Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)

1983-06-06 / 153. szám

1983. Június 6„ hét?S ...... —— .........................................' •• Az elset аж utókor nemzedékeinek Utóhangok a Petőfi és Kis Ferenc iskolák topolyai találkozójáról Véget ért a Petőfi és Kis Fe­renc iskolák 11. találkozója, amely­nek házigazdája a topolyai Április 20-a Általános Iskola és a hely­beli helyőrség Petőfi Sándor lak­tanyája. A vendégek, 12 vajdasági illetve Honát SZK-beli­ iskola pio­nírjai, tanárai e sorok megjelené­sekor már odahaza mesélik a ta­lálkozó során szerzett élményeiket. Szombati és vasárnapi számunk­ban­­részletesen beszámoltunk a két nap eseményeiről, az együvé tartozás e nagyszerű seregszemlé­jének hangulatáról. Ma összegezés­ként még arról szeretnénk szólni, ami a jelentésekből kimaradt.­­A vasárnapi Miagyar Szóban nem számolhattunk be az újvidéki Gyermekrádió Leleményes futár fedőnevű honvédelmi vetélkedőjé­nek eredményeiről, mivel a szom­bati verseny lapzártakor még tar­tott. Hadd közöljük tehát, hogy a 12 iskola csapatának — 3 pionír­ból és egy katonából állt egy csapat — vetélkedőjével az első helyet a topolyaiak futárkülönít­­ménye szerezte meg. Második a kórógyű­ csapat, a harmadik helyet pedig egyenlő pontszámmal a szi­lágyiak és a hajdújárásiak-bács­­szőlősiek osztják.) Szinte alig szónhattunk a szerve­zésről, e hatalmas munka ismert és névtelen hőseiről. Pedig róluk csak a legnagyobb elismerés hang­ján kell említést tenni, hiszen az eddigiek egyik legpéldásaib­ban elő­készített, lebonyolított találkozója volt a topolyai. Amit a vendéglátó Április 20-a iskola kollektívája, diákjai, a szülők, valamint a Pe­tőfi Sándor laktanya tettek, az minden várakozást felülmúlt. Ven­déglátásból, figyelmességből, lelke­sedésből, kedvességből csillagos ötösre vizsgáztak. Hasonló értékelés illeti az újvi­déki Gyermekrádiót és a Jó Paj­tás szerkesztőségét mint társszer­vezőket A szemle sikeréhez nyúj­tott hozzájárulásuk óriási volt De meg kell hajtani az elismerés zászlaját a topolyai munkaszerve­zetek, társadalmi-politikai szerve­zetek előtt is, hiszen önzetlen se­­gítőkészségünk nélküli nehéz lett volna elképzelni egy ilyen töme­ges rendezvény lebonyolítását si­kerét Egyszóval: mindazok, akik bármi módon részt vettek a szemle meg­szervezésében, sokat tettek annak érdekében, hogy Topolya, ez a haladó szellemű, mindig forradal­mi ihletésű város örökre belopja ma­gát az itt járt bácskai, bánáti, szlavóniai kisdiákok és tanáraik szívében. Miint a korábbi találkozókon, i­tt is újabb téglákat építettek be nemzeteink és nemzetiségeink test­vérisége és egysége véres harcok­ban emelt hatalmas építményébe. A 120 vendégdiákot 120 topolyai pajtás és azok szülei ölelték keb­lükre két napon át. Új barátságok szövődtek, amelyek még szorosabb­ra fűzik majd az évek során kap­csolatukat, tovább érlelve a test­véri együvé tartozás tudatát. A szemlét záró nyilvános műsor, amelyet a színházban tartottak, tükrözte talán leghívebben a fenti állítást. A közönség szűnni nem akaró tapssal üdvözölte a két nyelven, de egy szívvel folyó mű­sort, amelyben a vetélkedők leg­jobbjai és a Petőfi brigád harco­sai szóltak a publikumhoz