Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-24 / 22. szám

• 1983 JMi 3 f M­agyar Sió XL évf., 22. (12806.) szám 1983. január 24., héső Ára 8 dinár Jó lehetőségek az együttműködés fejlesztésére Képviselőházi küldöttségünk hazaindult Thaiföldről A JSZSZK Képviselőházának küldöttsége, élén Raif Dizdarevic elnökkel, befejezte háromnapos hi­vatalos thaiföldi látogatását, és tegnap hazaindult. A repülőtéren Harinhongshul parlamenti elnök és ismét Redžić jugoszláv nagykövet vett búcsút a küldöttségtől. A parlament képviselőin kívül küldöttségünk találkozott Tinsu­­lanonda kormányfővel és Savetsila külügyminiszterrel. A legidőszerűbb nemzetközi kérdésekkel kapcso­latban nagyfokú nézetazonosságot állapítottak meg. Rámutattak az együttműködés, különösen a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeire. Mindkét fél hangsúlyozta annak szükségét, hogy a világbéke meg­őrzése, az országok egyenrangúsá­­ga és az új gazdasági világrend kialakítása érdekében fokozni kell a tevékenységet. A vendéglátók nagy érdeklődést tanúsítottak az el nem kötelezettek küszöbönálló csúcsértekezlete iránt, és nagyra értékelték Jugoszlávia hozzájárulá­sát a mozgalom eredeti elveinek megőrzéséhez. Noha Thaiföld nem tagja a mozgalomnak, vezetői egyetértettek azzal, hogy az el nem kötelezett országoknak és általá­ban a fejlődőknek nagyobb mér­tékben részt kell venniük a fe­szültség enyhítésében és a fejlet­len országok fejlődésének serken­tésében. (Tanjug) A TERMELÉS SZINTJÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRÓL A kőolajexportáló országok értekezlete Genfben tegnap megkezdődött le Kőolajexportáló Országok Szer­vezetének (OPEC) rendkívüli mi­niszteri értekezlete. Nem közölték, hogy meddig fog tartani a 13 mi­niszter tárgyalása a termelés szintjének meghatározásáról, ami­től a jelenlegi 34 dolláros barre­lenkénti ár függ. A részvevők igen szűkszavúan nyilatkoztak. A szaúd-arábiai és a kuvaiti küldöttség köreiben úgy tartják, hogy lehetséges a komp­romisszum a napi olajkitermelési „adagok” módosítása ügyében. 1983 folyamán napi 18,5 millió barrelen szeretnék tartani a kiter­melést. Egyesek 16 vagy 17 millió barrelt javasoltak. Az OPEC 22 éves fennállása során ez a legkriti­kusabb találkozó, és valóságos csoda lesz, ha megállapodnak­ — állítják mások, a kőolaj eladásá­ból szerzett bevétel csökkenése az OPEC legszegényebb tagjait érin­ti, ezért kivitelük növelésével és árengedményekkel igyekeznek ja­vítani helyzetükön. Sokkal átlépik a rájuk szabott napi kitermelési határt. Ha Genfben nem sikerül meg­állapodni, az OPEC keretén belül az árak és a kitermelés háborúja kezdődhet, és akkor kérdésessé válik a szervezet fennmaradása. A tavalyra meghatározott napi 17,5 millió barrel helyett mintegy 20 milliót aknáztak ki, és a 34 dollá­ros árat sem tartották tisztelet­ben: az átlag 32 dollár lehetett. Bizonyos értesülések szerint a miniszteri ülésszakon Szaúd-Ará­­biának, Iránnak és Líbiának lesz kulcsfontosságú szerepe. Becslések szerint Irán és Líbia kétszer annyi olajat aknáz ki, mint am­ennyire joga van, ezért Szaúd-Aráb­ia de­cemberen 7 millió barrel helyett csak 5 milliót termelt ki, és haj­landó tovább csökkenteni a ter­melést. (Tanjug) A miniszterek genfi értekezlete