Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)

1983-06-13 / 160. szám

1ФЗЗ. Június 13., hétfő MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS------­ Három generáció együtt A lelkesedés a munka legerősebb Indítéka — Szerteágazó közművelődési tevékenység a zrenjanini Petőfi Művelődési Egyesületben A trenjanini Petőfi Művelődési Egyesület májusban volt 38 éves. A felszabadult Vajdaságban ez volt az első magyar művelődési egyesület. Majd négy évtizedes fennállása óta sokrétű közműve­lődési tevékenységet fejtett ki, s ma is ezt folytatja. Úgy tetszik, nem kis sikerrel A tánccsopor­tot az idén is megdicsérte a Gyön­gyösbok­réta bíráló bizottsá­ga, Zrenjiamin községet pedig ezrek­ben a napokban ők képviselik Román, a vajdasági zenei és né­­pitánc-csoportok fesztiválján. Kik ezek az emberek, hogyan élnek és dolgoznak, melyek a­zok az in­dítékok, amlyek megtartják a mű­kedvelők lelkesedését? Kérdések, amelyekre STOCKER Eduárd, az olajgyár közgazdásza, az egyesület titkára ad választ. — Az egyesületben szerteágazó közművelődési öntevékenységre van lehetőség. Több szakcsoport­ban folyik a munka. A Petőfi Mű­velődési Egyesület ajtaja minden­ki előtt nyitva áll, akit érdekel a kultúra, aki hasznos időtöltésnek tekinti az olvasást, a dalt, a tán­cot, a közös beszélgetéseket, vagy akiben önkibontakozás, igény lap­pang. A munka feltételeit igyek­szünk biztosítani, a sikerélmény fedezetét kinek-k­inek ki kell ér­demelnie. Az egyesületben ez a munka egyetlen jutalma. A kultú­ra tiszta forrásait igyekszünk ápolni, az amatőrtevékenységre jellemző formákkal, anyagi jutta­tás nélkül — mondta Stocker Eduard titkár. Az 5500 kötetet számláló könyv­tárnak 320 tagja van,­­ kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken délután tart nyitva. A könyvtáros Ordánszki Ilona. A szakosztály vezetője dr. Várady József. A ze­nei szakosztálynak több alosztálya Ivan. A Bartók Vegyeskórust Kon­­rád Emma vezeti. Tavaly 13 fel­lépésük volt Zrenjaninban, Pehe­ly­ácsán, Tordán és az Újvidéki Rádióban. A népi zenekar, ame­lyet, Dobrovolszky József ve­zet , tavaly 15-ször lépett fel. A zene­kar hangszeres szólistái Horváth János és Virág Mihály, sikerükhöz nagyban hozzájárult néhai Kállai Károly is. A szólóénekesek szak­csoportjában Kiss Ernő, Konrád Emma (zongorakíséret), Kiss Er­zsébet (korrepetitor) nevét kell megemlíteni, aki tavaly ünnepelte műkedvelő tevékenységének 30. évfordulóját. Jakabfalvy Géza, az egyesület „nagy öregje”, 52 esz­tendeje aktív műkedvelő, a Bartók Kórusban énekel, de szólóénekes­ként is kedvelik. A színjátszó egyesületnek két fellépése­­ volt, vezetőjük, Kecskeméti Endre. Ta­valy öt rövid jelenetet adtak elő,­­tíz színész közreműködésével. A népművészeti szakosztályban a ké­zimunkázó asszonyok tevékenyked­nek, évente több kiállításuk van. Tavaly részt vettek a topolyáni nemzetközi­­kézimunka-ki­állításon, ezüstérmet kaptak. Vezetőjük Ke­lemen Mária. A képzőművészeti szakcsoport három kiállítást szer­vezett. Gyenkovity Erzsébetnek két tárlata volt, a csoportkiállításom 12 amatőr festő állította ki képeit a Népszínház előcsarnokában. A tánccsoportot Straub János, vezeti, immár 15 éve, évről évre­­mind nagyobb sikerrel. Munkájá­ban ifjú Straub János és Kádár Károly segíti. A csoportnak mint­egy 50 aktív tagja van. Az után­pótlásra is gondolunk: az iskolák­kal együttműködve 200 gyerek kapcsolódott be a munkába­. Az irodalmi szakosztály vezető­je Hegyi József. A munkáiban jobbára a tanulóifjúság vesz részt. Célunk a fiatalok alkotókedvénél­ érvényesítése. Tavaly a Dura Jak- Sió emlékére kiírt ifjúsági irodal­mi pályázatunkra 679 pályamű ér­kezett, s 60 pályázót értékes könyv­jutalomban részesítettük. A leg­jobb 14 alkalmi ünnepségen olvas­ta fel munkáját. Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója al­kalmából nagyszabású szavalóver­­senyt tartottunk. Az­­iskolák ta­nulói döntötték el, hogy kik vesz­nek részt a záróünnepségen. Ebbe az akciónkba bevontuk a kétnyelvű iskolákat is. A május 18-án és 19- én megtartott ünnepségen magya­rul, szerbül és szlovákul szavalták a gyerekek Petőfi Sándor verseit, 18 tanuló kapott értékes könyvju­talmat. A jeles jubileumokról évenkét megemlékezünk. Munkánk eredményeit minden év december 8-án mutatjuk be a Népszínház nagytermében. Az egyesület önellátó. A községi amatőrszínház 40—50 ezer dinár­ral támogatja munkánkat, a töb­bit az egyesületben tevékenykedő klub bevétel­éből teremtjük elő. Évi költségvetésünk 350 000 dinár­ra tehető. Az egyesület kapuja nyitva áll mindenki előtt. Együttműködik a helyi közösséggel, a testvéri mű­velődési egyesületekkel, a munka­­szervezetekkel. Küldöttei részt vesznek a község társadalmi-poli­­tikaii testületeinek a munkájában. Sokrétű tevékenység, három gene­ráció, háziasszonyok, munkások, tanulók és értelmiségiek találkozó­helye a Petőfi. V. DARÓCZI Júlia A tánccsoport TOPOLYA A nini tánc vonzásában egy évtizeden át Látogatóban a Testvériség Ifjúsági Művelődési Egyesületben A Depókban ünnepelte megala­kulásának tizedik évfordulóját a topollyai Testvériség Ifjúsági Mű­velődési Egyesület. Ebből az alka­­l­omból mintegy két és fél órás színvonalas műsorral lepte meg a helybeli közönséget. Az elmúlt tíz év alatt tanult táncokat és dalo­­kat pergették vissza a lelkes mű­kedvelők, amit a közönség vastaps­sal jutalmazott. A színpompás mű­sor után Marita Apos­tol­ovic egye­sületi tag válaszolt kérdéseinkre. — Azt hiszem, nincs a táncnál nehezebb műfaja a népművészetnek. Aki ropja, annak egy személyben kell jó táncosnak, színésznek és énekesnek lennie — kezdte Marta Apostolić. — Mégis, úgy vélem, kissé mostohán bánnak, bánunk ezzel a műfajjal, s azokkal is, akik igyekeznek minél eredetibben és jobban visszaadni a táncban rejlő érzelmeket, értékeket Pedig milyen nehéz s mégis milyen hálás feladatra vállalkoznak! És nekik még az sem adatik meg, mint a színjátszóknak, hogy nevüket pla­kát örökítse meg.­­ Nehéz lehet anyagot gyűjte­ni egy-egy tánc betanulásához. — Míg a népművészet egyéb ágainak inkább megvannak a tár­gyi em­lékei, addiig a népi tánc bizonyos elemei csak a­z emléke­zetben élnek, és sajnos, a fennn­­m­akradást szavatoló könyvek is késnek, egyre késnek. Marad hát a másik út: a táncok életben tar­tása, fenntartása. Szerencsés hely­zetben az a Vidék van, ahol tu­catjával vannak jó táncosok, tánc­­csoportok és sza­kirányítók. Mert itt nem lehet szó megvásárlásról: egy-egy vidék népi tánca csak úgy kerülhet be valakinek a gyűjte­ményébe, ha ingujjra vetkőzik, s lábának, kezének parancsolva mar­­iga is elsajátítja az­t ф Hány koreográfiát ismertek? — Jobbára az alapító tagokra mond­h­ató — akikből egyre keve­sebb van —, hogy negyvenféle tánctechnikát sajátítottak el tíz esztendő alatt, amit átruházunk a fiatalabbakra.. Ezt úgy értük el, hogy kölcsönös barátság alakult ki a kul®i, újvidéki, cetínjei, Slavonska Orahovica-i, a magyarországi Szentes testvérvárosbelti tánccso­­portokkal és egy-egy fellépésünk alkalmával új koreográfiával gya­rapodik tudásunk. Az elmúlt évek alatt több mint négyszázszor lép­tünk dobogóra, számos meghívás­nak mindmáig nem tudtunk ele­get tenni.