szóval, énekkel, tánccal. Ez a gálaműsor tulajdonképpen üzenet volt min­denkihez, főleg az ütőkor nemze­dékeihez: a hagyományápolás mindnyájunk feladata, út a haza­szeretet, a barátság, a testvériség és egysé­g további elmélyítése, a titői­­irányvonal követése felé. Vasárnap reggel a topolyai autó­­buszállomásról és vasútállomásról kigördülő járművek ablakából, il­letve a peronokról kendőlobogta­­tás jelezte, hogy jövőre az új ba­­rátsági kötések színhelye Laskó lesz, a 12. találkozó házigazdájá­nak szerepét az ottanni Petőfi Sán­dor Általános Iskola vállalta. VOJNITS Tivadar MAGYAR SZÓ TÖBB EZREN A TEMERINI GYÖNGYÖ­SB­OK­RÉTÁN A szemle alkalom más nemzetiségek kultúrájának megismerésére is­­ Rajcsán István mondott megnyitó beszédet Vasárnap Temerinben a késő délutáni órákban véget ért a vaj­dasági magyar napitánc-csoportok, népzenei együttesek és előadók 20. jubiláris szemléje, a Gyöngyös­bokréta. Temerin ez alkalommal is kiváló házigazdáinak bizonyult és a jó időjárás­­is növelte a­z ér­deklődést a rendezvény iránt. Több magas rangú tisztségviselő is vé­gignézte a szemlét. Jelen volt Baj­csán István, Vajdaság SZAT Kép­viselőházának elnöke, Stjepan Si­­sic, a Tartományi Szakszervez­eti Tanács elnöke, Milan Teofanov, a VDNSZSZ Tartományi Választmá­nyának titkára és több más köz­társasági, valamint tartományi, illetve községi társadalmi-politikai és művelődési dolgozó. A népitánc-csoportok szemléje még a reggeli órákban a szemle résztvevőinek érkezésével és foga­dásával kezdődött. Ezt követte a felvonulás a Kókai Imre iskolá­ból. A megnyitó ünnepség a TSK stadionjában volt. Amerre csak elhaladt a menet, a polgárok so­kasága üdvözölte a nép­tánc-cso­­portokat. A TSK stadionjában a város­beli­eken kí­vül na­gyon sok vidéki is összesereglett. Elsőnek Szekeres Ferenc, a szer­vező bizottság elnöke köszöntötte a szemle résztvevőit és a vendé­geket. A késő délutánba nyúló rendezvényt Rajcsán István nyi­totta meg. Ez alkalomból alkalmi beszédet is mondott. — A népművészeti tevékenység hagyományos szemléje a­z idén kü­lönösen jelentős, mert forradal­munk nagy évfordulóinak idején, a­z AVNOJ második ülésszakának, a neretvai és a sutjicckaji ütközet­nek pedig 40. évfordulóján került rá a sor — mondta Rajcsán Ist­ván. — A­z idén emlékezünk Vaj­daság Szocialista Autonóm Tarto­mány létrejöttének és fejlődésének jelentős dátumaira, a vajdasági brigádok és a vajdasági népfel­­szabadító bizottság megalakulásá­ra is. Ezeknek a szövetségi állam­berendezésünket megalapozó ese­ményeknek minden dolgozónkat és polgárunkat, nemzetünket és nem­zetiségünket arra kell ösztönöz­niük, hogy kátarsainak a titói úton és még fokozottabb mértékben munkálkodjanak a jugoszláv szo­cialista együvé tartozás fejleszté­sén.­­ A tartományunkban élő nem­zetek és nemzetiségek művelődési alkotótevékenysége, a nemzeti kultúrák fejlesztése és kölcsönös gazdagítása eddig is­­kifejezője volt együvé tartozásunknak. Ez kiapad­hatatlan kincsünk, amely a szemé­lyiség érvényesülését szolgálja és új alkotói lehetőségeket tár fel.