Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)

1983-06-12 / 159. szám

1Ф83. június 12., vasárnap MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 15 - 1 Belgrádi kerülővel Í1­vidékre Vicsek Károly befejezte a Fajkutyák ideje c. tévéfilm forgatását Ezekben a trapokibam VICSEK Károly, irányításával NÉMETH Margit a vágóasztalon az utolsó Simításokat végzi ,a belgrádi ART­­Film és az Újvidéki Televízió kö­zös­­gyártású, a Fajkutyák ideje c. tévéfilmjén, amelynek forgató­­könyveit DEÁK Ferenc írta. Négy évvel ezelőtt szerződést kötött a Belgrádi Televízióval, de az idő­közben bekövetkezett gazdasági megszorítások miatt a film nem készült el. Miután a megállapodás jo­gérvényessége elévült, némi belgrádi támogatás«?»­ a forgató­könyv végre Újvidékire került. Vizesek Károly rendezőt egy év­tizedes közös munka köti Deák Ferenchez, és ez az együttműködés eddig 1974-ben a puslai bronzérmes Parlag c. filmet, 1979-ben pedig a rangydíjas Trófeát eredményezte. A J.Tim egy fiatalon befutott pol­litikusról szól, akit valóságos meg­szállottsággal válto­zt­atnii akar a napi politika besrak­ódott gyakor­latán, aminek következtében szük­ségszerűen konfliktusba kerül a környezetével. Vicsek Károly, ak­i­kor az eset­leges rendezői újí­táscseról érdek­lődtem, ezeket m­ondta: —­Ha­zai filmigyártításunk olyan szerény keretű, hogy nem enged­heti meg magáénak a kísérletezés, az újítás fényűzését. Nagynevű rendezőnk, Alek­sanda­r Petrovic maholnap nyugdíjba vonul már, de eddig csak hét filmet forga­tott, az AVNOJ- és állami díjas France Stiglic mögött is csak 10— 12 alkotás áll. Hogy a világnagy­­sá­gok közül is említsek egyet-ket­tőt — Alfred Hitchcock 30—40 film­jéből mindössze hármat-négyet tartott igazán járnak, mint ahogyan V'­ fo"-­ de Rica is csak a hato­dik filmjétől, a Kerékpártolvajoktól kezdve tartotta számon rendezé­seit. Amit a Faj kutyák idejével kap­csolatban érdemes megemlíteni, a­z az­ai­lapos előkészületekre vonat­kozik. Az Újvidéki Színház csúsz­tatta a terveit, hogy felszabadítsa művészeit e film forgatására. Ez az érettség mindenképpen benne lesz a filmben. Aleksandar Sto­­janovic, az ART-Film igazgatója, a dramaturg és a művészeti ta­nács tagjai is, bár nem értették a film nyelvét, megtekintése után elismeréssel nyilatkoztak az előttük ismeretlen színészgárda teljesít­ményéről. Kerekes Beric Valéria játssza a film női főszerepét. — Annak idején Várkonyi Zol­tán tanszékvezető tanárunktól csak elméleti tudást szereztünk a fiilm­­színészetből, ezért féltem a kame­rák előtti első szereplésemtől, bár ez nem abszolút főszerep (azokat, mint ismeretes a filmben i­s a fér­fiak kisajátították maguknak). Sikerült felmutatnod valamit abból a tudatos színészi munkából, amelyet én a Cselédek Solange­­ában csodáltam? — Talán sikerült. Csakihoigy ez esetben jóval visszafogottabban és nagyobb belső intenzitássál] kell játszani. A közelképek ugyanis indiiszkrétül árulkodóak. Hiányzott a színpadiról megszokott partner szeme, ezt a kamera élettelen len­cséje helyettesíti. PASTYI Mátyás a fiatal és fana­tizált politikust alakítja a filmben: — Ez alkalomból minden sze­rencsésen összejött nálam: a fi­gura, az eddig felhalmozódott ta­pasztalat, de az is tény, hogy rég­óta vártam már egy ilyen fősze­repre. Kár, hogy éppen akkor ke­rült rá sor, amikor számos egyéb teendőm is lekötött. Ezzel alapo­san próbára tettem fizikai teherbí­rásomat­ is. Tamást, a figurát, a­kit alakítok, más fából faragták, mint engem, de akadnak bőven megegyezéseik is. Az azonosulás tehát nem ment egyszerűen. SOLTIS Lajos főszerepet is ját­szott má­r filmen, de belekóstolt a bukás keserűségébe i­s. Oszkárt, a főszereplő öccsét alakítja: — Szerepem ellenpárja Pásthy