztunk, hol ott éhbérért. A cukorfejadagot egyikünk se kapta. A lányomért nem kaptam, mert az majd megkeresi, a fiamért nem kaptam, mert ő is dolgozik. Mit is szólhattunk volna, semmit. Amikor megjött az uram, már lakodalomra készülődtünk, elhalasztottuk. Aztán tavasszal roeptartottuk a lányom esküvőjét. Ő elment, de én az urammal sehogy sem jöttem ki. Végül úgy döntöttünk, hogy elválunk. Eladtuk a házunkat, elosztottuk az árát, abból vettem ezt a kis házat. A földecském is gyarapodott. Hol eladtam, hol vettem nagyobbat, így gyűlt össze két hold. Azon kezdtem gazdálkodni. Már nem mentem napszámba, a magamét csináltam. Elkezdtem piacolni, azért csak jött valami mindig. Hol ezt, hol azt javítottam a házon. Aprójószágot tartok, régebben , disznót is hizlaltam, de most, hogy egyedül vagyok, minek? Van baromfim, ami nekem kell, megtermelem, amit megkívánok, megszerzem. Nem vonok meg magamtól semmit, de tudom tartani a mértéket. Nem flancolok, egyszerűen járok, ahogy illik. Maholnap hetvenéves leszek, de azért csak dolgozok, mert élnem kell valamiből. Nem akarok a gyerekek nyakára menni, amíg csak bírom magam. Bizony, azért minden nap meg kell harcolnom az élettel. Estig már elfáradok. M. V. A Gyöngyösbokrétával álmodom GELLÉR Zoltán 52 éves doroszlói tanító munkája mellett immár 30. éve tevékenykedik a helyi Móricz Zsigmond Művelődési Egyesületben. Feleségével, Veronkával, aki szintén tanító a helyi iskolában, időt és fáradságot nem kímélve dolgoznak a Gyöngyösbokrétával. A folklórtevékenység vezetéséért és a sok-sok siker eléréséért Veronka pár évvel ezelőtt A művelődés szikrái elnevezésű díjat kapott, Gellér Zoltán pedig az idén kiérdemelte a Júliusi díjat. — Mely fellépésekre emlékszik a legszívesebben? — Nehéz határokat vonni a fellépések között, egyformán örülök akkor is, ha Doroszlón, vagy a környező falvakban, s ha netán külföldön lép fel az együttes. A 30 év alatt felléptünk Belgrádban, Zágrábban, Dubrovnikban és sok más helyen. A legszebb élményünk az volt, amikor a Titovo Uzicei fellépés alkalmával a doroszlói tánccsoport adta át Tito elvtársnak a vajdasági lisztből sült kenyeret. Legnagyobb sikerünket az 1979-ben Rumán megrendezett folklórtalálkozón értük el, aranyérmet kaptunk. Szorosan együttműködünk a zombori Vladimir Nazor Művelődési Egyesülettel. Több közös fellépésünk volt, például a nyugatnémetországi Gagenauban, az ott dolgozó honfitársainknak adtunk elő táncainkból és dalainkból. Bizonyára értesült róla, hogy a doroszlói művelődési egyesületet a zombori község októberi díjára javasolták. — Igen, hallottam róla, s feleségemmel együtt, csakúgy, mint a többi doroszlói polgár, nagyon megörültünk. Ez az elismerés — ha megkapjuk — mindazoknak az érdeme, akik az egyesület csaknem 45 évi fennállása óta hozzájárultak a kultúra fejlesztéséhez, hagyományaink ápolásához, illetve megőrzéséhez. A nyilvános elismerés újabb lendületet ad munkánkhoz. El sem tudjuk képzelni az életünket a Gyöngyösbokréta nélkül. Kórógyi arcélek A két világháború közötti és a felszabadulás utáni évekbeni fejlett volt Kórógyon a műkedvelés, a műkedvelési élet. Sajnos, erről már csak múlt időben lehet beszélni, így mondja a 70 éves Szekeres Pál is, a kórógyi színjátszás köztiszteletben álló veteránja. Pali bácsi szereplőként sok éven át állt a műkedvelő színjátszás szolgálatában. Az első színdarabot Kórógyon a szentlászlóiak mutatták be a húszas évek derekán. Dezső Dávid kocsmárosnál, a cséplőgépek elhelyezésére szolgáló tágas fészer alatt, telt ház előtt adták elő a A falu rossza című népszínművet. A