Az olasz munkások harcának vívmánya Megállapodás a kollektív szerződések alapjairól Olaszországban — majdnem két­évi torzsalkodás és tárgyalás után ■— megállapodást kötöttek a szak­­szervezetek és a gyárosok képvise­lői. A kormány közbenjárásával megállapodtak az új kollektív mun­kaszerződések alapelveiben és a fizetések, napszámok reformjában. Olaszország társadalmi-politikai színterén az utóbbi hat hónapban ez a legfontosabb esemény. Ha a tárgyalások kudarccal végződtek volna, súlyos szociális forrongás robbanhatott volna ki. A nézeteltérések középpontjában a fizetések és napszámok voltak. Az állami és magánipar igen me­rev nézeteket valló képviselői és a szakszervezetek elfogadták a kormány javaslatát, hogy beolvad­janak a 13 százalékos inflációke­retbe. Ily módon 15 százalékkal lassítják a fizetések és napszámok úgynevezett mozgó skálájának nö­vekedését. A szakszervezetek azonban ki­harcolták a 48 órás munkahetet, s ez 3 és fél évig lesz érvényben, mint az új munkaszerződések. A közvélemény megkönnyebbüléssel fogadta a megállapodást, amelynek jelentőségét az is bizonyítja, hogy Pertini köztársasági elnök a késő esti órákig várt, hogy gratulálhas­son­ a kormánynak, a szakszerve­zeteknek és a munkaadóknak. A kommunisták szemében a meg­állapodás a munkások harcának óriási jelentőségű vívmánya. E harc az utóbbi hetekben példátlanul ki­éleződött. (Tanjug) Séri­a­listák és a szociáldemokraták kezdeményezése Hat európai szocialista és szo­ciáldemokrata, valamint a szene­gáli kormány vezetői párizsi ta­lálkozójukon megállapították, hogy közös akciókat indítanak a világ­­gazdaság fellendítésére. A válto­zások végrehajtóinak találkozója című kerekasztal-beszélgetésen mindenki a saját országának ta­pasztalatait ismertette. Noha né­zeteik eltérnek, Franciaország pél­dául támogatja az amerikai raké­tatelepítés tervét, Palme és Pa­pandreu pedig a pacifistákkal ro­konszenvez. egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió utóbbi javas­latai rendkívül jelentősek. Mivel a világválság a harmincas évekére emlékeztet, a szocialisták és szociáldemokraták megoldást javasolnak, amelyet titokzatosan csupán „harmadik útnak” nevez­tek, és annyit közöltek róla, hogy eltér a liberális kapitalizmus túl­haladott téziseitől és a szocialista országokban is kudarcba fúlt meg­oldásoktól. (Tansuv) Arafat Adenban Jasszer Arafat sürgős üzenetet intézett Mubarak egyiptomi elnök­höz, alig három nappal Mubarak washingtoni látogatása előtt. Tar­talmát nem tették köz­zé, de való­színűleg a közel-keleti kérdés meg­oldására irányul. Arafat tegnap Adenbe érkezett, hogy a PFSZ végrehajtó bizottsá­gának ülésén elnököljön. Az ülé­sen részt vesznek a PFSZ-be tö­mörült mozgalmak vezetői is. (AFP, UPI) NYUGATNÉMET DILEMMÁK Ellentétes nézetek a rakétakérdésben Ha csak a középhatósugarú rakétákat számítjuk, Nyugat-Eu­­rópa felé 1419 szovjet rakéta irányul, a Szovjetunió felé pedig 150 francia és brit atombomba. Az arány tehát majdnem 10:1. Az adatok pontosságát nem lehet ellenőrizni — Lothar Rühl nyu­gatnémet államminiszter közölte őket. Nyilvánvalóan Kohl kancellár álláspontját akarta alátámasztani a legutóbbi moszkvai javaslatok kapcsán. Rühl becslése szerint az Uráltól nyugatra 270 SS—4 és