Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)
1983-06-06 / 153. szám
1983. Június 6„ hét?S ...... —— .........................................' •• Az elset аж utókor nemzedékeinek Utóhangok a Petőfi és Kis Ferenc iskolák topolyai találkozójáról Véget ért a Petőfi és Kis Ferenc iskolák 11. találkozója, amelynek házigazdája a topolyai Április 20-a Általános Iskola és a helybeli helyőrség Petőfi Sándor laktanyája. A vendégek, 12 vajdasági illetve Honát SZK-beli iskola pionírjai, tanárai e sorok megjelenésekor már odahaza mesélik a találkozó során szerzett élményeiket. Szombati és vasárnapi számunkbanrészletesen beszámoltunk a két nap eseményeiről, az együvé tartozás e nagyszerű seregszemléjének hangulatáról. Ma összegezésként még arról szeretnénk szólni, ami a jelentésekből kimaradt.A vasárnapi Miagyar Szóban nem számolhattunk be az újvidéki Gyermekrádió Leleményes futár fedőnevű honvédelmi vetélkedőjének eredményeiről, mivel a szombati verseny lapzártakor még tartott. Hadd közöljük tehát, hogy a 12 iskola csapatának — 3 pionírból és egy katonából állt egy csapat — vetélkedőjével az első helyet a topolyaiak futárkülönítménye szerezte meg. Második a kórógyű csapat, a harmadik helyet pedig egyenlő pontszámmal a szilágyiak és a hajdújárásiak-bácsszőlősiek osztják.) Szinte alig szónhattunk a szervezésről, e hatalmas munka ismert és névtelen hőseiről. Pedig róluk csak a legnagyobb elismerés hangján kell említést tenni, hiszen az eddigiek egyik legpéldásaibban előkészített, lebonyolított találkozója volt a topolyai. Amit a vendéglátó Április 20-a iskola kollektívája, diákjai, a szülők, valamint a Petőfi Sándor laktanya tettek, az minden várakozást felülmúlt. Vendéglátásból, figyelmességből, lelkesedésből, kedvességből csillagos ötösre vizsgáztak. Hasonló értékelés illeti az újvidéki Gyermekrádiót és a Jó Pajtás szerkesztőségét mint társszervezőket A szemle sikeréhez nyújtott hozzájárulásuk óriási volt De meg kell hajtani az elismerés zászlaját a topolyai munkaszervezetek, társadalmi-politikai szervezetek előtt is, hiszen önzetlen segítőkészségünk nélküli nehéz lett volna elképzelni egy ilyen tömeges rendezvény lebonyolítását sikerét Egyszóval: mindazok, akik bármi módon részt vettek a szemle megszervezésében, sokat tettek annak érdekében, hogy Topolya, ez a haladó szellemű, mindig forradalmi ihletésű város örökre belopja magát az itt járt bácskai, bánáti, szlavóniai kisdiákok és tanáraik szívében. Miint a korábbi találkozókon, itt is újabb téglákat építettek be nemzeteink és nemzetiségeink testvérisége és egysége véres harcokban emelt hatalmas építményébe. A 120 vendégdiákot 120 topolyai pajtás és azok szülei ölelték keblükre két napon át. Új barátságok szövődtek, amelyek még szorosabbra fűzik majd az évek során kapcsolatukat, tovább érlelve a testvéri együvé tartozás tudatát. A szemlét záró nyilvános műsor, amelyet a színházban tartottak, tükrözte talán leghívebben a fenti állítást. A közönség szűnni nem akaró tapssal üdvözölte a két nyelven, de egy szívvel folyó műsort, amelyben a vetélkedők legjobbjai és a Petőfi brigád harcosai szóltak a publikumhoz szóval, énekkel, tánccal. Ez a gálaműsor tulajdonképpen üzenet volt mindenkihez, főleg az ütőkor nemzedékeihez: a hagyományápolás mindnyájunk feladata, út a hazaszeretet, a barátság, a testvériség és egység további elmélyítése, a titőiirányvonal követése felé. Vasárnap reggel a topolyai autóbuszállomásról és vasútállomásról kigördülő járművek ablakából, illetve a peronokról kendőlobogtatás jelezte, hogy jövőre az új barátsági kötések színhelye Laskó lesz, a 12. találkozó házigazdájának szerepét az ottanni Petőfi Sándor Általános Iskola vállalta. VOJNITS Tivadar MAGYAR SZÓ TÖBB EZREN A TEMERINI GYÖNGYÖSBOKRÉTÁN A szemle alkalom más nemzetiségek kultúrájának megismerésére is Rajcsán István mondott megnyitó beszédet Vasárnap Temerinben a késő délutáni órákban véget ért a vajdasági