későbbi években, mikor 1927-ben Kórógyon is megalakult az önkéntes tűzoltótestület, hamarosan színielőadást szervezett. Az első előadásra a kórógyi iskolában került sor. A színdarab címére már nem emlékszik, de tudja, hogy Miskolci Mihály, Miskolci József, ifj. Péter Mihály, Gajnok Kuruc Ágnes és mások voltak a szereplői. Ők voltak Kórógyon az első színjátszók. Később, pelyhes álló legényként ő is bekapcsolódott a munkába. A bolondokháza című színdarabban debütált, a későbbiekben, a színre kerülő darabokban mind fontosabb szerepvállalása volt. Íme, mit mond Pali bácsi az akkori műkedvelésről. Nekem úgy tűnik, hogy abban az időben valahogy összetartóbb, egyakaratúbb volt a falu fiatalsága, s ezért könnyen tanulhattuk a szebbnél szebb színdarabokat. Az elég rozoga nagykocsmában adtuk elő a különféle műfajú darabokat. Mindig telt ház előtt léptünk fel, nagy volt a zsúfoltság, gyakran meg kellett ismételni egy-egy darabot. Mozgalmasak, hangulatosak voltak azok a téli esték, a próbák, a lelkesedés, lángolás izgalmai... Szinte együtt készülődött, együtt lélegzettt: egész fain. Hálás is volt érte a közönség, mert hát akkoriban nem is volt nagyon más szórakozási lehetőség. Mikor a „színházzá” varázsolt nagykocsma alkalmi színpadán, a közönség ízlésvilága általmeghatározott népi színjátékokban, színdarabokban felcsendült a dal, perdült a tánc, a fel-felzúgó tapsvihar jelezte a sikert, az volt munkánk, jutalma. Mi szívügyünknek tartottuk a hagyományőrzést, a műkedvelést és így a szűkös körülmények ellenére is szép sikereket értünk el. Szép számú műkedvelő gárdánk volt, tagjainak több mint a fele, sajnos már nem él. Műkedvelő éveimben kellemes élményekben is volt részem. Például a szentlászlói, a haraszti és más falusi műkedvelőkkel nagyon szoros baráti kapcsolataink voltak. Sok környező falu volt sikeres szerepléseink színhelye. Más falvakba fogatos kocsikkal mentünk szerepelni. Kocsin vittük a színpadi kellékeket, s magunk is kocsira telepedtünk. A lányszereplőket többnyire ölünkbe vettük, úgy utaztunk. Néha órákon át kocsikáztunk egy-egy szereplésünk színhelyére. Sajnos, ma már nem nagyon van érdeklődés a műkedvelő előadások iránt, s ezért nem lehet ütőképes színjátszó gárdát összehozni. Talán ez, no meg a televízió varázsa, s a televízió eseményszámba menő színházi előadásai az okai, hogy már több éve szünetel a műkedvelő színjátszás- BENCZE Sándor Megkezdődik a munka aj zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületen Szeptember 20-án megtartotta a nyári szünet utáni első ülését zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetősége. Az üg ®,, POVAZSÁN LÁSZLÓ, az egyesület, elnöke vezette. ,,, Megállapították, hogy az elmő évad eredményes volt, örvendetesnek ítélték meg, hogy a sziajátszás fellendült, hogy megvakult a tánccsoport. A Hatos#®* hoz való csatlakozás is hozzáárult az elmúlt évad eredmény®.' hez. Tavaly sok fiatal kapcsolódott be az amatőrtevékenysel?De a vezetőség az idei évadban nagyobb súlyt helyez a színvonal®. A javaslatokban elhangzott, hogy az egyesület műkedvelőinek idén is részt kell venniük a Hosfogat munkájában, és az?. évad szemléjén is. Javasolta , hogy a színjátszók idei repertoraiján egyfelvonásosok, valamint z néi vígjáték is szerepeljen, tánccsoportra újabb feladatt várnak. a Elhatározták, hogy még ebben hónapban felújítják a villanyi*31., zatot az épületben, továbbá kályhák és székek vásárlásátvasolták. Az elmúlt évad amatőr szereplői október 9-én közös meglesülésén vesznek részt, majd kioszják az új szerepeket. BALÁZS László