SS—5, 420 hasonló (beleszámítva a tenger­alattjárókon elhelyezetteket is) és 243 háromtöltésű SS—20 rakéta van. Szibériában kilencven SS—20 irányul a Távol-Kelet felé. Az USA-nak Nyugat-Európában pilla­natnyilag nincs középhatósugarú rakétája, csak Franciaországban és Nagy-Britanniában van felállítva 150 egytöltetű rakéta. A NATO tervei szerint ez év végéig 572 amerikai rakétát tele­pítenek Nyugat-Európába, ha a Szovjetunió addig nem építi le sa­ját fegyverzetét. Reagan elnök még jobban kiélezte a helyzetet, amikor azt követelte a Szovjet­uniótól, hogy összes középhatósu­garú rakétáját szerelje le. A genfi tárgyalások ellenére Moszkva sokáig nem is válaszolt az ultimátumra. Csak Andropov ajánlotta fel, hogy a francia és brit rakéták számának megfelelő szintre csökkentik a szovjet rend­szert. Kohl kancellár egyelőre el­utasította Andropov javaslatát, és erélyesen támogatja Reagan ulti­mátumát. Szakemberei azt állítják, hogy a Szovjetunió másodszor számlálja a francia és a brit ra­kétákat, mert már a SALT-meg­­beszéléseken az USA számlájára írták őket. Hans-Jochen Vogel szociálde­mokrata kancellárjelölt ezzel szem­ben építő jellegűnek tartja Andro­pov javaslatát. Hasonlóra szólítot­ta fel Washingtont. Vogel azonban végleges álláspontot csak őszre ala­kít ki, amikor kiderül, hogy mi­lyen eredmény várható a genfi tárgyalásokon. A bonni kormány és az ellenzék nézetei tehát telje­sen ellentétesek: Kohl azzal vá­dolja Vogelt, hogy a nyugati szö­vetség megosztására törekszik, Vo­gel pedig Kohlt, hogy szem elől téveszti a német érdekeket. Miért? A március 6-i választások előtt sem a kormánynak, sem az ellen­zéknek nincs világos koncepciója a súlyos gazdasági és társadalmi válság megoldására. A kormány tervei a dolgozókat érintik, az el­lenzék tervei pedig a tőkét. Ezen a téren tehát kerülik a harcot. A rakétakérdés az egyetlen, amelyről Kohl is, Vogel is maradéktalanul kinyilváníthatja álláspontját, ezért márciusban a németek „a raké­tákról fognak szavazni” — ez lesz a döntő kérdés. Washington hivatalosan még nem válaszolt Vogel követelésére, hogy hasonló, építő jellegű javaslattal válaszoljon Moszkvának. Az ame­rikai diplomácia azonban közvetve azt üzente a Szovjetuniónak, hogy Genfben engedékenynek kell len­nie, ha megállapodást a­kar. A Fe­hér Házhoz közel álló körök ugyanakkor azt állítják, hogy az USA kész változtatni bizonyos ál­láspontjain, de csak akkor, ha a Szovjetunió még jobb javaslattal áll elő. Úgy látszik tehát: Genf­ben van remény a haladásra. A Szovjetuniónak fel kellene hagynia „bizonyos következmények” emle­getésével is, amelyekkel az USA szövetségeseit fenyegette. Wa­shington nem tűri, hogy a Szov­jetunió taktikai és propaganda­akciókkal ellene fordítsa szövetsé­geseit. Washingtonban kedvezőtlenül ér­tékelték Gromiko szovjet külügy­miniszter bonni felszólalását. Állí­tólag „rendkívül merev volt” az európai atomfegyverekről való megállapodás lehetőségével kap­­csolatban. Ezekről a kérdésekről Genscher nyugatnémet külügymi­niszter kedden vagy szerdán tár­gyal Reagan elnökkel és Schultz államtitkárral. (Tanjug) írásunk a panicsiak gondjairól (3. oldal) Mai számunkból: ф új iráni offenzíva készül? Tudósítás a háborús fejleményekről (2. oldal) 0 Lecsapolás