Magyar Szó, 1982. november (39. évfolyam, 301-315. szám)

1982-11-15 / 315. szám

Sportvilág A MAGYAR SZÓ HÉTFŐI MELLÉKLETE Szerkeszti: SZÁNTÓ ZOLTÁN 1982. november 15.,hétfő XII. évf.( 46.­­570.) szám TÉLI OLIMPIAI JÁTÉKOK Aki nem hiszi, jöjjön nézze meg! Ausztri­lban megkezdődött a sza­rajevói Olimpia elleni kampány. A klagenfunii, Körtner Tageszei­tung például az első oldalon hoz­ta­: A jugoszlávoknak nincs pénzük —Innsbruck veszi át a téli olim­piáit? című írásit. Az aránylag hosszú szövegben egyebeik között ez áll: A tervezett szarajevói já­tékok hajszálon­ lógnak. Ennek oka, a lap állítása szerint az, hogy üres a jugoszláv állampénztár. Nem véletlen, hogy épp Klagen­furt terjeszti ezeket az állhíreket — hangsúlyozta kommentárjában Jovan Dimiitrijevic újságíró. — Köztudomású, hogy Klagenfurt azok közé a határ menti városok közé tartozik, amelyeknek a la­kossága épp a dinárnak köszön­hetően élt jól. Most, hogy a világ általános pénztelenségének és gaz­dasági válságának idején számos, polgáraink életszínvonalát védő intézkedést hoztunk, érthetőek is az ilyen és hasonló híresztelések. •Senkit sem lep meg, hogy a téli olimpia kerül terítékre, méghozzá épp akk­or, amikor már folyik az élőolimpiai versenyek lebonyolí­tására készen álló pályák műszaki átvétele. A találgatások, hogy me­lyik város vehetné át az olimpia megrendezését Szarajevóitól, 1978 óta­ csak egyike azon kísérleteknek, hogy kételyeket támasszon szerve­zési lehetőségein­kről és képessé­geinkről. Nem marad más hátra számunk­ra, mint hogy meghívjuk a hi­tetleneket a decem­ber 14-én kezdő­dő ifjúsági műkorcsolyabajnokság­­ra, amely az előolimpiai versenyek közül az első lesz. A bajnokságot Juan Antonio Samaranch, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnöke fogja megnyitni, s a hitetlenke­­dőkne­k alkalmuk lesz elbeszélget­ni mindarról, ami érdekli őket. Kü­lönben elmondhatjuk nekik, hogy a jelöl­tetés időszakában felülvizs­gáltuk lehetőségeinket, hogy elfo­gadhatjuk-e egyáltalán egy ilyen nagy verseny megrendezését. Ak­koriban épp Ausztria, pontosabban Innsbruck polgárai bátorítottak bennünket. Hiteles adatokkal tá­masztották alá, hogy Tirol 1964-ig Ausztria egyik legszegényebb és legfejletlenebb vidéke volt, s épp az olimpiai játékoknak köszönhe­tően lett azzá, ami. Ezt bizonyítja az az adat is, mely szerint Auszt­ria kétmilli­á­rd schilling idegen­­forgalmi jövedelmének mintegy­ egyharmadát Tirol valósította meg. Tirolnak tehát nagyobb volt az idegenforgalma, min­t egész Jugo­szláviáé. A­z­t, hogy a cikk megemlíti Inns­bruckot ás Luger polgármestert, csakis azzal magyarázható, hogy valakinek nem tetszik Innsbruck és Szarajevó őszinte és mindkét Vj részére hasznos barátsága. Igaz, hogy Luger a múlt héten Szara­jevóban járt, baráti látogatása nem volt sem az első, sem az utol­só. Kétszer állt már az olim­piai játékok megrendezésének élén, és igen értékes tapasztalatai van­nak.­­ A világ minden tájáról, ahogy közeledik a XIV. téli olimpia kez­dete, naponta átlag tizenöt kül­döttség érkezik: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a nemzetközi sportszövetségek, a nemzeti olim­piai bizottságok, a sajtó, az RTV, az idegenforgalmi irodák képvise­lői látogatnak el Szarajevóba. Je­lentéseik és a sajtónak adott nyi­latkozataik mindennél ékesebben bizonyítják képességeinket és le­hetőségeinket. (Tanjug) Nem volt véletlen a világbajnoki jó szereplés Han­lhodžić végre gólt lőtt — Sušić mégsem lesz a Paris S. G. tagja — Érdemes kijárni a Parc Des Princes stadionba (Párizsi munkatársunk jelentése) Mind minőségesebb mérkőzéseik a francia első ligában, mind több néző a lelátókon, két klubcsapatunk ver­senyben van az európai