Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)
1983-01-24 / 22. szám
• 1983 JMi 3 f Magyar Sió XL évf., 22. (12806.) szám 1983. január 24., héső Ára 8 dinár Jó lehetőségek az együttműködés fejlesztésére Képviselőházi küldöttségünk hazaindult Thaiföldről A JSZSZK Képviselőházának küldöttsége, élén Raif Dizdarevic elnökkel, befejezte háromnapos hivatalos thaiföldi látogatását, és tegnap hazaindult. A repülőtéren Harinhongshul parlamenti elnök és ismét Redžić jugoszláv nagykövet vett búcsút a küldöttségtől. A parlament képviselőin kívül küldöttségünk találkozott Tinsulanonda kormányfővel és Savetsila külügyminiszterrel. A legidőszerűbb nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban nagyfokú nézetazonosságot állapítottak meg. Rámutattak az együttműködés, különösen a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeire. Mindkét fél hangsúlyozta annak szükségét, hogy a világbéke megőrzése, az országok egyenrangúsága és az új gazdasági világrend kialakítása érdekében fokozni kell a tevékenységet. A vendéglátók nagy érdeklődést tanúsítottak az el nem kötelezettek küszöbönálló csúcsértekezlete iránt, és nagyra értékelték Jugoszlávia hozzájárulását a mozgalom eredeti elveinek megőrzéséhez. Noha Thaiföld nem tagja a mozgalomnak, vezetői egyetértettek azzal, hogy az el nem kötelezett országoknak és általában a fejlődőknek nagyobb mértékben részt kell venniük a feszültség enyhítésében és a fejletlen országok fejlődésének serkentésében. (Tanjug) A TERMELÉS SZINTJÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRÓL A kőolajexportáló országok értekezlete Genfben tegnap megkezdődött le Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) rendkívüli miniszteri értekezlete. Nem közölték, hogy meddig fog tartani a 13 miniszter tárgyalása a termelés szintjének meghatározásáról, amitől a jelenlegi 34 dolláros barrelenkénti ár függ. A részvevők igen szűkszavúan nyilatkoztak. A szaúd-arábiai és a kuvaiti küldöttség köreiben úgy tartják, hogy lehetséges a kompromisszum a napi olajkitermelési „adagok” módosítása ügyében. 1983 folyamán napi 18,5 millió barrelen szeretnék tartani a kitermelést. Egyesek 16 vagy 17 millió barrelt javasoltak. Az OPEC 22 éves fennállása során ez a legkritikusabb találkozó, és valóságos csoda lesz, ha megállapodnak — állítják mások, a kőolaj eladásából szerzett bevétel csökkenése az OPEC legszegényebb tagjait érinti, ezért kivitelük növelésével és árengedményekkel igyekeznek javítani helyzetükön. Sokkal átlépik a rájuk szabott napi kitermelési határt. Ha Genfben nem sikerül megállapodni, az OPEC keretén belül az árak és a kitermelés háborúja kezdődhet, és akkor kérdésessé válik a szervezet fennmaradása. A tavalyra meghatározott napi 17,5 millió barrel helyett mintegy 20 milliót aknáztak ki, és a 34 dolláros árat sem tartották tiszteletben: az átlag 32 dollár lehetett. Bizonyos értesülések szerint a miniszteri ülésszakon Szaúd-Arábiának, Iránnak és Líbiának lesz kulcsfontosságú szerepe. Becslések szerint Irán és Líbia kétszer annyi olajat aknáz ki, mint amennyire joga van, ezért Szaúd-Arábia decemberen 7 millió barrel helyett csak 5 milliót termelt ki, és hajlandó tovább csökkenteni a termelést. (Tanjug) A miniszterek genfi értekezlete Az olasz munkások harcának vívmánya Megállapodás a kollektív szerződések alapjairól Olaszországban — majdnem kétévi torzsalkodás és tárgyalás után ■— megállapodást kötöttek a szakszervezetek és a gyárosok képviselői. A kormány közbenjárásával megállapodtak az új kollektív munkaszerződések alapelveiben és a fizetések, napszámok reformjában. Olaszország társadalmi-politikai színterén az utóbbi hat hónapban ez a legfontosabb esemény. Ha a tárgyalások kudarccal végződtek volna, súlyos szociális forrongás robbanhatott volna ki. A nézeteltérések középpontjában a fizetések és napszámok voltak. Az állami és magánipar igen merev nézeteket valló képviselői és a szakszervezetek elfogadták a kormány javaslatát, hogy beolvadjanak a 13 százalékos inflációkeretbe. Ily módon 15 százalékkal lassítják a fizetések és napszámok úgynevezett mozgó skálájának növekedését. A szakszervezetek azonban kiharcolták a 48 órás munkahetet, s ez 3 és fél évig lesz érvényben, mint az új munkaszerződések. A közvélemény