­­ Bizonyára kevés a szabad időtök, ezért nem tudtak eleget tenni a vidék és külföldi meg­hívásoknak. — Tévedés lenne így vélekedni, egy szedván­y anyagi lehetőségeink nem engedik, mivel egy évre nem egészen kétszázezer dinárt kapunk. Ez nagyon minimális, hiszen egy­­egy vidéki vendégszereplés hat­ezer—harmincezer dinárba kerül Nekünk egy évben negyven fel­lépésünk van, ennyin öregbítjük tánccsoportunk jó hírnevét, büsz­kén képviselve Topolyát. Meghí­vót kaptunk Nyugat-Németország­­ba, nekünk csak a buszjáratot kel­lene fizetni — amire önerőből kép­telenek vagyunk —, az ott­-tartóz­­kodás költségeit vendéglátóink fe­deznék. — Milyen elismerések fűződnek tízéves munkátokhoz? — Három arany-, három­ ezüst-, két bronzplakett, emellett 1979- ben kiérdemeltük Topolya város októberi díját, valamint számos dicsérő oklevelet. Jelenleg mintegy ötven tagú a tánccsoportunk, több mint hatszázan kapcsolódtak be munkájába a jubileumig — mondta Marta Apostolovic. SINKOVICS Antoniusz Ahányan, annyiféle viseletben DOROSZLÓ Régészkedő csatornaőr A magyarországi régészek tudo­mányos lapjának illetve közlönyé­nek egyik számában egy igen ér­dekes doroszlói vonatkozású írás jelent meg. FODOR István tudo­mányos beszámolójában arról tájé­koztatja az olvasót, hogy 1958-ban ősmagyar sírra bukkantak Dorosz­­lón. Mint a közlönyből kiderül, a sírhelyet DIÓSI János doroszlói csatornaőr fedte fel, majd értesí­tette NAGY Sándort, az újvidéki Vajdasági Múzeum tudományos munkatársát, s ő kiásta a leletet. Diósi János bácsi 68 éves dorosz­lói lakos, az egykori csatornaőr már hét éve megérdemelt pihenő­jét élvezi, nyugdíjas. A negyed év­századdal ezelőtti eseményekre is úgy emlékezik, mintha csak tegnap történt volna. — Tavasz volt, kint ástam a kertben, s egyszer csak azt vettem észre, hogy a földdel egy koponyát fordítok a felszínre. Hirtelen nem is tudtam mire vélni a dolgot, amint azonban jobban megnéztem a „leletet”, meggyőződtem, hogy ez már nem mai ,,gyerek”. Fogtam az ásót, hogy majd mélyebbre te­szem a második ásónyomnál azon­ban keménybe ütközött az ásóm. Előbb azt gondoltam, hogy csont de gyorsan rájöttem, hogy egy „vasdarab”. Mint később kiderült, balta volt. Kiemeltem a földből, bevittem a házba az asztalon rá­tettem egy papírra, körülrajzoltam és a rajzot elküldtem Nagy Sán­dornak­­Újvidékre. — Nagy Sándort már korábban is ismertem. Az igazgatóm, a Jeg­­ricska Vízgazdálkodási Munkaszer­vezet vezetője, BALO­G Béla „ajánlólevelével” keresett fel 1957 nyarán, vagyis akkor, amikor Do­­roszlón megkezdődött a Duna—Ti­sza—Duna csatorna ásása. Amiben tudtam, segítségére voltam. Jártuk vele a határt, kutattuk a régmúlt idők föld alatti hagyatékát Nagy Sándort a régészeten kívül a do­roszlói szokások is érdekelték. Eb­ben is a segítségére voltunk. Fran­ciska, a feleségem járt vele a há­zakhoz anyagot gyűjteni. Volt rá eset, hogy nálunk is aludt, itt is evett. Nagyon megszerettük, iga­zán kedves ember. Amint hallot­tam, lehet, talán két­­ éve, ő is nyugdíjáé. Már régen találkoztunk. — Levélben értesített, hétfőn reg­gel érkezik. Kimentem elébe a vasútállomásra, akkor még járt a vonat. Hazajövet megreggeliztünk, majd hozzáfogtunk a lelet feltárá­sához. Ástunk