magyar napitánc-csoportok, népzenei együttesek és előadók 20. jubiláris szemléje, a Gyöngyösbokréta. Temerin ez alkalommal is kiváló házigazdáinak bizonyult és a jó időjárásis növelte az érdeklődést a rendezvény iránt. Több magas rangú tisztségviselő is végignézte a szemlét. Jelen volt Bajcsán István, Vajdaság SZAT Képviselőházának elnöke, Stjepan Sisic, a Tartományi Szakszervezeti Tanács elnöke, Milan Teofanov, a VDNSZSZ Tartományi Választmányának titkára és több más köztársasági, valamint tartományi, illetve községi társadalmi-politikai és művelődési dolgozó. A népitánc-csoportok szemléje még a reggeli órákban a szemle résztvevőinek érkezésével és fogadásával kezdődött. Ezt követte a felvonulás a Kókai Imre iskolából. A megnyitó ünnepség a TSK stadionjában volt. Amerre csak elhaladt a menet, a polgárok sokasága üdvözölte a néptánc-csoportokat. A TSK stadionjában a városbelieken kívül nagyon sok vidéki is összesereglett. Elsőnek Szekeres Ferenc, a szervező bizottság elnöke köszöntötte a szemle résztvevőit és a vendégeket. A késő délutánba nyúló rendezvényt Rajcsán István nyitotta meg. Ez alkalomból alkalmi beszédet is mondott. — A népművészeti tevékenység hagyományos szemléje az idén különösen jelentős, mert forradalmunk nagy évfordulóinak idején, az AVNOJ második ülésszakának, a neretvai és a sutjicckaji ütközetnek pedig 40. évfordulóján került rá a sor — mondta Rajcsán István. — Az idén emlékezünk Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány létrejöttének és fejlődésének jelentős dátumaira, a vajdasági brigádok és a vajdasági népfelszabadító bizottság megalakulására is. Ezeknek a szövetségi államberendezésünket megalapozó eseményeknek minden dolgozónkat és polgárunkat, nemzetünket és nemzetiségünket arra kell ösztönözniük, hogy kátarsainak a titói úton és még fokozottabb mértékben munkálkodjanak a jugoszláv szocialista együvé tartozás fejlesztésén. A tartományunkban élő nemzetek és nemzetiségek művelődési alkotótevékenysége, a nemzeti kultúrák fejlesztése és kölcsönös gazdagítása eddig iskifejezője volt együvé tartozásunknak. Ez kiapadhatatlan kincsünk, amely a személyiség érvényesülését szolgálja és új alkotói lehetőségeket tár fel.• A magyar nemzetiség népművészeti fesztiválját a más nemzetiségűekkel való kulturális találkozóvá fejlesztettük. Ez megfelelő mód arra is, hogy nemzeti kultúránkat kölcsönösen megismerjük és gazdagítsuk. A továbbiakban Rajcsán István elismerően szólt a Gyöngyösbokréta szervezőinek munkájáról. A megnyitó ünnepség után 32 népitánc-csoport lépett közönség elé. A szemle utolsó tánccsoportjáinak fellépése után a műsorbizottság rövid értékelést adott. G. B. A Gyöngyösbokréta temerini megnyitóján (NÉMETH Mátyás felvétele) ----------------------------------------------------------BELPOLITIKA ------- Tito elnök első repülése Kupreško Ferjén tegnap nagyszabású népgyűlést szerveztek, amelyen, mint minden év június első vasárnapján, az idén is megemlékeztek Tito elnök első háborús repülőútjáról. A drvári támadást követően ugyanis Tito 1944. június 3-án érkezett Kupreško Poljéra, ahonnan Edvard Kardeljjal, a Legfelsőbb Parancsnokság többi tagjával a Nemzeti Bizottsággal és a szövetségesek katonai küldöttségeinek vezetőivel Bariba repült, innen pedig Vieres onnan irányította az ország felszabadításáért folyó hadműveleteket. Ez volt Tito háború alatti repülőútjai közül az első, s erről minden évben nagy népgyűléssel emlékeznek meg, tegnap is több ezer környékbeli polgár vett részt az ünnepségen. A tegnapi gyűlésen Maireso Dakic népbős a 9. krajinai rohambrigád egykori parancsnoka mondott beszédet. Az ünnepségen részt vettek a légierő egységei is. (Tanjug) Következetes munkásharcostól ■ búcsúzunk nak, hogy a munkásosztály átvette (Folytatás az X. oldalról) harc első soraiban álltak, az ember és a munka felszabadításáért harcoltak. Még a századfordulón szülővárosából Celjéből nekivágott a