helyett ígéretek 0 Mérsékelten felhős, száraz idő Időjárásjelentésünk a 8. oldalon Az ellátás rendezése az egyik leirosai feladat Jože Florijančič szövetségi pénzügyi titkár maritori nyilatkozata A piac élelmiszerrel való rend­szeres ellátása érdekében minden körzetben elegendő devizaeszköz kell előteremteni. A jelen pillanat­ban az ellátás rendezése a gazda­sági stabilizációs politika egyik leg­fontosabb feladata, mert nagymér­tékben hat a dolgozók hangulatá­ra és készségükre, hogy felvegyék a harcot a gazdasági nehézségekkel — jelentette ki Jože FLORIJAN­­CIC szövetségi pénzügyi titkár, a Szlovén KSZ Központi Bizottsá­gának tagja maribori látogatása során, amely alkalomból a gazdasá­gi stabilizációs politika időszerű feladatairól beszélt a város társa­dalmi-politikai és gazdasági életé­nek képviselőivel. Jože Florijančič felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a piac ellátá­saival foglalkozó egyes illetékes sze­mélyek felelőtlenül végzik mun­kájukat. Az egyik köztársaságban például készek néhány száz millió dollárt berendezések vásárlására adni ugyanakkor, amikor a piac jobb ellátását szolgáló áruhoz szük­séges­­­yersanyagok behozatala kérdéses. Noha kevés devizaesz­­­közről van szó, nehezen döntik el, hogy jóváhagyják-e. A többi között beszélt a társult munka fizetőképességének kérdé­séről, és elmondta, hogy országos szinten meg kell szigorútni a pénz­ügyi fegyelmet a társult munka­szervezetek közötti ügyletekben is. A veszteséges munkaszervezetek­ről szólva kiemelte, hogy azoknak saját maguknak kell megtalálniuk a megoldás kulcsát a munkaszer­vezetek közötti szorosabb együtt­működéssel, megfelelőbb termelési tervek kidolgozásával és más ha­sonló intézkedésekkel. Külön kiemelte a kiviteli kér­dések fontosságát. Rámutatott t­avalyi kiviteli eredményekre, va­lmint arra, hogy sok társultmun­­ka-szervezet az elmúlt év során je­­lntősen növelte kivitelét. Különö­sen a fejlődő országokba irányuló­ivitel növekedése figyelemremél­tó: munkaszervezeteink berendezé­­eket, technológiát szállítanak ne­kik, valamint az ott vállalt mun­kák végzésével segítik termelő­­jei­k fejlődését. Az ország t­ermelésfokozási törek­véseinek, valamint a kivitel terén elért eredményeinek köszönhetően és nem utolsósorban a fogyasztás csökkentésével elérhetjük, hogy törlesszük a külföld iránti tavalyi pénzügyi kötelezettségeinket, kivé­ve egyes jugoszláv bankokat, ame­lyek kisebb összeggel adósak ma­radtak. Ezzel az ország megőrizte tekintélyét a külföldi pénzügyi in­tézmények előtt. Ennek köszönhe­tően egyes nemzetközi pénzügyi intézmények és bankok az utóbbi időben nagyobb érdeklődést tanú­sítottak az országunkkal való pénz­ügyi együttműködés iránt, annak érdekében, hogy mielőbb kilábal­junk a jelenlegi nehézségekből, és megszilárdítsuk gazdaságunkat. Ahhoz, hogy érvényesítsük meg­beszélt politikánkat, továbbra is nélkülözhetetlen a kivitel fokozása — mondta a többi között Florijan­­čič. Ezért minden közegben to­vábbra is harcolni kell az önké­nyesség ellen, ezzel egyidejűleg sa­ját erőnkre támaszkodva kell nö­velni kivitelünket, s ez lehetővé te­szi, hogy a világpiac felé kitárjuk kapuinkat, és hozzájáruljunk az ország kedvezőbb gazdasági fejlődé­séhez. (Tanjug)

Next