szerepének, amiben ő negatív, ab­ban én pozitív vagyok. Mi tagadás, nem tartozik a jól játszható sze­repek sorába, ellentétben a többi, nagyszerűen­ megírt figurával. A külső felvételeket Szenttamá­son, Kovárban és Temerinben for­gatták. További szereplői: FEJES György, RÖVID Eleonóra, BICS­KEI István, FERENCZI Jenő, FA­RAGÓ Árpád, LADIK Katalin és Stevan SALAJIC. Az operatőr Rajkó LJUBIC, a díszlet Miodrag ADŽIĆ, a jelmez DOBI KORPA Jolanda munkája, zeneszerző: LENGYEL Gábor. ALADICS János Vicsek Károly a forgatáson Kis felem­i környezetszépítők A Szocialista Szövetség Zombori községi választmánya környe­­zetvédelmi szakosztályának kez­deményezésére három évvel ez­előtt iskolaszépítési verseny in­dult, amelybe bekapcsolódott mind a húsz általános iskola. Az elmúlt évek során különö­sen az Aleksa Santié-i és a do­­roszlói Petőfi Sándor iskola ért el szép eredményt. Az Aleksa Santié-i szövetségi elismerésben i­s részesült. Az idei­ vetélkedőn az elsők között van a telecskai Kis Ferenc Általános Iskola is. Eredményei alapján bejutott a körzeti versenybe. Különösen fá­sításban és zöldövezetek létreho­zásában járnak az élen a telecs­kai gyerekek és pedagógusok, akik a kis erdőtelepítők jóvoltá­ból fél hektáros faiskolát hoztak létre. Elavult régi épületben ta­nulnak, dolgoznak, igyekezetük és szorgalmuk így annál dicsére­tesebb. P. M. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Kölcsönös hasznú tapasztalatcsere Zombori és bajai iskolák együttműködéséről Zombor és Baja vámos és járás több mint egy évtizedes eredmé­nyes együttműködésében fontos szerep jut az általános és közép­iskolák szoros kapcsolatának. Hét általános és két középiskola működik együtt testvérintézményé­­vel, bajai iskolákkal. Az elmúlt évek során új formákkal, tartal­makkal bővült a kapcsolat. — Mi a bajai Dózsa György Általános Iskola tantestületével és tanulóival tartunk fenn műve­lődési és sport­kapcsolatot, együtt­működnek a szakaktívák, tanuló­ink a Balatonon, a bajaiak az Ad­rián nyaralnak. Tavaly felvettük a kapcsolatot a Kállai Éva Zene­iskolával is, énekkara részt vett a zombori szemlén. A Dózssa György iskola tanulói bemutatták műso­rukat a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben is — mondta FILL József, a zombori Testvériség—egység Általános Is­kola igazgatója és a közművelődé­si közösségbeli nemzetközi kapcso­latok egyeztető bizottságának el­nöke. A zombori Nikola Vukicevic Ál­talános Iskola a bajai II. Rákóczi Ferenc iskolával tart fenn kapcso­­latot, ők főleg a tantestületek ta­pasztalatcseréjére helyezik a súlyt, de a két pionírszervezet is együtt­működik. Leghasznosabb a regőcei és a gairai általános iskola együttműkö­dése, mert a sarai szerbhorvát gyerekek Regőcén (Rrica) ven­dégeskednek, gyarapítják szókin­csüket, az iskola tankönyveket, kötelező és egyéb olvasmányokat szerez be Ju­goszlávi­ában és for­dítva. Különösen a kölcsönös anyanyelvápolás terén értek el szép eredményeket, ami a Regőcén sokévig tanítós­kodó Kiss Anna pe­dagógus érdeme is. A zombori Vak Kanadáié Gyógy­pedagógiai Általános Iskola és a bajai Kisegítő Iskola tantestülete többek között, kétnapos belgrádi kirándulásukkor meglátogatta az ottani gyógypedagógiai iskolát és a gyógypedagógusokat képző főis­kolát. Továbbá a két iskola taná­rai kölcsönösen vesznek részt, gya­korlati oktatáson, tapasztalatcse­­nd a Zomborban és Bálán. A bács­­bereptek a két tannyelvű herceg­­szántói, a bezdániak pedig a bács­almási Vörösmarty Mihály Álta­lános Iskolával működnek együtt. Ami a zombori Tarkó Zrenia­­nin Pedanent­i Főiskola, és a ba­jai Tanítóképző kapcsolatát illeti, ez inkább a ifjúsági alanszer­­vezet együttműködésére terjedt .. Mindkét iskola növendékei részt vettek az apatini