nagyvilágnak, lakatosként dolgozott következetes és kitartó munkásharcos és forradalmár vol, s az is maradt életének utolsó napjaiig. Szlovéniában és az ország más részeiben, valamint Európa más országaiban is a munkástüntetések egyik szervezője volt, sokat üldözött kommunista aktivista, a Kommunista Párt legmagasabb vezetőségének tagja, partizánparancsnok, az Oslobodilna Fronta vezetője, az AVNOJ képviselője, az új Jugoszlávia egyik minisztere. Tito politbürójának tagja, a legfelelősebb állami és párttisztségeket töltötte be az országban. Forradalmunk és pártunk élő történelme volt. Tanúja volt azon eszmék győzelmének, amelyekért a munkásmozgalomban és egész életén át harcolt több mint 70 évtizeden át, vagyis annács elnöke is, a hatalmat; tanúja volt a szabad független, szocialista és önigazgatású Jugoszlávia, az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek közössége megteremtésének. Az Elnökség és magam nevében fogadják legmélyebb részvétemet Franc Leskošek néphősnek, a szocialista munka hősének, a Föderáció Tanácsa tagjának, a pártos állami tisztségviselőnek a halála alkalmából lányának részvéttáviratot küldött Mitja Ribičič, a JKSZ KB Elnökségének elnöke és Nikola Stojanović, a JKSZ KB Elnökségének titkára. Franc Leskošek halála alkalmából az elhunyt családjának részvéttáviratot küldött Vojo Srzentic, a JSZSZK Képviselőházának elnöke, továbbá Milutin Baltic, Josip Vrhovec, Jure Bilic és Ante Markovic. Táviratban fejezte ki részvétét Leskošek családjának Milka Planinc, a Szövetségi Végrehajtó Ta- A TETTEKET KÖVETELTE Pépes Kardeij visszaemlékezése — Néhány nappal ezelőtt, Vajdaságba való elutazásom előtt még jó hangulatban váltunk el egymástól Kukával, s íme ma halálhíréről értesültem — jelentette fel tegnap Újvidéken a Tanjug újságírójának Pepea Kardeij, a Föderáció Tanácsának tagja, aki Szabó Ida forradalmárénél vendégeskedik. — Együttműködésünk még 1928- ban kezdődött párt- és más jellegű kérdésekben. Lusca temperamentumos ember volt, néha jó hangos, de mindig jólelkű. Mikor fel is emelte hangját, mindannyian tudtuk, hogy emögött nincs semmi rossz. A munkások között mérhetetlen tekintélynek örvendett, jó szónok volt, szavai mindig ösztönzően hatottak, szárnyaikat adták . . . Papca Kardeij szavai szerint Franc Leakosek munkásmozgalmunk kiemelkedő egyénisége volt. Edvard Kardefifj például sokszor hagyatkozott rá, mindig számított a munkások körében élvezett népszerűségeire, battározottságaira és szervezőkészségére. Luka élete, mondta Pepca Kardeijai legkevésbé semmit könnyű, sőt nagyon is nehéz vott. Voltak olyan évek, amikor a régi Jugoszlávia burasoé hatalma állandóan üldözte, néha éhezett is. — Luka nagyra becsülte azokat az embereket, akik saját kezűleg tudtak bármit és megteremteni Távoll állt tőle az üres beszéd, a tetteket követelte. Ezeket a tulajdonságait fedezte fel Boris Kiddé is, amikor a legnehezebb pillanatokban Leskošeket javasolta Jugoszlávia iparügyi miniszterének tisztségére. Luka elvtárs emlékét, hangsúlyozta Pepca Kardeij, meg fogjuk őrizni. (Tanjug) 3 SZOLIDARITÁSI TALÁLKOZÓ Történelmi események színhelyén belgrádi Politika, Borba, Tanjug és BIGZ, a ljubljanai Delo, a szkopjei Nova Makedonija, az újvidéki Forum és Dnevnik, a titográdi Fobreda, a spliti Slobodna Dalmacija, a prištinai Jedinstvo és Rilindja újságírói, grafikai és egyéb munkásai. A részvevőket üdvözölte Szudin Filipovic, az Oslobodjenje főszerkesztője. Elmondta, hogy a szolidaritási találkozó színhelyéül nem véletlenül választották a hősök völgyét, Trentistét. Az idén nagy forradalmi dátumokra emlékezünk. 