megkönnyebbüléssel fogadta a megállapodást, amelynek jelentőségét az is bizonyítja, hogy Pertini köztársasági elnök a késő esti órákig várt, hogy gratulálhasson a kormánynak, a szakszervezeteknek és a munkaadóknak. A kommunisták szemében a megállapodás a munkások harcának óriási jelentőségű vívmánya. E harc az utóbbi hetekben példátlanul kiéleződött. (Tanjug) Sérialisták és a szociáldemokraták kezdeményezése Hat európai szocialista és szociáldemokrata, valamint a szenegáli kormány vezetői párizsi találkozójukon megállapították, hogy közös akciókat indítanak a világgazdaság fellendítésére. A változások végrehajtóinak találkozója című kerekasztal-beszélgetésen mindenki a saját országának tapasztalatait ismertette. Noha nézeteik eltérnek, Franciaország például támogatja az amerikai rakétatelepítés tervét, Palme és Papandreu pedig a pacifistákkal rokonszenvez. egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió utóbbi javaslatai rendkívül jelentősek. Mivel a világválság a harmincas évekére emlékeztet, a szocialisták és szociáldemokraták megoldást javasolnak, amelyet titokzatosan csupán „harmadik útnak” neveztek, és annyit közöltek róla, hogy eltér a liberális kapitalizmus túlhaladott téziseitől és a szocialista országokban is kudarcba fúlt megoldásoktól. (Tansuv) Arafat Adenban Jasszer Arafat sürgős üzenetet intézett Mubarak egyiptomi elnökhöz, alig három nappal Mubarak washingtoni látogatása előtt. Tartalmát nem tették közzé, de valószínűleg a közel-keleti kérdés megoldására irányul. Arafat tegnap Adenbe érkezett, hogy a PFSZ végrehajtó bizottságának ülésén elnököljön. Az ülésen részt vesznek a PFSZ-be tömörült mozgalmak vezetői is. (AFP, UPI) NYUGATNÉMET DILEMMÁK Ellentétes nézetek a rakétakérdésben Ha csak a középhatósugarú rakétákat számítjuk, Nyugat-Európa felé 1419 szovjet rakéta irányul, a Szovjetunió felé pedig 150 francia és brit atombomba. Az arány tehát majdnem 10:1. Az adatok pontosságát nem lehet ellenőrizni — Lothar Rühl nyugatnémet államminiszter közölte őket. Nyilvánvalóan Kohl kancellár álláspontját akarta alátámasztani a legutóbbi moszkvai javaslatok kapcsán. Rühl becslése szerint az Uráltól nyugatra 270 SS—4 és SS—5, 420 hasonló (beleszámítva a tengeralattjárókon elhelyezetteket is) és 243 háromtöltésű SS—20 rakéta van. Szibériában kilencven SS—20 irányul a Távol-Kelet felé. Az USA-nak Nyugat-Európában pillanatnyilag nincs középhatósugarú rakétája, csak Franciaországban és Nagy-Britanniában van felállítva 150 egytöltetű rakéta. A NATO tervei szerint ez év végéig 572 amerikai rakétát telepítenek Nyugat-Európába, ha a Szovjetunió addig nem építi le saját fegyverzetét. Reagan elnök még jobban kiélezte a helyzetet, amikor azt követelte a Szovjetuniótól, hogy összes középhatósugarú rakétáját szerelje le. A genfi tárgyalások ellenére Moszkva sokáig nem is válaszolt az ultimátumra. Csak Andropov ajánlotta fel, hogy a francia és brit rakéták számának megfelelő szintre csökkentik a szovjet rendszert. Kohl kancellár egyelőre elutasította Andropov javaslatát, és erélyesen támogatja Reagan ultimátumát. Szakemberei azt állítják, hogy a Szovjetunió másodszor számlálja a francia és a brit rakétákat, mert már a SALT-megbeszéléseken az USA számlájára írták őket. Hans-Jochen Vogel szociáldemokrata kancellárjelölt ezzel szemben építő jellegűnek tartja Andropov javaslatát. Hasonlóra szólította fel Washingtont. Vogel azonban végleges álláspontot csak őszre alakít ki, amikor kiderül, hogy milyen eredmény várható a genfi tárgyalásokon. A bonni kormány és az ellenzék nézetei tehát teljesen ellentétesek: Kohl azzal vádolja Vogelt, hogy a nyugati szövetség megosztására törekszik, Vogel pedig Kohlt, hogy szem elől téveszti a német érdekeket. Miért? A március 6-i választások előtt sem a kormánynak, sem az ellenzéknek nincs világos koncepciója a súlyos gazdasági és társadalmi válság megoldására. A kormány tervei a dolgozókat érintik, az ellenzék tervei pedig a tőkét. Ezen a téren tehát kerülik a harcot. A rakétakérdés az egyetlen, amelyről Kohl is, Vogel is maradéktalanul kinyilváníthatja álláspontját, ezért márciusban a németek „a rakétákról fognak szavazni” — ez lesz a döntő kérdés. Washington hivatalosan még nem válaszolt Vogel követelésére, hogy hasonló, építő