és a baiati építő­táborban. Elmúltató azok az idők, amikor formálisak voltak a kapcsolatok. Mindkét fél belátta, hogy csakis úgy lehet előbbre lépni, ha a pe­dagógiai továbbképzés, tapaszta­latcsere is napirendre kerül. Így volt ez 1982-ben, így alakult az első negyedévben is. PRIBILLA Mátyás KIÁLLÍTÁSOK Papírmunkák Miroslav šutej objektumai a fővárosi Sebastian Képtárban Indulásából ítélve a fővárosi Sebastian Képtár a minőséget fémjelző nevek prezentálását tűz­te ki célul. A Knez Mihajlován nyílt tágas kiállítóhelyiségben ötödikként a középnemzedék egyik markáns egyénisége Miro­slav SUTEJ állított ki. Sutej mun­­kássárga a formai kísérletelmek ab­ba a kategóriájába sorolható amely a zágrábi EX AT nevű cso­port konstruktivizmusa és a No­ve tendencije elnevezésű mozga­lom scientizmusa között, azok konglomerátumaként funkcio­nál. Ezeknek az ötvenes és hatva­nas években jelentkező irányza­toknak a tanításából kiindulva Sutej már több mint egy évtizede meghatározott öntörvényű nyelvi artikulációra törekszik. A konst­ruktivista szerkezetek és forma­­képződmények zárt rendszerét mindenekfelett lírai eszközökkel igyekszik feloldani, ami munká­inak pop art-szerű beütést köl­csönöz. Pop-os hangvétel jellemzi azo­kat a papírobjektumat is, ame­lyeket Zágráb—Belgrád címmel mutatott be ez alkalommal. A ciklus furcsa elnevezése onnan ered, hogy alkotásait a szerző egytől egyig Zágrábot és Belgrá­dit ábrázoló színes képeslapokból állította össze. Már ebből is le­mérhető Sutej téma- és anyagvá­lasztásának merészsége, de alkotói leleményessége is, hiszen a ké­peslap önmagában inkább hajlik a giccs felé, mintsem nevezhető egy kifinomult és szilárd nyelvi repertoár forrásának, illetve nyersanyagának. Suter a köznapi­­as, silány tömegcikk vizuális adottságait magasabb céloknak rendelte alá, nem kis eredmény­nyel. A papíranyag vagdosása és sze­letelése, gyúrása és gyűrése, sod­rása és pödrése más esetben egyszerű ujjgyakorlatoknak minő­sülne, Suter azonban a „kézimun­kázásnak” ezeket a közönséges eszközeit valóban látványosan, né­hol kifejezetten esztétikusan ka­matoztatja. Elsősorban a színha­tás, a látvány szintjén funkcionáló színstruktúra, ezen túl pedig a forma kérdése foglalkoztatja, bi­zonyítva hogy az új formák utáni kutatás egyre kevesebbet kaphat a monumentális anyagoktól, é­s egyre többet a hétköznapiaktól, azoktól, amelyeket ez eddig jobbá­ra használati értékük alapján be­csültünk. Viszont épp a Suter 1 képeslap­­megmunkálás bizonyítja, hogy az urbánus folklór jegyei pozitív tartalommá minősíthetők egy olyan alkotó rendszerező ereje ál­tal, aki, ha néha hangsúlyozott iróniával is, de következetes igé­nyességgel munkálkodik forma­­eszményének továbbfejlesztésén. Szemnek szép, üdítő papírobjek­tumait , ezért még véletlenül sem a közönség felé való olcsó udvar­lásként kell­ nyugtáznunk, hanem egy új formai kaland hírnökeit kell üdvözölnünk bennük. SZOMBATHY Bálint Miroslav Sutej: Belgrad, 1983. (kombinált technika) Hamisítatlan egzotikum Gorkij szerint a rossz írók leg­­rosszabbikát igen könnyű felismer­ni, anélkül, hogy elolvasnánk a művét, mégpedig arról, hogy a szöveget párbeszéddel kezdi. Ma azt mondhatnánk, hogy a legrosz­­szabb útleírókat is könnyű felis­merni arról, hogy útleírásuk va­lahogy így kezdődik: „Míg repü­lőgépünk leszállt erre és erre a repülőtérre...” Isten őrizze az ilyen útleírásoktól kedvenc újság­jainkat! Egyébként sem tartják nagyra az útleírásokat ebben a modern világban. Ugyan ki akar Kenyá­ról olvasni, amikor itt a tévé. Va­lóban ez a helyzet nemcsak ná­lunk, hanem világszerte. Mihez szólna Hugo, ha rájönne, hogy a filmszalag ma hatásosabb, mint a papír, mint ahogy az ő korában Gutenberg találmánya háttérbe szorította