10 évvel ezelőtt volt a neretvai és a sutjeskai csata, valamint az AVNOJ II. ülésszaka. Ugyancsak negyvenéves jubileumát ünnepli három szerkesztőség a jelenlevők közül: a Tanjug, a Slobodna Dalmacija és az Oslobodjenje. A szolidaritási találkozót Rade Galeb, a Szocialista Szövetség Bosznia-hercegovinai Választmányának elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a 40 évvel ezelőtti események szilárd alapok, melyekre az új Jugoszlávia épült. Mindannyiunk kötelessége, a hírközlő szerveké is, hogy állandóan tudatosítsuk az akkori események teljes történelmi jelentőségét. A trentištei emlékműnél történelemórát tartott Vlado Segri néphőz, a Föderáció Tanácsának tagja, a sutjeskai csata egyik részvevője. Előtte a találkozó részvevőinek küldöttsége megkoszorúzta az emléktemetőt, amelyben 3301 harcos földi maradványai nyugszanak. A találkozó alatt a részvevők egy csoportja, melyben képviselve volt valamennyi munkaszervezet, fölkereste és megkoszorúzta azt a helyet az Ozran hegységen, ahol Josip Broz Tito megsebesült. Az ilyen találkozókon az is hagyományos, hogy néhány témára tanácskozást szerveznek. A lapkiadóházak képviselői három tanácskozáson vettek részt. Elbeszélgettek arról, hogy az újságjainkban hogyan kell ápolni a népfelszabadító háború forradalmi hagyományait, továbbá azokról a feladatokról, melyek az újságírókra vár (Folytatása a 17 oldalon) Az elmúlt hétvégén Trentintén megtartották a jugoszláv lapkiadó és grafikai munkaszervezetek hagyományos szolidaritási találkozóját. Az ideit, sorrendben a tizenhatodikat a szarajevói Oslobodjenje szervezte, rajta kívül részt vettek még a zágrábi Vjesnik, a Sokkal kevesebb fiatal van felelős beosztásban, mint tíz évvel ezelőtt A Harcos Szövetség Országos Bizottsága Elnökségének elnöke a fiatalokról Ifjúságunk meglehetősen alárendelt szerepet játszik. Ennek egyik oka a munkanélküliség, amely nemcsak azokat érinti, akik most keresnek munkát, hanem azokat is, akik utánuk következnek. A másik pedig, hogy nagyon kevés fiatal van felelős tisztségben. A statisztikai adatok szerint ma például sokkal kevesebb fiatal van vezető beosztásban, mint tíz évvel ezelőtt — hangsúlyozta Vladimir Sčekić, a Harcos Szövetség Országos Bizottsága Elnökségének elnöke a Tanjug újságíróival folytatott beszélgetésben. — A múltba tekintés mindenképpen a jövőt és a jelent szolgálja. Amikor a népfelszabadító háborúról beszélünk rendkívül fontos, hogy azt egybekapcsoljuk a jelennel és a jövővel, a fennálló problémákkal és a megoldásukra irányuló erőfeszítésekkel. A legfontosabb mégis az, hogy bírálóan viszonyuljunk a múlthoz is. Az egykori események leegyszerűsítése ugyanis nagyon káros lehet Csak a legkisebbeknek lehet így elmesélni egy-egy eseményt, történést. Az életkortól függően azonban a dolgok vázolása is összetettebb. Nincs okunk túlzásra, még kevésbé a történtek elkendőzésére annak elhitetésére hogy rendben folyt minden és könnyű volt, amikor tudvalevő, hogy nem volt az. Ha már it tartunk, el kell azt is mondanom, hogy irodalmunkban és filmjeinkben hellyel-közzel a a forradalom bemutatása nem különbözik lényegesen az ellenforradalométól, kis híján kiegyenlíti a partizánokat és csetnikeket. Kölcsönös öldöklésről beszélnek és kiegyenlítik a szabadságharcért folyó harcot e harc elárulásával vagy a Goli Otok példája. Abban az időben egy határőrség politikai biztosa voltam. Tudom tehát, mi történt határainkon. Gyilkolták embereinket kihívóan viselkedtek és fenyegetőztek. Ha tehát ilyen szemszögből vizsgáljuk a Goli Otokot, az ország, a függetlenség és a méltóság megvédése tükrében, nem lehet tévedni. Csak elvétve említhetők megengedhetetlen lépések a Golistokon. De ez nem volt jellemző az 1948. esztendőre. Együttvéve az ilyesmi mégis periferikus jelenség volt. Éppen ezért hangsúlyozom: az igazságért harcolva a forradalomért és folytonosságért harcolunk. Senki sem nézheti tehát rossz szemmel, ha kiállunk a forradalom és igazságának megvédése mellett. Erre nem csak, hogy jogunk van hanem kötelesek is vagyunk rá Mindannyiunk kötelessége védeni a forradalmat, s egyengetni útját Közös feladata ez a harcoknak és fiataloknak. A tapasztalatok alapján mérlegelni, hogyan védhetjük és hogyan fejleszthetjük tovább a forradalmi értékeket.