­­• A magyar nemzetiség népmű­vészeti fesztiválját a más nemze­tiségűekkel való kulturális talál­kozóvá fejlesztettük. Ez megfelelő mód arra is, hogy nemzeti kul­túránkat kölcsönösen megismerjük és gazdagítsuk. A továbbiakban Rajcsán István elismerően szólt a Gyöngyösbokré­­ta szervezőinek munkájáról. A megnyitó ünnepség után 32 népitánc-csoport lépett közönség elé. A szemle utolsó tánccsoport­­j­áinak fellépése után a műsorbi­zottság rövid értékelést adott. G. B. A Gyöngyösbokréta temerini megnyitóján (NÉMETH Mátyás felvétele) ----------------------------------------------------------BELPOLITIKA -------­ Tito elnök első repülése Kupreško Ferjén tegnap nagy­szabású népgyűlést szerveztek, amelyen, mint minden év június első vasárnapján, az idén is meg­emlékeztek Tito elnök első hábo­rús repülőútjáról. A drvári tá­madást követően ugyanis Tito 1944. június 3-án érkezett Kupreš­­ko Poljéra, ahonnan Edvard Kar­­deljjal, a Legfelsőbb Parancsnok­ság többi tagjával a Nemzeti Bi­zottsággal és a szövetségesek ka­tonai küldöttségeinek vezetőivel Bariba repült, innen pedig Viere­s onnan irányította az ország fel­szabadításáért folyó hadművelete­ket. Ez volt Tito háború alatti re­­pülőútjai köz­ül az első, s erről minden évben nagy népgyűléssel emlékeznek meg, tegnap is több ezer környékbeli polgár vett részt az ünnepségen. A tegnapi gyűlésen Maireso Dakic népbős a 9. krajinai roham­brigád egykori parancsnoka mondott beszédet. Az ünnepségen részt vettek a légierő egységei is. (Tanjug) Következetes munkásharcostól ■ búcsúzunk­ nak, hogy a munkásosztály átvette (Folytatás az X. oldalról) harc első soraiban álltak, az ember és a munka felszabadításáért har­coltak. Még a századfordulón szülőváro­sából Celjéből nekivágott a nagy­világnak, lakatosként dolgozott következetes és kitartó munkás­­harcos és forradalmár vol, s az is maradt életének utolsó napjaiig. Szlovéniában és az ország más ré­szeiben, valamint Európa más or­szágaiban is a munkástüntetések egyik szervezője volt, sokat üldö­zött kommunista aktivista, a Kom­munista Párt legmagasabb vezető­ségének tagja, partizánparancsnok, az Oslobodilna Fronta vezetője, az AVNOJ képviselője, az új Jugo­szlávia egyik minisztere. Tito po­­litbürójának tagja, a legfelelősebb állami és párttisztségeket töltötte be az országban. Forradalmunk és pártunk élő történelme volt. Tanú­ja volt azon eszmék győzelmének, amelyekért a munkásmozgalom­ban és egész életén át harcolt több mint 70 évtizeden át, vagyis an­nács elnöke is, a hatalmat; tanúja volt a szabad független, szocialista és önigazga­tású Jugoszlávia, az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek közössé­ge megteremtésének. Az Elnökség és magam nevében fogadják legmélyebb részvétemet­­ Franc Leskošek néphősnek, a szocialista munka hősének, a Fö­deráció Tanácsa tagjának, a párt­os állami tisztségviselőnek a ha­lála alkalmából lányának részvét­­táviratot küldött Mitja Ribičič, a JKSZ KB Elnökségének elnöke és Nikola Stojanović, a JKSZ KB El­nökségének titkára. Franc Leskošek halála alkalmá­ból az elhunyt családjának rész­­véttáviratot küldött Vojo Srzentic, a JSZSZK Képviselőházának elnö­ke, továbbá Milutin Baltic, Josip Vrhovec, Jure Bilic és Ante Mar­kovic. Táviratban fejezte ki részvétét Leskošek családjának Milka Pla­­ninc, a Szövetségi Végrehajtó Ta- A TETTEKET