jellegű javaslattal válaszoljon Moszkvának. Az amerikai diplomácia azonban közvetve azt üzente a Szovjetuniónak, hogy Genfben engedékenynek kell lennie, ha megállapodást akar. A Fehér Házhoz közel álló körök ugyanakkor azt állítják, hogy az USA kész változtatni bizonyos álláspontjain, de csak akkor, ha a Szovjetunió még jobb javaslattal áll elő. Úgy látszik tehát: Genfben van remény a haladásra. A Szovjetuniónak fel kellene hagynia „bizonyos következmények” emlegetésével is, amelyekkel az USA szövetségeseit fenyegette. Washington nem tűri, hogy a Szovjetunió taktikai és propagandaakciókkal ellene fordítsa szövetségeseit. Washingtonban kedvezőtlenül értékelték Gromiko szovjet külügyminiszter bonni felszólalását. Állítólag „rendkívül merev volt” az európai atomfegyverekről való megállapodás lehetőségével kapcsolatban. Ezekről a kérdésekről Genscher nyugatnémet külügyminiszter kedden vagy szerdán tárgyal Reagan elnökkel és Schultz államtitkárral. (Tanjug) írásunk a panicsiak gondjairól (3. oldal) Mai számunkból: ф új iráni offenzíva készül? Tudósítás a háborús fejleményekről (2. oldal) 0 Lecsapolás helyett ígéretek 0 Mérsékelten felhős, száraz idő Időjárásjelentésünk a 8. oldalon Az ellátás rendezése az egyik leirosai feladat Jože Florijančič szövetségi pénzügyi titkár maritori nyilatkozata A piac élelmiszerrel való rendszeres ellátása érdekében minden körzetben elegendő devizaeszköz kell előteremteni. A jelen pillanatban az ellátás rendezése a gazdasági stabilizációs politika egyik legfontosabb feladata, mert nagymértékben hat a dolgozók hangulatára és készségükre, hogy felvegyék a harcot a gazdasági nehézségekkel — jelentette ki Jože FLORIJANCIC szövetségi pénzügyi titkár, a Szlovén KSZ Központi Bizottságának tagja maribori látogatása során, amely alkalomból a gazdasági stabilizációs politika időszerű feladatairól beszélt a város társadalmi-politikai és gazdasági életének képviselőivel. Jože Florijančič felhívta a figyelmet arra, hogy a piac ellátásaival foglalkozó egyes illetékes személyek felelőtlenül végzik munkájukat. Az egyik köztársaságban például készek néhány száz millió dollárt berendezések vásárlására adni ugyanakkor, amikor a piac jobb ellátását szolgáló áruhoz szükségesyersanyagok behozatala kérdéses. Noha kevés devizaeszközről van szó, nehezen döntik el, hogy jóváhagyják-e. A többi között beszélt a társult munka fizetőképességének kérdéséről, és elmondta, hogy országos szinten meg kell szigorútni a pénzügyi fegyelmet a társult munkaszervezetek közötti ügyletekben is. A veszteséges munkaszervezetekről szólva kiemelte, hogy azoknak saját maguknak kell megtalálniuk a megoldás kulcsát a munkaszervezetek közötti szorosabb együttműködéssel, megfelelőbb termelési tervek kidolgozásával és más hasonló intézkedésekkel. Külön kiemelte a kiviteli kérdések fontosságát. Rámutatott tavalyi kiviteli eredményekre, valmint arra, hogy sok társultmunka-szervezet az elmúlt év során jelntősen növelte kivitelét. Különösen a fejlődő országokba irányulóivitel növekedése figyelemreméltó: munkaszervezeteink berendezéeket, technológiát szállítanak nekik, valamint az ott vállalt munkák végzésével segítik termelőjeik fejlődését. Az ország termelésfokozási törekvéseinek, valamint a kivitel terén elért eredményeinek köszönhetően és nem utolsósorban a fogyasztás csökkentésével elérhetjük, hogy törlesszük a külföld iránti tavalyi pénzügyi kötelezettségeinket, kivéve egyes jugoszláv bankokat, amelyek kisebb összeggel adósak maradtak. Ezzel az ország megőrizte tekintélyét a külföldi pénzügyi intézmények előtt. Ennek köszönhetően egyes nemzetközi pénzügyi intézmények és bankok az utóbbi időben nagyobb érdeklődést tanúsítottak az országunkkal való pénzügyi együttműködés iránt, annak érdekében, hogy mielőbb kilábaljunk a jelenlegi nehézségekből, és megszilárdítsuk gazdaságunkat. Ahhoz, hogy érvényesítsük megbeszélt politikánkat, továbbra is nélkülözhetetlen a kivitel fokozása — mondta a többi között Florijančič. Ezért minden közegben továbbra is harcolni kell az önkényesség ellen, ezzel egyidejűleg saját erőnkre támaszkodva kell növelni kivitelünket, s ez lehetővé teszi, hogy a világpiac felé kitárjuk kapuinkat, és hozzájáruljunk az ország kedvezőbb gazdasági fejlődéséhez. (Tanjug)