a műépítészetet. Foci­nyelven szólva 5:2 a Lumiére fi­vérek javára Gutenberggel szem­ben. Akadnak azonban olyan útle­írások, amelyeket csak könyv alakban lehet átmenteni, amelyek iránt a papír fogékonyabb, mint a filmszalag, és ezek az útleírások például nem a bombayi repülőtér vagy a General Motors gyárcsar­nokainak a leírásával kezdődnek; ezeknek van fedezetük, ezekért a kiadók is szívesen fizetnek és az olvasók is kapkodnak értük. Bíz­vást állíthatjuk, hogy Rastko Pet­­rovic Afrikája után nekünk nem volt ilyen életes és szenvedélyes útleírásunk a hamisítatlan egzoti­kumokról, egészen Neje ZAPLOT­­NIKig. Ki is ez a Zaplotnik? — kér­dezhették egészen a közelmúltig mindazok, akik nem járatosak az alpinizmusban. írónak nem író, de hát nemcsak az írók tollából ke­rülnek ki jó művek. Éppen ezért hajlamosak vagyunk arra, hogy Neje Zaplotnik jegyzeteit, amelye­ket Nepálban vetett papírra, ami­kor 8000 méter magas célja felé közeledett, irodalomnak nevezzük. A világ legnagyobb alpinistája volt. Ott maradt betemetve va­lahol 5000 méteres magasságban. A halála előtti napon fejezte be április 1-jéig tartó naplóját. A következőket írta: „A számos ne­hézség ellenére ebéd tájt lelke­sen érkeztem a táborba. Ez a leg­szebb pihenőhely, amit eddig lát­tam. Tágas legelők, meredélyek­kel szegélyezve, égbe nyúló hegy­csúcsok, alattuk nagy jeges tó, mögötte a manaszlui jégmező mo­rénái.” Ezt írta naplójába, azután neki­vágott a hegynek. Ott is maradt betemetve a jégmezőn, amelyet megcsodált. A szépségért az életé­vel fizetett. Kár lenne, ha Zaplot­nik halála után csak ez az útle­írás maradt volna erről az útról, amelynek állomásait olyan jól is­merte és részletesen leírta, ahova olyan sokszor visszatért, hogy lás­sa a természetet és az embereket, hogy újabb oldalukról ismerje meg őket. Neje naplója közvetlen, természetes, részleteiben gazdag, helyenként pedig szinte mértani, földrajzi pontossággal ad számot a látottakról. Visszatért azok közé az embe­rek közé, akiket tíz évvel ezelőtt ismert meg, akiket egykor az ex­pedíció orvosa gyógyított. Nem a könyvekből tanult e vidék lako­sairól és nyelvükről, hanem a helyszínen. Úgy tűnik, hogy utazásai so­rán egyaránt lekötötték figyelmét az emberek és a természet szép­ségei, és közben mindig a csúcs felé haladt. A hegycsúcsok miatt szerette Ázsiát; arra nem volt ideje, hogy elmélyüljön a budd­hista lélek tanulmányozásában, sőt bizonyos ellenállást érzett az ilyesmivel szemben. És amikor a hordárok megálltak, mert valami rosszat sejtettek a táj szépségei mögött, Zaplotnik ezt nem értet­te. Játszani kezdett a havon, hogy bebizonyítsa, erősebb mint a la­vina, ám a természet bosszút állt rajta. „Köröttem lángban áll a virág­ba borult vörös rododendron. Felet­tem ragyog a fehér hó, amely az idén igen mélyre nyúlik. Mióta a Himaláját járom, még nem lát­tam havat ilyen mélyen fekvő völgyben. A hordárok nézik, és azt mondják, nem akarnak tovább menni. Hogy eloszlassam a kéte­­lyeiket, átfutok a falu fölötti dombra. Másfél órás meredek út a rododendron-dzsungelen át, nád és óriási fenyők között, és ott ál­lok az üres pásztorkunyhók mel­lett. Arra fönt a magasban égig érő köves csúcsok. Manaszlu jár­hatatlan déli oldala. Gyorsan visz­­szatérek, hogy rábeszéljem a hor­dárokat: az út járható.” Zlapotnik számára a halál nem volt más, mint játék a havon a havasi rózsák között, nem érezte meg, hogy a halál ott leselkedik mögötte, vár, hogy áldozata átha­ladjon a rododendron vérvörös koszorúján ... Jó lenne átlapozni Zaplotnik többi feljegyzését is. Valószínűleg olyan olvasmányhoz jutnánk, amely keresetlen irodalom és lexikális gyöngyszemeket tar­talmaz Nepál tájairól, a hamisít­hatatlan ázsiai egzotikumról. (Vjesnik)

Next