KÖVETELTE Pépes Kardeij visszaemlékezése — Néhány nappal ezelőtt, Vaj­daságba való elutazásom előtt még jó hangulatban váltunk el egymás­tól Kukával, s íme ma halálhíré­ről értesültem — jelentette fel teg­nap Újvidéken a Tanjug újságíró­jának Pepea Kardeij, a Föderáció Tanácsának tagja, aki Szabó Ida for­radalmárénél vendégeskedik. — Együttműködésünk még 1928- ban kezdődött párt- és más je­lle­­gű kérdésekben. Lusca tempera­mentumos ember volt, néha jó hangos, de mindig jólelkű. Mikor fel is emelte hangját, mindannyian tudtuk, hogy e­mögött nincs semmi rossz. A munkások között mérhe­tetlen tekintélynek örvendett, jó szónok volt, szavai mindig ösztön­zően hatottak, szárnyaikat adták . . . Papca Kardeij szavai szerint Franc Leakosek munkásmozgal­munk kiemelkedő egyénisége volt. Edvard Kardefifj például sokszor hagyatkozott rá, mindig számított a munkások körében élvezett nép­szerűségeire, battáro­zottságaira és szervezőkészségére. Luka élete, mondta Pepca Kardeij­ai legkevés­bé sem­mit könnyű, sőt na­gyon is nehéz vott. Voltak olyan évek, amikor a régi Jugoszlávia burasoé hatalma állandóan üldözte, néha éhezett is. — Luka nagyra becsülte azokat az embereket, akik saját kezűleg tudtak bármit és megteremteni Távoll állt tőle az üres beszéd, a tetteket követelte. Ezeket a tulaj­donságait fedezte fel Boris Kiddé is, amikor a legnehezebb pillana­tokban Leskošeket javasolta Jugo­­szlávia iparügyi miniszterének tisztségére. Luka elvtárs emlékét, hangsúlyozta Pepca Kardeij, meg fogjuk őrizni. (Tanjug) ­3 SZOLIDARITÁSI TALÁLKOZÓ Történelmi események színhelyén belgrádi Politika, Borba, Tanjug és BIGZ, a ljubljanai Delo, a szkop­jei Nova Makedonija, az újvidéki Forum és Dnevnik, a titográdi Fobreda, a spliti Slobodna Dalma­­cija, a prištinai Jedinstvo és Ri­­lindja újságírói, grafikai és egyéb munkásai. A részvevőket üdvözölte Szudin Filipovic, az Oslobodjenje főszer­kesztője. Elmondta, hogy a szoli­daritási találkozó színhelyéül nem véletlenül választották a hősök völgyét, Trentistét. Az idén nagy forradalmi dátumokra emlékezünk. 10 évvel ezelőtt volt a neretvai és a sutjeskai csata, valamint az AVNOJ II. ülésszaka. Ugyancsak negyvenéves jubileumát ünnepli három szerkesztőség a jelenlevők közül: a Tanjug, a Slobodna Dal­macija és az Oslobodjenje. A szolidaritási találkozót Rade Galeb, a Szocialista Szövetség Boszn­i­a-h­ercegovina­i V­álasztmá­nyának elnöke nyitotta meg. Be­szédében hangsúlyozta, hogy a 40 évvel ezelőtti események szilárd alapok, melyekre az új Jugoszlávia épült. Mindannyiunk kötelessége, a hírközlő szerveké is, hogy állan­dóan tudatosítsuk az akkori ese­mények teljes történelmi jelentő­ségét. A trent­ištei emlékműnél történe­lemórát tartott Vlado Segri nép­­hőz, a Föderáció Tanácsának tag­ja, a sutjeskai csata egyik rész­vevője. Előtte a találkozó részve­vőinek küldöttsége megkoszorúzta az emléktemetőt, amelyben 3301 harcos földi maradványai nyugsza­nak. A találkozó alatt a részvevők egy csoportja, melyben képvisel­ve volt valamennyi munkaszerve­zet, fölkereste és megkoszorúzta azt a helyet az Ozran hegységen, ahol Josip Broz Tito megsebesült. Az ilyen találkozókon az is ha­gyományos, hogy néhány témára tanácskozást