mind a ketten, dé­lig. A holttest feje nyugatnak volt. A lábától néhány centiméterre ta­lálták meg a ló fejét, ami arra­­engedett következtetni hogy lovas­katona volt. A sírban talált tár­gyak s írközépcsont bronz övcsat, aranyozott ezüst szíjveret és a már említett balta. Hossza 21,1 cm. Az éllap szélessége 14,2 cm. A kb. 50 éves korában elhunyt harcos va­lamikor a X. század közepén, má­sodik felében lett eltemetve. Az a tény, hogy házasával együtt he­lyezték örök nyugalomra, magyar nemzetiségéről tanúskodik. Fodor István az archeológiai közlönyben megjelentetett tudomá­nyos írásában a többi között arról is tájékoztat, hogy a megtalált bal­ta a doroszlói sír kétségkívül leg­figyelemreméltóbb melléklete. Alakját tekintve egyedülálló, a pontos mását ugyanis eddig nem ismerjük. Mint a szövegben kieme­li, a doroszlóit semmiképpen nem tarthatjuk magányos sírnak. A te­mető további, sírjait a régészek vagy a véletlen szerencse remél­hetően előbb-utóbb felszínre hoz­za. Diósi János bácsi, mint fentebb már említettük, 7 éve nyugdíjas A Zarko Zrenjanin u. 48 sz. ház alatti házacskájában él feleségé­vel, Franciskával. Földje nincs; mint mondja, nem is kell. Ennek ellenére azért dolgozik a határban is: a gyerekeinek segít. A Nagy Sándorral való megismerkedés fel­csigázta benne a régészet iránti , 7 rom­lítotst. Ч1ГОП 1*4-vül sikerült rábukkannia a Do­­roszló—Szond határvonal közelé­ben a Nagy Sándor által feltétele­zett föld alatti várra. — Az emlí­tett tudós feltérképezte a helyet, s én bízom benne, hogy egykor feltárják és közkinccsé teszik — mondta befejezésül Diósi János bá­csi. DAUTBEGOVICS Zoltán Diós János Térte le foglalt mozgás Az újvidéki Pustnek Szálloda 5. szintjének folyosóján Giga DJU­­RAGIC DILI terve alapján, ké­szült függesztett tértextil köszönti az ott megszálló vendéget. Az Atelje ’61 szövőasszonyainak mű­termében készült, ahol­­egyaránt szőnek fal- és tértextilt is. Az alkotó text­ilfelületeket épí­tett egységbe oly módon, hogy a textiilsíkokat hajlítja, s függesztve a mennyezetből a folyosó légteré­be alacsongati. A függesztett gyap­jú­ mellei esésével, terjedelmével, az anyag tehetetlenségével hat. Két síkja a szőttes anyagából ké­szült nőséinél van cs.,texti/.ve. n Ez az összetűzés vízszintes síkot hoz létre. A vízszintes síkban a kötél és a semmi — a kihagyott rész, a levegő — pozitív és negatív figurát mutat, s a levegő kis részévé vá­lik a műinek. A textil a mennyezetből csüng alá, függes­ztési szakasza kb. 1/7-e a szélességének, míg 6/7 szélesség­űen­­aza­xotaiekke, van ra a rögzítés. Egy ilyen rögzítés megengedi, hogy a légáramlat mozgásba hozza: enyhén kilenghet ajtónyitásra, -csukásra, s maga a sírkfelület is változik. A fent el­mondottak megerősítik az alkotó által adott Mozgás címet. A teret válla­sz­tó nyers gyapjú­­szőttes felülete betör a harmadik dimenzióba, az alapból kiemelkedő, hurkokkal, vagdalt szálaikkal. A felső és alsó síkjaiból gyapjúskö­­telek csüngnek alá, s teszik azt éredkesebbé. Giga Djuragn­é Dele textiljét színszegénység jellemzi, három dimenziós kiterjedésével és mére­tével méltóságot sugároz. A szerző jó úton halad, elindult az újait akarás irányában, meghódította a teret, s a textilművészetben a szép­séget párosítja az értelemmel. Az Atelie ’61 asszonyai egyben a tervezőművész társszerzői is. ők a kivitelezőik, s a munka körüli gondjukat s ez iránti szeretetülk­et a mű meghálálta. J. B. L Giga Djuragic: Mozgás

Next