labdarúgóku­pákban és a legújabb győzelem Rot­terdamban a hollandok ellen (igaz, barátságos mérkőzésen), mindez bizo­nyítéka annak, hogy továbbra is emel­kedőben van a francia labdarúgás, hogy nem volt véletlen a legutóbbi VB-n elért siker, és hogy a jövő évi EB döntő küzdelmeire még jobb csa­pat van kialakulóban. Forog a kerék, akit fenn volt, az most lenn van, aki lenn volt, az pe­dig az élre kerül. Így­ még a francia labdarúgás újabb sikereket halmoz, a holland foci a mélypontra került. A holland klubok deficitje jelenleg meg­haladja az 50 millió f­orint. Pangnak a stadionok, a 65 000 férőhelyes rot­terdami stadionban például a szerdai mérkőzésen mindössze tízezren jöttek össze, az utolsó bírói sípszót a fele sem várta meg. Aki ott maradt, az pe­dig végigfütyülte a második félidőt. Teljes kudarcot vallott Kees Rijvers szövetségi kapitány felfiatalított gárdá­ja (az ismertebbek közül csak Kist szerepelt, aki utóvégre szintén a fran­cia első ligában játszik). A hollandok küszködtek, különösen a második félidőben, a franciák pedig lezseren, elegánsan 2:1-re győztek. Igaz, a győzelmet csak 8 perccel a mérkőzés befejezése előtt biztosította Platini, igaz, hogy a vezetést a hol­landok szerezték meg, de a franciák győzelme már az elejétől fogva biz­tosra vehető volt, mert olyan könnyen teremtették a helyzeteket egymás után a holland kapu előtt, hogy jó volt nézni. Pedig a francia csapat is tar­talékosan állt ki, felfiatalított gárdá­val léptek pályára, közöttük három debütáns (Tempet kapus a Lavallból, Fernandez védő a Paris SG-ből és Ferraige balszélső a Toulousbó­l). Alaon Giresse a Bordeaux-i Hajdúk elleni mérkőzés hőse, valamint Ber­nard Genghini nélkül. Ezen a mérkőzésen Marius Tresor utolérte Roger Marche rekordját a nemzeti válogatottban való szereplés­ben (63-szor válogatott), Michel Platini pedig közelebb került Just Fontaine 27 gólos rekordjához. Platininek ez volt a 23. gólja a nemzeti tizenegy­ben. A francia I. liga legutóbbi fordulójá­ban csak három jugoszláv vendég­munkás-játékos szerepelt: Muslin, Bo­­rovnica és Halilhodžić, de ők jelesre (4-esre) vizsgáztak mindhárman a francia sportsajtó osztályzatai szerint (1-től 5-ig osztályoznak). Halilhodžić végre gólt lőtt, ami utoljára tavaly szeptember 20-án sikerült neki, bajno­ki mérkőzésen. Góljával 1:0-ra győ­zött csapata, a Nantes továbbra is vezet a táblázaton. Egyébként a leg­jobb góllövő jelenleg az I. ligában a lengyel Szarmach. A francia sportsajtó legújabb híre szerint Safet Sušić mégsem kerül a párizsi klubba. Egy hosszabb beszél­getés jelent meg ugyanis a But lab­­darúgólapban a PSG igazgatójával sem Ardiles, sem Sušić címmel. Nyilvános­ságra került, hogy az argentin kö­zéppályás mégis visszamegy a Totten­­hamba, már alá is írta a szerződést, Sušićot pedig a PSG igazgatójának szavai szerint újév után sem engedi klubja, a Sarajevo sikeres UEFA Ku­pában való szereplése után. Külön fejezetet érdemel a Paris SG, amelynek mind több a rajongója nemcsak Párizsban, hanem egész Franciaországban is. A párizsiak min­den mérkőzésen tényleg kitesznek ma­gukért és min­őséges, eredményes és látványos focit játszanak. Az igazat megvallva a játékosok nem éppen pá­rizsiak, mert a PSG kulcsjátékosai idegenlégiós­kodók: Kist holland, Archiles argentiny Dalheb algíri, Toko, N Gho­­mo pedig afrikaiak. A francia já­tékosok közül itt játszik a válogatott Rocheteau és Fernandez, valamint a válogatott keretben levő Lemoult A Parc Des Princes stadion mind több­ször telik meg, a Swensea elleni mér­kőzésen kicsinek bizonyult, több ezren nem jutottak be. Talán érdekes meg­jegyezni, hogy a továbbjutásért a PSG játékosai egyenként 25 000 frankot kap­tak. Mindenesetre