szerveznek. A lapki­adóházak képviselői három tanács­kozáson vettek részt. Elbeszélget­tek arról, hogy az újságj­ainkban hogyan kell ápolni a népfelszaba­dító háború forradalmi hagyomá­nyait, továbbá azokról a felada­tokról, melyek az újságírókra vár­ (Folytatása a 17 oldalon) Az elmúlt hétvégén Trentintén megtartották a jugoszláv lapkiadó és grafikai munkaszervezetek ha­gyományos szolidaritási találkozó­ját. Az ideit, sorrendben a tizen­hatodikat a szarajevói Oslobodje­­nje szervezte, rajta kívül részt vettek még a zágrábi Vjesnik, a Sokkal kevesebb fiatal van felelős beosztásban, mint tíz évvel ezelőtt A Harcos Szövetség Országos Bizottsága Elnökségének elnöke a fiatalokról Ifjúságunk meglehetősen alá­rendelt szerepet játszik. Ennek egyik oka a munkanélküliség, amely nemcsak azokat érinti, akik most keresnek munkát, hanem azokat is, akik utánuk következ­nek. A másik pedig, hogy nagyon kevés fiatal van felelős tisztség­ben. A statisztikai adatok szerint ma például sokkal kevesebb fiatal van vezető beosztásban, mint tíz évvel ezelőtt — hangsúlyozta Vla­dimir Sčekić, a Harcos Szövetség Országos Bizottsága Elnökségének elnöke a Tanjug újságíróival foly­tatott beszélgetésben. — A múltba tekintés minden­képpen a jövőt és a jelent szol­gálja. Amikor a népfelszabadító háborúról beszélünk rendkívül fontos, hogy azt egybekapcsoljuk a jelennel és a jövővel, a fennálló problémákkal és a megoldásukra irányuló erőfeszítésekkel. A leg­fontosabb mégis az, hogy­ bírálóan viszonyuljunk a múlthoz is. Az egykori események leegyszerűsíté­se ugyanis nagyon káros lehet Csak a legkisebbeknek lehet így elmesélni egy-egy eseményt, tör­ténést. Az életkortól függően azon­ban a dolgok vázolása is összetet­tebb. Nincs okunk túlzásra, még kevésbé a történtek elkendőzésére annak elhitetésére hogy rendben folyt minden és könnyű volt, ami­kor tudvalevő, hogy nem volt az. Ha már it tartunk, el kell azt is mondanom, hogy irodalmunkban és filmjeinkben hellyel-közzel a a forradalom bemutatása nem kü­lönbözik lényegesen az ellenforra­dalométól, kis híján kiegyenlíti a partizánokat és csetnikeket. Köl­csönös öldöklésről beszélnek és kiegyenlítik a szabadságharcért folyó harcot e harc elárulásával vagy a Goli Otok példája. Abban az időben egy határőrség politikai biztosa voltam. Tudom tehát, mi történt határainkon. Gyilkolták embereinket kihívóan viselkedtek és fenyegetőztek. Ha­ tehát ilyen szemszögből vizsgáljuk a Goli Otokot, az ország, a függetlenség és a méltóság megvédése tükré­ben, nem lehet tévedni. Csak el­vétve említhetők megengedhetet­len lépések a Goli­stokon. De ez nem volt jellemző az 1948. eszten­dőre. Együttvéve az ilyesmi mégis periferikus jelenség volt. Éppen ezért hangsúlyozom: az igazságért harcolva a forradalomért és foly­tonosságért harcolunk. Senki sem nézheti tehát rossz szemmel, ha kiállunk a forradalom és igazsá­gának megvédése mellett. Erre nem csak, hogy jogunk van ha­nem kötelesek is vagyunk rá Mindannyiunk kötelessége védeni a forradalmat, s egyengetni útját Közös feladata ez a harcoknak és fiataloknak. A tapasztalatok alap­ján mérlegelni, hogyan védhetjük és hogyan fejleszthetjük tovább a forradalmi értékeket.

Next