ezért a­ pénzért ér­demes is volt nekik harcolni. Ez a mérkőzés óta egyébként min­den PSG párizsi mérkőzése előtt fe£ép (a már említett) szurkolólányok csapa­ta, ami abból áll, hogy 18 válogatott csinos lány klubszínekbe öltözve, (mi­­t miben persze, mert ez a d­ivat és így látványosabb is) vagy 20 perccel a mérkőzés kezdete előtt kifut a pályá­­ra­, körülfutnak a lelátók előtt, majd a pálya közepén a klub modern rit­musban íródott himnuszára táncolnak és buzdítják a szurkolókat. Ugyanígy a félidőben. És nemcsak csinosak a lányok, hanem kitűnő erőnlétben is vannak, lehet, hogy az erőnléti edzése­ket együtt tartják a labdarúgókkal CSORBA Zoltán Utrilisi kel a Markaik átigazolásit E­gyes labdarúgóink a világ­­bajnokságon nem igyekez­tek, nem voltak motiváltak, önf­eláldozóak, érdektelenül j­át­szottak. Nagyon vigyáztak, nehogy megsérüljenek, mert már várta őket a sok pénzt hozó külföldi szer­ződés. Ez egy új elvi kérdést ve­tett fel. Az érdekelt feleknek hány százalék kártérítés jár és kinek kell adni belőle? A minap egy tévéműsor is fog­lalkozott a kérdéssel. Labdarúgóink a világbajnokság kapcsán mint pro­filabdarúgókról beszélgettek el tár­saik foglalkozásáról és játékáról. Nem valami bírálóan, aránylag fenntartás nélkül elfogadtuk, hogy labdarúgóink lényegében és for­mailag is profi játékosok. Ha vi­szont azok, akkor felmerül a kér­dés, miért nem úgy viselkedünk. Itt most nem arról kell beszél­nünk, hogy a profiknak is testes­­tül-lelkestül részt kell venniük a játékban, úgy ahogy brazil, olasz, francia és német társaik tették. Ez­úttal másról van szó. Labdarúgóink magatartása a pro­fimunka keretében a téma. Tagad­hatatlan, hogy ők egyrészt a tör­vény és másrészt a társult munka­szervezet körülhatárolta légüres térben mozognak. A törvény előtt ők társadalmi sportszervezet tagjai. Ha pedig a sportfórumok előtt je­lennek meg, akkor vagy profik, vagy pedig olyan emberek, akikre a munkaügyi törvényhozás vonat­kozik. A labdarúgók ebben a senki által nem ellenőrzött űrben szaba­don mozognak, és úgy oldják meg megélhetésüket, ahogy még a klasz­­szikus professzionalizmus országai­ban sem teszik ezt a játékosok. A játékosok egyik klubból a má­sikba való átigazolása és a kárté­rítések a legszemléltetőbb példa. Ha mi, labdarúgók is nyilvánosan valljuk, hogy bevezetik a hazai lab­darúgásba a professzionalizmust, és hogy a díjazás és a kártérítés meg­határozásakor a nyugati professzio­nalizmus mércéit veszik alapul, ak­kor felmerül a kérdés, hogy miért nem alkalmazzuk a nyugati pro­fesszionalizmus normáit is. Ha egy játékosunk külföldre, olyan országba megy, ahol klasz­­szikus professzionalizmus van, az átigazolásért 500­ 000 vagy egymillió dollárt kap. Rendszerint az egész összeg az övé, a klub legfeljebb 10 százalékot kap belőle, de csak ak­kor, ha a volt játékosa is úgy akar­­ja. A profi labdarúgásban nem így van ez. Ha egy játékos elmegy pro­finak, a pénzforgalmat azok a klu­bok bonyolítják le, amelyek a já­tékosba fektették pénzüket. S a játékos csak 10 százalékot kap az átigazolásért. Nálunk viszont pont a fordítottja érvényes. Bevett szo­kás lett egy álhumanista gondosko­dás a fiatalemberekről. Ennek ne­vében mondanak le a vezetőség egyes tagjai az egyén javára a pénzről, amelyet a társadalmi kö­zösségnek kellene kapnia. Ha már felültünk a profi la­bda­­rúgóvilág körhintájára, akkor ugyanazokat a játékszabályokat kell betartani mindannnyiunknak. Ezért kell gazdaságilag hátráltatni a lab­darúgók átigazolását, s csak annyi százalékot kell jóváhagyni nekik, amennyit olasz, spanyol, német vagy angol kollégáik kapnak. Felmerül a kérdés, mennének-e játékosaink külföldre, ha átigazo­láskor a külföldi mércéket tartanák szem előtt. Ha ők csak a 10 szá­zalékát, a klub meg a 90-et kap­ná, mindenesetre mindannyian meggondolnák, érdemes-e a hazai egzisztenciát, iskoláztatást, a lakást és sok más egyebet feláldozni, ame­lyek átlagon felüli gazdasági és tár­sadalmi jólétet teremtenek számuk­ra. A profi labdarúgásunkban ural­kodó, nem mindennapi viszony tör­ténetesen az, hogy a hazai focista rövid időn belül milliárdos lesz, késztette az olasz sajtót arra, hogy föltegye válogatottunk motiváltsá­gának kérdését: hét milliárdos ját­szik a válogatottban? Lehet, hogy egyesek számára ez az anyagi hátráltatás csak mellékes intézkedés. A profi labdarúgók stá­tusának megoldásában talán az is, de szociális igazoltsága semmi eset­re sem hanyagolható el. Milan ERCEGAN SZÖVETSÉGI CSELGÁNCSLIGA A döntés az utolsó fordulóra marad Az utóbbi évek legizgalmasabb baj­noksága ér véget december 4-én. Úgy tűnt, hogy a zárókörbe három csapat is teljesen egyenlő eséllyel indul. Az újvidéki Partizán, a Slovenska Bist­­rica-i Impol és a nikšići Akademik a bajnoki cím legnagyobb esélyese. A szombati kör azonban nagy meglepe­tést hozott. Az Akademik kikapott a sereghajtó Mladosttól, s így szerin­tünk már csak elméleti esélyei van­nak ahhoz, hogy megvalósítsa szurko­lói álmát. Mellette szól azonban, hogy az utolsó körben előttük fogadja nagy ellenlábasát, a Partizant. Az Impol vi­szont, miután túljutott a nehéz celjei akadályokon, az utolsó körben Slovens­ka Bistricán küzd a ná­l­a lényegesen gyengébb Ljubljanával, de a rendkí­vül kellemetlen és akkorra teljesen komplett bajnoki címvédő szarajevói Zeljezeničarral, így tehát egyelőre még minden eléggé komplikált, de a jelek szerint jó pontarányának köszönhetően az újvidéki Partizán megőrzi mégis je­lenlegi első helyét. Tegnapi számunkból kimaradtak a lapzárta után érkező teljes eredmé­nyek. A várakozásoknak megfelelően az Impol mindkét ellenfelét legyőzte. A Rakovicát 10:4 (35:20), az Ivó Regát pedig 12:2 (43:10) arányban. A harma­dik mérkőzésen az Ivó Rega 8:6(25:17) arányban bizonyult jobbnak a Rako­­vicánál. A táblázat: Az utolsó forduló (december 4): Új­vidék: Slavija, Ivó Rega, Mladost, Nikšić: Akademik, Sloven, Partizán; Slovenska Bistrica: Impol, Ljubljana, Zeljezniéar; Rakovica: Rakovica, Stu­dent, Bosna. 1. Partizán 9 8 0 1 83:43 18 2. Impol 9 8 0 1 81:45 16 3. Akademik 9 7 0 2 73:53 14 4. Zeljezniéar 9 5 0 4 76:50 10 5. Slavija 9 4 0 5 62:64 8 6. Student 9 4 0 5 59:67 8 7. Sloven 9 4 0 5 59:67 8 8. Rakovica 9 4 0 5 58:68 8 9. Ivo Reya 9 4 0 5 51:75 8 10. Bosna 9 2 0 7 56:70 4 11. Ljubljana 9 2 0 7 53:73 4 12. MIadost 9 2 0 7 45:81 4 Nehéz győzelmet vívott ki a Zeljeznicar ellen az újvidéki Partizán, de annál értékesebb a két pont, hiszen a bajnoki címet eredményezheti. Az eddigiek folyamán sikereiből nagy részt vállalt a 86 kilós mezőnyben küzdő képviselője Cepic is (képünkön felül), aki Muraomerovicot a Bosnából köny­­nyen legyőzte, de sokáig keményen ellenállt a kitűnő és tapasztalt Mučibabićnak is. (IFJÚ Gábor felv.) VÍZILABDA Vjvidegsikerek A vízilabda KEK elődöntőjének első mérkőzésén a belgrádi Partizan Mad­ridban 8:8-as döntetlent játszott a Montjuich csapatával. A továbbjutóról a második mérkőzés dönt. A BEK elődöntőjének első mérkőzé­sén a nyugat-berlini Spandau 04 csa­pata Budapesten 11:10 arányban le­győzte a Vasast. A berliniek ezzel nagy előnyt szereztek a visszavágóra. Tofóhíradó 1. Celik—GOSK Jug l 2. AIK—Növi Sad 2 3. Jedinstvo íBr)—Iskra 0 4. Borac—OFK Kikinda n 5. Proleter—Kozara o 6. Zagreb—Maribor i 7. Radnik—Spartacus i 8. Pristina—Liria i 9. Sloboda—Lhvren i 10. Bor—Nanredak i 11. Teteks—PeHszter 1 12. Duboéica—Borac 1 13. Timok—OFK Titograd 1

Next